A jogszabály mai napon ( 2024.03.29. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2020, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2020/C 364/20) VÉLEMÉNYE

javaslatáról európai parlamenti és tanácsi rendeletre a klímasemlegesség elérését célzó keret létrehozásáról és az (EU) 2018/1999 rendelet (az európai klímarendelet) módosításáról (COM(2020) 80 final - 2020/0036 (COD)) * 

Előadó: Jan DIRX

Társelőadó: Tellervo KYLÄ-HARAKKA-RUONALA

Felkérés: Európai Parlament, 2020.3.10.

Tanács, 2020.3.13.

Jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 192. cikkének (1) bekezdése és 304. cikke

Illetékes szekció: „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció

Elfogadás a szekcióülésen: 2020.6.29.

Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.7.16.

Plenáris ülés száma: 553.

A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) 210/2/9

1. Következtetések és ajánlások

1.1. Számos kulcsfontosságú uniós intézményhez és személyhez hasonlóan az EGSZB is hangsúlyozza, hogy az éghajlat-politikai intézkedések és a koronavírus-válság utáni gazdasági újjáépítés és helyreállítás kéz a kézben jár, és ennek így is kell történnie. Ez úgy valósítható meg, hogy köz- és magánberuházásokból álló hatékony és teljes mértékben fenntartható csomag támogatásával állítjuk helyre Európa gazdaságát. Az EGSZB ezért az európai klímarendeletre vonatkozó javaslatot olyan eszköznek tekinti, amely hozzájárulhat Európa gazdaságának ehhez a kívánt és szükséges újjáépítéséhez.

1.2. Az EGSZB támogatja azt a megközelítést, hogy a klímasemlegességre való átállás uniós szinten valósuljon meg, ne pedig minden egyes tagállamban külön-külön. Ennek a megközelítésnek az az előnye, hogy Unió-szerte az erőfeszítések optimális elosztása érhető el a tagállamok közötti különbségek figyelembevétele mellett. Az EGSZB továbbá meg van győződve arról, hogy a klímapolitikát akkor tudjuk a legjobban támogatni, ha annak általános céljaként az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legnagyobb mértékű csökkentésének a legalacsonyabb társadalmi-gazdasági költség mellett történő elérését tűzzük ki.

1.3. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy teljes mértékben vegye figyelembe a koronavírus-válság hatását azáltal, hogy értékeli a 2030-ra elérendő kibocsátáscsökkentési célkitűzést, és a megfelelő jogszabályjavaslatokban legalább 55%-os kibocsátáscsökkenés 2030-ig történő elérését írja elő. Az EGSZB rámutat, hogy az UNEP kibocsátási szakadékról szóló 2019. évi jelentéséből kitűnik, hogy a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 oC-os cél eléréséhez globális szinten még ambiciózusabb 2030-as kibocsátáscsökkentési célkitűzésre van szükség.

1.4. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy mindenkinek további lépéseket kell tennie a 2050-re célként kitűzött klímasemlegesség eléréséhez. A (koronavírus-válság előtti) legutóbbi Eurobarométer felmérés szerint az EU polgárainak 92%-a támogatja az EU klímasemlegességi célját. A támogatás megtartásához fel kell gyorsítani az éghajlat-politikai intézkedéseket, a helyreállítással és az újjáépítéssel párhuzamosan.

1.5. Az EGSZB felhívja az EU-t, hogy vállaljon kezdeményező és ösztönző szerepet az elhalasztott glasgow-i klímacsúcson (amelyet eredetileg 2020 novemberében tartottak volna meg) és az azt követő klímacsúcsokon, hogy legalább a világ legfontosabb szereplői kötelezzék el magukat a klímasemlegesség érdekében történő hatékony munka mellett.

1.6. Az unió klímasemlegességi céljának 2050-ig történő elérése uniós szinten csak akkor lehetséges, ha minden ország teljes mértékben és időben hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz. Ezért az EGSZB támogatja, hogy az Európai Bizottság ajánlásokat adhasson ki valamely tagállam számára, amennyiben az adott tagállam intézkedései - világos és átlátható értékelési szempontok alapján - nincsenek összhangban az éghajlatváltozás mérséklésének céljával vagy nem megfelelőek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás terén elérendő előrehaladás biztosítására.

1.7. Az EGSZB azt javasolja, hogy a klímasemlegességi céllal kapcsolatos minden intézkedéstervezet vagy jogszabályjavaslat teljes értékelési dokumentumát tegyék nyilvánosan hozzáférhetővé, amint lezárul az értékelés.

1.8. Az Európai Bizottság javaslata, helyesen, kiterjed mind az éghajlatváltozás mérséklésére, mind az ahhoz való alkalmazkodásra, „a Párizsi Megállapodás 7. cikkével összhangban”.

1.9. Az EGSZB egy, az európai éghajlati paktumban érdekelt feleket tömörítő platform létrehozását javasolja az éghajlati paktumról szóló véleményében leírtak szerint, „a társadalom minden része” általi aktív részvétel megszervezése és megkönnyítése érdekében.

2. Bevezető

2.1. A jelenleg zajló, az egész világra kiterjedő koronavírus-válság (Covid19-válság) ismét rámutat, hogy milyen sérülékeny az élet a Földön. Miközben teljes erővel kell küzdeni a koronavírus-válság és az abból eredő gazdasági, társadalmi és ökológiai hatások ellen, továbbra is összpontosítanunk kell más olyan fejlemények megelőzésére, illetve, ahol szükséges, az ellenük folytatott küzdelemre, amelyek veszélyeztetik az élet minőségét, például a klímaváltozás és a biodiverzitás csökkenése * . Vagy, ahogyan arra Patricia Espinosa, az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének (UNFCCC) ügyvezető titkára figyelmeztetett, amikor bejelentette a 2020. novemberi glasgow-i klímacsúcs (COP26) elhalasztását: „A Covid19 ma az emberiség legsürgetőbb problémája, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy hosszú távon a klímaváltozás a legnagyobb fenyegetés.”

2.2. Az EGSZB számára ez azt jelenti, hogy az éghajlat-politikai intézkedéseknek együtt kell járniuk a koronavírus utáni gazdasági helyreállítással és újjáépítéssel. A helyreállítási és újjáépítési intézkedéseknek összhangban kell lenniük az éghajlatvédelmi céllal, és az éghajlat-politikai intézkedéseket úgy kell végrehajtani, hogy költségeik minél alacsonyabbak legyenek és gazdasági hasznot hozzanak.

2.3. Ennek jegyében az EGSZB figyelembe veszi az EU kulcsfontosságú intézményeinek és képviselőinek alábbi kijelentéseit is:

Az Európai Parlament április 16-án elsöprő többséggel megszavazta, hogy az európai zöld megállapodást a közelgő uniós helyreállítási és újjáépítési csomag középpontjába helyezzék, melynek „új lendületet kell adnia a gazdaságnak, javítania kell annak ellenálló képességét és munkahelyeket kell teremtenie, egyszersmind segítenie kell kontinensünk ökológiai átmenetét és fenntartható társadalmi-gazdasági fejlődését”.

Ugyanaznap Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke elmondta, hogy Európának fokoznia kell az európai zöld megállapodással kapcsolatos beruházásait. Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke ugyanezt az üzenetet közvetítette egy, hét európai hírlevélben közreadott nyílt levélben. Továbbá Charles Michel, az Európai Tanács elnöke is arra kívánja használni ezt az alkalmat, hogy zöldebbé tegye az EU-t: „Az Európai Uniónak jobbá kell válnia, mint amilyen azelőtt volt; előnyünkre kell fordítanunk ezt a válságot.”

2.4. Mindezt úgy valósíthatjuk meg, hogy olyan hatékony köz- és magánberuházásokból álló, teljes mértékben fenntartható csomag támogatásával állítjuk helyre Európa gazdaságát, melyek kiterjednek például az energiafogyasztás csökkentésére, a fenntartható energiára, a hálózati befektetésekre, a tiszta gyártási folyamatokra vagy az újrahasznosításra - a fenntartható fogyasztás javítása mellett. Emellett a klímasemlegesség eléréséhez szükség van a szénelnyelők és a szén-dioxid-tárolás fejlesztésére, például fenntartható erdőgazdálkodás és talajgazdálkodás révén. Egy európai klímarendelet az egyik olyan eszköz, amely hozzájárulhat Európa gazdaságának ehhez a kívánt és szükséges újjáépítéséhez.

2.5. Az EGSZB ezért üdvözli az európai klímarendeletre irányuló javaslatot * , amelyet az Európai Bizottság 2020. március 4-én nyújtott be, és amely létrehozza a klímasemleges Unió 2050-re történő elérésére irányuló célkitűzés jogi keretét. Az EGSZB elismeri, hogy a klímasemlegesség 2050-re vagy amennyiben lehetséges, korábban történő elérésére irányuló célkitűzés kívánatos és szükséges a Párizsi Megállapodás céljának eléréséhez való hozzájárulás érdekében, mely megállapodás szerint a globális felmelegedés mértékének 2o C alatt kell maradnia, és erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy 1,5oC alatt tartsuk.

2.6. Az EGSZB számára magától értetődő, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseinek elérése érdekében elengedhetetlen, hogy legalább a világ minden jelentős szereplője hatékonyan munkálkodjon a klímasemlegességen. Ehhez egyrészt aktív klímadiplomáciára van szükség az EU részéről, másrészt pedig olyan intézkedésekre - például a szén-dioxid-árazásra -, amelyek egyenlő versenyfeltételeket biztosítanak az uniós termékek és szolgáltatások számára üvegházhatásúgáz-kibocsátásuk tekintetében az EU-n kívüli versenytársakkal szemben.

2.7. Az európai klímarendeletre irányuló javaslat az Európai Bizottság által 2019. december 11-én közzétett európai zöld megállapodás *  sarokköve. Az európai zöld megállapodás megfogalmazza, hogy 2050-re Európa hogyan lehet az első klímasemleges kontinens, fellendítve a gazdaságot, javítva az emberek egészségét és életminőségét, gondoskodva a természetről és ügyelve arra, hogy senki ne maradjon le.

2.8. Az EGSZB elégedetten vette tudomásul, hogy ezt a 2050-es klímasemlegességi célkitűzést politikai szinten az Európai Parlament már 2019. március 14-i állásfoglalásában, az Európai Tanács pedig 2019. december 12-i következtetéseiben támogatta. 2020. március 5-én pedig az EU Környezetvédelmi Tanácsa az Európai Unió és tagállamai nevében benyújtotta az UNFCCC számára az Európai Uniónak és tagállamainak az alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátást támogató, hosszú távú fejlesztési stratégiáját (melynek célja, hogy az EU 2050-re klímasemleges legyen) * .

2.9. Az EGSZB elismeri, hogy a klímasemlegesség 2050-re történő elérésének célkitűzése sok mindent kíván majd a kormányoktól, településektől, vállalkozásoktól, szakszervezetektől, civil szervezetektől és polgároktól. Ez pedig azt jelenti, hogy mindenkinek további lépéseket kell tennie ahhoz, hogy 2050-re elérje a kitűzött célt, vagy, ahogyan az Európai Bizottság fogalmaz: „További intézkedésekre van szükség, és a kitűzött cél eléréséhez minden ágazatnak hozzá kell járulnia, mivel a jelenlegi szakpolitikák 2050-re várhatóan csak 60%-kal csökkentenék az üvegházhatásúgáz-kibocsátást, aminek következtében továbbra is sok a tennivaló a klímasemlegesség elérése érdekében” * .

2.10. Az EGSZB hangsúlyozza a javaslat 3. cikkének (3) bekezdésében említett „nemzetközi fejlemények és erőfeszítések”, valamint „az Unió gazdaságának versenyképessége” szempontjai figyelembevételének fontosságát. Az EGSZB külön felhívja a figyelmet „a méltányos és társadalmilag igazságos átállás biztosításának szükségessége” (3. cikk (3) bekezdés h) pont) szempontra. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy különösen az energiaszegénységet kell megelőzni, és javasolja, hogy ez a kérdés képezze részét a nemzeti intézkedések értékelésének, amelyet javaslat 6. cikke szabályoz.

2.11. 2020 szeptemberére az Európai Bizottság tervei szerint előáll az Unió 2030-as éghajlatvédelmi céljának a klímasemlegességi célkitűzésre tekintettel történő felülvizsgálatával, valamint megvizsgálja egy új 2030-as célkitűzés lehetőségét, amelynek értelmében a kibocsátást 50-55%-kal kellene csökkenteni az 1990-es szinthez képest, továbbá 2021 közepéig be szeretné nyújtani a vonatkozó jogszabályjavaslatokat. Az EGSZB arra számít, hogy a 2030-ra vonatkozó új kibocsátási célkitűzés széles körű felülvizsgálaton és megfelelő hatásvizsgálaton fog alapulni. Az EGSZB szerint döntő érvek szólnak amellett, hogy 2030-ig legalább 55%-os csökkentést tűzzenek ki célul annak érdekében, hogy az EU a maga részéről eleget tegyen a kibocsátáscsökkentés globális szükségletének. Például az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) a kibocsátási szakadékról szóló 2019. évi jelentése *  szerint a Párizsi Megállapodásban meghatározott 1,5 oC-os cél eléréséhez globális szinten még ambiciózusabb 2030-as kibocsátáscsökkentési célkitűzésre van szükség * .

2.12. A hatásvizsgálatok készítése mellett, fontos azt is szem előtt tartani, hogy a koronavírus-válságnak eddig nem látott gazdasági, társadalmi és környezeti következményei vannak, amelyek maguk is befolyásolják azokat az intézkedéseket, melyeket a klímaváltozás mérséklésére fogunk hozni.

2.13. Az EGSZB úgy véli, hogy a koronavírus-válság lehetséges hatása nem vezethet a 2030-as csökkentési cél lazulásához, és nem is szabad, hogy oda vezessen.

2.14. Az EGSZB kéri, hogy ez a folyamat olyan módon valósuljon meg, hogy képessé tegye az EU-t arra, hogy kezdeményező és ösztönző szerepet vállaljon az elhalasztott glasgow-i klímacsúcson (amelyet eredetileg 2020 novemberében tartottak volna meg) és az azt követő klímacsúcsokon, hogy legalább a világ legfontosabb szereplői kötelezzék el magukat a klímasemlegesség érdekében történő hatékony munka mellett.

2.15. Ezenkívül az EGSZB azt javasolja, hogy a klímasemlegesség 2050-re, vagy amennyiben lehetséges, még korábban történő elérése érdekében az Európai Bizottság kezdje meg egy 2040-ig teljesítendő köztes éghajlat-politikai célkitűzés előkészítését a kibocsátáscsökkentés tekintetében, és nyújtsa be az erre vonatkozó jogszabályjavaslatot az Európai Parlamentnek és az Európai Tanácsnak, valamint ennek részeként egy olyan, 2028 előtt elfogadandó javaslatot is, amely új kibocsátáscsökkentési kötelezettségeket szab a 2031-2040-es időszakra. A cél időben történő kitűzése a társadalom és az összes gazdasági ágazat számára lehetséges legnagyobb mértékű kiszámíthatóság és az átláthatóság elérése érdekében szükséges.

2.16. A (koronavírus-válság előtti) utolsó Eurobarométer felmérés szerint az EU polgárainak 93%-a komoly problémának tartja a klímaváltozást és 92%-a támogatja az EU klímasemlegességi célját * . A támogatás megtartásához fel kell gyorsítani az éghajlat-politikai intézkedéseket, kéz a kézben a gazdasági újjáépítéssel és a gazdaságélénkítéssel.

3. Felhatalmazás

3.1. A javasolt klímarendelet (3. cikk) felhatalmazást ad az Európai Bizottságnak arra, hogy „kiegészítse” a klímarendeletet „a 2. cikk (1) bekezdésében meghatározott klímasemlegességi célkitűzés 2050-ig való elérését célzó uniós szintű teljesítési pálya meghatározásával”. Emellett a Bizottság a Párizsi Megállapodás 14. cikke szerinti globális értékelést követően legkésőbb hat hónapon belül felülvizsgálja a teljesítési pályát.

Felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadása helyett az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak jogszabályjavaslatot kellene benyújtania a teljesítési pálya meghatározása és kiigazítása céljából, ahol azt célszerűnek tartja a felülvizsgálat eredménye alapján.

3.2. Intézményrendszerünk demokratikus szabályait minden körülmények között továbbra is védenünk kell. Ez magában foglalja a civil társadalmi szereplők és szervezeteik, így az EGSZB azon jogát, hogy hozzájárulhatnak a demokratikus döntéshozatali folyamathoz. Itt szeretnénk utalni arra, amit az Európai Bizottság mondott ki a klímarendelet tervezetének 8. cikkében: „A Bizottság a társadalom minden részével együttműködik (...)”.

4. Az elért eredmények és a meghozott intézkedések értékelése

4.1. Az 5. cikk szerint az Európai Bizottság értékeli az Unió által elért eredményeket és a meghozott intézkedéseket. Az Európai Bizottság „minden intézkedéstervezetet vagy jogalkotási javaslatot a (...) klímasemlegességi célkitűzés fényében értékel az elfogadás előtt, és az értékelés eredményét az elfogadáskor nyilvánosságra hozza.”.

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az Európai Bizottság a javaslatait kísérő hatásvizsgálatokban figyelembe veszi a klímasemlegességre gyakorolt hatást. Az EGSZB azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgálja meg, hogy ez elérhető-e a minőségi jogalkotásra vonatkozó jelenlegi kereten belül, jogszabálymódosítás nélkül.

4.2. Az 5. cikk kimondja, hogy ennek az értékelésnek az eredményét az elfogadáskor nyilvánosságra hozzák. Azonban a Bíróság (a Bíróság 2018. szeptember 4-i ítélete, ClientEarth kontra Európai Bizottság, C-57/16. P. sz. ügy) egyértelműen kimondta, hogy még a hatásvizsgálati jelentések tervezeteit is „közvetlenül hozzáférhetővé” kell tenni az 1049/2001/EK rendelet *  12. cikkének (2) bekezdése értelmében. Ezért az EGSZB javasolja a szövegezés módosítását annyiban, hogy a teljes értékelési dokumentumot nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni, amint az értékelés befejeződött.

4.3. Az EGSZB úgy gondolja, hogy az Unió klímasemlegességi céljának 2050-ig történő elérése uniós szinten csak akkor lehetséges, ha minden ország teljes mértékben és időben hozzájárul az éghajlatváltozás mérsékléséhez és az ahhoz való alkalmazkodáshoz.

Ezért az EGSZB helyesli az Európai Bizottság következő szándékát: Az Európai Bizottság ajánlásokat adhat ki valamely tagállam számára, amennyiben az adott tagállam intézkedései a nemzeti tervek tekintetében nincsenek összhangban az éghajlatváltozás mérséklésének célkitűzésével vagy nem megfelelőek az alkalmazkodással kapcsolatban elért eredmények biztosítására. Az EGSZB ebben támogatja az Európai Bizottságot, és azt javasolja, hogy az Európai Bizottság az ajánlásaiban a körülményeknek megfelelő intézkedések hatékony ötvözése mellett döntsön. Az EGSZB ugyanakkor kéri annak pontosítását, hogy mely célkitűzések és szempontok szerint történik az egyes tagállamokban elért eredmények értékelése.

4.4. Az Európai Bizottság javaslatának célja, hogy az Európai Unió 2050-re klímasemlegessé váljon. Ez azt jelenti, hogy nem kell minden tagállamnak külön-külön elérnie a klímasemlegességet. Az EGSZB támogatja ezt a megközelítést - amely valójában az EU éghajlatvédelmi jogszabályaiban érvényesülő megközelítés folytatása -, mivel ennek az az előnye, hogy Unió-szerte az erőfeszítések optimális elosztása érhető el a tagállamok közötti különbségek figyelembevétele mellett. Az EGSZB azonban szükségesnek tartja, hogy minden tagállam köteles legyen jelezni a 2029. január 1-jéig benyújtandó nemzeti energia- és éghajlat-politikai cselekvési tervében (az (EU) 2018/1999/EK irányítási rendelet *  3. cikkének megfelelően), hogy el kívánja-e érni, és ha igen mikor a klímasemlegességet, valamint hogy milyen intézkedéseket fog hozni az optimális uniós szintű eredmény elérése érdekében, ideértve azokat az intézkedéseket is, amelyek hozzájárulnak a többi tagállam erőfeszítéseihez, vagy amelyeket egy vagy több másik tagállamban hajtanak végre, ezáltal biztosítva, hogy az ilyen megállapodások időben megszülessenek és végrehajthatók legyenek.

4.5. Az EGSZB továbbá meg van győződve arról, hogy a klímapolitikát akkor tudjuk a legjobban támogatni, ha annak általános céljaként az üvegházhatásúgáz-kibocsátás legnagyobb mértékű csökkentésének a legalacsonyabb társadalmi-gazdasági költség mellett történő elérését tűzzük ki. Ennek megfelelően lehetővé kell tenni a tagállamok közötti ellentételezéseket/kompenzációkat, amennyiben erre végrehajtással kiegészített stabil keretszabályozás alapján kerül sor. Továbbá fontos tisztában lenni azzal, hogy az ETS-ágazatok szabályozása jelenleg az egész EU-ra kiterjedő rendszeren keresztül történik, míg más ágazatok a nemzeti kibocsátási határértékekkel kapcsolatos közös kötelezettségvállalás hatálya alá tartoznak. Idővel nyilvánvalóan több ágazat fog a kibocsátáskereskedelmi keret hatálya alá tartozni.

4.6. A kibocsátáskereskedelmi rendszer mellett számos uniós szintű jogszabály létezik, például olyan műszaki követelmények, amelyek szabályozzák a különböző ágazatok kibocsátásait, és így az átfogó célkitűzés megvalósításának részét képezik. Az uniós szintű szabályozás különösen fontos az egységes piac megfelelő működéséhez kapcsolódó területeken.

4.7. Az EGSZB javasolja továbbá az uniós intézkedések lehetséges hatásainak megfelelő nyomon követését világszinten. Ez magában foglalja például a külföldi befektetésekre és kereskedelemre gyakorolt hatásokat, valamint a kibocsátások alakulására gyakorolt, ezekből eredő közvetlen és közvetett hatásokat.

4.8. Az Európai Bizottság javaslata kimondja, hogy „(...) az uniós szintű fellépésnek arra kell irányulnia, hogy biztosítsa a hosszú távú éghajlat-politikai célkitűzések költséghatékony megvalósítását, csakúgy mint a méltányosságot és a környezeti integritást”. Az EGSZB tisztában van azzal, hogy továbbra is sok a kérdés azzal kapcsolatban, hogy ezt miként lehet elérni, ideértve az eljárásrendi (mi a legjobb döntéshozatali megközelítés?) és érdemi (melyek a tisztességes és gazdaságilag megalapozott elosztási szempontok, melyek magas szintű környezetvédelmet garantálnak?) kérdéseket egyaránt. Tehát a folyamat (a az EU intézményei, köztük az EGSZB és az RB között horizontálisan, és a tagállamokkal vertikálisan folytatott folyamatos tárgyalás) fontos szerepet játszik. Ennél is alapvetőbb az a kérdés, hogy mi a teendő, ha a tagállamok saját országukban 2050-nél korábban kívánják elérni a klímasemlegességet, és ez uniós szinten nem lesz a leginkább költséghatékony és/vagy éghajlat-politikai szempontból leghatékonyabb megoldás. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy minél hamarabb adjanak magyarázatot és iránymutatást ebben a kérdésben.

5. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás

5.1. Az Európai Bizottság javaslata helyesen kiterjed mind az éghajlatváltozás mérséklésére, mind az ahhoz való alkalmazkodásra, „a Párizsi Megállapodás 7. cikkével összhangban”. Az Európai Bizottság különösen az alkalmazkodás tekintetében azt javasolja, hogy az uniós fellépéseket terjesszék ki a nemzeti alkalmazkodási intézkedésekre.

Az alkalmazkodást általában úgy látják, hogy erősebben kapcsolódik a helyi önkormányzati intézkedésekhez, mint az éghajlatváltozás mérséklése. Ezért az EGSZB úgy gondolja, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően az Európai Bizottságnak tisztáznia kell, hogy a hatásköröket milyen mértékben kell uniós szinten átruházni, és mely kötelezettségeket kell a tagállamok számára előírni.

5.2. Ezen túlmenően megvizsgálandó, hogy az adott kötelezettség mivel jár az „érintett uniós intézmények” számára. A javaslat meghatározza, hogy a tagállamoknak nemzeti szintű alkalmazkodási terveket és stratégiákat kell elfogadniuk. Az uniós intézmények esetében nincs szükség olyan konkrét intézkedésekre, mint például terv kidolgozására.

5.3. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy ne csupán a mérséklő intézkedések, hanem a tagállamok alkalmazkodási intézkedéseinek értékelésére is kapjon felhatalmazást (6. cikk, (1) bekezdés, b) pont). Ha az Európai Bizottság úgy találja, hogy egy tagállam intézkedései „nem megfelelőek a 4. cikkben említett alkalmazkodás terén elérendő haladás biztosításához, ajánlásokat tehet az érintett tagállamnak”. Ez egy nagyon nyitott rendelkezés. Az EGSZB úgy véli hogy az Európai Bizottságnak meg kell határoznia az ilyen értékelések szempontjait.

6. A nyilvánosság részvétele

6.1. Az EGSZB magától értetődőnek tekinti, és ezért üdvözli a klímarendelet 8. cikkét (a nyilvánosság részvétele). A „társadalom minden részének” aktív részvétele szükséges előfeltétele az éghajlat-politika EU-n belüli sikerének, tekintettel arra, hogy a civil társadalom szereplői (vállalkozások, munkavállalók, fogyasztók, polgárok, és szervezeteik) azok, amelyek/akik a gyakorlatban megvalósítják azéghajlatvédelmi célkitűzéseket.

Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan kérjék fel ezeket a civil társadalmi szereplőket a részvételre, és terjesszék elő a konkrét éghajlat-politikára és éghajlat-politikai fellépésre vonatkozó javaslataikat.

6.2. Ezért az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a közelmúltban nyilvános konzultációt kezdett, hogy megismerje az érintettek véleményét a nyilvánossággal való együttműködés módjairól az éghajlat-politika terén * . A konzultáció alapul szolgál majd az Európai Bizottság számára ahhoz, hogy 2020 harmadik negyedévében elindítsa az éghajlati paktumot. Az európai éghajlati paktummal az Európai Bizottság össze kívánja hozni az érdekelt feleket, beleértve a régiókat, a helyi önkormányzatokat, a helyi közösségeket, a civil társadalmat, az iskolákat, a vállalkozásokat és az egyéneket.

6.3. A körforgásos gazdaság érdekelt feleinek az Európai Bizottság és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által létrehozott európai platformjával szerzett pozitív tapasztalatokra való tekintettel, valamint az éghajlati paktumról szóló véleményünkben (NAT/785) *  szereplő javaslatokkal összhangban az EGSZB javasolja, hogy hozzanak létre egy, az inkluzivitás és az átláthatóság elvén, valamint a helyi éghajlat-politikai szereplők érdemi részvételén és felelősségvállalásán alapuló, az európai éghajlati paktum érdekelt feleit tömörítő platformot.

Kelt Brüsszelben, 2020. július 16-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Luca JAHIER