A jogszabály mai napon ( 2024.03.29. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2020, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2020/C 429/17) VÉLEMÉNYE

szén-dioxid-piacokról: Új irányok, struktúrák és kihívások az európai iparágban * 

(saját kezdeményezésű vélemény)

Előadó: Emmanuelle BUTAUD-STUBBS

Közgyűlési határozat: 2020.2.20.
Jogalap: az eljárási szabályzat 32. cikkének (2) bekezdése saját kezdeményezésű vélemény.
Illetékes szekció: „Külkapcsolatok” szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2020.7.24.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2020.9.18.
Plenáris ülés száma: 554.
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott)
220/0/1

1. Következtetések és ajánlások

1.1. A szén-dioxid-piacokra vonatkozó új megállapodás

1.1.1. A világon számos szén-dioxid-piac létezik, és az EU kibocsátáskereskedelmi rendszere (ETS) nem elszigetelten működik. Ezek a szén-dioxid-piacok eltérő méretűek és eltérő szabályok szerint működnek, de közös elemeik is vannak néhány olyan piaci mechanizmus létrehozása révén, amelyek a szén-dioxid- és egyéb üvegházhatásúgáz-kibocsátások mérésére, valamint a tonnánkénti ár meghatározására szolgálnak.

1.1.2. Ezeket a helyi szén-dioxid-piacokat az Európai Bizottságnak figyelemmel kell kísérnie annak érdekében, hogy azonosítsa azokat a bevált módszereket, melyek hasznosak lehetnek az ETS és az energia-irányelv átdolgozásához. A többi szén-dioxid-piac ilyen jellegű ismerete és megértése alapvető fontosságú az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus kalibrálásához is, amelyet eltérően kell alkalmazni a szén-dioxid-piaccal rendelkező és a szén-dioxid-piaccal nem rendelkező országokban.

1.1.3. A jelenlegi Covid19-világjárvány nem lassíthatja a klímaváltozással kapcsolatos lépéseket, sem európai, sem nemzetközi szinten. Ez azt jelenti, hogy az európai zöld megállapodást az ütemtervnek megfelelően be kell vezetni. Már a legkisebb késedelem is meghiúsítja a karbonsemlegesség 2050-re való elérését. Ennél is fontosabb, hogy a helyreállítási csomagokat összhangba kell hozni az EU klímacéljával, továbbá az európai zöld megállapodás célkitűzésével.

1.1.4. Az EGSZB úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás 6. cikkének elfogadása alapvető fontosságú lehetőség a 2020 utáni időszakra vonatkozó éghajlat-politikai intézkedések megerősítésére. Ezért az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2021-es COP26 konferencia során szerezzen egyértelmű megbízatást a tagállamoktól a 6. cikk megvalósítására vonatkozó iránymutatás elfogadásához szükséges kompromisszum eléréséhez.

1.2. A szén-dioxid-piacok közötti kereskedés szabályozása

1.2.1. A különböző joghatóságokban működő szén-dioxid-piacokon különböző árak érvényesülnek, amelyek jelenleg 1 USD/tonna szén-dioxid-egyenérték és 30 USD/tonna szén-dioxid-egyenérték között mozognak. Ez azt jelenti, hogy az összes ilyen szén-dioxid-piac közötti kétoldalú kereskedelmi forgalomnak a leginkább energiaintenzív és kereskedelmi kitettségű ágazatok (acél, cement és egyebek) tekintetében valamilyen specifikus mechanizmussal (kompenzáció, hozzáigazítás stb.) figyelembe kell vennie ezeket a különbségeket.

1.2.2. Az EU szempontjából az aszimmetrikus szén-dioxid-árak problémáját prioritásként kell kezelni. Különböző lehetőségek állnak rendelkezésre ennek az aszimmetriának az enyhítésére és az európai ipar versenyképességének védelmére, beleértve a térítésmentes kiosztást, az ETS-sel való összekapcsolást és az importált fogyasztási cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust.

1.2.3. Az EGSZB támogatja a zöld megállapodás szakpolitikáját, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a terveknek megfelelően az elkövetkező hónapokban nyújtsa be a különböző javaslatokat, beleértve az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusról szólót. Míg az ilyen mechanizmus egyenlő versenyfeltételeket eredményezhet az EU legtöbb CO2-intenzív ágazata számára olyan harmadik országban lévő piaci versenytársaikhoz képest, ahol nincs ambiciózus klímapolitika, hatékonyságát nagyrészt a javaslat megvalósításának részletei fogják meghatározni, amelyekről az EGSZB várja az információkat.

1.2.4. Figyelembe véve, hogy az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus az Európai Bizottság jelenlegi megbízatásának jogalkotási prioritása, az EGSZB tevékenységével már hozzájárult ezen elgondoláshoz annak érdekében, hogy olyan eszközt tervezzen meg, amely összhangban van a WTO szabályaival, hatékony fegyver a klímaváltozás ellen, és az EU iparának versenyképességét segíti * . A cél ezenkívül a harmadik országok ellentétes hatású intézkedéseinek a megakadályozása egy olyan konzultációs folyamat révén, melynek része lesz a szén-dioxid-kibocsátás mérésének és összehasonlításának módszertanáról, valamint a legjobb rendelkezésre álló technológiákról folytatott párbeszéd.

1.2.5. Az ilyen klímapolitikai intézkedések minden esetben részei kell, hogy legyenek az ipari intézkedéseket, a finanszírozáshoz és a befektetéshez való hozzáférést, a szabványosítási erőfeszítéseket, a K+F programokat és a képzési szakpolitikákat magában foglaló átfogó globális szakpolitikának, hogy könnyebb legyen a tiszta technológiák felé való átmenet az EU-ban.

1.2.6. A fosszilis tüzelőanyagok leginkább torzító hatású támogatásának fokozatos kivezetését szabályosan meg kell szervezni tagállami szinten, valamint figyelembe kell venni annak szükségességét, hogy a kibocsátási egységek értékesítéséből szerzett bevételt a szénfüggő régiók méltányos átállásának biztosítására kell felhasználni. Ez a szakpolitika segíteni fog az EU-nak abban, hogy határozottabb szerepet vállaljon a WTO esedékes, a fosszilis tüzelőanyagok támogatásainak csökkentéséről szóló többoldalú tárgyalásaiban.

2. A szén-dioxid-piacok nagy számban történő kialakulása világszerte és ezen piacok jellemzői

2.1. Fogalommeghatározások

2.1.1. A szén-dioxid-árazás az egyik alapvető fontosságú szakpolitikai eszköz az ÜHG-kibocsátás csökkentésére. A Világbank meghatározása szerint: „A szén-dioxid-árazás olyan eszköz, amely elkülöníti az üvegházhatásúgáz-kibocsátás külső költségeit - azokat a kibocsátási költségeket, amelyeket a köz fizet meg, például a terményeket ért károkat, a hőhullámok és a szárazság okozta egészségügyi költségeket és az ingatlanok áradások és a tengerszint emelkedése következtében történő elvesztését -, és az ár révén összekapcsolja azokat a forrásaikkal, rendszerint a kibocsátott szén-dioxid árának formájában.”

2.1.2. Szakpolitikákba való átültetésekor a szén-dioxid-árazás elképzelése különböző formákat ölthet: ezek a szén-dioxid-adó vagy a szén-dioxid-piac. Az egyik legelterjedtebb forma a kibocsátáskereskedelmi rendszer. Az OECD magyarázata szerint: „A kibocsátáskereskedelmi rendszerek hozzájárulnak a gazdasági hatékonysághoz, mégpedig azáltal, hogy ott könnyítik meg a kibocsátások csökkentését, ahol az a legolcsóbban elérhető. Azon szennyezők számára, akik szerint költséges lenne kibocsátásuk csökkentése, megengedett kibocsátási egységek vásárlása olyan szennyezőktől, akik alacsonyabb költségen képesek csökkenteni kibocsátásukat. Egy »tökéletesen« működő piacon egy további kibocsátási egységnyi csökkentés költségei kiegyenlítődnének, és egy adott környezetvédelmi cél elérésének összes költsége minimalizálódna.”

2.1.3. A kereskedelmi rendszerek két alaptípusa létezik: a fix összkvótás kereskedési rendszer, melyben rögzítik a kibocsátások felső határértékét, és a kibocsátásokat vagy elárverezik, vagy térítésmentesen osztják ki meghatározott szempontok szerint, valamint a „baseline-and-credit” kereskedelmi rendszer, melyben nincs rögzített felső határa a kibocsátásnak, de azok a szennyezők, amelyek nagyobb mértékben csökkentik kibocsátásaikat, mint amekkorára kötelezettek, „karbonkreditet” szereznek, melyeket el tudnak adni másoknak.

2.2. Globális áttekintés

2.2.1. Jelenleg négy kontinensen 21 kibocsátáskereskedelmi rendszer működik 29 joghatóság alatt. Ezek a rendszerek nemzetek feletti, nemzeti és szubnacionális (állami, tartományi és városi) szinten működnek. A kibocsátáskereskedelmi rendszert alkalmazó joghatóságok a globális GDP 42%-át teszik ki. Az ETS-ek a globális ÜHG-kibocsátások 9%-át fedik le, és a világ népességének közel egyhatoda él olyan területen, ahol egy működő ETS van hatályban. Jelenleg további 24 rendszert fejlesztenek, illetve fontolják azok létrehozását * .

2.2.2. A létező ETS-ek a következők:

- nemzetek feletti szinten: az EU ETS, amely magában foglalja az EU tagállamokon kívül Izlandot, Liechtensteint és Norvégiát,

- nemzeti szinten: Kazahsztán, Mexikó, Új-Zéland, Koreai Köztársaság és Svájc,

- tartományi és állami szinten: Connecticut, Delaware, Fucsien, Hupej, Kalifornia, Kuangtung, Maine, Maryland, Massachusetts, New Hampshire, New Jersey, New York, Nova Scotia, Quebec, Rhode Island, Vermont,

- városi szinten: Peking, Csungking, Szaitama, Sanghaj, Sencsen, Tiencsin, Tokió.

2.2.3. Az EU ETS a legnagyobb és a legrégebbi kibocsátáskereskedelmi rendszer. A 2005-ben létrehozott rendszer az EU kibocsátásainak mintegy 45%-át fedi le. A méret és a létrehozás időpontja szempontjából Kalifornia és Korea követi.

2.3. Szén-dioxid-piacok közös jellemzői és sajátosságai

2.3.1. Közös jellemzők

2.3.1.1. Noha nincs két egyforma ETS, egyes jellemzők és kialakítási megoldások közösek a különböző rendszerekben, vagy legalábbis gyakran fordulnak elő.

- Ágazati lefedettség: a legtöbb ETS az energia- és az ipari ágazatokat fedi le, amelyek a legtöbb országban a nemzeti ÜHG-kibocsátás jelentős részéért felelősek.

- Kiosztási szabályok: a legtöbb rendszer megkülönbözteti a kibocsátási egységek térítésmentes kiosztását és az árverezést.

- CO2-kibocsátás-áthelyezés és versenyszabályok: a legtöbb rendszer térítésmentesen osztja ki az egységeket olyan szabályosan működő szervezetek között, melyek ki vannak téve a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázatának, hogy így megőrizzék az ilyen szervezetek versenyképességét.

2.3.2. Sajátosságok

2.3.2.1. Ugyanakkor általában különbségek is vannak a különböző ETS-ek között, különösen az egyedi tervezési szempontok tekintetében:

- Ágazati lefedettség: az egyes ETS-ek pontos ágazati lefedettsége eltérő. Egyes ETS-ek például csak az energiaágazatot foglalják magukban, míg mások az energiaágazaton és az iparon túl olyan ágazatokra is kiterjednek, mint amilyen a hulladékgazdálkodás, a szállítás, a belföldi légiközlekedés, az építőipar és az erdészet.

- A piac stabilitásával kapcsolatos rendelkezések: több ETS-nek vannak a piac stabilitásával kapcsolatos rendelkezései, amelyek minimálár és maximumár, vagy kibocsátásiegység-tartalékok formájában valósulhatnak meg.

- Rugalmassági rendelkezések: a rugalmasság lehetősége és a rugalmasságra vonatkozó szabályok, mint például a bankolás, a kölcsönfelvétel és a nemzetközi karbonkreditek, eltérőek az egyes ETS-ekben.

- A szén-dioxid ára: az ETS-ben a szén-dioxid ára nincs meghatározva (az olyan speciális árszabályozások kivételével, mint például a minimálár és a maximumár meghatározása), hanem azt a piaci egyensúly és a piac dinamikája határozza meg. Ezért a különböző ETS-ek tonnánkénti árai néhány eurótól 30 eurót meghaladó értékig terjednek.

- Felső határ csökkenése: a felső határnak az előző év azonos időszakához képest való csökkenése eltérő az egyes rendszerekben, és az adott ország hosszú távú kibocsátáscsökkentési célkitűzésének ambíciószintjét tükrözi.

- CO2-kibocsátás-áthelyezési és versenyképességi szabályok: a CO2-kibocsátás-áthelyezési szabályok és a lefedett ágazatok is eltérőek a különböző ETS-ekben.

- Bevételek felhasználása: a kibocsátási egységek árveréseinek bevételeit különböző módon használhatják fel. Egyes rendszerekben meghatározott célra használják őket, például a K+F támogatására, a rendszerben részt vevő szervezetek kompenzálására stb., míg más rendszerekben az államháztartásba kerülnek. Az EU-ban a tagállamoknak az árverési bevételek legalább 50%-át kell éghajlat- és energiapolitikai célokra fordítaniuk.

2.4. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer, az első és legnagyobb szén-dioxid-piac rövid áttekintése

2.4.1. Az Európai Unió kibocsátáskereskedelmi rendszere (EU ETS) az első és legnagyobb fix összkvótás kereskedési rendszer az ÜHG-kibocsátások csökkentésére * . Az EU ETS-t három egymást követő szakaszban hozták létre és bővítették: I. szakasz (2005-2007), II. szakasz (2008-2012; összhangban a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti első kötelezettségvállalási időszakkal), III. szakasz (2013-2020, összhangban a Kiotói Jegyzőkönyv szerinti második kötelezettségvállalási időszakkal) * .

2.4.2. A közelgő IV. szakasz 2021-ben kezdődik és 2030-ig tart majd. Az EU ETS hozzávetőleg 11 000 erőművet, gyártóüzemet és egyéb helyhez kötött létesítményt, továbbá légiközlekedési tevékenységeket foglal magában 30 országban: a 27 EU-tagállamban, Izlandon, Liechtensteinben és Norvégiában. Az EU összes ÜHG-kibocsátásának az EU ETS mintegy 45%-át fedi le * .

2.4.3. Az EU által 2014 októberében elfogadott, az éghajlat- és energiapolitika 2030-ig szóló kerete újból megerősíti a dekarbonizációra irányuló stratégiát, valamint 2020-on túlra kiterjeszti az érdekszövetség dekarbonizációs céljait, beleértve az ÜHG-kibocsátások 2030-ig legalább 40%-os csökkentését (az 1990-es szintekhez képest).

2.4.4. Az EU ETS az ÜHG-kibocsátások fent említett csökkentésének eléréséhez úgy járul hozzá, hogy az EU ETS által lefedett ágazatokban a kibocsátásokat 43%-kal csökkenti a 2005-ös szinthez képest * . Az EU ETS IV. szakasza 2021-től 2030-ig tart majd. A IV. szakasz célja a kibocsátáscsökkentés ütemének növelése, célzottabb CO2-kibocsátás-áthelyezési szabályok felállítása, valamint az alacsony szén-dioxid-kibocsátást eredményező innováció és az energiaágazat modernizációjának finanszírozása * . Az Európai Bizottság új szabályokat vezetett be az EU ETS IV. szakasz előtti megreformálása és, ami a legfontosabb, a felső határ csökkentési pályájának a 2030-as kibocsátáscsökkentési céllal való összhangba hozása érdekében.

2.5. Kiegészítő intézkedések egy globális uniós éghajlat-politika keretében

2.5.1. Uniós szinten az EU ETS nem az egyetlen, az Unió egészére kiterjedő szakpolitika, amelyet bevezettek az érdekszövetség 2020-as éghajlat- és energiapolitikai céljának elérése érdekében. Az EU 2020-as integrált energiaügyi és éghajlat-változási csomagja három különböző, 2020-ra teljesítendő célt tűzött ki:

- az ÜHG-kibocsátásoknak az 1990-es szintekhez képest 20%-kal történő csökkentése,

- a megújuló forrásból származó energia 20%-os arányának elérése az Unió energiamixében,

- az energiahatékonyság 20%-os növelése.

2.5.2. Míg az EU ETS-t az európai gazdaság dekarbonizációja és az első cél elérése kulcsfontosságú szakpolitikai eszközének szánták, a megújulóenergia-irányelvet (RED) és az energiahatékonysági irányelvet (EED) a második és a harmadik cél elérése érdekében vezették be.

2.5.3. Ezenkívül egy sor tagállam nemzeti szinten kiegészítő és átfedő szabályozásokat vezetett be, főleg minimálár megállapítása és a szén felhasználásnak fokozatos megszüntetése formájában. A hatékony szabályozás biztosítása érdekében fontos a kiegészítő és átfedő szabályozások negatív hatásainak elkerülése.

2.5.4. A kiegészítő és átfedő szabályozások bevezetése számottevő hatással lehet az EU szén-dioxid-piacának működésére. A kibocsátásoknak az ilyen szabályozások következtében történő erőteljes csökkenése a kibocsátási egységek iránti kereslet csökkenését eredményezné, ennek következtében pedig felborítaná a piaci egyensúlyt.

2.5.5. Ez a hatás bizonyos mértékig csökkenthető a piaci stabilitási tartalékkal (MSR), amely 2019 januárjában kezdte meg működését, célja pedig a piacon felgyülemlő kibocsátási egységek többletének felvétele. A 2019-től 2023-ig terjedő időszakban az MSR a többlet 24%-át fogja visszatartani. Ez az érték 2024-től 12%-ra fog csökkenni, 2023-tól pedig azok az MSR-ben lévő kibocsátási egységek, amelyek meghaladják a megelőző évben összesen elárverezett egységek számát, érvényességüket vesztik. Ennek ellenére döntő fontosságú nagyobb átláthatóság és összehasonlíthatóság biztosítása az ilyen, az EU ETS-sel átfedésben lévő szabályozások esetében és, ahol a hatás számottevő, a negatív hatások minimalizálása.

2.5.6. A fosszilis tüzelőanyagok nemzeti és regionális szintű támogatásának kérdését nagyságrendjük miatt előrébb kellene helyezni az EU napirendjén: ezek a támogatások évente akár 300 milliárd eurót is kitehetnek, ami a zöld megállapodás teljes beruházási összege egyharmadának felel meg, és az EU proaktívabb elkötelezettségét eredményezi a WTO-val való, a fosszilis tüzelőanyagok támogatásának fokozatos megszüntetéséről szóló jövőbeni tárgyalásokon.

2.5.7. Az EGSZB továbbá megállapította, hogy a megújuló energiák nagyszerű eszközei a regionális fejlesztésnek (biomassza, szél, nap stb.). A fő kérdés az volt, hogy hogyan lehet kombinálni a két szakpolitikát, azaz a fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj) támogatásának fokozatos megszüntetését és a megújuló energiák ösztönzésének bevezetését.

3. A szén-dioxid-piacok jövőbeni kihívásai és lehetőségei

3.1. A Covid19 és a klímapolitikára gyakorolt hatása

3.1.1. Az EU-ban a járvány megfékezésére irányuló intézkedések a szén-dioxid-kibocsátás napi 58%-os csökkenéséhez vezettek * . Amennyiben ezek az intézkedések a tagállamok többségében 45 napig tartanak, 2020-ban 45 megatonnányi CO2 kibocsátása kerülhető el, ami az EU éves kibocsátásának 5%-át jelenti. A közúti és a légi közlekedésben a napi kibocsátások a szokásosnál 10-szer alacsonyabbak voltak, miközben az energiafogyasztás csökkenése eléri a 40%-ot.

3.1.2. A kibocsátások jelenlegi csökkenése várhatóan átmeneti lesz, és az EU hamarosan ugyanazokkal a dekarbonizációs kihívásokkal fog szembenézni, mint a járvány előtt * . Ez azt jelenti, hogy az európai zöld megállapodást az ütemtervnek megfelelően be kell vezetni. Már a legkisebb késedelem is meghiúsítja a karbonsemlegesség 2050-re való elérését.

3.1.3. Az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentését szolgáló piaci eszközök ellenálónak bizonyultak a Covid19 hatásaival szemben. A kibocsátási egységek árai csökkentek, ami alacsonyabb várható keresletet tükröz, ami rövid távú könnyebbséget jelent a vállalkozások számára. A legtöbb meglévő kibocsátáskereskedelmi rendszerbe beépített piacstabilitási intézkedések biztosítják, hogy a szén-dioxid-árak csökkenése ne menjen bizonyos szint alá, és hogy ne folytatódjon közép- vagy hosszú távon. Fontos biztosítani, hogy ezek az intézkedések képesek legyenek ellenállni a Covid19 hatásainak. Ez alapvető fontosságú a szén-dioxid-árak hosszú távú biztonságának biztosításához. A szabályozó szerveknek emellett sikerült rugalmasságot biztosítaniuk a megfelelési és szabályozási határidők tekintetében az igen zavaró körülmények között.

3.2. A szén-dioxid-piacok potenciáljának felszabadítását szolgáló közös szabályok elfogadása (a Párizsi Megállapodás 6. cikke)

3.2.1. A 2015 decemberében elfogadott Párizsi Megállapodás előkészítette az éghajlat-politikai intézkedéseket a század második felére, ha nem annál sokkal hosszabb időre. A Párizsi Megállapodás szerint a részt vevő országoktól elvárják, hogy nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat (NDC-ket) állapítsanak meg, amelyek körvonalazzák hozzájárulásukat a Megállapodás fő céljának eléréséhez. Az NDC-k általában eléggé eltérőek, de rendszerint tartalmaznak a következő 10 évre vonatkozó kibocsátáscsökkentési célkitűzést.

3.2.2. A Párizsi Megállapodás 6. cikke olyan, az országok közötti keret létrehozására irányul, amelyben együttműködnek az NDC-k megvalósításában, többek között piaci alapú megközelítések révén. Ennélfogva lehetővé teszi egy nemzetközi szén-dioxid-piacnak a Párizsi Megállapodás szerinti létrehozását. Ennél is fontosabb, hogy kulcsfontosságú szerepe lehet a szén-dioxid-árazási politikák és a kibocsátáskereskedelmi rendszerek elterjedésében és kibővítésében. A 6. cikk révén az ETS-t működtető országok egy másik ETS-sel össze tudják kapcsolni rendszerüket, a kapcsolatot pedig NDC-jük elérésének egyik módjaként használhatják. Az országok nemzetközi karbonkrediteket is beszerezhetnek majd, hogy egy nemzetközi piaci kereten keresztül megfeleljenek belföldi szabályozásaiknak. Az UNFCCC-tárgyalások során a 2018-as COP24 és a 2019-es COP25 konferencián az egyes felek közötti alapvető nézetkülönbségek miatt nem sikerült a 6. cikk végrehajtására vonatkozó iránymutatást elfogadni. A 6. cikkel kapcsolatos iránymutatás elfogadása most a COP26 konferencián lesz napirenden, és alapvető fontosságú, hogy ez a folyamat további késedelem nélkül lezáruljon.

3.3. Tárgyalás egy ambiciózus és kiegyensúlyozott bilaterális megállapodásról az EU-27 és az Egyesült Királyság szén-dioxid-piaca között

3.3.1. Az Európai Bizottságban egyetértés van abban, hogy az Egyesült Királyság nagyszerű partner lenne a klímaváltozással kapcsolatos kérdésekben, ugyanakkor azt is tudják, hogy az időtállóság biztosítása érdekében a megállapodásban egyértelmű éghajlat-politikai rendelkezéseknek kell szerepelniük, hogy behatárolják az Egyesült Királyág uniós szabályoktól való eltérését.

3.3.2. Az EU megközelítése négy elemen alapul:

- A Párizsi Megállapodás alapvető eleme kell, hogy legyen a szabadkereskedelmi megállapodásnak (FTA). Ez azt jelenti, hogy az egyik fél felfüggesztheti a Szerződés rendelkezéseit, ha a másik fél azokat megszegi.

- Mindkét félnek meg kell erősítenie a klímasemlegesség legkésőbb 2050-ig történő elérésére vonatkozó kötelezettségvállalását: az Egyesült Királyság már belső jogalkotási aktust készített rá, de úgy gondoljuk, hogy az EU és az Egyesült Királyság közötti jövőbeli megállapodásra vonatkozó rendelkezés megerősítené ezt a kötelezettségvállalást.

- Egyenlő versenyfeltételek és a védelem szinjének csökkentését tiltó záradék: döntő fontosságú elem az EU számára. Ha azt akarjuk, hogy ez a partnerség kiállja az idő próbáját, biztosítanunk kell, hogy az Egyesült Királyságban a jövőbeli igazgatási szervek ne csökkentsék az éghajlatváltozás elleni küzdelem jelenlegi magas színvonalát.

- A szén-dioxid-árazás rendszerének létrehozása az Egyesült Királyságban: az Egyesült Királyság úgy döntött, hogy kilép az EU kibocsátáskereskedelmi rendszeréből. Az Egyesült Királyság 2019-ben az összes kibocsátási egység 7%-át képviselte, bizonyos ágazatokban, például a légiközlekedésben pedig 19%-át. Ezért döntő fontosságú, hogy az Egyesült Királyság kiépítse saját piacát, figyelembe véve annak az uniós rendszerrel való összeegyeztethetőségét. Az Egyesült Királyság június 1-jén ismertette egy nemzeti kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozására irányuló javaslatát. Az EU nyitott arra, hogy összekapcsolási megállapodást kössön az Egyesült Királyság jövőbeli kibocsátáskereskedelmi rendszere és az EU ETS között, amennyiben az ilyen összekapcsolás nem sérti az EU ETS integritását.

3.4. Az átfogó gazdasági és kereskedelmi megállapodás (CETA) alapján levont tanulságok és a kétoldalú klímapolitikai együttműködés lehetőségei

3.4.1. A CETA 24.4. cikke olyan rendelkezést tartalmaz, amely összekapcsolja a kereskedelmet és a környezetet, amelynek értelmében Kanada és az EU is újból megerősíti elkötelezettségét azoknak a többoldalú megállapodásoknak a végrehajtása iránt, amelyeknek részes felei. Ez a rendelkezés utat nyithat a Kanada és az EU között a multilaterális környezetvédelmi megállapodásokról folytatott tárgyalások előtt, amelyek során megosztják a közös aggályokat, valamint lefektetik annak alapjait, hogy Kanada és az EU a Párizsi Megállapodás szerinti új, együttműködésen alapuló éghajlat-politikai kezdeményezéseket dolgozzon ki vagy vezessen.

3.4.2. A CETA 22.3. cikke felszólít a Kanada és az EU közötti, a fenntartható fejlődést elősegítő kereskedelem terén való együttműködésre. A 24. cikk szerinti munkaterv magában foglalja a kereskedelem és beruházások által a környezetpolitikára gyakorolt hatás terén folytatott együttműködést, valamint olyan, az éghajlat-változási rendszer kereskedelemmel kapcsolatos szempontjainak figyelembevételét, mint amilyen a szén-dioxid-piacok kérdése és a tiszta technológiák átadása és fejlesztése. A 24.12. cikk tájékoztatásul 10 olyan területet sorol fel, amelyekben lehetséges a felek közötti együttműködés környezetvédelmi kérdésekben, amennyiben egyesek úgy tartják, hogy a CETA a nemzeti szakpolitika kidolgozását „többoldalúvá tevő” platformként működik.

3.4.3. Az EU és Kanada által az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusokkal kapcsolatban folytatott közös munka „a jelenlegi és jövőbeli nemzetközi éghajlat-változási rendszerek kereskedelmi vonatkozásai” területére irányuló lehetséges együttműködés egyik témája. Ez az együttműködés az információmegosztás és a bevált gyakorlatokról való megállapodás területén valósulhat meg, például a kereskedelem tárgyát képező áruk szén-dioxid-tartalmának kiszámításában vagy a versenyképességgel és a CO2-kibocsátás-áthelyezéssel kapcsolatos módszertanok összehangolásában az olyan kibocsátásintenzív, kereskedelmi kitettségű (EITE) ágazatokban, amelyeket jelenleg nemzeti szinten teljesítendő kibocsátáskereskedelmi rendszerek szabályoznak Kanadában és az EU-ban egyaránt.

3.4.4. Az érintett ágazatoktól, mint a cement- vagy az alumíniumipartól érkező támogatás révén életképes lehetőségek is adódhatnak az ETS kialakítására, valamint a versenyképesség megőrzésére és a CO2-kibocsátás-áthelyezés megakadályozására (pl. a térítésmentes kiosztások kiszámítására szolgáló közös referenciaértékek és módszertanok, illetve az importált cikkek karbonintenzitásának ellensúlyozására szolgáló közös mechanizmusok kidolgozására) irányuló, az EU és Kanada közötti együttműködésen alapuló közös ágazati kísérleti projektek számára.

3.5. Az ágazati hatókör kiterjesztéséből levont tanulságok: közlekedés és üzemanyagok

3.5.1. Miközben az EU vizsgálja az EU ETS jövőbeni módosításait, jelentős és alapos figyelmet kell fordítani az észak-amerikai szubnacionális kibocsátáskereskedelmi rendszerek piaci szerkezetével és működőképességével kapcsolatos tapasztalatokra. Az EU számára különösen értékes tanulságokkal az szolgál, ahogyan Kalifornia és Quebec kiterjesztette az ETS hatályát úgy, hogy az magában foglalja a közlekedési és az üzemanyag-ágazatokat is. Kalifornia és Quebec közlekedésiüzemanyag-, földgáz- és egyéb üzemanyag-forgalmazói 2015 óta teljesítik a Western Climate Initiative elnevezésű közös kezdeményezés (WCI) fix összkvótás programja szerinti megfelelési követelményeket. Az ágazatnak a program alá tartozó szervezetei nem kapnak térítésmentes kibocsátási egységeket, hanem az állam által szervezett negyedéves árveréseken vagy a másodlagos magánpiacon kötelesek ilyeneket vásárolni.

3.5.2. Egy másik USA-beli fejlemény, amelyet érdemes figyelemmel kísérni, a Transportation Climate Initiative *  (TCI) elnevezésű kezdeményezés, az USA 12 északkeleti és közép-atlanti államának és a Columbia Kerület regionális együttműködése, amely a közlekedés javítására, a tiszta energián alapuló gazdaság kialakítására és a közlekedési ágazat szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére törekszik. A kezdeményezés arra épül, hogy a régió vezető helyet tölt be az energiaágazat ÜHG-kibocsátásainak csökkentésében egy 2009-ben bevezetett, regionális szinten teljesítendő fix összkvótás kereskedési program, a Regional Greenhouse Gas Initiative (RGGI) elnevezésű kezdeményezés révén. Miután a TCI alá tartozó joghatóságok összes ÜHG-kibocsátásának egyharmada a közlekedési ágazatban keletkezik, a részt vevő államok 2020-ban egy közös „mintaszabály”-megközelítés kialakításában működnek együtt, amelynek keretében javaslatokat tesznek az ETS program kialakítására a jelenleg nem lefedett - és növekvő - ágazati kibocsátások kezelése érdekében. A tervek szerint az új vagy kibővített ETS program(ok) már 2022-ben elindíthatja/elindíthatják az első kötelezettségvállalási időszakokat.

3.5.3. Az ETS szélesebb körű ágazati kiterjesztésének éghajlati és gazdasági előnyei egyértelműek: minél nagyobb és szélesebb körű a piac, annál nagyobb a piaci résztvevők köre, annál több a kibocsátáscsökkentési lehetőség és a technológiai újítás, valamint annál jobban nő a hatékonyság, ami alacsonyabb programköltségeket és tonnánkénti kibocsátáscsökkentési költséget, továbbá kiterjedtebb kibocsátáscsökkenést, tiszta finanszírozást és befektetést eredményez.

4. Az EU éghajlat- és iparpolitikájának kihívásai

4.1. Az ETS rendszer sikeres megújítása

4.1.1. Az EU-nak a 2014 októberében elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó éghajlat- és energiapolitikai kerete az alábbi célokat tűzte ki:

- az ÜHG-kibocsátások csökkentése legalább 40%-kal (az 1990-es szinthez képest),

- a megújuló energiák legalább 27%-os arányának elérése,

- az energiahatékonyság legalább 27%-os javítása.

4.1.2. A 2019-ben bemutatott európai zöld megállapodás részeként az Európai Bizottság azt tervezi, hogy megemeli a 2030-as célt, beleértve az EU ETS-re vonatkozót is. A cél a 40%-os kibocsátáscsökkentési célérték 50%-ra vagy 55%-ra történő emelése, hogy az EU kibocsátásait olyan pályára állítsa, amelyen haladva 2050-re elérhető a klímasemlegesség. A 2030-as célok megemeléséről szóló átfogó és részletes tervet várhatóan 2020 októberében nyújtják be, a vonatkozó jogszabályi intézkedések felülvizsgálatát illető konkrét javaslatok pedig 2021 júniusában kerülnek előterjesztésre. Ezeknek a javaslatoknak része lesz az EU ETS irányelv felülvizsgálata is, esetleg a piaci stabilitási tartalék (MSR) felülvizsgálatával együtt.

4.1.3. Ez azt jelenti, hogy az EU ETS 2030-ra vonatkozó célkitűzését és a rendszer szabályait alapos felülvizsgálatnak vetik alá az elkövetkező években. Amikor ez a felülvizsgálat elindul, döntő fontosságú lesz, hogy alapos figyelmet fordítsanak az EU ETS alapvető jellemzőire és az európai iparra gyakorolt hatásukra.

4.2. Az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus kialakítása és végrehajtása

4.2.1. Az EU határain beszedett CO2 adó ötlete már akkor is szerepelt Ursula von der Leyen napirendjén, amikor még elnökjelölt volt. Az Európai Bizottság elnökévé való kinevezése óta az Európai Bizottság számára prioritás az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmusok kérdése, amelyek többféle formát ölthetnek: adók, az ETS-en alapuló rendszerek vagy szabványok.

4.2.2. Az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság 2020 márciusában online konzultációt indított az összes érdekelt fél véleményének megismerése érdekében. A konzultáció, valamint a tagállami szakértőkkel folytatott megbeszélések eredménye hasznos lesz a jogszabályjavaslat 2021 tavaszán sorra kerülő kidolgozásakor. A jövőbeni szén-dioxid-csökkentési intézkedéseknek összhangban kell lenniük a WTO szabályaival és az EU egyéb nemzetközi kötelezettségeivel. Ez alapvetően azt jelenti, hogy az ítélkezési gyakorlatnak megfelelően megkülönböztetésmentesnek és arányosnak kell lenniük.

4.3. Az EGSZB azt tanácsolja az Európai Bizottságnak, hogy mélyrehatóbban vizsgálja meg ezt a kérdést és a különböző szakpolitikai lehetőségeket, például a kibocsátáskereskedelmi rendszer reformját, az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmust, a szén-dioxid-intenzitáshoz igazított héakulcsot, és azokat hasonlítsa össze az alábbiak tekintetében:

- milyen hatással lesz a szén-dioxid-kibocsátásra és a beruházások áthelyezésére, ha a jövőben az árak magasabbak lesznek és kevesebb kibocsátási egység áll rendelkezésre az EU-ban,

- a WTO-szabályok betartásával kapcsolatos jogbiztonság,

- a kereskedelmi partnerek általi elfogadhatóság,

- technikai megvalósíthatóság, különösen a globálisan elfogadott számviteli és mérési szabványok, valamint megbízható és elismert adatbázisok meglétét illetően * .

4.4. Az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus előnyei

4.4.1. Egy ilyen mechanizmus védelmet fog biztosítani az EU energiaintenzív (például acél- és cementipari) vállalatai számára az olyan harmadik országokból érkező olcsóbb importokkal szemben, amelyek nem rendelkeznek éghajlat-politikával, illetve amelyek éghajlat-politikája gyengébb (szén-dioxid-piac hiánya, szén-dioxid-árazás hiánya). Ez kiigazítás visszaállítaná az egyenlő versenyfeltételeket az uniós és harmadik országbeli vállalatok között, ami történhet például abban a formában, hogy az EU ETS-ben érvényes átlagáron alapuló illetéket vetnének ki a behozott árukra. Az ilyen mechanizmusok hozzá fognak járulni a CO2-kibocsátás-áthelyezések megelőzéséhez, valamint elejét fogják venni a negatív versenynek az energiaintenzív ágazatokban, miközben megvédik az EU ágazatainak versenyképességét és csökkentik az olcsó, magas karbonkibocsátású behozatalok versenyképességét.

4.4.2. Mivel az EU a globális ÜHG-kibocsátás 10%-áért felelős, egy ilyen mechanizmus pozitív jelzés lehet az EU-val kereskedő, hasonlóan gondolkodó országok (Kanada, Egyesült Királyság, Svájc) felé is, amelyek számára előnnyel fog járni az ETS-eik egyfajta kölcsönös elismerése és az, hogy mentesíthetik belföldi cégeiket az EU-27-be történő kivitelek utáni illetékek megfizetése alól.

4.4.3. Ezzel az EU biztosítani fogja a koherenciát belső és külső kötelezettségvállalásai között, és a megújulóenergia-irányelv felülvizsgálatával javítani fogja klímapolitikáját, hogy megfeleljen azoknak a kihívásoknak, amelyek szerint az 1990-es szinthez képest 2030-ra 50-55%-kal csökkenteni kell az ÜHG-kibocsátást és 2050-re el kell érni a karbonsemlegességet.

4.4.4. Ezek a szén-dioxid-vámra vonatkozó lehetséges intézkedések az olyan jelenlegi intézkedések alternatívájaként szolgálhatnak, amelyek az EU ETS-en belüli CO2-kibocsátás-áthelyezési kockázattal foglalkoznak (CO2-kvóták térítésmentes kiosztása a kibocsátási profil mélyreható elemzése, a legjobb rendelkezésre álló technológiák stb. alapján). Jelenleg is folynak a megbeszélések arról, hogy a szén-dioxid-vámra vonatkozó intézkedések helyettesíteni fogják-e a meglévő versenyképességi intézkedéseket, vagy azokkal párhuzamosan fognak-e működni a különböző ágazatokban és/vagy egy adott ágazatban. Fontos megérteni azt is, hogy milyen hatások érvényesülhetnek a villamosenergiának az összekapcsolt hálózatokon keresztüli behozatala és kivitele területén.

4.5. Az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmus hátrányai

4.5.1. A szén-dioxid-vámra vonatkozó intézkedések megtorló intézkedésekre ösztönözhetnek olyan harmadik országokat, amelyek nyersanyagot szállítanak az EU-ba, mint például az USA-t, Kínát vagy Indiát, ez pedig új kereskedelmi akadályokat fog létrehozni egy olyan környezetben, amelyben a Covid19 következtében hatalmas - a WTO nemrég megjelent kiadványa szerint 18% és 32% közötti - lesz világkereskedelmi recesszió mértéke.

4.5.2. Az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus alkalmazása alááshatja az UNFCCC multilaterális megközelítését is, továbbá a nemzetközi együttműködésnek az egyoldalúbb megközelítést előnyben részesítő megtagadásának is tekinthető.

4.5.3. Egyes, gyenge klímapolitikával rendelkező harmadik országokból importált nyersanyagok drágábbak lesznek majd az EU-s vásárlók számára. Ez azt jelenti, hogy egyes, ilyen nyersanyagokat feldolgozó nagy (az autóiparban és az építőiparban működő) európai gyártócégek áralapú versenyképessége csökkenhet, miközben a késztermékeknek az EU-ba való exportja változhat.

4.5.4. Az CO2-kibocsátás-áthelyezési mechanizmus ágazati lefedettsége különbözhet a versenyképesség védelmét szolgáló meglévő intézkedések ágazati lefedettségétől: a szén-dioxid-vámra vonatkozó intézkedések alkalmazási területe adott esetben olyan ágazatokra korlátozódhat, mint például a cement- és az acélgyártás, ahol a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázata a legmagasabb, míg a CO2-kibocsátás-áthelyezési intézkedések ágazati lefedettsége szélesebb körű (pl. vegyi anyagok, textilfestési és textilkikészítési tevékenységek).

4.6. Az ágazati megközelítés

4.6.1. Az EU acélágazata a kínai, török, algériai és iráni acélgyártókkal való éles globális verseny okozta nyomás alatt áll, mivel ez utóbbiak nem tartoznak semmilyen ETS alá, és már évi 30 millió tonna acélt exportálnak az EU-ba. Az Európai Acélszövetség (Eurofer) környezetvédelmi, gazdasági és jogi okokból támogatja az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus bevezetését és azt a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázata elkerülése egyik előfeltételének tekinti. Ennek a mechanizmusnak ki kell terjednie a kész és félkész acéltermékekre, és egy szabályos elszámolási rendszeren kell alapulnia, amely valamilyen, harmadik országokkal kötött „ekvivalenciamegállapodás” alapján méri a termékek szénlábnyomát, és amelyet egy átmeneti időszak során együtt alkalmaznak a kvótáknak az EU ETS szerint történő térítésmentes kiosztásával.

4.6.2. Az európai cementágazat (CEMbureau) üdvözli az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmus elképzelését, mivel az EU alacsony árrésekkel dolgozó iparában nagy a CO2-kibocsátás-áthelyezés kockázata. Ez az ágazat, amely hosszú távú befektetési ciklust alkalmaz, hogy 2050-re elérje a klímasemlegességi célt, több olyan feltételt is meghatároz, mint például az átlátható módszertan, a WTO-nak való megfelelés, a széles ágazati lefedettség az ETS hatálya alá tartozó összes ágazatra kiterjedően, és a kvóták térítésmentes kiosztásának párhuzamos alkalmazása 2030-ig.

4.7. Párbeszéd harmadik országokkal

4.7.1. Az EGSZB támogatja párbeszéd kezdeményezését harmadik országokkal a szén-dioxid-vámra irányuló intézkedések tartalmának és az EU-ba irányuló exportjukra gyakorolt hatásának megvitatása érdekében. Ennek a párbeszédnek más-más formát kell öltenie az ambiciózus klímapolitikával rendelkező országok (például Kanada), és az ennek hiányában lévő országok (Egyesült Államok, Kína, Oroszország) esetében.

4.7.2. Tudjuk például, hogy az USA kormánya szorosan figyelemmel kíséri az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó uniós mechanizmussal kapcsolatos elgondolások alakulását. A WTO-ban az EU kereskedelempolitikájának értékelése során egyes USA-beli tisztviselők már hangot adtak aggodalmuknak az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó bármilyen uniós mechanizmust illetően.

4.8. A globális szén-dioxid-árazás végső célja

4.8.1. A EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy szükség van a különböző rendelkezésre álló eszközök kombinálására és harmonizálására a klímaválság elleni küzdelem érdekében. Mivel fontos nemzetközi szervezetek és vállalatok gondolják úgy, hogy a szén-dioxid-árjelzés alapvető fontosságú ahhoz, hogy tényleges előrelépést érjünk el a klímaváltozás elleni küzdelemben és hosszú távon a befektetések számára vonzó környezetet hozzunk létre az ökológiai átmenetnek az állami és a magánszektorbeli szereplők (ipar, közlekedés, lakásszektor, mezőgazdaság stb.) számára történő felgyorsítása érdekében, az EGSZB a különböző joghatóságokban alkalmazott megközelítések harmonizációja mellett teszi le a voksot, ami végül összehasonlítható árjelzés bevezetését fogja eredményezni a különböző joghatóságokban.

4.8.2. Az összehasonlítható árjelzés, valamint a közösen kialakított, a szénlábnyom mérésére szolgáló módszertan elfogadása előtti átmeneti időszakban fokozatosan harmonizálni kell a regionális szén-dioxid-árazást a hasonló beállítottságú országok (EU-27, Egyesült Királyság, Svájc, Latin-Amerika, az USA középnyugati része, Dél-Kelet-Ázsia és mások) között. Az ilyen regionális szén-dioxid-piacok létrehozása közös szén-dioxid-piaci infrastruktúrákat von maga után (egyfajta egységes szén-dioxid-piacot), miközben egyes szén-dioxid-specifikus mechanizmusokat harmadik országokkal szemben lehetne alkalmazni.

4.8.3. Ugyanakkor az országok és regionális vámuniók közötti szén-dioxid-kereskedelmi háború kitörésének elkerülése érdekében biztosítani kell egy, a WTO által megadott mentességet, amely meghatározza azokat a szabályokat, amelyek alapján az importált cikkek karbonintenzitását ellensúlyozó mechanizmusokat (szén-dioxid-adó, ETS-en alapuló rendszerek, szabványok) létre kell hozni és működtetni kell a WTO két kulcsfontosságú alapelvével, nevezetesen az arányosság és a megkülönböztetésmentesség alapelvével összhangban.

Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 18-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Luca JAHIER