(feltáró vélemény)
Előadó: Tanja BUZEK (DE/II)
| Felkérés: | a Tanács német elnöksége, 2020.2.18. | |
| Jogalap: | az eljárási szabályzat 32. cikkének (1) bekezdése feltáró vélemény | |
| Illetékes szekció: | „Külkapcsolatok” szekció | |
| Elfogadás a szekcióülésen: | 2020.7.24. | |
| Elfogadás a plenáris ülésen: | 2020.9.18. | |
| Plenáris ülés száma: | 554. | |
| A szavazás eredménye: (mellette/ellene/tartózkodott) | 216/2/3 |
1. Következtetések és ajánlások
1.1. A globális ellátási láncok világszerte kulcsszerepet játszanak a gazdasági tevékenységekben és a világszintű kereskedelemben, a vállalatok pedig egyre inkább határokon átnyúló módon működnek. Az ellátási láncok fő mozgatórugói a multinacionális vállalkozások, de a kis- és középvállalkozások (kkv-k) is fontos szerepet töltenek be bennük. A globális ellátási láncok „bonyolultak, változatosak és töredezettek”, az ezzel járó összes lehetőséggel és kockázattal együtt. A gazdasági növekedést, a munkahelyteremtést és a vállalkozói szellemet egyaránt kihívások elé állítják az egyes ellátási láncokban tapasztalható, a munkakörülményekre és a fenntarthatóságra gyakorolt, bizonyíthatóan negatív következmények * .
1.2. A Covid19-válság rávilágított a nagymértékben töredezett és diverzifikálatlan ellátási láncok aggasztó instabilitására és a velük kapcsolatos jelentős kockázatokra. Rámutatott a munkavállalók kiszolgáltatottságára, kiemelte az emberi jogok megsértésének eseteit, valamint a napjainkban a világ minden táján működő ellátási láncok üzleti tevékenységei által okozott káros társadalmi és egészségügyi hatásokat.
1.3. A Covid19-világjárvány üzenete az, hogy a globális ellátási láncoknak rugalmasabbá, sokszínűbbé és felelősebbé kell válniuk. A kereskedelemnek kulcsszerepet kell majd játszania a fenntartható gazdasági helyreállítás előmozdításában, lehetővé téve a vállalatok számára, hogy újraépítsék és átszervezzék megszakított értékláncaikat. Hathatósabb eszközökre van azonban szükség, amelyeknek egy társadalmi és környezeti szempontból felelősségteljes üzleti, kereskedelmi és beruházási menetrendet kell megvalósítaniuk.
1.4. Az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy gyűjtsön több adatot a kiszolgáltatott ellátási láncokról, különösen a gazdasági tevékenységek megszakításának kockázatára és az emberi jogok megsértésének felderítésére vonatkozóan. Hangsúlyozza továbbá, hogy sürgősen foglalkozni kell világszinten is annak felmérésével, hogy a nemzetközi munkaügyi normák miként kezelik a tisztességes munka terén a globális ellátási láncokban tapasztalható hiányosságokat, illetve haladéktalanul ki kell küszöbölni az azonosított hiányosságokat.
1.5. A második tanulság a „szakpolitikai” és a „valódi” beruházás a fenntarthatóságba. Ambiciózus intézkedéseknek kell biztosítaniuk, hogy a globális ellátási láncok hozzájáruljanak egy méltányosabb gazdasági és társadalmi modellhez, amely a fenntarthatóságon és a tisztességes munkán alapul. A fellépéseknek összhangban kell állniuk nemzetközi és európai elvekkel, nevezetesen a Párizsi Megállapodással, a fenntartható fejlődési célokkal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető egyezményeivel, az európai zöld megállapodással és a szociális jogok európai pillérével. A Covid19-válságra adott globális, európai és nemzeti válaszok ezek köré kell, hogy épüljenek.
1.6. Az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó menetrendje elismeri, hogy a kereskedelem az inkluzív gazdasági növekedés és egyúttal a szegénység csökkentésének motorja, valamint hozzájárul a fenntartható fejlődés előmozdításához. Mivel azonban a Covid-válság, valamint a szegénység csökkentésének a válság előtt már lassuló üteme korlátozza a globális kereskedelmet és a globális ellátási láncokba történő beruházásokat, sürgősen fokozni kell a reformokat, növelni kell a beruházásokat, elő kell mozdítani a fenntartható kereskedelmet és a globális ellátási láncokat, valamint az inkluzív és fenntartható növekedés érdekében fokozottan integrálni kell a fejlődő országokat a nyitott globális gazdaságba.
1.7. Az emberi jogok, a fenntarthatóság és a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) jelentősége egyre nő az üzleti közösség számára. Számos vállalat aktívan végrehajtja az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket (UNGP) és más kapcsolódó, kormányzati támogatásban részesülő eszközöket, nevezetesen a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) multinacionális vállalkozásoknak címzett iránymutatásait és az ILO multinacionális vállalatokra vonatkozó nyilatkozatát. Ezek az önkéntes intézkedések pozitív magatartási változásokhoz vezettek üzleti tevékenységeik során az emberi jogok tiszteletben tartása terén, de szükség van további fejlesztő intézkedésekre.
1.8. Alapvető fontosságú, hogy az EU és tagállamai nemzeti, európai és nemzetközi szinten következetesen lépjenek fel, összehangolva a kezdeményezéseket és megszüntetve a feltárt hiányosságokat. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) kéri az Európai Bizottságot arra, hogy az Európai Parlamenttel (EP) és a Tanáccsal egyetértésben - szociális párbeszédre és több érdekelt felet bevonó megközelítésre építve - dolgozzon ki egy európai cselekvési tervet a globális ellátási láncokban érvényesülő emberi jogokról, tisztességes munkáról és fenntarthatóságról.
1.9. A tervnek ambiciózusnak, átfogónak és transzverzálisnak kell lennie ahhoz, hogy hatékonyan tudjon reagálni a globális ellátási láncok helyzetére. Fő céljaként azt kell meghatározni, hogy előmozdítsa a felelősségteljes üzleti magatartást, biztosítsa az emberi jogoknak és az EU szociális és környezetvédelmi célkitűzéseinek a vállalatok tevékenységében és ellátási láncaiban való tiszteletben tartását, támogassa a vállalkozásokat és a kkv-kat a felelősségteljes üzleti magatartás megközelítésének elfogadása során, valamint biztosítson egyenlő versenyfeltételeket a vállalkozások számára.
1.10. A cselekvési tervnek a politikai és a jogalkotási kezdeményezések általános kereteként el kell ismernie az e téren működő különféle szereplők, nevezetesen az európai intézmények, a tagállamok, a nemzetközi szervezetek, a vállalatok, a szociális partnerek és az érdekelt felek lényeges, egymástól eltérő és egymást kiegészítő szerepeit.
1.11. Célkitűzéseit nemzeti cselekvési tervek útján kell végrehajtani, és kötelezővé kell tenni az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekben foglalt minimumszabályok megvalósítását.
1.12. A többoldalú szinten történő előrehaladás alkalmanként ambiciózus egyoldalú fellépéssel kezdődik. Az EGSZB szerint az EU kivételesen alkalmas arra, hogy az átvilágítás kérdésében vezető szerepet vállaljon, különös tekintettel az európai vállalkozások globális vezető szerepére. Miközben arra kéri az EU-t és tagállamait, hogy biztosítsanak hatékonyabb és kötelező nemzetközi eszközöket, az EGSZB megerősíti, hogy támogatja az üzleti és emberi jogokról szóló kötelező ENSZ-egyezményt * , valamint szorgalmazza egy, az ellátási láncokban a tisztességes munkáról szóló ILO-egyezmény kidolgozását * .
1.13. Az EGSZB elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak azért, hogy követte azt a felhívását, miszerint az átvilágításra vonatkozó uniós jogszabályok * legyenek a cselekvési terv homlokterében. Az európai vállalatok versenyfeltételeinek kiegyenlítése érdekében az emberi jogi átvilágításról és a felelősségteljes üzleti magatartásról szóló kötelező, ágazatközi jogalkotási kezdeményezésnek ki kell terjednie az EU-ban telephellyel rendelkező vagy tevékenységet folytató vállalkozásokra, valamint a közszférára is, és reagálnia kell a kkv-k sajátos igényeire és korlátaira.
1.14. Alapvető fontosságú lesz, hogy a vállalatokat arra kötelezzék, hogy megelőző megközelítésként hozzanak létre hatékony átvilágítási mechanizmusokat, ugyanakkor biztosítsák a hatékony jogorvoslatokat és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint gondoskodjanak a hatékony végrehajtásról, többek között állami nyomon követés, ellenőrzések és szankciók révén. A végrehajtás sajátosságaival, többek között a vállalati felelősséggel, az EGSZB külön véleménye foglalkozik majd * .
1.15. A munkavállalóknak és a szakszervezeteknek a megoldás részét kell képezniük. Az átvilágításnak kifejezetten ki kell terjednie a szakszervezetek és a munkavállalók jogaira, nevezetesen a kollektív tárgyalásokhoz és a kollektív fellépéshez, a tisztességes munkakörülményekhez és díjazáshoz, a tájékoztatáshoz és a konzultációhoz, valamint a munkahelyi egészséghez és biztonsághoz való jogra. Ezek a kulcsfontosságú emberi jogok a tisztességes munka nélkülözhetetlen részét képezik.
1.16. Az európai ágazatközi és ágazati szociális párbeszédnek és a nemzeti szociális párbeszédnek segítenie kell a végrehajtást, ideértve a közös kezdeményezéseket és projekteket, iránymutatásokat, kapacitásépítést, megállapodásokat, a vállalkozások támogatását az átvilágítási kötelezettségek vállalásában, valamint a szakszervezetek támogatását a vezetéssel folytatott viták és tárgyalások lefolytatásában.
1.17. Átfogó és következetes megközelítésének érvényesítése érdekében a cselekvési tervnek a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv ambiciózus felülvizsgálatát is tartalmaznia kell, amelynek keretében azt ki kell terjeszteni valamennyi vállalatra oly módon, hogy figyelembe vegye a kkv-k egyedi igényeit és korlátait, továbbá egyedi fő teljesítménymutatókat és célértékeket is bele kell foglalni. Uniós szintű jogalkotási intézkedésekről kell rendelkezni az igazgatóság azon kötelezettségeire vonatkozóan, hogy valamennyi érdekelt fél érdekében járjanak el, valamint hogy a társasági tevékenységek hozzájáruljanak a szociális és környezetvédelmi célok eléréséhez.
1.18. Az EGSZB azt javasolja, hogy az új, Next Generation EU elnevezésű helyreállítási eszköz és egyéb uniós finanszírozási eszközök keretében konkrét feltételként és ösztönzőként írják elő az emberi jogok tiszteletben tartását, valamint a tisztességes munkával és a fenntarthatósággal kapcsolatos célkitűzéseket a társaságok tevékenységeiben és az ellátási láncokban.
1.19. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a szociális záradék teljes körű végrehajtását és érvényesítését a közbeszerzési irányelvekben. Új európai bizottsági javaslatoknak kell biztosítaniuk, hogy a közbeszerzési eljárások ténylegesen támogassák és előmozdítsák az emberi jogi átvilágítást és a felelősségteljes üzleti magatartást a vállalatok működésében és ellátási láncaiban, ideértve a tisztességes munkát is.
1.20. A cselekvési tervnek nem jogalkotási intézkedéseket is tartalmaznia kell, például a fogyasztók, a beruházók és más érdekelt felek tudatosságának fokozására irányuló kezdeményezéseket, ösztönzőket a jogszabályi kötelezettségeket meghaladó felelősségteljes vállalkozások számára, továbbá a kkv-knak az átvilágítási politikák bevezetése érdekében nyújtott egyedi támogatást.
1.21. A cselekvési terv célkitűzéseinek kereskedelemmel kapcsolatos elemeit tükrözni kell az EU kereskedelmi stratégiájának új felülvizsgálatában. A kereskedelmi és a nemzetközi beruházási megállapodások fellendíthetik és biztosíthatják a szabványok egyenletesebb alkalmazását mind a beruházók, mind a kormányok részéről. A külföldi beruházóktól meg kell követelni, hogy megfeleljenek az átvilágítási követelményeknek, mielőtt részesülhetnének a nemzetközi beruházási megállapodás előnyeiből. A szabadkereskedelmi megállapodásoknak (FTA) elő kell mozdítaniuk a környezeti és szociális kritériumok közbeszerzésbe történő beépítésére vonatkozó bevált gyakorlatokat, és semmilyen módon nem szabad korlátozniuk azok alkalmazását.
1.22. Az új kereskedelmi jogérvényesítési tisztviselőnek hathatósabb eszközökkel kell rendelkeznie a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos kötelezettségvállalások érvényesítéséhez. Egy átalakított szakértői bizottságnak képesnek kell lennie olyan államok közötti szerződéses vitarendezési mechanizmus elindítására, amely lehetőséget biztosítana bírságok vagy szankciók kiszabására, illetve jogorvoslatra a sértett fél számára * . A kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos fejezetek végrehajtását független munkaügyi titkárságnak és kollektív panasztételi mechanizmusnak is ki kell egészítenie * . A belső tanácsadó csoportok kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos jogsértések kivizsgálására vonatkozó ajánlásainak hatását jelentősen meg kell erősíteni. A munkajogi viták új megközelítései során meg kell vizsgálni a szabályokat be nem tartó társaságokkal szembeni jogorvoslati lehetőségeket, illetve egy az uniós dömpingellenes intézkedések által inspirált, a szociális dömpingre vonatkozó rendszert.
1.23. Az ILO-egyezmények ratifikálásának biztosítása terén a legnagyobb nyomást a megállapodásokról szóló tárgyalások során és a megállapodások megkötése előtt lehet kifejteni; ennek tehát meg kell jelennie az aláírt megállapodásban. Az „alapvető elemekkel” kapcsolatos záradékot ki kell terjeszteni az ILO olyan alapvető és naprakész egyezményeire, amelyeket valamennyi EU-tagállam ratifikált, és az ILO-t be kell vonni az egyezmények szabadkereskedelmi megállapodások keretében történő végrehajtásának nyomon követésébe * . Az EGSZB azt javasolja, hogy a vámcsökkentéseket kapcsolják össze a kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos rendelkezések hatékony végrehajtásával.
2. Háttér-információk
2.1. Az EU német elnöksége felkérte az EGSZB-t, hogy ebben a feltáró véleményben terjesszen elő több kezdeményezést a fenntarthatóság javítása, valamint az emberi jogok és a tisztességes munka globális ellátási láncokban történő tiszteletben tartásának biztosítása érdekében. Az elnökség részletes kérdéslistát biztosított a következő témákban:
- Miként lehetne kialakítani és végrehajtani egy európai cselekvési tervet a tisztességes munkára vonatkozó átfogó és ambiciózus stratégia globális ellátási láncokban való megvalósítása érdekében, többek között feltárva a szociális párbeszéd és a civil társadalom szerepét és támogatásának módjait?
- Melyek legyenek az európai átvilágítási rendelet alapvető jellemzői, és hogyan lehetne megszilárdítani az ellátási láncokban az emberi jogok megsértése esetén elérhető hatékony jogorvoslati lehetőségeket?
- Hogyan hozzunk létre egyenlő versenyfeltételeket az európai vállalatok számára, figyelembe véve az előttük álló kihívásokat és előnyeiket, és hogyan tudunk hozzájárulni a globális ellátási láncok olyan válságokkal szembeni ellenálló képességéhez, mint például a Covid19-világjárvány?
- Hogyan járulhatunk hozzá a fenntartható fejlesztési célok, illetve az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek közös végrehajtásához, többek között a tagállamok nemzeti cselekvési terveiben szereplő minimumszabályok révén?
- Hogyan erősíthető meg a tisztességes munka előmozdítása a fenntartható ellátási láncokban a kereskedelempolitika vonatkozásában, különös tekintettel a szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatósági fejezeteinek jobb érvényesítésére?
2.2. Az EGSZB ezzel kapcsolatban több észrevétellel élt már. 2016-ban arra kérte az Európai Bizottságot, hogy „fogadjon el egy átfogó és ambiciózus stratégiát annak érdekében, hogy valamennyi belső politikája (az EU közbeszerzéseihez való hozzáférés, címkézés stb.) és külső politikája (kereskedelem, fejlesztés, szomszédságpolitika stb.) támogassa a méltó munkafeltételeket a globális ellátási láncokban”. Ajánlása szerint az „intézkedések mind jogalkotási, mind nem jogalkotási intézkedéseket, legjobb gyakorlatokat, pénzügyi ösztönzőket, képzéshez való hozzáférést és a társadalmi párbeszédre és a szakszervezetekre vonatkozó kapacitásépítést is magukban foglalhatnak” * .
2.3. 2018-ban az EGSZB sürgette, hogy az Európai Bizottság „alkalmazzon ambiciózusabb megközelítést, különösen a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetekben foglalt kötelezettségvállalás tényleges érvényesíthetőségének megerősítése tekintetében, ami kulcsfontosságú az EGSZB számára” * , és hangsúlyozta, hogy kereskedelmi megállapodások megkötése előtt sürgősen ratifikálni kell az ILO alapvető egyezményeit. A munkaügyi rendelkezések megerősítése kapcsán különösen egy független munkaügyi titkárság és egy kollektív panasztételi mechanizmus létrehozásának megfontolását javasolta.
2.4. Az EGSZB 2019-ben arra kérte az európai intézményeket, hogy támogassák az ENSZ kötelező szerződési folyamatát, és vegyenek részt a tárgyalásokban, megállapodva a kötelező szerződések szükséges tartalmáról * .
2.5. Az EP Jogi Bizottsága nemrégiben véleményt kért az EGSZB-től a vállalati átvilágításról és a vállalati elszámoltathatóságról * . Számos EP-állásfoglalás kötelező érvényű átvilágítási jogszabályokat és más kezdeményezéseket szorgalmazott annak biztosítása érdekében, hogy az üzleti tevékenységekben és a globális ellátási láncokban tiszteletben tartsák az emberi jogokat.
2.6. Az EU Tanácsa hangsúlyozta annak fontosságát, hogy az átvilágítás végrehajtása során az emberi jogok megsértésének áldozatai ténylegesen hozzáférhessenek az igazságszolgáltatáshoz, és elismerte, hogy az emberi jogok vállalatok általi tiszteletben tartása „elengedhetetlen a fenntartható fejlődés megvalósítása és a fenntartható fejlődési célok teljesítése szempontjából” * . Következtetése szerint az „üzleti tevékenységek felelős módon történő folytatása így végső soron versenyelőnyt teremthet” * .
2.7. A Jogérvényesülési és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG JUST) tanulmányának ismertetését követően 2020 áprilisában Didier Reynders európai biztos kötelezettséget vállalt arra, hogy kötelező erejű, ágazatokat átfogó jogi kezdeményezést terjeszt elő az emberi jogokkal kapcsolatos átvilágításra és a felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozóan, amely kiterjed a vállalatok ellátási láncaira, felelősségi köröket és szankciókat tartalmaz, és az emberi jogok átfogó meghatározásán alapul, ideértve a munkavállalók és a szakszervezetek jogait is * .
3. Globális ellátási láncok: a jelenlegi helyzet és a Covid19-válság hatása
3.1. A globális ellátásokban végzett műveletek kulcsszerepet játszanak a gazdasági tevékenységekben az egész világon és a globális kereskedelemben. A multinacionális vállalatok és ellátási láncaik több száz millió munkavállalót foglalkoztatnak, és ezek a hálózatok teszik ki a globális kereskedelem 80%-át * . Az ILO 2013. évi adatai szerint 453 millió munkahely, azaz a munkahelyek több mint egyötöde kapcsolódott globális ellátási láncokhoz, ami 53%-os növekedés az előző évtizedhez képest * . A digitális technológia, a környezetvédelmi irányítás és a szociális kormányzás, valamint a fenntarthatóság terén jelentkező tendenciák sokrétű hatásokkal fognak járni a nemzetközi termelés jövendő „átalakításának évtizedében” * .
3.2. „A nemzetközi kereskedelem az inkluzív gazdasági növekedés és egyúttal a szegénység csökkentésének motorja, valamint hozzájárul a fenntartható fejlődés előmozdításához.” * Mivel azonban a Covid-válság, valamint a szegénység csökkentésének a válság előtt már lassuló üteme korlátozza a globális kereskedelmet és a globális ellátási láncokba történő beruházásokat, sürgősen fokozni kell a reformokat, növelni kell a beruházásokat, valamint elő kell mozdítani a fenntartható kereskedelmet és globális ellátási láncokat. A nemzetközi szervezetek és ügynökségek megerősítik a szegénység csökkentésében betöltött kulcsszerepeket. A fejlesztési bankok kiemelték a kereskedelem döntő szerepét a szegénység csökkentésében, és hogy a fejlődő országoknak a nyitott globális gazdaságba való további integrációja alapvető fontosságú lesz a mélyszegénység 2030-ig történő megszüntetésére irányuló cél eléréséhez. A vidéki piacok fejlesztése és globális piacokban való méltányos részvétele például egyre fontosabb jövedelemforrássá válhat a szegény vidéki népesség számára. További bizonyítékok támasztják alá a tisztességes és produktív munkahelyek, a fenntartható vállalkozások és a gazdasági átalakulás fontosságát a szegénység csökkentésében.
3.3. A globális ellátási láncok „összetettek, változatosak és szétaprózottak”: néhány multinacionális vállalatnak több mint 100 000 közvetlen beszállítója van. Ezek az ellátási láncok lehetőségekkel és kockázatokkal is járnak. Hozzájárultak a gazdasági növekedéshez, a munkahelyteremtéshez és a vállalkozói szellemhez, és elősegíthetik az informális gazdaságról a formális gazdaság felé történő átmenetet * , ami szerencsés a fejlődő országok szempontjából. A globális ellátási láncokon keresztül megvalósuló fokozódó globális kereskedelem és beruházások, valamint a globális termelés vezető vállalatok általi kiszervezése és határokon átnyúló összehangolása révén az üzleti tevékenységeknek jelentős társadalmi hatásaik vannak * .
3.4. Az ellátási láncok hossza és a beszállítókkal fenntartott kapcsolatok időtartama sokrétű üzleti döntéseken múlik, amelyek a legérdekesebb üzleti kapcsolatokra, a fogyasztói piacok közelségére, a logisztikára, a készségekre stb. alapulnak. A szisztematikus kiszervezés ugyanakkor a verseny mellékterméke is, és gazdasági hajtóerőt jelent egy olyan üzleti modellben, amelyben a globális ellátási láncok túlzottan az olcsóságra összpontosítanak. Ezenkívül a vállalatok ilyen munkaerőköltség-hatékonyságra való törekvése nem feltétlenül jelent előnyöket a gazdaságok, a munkavállalók, az érdekelt felek és a társadalom szélesebb rétegei számára.
3.5. Az üzleti tevékenységekre és az emberi jogokra vonatkozó jelenlegi keret többnyire nem kötelező erejű eszközökből áll. Az emberi jogok, többek között a munkavállalók és a szakszervezetek jogai megsértése továbbra is előfordul a vállalatok működésében, beleértve a multinacionális cégeket, valamint azok ellátási és alvállalkozói láncait. Ezenkívül nehéz nyomon követni ezek negatív hatásait. Az alvállalkozói láncokban érvényes felelősség egyedi keretei már léteznek az uniós jogban, és azokat bevezették például a közbeszerzési, a munkavállalók kiküldetésére és a migrációra vonatkozó jogszabályokban.
3.6. A Covid19-válság rámutatott az ellátási láncok erős széttagoltságával és diverzifikálatlanságával kapcsolatos aggasztó sérülékenységre és jelentős kockázatokra, valamint az ezeket életben tartó munkavállalók kiszolgáltatottságára. A nagyszabású zavarok rámutattak, hogy meg kell erősíteni a globális ellátási láncok megbízhatóságát és ellenálló képességét, különösen a kulcsfontosságú régiókban és ágazatokban, mind az EU belső piacán, mind pedig a harmadik országok kormányaival együttműködésben.
3.7. Az EGSZB azt javasolja, hogy gyűjtsenek vagy dolgozzanak fel több adatot a kiszolgáltatott ellátási láncokról, mind a gazdasági tevékenységek megszakításának kockázatára, mind az emberi jogok megsértésének felderítésére vonatkozóan. A szabadkereskedelmi megállapodásokra vonatkozó éves jelentés platformként szolgálhat a rendszeres tájékoztatáshoz.
3.8. Az ENSZ főtitkára, António Guterres a Covid19-világjárványt olyan közegészségügyi vészhelyzetnek nevezte, amely gazdasági és társadalmi válsággá és „olyan humanitárius válsággá vált, amely gyorsan emberi jogi válsággá alakul” * . „A civil társadalom rámutatott, hogy sok kormány nem tudja megvédeni polgárait, és sok vállalkozás nem tartja tiszteletben az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelveket. A munkavállalókat rendszeresen arra kényszerítik, hogy megfelelő felszerelés nélkül dolgozzanak, amely megvédené őket a betegségtől, megfosztják őket a fizetett betegszabadságtól, ha megbetegszenek vagy el kell különülniük, és felmondási idő vagy kártérítés nélkül bocsátják el őket” * . Többek között felmerült annak a kockázata, hogy a kényszermunka jelen van az Európában és az Egyesült Államokban vásárolt kesztyűket és más személyi védőeszközöket gyártó ellátási láncokban tevékenykedő vállalatoknál * .
3.9. Az ENSZ üzleti és emberi jogi munkacsoportja egy jelentős nyilatkozatában elismerte, hogy a Covid19 elleni küzdelemben „fenntartható emberközpontú irányt” kell követni. „Nem eredményezhet alacsonyabb normákat, és a kormányok és üzleti szereplők nem használhatják fel ürügyként a nemzetközi emberi jogi kötelezettségvállalások megkerülésére”. Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtása terén történő lényegi előrelépések „jobban felkészítenek bennünket a következő válságra, nem utolsósorban akkor, ha mindannyian az éghajlati válságra és az igazságtalanságokból és a növekvő egyenlőtlenségekből fakadó más emberi jogi kihívásokra összpontosítunk” * .
3.10. Az EGSZB szerint a kereskedelmi forgalom újjáélesztésének a szociális és munkaügyi normák és azok tényleges érvényesítése iránti határozott elkötelezettségre kell épülnie. Az ellátási és termelési folyamatok zavara rávilágított arra, hogy mennyire fontos a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági intézkedések bevezetése és alkalmazása, valamint tényleges érvényesítése, továbbá a munkavállalók biztonságának és egészségének megőrzése, hogy árukkal és szolgáltatásokkal láthassák el a világot. Az ILO egyesülési szabadságról és a kollektív tárgyalásokról szóló alapvető egyezményeinek ratifikálása, végrehajtása és érvényre juttatása kulcsfontosságú lehetőség a biztonságos és tisztességes munkakörülmények biztosításához, az ILO összes alapvető és naprakész egyezményével együtt * .
4. Kiindulópont: a legfontosabb rendelkezésre álló nemzetközi szintű eszközök és fogalommeghatározások
4.1. Számos nemzetközi eszköz foglalkozik a transznacionális ellátási láncokkal. Ezek meghatározzák a felelősségteljes üzleti magatartás fogalmát, az átvilágítási mechanizmusokat és a vállalatok ellátási láncaikkal kapcsolatos kötelezettségeit, valamint az államok szerepét, kötelezettségeit és kötelezettségvállalásait az emberi jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében, ideértve a hatékony megelőzést, az ellenőrzéseket, a jogorvoslatokat és a szankciókat is.
4.2. A 17 fenntartható fejlődési cél alkotja az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjének alapját. A globális ellátási láncok megszervezése és a magánszektor szerepe kulcsfontosságú e menetrend célkitűzéseinek és céljainak előmozdításában és elérésében, ideértve a „fenntartható gazdasági növekedést és a termelő foglalkoztatást (8. cél), az inkluzív és fenntartható iparágak kiépítését (9. cél), az egyenlőtlenségek csökkentését (10. cél), a fenntartható termelés és fogyasztás biztosítását (12. cél), valamint a fenntartható fejlődésre irányuló partnerségek megerősítését (17. cél)”. A 9. és 12. fenntartható fejlődési cél kifejezetten az ellátási láncokra, a 17. a vállalati magatartásra összpontosít.
4.3. Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó, 2011. évi ENSZ-irányelvek kiemelik, hogy „az államok kötelessége, hogy saját területükön és/vagy joghatóságukon belül védelmet nyújtsanak az emberi jogok megsértésével szemben”, és hogy „egyértelműen meghatározzák azt az elvárást, hogy minden, a területükön és/vagy joghatóságukon belül székhellyel rendelkező üzleti vállalkozás működése során tiszteletben tartsa az emberi jogokat”. Az emberi jogok tiszteletben tartása iránti vállalati felelősség megköveteli, hogy „elkerüljék az emberi jogokra saját tevékenységeikkel vagy velük összefüggésben gyakorolt káros hatásokat”, és „törekedjenek a működésükkel, termékeikkel vagy szolgáltatásaikkal közvetlenül összefüggő káros emberi jogi hatások megelőzésére vagy mérséklésére üzleti kapcsolataik révén, még akkor is, ha nem járultak hozzá ezekhez a hatásokhoz”. „Az üzleti vállalkozásoknak politikákkal és folyamatokkal kell rendelkezniük, többek között egy „emberi jogi átvilágítási folyamattal az emberi jogokra gyakorolt hatásuk azonosítása, megakadályozása, enyhítése és az azzal kapcsolatos felelősségvállalás érdekében”, valamint aktív szerepet kell vállalniuk „az emberi jogokra általuk vagy velük összefüggésben gyakorolt káros hatások orvoslásában”. Az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek kommentárjai szerint azon kedvezőtlen hatások kapcsán, amelyeket az üzleti vállalkozás nem okozott, vagy azokhoz nem járult hozzá, de amelyek üzleti kapcsolat révén közvetlenül kapcsolódnak műveleteihez, termékeihez vagy szolgáltatásaihoz, „az emberi jogok tiszteletben tartására vonatkozó felelősség nem követeli meg, hogy maga a vállalkozás gondoskodjon a helyreállításról, bár ebben szerepet vállalhat” * . Emellett az UNGP kommentárjai kimondják, hogy a kellő gondossággal eljáró üzleti vállalkozások „nem feltételezhetik, hogy ez önmagában automatikusan és teljes mértékben felmenti őket az emberi jogok megsértésének előidézéséért vagy az ahhoz való hozzájárulásért való felelősség alól” * . Az UNGP hangsúlyozza a közbeszerzés szerepét az emberi jogok tiszteletben tartásának előmozdításában, valamint végső esetben a felelősségteljes kivonulás lehetőségét mint az ellátási lánc irányításának kulcselemét.
4.4. Számos ILO-eszköz és -kezdeményezés foglalkozik az ellátási láncokkal és a tisztességes munkával, és ezen belül a tagállamok és a vállalatok felelősségével. Az ILO tisztességes munkával kapcsolatos koncepciója négy stratégiai célra terjed ki:
- a munkahelyteremtés, a képességfejlesztés és a fenntartható megélhetés támogatása,
- a munkahelyi jogok garantálása, különös tekintettel a hátrányos helyzetű és a szegény munkavállalókra,
- a férfiak és nők szociális védelmének kiterjesztése annak érdekében, hogy az az elvesztett vagy csökkent jövedelem esetén megfelelő kompenzációt, valamint a megfelelő egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést biztosítson,
- a szociális párbeszéd támogatása erős és független munkavállalói és munkáltatói szervezetek bevonásán keresztül.
4.5. Az ILO a globális ellátási láncokban alkalmazott tisztességes munkáról szóló, 2016. évi állásfoglalása a kormányok azzal kapcsolatos szerepével foglalkozik, hogy megköveteljék a vállalatoktól, hogy az ellátási láncukon belül hajtsanak végre átvilágítási folyamatokat, valamint hogy többek között közbeszerzési politikák révén biztosítsák az emberi jogok tiszteletben tartását és mozdítsák elő a felelősségteljes üzleti magatartást.
4.6. Az UNGP és az abban foglalt átvilágítási folyamat alapján a multinacionális vállalkozásokra és a szociálpolitikára vonatkozó elvekről szóló háromoldalú nyilatkozat tisztázza, hogy „e folyamatnak figyelembe kell vennie az egyesülési szabadság és a kollektív tárgyalások, valamint az iparági kapcsolatok és a szociális párbeszéd mint aktuális folyamat központi szerepét”.
4.7. Az OECD multinacionális vállalkozásokra vonatkozó iránymutatásai, amelyek kötelezőek az OECD-tagállamokra, részletes iránymutatásokat tartalmaznak a felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozóan, és kockázatalapú átvilágítást javasolnak, előírva az államoknak, hogy hozzanak létre nemzeti kapcsolattartó pontokat azzal a céllal, hogy előmozdítsák az iránymutatások betartását, és ennek keretében figyelemfelkeltési tevékenységet folytassanak és jogsértés esetén fogadják a panaszokat. Az EGSZB korábban arra kérte a tagállamokat, hogy gondoskodjanak annak az ajánlásnak a teljesítéséről, amely szerint a nemzeti kapcsolattartó pontoknak „függetleneknek kell lenniük és struktúrájukat úgy kell kialakítani, hogy a szociális partnerek a kapcsolattartó pontok vagy azok felügyelő bizottsága tagjaiként bevonásra kerüljenek. A nemzeti kapcsolattartó pontok számára megfelelő képzést, személyzetet és finanszírozást kell biztosítani.” * Ellátási láncaikkal összefüggésben a vállalkozásoknak „törekedniük kell arra, hogy megelőzzék vagy mérsékeljék a kedvezőtlen hatást, ahol ahhoz nem járultak hozzá, amikor a hatás üzleti kapcsolat révén mégis közvetlenül kapcsolódik tevékenységeikhez, termékeikhez vagy szolgáltatásaikhoz. Ennek nem célja, hogy a kedvezőtlen hatást okozó gazdálkodó egység felelősségét arra a vállalkozásra hárítsa át, amellyel üzleti kapcsolatban áll” * . „Ha az ellátási lánccal összefüggésben a vállalkozás úgy találja, hogy fennáll a kedvezőtlen hatás kiváltásának kockázata, meg kell tennie a szükséges lépéseket e hatás megszüntetése vagy megelőzése érdekében. Ha a vállalkozás a kedvezőtlen hatáshoz való hozzájárulás kockázatát állapítja meg, meg kell tennie a szükséges lépéseket hozzájárulásának megszüntetése vagy megakadályozása érdekében, és befolyását a fennmaradó hatások lehető legnagyobb mértékű enyhítésére kell felhasználnia” * . A fentiek semmiképpen nem befolyásolják az EU vagy az államok által a vállalatokkal szemben az emberi jogok megsértése, valamint a tevékenységeiket, ellátási láncukat és alvállalkozói láncukat érintő egyéb kedvezőtlen hatások tekintetében megállapított felelősséget, ideértve a kellő gondosságra vonatkozó kötelezettségek megsértését is.
5. Az egyenlő versenyfeltételek biztosítása az európai vállalkozások számára
5.1. Számos vállalat elkötelezett olyan egyedi kezdeményezések iránt - és részt vesz ilyenekben -, amelyek pozitív magatartásbeli változásokat eredményeztek saját üzleti tevékenységükben az emberi jogok tiszteletben tartása terén. Ilyen ágazati kezdeményezés többek között az amfori, a Together for Sustainability, a Chemie3 és a Bettercoal. Az európai vállalkozások jó hírnevet élveznek Európán kívül is annak okán, hogy helyi jelenlétük révén kötelezettséget vállalnak és hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez. Ezek az önkéntes intézkedések azonban nem hozták meg a szükséges teljes körű magatartásbeli változást * .
5.2. A DG JUST egy közelmúltban közzétett tanulmányában * hatékony és átfogó módon elemzi a jelenlegi helyzetet, amelyben „az üzleti válaszadók alig több mint egyharmada” jelzett az emberi jogokra és a környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos átvilágítási kötelezettségvállalásokat, és ezek többsége is csak az elsődleges beszállítókra vonatkozik. A dokumentum hangsúlyozza az emberi jogi átvilágításra és a felelősségteljes üzleti magatartásra vonatkozó, ágazatokon átívelő, kötelező érvényű európai jogszabály szükségességét. A jelenlegi válság még meg is erősítette a fellépés támogatását.
5.3. Az európai vállalatok jelentős tapasztalatokkal rendelkeznek a hatékony és ambiciózus átvilágítási politikák végrehajtásában, amire gyakran a szakszervezetekkel kötött megállapodások alapján kerül sor. Emiatt számukra valóban előnyös lenne, ha a harmadik országokban telephellyel rendelkező és az EU-ban aktív vállalatokra is vonatkozó minimumszabványok alapján kiegyenlített versenyfeltételekkel és tisztességes versennyel szembesülnének. A vállalkozások „uniós márkájának” jó hírneve szintén a magas szintű szabályozási környezeten alapul.
5.4. Az ellátási láncok irányítására, valamint az emberi jogok tiszteletben tartására és a tisztességes munkára különféle uniós jogszabályok vonatkoznak, nevezetesen a nem pénzügyi információk közzétételéről szóló, 2014/95/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv * , amely szerint a nagyobb közérdekű vállalatok jelentést készítenek tevékenységeik hatásairól és kockázatairól, valamint az azok csökkentésére irányuló politikáról, ha van ilyen, ideértve az átvilágítási folyamatokat is. A konkrét ágazatok szintjén a fa- és fatermékpiaci rendelet (995/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet * ) és a konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendelet (2017/821/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet * ) hozta létre a vállalati ellátási láncokra vonatkozó átvilágítási követelményeket.
5.5. A közelmúltban különböző nemzeti jogszabályok is bevezették az átvilágítás követelményét; elsősorban a francia vállalati átvilágítási törvény ilyen * . Ez ambiciózus nemzeti jogi keretet biztosít, amely megköveteli a nagyvállalatoktól, hogy felügyeleti tervet dolgozzanak ki, tegyenek közzé és hajtsanak végre annak érdekében, hogy saját tevékenységeik során, a közvetlenül vagy közvetett módon általuk ellenőrzött társaságok, illetve olyan alvállalkozóik és beszállítóik tevékenységeiben, akikkel „tartós üzleti kapcsolatot” tartanak fenn, felismerjék és megelőzzék az emberi jogok megsértésének eseteit és a negatív környezeti hatásokat. Mindez magában foglal egy felelősségvállalási keretet is, amely szerint a társaságok elszámoltathatók, ha az átvilágítási kötelezettségeik megsértése kárt okoz vagy emberi jogokat sért.
5.6. Ez a jelenlegi széttöredezett jogi keret negatívan érinti a vállalkozásokat, akiknek így különféle szabályokat kell teljesíteniük. Tisztességtelen verseny, jogbizonytalanság és adminisztratív költségek sújtják őket, amit el kell kerülni. Egyre több vállalkozás és beruházó szólal fel ezért kötelező átvilágítási eszközök mellett * .
5.7. Ezenkívül a jelenlegi helyzet nem jutalmazza a felelős vállalatokat, mivel hiányoznak a közös minimumkövetelmények, az összehasonlítható folyamatok, a hatóságok megfelelő ösztönzői, a meglévő szabályok hatékony végrehajtása, valamint a beruházók, az érdekelt felek és a fogyasztók tudatossága.
6. Európai cselekvési terv az emberi jogok és a tisztességes munka globális ellátási láncokban történő érvényesüléséről
6.1. Hatékony szabályozási keret létrehozása
6.1.1. A tisztességes munka, az emberi jogok tiszteletben tartása és a fenntarthatóság globális érték- és ellátási láncokban történő érvényesülésének kérdése kiemelt helyen szerepel a világszintű, az európai és a nemzeti intézmények politikai napirendjén, és egyre növekvő jelentőséggel bír az üzleti közösség számára is. Azonban sürgősen hatékonyabb és következetesebb szabályozási keretre van szükség e célok elérése, valamint a globális és az uniós társadalmi és környezetvédelmi célkitűzéseknek és a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenynek az előmozdítása, továbbá az európai gazdasági tevékenységek támogatása érdekében.
6.1.2. Létfontosságú, hogy a már sok európai vállalkozás által indított kezdeményezésre építve és az e téren betöltött globális vezető szerepük megerősítésével ambiciózus, átfogó és transzverzális stratégia kerüljön kidolgozásra, amely hatékonyan összekapcsolja a kezdeményezéseket és kiküszöböli az azonosított hiányosságokat. „Az önkéntes és a kötelező intézkedések nem zárják ki, hanem ki kell egészíteniük egymást * .”
6.1.3. Az európai cselekvési tervet az emberi jogoknak, a tisztességes munkának és a fenntarthatóságnak a vállalatok tevékenységében és ellátási láncaiban történő érvényesülésével kapcsolatos jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezések általános kereteként kell kidolgozni. Annak el kell ismernie a különböző szereplők, nevezetesen az európai intézmények, a tagállamok, a nemzetközi testületek, a vállalatok, a szociális partnerek és az érdekelt felek alapvető, eltérő és egymást kiegészítő szerepeit. A siker biztosítása érdekében valamennyi szereplőt teljes mértékben be kell vonni a cselekvési terv célkitűzéseinek elérésébe, amelyeket a szociális párbeszéd és a több érdekelt fél részvételét biztosító megközelítés alapján kell kidolgozni.
6.1.4. A fő célkitűzések a következők kell, hogy legyenek: a felelősségteljes üzleti magatartás előmozdítása, az emberi jogok és az EU szociális és környezetvédelmi célkitűzései tiszteletben tartásának biztosítása az üzleti tevékenységekben és az ellátási láncokban, a vállalkozások és a kkv-k támogatása a felelősségteljes üzleti magatartás megközelítésének kialakításában, valamint az egyenlő versenyfeltételek biztosítása a vállalkozások számára. A kötelező átvilágításon alapuló megelőző megközelítésnek az emberi jogok kevesebb megsértését kell eredményeznie. Mivel az összes társaságnak ugyanazon alapvető szabályokat kell követnie, ez a fogyasztók számára összehasonlítható folyamatokat is eredményezne.
6.1.5. Egy átfogó fogalommeghatározásnak ki kell terjednie az emberi jogokra, ideértve a munkavállalók és a szakszervezetek jogait is, és számos nemzetközi eszközre kell alapoznia * , elsősorban ILO-egyezményekre. A jogok magukban foglalják többek között az egyesülési szabadságot, valamint a kollektív tárgyalásokhoz és a kollektív fellépéshez való jogot, a tájékoztatáshoz, a konzultációhoz és a részvételhez való jogot, a tisztességes munkakörülményeket, a munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot, a tisztességes béreket, a társadalombiztosítást. A gyermekmunka és a kényszermunka elleni küzdelemben az Európai Bizottság „gyermekmunkával kapcsolatos nulltolerancia-megközelítését” hatékony és ambiciózus fellépéseknek kell követniük. A cselekvési tervnek ezenkívül ki kell terjednie a szélesebb értelemben vett felelősségteljes üzleti magatartásra, nevezetesen a társadalmi és környezeti hatásokra, a vállalatirányításra, a korrupcióellenes intézkedésekre, a méltányos adópolitikára és az adózás átláthatóságára. A fenntartható ellátási láncok megvalósulását célzó konkrét lépések megtétele érdekében fontos konkrét intézkedéseket végrehajtani helyi szinten, ahol a vállalatoknak értékelniük kell a helyi jogszabályokat és megállapodásokat, amikor az EU-n kívül folytatják tevékenységüket. A nemzeti és helyi szintű kormányoknak teljes mértékben be kell tölteniük a szerepüket azzal, hogy elismerik a munkaügyi szabályok kormányzati, különösen ellenőrzések útján történő végrehajtásának fontosságát * .
6.1.6. Az uniós és a nemzeti szint közötti koordináció elengedhetetlen. A nemzeti szociális partnerekkel és a civil társadalommal együttműködésben kidolgozandó nemzeti cselekvési terveket szorosan össze kell kapcsolni az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvek végrehajtására szolgáló nemzeti cselekvési tervekkel, és el kell ismerni az OECD iránymutatásainak és a nemzeti kapcsolattartó pontoknak a szerepét. E kapcsolattartó pontoknak „függetleneknek kell lenniük és struktúrájukat úgy kell kialakítani, hogy a szociális partnerek a kapcsolattartó pontok vagy azok felügyelő bizottsága tagjaiként bevonásra kerüljenek. A nemzeti kapcsolattartó pontok számára megfelelő képzést, személyzetet és finanszírozást kell biztosítani.” * Az európai cselekvési terv különféle területeken minimumszabályokat is tartalmazhat a vonatkozó nemzetközi eszközök teljes és hatékony nemzeti szintű végrehajtásának biztosítása érdekében. Európai bizottsági szinten konzisztenciára és koordinációra van szükség a különféle szakpolitikai területek és a felelős főigazgatóságok, nevezetesen a jogérvényesülési, a pénzügyi, a kereskedelmi és a foglalkoztatási főigazgatóság, valamint az EKSZ között.
6.2. Kötelező európai szintű átvilágítási jogszabály megalkotása
6.2.1. Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság követi az ajánlását * , és az e területre vonatkozó uniós jogszabályra tesz javaslatot, és kéri egy olyan európai cselekvési terv kidolgozását, amelynek homlokterében egy kötelező erejű ágazatközi jogalkotási kezdeményezés áll az emberi jogi átvilágításról és a felelősségteljes üzleti magatartásról, szem előtt tartva a DG JUST megbízásából készített tanulmány eredményeit és összhangban Didier Reynders uniós biztos kötelezettségvállalásával.
6.2.2. A tisztességtelen verseny és az egyenlőtlen versenyfeltételek elkerülése érdekében az irányelvnek ki kell terjednie az EU-ban telephellyel rendelkező vagy ott aktív vállalkozásokra és tevékenységeikre teljes ellátási és alvállalkozói láncukkal együtt, valamint az állami szektorra is, és reagálnia kell a kkv-k sajátos igényeire és korlátaira. Ez követi az UNGP megközelítését, amely szerint „valamennyi vállalkozással foglalkozni kell, méretüktől, ágazatuktól, működési körülményeiktől, tulajdonosuktól és struktúrájuktól függetlenül” * . A vállalatoknak tartaniuk kell a felelősségteljes üzleti magatartás magas színvonalát, amely kiterjed az emberi jogokra, a környezeti és társadalmi hatásokra, a vállalatirányításra, a korrupció elleni küzdelemre és a méltányos adózásra.
6.2.3. A vonatkozó ENSZ-, ILO- és OECD-eszközökkel azonosított átvilágítási folyamatok fő lépései alapján a társaságokat fel kell szólítani a tényleges és lehetséges káros hatások feltérképezésére és értékelésére, a megállapítások alapján történő fellépésre (a káros hatásokat okozó tevékenységek megszüntetésére), a lehetséges kockázatok és a negatív hatások megvalósulásának megelőzése érdekében egy átvilágítási terv kidolgozására és végrehajtására, korai riasztási mechanizmus létrehozására, az átvilágítási tervek végrehajtásának hatékony és átlátható ellenőrzésére és nyomon követésére, valamint jelentés készítésére azok végrehajtásáról. Az átvilágítási folyamatnak, amelyen keresztül teljesítik kötelezettségeiket, arányosnak kell lennie a lehetséges hatások súlyosságával és a vállalkozások működési környezetével.
6.2.4. A jogi eszköznek megelőző megközelítésen kell alapulnia, ugyanakkor hatékony jogorvoslati lehetőségeket és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést kell biztosítania az áldozatok és képviselőik, köztük a szakszervezetek és az emberi jogi jogvédők számára. Kulcsfontosságú a társasági kötelezettségek, és azok be nem tartása esetén a jogi következmények nyilvános nyomon követése. A konkrétumokkal, beleértve a vállalati felelősséget is, az EGSZB külön véleménye foglalkozik majd * . Az e területen indított uniós kezdeményezések azonban nem veszélyeztethetik vagy korlátozhatják az egyetemleges felelősségi mechanizmusokat vagy más, nemzetközi, európai vagy nemzeti szintű felelősségvállalási kereteket.
6.3. A szociális partnerek és a civil társadalom kulcsszerepe
6.3.1. A szociális párbeszédnek kulcsszerepet kell játszania az átvilágítás és a felelősségteljes üzleti magatartás során, biztosítva az emberi jogok tiszteletben tartását a társaságok tevékenységeiben, valamint az ellátási és alvállalkozói láncokban. Minden cselekvési tervnek és jogalkotási kezdeményezésnek a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások értékén kell alapulnia, és biztosítania kell a munkavállalók tájékoztatási és konzultációs jogainak tiszteletben tartását. Ezekkel a témákkal sajnos a DG JUST tanulmánya nem foglalkozik.
6.3.2. A társaságok és a szakszervezetek a megfelelő szinten tárgyalásokat folytathatnak az irányelvben foglalt kötelezettségek konkrét alkalmazását meghatározó megállapodásokról. Ez kiemeli az átvilágítási folyamatok kapcsán létező számos megállapodás helyes gyakorlatát és pozitív hozzájárulását. Ezenkívül a munkavállalók képviselőit tájékoztatni kell, és konzultálni kell velük az átvilágítási terv meghatározásáról és végrehajtásáról.
6.3.3. Az európai ágazatközi és ágazati szociális párbeszédnek elő kell segítenie a javulást ezeken a területeken, éspedig közös kezdeményezések és projektek, iránymutatások, kapacitásépítés és megállapodások révén.
6.3.4. A korábbi tapasztalatok rámutattak, hogy a szociális párbeszéden alapuló kezdeményezések hogyan hozhatnak fontos eredményeket a tisztességes munka tekintetében a globális ellátási láncokban. A bangladesi tűz- és épületbiztonsági megállapodást 2013 májusában írta alá jogilag kötelező érvényű megállapodásként több mint kétszáz, zömmel európai ruhagyártó és kiskereskedő, valamint két globális szakszervezet, nevezetesen az IndustriALL és az UNI Global Union, továbbá számos helyi szakszervezet és tanú.
6.3.5. A cselekvési tervnek tartalmaznia kell a fogyasztók és a beruházók körében a vállalatok társadalmi és környezeti hatásainak jelentőségével kapcsolatos tudatosságot fokozó intézkedéseket is, elő kell mozdítania az olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a vállalatok teljesítményének összehasonlíthatóságát, valamint azoknak a jobb azonosítását, amelyek hatékony, felelősségteljes üzleti magatartási stratégiákat kínálnak. Minden kezdeményezésnek az érdekelt felek bevonására kell épülnie, ideértve a szociális partnereket és a nem kormányzati szervezeteket is, amelyek információterjesztőként járhatnak el és hozzájárulhatnak a pozitív és negatív magatartással kapcsolatos tudatossághoz.
6.4. Az európai cselekvési tervet kiegészítő intézkedések
6.4.1. A nem pénzügyi információk közzétételéről szóló irányelv felülvizsgálata. Olyan ambiciózus felülvizsgálat támogatása, amely a személyi hatályt valamennyi vállalkozásra kiterjeszti, és megfelel a kkv-k egyedi igényeinek és korlátainak is. A tárgyi hatályt jobban meg kell határozni, hogy a nem pénzügyi információk átfogó jellegűek, összehasonlíthatók és hatékonyak legyenek. Tekintettel arra, hogy az információk közzététele kulcsfontosságú eleme az átvilágítási mechanizmusoknak, annak összhangban kell állnia a vonatkozó jogi kezdeményezéssel, és tartalmaznia kell egyedi kulcsfontosságú teljesítménymutatókat és célokat (pl. a Párizsi Megállapodás és a fenntartható fejlődési célok alapján), valamint az UNGP-kre és más vonatkozó nemzetközi eszközökre kell alapulnia.
6.4.2. Az igazgatóság kötelezettségei, fenntartható vállalatirányítás és társasági jog. Uniós szintű jogalkotási intézkedések támogatása arra vonatkozóan, hogy az igazgatók kötelesek az összes vállalati érdekelt fél érdekében eljárni, valamint hogy a társaságok tevékenységeinek hozzá kell járulniuk a szociális és környezetvédelmi célok eléréséhez. Ezenkívül más jogalkotási és nem jogalkotási intézkedések meghatározása a fenntarthatóbb, előretekintő és hosszú távra orientált vállalatirányítás és társasági jog előmozdítása érdekében.
6.4.3. Állami finanszírozás és állami támogatás. Az emberi jogok tiszteletben tartásának, a tisztességes munkának és a fenntarthatóságnak a társaságok tevékenységeiben és ellátási láncaiban történő érvényesüléséhez kapcsolódó specifikus feltételrendszer és pozitív ösztönzők meghatározása az állami és az uniós finanszírozáshoz és támogatáshoz való hozzáférés érdekében, különösen a Covid19-cel kapcsolatos uniós és nemzeti gazdaságélénkítési terveket illetően.
6.4.4. Közbeszerzés. A közbeszerzési irányelvekben foglalt szociális záradék tagállamok általi teljes körű végrehajtásának és érvényesítésének biztosítása, valamint javaslatok előterjesztése arra vonatkozóan, hogy a közbeszerzési eljárások hatékonyan támogassák és előmozdítsák az emberi jogi átvilágítást és a felelősségteljes üzleti magatartást a vállalatok működése során és ellátási láncaiban, ideértve a tisztességes munkát is. Ezt többek között a közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatával, az ajánlatkérő szervek kapacitásépítésével és a bevált gyakorlatok cseréjével lehet elérni, ideértve a szabadkereskedelmi megállapodások révén történő előmozdítást is.
6.4.5. Ösztönzők. Olyan kezdeményezések előterjesztése, amelyek támogatást nyújtanak azon vállalatok számára amelyek meghaladják a jogi kötelezettségeket a felelősségteljes üzleti magatartás, valamint a pozitív környezeti és társadalmi hatások tekintetében. Ezek magukban foglalhatják például egyedi politikák és eszközök kidolgozásának támogatását, a fenntartható vállalatok hálózatának népszerűsítését, illetve a kapacitásépítést a szociális partnerek kezdeményezéseihez.
6.4.6. Szinergiák a nemzetközi kereskedelmi és beruházási menetrenddel. A külföldi beruházóktól meg kell követelni, hogy megfeleljenek az átvilágítási követelményeknek, mielőtt részesülhetnének a nemzetközi beruházási megállapodás előnyeiből. Hasonlóképpen a szabadkereskedelmi megállapodás feleinek garantálniuk kell, hogy a területükön telephellyel rendelkező vállalatok eleget tesznek az átvilágítási követelményeknek. Kanada például továbbfejlesztette vállalati társadalmi felelősségvállalási stratégiáját azáltal, hogy a kanadai vállalatok külföldi magatartására összpontosít, és létrehozott egy több érdekelt fél bevonásával működő tanácsadó testületet. 2019 áprilisában kinevezték Kanadában az első vállalati felelősségvállalásért felelős ombudsmant, akinek a megbízatása szerint vizsgálnia kell azokat az emberi jogi jogsértéseket, amelyek a kanadai vállalatoknak a bányászati, olaj- és földgáz-, valamint ruhaipari ágazatban külföldön folytatott tevékenysége során merülnek fel, és ajánlásokat fogalmazhat meg a vállalatok számára kereskedelmi intézkedésekre vonatkozóan * .
6.4.7. A cselekvési tervnek a tényezők szélesebb körét kell figyelembe vennie: mindenekelőtt az adózási átláthatóságot, ezen belül az országonkénti jelentéstételt és a tisztességes adóügyi magatartást, valamint a fenntartható finanszírozást és a beruházókkal szembeni kötelezettségeket. A konfliktusövezetből származó ásványokról szóló rendeletet és a fa- és fatermékpiaci rendeletet értékelni kellene annak felmérése érdekében, hogy szükség van-e felülvizsgálatukra vagy megerősítésükre.
7. A tisztességes munkát és az eredményes jogérvényesítést biztosító kereskedelem
7.1. A kereskedelem fontos horizontális elem az európai cselekvési terv célkitűzéseinek végrehajtásában, ugyanis összekapcsolja azt harmadik országokkal és multilaterális szempontokkal. Az EU kereskedelmi stratégiája új felülvizsgálatának ezt sürgősen tükröznie kell. Az EU rendelkezik a legnagyobb kereskedelmi hálózattal a világon, így a kétoldalú kereskedelmi megállapodások különösen nagy súllyal bírnak, amit hatékonyan kell kihasználni a megkötésük előtt, valamint a végrehajtásuk és érvényesítésük során.
7.2. Az EU és Vietnám közötti tárgyalások rámutattak arra, hogy milyen eredményeket érhet el az EU a munkakörülmények javítása terén a partnerországgal folytatott kapcsolattartás során. Ugyanakkor néhány partnerországban még évekkel a szabadkereskedelmi megállapodások megkötése után sem tapasztalható előrelépés a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó kötelezettségvállalások teljesítése terén. Kiemelkedő példa erre az évekig tartó, az EU és Korea közötti munkajogi vita, amelynek tárgya az alapvető és naprakész ILO-egyezmények ratifikálásának elmaradása. Ez is bizonyítja, hogy az alapvető ILO-egyezmények ratifikálásának biztosítása terén a legnagyobb nyomást a megállapodásokról szóló tárgyalások során és a megállapodások megkötése előtt lehet kifejteni; ennek tehát meg kell jelennie az aláírt megállapodásban.
7.3. A kereskedelem nem hajtóereje az éghajlat-politikának, de fő biztosítéka lehet annak. Pozitív lépés, ha a Párizsi Megállapodást az összes jövőbeli átfogó kereskedelmi megállapodás „nélkülözhetetlen elemévé” tesszük, ami azt jelenti, hogy meg nem felelés esetén felfüggesztjük a megállapodást. Ezt az ILO olyan alapvető és naprakész egyezményeire is ki kellene terjeszteni, amelyeket valamennyi uniós tagállam ratifikált. Nemzetközi szinten elismert szervként az ILO-t be kell vonni az ILO-egyezmények szabadkereskedelmi megállapodásokban történő érvényesülésének nyomon követésébe * .
7.4. Az EGSZB korábban javasolta, hogy a jövőben a kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetekre vonatkozó tárgyalási megbízatásban szerepeljen egy a fenntartható fejlődési célok előmozdításáról szóló külön záradék, valamint hogy a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) megreformálása során hozzanak létre olyan szabályokat, amelyek biztosítják, hogy az országok tiszteletben tartják és végrehajtják a fenntartható fejlődési célokat. E célból az EU-nak és tagállamainak fel kellene használniuk befolyásukat és érdekérvényesítési képességüket a WTO különböző bizottsági struktúráiban, különös tekintettel az olyan új területekre, mint a kereskedelem és a tisztességes munka.
7.5. A kereskedelemről és a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek egyre fontosabb szerepet játszanak az új generációs szabadkereskedelmi megállapodásokban, de a hatékony végrehajtásnak és végrehajthatóságnak kulcsfontosságúvá kell válnia e kötelezettségvállalások megvalósításában, nem utolsósorban annak érdekében, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsunk a külföldön tevékeny uniós vállalatok számára. A belső tanácsadó csoportok kereskedelemmel és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos jogsértések kivizsgálására vonatkozó ajánlásainak hatását jelentősen meg kell erősíteni.
7.6. Az EGSZB továbbá arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munkaügyi viták rendezésének új megközelítését, amely lehetővé tenné egy ad hoc nemzetközi vitarendezési testület számára, hogy korrekciós intézkedéseket írjon elő a nem megfelelő létesítmény számára. Az EU dömpingellenes intézkedései tekintetében már alkalmaznak egy gyorsított folyamatot, amelyet ki lehetne terjeszteni a szociális dömpingre is. A nem hivatalos francia és holland dokumentummal * összhangban az EGSZB általában azt ajánlja, hogy a kereskedelemre és a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések hatékony végrehajtását kapcsolják össze a szakaszos vámcsökkentés alkalmazásával.
7.7. Az EGSZB a jelenlegi kereskedelemmel és fenntartható fejlődéssel foglalkozó szakértői vizsgálóbizottsági mechanizmusok átalakítását kéri, amelyek keretében kereskedelmi ügyekben jártas ügyvédek, de munkaügyi, éghajlat-politikai vagy emberi jogi szakértők is kivizsgálhatnának a kereskedelemre és fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetek értelmében tett panaszokat. Ha ezek a bizottságok jogsértéseket állapítanak meg, elindítanának egy államok közötti vitarendezési mechanizmust, amely lehetőséget biztosítana bírságok vagy szankciók kiszabására, illetve jogorvoslatra a sértett fél számára * . E tekintetben az EGSZB egy független munkaügyi titkárságot és kollektív panasztételi mechanizmust is javasolt * .
7.8. Az új kereskedelmi jogérvényesítési tisztviselőnek utat kell mutatnia a kötelezettségvállalások végrehajtásában, „különös tekintettel azokra, amelyek a fenntartható fejlődéssel foglalkozó fejezetekkel kapcsolatosak, valamint a kereskedelmi és beruházási megállapodások más fejezeteivel kapcsolatosan felmerülő társadalmi és környezeti aggályokra vonatkoznak”, és „időben és hatékony módon kezdeményezett vizsgálatokon alapuló (...) folyamatra van szükség, amelyet megfelelő erőforrások is támogatnak, illetve egyértelmű szerepet kell biztosítani az elismert érdekcsoportoknak mind a panaszok benyújtása, mind pedig az azok nyomán szervezendő nyilvános meghallgatásokon történő részvétel terén” * .
7.9. A vállalkozások fontos szerepet töltenek be azáltal, hogy mind közvetlen működésük során, mind ellátási láncukban biztosítják a munkával összefüggő és szociális jogok tiszteletben tartását, támogatják és végrehajtják a munkavállalók jogait védő törvényeket, valamint méltányos normákról egyeztetnek a szakszervezetekkel. Az EGSZB arra kérte az Európai Bizottságot, hogy az ENSZ és az OECD eszközeivel összhangban dolgozzon ki hathatós kötelezettségvállalásokkal kiegészített vállalati társadalmi felelősségvállalási záradékokat * . Ez biztosítaná, hogy a kereskedelmi megállapodások támogassák a jó üzleti magatartást, és megakadályozná a szociális dömpinget és a társadalmi normák figyelmen kívül hagyását.
7.10. A kereskedelmi és nemzetközi beruházási megállapodások előmozdíthatják e szabványok egyenletes végrehajtását mind a befektetők, mind a kormányok részéről. Egy közelmúltbeli OECD-jelentés * számos meglévő vagy induló kezdeményezést sorol fel nemzeti és regionális szinten. Ez a szabályozási sokféleség kihívást jelent, mivel egyes megközelítések horizontálisak, mások témaspecifikusak. A különféle küszöbértékek és alkalmazási körök miatt eltérően érintik a vállalkozásokat. Még az OECD-országok jelentéstételi normái is eltérnek. Nyilvánvaló az egyenlő versenyfeltételek jelentősége: az alkalmazandó szabványok közötti felfelé irányuló konvergencia mindenki számára jogbiztonságot és tisztességes versenyt garantálna.
8. Az irányítási hiányosságok megszüntetése: az Unió globális vezető szerepének jelentősége
8.1. Az európai átvilágítási szabvány elengedhetetlen lépés az emberi jogok tiszteletben tartásának és érvényesítésének, valamint a tisztességes munka garantálásának az ellátási láncokban történő biztosításához. Hozzájárulhat az UNGP-k, az ILO háromoldalú nyilatkozata és az OECD-iránymutatások végrehajtásához. Kiegészítené továbbá a fenntartható fejlődési célok elérésére irányuló nemzeti kezdeményezést is, nevezetesen a gyermekmunka és a kényszermunka felszámolása terén.
8.2. Hozzájárulna ezenkívül megbízhatóbb, fenntarthatóbb és jól kezelt ellátási láncok kialakításához, ezáltal növelné az ellenálló képességet és az irányítás hatékonyságát válsághelyzetekben. Ez különösen fontos például a munkahelyi egészségvédelem és biztonság szempontjából.
8.3. Az európai fellépésekhez a nemzetközi normatív keret kiegészítő fejlesztéseire is szükség van a globális politikai koherencia biztosításához. A többoldalú szinten történő előrehaladás alkalmanként ambiciózus egyoldalú fellépéssel kezdődik. Az EGSZB szerint az EU kivételesen alkalmas arra, hogy az átvilágítás kérdésében vezető szerepet vállaljon, különös tekintettel az európai vállalkozások globális vezető szerepére.
8.4. Az EGSZB kéri az EU-t és tagállamait, hogy tegyenek valódi előrelépéseket hatékonyabb és kötelező erejű eszközök nemzetközi szintű bevezetése felé, illetve indítsanak megújított kezdeményezéseket a meglévő eszközök és keretek hatékony végrehajtásának előmozdítása érdekében. Ezek között támogatni kell egy, az üzleti és emberi jogokról szóló kötelező erejű ENSZ-egyezményt * , valamint kérni az ellátási láncokban biztosított tisztességes munkáról szóló ILO-egyezmény * elfogadását, összhangban a 2016. évi Nemzetközi Munkaügyi Konferencia megbeszéléseivel. Az egyezménynek az ILO alapvető és naprakész egyezményeire, valamint az ILO munkahelyi elvekről és jogokról szóló nyilatkozatára kell alapulnia. Az EGSZB szerint globális felméréssel sürgősen elemezni kell azt, hogy a nemzetközi munkaügyi normák hogyan kezelik a tisztességes munka terén jelentkező hiányosságokat, és ki kell küszöbölni az azonosított hiányosságokat.
Kelt Brüsszelben, 2020. szeptember 18-án.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke
Luca JAHIER
