A jogszabály mai napon ( 2024.03.29. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2021, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURONEST PARLAMENTI KÖZGYŰLÉS (2021/C 361/04) ÁLLÁSFOGLALÁSA

az életminőségről az EU-ban és a keleti partnerség országaiban, ideértve a stabil egészségügyi rendszereket és a fenntartható nyugdíjreformot * 

Az Euronest Parlamenti Közgyűlés,

- tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2011. május 3-i alapító okiratára,

- tekintettel a 2017. november 24-én Brüsszelben tartott keleti partnerségi csúcstalálkozó együttes nyilatkozatára, valamint a korábbi csúcstalálkozók együttes nyilatkozataira,

- tekintettel az Euronest Parlamenti Közgyűlés 2012. április 3-i, a keleti partnerséghez tartozó országok civil társadalmának megerősítéséről szóló állásfoglalására, amely foglalkozott a kormány és a civil társadalom közötti együttműködéssel, valamint a civil társadalom szerepvállalásának erősítésére irányuló reformok kérdésével is * ,

- tekintettel az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségre vonatkozó, 2020. június 19-i ajánlására, amelyet a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként adott ki * ,

- tekintettel a Bizottság és az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője „Keleti partnerség - 20 megvalósítandó célkitűzés 2020-ig: összpontosítás a legfontosabb kiemelt kérdésekre és a kézzelfogható eredményekre” című, 2017. június 9-i közös szolgálati munkadokumentumára (SWD(2017)0300),

- tekintettel a Bizottságnak és az Európai Külügyi Szolgálatnak a keleti partnerségre vonatkozó 2020 utáni szakpolitikáról szóló, 2020. március 18-i közös közleményére (JOIN(2020)0007) és az azt kísérő, „A reziliencia erősítése - a mindenki számára előnyös keleti partnerség” című szolgálati munkadokumentumra (SWD(2020)0056),

- tekintettel a Tanács 2020. május 11-i, a keleti partnerségre vonatkozó, 2020 utáni szakpolitikáról szóló következtetéseire,

- tekintettel a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és különösen a 3. fenntartható fejlődési célra (egészséges élet biztosítása és a jóllét előmozdítása minden korosztály valamennyi tagjának), valamint a 4. fenntartható fejlődési célra (inkluzív, méltányos és minőségi oktatás biztosítása, valamint az élethosszig tartó tanulás lehetőségeinek elősegítése mindenki számára),

- tekintettel a Bizottság 2020. október 8-i, „A jobb megfelelőség és fenntarthatóság felé: A nyugdíjrendszerek és nyugdíjreformok felülvizsgálata a keleti partnerség országaiban” című európai gazdasági vitaanyagára,

- tekintettel a szociális jogok európai pillérére, különösen az időskori jövedelemre és nyugdíjakra vonatkozó 15. alapelvre,

- tekintettel a 2020. júniusi csúcstalálkozó előkészítéseként a Tanácshoz, a Bizottsághoz és a Bizottság alelnökéhez/az Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselőjéhez intézett, a keleti partnerségre vonatkozó, 2020. június 19-i ajánlására * ,

- tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására * ,

- tekintettel arra, hogy António Guterres ENSZ-főtitkár 2020. március 23-án sürgősen felszólított a világ minden részén a globális tűzszünetre, annak érdekében, hogy a Covid19 legyőzésére lehessen összpontosítani,

- tekintettel az egyrészről az EU, másrészről Grúzia, Moldova és Ukrajna közötti társulási megállapodásokra, az EU-Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodásra, valamint az EU-Azerbajdzsán partnerségi és együttműködési megállapodásra és különösen e megállapodások kereskedelemre és fenntartható fejlődésre, valamint foglalkoztatásra, szociálpolitikára és esélyegyenlőségre vonatkozó fejezeteire,

A. mivel a keleti partnerségre vonatkozó 2020 utáni szakpolitikáról szóló, 2020. május 11-i tanácsi következtetések kiemelik, hogy a reziliencia mint átfogó szakpolitikai keret megerősítése az elkövetkező években a keleti partnerség egyik fő célja lesz, többek között a környezetvédelem, az egészségügy (különösen a jelenlegi Covid19-világjárvány összefüggésében) és az emberi biztonság területén;

B. mivel a keleti partnerségre vonatkozó 2020 utáni szakpolitikáról szóló, 2020. március 18-i közös közlemény különös hangsúlyt fektet a reziliencia megerősítésére, és előirányozza a fellépések fokozását az emberek egészsége és jólléte szempontjából kritikus területeken;

C. mivel az életminőség javítása a nemzeti kormányok régóta fennálló, kifejezett és magától értetődő szakpolitikai célkitűzése, míg ennek megfelelő meghatározása és mérése kihívást jelent és gyakran nehezen megfogható;

D. mivel az életminőség olyan tág fogalom, amely túlmutat a gazdasági növekedésen és az anyagi életkörülményeken; mivel többdimenziós jellegének megfelelően az életminőség számos mutatót ölel fel, többek között az élettel való elégedettséget, a foglalkoztatást, az egészségi állapotot, a társadalmi kapcsolatokat, a szabadidőt, az oktatást és a készségeket, a munka és a magánélet közötti egyensúlyt, a polgári szerepvállalást és a kormányzást, a környezet minőségét, valamint az emberi biztonságot és a kormányzást;

E. mivel a keleti partnerség társulási megállapodásai és az EU-Örményország átfogó és megerősített partnerségi megállapodás mindegyike tartalmaz egy egészségügyi kérdésekkel foglalkozó fejezetet, amely a közegészségügyi normák és az emberi egészség védelmének javítása céljából számos területen együttműködést ír elő, valamint egy környezetvédelmi fejezetet, amelynek célja a szabályozás nagyfokú közelítése;

F. mivel jelentős különbségek vannak az uniós tagállamokon és a keleti partnerség országain belül és közöttük, amint azt a társadalmi-gazdasági mutatók és a humán fejlettségi mutató is tükrözi; mivel a várható élettartam mint fő mutató a keleti partnerség országaiban akár hét évvel is alacsonyabb az uniós átlagnál;

G. mivel a keleti partnerség régiójában a jelentős informális szektor, a magas munkanélküliség, az alacsony megtakarítási ráták és a hazautalásokra való nagyfokú támaszkodás kombinációja arra utal, hogy a keleti partnerség országaiban a társadalom nagy szegmensei kiszolgáltatottak, és a Covid19-válság miatt valószínűleg tovább fog nőni a szegénység és az egyenlőtlenségek szintje;

H. mivel a világjárványból eredő társadalmi-gazdasági sokkok negatívan hatnak az emberek jövedelmére, fizikai és mentális jóllétére, valamint a közösségek egészének szociális összetartására;

I. mivel a megfizethető, hatékony, hozzáférhető, fenntartható és reziliens közegészségügyi rendszerek kulcsfontosságúak a polgárok életminőségének és jóllétének javításához;

J. mivel az egészségügyi kiadások abszolút értékben és a GDP arányában is jelentősen alacsonyabbak a keleti partnerség országaiban, mint az EU-ban;

K. mivel a civil társadalmi szervezetek nélkülözhetetlenek voltak és a jövőben is nélkülözhetetlenek lesznek a világjárvány hatásainak hosszú távú enyhítéséhez, és támogatásra lesz szükségük e kulcsfontosságú támogatási tevékenységek folytonosságának biztosításához a Covid19-válság gazdasági, társadalmi és egészségügyi következményeinek enyhítése érdekében;

L. mivel a Covid19-világjárvány kritikus megvilágításba helyezte, hogy a szélesebb európai régióban fokozni kell a szükséghelyzetekre és különösen a határokon átterjedő súlyos egészségügyi veszélyekre való felkészültséget és reagálási képességeket;

M. mivel a Covid19-válság rámutatott a zöld és digitális átállás és a gondozás támogatásának és megerősítésének fontosságára, hogy senkit se hagyjunk hátra;

N. mivel a Covid19-válságra válaszul az EU 80 millió EUR összegű szükséghelyzeti támogatási csomagot mozgósított azonnali szükségletekre, és legfeljebb 1 milliárd EUR-t az egészségügyi rendszerek támogatására, valamint a keleti partnerség régiójának rövid és középtávú társadalmi és gazdasági helyreállítására;

O. mivel az olyan programok, mint a „Szolidaritás az egészségügyért” uniós kezdeményezés a keleti partnerség országaiban rövid és középtávú segítséget nyújtanak a Covid19-válság kihívásainak kezeléséhez, és ugródeszkaként szolgálhatnak a további együttműködés felé;

P. mivel a Covid19-válság rámutatott a közös uniós fellépés fontosságára; mivel a Parlament többek között egy európai egészségügyi reagálási mechanizmus létrehozására szólított fel annak érdekében, hogy jobban fel lehessen készülni az egészségügyi vagy higiéniai válságokra, és azokra közös és összehangolt módon lehessen reagálni;

Q. mivel az EU elkötelezte magát egy egységes és összehangolt megközelítés mellett annak érdekében, hogy hatékonyan és szolidárisan lépjen fel a Covid19-válság kezelése során, különös tekintettel az oltóanyagok beszerzésére és bevezetésére, miközben a tagállamok továbbra is teljes mértékben felelősek maradnak közegészségügyi politikájukért, valamint az egészségügyi szolgáltatások és az orvosi ellátás megszervezéséért és biztosításáért;

R. mivel az idősebb nők jobban ki vannak téve a szegénység kockázatának, többek között a bér- és nyugdíjkülönbségek, a munkaerőpiacon tapasztalható nemi szegregáció, a nemek között a gondozás területén tapasztalható egyenlőtlenségek, valamint a munkaidő tekintetében a nemek között megfigyelhető különbségek miatt;

S. mivel a Bizottság és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) Európai Regionális Irodája 2020. november 4-i közös nyilatkozatukban elismerték * , hogy további erőfeszítésekre van szükség a keleti partnerség országaiban a regionális és szubregionális egészségbiztonság javításához nyújtandó támogatásokhoz, az egészségügyi egyenlőtlenségek kezeléséhez, az egészségügyi rendszerek rezilienciájának megerősítéséhez, valamint a WHO nemzeti irodái és az uniós küldöttségek közötti együttműködés megerősítéséhez, továbbá hogy meg kell erősíteni az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) és a WHO Európai Regionális Irodája közötti partnerséget annak érdekében, hogy a régió egészében koherens stratégiai megközelítéseket biztosítsanak;

T. mivel a kiszámítható, megfelelő és fenntartható nyugdíjrendszerek fontos szerepet játszanak a munkahely elhagyását követő jó életminőség biztosításában, a jövedelembiztonság biztosításában, a szegénység megelőzésében és az időskori egyenlőtlenségek csökkentésében;

U. mivel a nyugdíjrendszerek kezelése továbbra is tagállami hatáskörbe tartozik az EU-n belül; mivel az EU és partnerországai között az egymástól való tanulásnak és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése jelentős potenciállal rendelkezik a demográfiai kihívásokra adott válaszok javítására, valamint a nyugdíjrendszerek megfelelőségének és fenntarthatóságának javítására;

V. mivel a népesség elöregedésének felgyorsulásával, a jelentős informális szektorral és az idénymunkások nagy számával, valamint a kibontakozó gazdasági válsággal összefüggésben egyre nagyobb kihívást jelent a nyugdíjpolitikai célkitűzések megvalósítása a keleti partnerség régiójában;

W. mivel a szociális jogok európai pillére számos rendelkezést tartalmaz a nyugdíjjogosultságokra vonatkozóan, ideértve a munkavállalók és az önálló vállalkozók járulékokkal arányos és megfelelő jövedelmet biztosító nyugdíjhoz való jogát; a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez való egyenlő esélyhez való jogot mind a nők, mind a férfiak számára; valamint az időskori méltóságot biztosító erőforrásokhoz való jogot;

X. mivel a gondozási gazdaságba való beruházás kiemelkedő fontosságú ahhoz, hogy mindenki számára tisztességes életet biztosítsunk, és védelmet nyújtsunk az EU-ban és a keleti partnerségben élő összes ember számára; mivel az időseket keményen sújtották a különböző betegségek, például a Covid19 által okozott szövődmények és halálesetek, és továbbra is ez e helyzet;

Életminőség

1. üdvözli, hogy az EU a jelenlegi keleti partnerségi stratégia keretében a rezilienciára helyezi a hangsúlyt, és megjegyzi, hogy a környezetvédelem, az éghajlatváltozással kapcsolatos szociálpolitika, a nemek közötti egyenlőség, a munkavállalói jogok és a szociális védelem és különösen a tisztességes foglalkoztatás, a közegészségügy és az oktatás területén folytatott együttműködés fokozása hozzájárulna az EU-ban és keleti szomszédságában az életminőség kézzelfogható hosszú távú javulásához;

2. megjegyzi, hogy a keleti partnerség célkitűzéseinek és meglévő programjainak többsége közvetve hozzájárul az életminőség javításához, ám közvetlen hozzáadott értékük láthatósága többnyire nagyon korlátozott a polgárok számára, ezért a gazdaság- és szociálpolitikák jobb összehangolására, továbbá ezeknek a gazdaság ökológiai átalakításával való koherenciájára szólít fel, összhangban a Párizsi Jegyzőkönyvben vállalt, enyhítésre irányuló kötelezettségvállalásokkal;

3. hangsúlyozza, hogy a tisztességes megélhetés és a szociális védelemhez való hozzáférés komoly közös kihívást jelent az uniós tagállamok és a keleti partnerség országai számára, ezért a közös erőfeszítések és együttműködés kulcsfontosságú témái között kell szerepelniük;

4. felhívja az összes érdekelt felet, hogy teljes mértékben használják ki az EU és a keleti partnerség országai közötti kétoldalú megállapodások meglévő rendelkezéseiben, valamint a keleti partnerség többoldalú platformjában rejlő lehetőségeket, innovatív politikákat alkalmazva az életminőség kézzelfogható javulásának megteremtésére és mérésére, ugyanakkor növelve az ilyen konkrét intézkedések és eredmények láthatóságát;

Jól működő egészségügyi rendszerek

5. felhívja az összes érdekelt felet, hogy vonják le a Covid19-világjárvány tanulságait, és fokozzák a szükségleteken alapuló együttműködést az EU és a keleti partnerség országai között, a releváns nemzetközi szervezetek, a civil társadalom és a helyi egészségügyi szolgálatok bevonásával;

6. emlékeztet a mindenki számára elérhető, megfizethető és minőségi egészségügyi ellátás alapvető fontosságára;

7. úgy véli, hogy az állami egészségügyi rendszereknek elsősorban a kedvezményezettjeikre kell összpontosítaniuk, nem pedig a költségekre, valamint hogy megfelelő finanszírozásban kell részesülniük ahhoz, hogy megfelelő fizetéseket tudjanak biztosítani és hogy jó körülmények között működhessenek;

8. felhívja az Európai Bizottságot és a keleti partnerség kormányait, hogy programjaikban foglalkozzanak a jelenlegi válság miatt hangsúlyosabbá vált szükségletekkel, különösen annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a szociális védelmet és a foglalkoztatás megőrzését, valamint a reziliens állami egészségügyi szolgáltatásokhoz, az oktatáshoz - többek között az online tanuláshoz -, az élelmezésbiztonsághoz, továbbá a leginkább rászorulók számára az anyagi támogatáshoz való hozzáférést;

9. hangsúlyozza, hogy a Covid19-járvány idején egyetemes hozzáférést kell biztosítani az egészségügyi szolgáltatásokhoz és az egészségügyi infrastruktúrához, például a kórházakhoz, az ápolást-gondozást biztosító létesítményekhez, a gyógyszerekhez, a tesztekhez és az oltóanyagokhoz, valamint meg kell őrizni és meg kell erősíteni az állami egészségügyi szolgáltatásokat, és jelentősen növelni kell finanszírozásukat; hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány leküzdése érdekében a globális dimenzió figyelembevétele céljából fokozni kell a WTO-n belüli közös erőfeszítéseket;

10. felszólítja az EU-t és a keleti partnerség kormányait, hogy kezeljék az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés terén mutatkozó egyenlőtlenségeket azáltal, hogy a 2020 utáni következő keleti partnerségi programok tervezése során és az uniós kétoldalú támogatás programozása keretében a helyi és regionális szintű egészségügyi szolgáltatások és kapacitások megerősítésére összpontosítanak;

11. felszólítja az uniós tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy tartsák tiszteletben az egészséghez való jogot azáltal, hogy az életkoron, fajon, etnikai hovatartozáson, nyelvi vagy társadalmi csoporton vagy szexuális irányultságon, nemi önkifejezésen, nemi identitáson vagy nemi jellemzőkön, illetve bármely egyéb okon alapuló megkülönböztetés nélkül fenntartják az egészségügyi és gondozási szolgáltatásokhoz való egyetemes és egyenlő hozzáférést;

12. kiemeli, hogy a jelenlegi világjárvány idején meg kell erősíteni a kisebbségek egészségügyi ellátáshoz való hozzáférését, és hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetés elkerülése érdekében nem szabad a kisebbségekre irányuló, világjárvány elleni korlátozó intézkedéseket bevezetni anélkül, hogy konkrét jel lenne arra, hogy szükség van ilyen különleges intézkedésekre;

13. megállapítja, hogy az intézkedések nem járhatnak negatív hatással a krónikus betegségek - például a rák - kezelésére és gondozására irányuló lehetőségekre, és a Covid19-világjárvány és annak az egészségügyi rendszerekre, valamint az államháztartásra gyakorolt hatásai ellenére is biztosítani kell ezeket;

14. megjegyzi, hogy a keleti partnerség országaiban az életminőség nemcsak alacsonyabb, mint az uniós országokban, hanem sok ember - különösen a vidéki területeken élők - számára nehézséget jelent az alapvető szociális normák elérése a rossz infrastruktúra és a megfelelő higiénés körülmények hiánya, valamint amiatt, hogy hiányoznak, vagy csak távol érhetők el az orvosi és oktatási szolgáltatások;

15. rendszeres és strukturált információcserét és személyzeti csereprogramokat ösztönöz az egészségügyi rendszerek ellenálló képességének javítása, a kritikus egészségügyi infrastruktúrára és személyzetre nehezedő nyomás csökkentése, valamint a bevált gyakorlatokról és az intézményi felkészültségről és irányításról való kölcsönös tanulás elősegítése érdekében;

16. felszólítja az EU-t, hogy a keleti partnerség régiójának egészségügyi reformjához vegyen fontolóra kétoldalú és regionális technikai segítségnyújtási programokat a nemzeti egészségügyi rendszerek jogszabályi keretének és pénzügyi irányításának javítása, a közegészségügyi szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés elérése és az ellátás általános minőségének javítása érdekében, továbbá hogy indítson célzott vagy ágazati egészségügyi programokat, amelyek kézzelfogható hosszú távú előnyöket biztosítanak a polgárok és életminőségük számára;

17. megjegyzi, hogy a keleti partnerség országaiban az anyák halálozási aránya többszöröse az EU-beli aránynak, és sürgeti, hogy a szükséges egészségügyi reformok révén kezeljék ezt a problémát;

18. aggodalommal állapítja meg, hogy az egészségügyi ágazatban az alacsony javadalmazás és az agyelszívás potenciálisan negatív hatásokkal járhat, ideértve a jelentős társadalmi költségeket is, amelyeket a válságok - így a Covid19-világjárvány is - még tovább súlyosbítanak;

19. üdvözli a Bizottság és a WHO Európai Regionális Irodája 2020. november 4-i közös nyilatkozatát, amelyben kijelentik, hogy az emberi egészség javítása érdekében Európa-szerte közös erőfeszítésekre van szükség, és aktívan támogatni kell az országokat a legmagasabb szintű egészség és egészségvédelem elérésében; teljes mértékben támogatja a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos további információcserét, a konzultációkat és a rendszeres strukturált párbeszédeket a közös fellépések és kezdeményezések megfontolása céljából, és sürgeti a projekteket felvázoló konkrétabb tervek kidolgozását;

20. aggodalommal állapítja meg, hogy az előrejelzések szerint a COVAX program keretében biztosított Covid19-oltóanyagok átlagosan a keleti partnerség lakosságának mindössze mintegy 20%-át fogják lefedni; és ösztönzi e tekintetben az EU és a keleti partnerség országai közötti további együttműködést; megismétli, hogy különösen fontos, hogy a Covid19-oltóanyagokat az egész európai régióban - többek között a keleti partnerség országaiban - haladéktalanul, egyértelmű és átlátható kritériumok alapján bocsássák rendelkezésre az oltóanyagok bevezetésének felgyorsítása érdekében; ezzel összefüggésben üdvözli egy közös uniós oltóanyag-megosztási mechanizmus létrehozását;

21. hangsúlyozza, hogy a Covid19 tekintetében nincs hatékony világjárvány-kezelés, ha nem juttatnak el gyorsan és hatékonyan megfelelő mennyiségű oltóanyagot a keleti partnerség országaiba; ennek biztosítása nélkül a vírus terjedni fog az EU-ban, mivel az emberek nagy csoportjai különböző uniós országokban dolgoznak;

22. emlékeztet arra, hogy meg kell osztani egymással az egészségügyi szükséghelyzetekre, a fertőző betegségek kitörésére és a járványokra vonatkozó összehasonlítható nemzeti adatokat, valamint hogy létre kell hozni a védőoltások kölcsönös elismerésének működőképes rendszerét;

23. elismeri, hogy építeni kell a keleti partnerség 2015. évi, a tuberkulózisról és a multirezisztens tuberkulózisról szóló első miniszteri konferenciájának példájára, amelyen miniszterek, továbbá a nemzeti kormányok, valamint nemzetközi és nem kormányzati szervezetek magas rangú tisztviselői vettek részt;

24. emlékeztet arra, hogy a keleti partnerség keretében kiaknázatlan lehetőségek rejlenek az egészségügyi együttműködés, a csereprogramok és a sürgősségi segély határokon átnyúló vonatkozásainak kezelése terén, az EU és a keleti partnerség országai egészségügyi dolgozóinak részvételével;

25. kiemeli a civil társadalmi szervezetek által a Covid19-világjárvány idején végzett munkát, amellyel támogatták a veszélyeztetett csoportokat, valamint az egészségügyi dolgozókat és orvosokat; hangsúlyozza, hogy a világjárványt követően meg kell erősíteni a keleti partnerség társadalmainak rezilienciáját, különös tekintettel a veszélyeztetett csoportokra és a válság által szociálisan érintett emberek növekvő számára, és felszólít a keleti partnerség országaiban működő helyi civil társadalmi szervezetek fokozott támogatására annak érdekében, hogy képesek legyenek kihasználni a világjárvány hatásainak enyhítése és a lakosságuk - különösen a legkiszolgáltatottabb és a válság által aránytalanul érintett csoportok - egészségének és társadalmi-gazdasági jóllétének javítása tekintetében bennük rejlő lehetőségeket;

26. hangsúlyozza az EU és a keleti partnerség országainak azon szándékát, hogy idősbarát társadalmakat építsenek ki, ahol a magas színvonalú közszolgáltatások biztosítják a nemzedékek közötti szolidaritást;

Fenntartható nyugdíjreform

27. megállapítja, hogy az EU-ban és a keleti partnerség országaiban sokféle nyugdíjrendszer és vonatkozó jogszabályi keret működik; megjegyzi azonban, hogy a keleti partnerség keretében rejlő kiaknázatlan lehetőségek segítséget nyújtanak a partnerországoknak az erősebb jóléti rendszerek felé történő elmozdulásban, beleértve a fokozottabb védelmet biztosító nyugdíjrendszereket, amelyek középpontjában a szolidaritás és a méltóság áll;

28. hangsúlyozza, hogy az EU-ban és a keleti partnerség országaiban minden polgár számára garantálni kell a nemzeti jövedelemszinteket tükröző minimálnyugdíjat;

29. javasolja, hogy fokozzák az együttműködést az államháztartási gazdálkodás terén, beleértve a nyugdíjrendszerek irányítását is, különösen a nyugdíjigazgatási személyzet képzése és a meglévő technikai segítségnyújtási programok - például a Világbank által működtetett programok - támogatása révén;

30. ösztönzi a kormányokat, hogy tegyenek lépéseket nyugdíjrendszereik nagyobb fenntarthatósága és megfelelősége felé a járulékalapnak a formális foglalkoztatás növelése révén történő kiszélesítésével; sürgeti az országokat, hogy vizsgálják meg megfelelő törvényes nyugdíjkorhatárukat annak érdekében, hogy az egyéni gazdasági körülményeikhez igazított hosszú távú reformokat vezessenek be;

31. sajnálatát fejezi ki a nemek között a nyugdíjak terén fennálló különbségek miatt, és kéri az uniós tagállamokat és a keleti partnerség országait, hogy terjesszenek elő konkrét intézkedéseket ennek kezelésére, többek között a nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem és a nők foglalkoztatási rátájának növelése révén a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésével, valamint a bizonytalan és be nem jelentett munka elleni küzdelem és a minimáljövedelem mindenki számára való biztosítása révén;

32. megjegyzi a nyugdíjkorhatár és a nyugdíjas által kapott nyugdíj végleges összege közötti szoros kapcsolatot; megjegyzi, hogy a nyugdíjak viszonylag alacsonyak a megélhetési költségekhez képest;

33. emlékeztet a kísérő strukturális és intézményi reformok - például a munkaerő-piaci szabályozás javítását és a formális foglalkoztatás növelését, vagy a pénzügyi szektor számára a jól működő adóigazgatás és megfelelő szabályozási keret kialakítását célzó reformok - alapvető szerepére;

34. elismeri a munkában töltött idő és a nyugdíjban töltött idő közötti egyensúly elérésének összetettségét, tekintettel a várható élettartam várható folyamatos növekedésére, miközben javítani kell az államilag irányított nyugdíjrendszerek méltányosságát is, többek között az ellátások és a járulékok közötti kapcsolat további erősítése révén;

35. további technikai segítségnyújtásra szólít fel az EU és tagállamai részéről a kötelező kiegészítő nyugdíjrendszerek (II. pillér) és a teljes mértékben önkéntes nyugdíjrendszerek (III. pillér) értékeléséhez és teszteléséhez a keleti partnerség országaiban az állami nyugdíjak kiegészítése érdekében.