P9_TA(2020)0229
A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában
Az Európai Parlament,
– tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre (EUSZ), az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és az Európai Unió Alapjogi Chartájára,
– tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, az Európai Szociális Chartára, a nemzeti kisebbségek védelméről szóló keretegyezményre, valamint az Európa Tanács emberi jogi biztosa, a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) és az Európa Tanács más mechanizmusai által készített jelentésekre és javaslatokra;
– tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára és az ENSZ emberi jogi szerződéseire, többek között a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji megkülönböztetés valamennyi formájának kiküszöböléséről szóló nemzetközi egyezményre, a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre és a gyermek jogairól szóló egyezményre;
– tekintettel a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló, 2000. június 29-i 2000/43/EK tanácsi irányelvre * ,
– tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK tanácsi irányelvre * ,
– tekintettel a rasszizmus és az idegengyűlölet egyes formái és megnyilvánulásai elleni, büntetőjogi eszközökkel történő küzdelemről szóló, 2008. november 28-i 2008/913/IB tanácsi kerethatározatra * ,
– tekintettel a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,
– tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című, 2011. április 5-i bizottsági közleményre (COM(2011)0173) és az azt követő végrehajtási és értékelési jelentésekre,
– tekintettel a romák integrációját célzó hatékony tagállami intézkedésekről szóló, 2013. december 9-i tanácsi ajánlásra * , valamint a romaintegrációs folyamat felgyorsításáról szóló, 2016. december 8-i és az Európai Számvevőszék 14/2016. sz. különjelentéséről szóló, 2016. október 13-i tanácsi következtetésekre,
– tekintettel az Európai Parlament 2010-es, a romák integrációjának európai stratégiájáról szóló jelentéseire és a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszerének nemi szempontjairól szóló 2013-as jelentésére,
– tekintettel az Európában tapasztalható cigányellenességről és a második világháború alatti roma népirtás Unió általi elismeréséről szóló, a nemzetközi roma nap alkalmából 2015. április 15-én elfogadott állásfoglalására * ,
– tekintettel a romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjairól és a cigányellenességgel szembeni küzdelemről szóló, 2017. október 25-i állásfoglalására * ,
– tekintettel „Az alapvető jogok helyzete az Európai Unióban 2017-ben” című, 2019. január 16-i állásfoglalására * ,
– tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására * ,
– tekintettel az EU tagállamaiban a kisebbségekhez tartozó uniós polgárok hátrányos megkülönböztetésével szembeni küzdelemről szóló, 2018. február 7-i állásfoglalására * ,
– tekintettel a lemaradó uniós régiókról szóló, 2018. március 13-i állásfoglalására * ,
– tekintettel „Az újfasiszta erőszak fokozódásáról Európában” című, 2018. október 25-i állásfoglalására * ,
– tekintettel az EU-ban élő kisebbségekre vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2018. november 13-i állásfoglalására * ,
– tekintettel a „Jelentés a nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról” című 2019. szeptember 5-i bizottsági közleményre (COM(2019)0406) * ,
– tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020-ig meghatározott uniós keretrendszerének értékeléséről szóló jelentés” című 2018. december 4-i bizottsági közleményre (COM(2018)0785) * ,
– tekintettel a faji egyenlőségről szóló 2000/43/EK irányelvnek való meg nem felelés miatt indított kötelezettségszegési eljárásokra – a roma gyermekek hátrányos megkülönböztetése az oktatásban (20142174, 20152025 és 20152206 számú kötelezettségszegés),
– tekintettel a szociális jogok európai pillérére,
– tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a roma nők helyzetéről szóló véleményére (SOC/585-EGSZB–2018),
– tekintettel a nyugat-balkáni partnerek poznańi nyilatkozatára a romák integrációjáról az EU bővítési folyamatában,
– tekintettel az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) az európai uniós kisebbségekről és a hátrányos megkülönböztetésről készült második felmérésére (EU–MIDIS II),
– tekintettel a Rasszizmus és Intolerancia Elleni Európai Bizottság (ECRI) 13. sz. általános politikai ajánlására,
– tekintettel az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendjére,
– tekintettel a Világbank által 2016-ban közzétett szegénységi térképre, amely egyértelműen meghatározza Európa leginkább lemaradó térségeit,
– tekintettel a kutatóintézetek, valamint a romani és a romanikat támogató civil társadalmi szervezetek – köztük az alulról szerveződő romani nem kormányzati szervezetek – vonatkozó jelentéseire és ajánlásaira,
– tekintettel a „Minority SafePack” (Kisebbségi biztonsági csomag) és a „Kohéziós politika a régiók egyenlőségéért és a regionális kultúrák fenntarthatóságáért” elnevezésű európai polgári kezdeményezésekre,
– tekintettel eljárási szabályzatának 54. cikkére, valamint az Elnökök Értekezlete 2002. december 12-i ülésén hozott, a saját kezdeményezésű jelentések engedélyezésére vonatkozó eljárásról szóló határozatának 1. cikke (1) bekezdésének e) pontjára és 3. mellékletére,
– tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére,
– tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A9–0147/2020),
A. mivel a romani emberek Európa legnagyobb etnikai kisebbségét alkotják,
B. mivel a jelenlegi keretrendszer a „roma” tág gyűjtőkifejezés kapcsán kiemelte a sokféleséget; mivel a keretrendszer ugyanakkor nem ismerte el a romani népességen belüli sokféleséget; mivel a „roma” kifejezést vagy a „szintó és roma” kifejezést egy olyan időszakban használták, amikor a döntéshozók a romani közösségek tényleges bevonása nélkül döntöttek a roma politikákról, és ezért ezek a közösségek nem érzik magukat megszólítva, továbbá mivel ez az uniós politikákban és vitákban használt fogalommeghatározás nem tükrözi a romani közösség heterogenitását, és emiatt a romani emberek gyakran bírálják azt;
C. mivel a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről szóló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatnak sokkal jobban tükröznie kell a romani népességen belüli közötti sokféleséget; mivel a „romani emberek” kifejezés magában foglalja a roma, káló, mánus, lovári, rissende, beás, domari, kalderás, romnicsel és szintó háttérrel rendelkező személyeket; mivel az új fogalommeghatározás, a romani emberek jobban magában foglalja a cigányként megbélyegzett, azonban ilyen etnikai háttérrel nem rendelkező személyeket is, például az egyiptomiakat, az askálikat és az utazókat;
D. mivel az európai romani népesség jelentős része rendkívül bizonytalan körülmények között él mind a vidéki, mind a városi területeken, valamint nagyon rossz társadalmi-gazdasági körülmények között * ; mivel a romani emberek többségét megfosztják alapvető emberi jogaiktól az élet minden területén;
E. mivel az EU–MIDIS II szerint az uniós polgárok 61%-a véli úgy, hogy a romani népességgel szembeni megkülönböztetés széles körben elterjedt országukban; mivel a mélyen gyökerező, tartós és strukturális, valamint gyakran intézményi és kormányzati cigányellenesség az európai társadalom minden szintjén továbbra is létezik, és napi szinten megjelenik, ami elismerten a romani emberekben mint az alapvető jogokat, társadalmi befogadást és egyenlőséget teljes mértékben élvező uniós polgárokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázásának jelentős akadályát jelenti az élet minden területén, beleértve a lakhatást, az oktatást, az egészségügyet és a foglalkoztatást is;
F. mivel a romani embereket továbbra is sújtja a gyűlöletbeszéd fokozódása; különösen a nyilvánosság, a közösségi média és a közéleti személyiségek, politikusok és tisztviselők részéről; mivel áldozatai a rendőri erőszaknak, ideértve a kollektív büntetéseket is, az etnikai alapú profilalkotásnak, valamint a lakóhelyi és iskolai szegregációnak; mivel e jelenség leküzdéséhez különleges intézkedésekre van szükség; mivel a jogállamiság és a büntető igazságszolgáltatás hiányosságai ahhoz vezetnek, hogy nem nyújtanak megfelelő védelmet és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést a rendőrségi erőszak áldozatai számára, és gyakran az áldozatokat üldözik az állami hatóságok;
G. mivel a cigányellenesség elleni küzdelem a jelenlegi megkülönböztetés elleni jogszabályok révén nem elegendő; mivel az uniós tagállamoknak eltökélten meg kell szakítaniuk a cigányellenesség ördögi körét, különösen a romani népességnek a helyi, regionális és nemzeti közigazgatási hatóságokkal való kapcsolataiban, hogy biztosítsák romani polgáraik egyenlőségét és megkülönböztetésmentességét, továbbá hogy biztosítsák alapvető emberi jogaik teljes körű gyakorlását;
H. mivel a romani emberek elleni rasszizmus erőszakhoz és gyilkosságokhoz vezetett; mivel a romani emberekkel szembeni gyűlöletkeltő zaklatás és gyűlölet-bűncselekmények továbbra is igen magas számban fordulnak elő, és mivel a gyűlöletből fakadó cselekmények többségét nem jelentik;
I. mivel a 2016-os EU–MIDIS II szerint a legnagyobb romani népességgel rendelkező kilenc uniós tagállamban a romani népesség mintegy 80%-a az ország szegénységi küszöbe alatt él; mivel a szegénység az eredménye, de egyben az oka is a cigányellenességnek, valamint a kirekesztésnek az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy és a lakhatás terén egyaránt; mivel az Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájának egyik fő célkitűzése az volt, hogy 20 millió embert – köztük a romani népességbe tartozókat – emeljen ki a szegénység kockázatából; mivel a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek száma 2008 és 2017 között 3,1 millióval csökkent, az EU továbbra is messze elmarad az Európa 2020 stratégia azon célkitűzésétől, hogy ezt a számot 2020-ig 20 millióval csökkentse;
J. mivel minden harmadik romani hátterű ember folyóvíz nélküli lakásban él, tízből egy pedig villamos energia nélküli lakásban; mivel a romanik alig több mint fele rendelkezik a házon belüli öblítős vécével vagy zuhanyzóval, és 78%-uk túlzsúfolt lakásban él; mivel sok romani ember él még mindig informális, nem higiénikus és rendezetlen településeken, nyomorúságos életkörülmények között; mivel sokan nem rendelkeznek azonosító okmányokkal és egészségbiztosítással * ;
K. mivel a romani népességhez tartozó emberek 43%-át hátrányos megkülönböztetés éri a lakásvásárlás vagy -bérlés során, és nem ismerik kellőképpen az egyenlőséghez fűződő jogaikat; mivel lehetőség szerint meg kell erősíteni a tulajdonjogok rendezését, különösen informális környezetben; mivel az informális viszonyok megszüntetését (kilakoltatások) megfelelő kísérő intézkedéseknek kell kísérniük, beleértve egy alternatív lakhatási lehetőség felkínálását is; mivel a tagállamok ellen nem hoztak jogi vagy politikai intézkedéseket a lakóhelyi szegregáció és a kényszerkilakoltatások megszüntetése, valamint a minőségi lakhatáshoz való hozzáférés biztosítása érdekében; mivel a lakhatáshoz és a közüzemi szolgáltatásokhoz – például a tiszta vízhez és a megfelelő higiéniás létesítményekhez – való hozzáférés hiánya negatív hatással van az oktatásra, a foglalkoztatásra és az egészségi állapotra, és összességében hátrányosan befolyásolja a társadalmi befogadást;
L. mivel a romani emberek várható élettartama jelentősen alacsonyabb és egészségi állapota jelentősen rosszabb, mint a nem romani népességé, minden európai országban; mivel az Unióban a születéskor várható élettartam 76 év a férfiak és 82 év a nők esetében, és mivel a romani emberek esetében ez a becslések szerint 10 évvel kevesebb; mivel a csecsemőhalandósági arány uniós átlaga ezer élveszülésre jutó 4,3, és mivel bizonyítékok vannak arra, hogy a roma közösségekben ez az arány sokkal magasabb;
M. mivel sok romani ember szenved az írástudatlanság és a korai iskolaelhagyás rendkívül magas arányától; mivel csak minden második romani gyermek vesz részt iskola előtti vagy óvodai nevelésben, és csak nagyon kis hányaduk folytatja tanulmányait a tankötelezettség után; mivel a 6–24 év közötti romani emberek 50%-a nem jár iskolába; mivel a 16–24 év közötti romani nőknek csak 21%-a és a romani férfiaknak mindössze 25%-a fejezte be sikeresen középfokú (ISCED3) vagy magasabb szintű tanulmányait; mivel 2019-ben a romani gyermekek 68%-a vált korai iskolaelhagyóvá a korábbi roma keretrendszer és az Európa 2020 stratégia 10%-os célkitűzése ellenére; mivel a romani gyermekek mindössze 18%-a lépett tovább magasabb oktatási szintekre, és a romanik esetében a hiányzási és korai iskolaelhagyási arány lényegesen magasabb, mint a tanulók más kategóriáiban; mivel számos romani gyermek sajátos nevelési igényűként való megkülönböztető téves diagnózisa ahhoz vezet, hogy aránytalanul sok romani gyermek jár a fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiba, és ezáltal elválasztják őket az általános iskolarendszertől, így gyakran alacsonyabb színvonalú oktatásban részesülnek; mivel a romani gyermekek közvetlen és közvetett szegregációja olyan jelenség, amelyet a tagállamok még mindig alkalmaznak;
N. mivel a romaniknak hátrányos megkülönböztetéssel kell szembenézniük olyan foglalkoztatási kezdeményezések tekintetében, mint az ifjúsági garancia, mivel az állami foglalkoztatási szolgálatok gyakran nem rendelkeznek elegendő kapacitással ahhoz, hogy elérjék őket, vagy közvetett diszkriminációs gyakorlatokat alkalmaznak; mivel a 20–64 év közötti romani emberek esetében a fizetett munkát végzők aránya 43% volt, és ez mélyen a 2015-ös uniós átlag, 70% alatt maradt, mivel a fiatalok helyzete lényegesen rosszabb, a 16–24 év közötti romanik 63%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő fiatal (NEET-fiatal), szemben a 12%-os uniós átlaggal, mivel az eredmények jelentős nemek közötti különbséget mutatnak: a fiatal romani hátterű nők 72%-a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő, szemben a fiatal romani férfiak esetében megfigyelhető 55%-kal; mivel a romani férfiak 43%-a és a romani nők 22%-a végez valamilyen formában fizetett munkát; mivel a szociális jogok európai pillérének elfogadása előtérbe helyezte a munkához való alapvető jogot és a szociális jogok megerősítését, ami pozitív hatással van a marginalizált csoportokhoz tartozó emberek, például a romanik életére; mivel sok romani ember a mélyszegénység határán él, ez a helyzet arra kényszeríti őket, hogy olyan munkákat is elfogadjanak, amelyekért a fizetség a minimálbérnél jóval kevesebb, mások pedig arra kényszerülnek, hogy olyan informális tevékenységek segítségével éljék túl a mindennapokat, mint a fémhulladékok vagy műanyag palackok gyűjtése, mindez jelentősen növeli a kizsákmányolás esélyét ezekkel a személyekkel szemben;
O. mivel szakértői jelentések és az Európai Bizottság nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtásáról szóló 2019-es jelentése elismeri, hogy a sikerhez vezető tényezők magukban foglalják a megkülönböztetés és a többdimenziós kirekesztés elleni küzdelem interszekcionális, ágazatközi és integrált megközelítéseit, valamint hogy a romani nők, a romani LBMT személyek és a fogyatékossággal élő Romani személyek interszekcionális megkülönböztetéssel szembesülnek; mivel a jelentések a prioritások között említik, hogy támogatni kell a romani emberek igazságszolgáltatáshoz való hozzáférését, különös tekintettel az interszekcionális megkülönböztetés áldozataira, és meg kell erősíteni az egyenlőséggel foglalkozó szervek kapacitását, hogy kezelni tudják a romani emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést;
P. mivel a romani nők különösen érintettek a nők jogai tekintetében, és gyakran szembesülnek a verbális, fizikai, pszichológiai és faji zaklatás súlyosbított formáival és etnikai szegregációval az anyák egészségügyi ellátásával foglalkozó létesítményekben; mivel a romani nőket szegregált fürdőszobákkal és étkezdékkel rendelkező szegregált szobákban helyezik el; mivel egyes tagállamokban a romani nőket szisztematikus kényszersterilizálásnak vetették alá, és nem volt lehetőségük arra, hogy megfelelő jóvátételt, többek között kártérítést kapjanak emberi jogaik ebből eredő megsértéséért;
Q. mivel a környezeti igazságtalanságok rendszeresen összefüggenek a romani embereket érintő egészségügyi kockázatokkal és negatív következményekkel, és mivel őket aránytalanul sújtják a környezeti terhek, kevésbé férnek hozzá a környezeti erőforrásokhoz és szolgáltatásokhoz, és hátrányos megkülönböztetést szenvednek el a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáféréshez, a döntéshozatalban történő részvételhez és az igazságszolgáltatáshoz való jogaik gyakorlása tekintetében;
R. mivel a nemzeti romaintegrációs stratégiák első uniós keretrendszerének létrehozása a romani emberek helyzete javításának szükségességét napirendre tűzte az európai politikai menetrendben, alapvető intézményi struktúrákat és hálózatokat hozott létre, és nyomást gyakorolt a tagállamokra, hogy hiányosságaik kezelésére nemzeti stratégiákat dolgozzanak ki; mivel a jelenlegi uniós keretrendszer értékelésének eredményeire építve alapvető fontosságú, hogy a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslat alapján folytassák és fejlesszék a romani emberek befogadására irányuló nemzeti stratégiákat, hangsúlyozva a tagállamok fokozottabb megfelelését, és előmozdítva a kötelezettségvállalás és az elszámoltathatóság növelése érdekében a kötelezőbb célok alkalmazását; mivel a nemzeti stratégiák jobb végrehajtása megköveteli, hogy az ilyen stratégiákat általánosan érvényesítsék a nemzeti, regionális és helyi ágazati politikákban, valamint az uniós finanszírozás hatékonyabb felhasználását, különösen a hosszú távú integrációs projektek esetében;
S. mivel a romani emberek egyenlőségére, társadalmi befogadására, részvételére és a cigányellenesség elleni küzdelemre vonatkozó jogalkotási javaslatra van szükség, amelyet a romani civil társadalmi szervezetek (AM 87) – többek között a helyi szintű szervezetek – támogatásával gyűjtött, reálisabb, mennyiségi és minőségi bontású adatok alapján kell kidolgozni;
T. mivel a romani kultúra az európai kultúra és értékek részét képezi, és a romanik hozzájárulnak az EU kulturális gazdagságához, sokszínűségéhez, gazdaságához és közös történelméhez (AM 89); mivel a tagállamokban a nemzeti kisebbségekhez kapcsolódó kulturális örökség védelme és megerősítése döntő szerepet játszik a társadalmi kohézióban;
U. mivel a szubszidiaritás elvével összhangban a tagállamok felelősek a nemzeti romaniintegrációs stratégiák kidolgozásáért és hatékony végrehajtásáért; mivel a tagállamok helyi, regionális és nemzeti költségvetéseiből megfelelő finanszírozást kell elkülöníteni a romani hátterű emberekre vonatkozó, a 2020 utáni időszakra szóló nemzeti integrációs stratégiák végrehajtására, amelyet uniós uniós forrásokkal kell kiegészíteni; mivel hatékony és megerősített ellenőrzési, felügyeleti és szankciós mechanizmusokat kell kidolgozni; mivel az EU-nak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy az elkülönített pénzeszközöket olyan célkitűzésekre és projektekre fordítsák, amelyek a legnagyobb potenciálisan hosszú távú hatást gyakorolják a romani emberek helyzetére, valamint hogy a forrásokat megfelelően használják fel és hogy megakadályozzák azok hűtlen kezelését;
V. mivel az európai romani emberek mintegy fele az Európai Unión kívül él; mivel helyzetük továbbra is különösen problémás a legtöbb tagjelölt, potenciális tagjelölt és a szomszédságpolitikában részt vevő országban; mivel az Európai Unió a csatlakozási tárgyalások, valamint pénzügyi támogatás nyújtása révén jelentős hatást gyakorolhat a helyzetükre;
W. mivel a romani emberek egyenlő részvételét és társadalmi szerepvállalását minden szinten jobban kell biztosítani a politikai döntéshozatalban: mivel a helyi, regionális, nemzeti és európai érdekelt feleket (nem kormányzati szervezeteket, aktivistákat, szakértőket, a közösség tagjait stb.) jelentős mértékben be kell vonni a romani hátterű személyeket célzó közpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe a 2020 utáni időszakban;
X. mivel a romani emberek hátrányos helyzetű közösségeinek többsége gyakran lemaradt és ki van zárva a nemzeti integrációs programok előnyeiből a leginkább rászoruló közösségek azonosítására használt feltérképezési módszerek korlátai miatt; mivel a programbeavatkozás tervezésekor az elemzéseknek a pontos földrajzi területre és a társadalmi-gazdasági kirekesztéssel szembesülő családok és személyek számára kell irányulniuk;
Y. mivel a romaniintegrációs célkitűzéseket össze kell hangolni az Európai Unió horizontális célkitűzéseivel, különösen a helyreállítási tervvel, a 2021–2027-es időszakra szóló új többéves pénzügyi kerettel, az európai zöld megállapodással, a szociális jogok európai pillérével, az európai szemeszterrel, az ENSZ 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési céljaival, az új közös agrárpolitikával, a Méltányos Átállást Támogató Alappal, az Új európai készségfejlesztési programmal, az európai digitális stratégiával, valamint a célzott kkv-stratégiával; mivel a politikai támogatás kulcsfontosságú a romani emberek társadalmi befogadása szempontjából; mivel a tagállamok politikai elkötelezettségének és elszámoltathatóságának biztosításához a főbb érdekelt felek jelentős mozgósítására van szükség minden szinten, többek között a Tanácsban;
Z. mivel a cigányellenesség társadalmainkban évszázadok óta létezik, és legkegyetlenebb formában a holokauszt során jelentkezett, amikor becslések szerint 500 000 romani embert pusztítottak el; mivel a cigányellenesség a romani emberek csaknem 500 éves rabszolgasága formájában nyilvánult meg a jelenlegi Románia területén; mivel az évszázados diszkrimináció és társadalmi kirekesztés miatt a romani emberek nem tudták hatékonyan és jelentős mértékben kihasználni társadalmaink folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődését; mivel lemaradtak, és ennek következtében a romani emberek és az általános népesség közötti különbségek még jobban megnőttek;
AA. mivel a Covid19-válság során a túlzsúfolt táborokban és telepeken élő romani emberek marginalizált közösségeinek helyzete tovább romlott, mivel a rasszizmus, a megkülönböztetés, a kirekesztés, a romani emberek elleni rendőri erőszak és a romani embereket a vírus terjesztése miatt megcélzó cigányellenes attitűdök fokozódtak, továbbá mivel a megfelelő egészségügyi ellátáshoz, ivóvízhez, megfelelő higiéniás körülményekhez és élelemhez való korlátozott hozzáférésük miatt a romani népesség jobban ki van téve a Covid19 veszélyeinek; mivel ezért a Covid19-válsághelyzet rávilágított arra, hogy az EU-nak és tagállamainak sürgősen foglalkozniuk kell a romani emberek társadalmi befogadásával; mivel a tagállamoknak szükséghelyzeti támogatást és orvosi ellátást kell nyújtaniuk a vírus terjedésének korlátozása érdekében, mivel a Covid19-válság gazdasági és társadalmi következményei a romani népességet fenyegetik a legsúlyosabban, és elmélyítik a meglévő egyenlőtlenségeket a romaniintegráció valamennyi kiemelt területén;
Uniós jogalkotási javaslat a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról és részvételéről, valamint a cigányellenesség elleni küzdelemről; a 2020 utáni időszakra vonatkozó uniós stratégiai javaslat, prioritások és megfelelő finanszírozás
1. megjegyzi, hogy a romani emberek állandó cigányellenességnek – a rasszizmus egy sajátos formájának – vannak kitéve, ami a szegénység és a társadalmi kirekesztés legmagasabb arányához vezet; sajnálattal állapítja meg, hogy az EU-ban tapasztalható folyamatos társadalmi-gazdasági fejlődés és a romaniintegrációt célzó uniós és nemzeti szintű erőfeszítések ellenére sem javult a romani emberek általános helyzete az EU-ban; gyakran a tartós cigányellenesség és a politikai akarat hiánya miatt; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy járjon elöl jó példával és vezesse be a „romani szempontok általános érvényesítésének politikáját” annak érdekében, hogy integrálja a romani emberek szempontjait a főbb politikák, programok és projektek valamennyi szakaszába és szintjébe, a célzott megközelítés kizárása nélkül, és hogy általában véve előzze meg a megkülönböztetést az uniós politikában, valamint segítse elő a pozitív fellépést és a romani emberek aktív bevonását; felszólítja a tagállamokat is, hogy kövessék ezt az utat, és hozzanak létre olyan politikákat, amelyek elősegítik a romani emberek társadalmainkba történő aktív befogadását;
2. felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a romani emberek egyenlőségéről, társadalmi befogadásáról, részvételéről és a cigányellenesség elleni küzdelemről, alapos hatásvizsgálat alapján, valamint a romani emberekkel, a nemzeti, regionális és különösen helyi szintű roma(barát) szakértőkkel és nem kormányzati szervezetekkel, továbbá más érdekelt felekkel, például az Európa Tanáccsal és az Alapjogi Ügynökséggel folytatott rendszeres konzultációk révén; úgy véli, hogy ez a javaslat az Európai Unió működéséről szóló szerződés 19. cikkének (2) bekezdésén alapulhatna, és a romani emberek etnikai származáson alapuló megkülönböztetése elleni megfelelő fellépésre irányulhatna; úgy véli, hogy a korábban alkalmazott tanácsi ajánlás nem megfelelő jogi aktus, mivel jogilag nem kötelező erejű, és nem gyakorolt jelentős pozitív hatást a romani emberekre; felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a közösség belső heterogenitását a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslat kiemelt területein, biztosítva, hogy senki ne maradjon le, és határozottan ösztönzi, hogy a 2020 utáni uniós politikákban és vitákban használja a „romani emberek” megnevezést, amikor a romani csoportokra utal; megjegyzi, hogy a romani embereknek a közélet valamennyi területén való egyenlő részvételét, politikai részvételét, valamint nyelvét, művészetét, kultúráját és történelmét kifejezetten meg kell említeni a romani emberekre vonatkozó, a 2020 utáni időszakra szóló uniós javaslatban, mint az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészségügy négy kiemelt területét kiegészítő intézkedéseket;
3. azon a véleményen van, hogy a javaslatnak kiemelten kell kezelnie a jelentős pozitív hatás elérését; a javaslatnak ötvöznie kell a társadalmi-gazdasági szempontokat a jogokon alapuló megközelítéssel, és tartalmaznia kell többek között egy, a lakhatási, egészségügyi, foglalkoztatási és oktatási egyenlőtlenségek megszüntetésére irányuló tervet; konkrét, összehasonlítható, teljesíthető, kötelező erejű és határidőhöz kötött célkitűzéseket kell tartalmaznia a romani emberek – köztük a többszörös megkülönböztetéssel szembesülő csoportokhoz tartozók, például a fiatalok, a nők és lányok, az LMBTI-személyek és a fogyatékossággal élők – védelmére és befogadásának javítására, az inkluzív oktatás és a kisgyermekkori fejlődés előmozdítására, valamint a megkülönböztetés és a szegregáció elleni küzdelemre; kiemelten kell kezelnie az igazságügyi megközelítést, tekintettel a romani emberekkel szembeni megkülönböztetés kollektív és strukturális jellegére; hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatának a szegénység és a cigányellenesség elleni küzdelemre, az élet- és egészségügyi feltételek javítására, valamint a célzott és általános megközelítés ötvözésére kell összpontosítania;
4. megjegyzi, hogy ahhoz, hogy a romanik társadalmi befogadására irányuló jövőbeli uniós folyamat sikeres és hiteles legyen, alapvető szemléletváltásra van szükség, és a romani népességgel kapcsolatos politikák kidolgozása során el kell mozdulni a paternalisztikus megközelítés felől a nem-paternalisztikus megközelítés felé; hangsúlyozza, hogy valamennyi uniós tagállamban fel kell gyorsítani a romanik befogadása érdekében tett nemzeti erőfeszítéseket; hangsúlyozza azonban, hogy a hangsúlyt azokra a tagállamokra kell helyezni, ahol jelentős romani népesség él, ahol a romaniintegrációs folyamat eredménytelensége makrogazdasági kihívásokat támaszt, elmélyíti a regionális egyenlőtlenségeket, és ezáltal akadályozza az EU társadalmi kohézióját; hangsúlyozza, hogy az ezen országoknak nyújtott uniós támogatást a kihívásokhoz igazodva kell mérni, és nagyobb figyelmet kell fordítani ezen országok politikáinak és intézkedéseinek eredményességére, úgy véli, hogy a 2020 utáni stratégiára irányuló javaslatnak egy olyan külső elemmel is rendelkeznie kell a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országok, valamint a szomszédságpolitikában részt vevő országok vonatkozásában, amelyen keresztül az EU támogathatja ezeket az országokat a romaniintegráció átfogó hosszú távú stratégiáinak kidolgozásában, és pénzügyi támogatást nyújthat számukra az oktatás, az egészségügy, a lakhatás és a foglalkoztatás területén;
5. felhívja a Bizottságot, hogy a romani emberek társadalmi-gazdasági fejlődésével és integrációjával kapcsolatban erősítse meg a kapcsolatot az EU általános pénzügyi és politikai eszközei és célkitűzései között, amelyet a Bizottság jogilag kötelező erejű javaslata határoz meg; felhívja a Bizottságot, hogy a 2021–2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret és az uniós helyreállítási terv keretében mozgósítson finanszírozást a romanik egyenlőségére, társadalmi befogadására és részvételére; e tekintetben ragaszkodik ahhoz, hogy azok a szervezetek, amelyek a romani emberekkel szemben diszkriminációt alkalmaznak, illetve ilyen értelmű döntéseket vagy intézkedéseket hoznak, ne részesüljenek támogatásban az uniós költségvetésből; kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a bővítési országokat, hogy igazítsák ki a meglévő általános pénzügyi mechanizmusokat, és tegyék őket rugalmassá a források romani közösségekben való vegyes felhasználásához azáltal, hogy a finanszírozás-kérelmezési folyamat során lehetővé teszik az információhoz, felkereséshez, kapacitásépítéshez, technikai segítségnyújtáshoz és garanciákhoz való hozzáférést; úgy véli, a pénzeszközök leghatékonyabb felhasználása gyakran helyi szinten, az önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek által valósul meg, ezért felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a közvetlenül nekik juttatott forrásokat, és vonja be a helyi romani képviselőket a végrehajtásba; úgy véli, hogy a romani és a romanibarát civil társadalmi szervezetek támogatása érdekében rugalmasabb társfinanszírozási követelményeket kell figyelembe venni, mivel számos nem kormányzati szervezet – különösen helyi szinten – nem tud saját pénzügyi hozzájárulást biztosítani, és ez akadályozza az alulról szerveződő nem kormányzati szervezetek uniós forrásokhoz való hozzáférését; felszólítja a Bizottságot, hogy adjon hatékony választ arra az aggályra, hogy egyes tagállamokban egyre szűkül a független civil társadalom mozgástere; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a koronavírus kitörése csökkentheti a következő, 2021–2027-es többéves pénzügyi keret Jogok és értékek programra fordítható forrásait, ami negatívan érinti a romani közösségeket támogató civil szervezeteket, és ezáltal a romani közösségek számára nyújtott tájékoztató tevékenységet is; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy kezeljék eredményesen ezt a kockázatot;
6. felhívja a tagállamokat, hogy a romanik helyzetének javítása érdekében egészítsék ki az EU pénzügyi támogatását; felhívja a tagállamokat, hogy jelezzék, milyen szintű finanszírozásra lenne szükség a romanik befogadását célzó javasolt intézkedések végrehajtásához, és közöljék az ilyen intézkedésekre a nemzeti és az uniós költségvetésből rendelkezésre álló pénzösszegek nagyságát;
7. felhívja a tagállamokat, hogy a marginalizált romani közösségek vonatkozásában a regionális és helyi fejlesztési struktúráikba építsenek be jobb azonosítási módszereket és megerősített finanszírozási mechanizmusokat, amelyek célzottabb beruházásokat tesznek lehetővé a marginalizált romani közösségekben és a romani közösségek jobb integrációját az pénzeszközök végrehajtásába, annak biztosítása érdekében, hogy az elkülönített források eljussanak a romani emberekhez, megfelelően költsék el azokat és hogy elkerüljék azok hűtlen kezelését;
Lebontott adatok gyűjtése
8. hangsúlyozza az etnikum és a nemek szerint lebontott, megbízható adatok szisztematikus gyűjtésének szükségességét az igények felmérése és a kontextus elemzése céljából, segítve a célok és hatásmutatók meghatározását annak érdekében, hogy a lehető legjobb eredményt érjék el az igények, valamint a tervezés és a költségvetés összehangolása során, mind nemzeti, mind pedig uniós szinten; hangsúlyozza a tényeket összevető hatásvizsgálati módszerek fontosságát a szakpolitikai keretek és a helyszíni végrehajtás közötti szakadék csökkentése érdekében; emlékeztet arra, hogy egyes beavatkozások esetében lényeges akadályt jelent a jelenlegi struktúra törekvései és lehetőségei közötti különbség, az adatalapú tervezés hiánya, a hiányos költségvetés és az újonnan felmerülő, előre nem látható igények következtében;
9. emlékeztet arra, hogy a Számvevőszék 2016-ban arra a következtetésre jutott, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) előrehaladásának nyomon követése és értékelése jelentős kihívást jelentett valamennyi meglátogatott tagállam számára; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki innovatív, hatásorientált és adatalapú megközelítéseket, amelyek közvetlen forrásként szolgálnak a programok következő generációja számára;
10. felhívja a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal a faji egyenlőségről szóló uniós irányelvben meghatározott, etnikai származás szerint lebontott egyenlőségi adatok gyűjtésére és közzétételére szolgáló közös módszertanon, amely önkéntes, anonim és biztosítja a személyes adatok védelmét, az önazonosítást és az érintett közösségekkel való konzultációt annak érdekében, hogy megbízható, összehasonlítható adatokat szerezzenek a vonatkozó nemzeti jogi keretekkel és az uniós adatvédelmi jogszabályokkal összhangban a tényeken alapuló politikák támogatása, a stratégiák és meghozott intézkedések hatékonyságának javítása és a strukturális problémák azonosítása érdekében;
11. felhívja a tagállamokat, hogy használják az összes rendelkezésre álló adatot a referenciaértékek megállapításához és a politikai programok kidolgozása során; hangsúlyozza, hogy alapvető fontosságú a romani népesség és igényeik pontosabb profiljának kidolgozása, beleértve a tagjelölt országokat is; hangsúlyozza, hogy az Alapjogi Ügynökség iránymutatásai kulcsfontosságúak lennének e tekintetben;
A romani emberek egyenlő részvétele a döntéshozatali folyamatokban, nemzeti integrációs stratégiák
12. felhívja a Bizottságot, hogy a befogadást ösztönző mechanizmus révén biztosítsa a romani és a romanibarát civil társadalmi szervezetek, szakértők és közösségi tagok egyenlő részvételét minden szinten, áttérve a paternalisztikus megközelítésről a nem-paternalisztikus megközelítésre, beleértve a helyi és regionális szinten tevékenykedőket is, figyelembe véve a nemek közötti egyenlőség szempontját a politikai vitában és a döntéshozatalban egyaránt; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a romani szavazók tájékoztatását és részvételi arányát;
13. felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre uniós szintű romani munkacsoportot a romanik különböző szakpolitikai területeken való befogadásának elősegítése és a romani emberek szerepének erősítése érdekében azáltal, hogy érdemi, az emberi méltóságot tiszteletben tartó, pártatlan, inkluzív és átlátható módon támogatja az uniós és nemzeti romapolitikák irányításában és végrehajtásában részt vevő valamennyi szereplő kapacitásépítését; felhívja a tagállamokat, hogy ugyanezt tegyék meg a romani emberekre vonatkozó 2020 utáni nemzeti integrációs stratégiák kidolgozásakor; hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális érdekelt feleket (többek között a nem kormányzati szervezeteket, aktivistákat, helyi szakértőket, regionális szakértőket, közösség tagjait, a cigányságellenesség által érintett embereket stb.) jelentős mértékben be kell vonni a nemzeti integrációs stratégiák és más, a romani emberekkel kapcsolatos közpolitikák kidolgozásába, végrehajtásába és nyomon követésébe, a romani részvételt kötelező érvényű közös minőségi szabvánnyá téve a jövőbeli keret és a nemzeti stratégiák számára;
14. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a romani emberek befogadására irányuló, a 2020 utáni időszakra vonatkozó nemzeti stratégiákat, amelyek átfogó, közös értékelési kerettel rendelkeznek és megfelelő, előre meghatározott költségvetésen alapulnak, a nemzeti, regionális és helyi költségvetések részeként, amelyeket rendszeres felülvizsgálatnak és értékelésnek kell alávetni ötéves határidőn belül, és tükrözik a romani emberek társadalmi befogadás iránti szükségleteinek mértékét; hangsúlyozza, hogy a helyi, regionális és nemzeti költségvetések kidolgozásakor a prioritások között kell szerepelnie a romani emberek integrálásának; felhívja a tagállamokat, hogy a cigányellenesség elleni küzdelmet horizontális megközelítéssel foglalják bele a nemzeti integrációs stratégiáikba a közélet valamennyi területén; felhívja a Bizottságot, hogy az országspecifikus ajánlásokba foglalja bele a nemzeti integrációs stratégiák célkitűzéseinek megvalósítása terén elért előrehaladás értékelését;
Cigányellenesség és interszekcionális megkülönböztetés
15. Megismétli a 2017. október 25-i állásfoglalása keretében előterjesztett és elfogadott „A romák unióbeli integrációjának alapjogi szempontjai: a cigányellenességgel szembeni küzdelem” című álláspontját és ajánlásait; mivel eddig csak korlátozott intézkedésekre került sor, felhívja a Bizottságot, hogy integrálja ezeket az ajánlásokat a 2020 utáni, a romani emberek egyenlőségéről és befogadásáról, valamint a cigányellenesség elleni küzdelemről szóló javaslatba különös tekintettel a cigányellenességgel, az igazsággal és a megbékéléssel kapcsolatos ajánlásokra, mivel ezek képezik egy erős és befogadó társadalom építésének sarokkövét; határozottan elutasítja az olyan kormányzati politika kialakítására irányuló politikai narratívát és a populizmust, amely cigányellenességre ösztönöz, a romani emberek bűnbakként való kezelését és a megkülönböztetést vagy a szegregációt hangsúlyozza, akár közvetve, akár közvetlenül; úgy véli, hogy az ilyen politikai intézkedések nemcsak a nemzeti alkotmányokkal, hanem az EU-szerződések által biztosított alapvető jogokkal és értékekkel is ellentétesek; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen azonnali lépéseket kötelezettségszegési eljárások indítása révén, amennyiben fennáll az uniós jog megsértésének kockázata;
16. felhívja a tagállamokat, hogy hivatalosan ismerjék el a cigányellenességet a romani emberekkel szembeni rasszizmus sajátos formájaként;
17. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a cigányellenességgel a 2020 utáni időszakra vonatkozó, a romani emberekkel kapcsolatos javaslat kulcsfontosságú területein, és hatékony európai és nemzeti jogalkotási és szakpolitikai intézkedéseket sürget e jelenség kezelésére a tagállamokban és a bővítési országokban egyaránt; úgy véli, hogy a cigányellenesség elleni küzdelem horizontális kérdés, és azt az uniós politika valamennyi területén figyelembe kell venni, beleértve az új technológiákat is; felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a bűnüldöző hatóságok által tervezett és használt új technológiák ne járjanak a faji és etnikai kisebbségek hátrányos megkülönböztetésének kockázatával; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti esélyegyenlőségi szervek munkáját integrálja tovább a jövőbeli politikai keret kidolgozásába és végrehajtásába; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy alakítson ki szorosabb kapcsolatot a nemzeti esélyegyenlőségi szervek és a nemzeti romaintegrációs kapcsolattartó pontok (NRCP) között a cigányellenesség leküzdése érdekében. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az esélyegyenlőséggel foglalkozó testületek tényleges függetlenségét, megbízatását és szükséges erőforrásait, lehetővé téve számukra a romani emberek esetében is az alapvető jogok előmozdítását és védelmét; úgy véli, hogy az esélyegyenlőséggel foglalkozó testületek a megfelelő intézmények a cigányellenességhez kapcsolódó adatok gyűjtésére és tendenciák felvázolására, valamint azok európai szintre történő továbbítására;
18. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek számára az igazságszolgáltatáshoz való egyenlő hozzáférést és a törvény előtti egyenlőséget; felhívja a tagállamokat, hogy védjék meg a romani embereket a szélsőjobboldali csoportok fenyegetéseitől, vizsgálják ki a rendőrség általi visszaélések eseteit, és biztosítsák a romanik részvételét a rendvédelmi és biztonsági erőkben;
19. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el iránymutatásokat és dolgozzanak ki képzéseket a rendőri erők számára a romani emberek aránytalan kriminalizációja ellen, amely a következőket foglalja magában: etnikai profilalkotás, túlzott mértékű igazoltatások és átvizsgálások, a romani településeken tartott szükségtelen razziák, a vagyon önkényes lefoglalása és megsemmisítése, túlzott erőszak alkalmazása a letartóztatások során, támadások, fenyegetések, megalázó bánásmód, fizikai erőszak és a jogok megtagadása a rendőri kihallgatás és őrizet alatt, nem megfelelő rendőri fellépés a romani emberekkel szemben elkövetett bűncselekmények esetén, ahol csekély vagy teljesen elmarad a rendőri segítségnyújtás (például az emberkereskedelem és a családon belüli erőszak áldozatainak esetében) vagy a romanik által bejelentett bűncselekmények kivizsgálása esetén (különös tekintettel a gyűlöletkeltő bűncselekményekre); felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az ilyen esetek teljes körű kivizsgálását az illetékes hatóságok által; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő jogorvoslati lehetőségeket;
20. üdvözli az Európa Tanács arra vonatkozó nyilatkozatait, hogy az online térben megjelenő gyűlöletbeszéd további elemzést és fellépést igényel az ilyen retorika elleni szabályozás és küzdelem módjának tekintetében, mint például az alternatív narratív és tényellenőrző technológiák alkalmazása;
21. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a faji egyenlőségről szóló irányelv hatékony gyakorlati végrehajtását és betartását, valamint a rasszizmusról és az idegengyűlöletről szóló kerethatározat hatékony betartását a tartósan fennálló cigányellenesség elleni küzdelem érdekében; ismételten kéri a Tanácsot, hogy indítsa újra a horizontális diszkriminációellenes irányelv tárgyalásait, mivel ez az egyenlőség elérésének előfeltétele az EU-ban;
22. felhívja továbbá a tagállamokat, hogy a nemzeti és az EU megkülönböztetésellenes jogszabályain belül fokozzák erőfeszítéseiket a megkülönböztetés, a gyűlöletbeszéd és a gyűlölet szította bűncselekmények elleni küzdelem érdekében, különös tekintettel az érintett romani áldozatok nyomon követésére és számukra jogi segítség nyújtására;
23. emlékeztet a tagállamoknak a faji egyenlőségről szóló irányelv szerinti kötelezettségére, hogy jelöljenek ki egy speciális szervezetet a valamennyi személlyel szembeni, faji és etnikai származáson alapuló megkülönböztetés nélküli egyenlő bánásmód megerősítésére;
24. véleménye szerint az Uniónak és tagállamainak fel kellene lépniük a diszkrimináció különböző formáinak metszéspontjában álló egyének életkörülményei és jogai tekintetében Európában, különösen a nők, a migránsok, az LMBTI-személyek, a testi és szellemi fogyatékkal élők, a rossz bánásmód vagy a modern rabszolgaság áldozatai tekintetében;
25. emlékeztet arra, hogy a média döntő szerepet játszik a cigányellenes attitűdök csökkentésében a kisebbségekről szóló híradások megkülönböztetésmentessége révén;
Egészségvédelem
26. felhívja az EU tagállamait, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket a romani emberek jó minőségű és megfizethető, megelőző és gyógyító egészségügyi ellátáshoz való hozzáférésének javítására, beleértve a szexuális és reprodukciós egészségügyi ellátást, különös tekintettel a nőkre, gyermekekre, idősekre és a fogyatékkal élőkre; megismétli, hogy e tekintetben kulcsfontosságú az egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés javítása, mind a fizikai hozzáférés, mind pedig az előítéletek és rasszizmus immateriális akadályainak megszüntetés;
27. felhívja a tagállamokat, hogy fordítsanak elegendő forrást a romani közösségek általános egészségi állapotának javítására, egészségügyi és szexuális oktatás, a szegregált területeken végzett mobil egészségügyi szűrési tevékenységek, a megelőzésről szóló egészségügyi oktatási kampányok révén, valamint az egészségügyi és szociális munkások sokféleséggel kapcsolatos képzésén keresztül, ami hozzájárul a sokszínűség alkalmazásához az EU egészségügyi rendszereiben;
28. határozottan elítéli a romani nők etnikai szegregációját az anyák egészségügyi ellátását biztosító létesítményekben; felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul tiltsák be az etnikai szegregáció valamennyi formáját az egészségügyi létesítményekben, köztük az anyák egészségügyi ellátását szolgáló létesítményekben is;
29. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak hatékony és időben történő jogorvoslatot a kényszersterilizálás valamennyi túlélője számára, többek között hatékony kártalanítási rendszerek létrehozása révén;
Az oktatáshoz, a romani művészetekhez, nyelvhez és kultúrához való egyenlő és méltányos hozzáférés
30. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan új finanszírozási eszközöket vagy alprogramokat, amelyek kiegészítik azokat a tagállami intézkedéseket, amelyek a mélyszegénységben élő és az oktatás és a társadalmi befogadás meglévő és jövőbeli uniós finanszírozási kezdeményezéseihez – például az Erasmus Plushoz, a gyermekgaranciához vagy az Európai Szociális Alap Pluszhoz – nem hozzáférő, 3 évesnél idősebb romani tanulók minőségi oktatásának célzott és testreszabott támogatására irányulnak;
31. megjegyzi, hogy egyes tagállamokban az elmúlt években csak korlátozott előrelépés történt a szociálisan hátrányos helyzetű romani gyermekek oktatása terén, különösen a politikai akarat hiánya és a cigányellenesség miatt, aminek következtében az oktatási eredmények terén továbbra is nagy a különbség a romani és nem romani tanulók és diákok között; emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a romani gyermekek számára egyenlő esélyeket biztosítani az életkezdéshez, hogy megtörjön a szegénység generációk közötti átörökítésének köre; sürgeti a tagállamokat, hogy valamennyi szakpolitikai területen alkalmazzanak átfogó megközelítést, és a romani gyermekek oktatását vegyék fel a kormányok napirendjére;
32. ajánlja, hogy a kiszolgáltatott romani tanulók oktatását – az egyes tagállamokon belüli egyedi körülményekre tekintettel – a lehető leghamarabb kezdjék meg azzal, hogy megfizethető, hozzáférhető és inkluzív koragyermekkori és gyermekgondozási szolgáltatásokba vonják be őket; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki és hajtsanak végre a romanik gyermekgondozási létesítményekhez, iskolákhoz és egyetemekhez való hozzáférésének megkönnyítését célzó stratégiákat és programokat, ami a személyes és a szakmai fejlődés előfeltétele, és emlékeztet arra, hogy a tanórán kívüli tevékenységek, mint például a sport- és a művészeti tevékenységek a befogadás kiváló eszközei;
33. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást az ilyen tevékenységeket végző nem kormányzati szervezetek számára, mivel ezek a tevékenységek alapvető fontosságúak egy olyan környezet és feltételek megteremtésében, ahol a különböző hátterű gyermekek egyenlő esélyeket kapnak; úgy véli, hogy a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréje ezen a téren is döntő fontosságú;
34. különösen aggasztja a romani gyermekek iskolai kirekesztésének magas szintje és a romani gyermekeknek a mentális fogyatékossággal élő gyermekek iskoláiban történő elhelyezésének diszkriminatív gyakorlata, amely néhány tagállamban továbbra is létezik; sürgeti az érintett tagállamokat, hogy vessenek véget az ilyen gyakorlatoknak a vonatkozó megkülönböztetésellenes jogszabályokkal összhangban; felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként kezeljék a romani tanulók iskolai vagy osztályon belüli szegregációjának megszüntetését a 2013. évi tanácsi ajánlásnak megfelelően, a helyi érdekelt felek, különösen a romani szülők és gyermekek, valamint a közösségi szervezetek aktív bevonásával történő széles körű intézkedések végrehajtásával, továbbá a tudatosságot növelő fellépések kidolgozásával;
35. felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy minden iskola és felügyeleti hatóság ténylegesen teljesítse az iskolai szegregáltság megszüntetésére vonatkozó jogi kötelezettségét, és vállalja, hogy minden évben összegyűjti és közzéteszi az iskolai szegregáció helyzetét minden szinten, szankcionálva azokat, akik nem tesznek eleget a kötelezettségnek; felhívja a tagállamokat, hogy osszák meg egymással a bevált gyakorlatokat, mint például a szegregáció megszüntetésével foglalkozó miniszteri bizottság létrehozása, felhatalmazása és számára a szükséges erőforrások biztosítása azon iskolák támogatása érdekében, akik a szegregáltság megszüntetését szeretnék, és szankcionálva azokat, akik nem felelnek meg a követelményeknek (251. módosítás); emlékeztet arra, hogy a Bizottság 3 esetben indított kötelezettségszegési eljárást a romani gyermekek szegregációja miatt; úgy véli, hogy a Bizottság erőfeszítései ellenére az elmúlt évek nem hoztak javulást; ezért felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket, és szükség esetén terjessze ezeket az eseteket az Európai Bíróság elé;
36. emlékeztet arra, hogy a romani szülőket sürgősen be kell vonni gyermekeik iskoláztatásának minden szakaszába; sürgeti a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki arra irányuló programokat, hogy a romani szülőket bevonják a gyermekeik iskoláztatási és oktatási, valamint személyes fejlődési folyamatába; hangsúlyozza, hogy a tagállamok azon képessége, hogy biztosítsák a romani szülők bevonását, nagymértékben függ számos társadalmi és gazdasági tényezőtől, és kéri a gazdasági, társadalmi, egészséggel kapcsolatos vagy lakhatási nehézségekkel küzdő romani családok külön támogatását egészségügyi ellátás, iskolai élelmezés és ruhaellátás tekintetében; úgy véli, hogy az iskolát elhagyó és/vagy írástudatlan és alapvető készségekkel sem rendelkező gyermekek számára új lehetőségeket kell kialakítani az oktatás folytatásához; felhívja a tagállamokat, hogy e tekintetben teljes mértékben használják ki a legrászorultabbaknak nyújtott európai segélyalapot;
37. felhívja az EU tagállamait, hogy biztosítsák a romani gyermekek egyenlő hozzáférését a magas színvonalú oktatáshoz, beleértve a közösségi szolgáltatás keretében való tanulást és az egész életen át tartó tanulás lehetőségeit is; felhívja a tagállamokat, hogy a rendes iskolai tantervek keretében és a médiában strukturálisan foglalkozzanak a sokféleség, az interkulturális megértés és az emberi jogok tiszteletben tartásával; továbbá építsék be iskolai tanterveikbe az emberi jogokkal, a vezetéssel és a demokratikus polgársággal kapcsolatos képzést, valamint a romani történelmet, és terjesszék ki és bővítsék a romani egyetemi programokat európai szinten;
38. felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan törvényeket és politikai intézkedéseket, amelyek célja a kártérítés biztosítása az olyan romani gyermekek esetében, akiket tévesen diagnosztizáltak és helyeztek el speciális iskolákban vagy csak romani gyerekekből álló osztályokban és iskolákban etnikai származásuk alapján, és ennek következtében alapvető jogokat és a minőségi oktatáshoz és jó munkahelyhez való lehetőségeket tagadták meg tőlük;
39. véleménye szerint a Covid19 szükségessé tette az információs és kommunikációs technológiák (IKT) és módszerek aktív alkalmazását; hangsúlyozza azonban, hogy a világjárvány rámutatott a digitális transzformációra való felkészültség elégtelenségére, mivel számos romani hátterű család és iskoláik nem rendelkeznek megfelelő IKT-eszközökkel és készségekkel, és gyakran nem tudják megfizetni a villamos energiát és a digitális kapcsolatot, úgy véli, hogy egy IKT-eszköz birtoklása a digitális oktatás legfőbb feltétele, ezért sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre egy IKT-eszközállományt és ossza szét az eszközöket a legkiszolgáltatottabb családok és gyermekek között, hogy biztosítsa számukra a távoli tanuláshoz szükséges alapvető eszközöket, és felkészítse őket a digitális korra; úgy véli, hogy az internethez és a digitális készségekhez való hozzáférés az eljövendő digitális kor sarokköve minden polgár számára, és mint ilyen, elengedhetetlen a romani emberek bevonása szempontjából; ezért felhívja a Bizottságot, hogy az internet-hozzáféréssel kapcsolatos rendelkezéseket építse be a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatba; felhívja a tagállamokat, hogy már fiatal kortól építsék be tantervükbe a digitális készségeket, és fektessenek be a romani gyermekeket támogató digitális jártassági programokba;
40. felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a romani nyelvet, kultúrát és történelmet az iskolai tantervekben, a múzeumokban és a kulturális és történelmi kifejezés egyéb formáiban, valamint ismerjék el a romani kultúra hozzájárulását az európai örökség részeként; felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki koherens és következetes intézkedéseket, megfelelő költségvetéssel a romani művészet és kultúra ösztönzése, támogatása és előmozdítása, a hagyományos romani kultúra anyagi és szellemi örökségének kutatása és megőrzése, valamint a hagyományos romani mesterségek újjáélesztése és előmozdítása érdekében;
Minőségi és megfizethető lakhatás, környezeti igazságosság
41. hangsúlyozza, hogy a lakhatás nem piaci termék, hanem szükséglet, amely nélkül az emberek nem vehetnek teljes mértékben részt a társadalomban és nem férhetnek hozzá az alapvető jogokhoz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy integrálják az Európa Tanács emberi jogi biztosa által készített, „Az Európai Szociális Jogok Európai Bizottsága (ECSR) – A megfizethető lakhatáshoz való jog, Európa elhanyagolt kötelessége” című jelentés ajánlásait, különös tekintettel annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam haladéktalanul elfogadja, hogy a felülvizsgált európai szociális charta lakhatáshoz való jogról szóló 31. cikke kötelező rá nézve, és fokozza a szociális és megfizethető lakhatásba történő beruházásokat a túlzott lakhatási költségek felszámolása érdekében, különösen a marginalizálódott csoportok körében;
42. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek megfelelő nyilvántartásba vételét személyi igazolványok és születési anyakönyvi kivonatok révén, valamint a romani emberek tulajdonának (föld és ház) nyilvántartását, a jövőben rugalmasabb jogi és adminisztratív eljárásokat alkalmazva;
43. felszólítja a tagállamokat, hogy minimalizálják a Covid19-világjárványnak a túlzsúfolt és embertelen lakhatási körülmények között élő romani emberekre gyakorolt hatásait azáltal, hogy legalizálják az informális telepeket, és befektetnek az újonnan legalizált informális telepek infrastrukturális és lakásfejlesztésébe;
44. felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy átfogó mechanizmust annak biztosítására, hogy megelőzzék és szankcionálják a romani emberekkel szembeni hátrányos megkülönböztetést és visszaélést a lakhatás területén, hogy kezeljék a hajléktalanság kérdését, és elegendő és megfelelő táborhelyet nyújtsanak a nem letelepedett romani emberek számára; felhívja a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a romani emberek további kényszerkilakoltatását annak biztosítása révén, hogy az ilyen gyakorlatokra mindig a nemzetközi, európai és nemzeti joggal teljes összhangban kerüljön sor, felhívja a tagállamokat annak biztosítására, hogy az érintettek ésszerű határidővel küldött értesítést és megfelelő tájékoztatást kapjanak, és rámutat arra, hogy nem kerülhet sor kilakoltatásra anélkül, hogy a közszolgáltatásokhoz hozzáféréssel rendelkező, deszegregált környezetben alternatív, megfizethető és minőségi lakhatást biztosítanának; hangsúlyozza, hogy a szegregáció leküzdése érdekében sürgősen szükség van állami beruházásokra; felhívja a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a területi szegregáció megszüntetését, és rámutat arra, hogy – képesítésüktől függetlenül – a földrajzi elszigeteltség és a lakhatási szegregáció akadályozza az etnikai kisebbségek tagjait a tisztességes munkalehetőséghez jutásban; megállapítja, hogy kulcsfontosságú lenne megoldást találni a kilakoltatások elkerülésére különféle intézmények bevonásával, ugyanakkor a romani emberek lakhatásával kapcsolatos intézkedéseket be kell építeni a szélesebb körű nemzeti tevékenységekbe és a szociális lakhatásra vagy támogatási programokra összpontosító jogalkotási kezdeményezésekbe;
45. emlékeztet arra, hogy a koronavírus kitörésének hatásai az egész EU-ban leginkább a legrászorulóbbakat, köztük a romani közösségeket érintik, és nehezményezi, hogy a romani közösségeket a koronavírus-világjárvány miatt további megkülönböztetés és kirekesztés éri; felszólítja a tagállamokat, hogy a Covid19-válság keretében fogadjanak el sürgős intézkedéseket a szegény romani közösségekben a vízhiány, valamint a megfelelő víziközmű-szolgáltatások, az elektromosság és a szükséges infrastruktúra hiányának kezelése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy a romani telepeket teljes mértékben vonják be a fertőtlenítési intézkedésekbe, tiltsák meg az alapvető közüzemi szolgáltatások megszüntetését a pandémia idején, vegyék fontolóra a rezsiköltségek támogatását a legkiszolgáltatottabbak és a jövedelemkiesést elszenvedők körében vagy a rezsifizetés befagyasztását a helyreállítási terv időszakának végéig, nyújtsanak pénzügyi támogatást az egyedülálló szülőknek/anyáknak a gyermekgondozáshoz, az albérleti költségekhez és egyéb háztartási kiadásokhoz a pénzügyi nehézségek enyhítése érdekében, különös tekintettel a munkahelyek megszűnésére;
46. felszólít az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtására, amely összekapcsolja a környezetvédelmi és az emberi jogokat; javasolja, hogy a környezeti igazságtalanságot építsék be a 2020 utáni időszakra vonatkozó javaslatba, és felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a környezeti megkülönböztetés különböző formáival;
Romani nők és lányok
47. hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell biztosítani a nemi dimenziónak és a nemi szempontokat figyelembe vevő politikáknak, valamint az erőszak (többek között az emberkereskedelem) elleni küzdelemnek; sürgeti mindazokat a tagállamokat, amelyek ezt eddig nem tették meg, hogy sürgősen ratifikálják az isztambuli egyezményt; megállapítja, hogy a jövőbeli politikáknak el kell ismerniük ezeket a különbségeket és azokat a romani nők számára konkrét beavatkozással és támogatási formákkal kell orvosolniuk; hangsúlyozza, hogy mivel gyakran többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve, a romani nők és lányok szerepének megerősítésére speciális intézkedéseket kell előirányozni;
48. ezért felszólítja a tagállamok kormányait, a helyi hatóságokat és adott esetben az uniós intézményeket, hogy a női szervezeteken és az érintett érdekelt feleken keresztül vonják be a romani nőket a nemzeti romaintegrációs stratégiák előkészítésébe, végrehajtásába, értékelésébe és nyomon követésébe, és teremtsenek kapcsolatot a nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervek, a nőjogi szervezetek és a társadalmi befogadási stratégiák között a közösségekkel való bizalomépítés és a helyi körülményekre való érzékenység kialakítása érdekében;
49. kéri a tagállamokat annak biztosítására, hogy a nemzeti romaintegrációs stratégiáikba illesszenek be egy nők jogairól és a nemek közötti egyenlőségről szóló külön fejezetet, és hogy a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló, a nők jogainak és a nemek közötti egyenlőség szempontjainak előmozdítását célzó intézkedéseket annak minden szakaszában alkalmazzák, különösen a támogatások elosztásánál, a nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszeréről kiadott tanácsi következtetéseknek megfelelően, amely megköveteli, hogy „minden olyan szakpolitikában és intézkedésben, amely a romanik befogadásának előmozdítására irányul, érvényesíteni kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait is”; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg, hogy a szakpolitikák elérik-e a kívánt eredményeket a romani nők és lányok tekintetében, és hogy ha nincs elegendő haladás, tegyenek lépéseket;
50. felhívja a tagállamokat olyan intézkedések kidolgozására, amelyek támogatják a romani nőket független, magabiztos és emancipált aktív polgárként való fellépésük és lehetőségeik teljes körű kiaknázásában; Felhívja a tagállamokat, hogy terjesszék ki a romani egészségügyi és iskolai közvetítési rendszereket, kötelező jelleggel az összes romani közösségre, hogy minden 500 fő esetén biztosíthassanak egy közvetítőt, valamint a rendszerek megfelelő finanszírozását és támogatását, ezáltal kulcsszerepet ruházva a közvetítőkre az integrációs folyamatban;
51. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a romani származású lányokat és nőket hangsúlyosabban vonják be a munkaerőpiacot érintő aktív szakpolitikákba, beleértve az ifjúsági garanciát is;
52. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani nők és gyermekek alapvető jogainak tiszteletben tartását, és hogy – figyelemfelkeltő kampányokkal is – a romani nők és lányok tisztában legyenek a jelenleg hatályos nemzeti jog szerinti jogaikkal a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetésmentesség terén, emellett folytassák a küzdelmet a patriarchális és szexista hagyományok ellen;
Minőségi foglalkoztatási szolgálatok
53. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak minőségi foglalkoztatási szolgáltatásokat a romani fiatalok számára, beleértve a nem foglalkoztatott, oktatásban és képzésben nem részesülő és a mélyszegénységgel küzdő fiatalokat is;
54. felszólítja a Bizottságot, hogy adjon ki közleményt a tagállamok és a munkaadók által alkalmazandó megkülönböztetésmentes munkaerő-felvételi politikákról szóló iránymutatásokról és szabványokról, ideértve az egyenlőségi tervek vállalati szintű és ágazati kollektív szerződések formájában történő elfogadására, valamint a sokszínűséggel foglalkozó munkacsoportok munkahelyi létrehozására vonatkozó ajánlásait, ideértve a sztereotípiák, az előítéletek és a negatív hozzáállás kezelését, a diszkrimináció megakadályozását a munkaerő-felvétel során, az előléptetést, a fizetést és a képzéshez való hozzáférést; kiemeli, hogy ezeket az esélyegyenlőségi cselekvési terveket fel kell használni a munkahelyi etnikai és kulturális sokszínűség előmozdítására, a rasszizmus, az ahhoz kapcsolódó megkülönböztetés és zaklatás elleni belső szabályok kidolgozására, valamint a munkaerő toborzásának, előrelépésének és megtartásának figyelemmel kísérésére és felülvizsgálatára, a közvetlen vagy közvetett megkülönböztető gyakorlatok azonosítása és korrekciós intézkedések elfogadása érdekében, hogy e területek mindegyikén csökkenthető legyen az egyenlőtlenség, valamint kéri, hogy e célból gyűjtsék az egyenlőségre vonatkozó adatokat, a magánélet és az alapvető jogok normáinak tiszteletben tartása mellett;
55. hangsúlyozza, hogy a romani foglalkoztatás területén a legkritikusabb pont az oktatásból a nyílt munkaerőpiacra való tényleges átmenet; kiemeli a be nem jelentett foglalkoztatás különböző formái és a munkáltatók általi megkülönböztetés kezelésének, valamint a munkaerő-kereslet és a munkaerő-kínálat összehangolásának fontosságát;
56. felszólítja a Bizottságot, hogy teljesítse azon kötelezettségvállalását, hogy cselekvési tervet fogad el a szociális jogok európai pillérének végrehajtására, valamint a romani integráció – mint mutató – társadalmi eredménytáblába történő beépítésére; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a romani emberek számára a tisztességes munkahelyekhez való hozzáférést, a tisztességes bért és a munkakörülményeket, valamint garantálják, hogy a szociális védelmi rendszerek és a szociális szolgáltatások megfelelőek, hozzáférhetők és azokat az összes potenciális kedvezményezettek ki tudja használni, és biztosítsák a megkülönböztetéstől mentes általános egészségügyi ellátást, a minimáljövedelmet és a nyugdíjjogosultságot;
o o o
57. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, a tagállamok és a tagjelölt országok kormányainak és parlamentjeinek, a tagállamok és a tagjelölt országok szubnacionális parlamentjeinek és tanácsainak, az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, a Régiók Európai Bizottságának, az Európa Tanácsnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének.
