P9_TA(2021)0161
Európai gyermekgarancia
Az Európai Parlament,
- tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 2. és 3. cikkére,
- tekintettel az EUSZ 3. cikke értelmében megállapított célkitűzésre, különösen a társadalmi kirekesztés és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemre, a társadalmi igazságosság, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, valamint a gyermekjogok védelmének előmozdítására,
- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 9. cikkében szereplő horizontális szociális záradékra,
- tekintettel az EUMSZ 151. és 153. cikkei szerinti szociálpolitikai célokra,
- tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,
- tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, valamint az EUSZ 6. cikkében említett, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,
- tekintettel a szociális jogok európai pillérére, és különösen annak 1.,3., 4., 11., 14., 16., 17., 19. és 20. elvére, valamint 2030-as kiemelt célkitűzéseire,
- tekintettel az uniós gyermekjogi stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2021)0142),
- tekintettel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatra (COM(2021)0137),
- tekintettel a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervre,
- tekintettel az ENSZ fenntartható fejlődési céljaira, különösen az 1., 2., 3., 4. és 10. célra,
- tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezményeire és ajánlásaira,
- tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre,
- tekintettel Ursula von der Leyen bizottsági elnök politikai iránymutatásaira,
- tekintettel a Bizottság 2020. évi kiigazított munkaprogramjára (COM(2020)0440),
- tekintettel a romák integrációját célzó nemzeti stratégiák uniós keretrendszerére (COM(2011)0173),
- tekintettel a mindenki számára elérhető tisztességes és megfizethető lakhatásról szóló, 2021. január 21-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az Európai Szociális Alap Pluszról (ESZA+) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2018)0382),
- tekintettel a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz létrehozásáról szóló, 2021. február 12-i (EU) 2021/241 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,
- tekintettel az 1303/2013/EU rendeletnek a Covid19-világjárvány és társadalmi következményei okozta válság elhárításának előmozdítását és a zöld, digitális és reziliens gazdasági helyreállítás előkészítését támogató kiegészítő források és az azokkal kapcsolatos végrehajtási rendelkezések tekintetében történő módosításáról (REACT-EU) szóló, 2020. december 23-i (EU) 2020/2221 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,
- tekintettel a Bizottság gyermekgaranciára vonatkozó megvalósíthatósági tanulmányára,
- tekintettel a gyermekek érdekében végrehajtott beruházásokról szóló, eljárási szabályzatának 136. cikke alapján 2016 márciusában elfogadott 0042/2015. sz. írásbeli nyilatkozatára,
- tekintettel a magas színvonalú koragyermekkori nevelési és gondozási rendszerekről szóló tanácsi ajánlásra,
- tekintettel „A gyermekek jogairól az EU gyermekjogi stratégiája tekintetében” című, 2021. március 11-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a garantált minimáljövedelemmel mint a szegénység elleni küzdelem eszközével kapcsolatos szakpolitikákról szóló, 2017. október 24-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „Az egyenlőtlenségek csökkentése, különös tekintettel a gyermekszegénységre” című, 2015. november 24-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. december 17-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre,
- tekintettel az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának általános megjegyzéseire * ,
- tekintettel az ENSZ Közgyűlésének a gyermekek alternatív gondozására vonatkozó ENSZ-iránymutatásokra az ENSZ Közgyűlésének 2010. február 24-i A/RES/64/142. sz. határozatában foglaltak szerint,
- tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának a cigányellenesség és a romák elleni rasszista erőszak Európán belüli növekedéséről szóló, 2012. február 1-jei nyilatkozatára,
- tekintettel az egyenlőségközpontú Unió létrehozása céljából elfogadott bizottsági közleményekre, összhangban a következő Európai Bizottság (2019-2024) politikai iránymutatásaival, különösen a Bizottság „Cselekvési terv az integrációról és a befogadásról a 2021-2027-es időszakra” című, 2020. november 24-i közleményére (COM(2020)0758), az „Egyenlőségközpontú Unió: az EU rasszizmus elleni cselekvési terve a 2020-2025-ös időszakra” című, 2020. szeptember 18-i közleményére (COM(2020)0565), az „Egyenlőségközpontú Unió: a 2020-2025-ös időszakra szóló nemi esélyegyenlőségi stratégia” című, 2020. március 5-i közleményére (COM(2020)0152), valamint az „Egyenlőségközpontú Unió: az LMBTIQ-személyek egyenlőségéről szóló stratégia (2020-2025)” című, 2020. november 12-i közleményére (COM(2020)0698),
- tekintettel a gyermek jogairól szóló ENSZ-egyezmény 30. évfordulója kapcsán a gyermekek jogairól szóló, 2019. november 26-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a nemzeti romaintegrációs stratégiák 2020 utáni megerősített uniós stratégiai keretrendszerének, valamint a cigányellenességgel szembeni küzdelem fokozásának szükségességéről szóló, 2019. február 12-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák végrehajtása: a roma származású személyekkel szembeni negatív hozzáállás elleni küzdelem Európában” című, 2020. szeptember 17-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „Egyenlőségközpontú Unió: Stratégia a fogyatékossággal élő személyek jogainak érvényre juttatásáért (2021-2030)” című közleményére (COM(2021)0101),
- tekintettel az EPSCO miniszterek „A szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdése - a Covid19 családokra gyakorolt hatásának csökkentése - együttműködés az erős gyermekek lehetőségeinek fejlesztése érdekében” című együttes nyilatkozatára,
- tekintettel a 2020 utáni európai fogyatékosságügyi stratégiáról szóló, 2020. június 18-i állásfoglalására * ,
- tekintettel a Bizottság „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlására (2013/112/EU) * ,
- tekintettel a szülők és a gondozók vonatkozásában a munka és a magánélet közötti egyensúlyról és a 2010/18/EU tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1158 európai parlamenti és tanácsi irányelvre,
- tekintettel az ENSZ „The impact of COVID-19 on children” (A Covid19 hatása a gyermekekre) című, 2020. április 15-i szakpolitikai tájékoztatójára,
- tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i 2008/867/EK bizottsági ajánlásra,
- tekintettel a tartósan munkanélküli személyek munkaerőpiaci integrációjáról szóló tanácsi ajánlásra,
- tekintettel a szociális védelemhez való hozzáférésről szóló tanácsi ajánlásra,
- tekintettel az új európai készségfejlesztési programra,
- tekintettel az európai gyermekgaranciáról a Tanácshoz és a Bizottsághoz intézett, szóbeli választ igénylő kérdésekre (O-000025/2021 - B9-0012/2021 és O-000026/2021 - B9-0013/2021),
- tekintettel eljárási szabályzata 136. cikkének (5) bekezdésére és 132. cikkének (2) bekezdésére,
- tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság állásfoglalási indítványára,
A. mivel az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatnak ki kell egészítenie az EU gyermekjogi stratégiáját (mindkettőt 2021. március 24-én fogadták el); mivel az uniós gyermekjogi stratégia belső és külső uniós fellépésekre egyaránt vonatkozó ajánlásokat fogalmaz meg, és egyetlen koherens szakpolitikai keretben egyesíti a gyermekek jogaival kapcsolatos valamennyi meglévő és jövőbeli kezdeményezést;
B. mivel a gyermekszegénységet nemzetközi szervezetek - például az Európa Tanács - és NGO-k - például az UNICEF - egyaránt azonosították a gyermekjogok megsértésének potenciális okaként, valamint az ilyen jogsértések eredményeként, mivel az hatással van a gyermekek joggyakorlási képességeire, és mivel eredhet a fent említett jogok biztosításának sikertelenségéből;
C. mivel valószínűbb, hogy az erőforrások szűkösségében és bizonytalan családi körülmények között felnövő gyermekek szegénységgel és társadalmi kirekesztettséggel szembesülnek, olyan messzire nyúló hatásokkal, amelyek befolyásolják fejlődésüket és később a felnőttkorukat, valamint a megfelelő készségekhez való hozzáférésüket, és korlátozzák munkalehetőségeiket, megteremtve a generációkon átívelő szegénység ördögi körét;
D. mivel a gyermekgaranciára irányuló javaslatban azonosított hat kategória tagjai azok, akik leginkább veszélyeztetettek és azonnali figyelmet és gondozást igényelnek; mivel a garancia célkitűzéseit -amennyire csak lehetséges - az Unió minden gyermekére alkalmazandóként kell értelmezni;
E. mivel a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztettség kérdése olyan meghatározó probléma, amely minden társadalomban megtalálható, és amelyet leginkább olyan átfogó és széleskörű szakpolitikákkal lehet kezelni, amelyek alkalmazása szűk és hatóköre széles, és amelyek nemcsak a gyermekeket, hanem családjaikat és közösségeiket is célozzák, valamint azáltal, hogy elsősorban új lehetőségek és megoldások megteremtésébe fektetnek be; mivel a társadalom minden részét be kell vonni e problémák megoldásába, a helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságoktól a civil társadalomig és a magánszektorig;
F. mivel kutatások bizonyítják, hogy a gyermekekbe, például a magas színvonalú koragyermekkori nevelésbe és gondozásba való beruházás a beruházások költségeinek legalább négyszeres megtérülését eredményezheti társadalmi szinten, nem számítva az olyan jelentősebb előnyöket, hogy a vállalatok szakképzett munkavállalókhoz jutnak, vagy hogy a társadalombiztosítási rendszerek mentesülnek a további kiadások terhei alól az olyan gyermekek esetében, akire vonatkoznak a társadalmi befogadást célzó intézkedések * ; mivel a költségvetési eljárásoknak a gyermekeket célzó beruházást külön, az általános szociális kiadásoktól elkülönülő beruházási kategóriaként kell elismerniük;
G. mivel 2019-ben az Unió területén a gyermekek 22,2%-a - majdnem 18 millió gyermek - volt kitéve a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés kockázatának; mivel az alacsony jövedelmű családokból származó gyermekek, a hajléktalan gyermekek, a fogyatékossággal élő gyermekek, a migráns hátterű gyermekek, a kisebbségi etnikai hátterű gyermekek- különösen a roma gyermekek-, az intézményi gondozásban lévő gyermekek, a bizonytalan családi helyzetben lévő gyermekek, az egyszülős családok, az LMBTIQ+-családok és az olyan családok, ahol a szülők külföldön dolgoznak, komoly nehézségekkel szembesülnek, mint például a lakhatás súlyos hiánya vagy a túlzsúfoltság, az alapvető szolgáltatásokhoz, például a megfelelő táplálkozáshoz és a tisztességes lakhatáshoz való hozzáférés akadályai, amely szolgáltatások kulcsfontosságúak jóllétük, valamint szociális, kognitív és érzelmi készségeik fejlődése szempontjából; mivel a megfelelően fűtött, biztonságos vízellátással és higiénés körülményekkel rendelkező lakás, illetve általában a lakhatás a gyermekek egészségének és jóllétének kulcseleme növekedésük és fejlődésük tekintetében; mivel a megfelelő lakhatási körülmények a gyermekek tanulását is segítik;
H. mivel statisztikák hiányában a fogyatékossággal élő gyermekek száma nem ismert, de arányuk elérheti az Unióban élő gyermekek összlétszámának 15%-át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek számára a többi gyermekkel azonos alapon kell biztosítani valamennyi emberi jog és alapvető szabadság teljes körű gyakorlását, beleértve az ahhoz való jogot, hogy a családjukban vagy családi környezetben nőjenek fel, összhangban a gyermek jogairól szóló egyezményben rögzítettek szerinti mindenek felett álló érdekükkel; mivel a családtagoknak gyakran korlátozniuk kell vagy abba kell hagyniuk szakmai tevékenységüket, hogy fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozhassák; mivel a gyermekgaranciával kapcsolatos bizottsági megvalósíthatósági tanulmány (időközi jelentés) arra mutat rá, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek tekintetében azonosított fő akadályok a fizikai hozzáféréssel kapcsolatos problémák, hogy a szolgáltatások és a létesítmények nincsenek a gyermekek igényeihez igazítva, illetve sok esetben egyszerűen nem állnak rendelkezésre; mivel ugyanebben a tanulmányban sok válaszadó említi a megkülönböztetés problémáit az oktatással kapcsolatos, a megfizethetőséget pedig a lakhatáshoz kapcsolódó problémák között;
I. mivel a gyermekjogokat nem lehet tiszteletben tartani az ENSZ fenntartható fejlődési céljai nélkül, és fordítva;
J. mivel minden gyermeknek joga van ahhoz, hogy védelmezzék őt a szegénységgel szemben, ami nyilvánvalóan azt jelenti, hogy megelőzési szakpolitikákra van szükség; mivel a Parlament és a civil társadalom európai szervezetei többször kérték a gyermekgarancia létrehozását annak biztosítása érdekében, hogy minden szegénységben élő gyermek ténylegesen és ingyenesen hozzáférhessen a megfelelő és ingyenes egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz, koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, valamint ténylegesen tisztességes lakhatási körülményekhez és megfelelő táplálkozáshoz juthasson; mivel az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége (FRA) kiemelte, hogy a gyermekszegénység elleni küzdelem az alapvető jogok és jogi kötelezettségek körébe is tartozik * ;
K. mivel a gyermekszegénység felszámolása szükségszerűen azt is jelenti, hogy a gyermekek szülei vagy gondozói hozzáférnek a rendes munkaviszonnyal, tisztességes díjazással és biztonságos és stabil munkaszerződésekkel rendelkező munkákhoz;
L. mivel ez a javaslat konkrét iránymutatásokat nyújt a tagállamok számára annak érdekében, hogy minden gyermek - különösen a rászorulók - számára tényleges és ingyenes hozzáférést garantáljanak az oktatáshoz és az iskolai tevékenységekhez, a koragyermekkori neveléshez és gondozáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a sporthoz, a szabadidős és kulturális tevékenységekhez; mivel a tagállamoknak elő kell mozdítaniuk azon szakpolitikákat, amelyek biztosítják a rászoruló gyermekek számára az elérhető és megfizethető lakhatást, az egészséges táplálkozást, kezelik a szegénységet és támogatják, hogy minden gyermek egyenlő lehetőségekhez jusson nemzeti, regionális és helyi szinten; mivel minden gyermeknek joga van a játékhoz;
M. mivel a Covid19-világjárvány tovább súlyosbította a szegénység és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett gyermekek helyzetét, több millió gyermeket és családot hozva még bizonytalanabb társadalmi-gazdasági helyzetbe; mivel a világjárvány következtében a becslések szerint a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő gyermekek száma akár 117 millióval is nőhet, és további mintegy 150 millió gyermeket él többdimenziós szegénységben; mivel az alacsony és közepes jövedelmű egyének és családok a szegénység nagyobb veszélyének vannak kitéve, amikor a munkanélküliség szintje emelkedik; mivel ők az elégtelen lakáskörülmények, a bizonytalan lakhatás, a túlzott eladósodottság, a kilakoltatás és a hajléktalanság veszélyének is jobban ki vannak téve; mivel ezek a számok várhatóan exponenciálisan növekedni fognak a Covid19-világjárványnak és a járvány társadalmi-gazdasági hatásainak köszönhetően, ami Európa-szerte gyermekek millióira lesz hatással egész életük során; mivel a Covid19-válság rontotta az olyan marginalizálódott gyermekek helyzetét, akik túlzsúfolt és embertelen körülmények között élnek, az egészségügyi ellátáshoz, az ivóvízhez, a higiéniás létesítményekhez és az élelmiszerekhez való korlátozott hozzáféréssel, ami a vírussal való fertőződés nagyobb veszélyének teszi ki őket;
N. mivel a távtanulásra való átállás 2020-ban a Covid19-világjárvány miatt felgyorsult, így az internetkapcsolathoz és a digitális eszközökhöz való hozzáférés, valamint az infrastruktúra hiánya különösen a nagyon fiatal, sajátos igényű gyermekeket, a szegénységben, marginalizált közösségekben, valamint a távoli és a vidéki területeken, többek között a külső régiókban és térségekben élőket zárta ki az oktatásból; mivel riasztóan nőtt az olyan gyermekek száma, akiknek szülei elvesztették lakhatásukat vagy munkájukat, és azon gyerekek száma, akik nem jutottak hozzá legtáplálóbb napi étkezésükhöz, valamint az olyan iskola utáni szolgáltatásokhoz, mint a sport, a szabadidős, művészeti és kulturális tevékenységek, amelyek hozzájárulnának fejlődésükhöz és jóllétükhöz; mivel a digitális megoldásokhoz és a digitális oktatási lehetőségekhez való hozzáférés hiánya súlyos mértékben korlátozhatja az oktatáshoz és munkavállaláshoz való későbbi hozzáférést a fiatalok számára, megfosztva őket a munkaerőpiaci lehetőségektől, az európai vállalatokat pedig a potenciális munkavállalóktól; mivel ezért be kell ruházni a digitális oktatási megoldásokba; mivel a digitális megoldások, valamint más támogató-segítő technológiák a fogyatékossággal élő gyermekek számára lehetővé tehetik és felgyorsíthatják a társadalmi befogadás folyamatát, valamint a további lehetőségekhez való hozzáférést későbbi életük során; mivel ebben a tekintetben az egyenlő hozzáférés kulcsfontosságú;
O. mivel a fogyatékossággal élő gyermekek az Unióban aránytalanul nagyobb eséllyel kerülnek intézményi gondozásba, mint a fogyatékossággal nem rendelkező gyermekek, és sokkal kevésbé tűnik valószínűnek, hogy arra törekedjenek, hogy e gyermekek intézményi gondozásból családi gondozásba kerülhessenek át; mivel a fogyatékossággal élő gyermekek továbbra is szegregáltak az oktatásban azáltal, hogy speciális iskolákban helyezik el őket, valamint fizikai és egyéb akadályokkal szembesülnek, amelyek megakadályozzák őket abban, hogy inkluzív oktatásban részesülhessenek; mivel a Covid19-világjárvány számos értelmi fogyatékossággal élő gyermeket fosztott meg attól a lehetőségtől, hogy folytathassa tanulmányait, mivel az online oktatás sokszor nem megfelelő sajátos nevelési igényeiknek;
P. mivel az Unió kulcsszerepet játszhat a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztettség elleni harcban minden gyermek vonatkozásában, beleértve a Bizottság által azonosított hat kulcsfontosságú kategóriát is;
Q. mivel a mobil uniós polgárok gyermekei gyakran esnek a nemzeti jogszabályok hézagaiba; mivel bár a munkaerő-migráció rövid távon csökkenti a szegénységet, a gyermekek hátrahagyását eredményezi, ami fokozhatja szociális fejletlenségüket és bizonytalansághoz vezethet, ami migráns szülők továbbra is a származási országban élő gyermekei esetében nagyobb esélyt jelent a marginalizációra, a bántalmazásra és kizsákmányolásra, aminek különös jelentősége van az EU-n belüli munkavállalói mobilitás esetében * ;
R. mivel a gyermekgarancia a Bizottság politikai iránymutatásaiban és 2021. évi munkaprogramjában felsorolt kiemelt szociálpolitikai kezdeményezések egyike, és azt a jövőben ambiciózus szakpolitikákkal és célkitűzésekkel kell tovább erősíteni; mivel a kérdésnek szerepelnie kell az Európa jövőjéről szóló konferencia napirendjén; mivel a szociális jogok európai pillére, valamint a Bizottság 2013-as „Beruházások a gyermekek érdekében: a hátrányos helyzetből való kitörés” című ajánlása továbbra is fontos vezérelv a gyermekszegénység csökkentéséhez, a gyermekek jóllétének növeléséhez és egy stabil jövő biztosításához, a korai iskolaelhagyás csökkentése mellett; mivel a szociális jogok európai pillérének végrehajtására vonatkozó cselekvési tervben a Bizottság azt a célt tűzte ki, hogy 2030-ig a szegénység vagy társadalmi kirekesztés veszélyének kitett emberek számát csökkenteni kell legalább 15 millióval, amelyből legalább 5 millió gyermek; mivel az úgynevezett „álomszakadékhoz” (dream gap) vagy a „jogosultsági szakadékhoz” (entitlement gap) vezető negatív nemi sztereotípiák és társadalmi kondicionálás, valamint a nők vezető pozícióban való képviseletének hiánya már korai életszakasztól kondicionálja a lányok karrier és tanulmányi választásait, és ezáltal hozzájárul a nők és férfiak közötti egyenlőtlenség és szegmentálódás növekedéséhez a munkaerőpiac bizonyos ágazataiban, különösen a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika (STEM) esetében;
S. mivel a helyi és regionális hatóságok állnak a gyermekszegénység és gyermekkizsákmányolás leküzdésére irányuló munka élvonalában, és ezért döntő felelősségük van a marginalizálódás és a társadalmi kirekesztés megelőzésében; mivel a nemzeti hatóságoknak elégséges eszközöket kell a rendelkezésükre bocsátaniuk, hogy teljesítsék ezeket a célkitűzéseket;
1. üdvözli az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatot, amelynek célkitűzése, hogy megelőzze és leküzdje a szegénységet és a társadalmi kirekesztést azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára az olyan kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való ingyenes és tényleges hozzáférést, mint a koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatás és az iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás és legalább egy egészséges étkezés minden iskolanapon, valamint az egészséges táplálkozáshoz és a megfelelő lakhatáshoz való tényleges hozzáférést minden rászoruló gyermek számára; kéri a Tanácsot és a tagállamokat, hogy legyenek ambiciózusak az ajánlás teljes körű és gyors elfogadásában és végrehajtásában; úgy gondolja, hogy az ebben az állásfoglalásban szereplő adatokat figyelembe kell venni a Tanács ajánlásának elfogadása céljából; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia állami támogatás biztosítását tervezi a társadalmi kirekesztés megelőzése és leküzdése érdekében azáltal, hogy garantálja a rászoruló gyermekek számára a hozzáférést egy sor kulcsfontosságú szolgáltatáshoz, ami azt jelenti, hogy a tagállamoknak vagy meg kell szervezniük és biztosítaniuk kell az ilyen szolgáltatásokat, vagy megfelelő segélyeket kell biztosítaniuk ahhoz, hogy a rászoruló gyermekek szüleinek vagy gondozóinak lehetősége legyen fedezni az ilyen szolgáltatások költségeit;
2. üdvözli az EU gyermekjogi stratégiájáról szóló bizottsági közleményt, és támogatja az arra irányuló célkitűzéseit, hogy a mindenki számára egészségesebb, reziliensebb és igazságosabb társadalmak megteremtésére irányuló közös projekt mellett minden gyermek jogainak tiszteletben tartására és védelmére vonatkozó közös felelősségnek is eleget tegyen; elismeri, hogy az európai gyermekgaranciát létrehozó tanácsi ajánlásra vonatkozó bizottsági javaslatnak ki kell egészítenie a stratégiát és a rászoruló gyermekekre kell összpontosítania annak érdekében, hogy létrehozzon egy európai támogató keretet a gyermekjogok érvényesítésének céljából, valamint hogy az uniós politika középpontjába helyezze azokat; támogatja annak fő célját, a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet, valamint az egyenlő, inkluzív esélyek és az egészség előmozdítását; határozottan támogatja az illetékes nemzeti és helyi hatóságoknak adott konkrét útmutatást, a rászoruló gyermekek egy sor olyan kulcsfontosságú szolgáltatáshoz való tényleges és ingyenes - társaikéhoz hasonló - hozzáférésének előmozdítása érdekében, mint az ingyenes, színvonalas koragyermekkori nevelés és gondozás, az oktatási és iskolai tevékenységek, az egészségügyi ellátás, a megfelelő lakhatás és az egészséges táplálkozás;
3. kéri az Uniót és a tagállamokat, hogy kezeljék a gyermekszegénységet és a társadalmi kirekesztést okozó strukturális problémákat a foglalkoztatottság és társadalmi befogadás magas szintjének előmozdítása révén, különösen a hátrányos helyzetű csoportok esetében; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák az európai gyermekgarancia hatékony létrehozását Unió-szerte a garancia minden szakpolitikai ágazatban történő érvényesítésével, valamint sürgeti őket, hogy használják a meglévő uniós szakpolitikákat és alapokat az olyan konkrét intézkedések végrehajtásához, amelyek hozzájárulnak a gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés megszüntetéséhez; hangsúlyozza az illetékes hatóságok fontosságát nemzeti, regionális és helyi szinten abban, hogy garantálják a tényleges és egyenlő hozzáférést az ingyenes és színvonalas kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz - különös tekintettel a fogyatékossággal élő gyermekek családjaira - az oktatási, iskolai és közösségi tevékenységekhez, valamint a sport-, szabadidős és kulturális tevékenységekhez, az egészségügyi ellátáshoz, továbbá a tényleges hozzáférést az egészséges táplálkozáshoz, valamint a megfelelő lakhatási körülményekhez, minden rászoruló gyermek számára; hangsúlyozza, hogy a nemzeti, regionális és helyi szintű illetékes hatóságokat tájékoztatni, képezni és támogatni kell az uniós finanszírozás biztosításának területén; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a gyermekek megfelelő lakhatáshoz való jogát azáltal, hogy ehhez kapcsolódóan támogatást nyújt az olyan szülőknek, akik számára nehézséget okoz a lakáshoz jutás vagy a lakásuk megtartása, hogy együtt maradhassanak gyermekeikkel, kiemelten összpontosítva a gyermekjóléti intézményekből kikerülő fiatal felnőttekre;
4. úgy véli, hogy kulcsfontosságú jelentős beruházásokat irányítani a gyermekek felé, a gyermekszegénység megszüntetésének érdekében, valamint hogy lehetővé tegyék számukra, hogy jogaikat teljeskörűen élvezve nőhessenek fel az Unióban; hangsúlyozza, hogy ez a kisgyermekkori fejlődés holisztikus megközelítését kívánja, az első 1 000 naptól kezdve, amely alatt garantálni kell az anya egészségét, beleértve a mentális egészséget, a biztonságot, a védelmet és a megfelelő gondozást; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a stratégiai és átfogó megközelítést a gyermekgarancia végrehajtásához megfelelő szakpolitikákon és forrásokon keresztül, többek között a szülők vagy gondozók munkaerőpiaci integrációjára és a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésére irányuló intézkedéseken keresztül, valamint a családok és háztartások jövedelemtámogatásán keresztül annak érdekében, hogy a pénzügyi akadályok ne gátolhassák meg a gyermekeket a színvonalas és inkluzív szolgáltatásokhoz való hozzáférésben; szorgalmazza egy olyan átfogó európai, szegénység elleni stratégia kidolgozását, amely a szociális jogok európai pillérében és az ENSZ fenntartható fejlődési céljaiban lefektetett elvekkel összhangban és a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv fő céljaira építve ambiciózus célokat tűz ki a szegénység és a hajléktalanság csökkentésére és a mélyszegénység 2030-ig történő felszámolására Európában, különösen a gyermekek körében;
5. üdvözli a tényt, hogy több mint 10 000 gyermek nézeteit és javaslatait emelték be az uniós gyermekjogi stratégia előkészítésébe; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a gyermekgarancia végrehajtása és nyomon követése során nemzeti, regionális és helyi szinten is vegyék figyelembe a gyermekek és a képviseleti szervezeteik véleményét, és tegyék lehetővé számukra, hogy érdemi és inkluzív nyilvános párbeszédek, konzultációk teljes jogú résztvevőiként hozzászólhassanak az őket érintő uniós szintű ügyekhez, ahogy az a 2020. évi Gyermekjogi Fórumon is történt; e tekintetben felszólítja a tagállamokat, hogy kifejezetten bízzanak meg egy hatóságot, például egy gyermekügyi biztost vagy ombudsmant azzal, hogy mérje fel a nemzeti és regionális jogszabályok és a gyermekgarancia végrehajtására irányuló nemzeti intézkedések gyermekekre gyakorolt hatásait, valamint általánosan mozdítsa elő a gyermekek jogait a közpolitikában, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy európai gyermekügyi hatóság létrehozásának lehetőségét az ajánlás tagállamok általi végrehajtásának támogatása és nyomon követése, a nemzeti munka koordinálása, a bevált gyakorlatok és innovatív megoldások cseréje, valamint a jelentéstétel és az ajánlások egyszerűsítése érdekében;
6. kéri a tagállamokat, hogy a nemzeti és regionális szinten meghatározott igényeknek megfelelően kezeljék prioritásként a gyermekek jogaihoz kapcsolódó finanszírozást, és határozottan ösztönzi őket, hogy lépjenek túl az uniós finanszírozási programok előre meghatározott, elkülönített forrásain; kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak tájékoztatást, képzést és támogatást a helyi és regionális hatóságoknak az uniós finanszírozás biztosítása kapcsán; felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak összehangolt megközelítést az uniós alapok programozása és végrehajtása során, továbbá gyorsítsák fel azok végrehajtását, és minden lehetséges nemzeti forrást, kiegészítve az uniós finanszírozással - többek között az Európai Szociális Alap Plusszal (ESZA+), a kohéziós célú és az európai területeknek nyújtott helyreállítási támogatással (ReactEU), a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközzel, az Európai Regionális Fejlesztési Alappal (ERFA), az InvestEU-val, az Erasmus+-szal és a Menekültügyi, Migrációs és Integrációs Alappal (MMA) - fordítsanak a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz „Next Generation” pillérének megfelelően az alaphoz való hozzáférés érdekében a gyermekekre és a fiatalokra irányuló célzott intézkedéseket kell beépíteniük nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikbe; emlékeztet a Next Generation EU által finanszírozott azon lehetőségekre, hogy pénzügyi támogatást nyújtsanak szervezeteknek, például nem kormányzati szervezeteknek és jótékonysági szervezeteknek is, valamint szociális segítséget a rászoruló családoknak; e tekintetben arra kéri az összes tagállamot - és nem csak azokat, amelyeket a leginkább érint a gyermekszegénység -, hogy a megosztott irányítás alá tartozó ESZA+-források legalább 5%-át az európai gyermekgarancia keretében végzett tevékenységek támogatására fordítsák;
7. kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során vegyék figyelembe a rászoruló gyermekek sajátos helyzetét, különösen azokét, akik konkrét hátrányokkal küzdenek; hangsúlyozza, hogy a gyermekgaranciának hozzá kell járulnia a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményben foglalt, az intézményi gondozásról a családi vagy közösségi gondozásra történő átállásra vonatkozó cél eléréséhez; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgarancia végrehajtása során alkalmazzanak nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vevő és interszekcionális megközelítést;
8. úgy véli, hogy a gyermekgaranciának az Unióban a gyermekszegénység strukturális formában történő megelőzésének és leküzdésének állandó eszközévé kell válnia; kiemeli, hogy a Next Generation EU és a gyermekgarancia egyértelműen összekapcsolódik egymással, mivel ezek a jövő nemzedékeibe történő beruházást szolgáló uniós eszközök, ezért a két uniós program közötti szinergiák megerősítését szorgalmazza többek között a szociális jogok európai pillérének és az európai gyermekjogi stratégia maradéktalan és érdemi végrehajtása céljából is;
9. kiemeli, hogy a tagállamoknak a készülő, közös rendelkezésekről szóló rendelet gyermekszegénység és társadalmi kirekesztés kezelésére vonatkozó 4.3. előfeltételében meghatározottak szerint nemcsak többéves nemzeti szegénységcsökkentési stratégiákat kell kidolgozniuk, hanem azt is biztosítaniuk kell, hogy a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervek azok konkrét eredményei legyenek;
10. kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg az ingyenes és színvonalas gyermekgondozáshoz és oktatáshoz, az egészségügyhöz, valamint a megfelelő lakhatáshoz és egészséges táplálkozáshoz, valamint a szabadidős tevékenységekhez való hozzáférés terén tapasztalható megkülönböztetést annak érdekében, hogy biztosítsák a megkülönböztetést tiltó, alkalmazandó uniós és nemzeti jog maradéktalan tiszteletben tartását; az e tekintetben kulcsfontosságú eszköznek számító, a megkülönböztetés tilalmáról szóló horizontális irányelv tárgyalásainak sürgős újraindítását szorgalmazza; ösztönzi a tagállamokat, hogy ruházzanak be kellő mennyiségű forrást az iskolai osztályokban megvalósuló szegregáció megszüntetésébe annak érdekében, hogy a gyermekek ugyanolyan esélyekkel indulhassanak neki az életnek, és a lehető leghamarabb megszakadjon a szegénység ördögi köre;
11. mivel az ivóvízhez és higiéniához való hozzáférés jelentős mértékben változik az Unió területén, átlagosan 80-90%-os szennyvízhálózati kapcsolattal Európa északi, déli és középső részén, és jóval alacsonyabb, 64%-os átlagos szennyvízhálózati és szennyvízkezelő rendszer kapcsolattal Kelet-Európában * ; kiemeli, hogy a szociális lakhatáshoz való hozzáférés hiánya akadályt jelent a jövedelmi szegénységben élő gyermekek számára; aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy túl sok gyermek számára továbbra sem elérhetők az alapvető vízellátási, köztisztasági és higiénés létesítmények, továbbá az alapvető higiéniai szolgáltatásokhoz való hozzáférés hiánya különösen súlyos a legkiszolgáltatottabb és marginalizálódott gyermekek körében; annak biztosítására kéri a tagállamokat, hogy minden gyermek számára otthon és az iskolában egyaránt biztosítsák a folyóvízhez, a köztisztasági és személyes higiénés létesítményekhez való hozzáférést;
12. kéri a tagállamokat, hogy kezeljék prioritásként a hajléktalan gyermekek és családjaik állandó lakhatásának biztosítását, valamint a gyermekgaranciára vonatkozó nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele a hajléktalanságban élő és a lakhatásból való súlyos kirekesztettséggel szembesülő gyermekek számára kidolgozott lakhatási megoldásokat;
13. rámutat a gyermekszegénység kapcsán a városokra jellemző kihívásokra, különös tekintettel arra, hogy kezelni kell a leghátrányosabb helyzetű városi térségekben kialakult súlyos helyzetet, mivel fennáll a kockázata, hogy azt a helyi valóságot tükröző sokrétű és minőségi mutatók hiányában figyelmen kívül hagyják; hangsúlyozza, hogy külön intézkedéseket és forrásokat kell e területhez rendelni azzal a céllal, hogy színvonalas, elérhető és inkluzív szolgáltatásokat vezessenek be a városi térségekben élő rászoruló gyermekek és családjuk számára; hangsúlyozza, hogy a gyermekgarancia végrehajtásának valamennyi szakaszába be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és önkormányzatokat, valamint a civil társadalmi szereplőket;
14. kéri a tagállamokat, hogy törekedjenek az európai oktatási térségen (COM(2020)0625) belül kitűzött célok elérésére, és továbbra is maradéktalanul hajtsák végre a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó, integrációról és befogadásról szóló cselekvési tervben (COM(2020)0758) az oktatás és képzés terén ajánlott összes releváns intézkedést; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul nevezzenek ki megfelelő erőforrásokkal és határozott megbízatással, valamint szerteágazó hatáskörökkel rendelkező, illetékes nemzeti koordinátorokat; kéri, hogy ezek a koordinátorok kétévente megfelelően számoljanak be a gyermekgarancia összes vonatkozásában elért eredményekről, és rendszeresen osszák meg tagállami kollégáikkal a bevált gyakorlatokat; kéri a Bizottságot, hogy gondoskodjon a megerősített intézményi koordinációról;
15. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az egyetemes, magas színvonalú állami gyermekgondozási, oktatási és egészségügyi hálózatok létrehozását és megerősítését;
16. felszólítja a Bizottságot, hogy - a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési tervével összhangban - terjesszen elő javaslatot a barcelonai célok és a koragyermekkori nevelés és gondozás minőségi keretrendszerének felülvizsgálatára annak érdekében, hogy támogassa a tagállamok közötti további felfelé irányuló konvergenciát a koragyermekkori nevelés és gondozás területén; hangsúlyozza, hogy uniós kezdeményezésekre van szükség az online és távoktatás támogatására a rugalmasabb és inkluzívabb alap- és középfokú oktatás érdekében, megőrizve ugyanakkor a személyes tanulást mint elsődleges oktatási módszert, biztosítva az akadálymentességet valamennyi gyermek, különösen a fogyatékossággal élő gyermekek számára; kéri a tagállamokat, hogy szüntessék meg a digitális szakadékot úgy, hogy a távoli és vidéki területeken fokozzák és prioritásként kezelik az internet-összeköttetés kiépítését, mivel az uniós háztartások 10%-a még mindig nem rendelkezik internet-hozzáféréssel; egy pán-európai szintű köz-magán társulás létrehozását szorgalmazza a digitális szakadék csökkentését célzó beruházások és a gyermekeknek a digitális és vállalkozói készségekkel való felruházásuk révén történő felkészítése érdekében; hangsúlyozza, hogy a digitális szakadék elkerülése érdekében a digitális infrastruktúrához és készségekhez való egyenlő hozzáférés a városi és a vidéki környezetben élő gyermekek, tanárok és szülők, valamint a távoli és a külső régiókban élő gyermekek számára egyaránt fontos; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást a technológiai fejlesztésre szoruló területeknek, valamint a tanárok és a diákok átfogó digitális képzésére, hogy képesek legyenek alkalmazkodni az új technológiákhoz;
17. felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen foglalkozzanak a Covid19-válság miatt megszakadt tanulással és a válság okozta oktatási egyenlőtlenségekkel, egyrészt annak lehetővé tétele érdekében, hogy a gyermekek a lehető leggyorsabban áttérhessenek a távtanulásra, másrészt hogy hosszú távú megoldásokat javasoljanak a strukturális egyenlőtlenségekre; kéri a tagállamokat, hogy értékeljék, valósítsák meg és kövessék nyomon az oktatásban való részvételt különösen a kiszolgáltatott csoportokba tartozó vagy ilyen hátterű gyermekek esetében annak érdekében, hogy a világjárvány során is ugyanolyan színvonalú oktatást biztosítsanak, valamint előmozdítsák a digitális jártasságot és a távoktatáshoz igazított oktatási eszközöket; aggodalmának ad hangot amiatt, hogy a válság utáni helyreállítással és a válság esetleges elhúzódásával összefüggésben egyre nagyobb szükség lesz a gyermekszegénység kezelésére, valamint a szegénység egyre nagyobb hatással lesz a leghátrányosabb helyzetűek legkiszolgáltatottabb csoportjára, a gyermekekre; kéri a tagállamokat, hogy a garancia által azonosított gyermekkategóriák tekintetében dolgozzanak ki Covid19 elleni immunizációs megoldásokat, illetve rangsorolják azokat, ha a gyermekek számára már széles körben elérhetővé válnak;
18. emlékeztet arra, hogy a szociális vállalkozások és a társadalmi hatással járó vállalkozói tevékenységek kulcsszerepet játszhatnak a gyermekgarancia megvalósításának elősegítésében, valamint emlékeztet arra, hogy kapacitásépítési beruházásokra van szükség, továbbá biztosítani kell a finanszírozási eszközökhöz való hozzáférést és az ezzel kapcsolatos vállalkozói ismeretekre vonatkozó oktatást és képzést; hangsúlyozza, hogy szinergiákra van szükség a gyermekgarancia és a szociális gazdaságra vonatkozó, készülő uniós cselekvési terv között;
19. úgy véli, hogy a társadalmi hatással járó stratégiai beruházások döntő fontosságúak annak biztosítása szempontjából, hogy a válság gyermekekre - különösen a szegénységben és társadalmi kirekesztésben élő vagy ezek veszélyének kitett, valamint az ajánlásban leírt, konkrét hátrányoktól érintett gyermekekre - gyakorolt hatása ne állandósuljon; hangsúlyozza, hogy a garancia céljainak eléréséhez állami és magánszektorbeli beruházásokat egyaránt mozgósítani kell, továbbá kiemeli az InvestEU program és az InvestEU Alap e tekintetében játszott szerepét, különösen a szociális beruházásokra és készségekre, valamint a fenntartható infrastruktúrára vonatkozó szakpolitikai keret révén;
20. kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a szociális kiadásokkal kapcsolatos jelenlegi költségvetési eljárásaikat annak érdekében, hogy rávilágítsanak, milyen megkülönböztető jegyekkel rendelkezhetnek a gyermekek javát szolgáló beruházások a rendszeres szociális kiadásokhoz képest a megtérülésüket, a multiplikátorhatásukat és az alternatív költségeket tekintve;
21. kéri a tagállamokat, hogy fokozzák arra irányuló erőfeszítéseiket, hogy megelőzzék a gyermekeknek okozott károkat, és megvédjék őket az erőszak minden formájától, és e célból a szülőkkel, a tanárokkal, illetve az egészségügyi és a közösségi dolgozókkal együttműködve dolgozzanak ki stratégiákat annak érdekében, hogy a megelőzési intézkedések és a valamely helyzetre reagáló beavatkozások céljából azonosítsák és rangsorolják a veszélyeztetett gyermekeket; kéri a tagállamokat, hogy akadályozzák meg a nemi alapú erőszakot és óvjanak minden gyermeket, különös figyelmet fordítva a lányokra és a fiatal nőkre, és a nemi alapú erőszak eseteinek kezelése érdekében hozzanak létre nyomonkövetési és jelentéstételi mechanizmusokat és egyedi szolgáltatásokat, illetve erősítsék meg azokat;
22. emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen a szociális védelem és a családok támogatása, és arra kéri az illetékes nemzeti hatóságokat, hogy biztosítsák a megfelelő és elérhető szociális védelmi rendszereket és integrált gyermekvédelmi rendszereket - beleértve a hatékony megelőzést, a korai beavatkozást és a családtámogatást - annak érdekében, hogy biztosítani tudják a szülői felügyelet nélkül maradt vagy a szülői felügyelet elvesztése veszélyének kitett gyermekek védelmét és biztonságát, valamint vezessenek be az intézményi gondozásról a családi és közösségi gondozásra történő átállást támogató intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy fokozzák a gyermekvédelmi rendszerekkel és a szociális jóléti szolgáltatásokkal kapcsolatos beruházásokat, amelyek a gyermekgarancia végrehajtásának fontos részét képezik; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi kijárási korlátozások, elszigeteltség és oktatási környezet miatt széles körben előfordulnak mentális és fizikai egészségügyi problémák, és felhívja a tagállamokat, hogy prioritásként ruházzanak be a gyermekek mentális és fizikai egészségének védelmébe;
23. kéri a tagállamokat, hogy nyújtsanak szociális szolgáltatásokat, többek között a kiskorúak védelmét szolgáló szolgáltatásokat, valamint biztosítsanak elegendő pénzügyi, technikai és emberi erőforrást;
24. kéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki külön stratégiákat a gyermekek online szexuális zaklatástól és kizsákmányolástól való védelmére, mivel elszigeteltségben a gyermekek több időt töltenek az online térben, ami növeli az online zaklatásnak való kitettségüket, ideértve a gyermekpornográfiát és a online megfélemlítést is; sürgeti a tagállamokat, hogy folytassanak tájékoztató kampányokat mind a szülők, mind a gyermekek számára azzal kapcsolatban, hogy milyen veszélyek fenyegetik a gyermekeket az online környezetben; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szorosan működjenek együtt a magánszektorbeli szereplőkkel a gyermekpornográfiát és a gyermekek szexuális zaklatását tartalmazó anyagok felderítésére és felszámolására szolgáló új technológiák kifejlesztésének finanszírozása érdekében;
25. emlékeztet arra, hogy feltétlenül átfogó megközelítésre van szükség ahhoz, hogy a gyermekeket kiemeljük a szegénységből, amely megközelítésnek a szülőknek nyújtott és személyre szabott támogatást is tartalmaznia kell; felhívja a tagállamokat, hogy fokozzák a fenntartható munkahelyekre és a szülők szociális támogatására irányuló beruházásokat, többek között a szülési és szülői szabadság ideje alatt, és hajtsanak végre olyan célzott foglalkoztatási politikákat, amelyek biztosítják a tisztességes életszínvonalat, a tisztességes munkakörülményeket, a munka és a magánélet közötti megfelelő egyensúlyt, a inkluzív munkaerőpiacot és a nagyobb foglalkoztathatóságot, különös tekintettel a szakképzésre, valamint a továbbképzésre és átképzésre; kéri a tagállamokat, hogy a gyermekgaranciáról szóló nemzeti cselekvési tervükbe foglaljanak bele ilyen intézkedéseket; kiemeli, hogy ingyenes koragyermekkori gondozási támogatást kell biztosítani annak érdekében, hogy a szülők zavartalanul újra munkába állhassanak; arra kér minden tagállamot, hogy a nyugdíjrendszerben vegye figyelembe az eltartott gyermek gondozására fordított időt, és hogy biztosítson elegendő - pénzügyi és szakmai - támogatást az otthonukban fogyatékossággal élő családtagjaikat gondozó személyek számára; rámutat arra, hogy hozzátartozójuk gondozása gyakran negatív hatással van a családi és a szakmai életükre, és kirekesztéshez, valamint megkülönböztetéshez vezethet; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek konkrét intézkedéseket az otthon egyedül maradt gyermekek, azaz a migráns szülők által hátrahagyott gyermekek jólétének biztosítása érdekében;
26. emlékeztet arra, hogy a megfelelő minimálbérekről szóló javaslat a dolgozó emberek, köztük a szülők és különösen a nők jövedelmi helyzetének javítását célozza; emlékeztet arra, hogy a tisztességes munkafeltételeknek és a tisztességes béreknek ki kell egészíteniük a szegénység elleni intézkedéseket, beleértve a garanciát is, a nemzeti sajátosságok megőrzése és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett; meggyőződése, hogy ez a megközelítés javítani fogja a gyermekek jóllétét és már kisgyermekkortól kezdve csökkenti az egyenlőtlenségeket, megszakítva ezáltal a nemzedékről nemzedékre öröklődő szegénységet; emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a foglalkoztatás hatékony és aktív támogatásáról (EASE) szóló bizottsági ajánlás (C(2021)1372) iránymutatást nyújt a világjárvány során a munkahelyek megőrzése érdekében hozott sürgősségi intézkedésekről való fokozatos átállást és a munkahelyteremtő fellendüléshez és növekedéshez szükséges új intézkedéseket illetően; üdvözli a fizetések átláthatóságáról szóló irányelvre irányuló javaslatot, amelynek célja a nemek közötti bérszakadék csökkentése, ennélfogva a nők stabil pénzügyi helyzetének és gazdasági függetlenségének javítása, valamint annak lehetővé tétele, hogy az érintett nők kitörhessenek a szegénységből és elmenekülhessenek a családon belüli erőszakkal kapcsolatos helyzetekből;
27. arra ösztönzi a tagállamokat, hogy lépjenek fel a korai iskolaelhagyással szemben; hangsúlyozza, hogy a megerősített ifjúsági garancia * kimondja, hogy valamennyi 15 év feletti fiatalnak a munkahelye elvesztését vagy a formális tanulás befejezését követő négy hónapos időszakon belül állásajánlatot, oktatási ajánlatot, illetve tanulószerződéses gyakorlati képzéssel vagy gyakornoki képzéssel kapcsolatos ajánlatot kell kapnia; kéri továbbá a tagállamokat, hogy hajtsák végre a megerősített ifjúsági garanciát, biztosítsák az ajánlatok minőségét, többek között a méltányos javadalmazást, és mozdítsák elő a fiatalok ifjúsági garancia keretében nyújtott szolgáltatásokba való bevonását; hangsúlyozza, hogy a fogyatékossággal élő gyermekek szükségleteinek kielégítése, valamint az általános szolgáltatásokhoz való jobb hozzáférés és a független életvitel biztosítása érdekében fontos biztosítani a gyermekgaranciával és a fogyatékossággal élő személyek jogaira vonatkozó európai stratégiával való kiegészítő jellegét;
28. üdvözli az irányítási, nyomonkövetési, jelentéstételi és értékelési mechanizmusok létrehozását; kéri a Bizottságot, hogy az európai szemeszter keretében, többek között a szociális eredménytábla célzott mutatói segítségével továbbra is kövesse nyomon az elért eredményeket, és szükség esetén adjon ki országspecifikus ajánlásokat; kéri a Bizottságot, hogy vonja be a Parlamentet a közös nyomonkövetési keretbe és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság munkájába; kiemeli a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság fontos szerepét a helyi és regionális önkormányzatokkal és a civil társadalommal folytatott párbeszéd előmozdításában; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az európai szemeszter keretében és a szociális jogok európai pillérével összhangban az országspecifikus ajánlások paramétereiként és mutatóiként bevezessék a gyermekek jogait és jóllétét; kéri a Bizottságot, hogy igazítsa ki a szociális eredménytábla mutatóit, ideértve a bontott adatokat is, hogy vegye figyelembe a szükséget szenvedő gyermekek valamennyi, Bizottság által meghatározott kategóriáját, hogy részletesebben dolgozza ki az európai gyermekgarancia hatásainak értékelésére és nyomon követésére szolgáló összehasonlító teljesítményértékelést, valamint alakítsa ki a garancia végrehajtásának érvényesítését szolgáló intézményi struktúrát;
29. kéri a tagállamokat, hogy a rászoruló gyermekek meghatározott csoportjai, a célkitűzések és a szükséges, elkülönítendő finanszírozás alapján dolgozzanak ki a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre irányuló többéves nemzeti stratégiákat és az európai gyermekgaranciára vonatkozó cselekvési terveket annak érdekében, hogy a szakpolitikai keret valósággá váljon; hangsúlyozza, hogy határozott, mérhető célértékeket kell meghatározni; emlékeztet arra, hogy fontos bevonni az összes illetékes regionális és helyi önkormányzatot és érintett érdekelt felet, köztük a szociális gazdaságot, az oktatási intézményeket, a magánszektort, a nem kormányzati szervezeteket, valamint magukat a gyermekeket és a szüleiket is; kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen számoljon be az Európai Parlamentnek a garancia végrehajtásának állásáról; megismétli, hogy tagállami és uniós szinten egyaránt javítani kell a jó minőségű, lebontott adatok gyűjtését a gyermekszegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása terén elért eredmények nyomon követésének és értékelésének elősegítése, valamint a nyomon követés és a politikai döntéshozatal tájékoztatása céljából; e tekintetben üdvözli, hogy a gyermekgarancia végrehajtására vonatkozó nemzeti cselekvési tervek keretében a nemzeti adatgyűjtési keretrendszereket is figyelembe vették; kiemeli, hogy minden tagállamnak jobb minőségi mutatókat kell kidolgoznia a gyermekgarancia minden beavatkozási területén annak érdekében, hogy az oktatás és a gyermekgondozás, az egészségügy, a lakhatás és a megfelelő táplálkozáshoz való hozzáférés terén megfelelően azonosítani lehessen a gyermekszegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel kapcsolatos többdimenziós kihívásokat, valamint hogy a gyermekgarancia mindinkább el tudja érni a leghátrányosabb helyzetű gyermekeket; megismétli annak fontosságát, hogy lehetővé tegyék a tagállamok számára a bevált gyakorlatok megosztását;
30. felszólítja a Tanácsot, hogy mihamarabb fogadja el az európai gyermekgarancia létrehozásáról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatot;
31. kéri a Tanácsot, hogy ne blokkolja tovább a nők vezetőtestületi tagságáról szóló irányelvet; hangsúlyozza, hogy a nők vezető pozícióbeli képviselete befolyásolja a lányok és a fiatal nők iskola- és szakmaválasztását, hozzájárul az egyenlőtlenségek felszámolásához a munkaerőpiac bizonyos területein, ahol a nők ritkábban képviseltetik magukat, valamint javítja az elnőiesedett ágazatokban a munkakörülményeket;
32. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.
