(EGT-vonatkozású szöveg)
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,
tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 53. cikke (1) bekezdésére,
tekintettel az Európai Bizottság javaslatára,
a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően,
tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére * ,
rendes jogalkotási eljárás keretében * ,
mivel:
(1) A Covid19-világjárvány súlyosan értinti a tagállamok lakosságát, vállalatait, egészségügyi rendszereit és gazdaságait, valamint pénzügyi rendszereit. Az „Európa nagy pillanata: Helyreállítás és felkészülés - a jövő generációért” című, 2020. május 27-i közleményében a Bizottság hangsúlyozta, hogy a likviditás és a forráshoz jutás folyamatos kihívást fog jelenteni. Emiatt döntő fontosságú, hogy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó meglévő uniós jog korlátozott körű, célzott módosítása révén támogassa a Covid1 9-világjárvány által okozott súlyos gazdasági sokk utáni helyreállítást. E módosításoknak ezért összességében arra kell irányulniuk, hogy felszámolják a szükségtelen bürokráciát, és a gazdasági zavarok mérséklése érdekében eredményesnek tekintett, gondosan kalibrált intézkedéseket vezessenek be. E módosításoknak el kell kerülniük az olyan változtatásokat, amelyek növelik a szektorra nehezedő adminisztratív terheket, és a bonyolult jogalkotási kérdések megoldását a 2014/65/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv * tervezett felülvizsgálatára kell hagyniuk. Ezek a módosítások egy intézkedéscsomagot alkotnak, és elfogadásukra „tőkepiaci helyreállítási csomag” néven kerül sor.
(2) A 2014/65/EU irányelvet 2014-ben, a 2007-ben és 2008-ban kibontakozott pénzügyi válság nyomán fogadták el. Az említett irányelv jelentős mértékben megerősítette az Unió pénzügyi rendszerét, és az Unió egészében garantálta a befektetők magas szintű védelmét. Mérlegelni lehet a szabályozás összetettségének és a befektetési vállalkozások megfelelési költségeinek csökkentésére, valamint a versenytorzulás kiküszöbölésére irányuló további erőfeszítéseket, feltéve, hogy ezzel egyidejűleg kellően figyelembe veszik a befektetők védelmét.
(3) A befektetők védelmét célzó követelményeket illetően a 2014/65/EU irányelv nem érte el teljes mértékben azt a célkitűzését, hogy olyan intézkedéseket fogadjanak el, amelyek kellően figyelembe veszik az egyes befektetőkategóriák, azaz a lakossági ügyfelek, a szakmai ügyfelek és az elfogadható partnerek sajátosságait. E követelmények némelyike nem minden esetben fokozta a befektetők védelmét, sőt időnként inkább hátráltatta a befektetési döntések zavartalan végrehajtását. Ezért módosítani kell a 2014/65/EU irányelvben meghatározott bizonyos követelményeket a befektetési szolgáltatások nyújtásának és a befektetési tevékenységek végzésének megkönnyítése érdekében, és e módosításokat kiegyensúlyozott módon kell megvalósítani, biztosítva a befektetők teljeskörű védelmét.
(4) A kötvénykibocsátás döntő fontosságú a tőkebevonás és a Covid19-válság leküzdése érdekében. A termékirányítási követelmények korlátozhatják a kötvények értékesítését. A kiegészítési záradékon kívül más beágyazott származékos terméket nem tartalmazó kötvények általában biztonságos és egyszerű termékeknek tekinthetők, amelyek a lakossági ügyfelek számára is elfogadhatók. Lejárat előtti visszaváltása esetén a kiegészítési záradékon kívül más beágyazott származékos terméket nem tartalmazó kötvény védelmet nyújt a befektetőknek a veszteségekkel szemben azáltal, hogy biztosítja a befektetők részére azon kamatszelvények nettó jelenértékének a kifizetését, amelyekre akkor lettek volna jogosultak, ha a kötvény lejárat előtti beváltására nem kerül sor. Ezért a kiegészítési záradékon kívül más beágyazott származékos terméket nem tartalmazó kötvényeket ki kell vonni a termékirányítási követelmények hatálya alól. Emellett az elfogadható partnerek a pénzügyi eszközzel kapcsolatban elegendő ismerettel rendelkezőknek tekinthetők. Ezért indokolt mentesíteni az elfogadható partnereket a kizárólag számukra értékesített vagy forgalmazott pénzügyi eszközökre vonatkozó termékirányítási követelmények alól.
(5) Az 1095/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelettel * létrehozott európai felügyeleti hatóság (az Európai Értékpapírpiaci Hatóság, ESMA) által a 2014/65/EU irányelv szerinti ösztönzők és a költségekre és díjakra vonatkozó tájékoztatási követelmények hatásával kapcsolatban közzétett véleményezési felhívás, valamint a Bizottság által lefolytatott nyilvános konzultáció egyaránt megerősítette, hogy a szakmai ügyfelek és az elfogadható partnerek nem igénylik a költségekre vonatkozó szabványos és kötelező tájékoztatást, mivel a szükséges információkhoz már a szolgáltatójukkal folytatott tárgyalások során hozzájutnak. A szakmai ügyfeleknek és az elfogadható partnereknek nyújtott információk az igényeikre szabottak és gyakran részletesebbek is. Ezért az elfogadható partnereknek és a szakmai ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokat mentesíteni kell a költségekre és díjakra vonatkozó tájékoztatási követelmények alól, kivéve a befektetési tanácsadási és portfóliókezelési szolgáltatások tekintetében, mert a befektetési tanácsadási és portfóliókezelési jogviszonyt létesítő szakmai ügyfelek e téren nem szükségszerűen rendelkeznek elegendő szaktudással és ismeretekkel ahhoz, hogy ezeket a szolgáltatásokat mentesíteni lehessen e követelmények alól.
(6) Fennálló ügyfélkapcsolatok esetén a befektetési vállalkozások jelenleg kötelesek költség-haszon elemzést végezni az olyan portfóliótevékenységekre vonatkozóan, amelyek során pénzügyi eszközök közötti váltásra kerül sor. A befektetési vállalkozások ezért kötelesek beszerezni a szükséges információkat az ügyfeleiktől, és képeseknek kell lenniük bizonyítani azt, hogy az ilyen váltással járó hasznok meghaladják a költségeket. Mivel ez az eljárás túlzottan megterheli a jellemzően gyakran váltó szakmai ügyfeleket, a részükre nyújtott szolgáltatásokat mentesíteni kell e követelmény alól. A szakmai ügyfelek számára ugyanakkor fennmaradna a választható alkalmazás lehetősége. Szem előtt tartva, hogy a lakossági ügyfelek magas szintű védelmet igényelnek, a mentességet a szakmai ügyfeleknek nyújtott szolgáltatásokra kell korlátozni.
(7) A valamely befektetési vállalkozással kapcsolatban álló ügyfelek vagy időszakos, vagy eseményhez kötött kötelező szolgáltatási beszámolót kapnak. Ezeket a beszámolókat sem a befektetési vállalkozások, sem a szakmai ügyfelek vagy az elfogadható partnerek nem tartják hasznosnak. E beszámolók különösen haszontalannak bizonyultak a rendkívül volatilis piacokon kereskedő szakmai ügyfelek és elfogadható partnerek számára, akik nagy gyakorisággal és nagy számban kapták azokat. A szakmai ügyfelek és elfogadható partnerek reakciója e szolgáltatási beszámolókra gyakran az, hogy a jelentéseket nem olvassák el, vagy gyors befektetési döntéseket hoznak ahelyett, hogy továbbra is a hosszú távú befektetési stratégiájukat követnék. Az elfogadható partnerek esetében ezért be kell szüntetni a kötelező szolgáltatási beszámolók átadását. A szakmai ügyfelek esetében is be kell szüntetni a szolgáltatási beszámolók átadását, azonban számukra választhatóvá kell tenni azok megküldésének lehetőségét.
(8) Közvetlenül a Covid19-világjárvány után erős tőkepiacokkal kell támogatni a kibocsátókat és különösen a kis és közepes piaci tőkeértékű vállalatokat. A kis és közepes piaci tőkeértékű kibocsátókra vonatkozó kutatás alapvető fontosságú a kibocsátók és a befektetők közötti kapcsolatteremtés elősegítéséhez. Ez a kutatás növeli a kibocsátók láthatóságát, így kellő szintű befektetést és likviditást biztosít. A befektetési vállalkozások számára lehetővé kell tenni, hogy bizonyos feltételek teljesítése esetén közösen fizessenek a kutatási és a végrehajtási szolgáltatások nyújtásáért. A feltételek egyikeként kell meghatározni, hogy a kutatást olyan kibocsátókra vonatkozóan végezzék, amelyeknek a kutatási szolgáltatás nyújtását megelőző 36 hónapban az év végi jegyzésekben kifejezett piaci kapitalizációja nem haladta meg az 1 milliárd EUR-t. A piaci kapitalizációra vonatkozó követelményt úgy kell értelmezni, hogy az a tőzsdén jegyzett és a tőzsdén nem jegyzett társaságokat egyaránt magában foglalja, feltéve, hogy ez utóbbiak esetében a saját tőke mérlegtétel nem haladta meg az 1 milliárd EUR-s küszöbértéket. Megjegyzendő továbbá, hogy a 36 hónapnál rövidebb ideje létrehozott, újonnan jegyzett társaságok és a tőzsdén nem jegyzett társaságok mindaddig a hatály alá tartoznak, amíg bizonyítani tudják, hogy piaci kapitalizációjuk - a tőzsdei jegyzésük óta eltelt időben az év végi jegyzésekben kifejezettek alapján vagy azokban a pénzügyi években, amikor nincsenek vagy nem voltak tőzsdén jegyezve, a saját tőke mérlegtételükben - nem haladta meg az 1 milliárd EUR-s küszöbértéket. Annak biztosítása érdekében, hogy az újonnan létrehozott, 12 hónapnál rövidebb ideje létező vállalkozások is részesülhessenek a mentességből, elegendő, ha létrehozásuk időpontja óta nem haladták meg az 1 milliárd EUR-s küszöbértéket.
(9) A 2014/65/EU irányelv beszámolási követelményeket vezetett be a kereskedési helyszínek, rendszeres internalizálók és más végrehajtási helyszínek számára arra vonatkozóan, hogy a megbízásokat milyen módon hajtották végre az ügyfél számára legkedvezőbb feltételek mellett. Az eredményül kapott technikai jelentések nagyszámú részletes mennyiségi információt tartalmaznak a végrehajtási helyszínre, a pénzügyi eszközre, az árra, a költségekre és a végrehajtás valószínűségére vonatkozóan. A jelentéseket ritkán olvassák, amit a kereskedési helyszínek, rendszeres internalizálók és más végrehajtási helyszínek honlapján mért megtekintések igen alacsony száma igazol. Mivel a jelentések nem teszik lehetővé a befektetők és más felhasználók számára, hogy a bennük foglalt információk alapján érdemi összehasonlítást végezzenek, a jelentések közzétételét átmenetileg fel kell függeszteni.
(10) A befektetési vállalkozások és ügyfeleik közötti kommunikáció megkönnyítése, ezáltal magának a befektetési folyamatnak a megkönnyítése érdekében a befektetéssel kapcsolatos tájékoztatást a továbbiakban nem papíron, hanem alapértelmezett lehetőségként elektronikus formában kell nyújtani. A lakossági ügyfelek számára ugyanakkor lehetővé kell tenni, hogy e tájékoztatást papíron kérjék.
(11) A 2014/65/EU irányelv lehetővé teszi azon személyek számára, akik szakmai befektetőként kereskednek árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel és kibocsátási egységek származtatott termékeivel, hogy mentesüljenek a befektetési vállalkozásként való engedélyezés követelménye alól, ha kereskedési tevékenységük a főtevékenységüket egészíti ki. A tevékenység kiegészítő jellegére vonatkozó mentességet kérő személyeknek jelenleg évente be kell jelenteniük az illetékes hatóságnál, hogy élnek e mentességgel, és be kell nyújtaniuk az azt megállapító két mennyiségi vizsgálathoz szükséges elemeket, hogy kereskedési tevékenységük a főtevékenységüket kiegészíti-e. Az első vizsgálat eszközosztályonként összehasonlítja a szervezet feltételezett kereskedési tevékenységének volumenét az Unióban bonyolított teljes kereskedési tevékenységgel. A második vizsgálat a feltételezett kereskedési tevékenység volumenét valamennyi eszközosztály figyelembevételével a szervezet által csoportszinten, pénzügyi eszközökben bonyolított teljes kereskedési tevékenységgel hasonlítja össze. A második vizsgálat alternatív formája a feltételezett kereskedési tevékenység során felhasznált tőke becsült összegét hasonlítja a csoportszinten a főtevékenységre fordított tényleges tőkeösszeghez. Annak megállapítása céljából, hogy egy tevékenység mikor tekintendő kiegészítő tevékenységnek, az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy mennyiségi és minőségi elemek ötvözésére támaszkodjanak, egyértelműen meghatározott feltételek mellett. A Bizottságot fel kell hatalmazni arra, hogy iránymutatást adjon azokról a körülményekről, amelyek mellett a nemzeti hatóságok mennyiségi és minőségi minimumkritériumokat ötvöző megközelítést alkalmazhatnak, valamint hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktust dolgozzon ki a kritériumok tekintetében. A kiegészítő tevékenységre vonatkozó mentességre az árjegyzőket is beleértve azon személyek jogosultak, akik saját számlára kereskednek, vagy a főtevékenységük szerinti ügyfeleik vagy partnereik számára árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy az azokhoz kapcsolódó származtatott ügyletekre vonatkozó, saját számlára történő kereskedéstől eltérő befektetési szolgáltatásokat nyújtanak. A mentesség minden egyes esetben - egyéni és összesített alapon - akkor vehető igénybe, ha a tevékenység csoportszinten tekintve a főtevékenységet kiegészítő. A kiegészítő tevékenységre vonatkozó mentességet nem veheti igénybe olyan személy, aki nagy sebességű algoritmikus kereskedési technikát alkalmaz, vagy főtevékenységként befektetési szolgáltatást vagy banki tevékenységet végző csoporthoz tartozik, vagy árualapú származtatott termékek kapcsán árjegyzőként jár el.
(12) Az illetékes hatóságoknak jelenleg pozíciólimiteket kell meghatározniuk és alkalmazniuk a kereskedési helyszíneken kereskedett árualapú származtatott termékekben és a gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekben egy adott személy által bármikor tartható nettó pozíció nagyságára vonatkozóan. Mivel a pozíciólimitek rendszere kedvezőtlennek bizonyult az új árupiacok kialakulása szempontjából, a kialakulóban lévő árupiacokat ki kell vonni a pozíciólimit-rendszer alkalmazási köréből. Ehelyett a pozíciólimiteket kizárólag kritikus vagy jelentős, kereskedési helyszíneken kereskedett árualapú származtatott termékek, valamint az azokkal gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletek esetében kell alkalmazni. Kritikus vagy jelentős származtatott termék az olyan árualapú származtatott ügylet, amelyben egy egy éves időszakra vetítve, átlagosan legalább 300 000 tételnek megfelelő nyitott pozíció áll fenn. A mezőgazdasági áruknak a polgárok számára kritikus fontossága miatt, a mezőgazdaságiáru-alapú származtatott ügyletek, valamint az azokkal gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletek továbbra is a jelenlegi pozíciólimit-rendszer hatálya alá tartoznak.
(13) A 2014/65/EU irányelv egyik pénzügyi szervezet számára sem biztosít fedezeti mentességet. Számos, túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport, amely kereskedési célra pénzügyi szervezetet hozott létre, olyan helyzetbe került, amelyben a fedezeti mentességre nem jogosult pénzügyi szervezet nem tudta teljeskörűen ellátni a kereskedést a csoport nevében. Ezért szűken meghatározott fedezeti mentességet kell bevezetni. Biztosítani kell a fedezeti mentesség igénybevételét, ha egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoporton belül egy személyt befektetési vállalkozásként vesznek nyilvántartásba, és az a csoport nevében kereskedik. Annak érdekében, hogy a fedezeti mentességet kizárólag olyan pénzügyi szervezet vehesse igénybe, amely a túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezetei nevében kereskedik, az említett mentesség csak az ilyen pénzügyi szervezet azon pozícióira vonatkozhat, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezeteinek kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.
(14) Az árupiacokon még likvid ügyleteknél is jellemzően csak korlátozott számú piaci szereplő tölt be árjegyzői szerepet. Amikor e piaci szereplőknek pozíciólimitet kell alkalmazniuk, akkor ezt nem tudják az árjegyzőkkel megegyező eredményességgel megtenni. Ezért be kell vezetni a pozíciólimit-rendszer alóli mentességet a likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségeknek való megfelelés céljából végrehajtott ügyletekből származó pozícióban részes pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek esetében.
(15) A pozíciólimit-rendszert érintő módosítások célja, hogy támogassák új energiaszerződések kidolgozását, és nem irányulnak a mezőgazdaságiáru-alapú származtatott ügyletekre vonatkozó rendszer lazítására.
(16) A jelenlegi limitrendszer továbbá nem ismeri el az értékpapírosított származtatott termékek egyedi jellemzőit. Az értékpapírosított származtatott termékek a 2014/65/EU irányelv 4. cikke (1) bekezdése 44. pontjának c) alpontja szerinti átruházható értékpapírok. Az értékpapírosított származtatott termékek piacát nagy számú különböző kibocsátás jellemzi, mindegyiket meghatározott nagyságra vonatkozóan veszik nyilvántartásba a központi értéktárban, és minden lehetséges növelés az érintett illetékes hatóság által megfelelően jóváhagyott konkrét eljárás szerint történik. Ezzel szemben az árualapú származtatott ügyletek esetében a nyitott pozíciók összege és ezáltal a pozíció nagysága potenciálisan korlátlan. A kibocsátás időpontjában a kibocsátó vagy a kibocsátás forgalmazásáért felelős közvetítő a kibocsátás 100%-át birtokolja, ami megkérdőjelezi a pozíciólimit-rendszer alkalmazását. Emellett az értékpapírosított származtatott termékek többsége végső soron nagy számú lakossági befektető kezében van, ami az erőfölénnyel való visszaélésnek nem ugyanazon kockázatát veti fel, illetve nem ugyanazon kockázatok érintik a szabályos árazási és kiegyenlítési feltételeket, mint az árualapú származtatott ügyletek esetében. Továbbá az értékpapírosított származtatott termékek esetében nem alkalmazandó a pozíciólimitek meghatározására irányadó 2014/65/EU irányelv 57. cikkének (3) bekezdésében foglalt havi azonnali és egyéb havi pozíciólimitek fogalma. Az értékpapírosított származtatott termékeket ezért ki kell vonni a pozíciólimitek és a beszámolási követelmények alkalmazása alól.
(17) A 2014/65/EU irányelv hatálybalépése óta nem azonosítottak teljesen azonos árualapú származtatott termékeket. Az irányelvben alkalmazott „ugyanazon árualapú származtatott ügylet” fogalma miatt az egyéb havi pozíciólimit megállapításakor használt számítási módszertan hátrányos a kevésbé likvid piac szempontjából olyan egymással versengő kereskedési helyszínek esetében, ahol az ugyanazon alaptermékre épülő és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező árualapú származtatott termékeket forgalmaznak. Ezért a 2014/65/EU irányelvben az „ugyanarra a szerződésre” vonatkozó hivatkozást el kell hagyni. Az illetékes hatóságok számára lehetővé kell tenni, hogy megállapodhassanak abban, hogy a kereskedési helyszíneiken kereskedett árualapú származtatott termékek ugyanazon alaptermékre épülnek és ugyanazon jellemzőkkel rendelkeznek, amely esetben a pozíciólimitet a 2014/65/EU irányelv 57. cikke (6) bekezdésének első albekezdése szerinti központi illetékes hatóságnak kell meghatároznia.
(18) A pozíciók kezelési módjában jelentős különbségek vannak az Unióban működő kereskedési helyszínek között. Ezért amennyiben szükséges, meg kell erősíteni a pozíciókezelési kontrollmechanizmust.
(19) Az euróban denominált uniós árupiacok továbbfejlesztése érdekében a Bizottságnak felhatalmazást kell kapnia arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a következők mindegyike tekintetében: az annak megállapítására szolgáló eljárás, hogy mely személyek kérhetnek mentességet a likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségeknek való megfelelés céljából kötött ügyletekből eredő pozíciók tekintetében; az annak megállapítására szolgáló eljárás, hogy egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport részeként mely pénzügyi szervezet kérhet fedezeti mentességet a pénzügyi szervezet által tartott azon pozíciók tekintetében, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a túlnyomórészt üzleti jellegű csoport nem pénzügyi szervezeteinek kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat; a pozíciókezelési kontrollmechanizmus tartalmának tisztázása; valamint kritériumok kidolgozása annak megállapítására, hogy egy tevékenység csoportszinten a főtevékenységet kiegészítőnek tekintendő-e. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munkája során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is, és hogy e konzultációkra a jogalkotás minőségének javításáról szóló, 2016. április 13-i intézményközi megállapodásban * megállapított elvekkel összhangban kerüljön sor. Így különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésében való egyenlő részvétel biztosítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács a tagállamok szakértőivel egyidejűleg kap kézhez minden dokumentumot, és szakértőik rendszeresen részt vehetnek a Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésével foglalkozó szakértői csoportjainak ülésein.
(20) Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer az Unió kiemelt szakpolitikai intézkedése, amely az európai zöld megállapodással összhangban a gazdaság dekarbonizációjára irányul. A kibocsátási egységek, valamint az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek kereskedése a 2014/65/EU irányelv és a 600/2014/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet * hatálya alá tartozik, és az uniós szén-dioxid-piac fontos elemének számít. A kiegészítő tevékenység 2014/65/EU irányelv szerinti mentesítése - feltéve, hogy bizonyos feltételek teljesülnek - lehetővé teszi egyes piaci szereplők számára, hogy befektetési vállalkozásként történő engedélyezés nélkül tevékenységet folyassanak a kibocsátási egységek piacain. Figyelemmel a rendezett, jól szabályozott és felügyelt pénzügyi piacok fontosságára, a kibocsátáskereskedelmi rendszer jelentős szerepére az Unió fenntarthatósági célkitűzéseinek elérésében, valamint a kibocsátási egységek jól működő másodlagos piacának támogató szerepére a kibocsátáskereskedelmi rendszer működésében, alapvető fontosságú, hogy a kiegészítő tevékenységekre vonatkozó mentesség megfelelően kerüljön kialakításra e célkitűzések megvalósulásához történő hozzájárulás érdekében. Ez különösen olyankor releváns, amikor a kibocsátási egységek forgalmazása harmadik országbeli kereskedési helyszíneken zajlik. Az Unió pénzügyi stabilitásának védelme, piaci integritásának megőrzése, a befektetők védelme, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása, valamint annak érdekében, hogy a kibocsátáskereskedelmi rendszer átláthatóan és megbízhatóan működve továbbra is biztosítsa a költséghatékony kibocsátáscsökkentést, a Bizottságnak nyomon kell követnie a kibocsátási egységek és a kapcsolódó származtatott termékek uniós és harmadik országbeli forgalmazásának továbbfejlesztését, értékelnie kell a kiegészítő tevékenység mentesítésének hatását a kibocsátáskereskedelmi rendszerre, valamint szükség esetén javaslatot kell tennie a kiegészítő tevékenység mentesítése hatályának és alkalmazásának megfelelő módosítására.
(21) A jogi egyértelműség növelése, a tagállamokra háruló szükségtelen adminisztratív terhek elkerülése és 2021. június 26-tól az (EU) 2019/2034 európai parlamenti és tanácsi irányelv * hatálya alá tartozó, befektetési vállalkozásokra vonatkozó egységes jogi keret biztosítása érdekében helyénvaló elhalasztani az (EU) 2019/878 európai parlamenti és tanácsi irányelv * átültetésének időpontját a befektetési vállalkozásokra alkalmazandó intézkedések tekintetében. Az (EU) 2019/2034 irányelv 67. cikkében meghatározott, befektetési vállalkozásokra alkalmazandó jogi keret következetes alkalmazásának biztosítása érdekében a befektetési vállalkozások tekintetében az (EU) 2019/878 irányelv átültetési határidejét 2021. június 26-ig meg kell hosszabbítani.
(22) A 2013/36/EU * és az (EU) 2019/878 irányelv módosításaiban kitűzött célok elérésének biztosítása és különösen a tagállamokra gyakorolt káros hatások elkerülése érdekében helyénvaló úgy rendelkezni, hogy az említett módosítások 2020. december 28-tól legyenek alkalmazandók. A módosítások visszamenőleges hatállyal történő alkalmazása ellenére az érintett személyek jogos elvárásai nem sérülnek, mivel a módosítások nem sértik a gazdasági szereplők és az egyének jogait és kötelezettségeit.
(23) A 2013/36/EU, a 2014/65/EU és az (EU) 2019/878 irányelvet ezért ennek megfelelően módosítani kell.
(24) E módosító irányelv célja a már meglévő uniós jog kiegészítése, és e célkitűzés jobban megvalósítható uniós szinten, mint különböző nemzeti kezdeményezések révén. A pénzügyi piacok eredendően és egyre inkább határokon átnyúlóak. Ezen integrációból adódóan az elszigetelt tagállami beavatkozások sokkal kevésbé lennének hatékonyak és a piacok széttagoltságához vezetnének, ami szabályozási arbitrázst és versenytorzulást eredményezne.
(25) mivel ezen irányelv célját, nevezetesen a befektetési vállalkozásokra Unió-szerte alkalmazandó egységes és megfelelő követelményeket biztosító meglévő uniós jog finomítását az egyes tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, az Unió szintjén azonban terjedelme és hatásai miatt e cél jobban megvalósítható, az Unió intézkedéseket hozhat az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez az irányelv nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.
(26) A tagállamoknak és a Bizottságnak a magyarázó dokumentumokról szóló, 2011. szeptember 28-i együttes politikai nyilatkozatával * összhangban a tagállamok vállalták, hogy az átültető intézkedéseikről szóló értesítéshez indokolt esetben egy vagy több olyan dokumentumot mellékelnek, amely megmagyarázza az irányelv elemei és az azt átültető nemzeti jogi eszközök megfelelő részei közötti kapcsolatot. Ezen irányelv tekintetében a jogalkotó úgy ítéli meg, hogy ilyen dokumentumok átadása indokolt.
(27) Tekintettel arra, hogy célzott intézkedések bevezetésére van szükség a Covid19-válságból való mielőbbi gazdasági kilábalás támogatása érdekében, ennek az irányelvnek sürgősen, az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon hatályba kell lépnie,
ELFOGADTA EZT AZ IRÁNYELVET:
A 2014/65/EU irányelv a következőképpen módosul:
1. A 2. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés j) pontjának helyébe a következő szöveg lép:
„j) személyek:
i. akik vagy amelyek árualapú származtatott termékekkel, kibocsátási egységekkel vagy az azokra vonatkozó származtatott termékekkel saját számlára kereskednek - ideértve az árjegyzőket is -, azon személyek kivételével, akik vagy amelyek az ügyfélmegbízások végrehajtásakor saját számlára történő kereskedést folytatnak; vagy
ii. akik vagy amelyek a saját számlára történő kereskedés kivételével főtevékenységük szerinti ügyfeleik vagy partnereik számára nyújtanak befektetési szolgáltatásokat árualapú származtatott termékek, kibocsátási egységek vagy az azokra vonatkozó származtatott ügyletek vonatkozásában;
feltéve, hogy:
- a tevékenység a fenti esetek mindegyikében - egyéni és összesített alapon - a csoportalapon figyelembe vett főtevékenységüket kiegészíti,
- e személyek nem tartoznak olyan csoporthoz, amelynek főtevékenysége az ezen irányelv szerinti befektetésiiret 3 szolgáltatások nyújtása, a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt bármely tevékenység folytatása vagy árualapú származtatott ügyletek vonatkozásában végzett árjegyzői tevékenység,
- e személyek nem alkalmaznak nagy sebességű algoritmikus kereskedési technikát, valamint
- e személyek kérésre évente beszámolnak az illetékes hatóságnak arról, hogy milyen alapon értékelik úgy, hogy az i. és az ii. alpont szerinti tevékenységük a főtevékenységükhöz képest kiegészítő jellegű tevékenység.”;
b) a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(4) 2021. július 31-ig a Bizottság a 89. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktust fogad el ezen irányelv kiegészítése érdekében azon kritériumoknak az e cikk (1) bekezdésének j) pontja alkalmazásában való meghatározása révén, amelyek annak megállapítására alkalmazandók, hogy egy tevékenység csoportszinten a főtevékenységhez képest kiegészítő jellegűnek tekintendő-e.
E kritériumoknak figyelembe kell venniük a követekző elemeket:
a) a készpénzben történő kiegyenlítés tárgyát képező, az Unióban kereskedett árualapú származtatott ügyletekben, kibocsátási egységekben vagy azok származtatott ügyleteiben fennálló nettó névleges kitettség - kivéve azokat az árualapú származtatott termékeket, kibocsátási egységeket vagy azok származtatott ügyleteit, amelyekkel valamely kereskedési helyszínen kereskednek -az évi 3 milliárd EUR küszöbérték alatt marad-e; vagy
b) elsősorban a csoport főtevékenységére fordítják-e azt a tőkét, amelyet az a csoport fektet be, amelyhez a személy tartozik; vagy
c) az (1) bekezdés j) pontjában említett tevékenységek volumene meghaladja-e vagy sem a csoportszinten végzett egyéb kereskedési tevékenységek teljes volumenét.
Az ebben a bekezdésben említett tevékenységeket csoportszinten kell figyelembe venni.
Nem tartoznak az e bekezdés második albekezdésében említett elemek közé a következők:
a) azok a 648/2012/EU rendelet 3. cikkében említett csoporton belüli ügyletek, amelyek a csoport egészének likviditásával vagy kockázatkezelésével kapcsolatos célokra szolgálnak;
b) azok az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel kapcsolatos ügyletek, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a kereskedelmi vagy likviditásfinanszírozási tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;
c) azok az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel vagy azok származtatott termékeivel kapcsolatos ügyletek, amelyek a kereskedési helyszínen a likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgálnak, amennyiben e kötelezettségeket az uniós jog vagy a nemzeti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések értelmében a szabályozó hatóságok vagy a kereskedelmi helyszínek előírják.”
2. A 4. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosul:
a) a bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„8a. »pénzügyi eszközök közötti váltás«: egy pénzügyi eszköz eladása és egy másik pénzügyi eszköz vétele vagy egy meglévő pénzügyi eszközt érintő módosításra vonatkozó jog gyakorlása;”;
b) a bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„44a. »kiegészítési záradék«: olyan záradék, amely a befektető védelmére irányul annak biztosítása révén, hogy a kötvény lejárat előtti visszaváltása esetén a kibocsátó köteles a kötvényt birtokló befektetőnek kifizetni azon kamatszelvények nettó jelenértékét, amelyekre akkor lett volna jogosult, ha a kötvény lejárat előtti beváltására nem kerül sor;”;
c) az 59. pont helyébe a következő szöveg lép:
„59. »mezőgazdaságiáru-alapú származtatott ügyletek«: az 1308/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet * 1. cikkében és I. mellékletének I-XX. részében és XXIV/1. részében felsorolt termékekhez, valamint az 1379/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet * I. mellékletében felsorolt termékekhez kapcsolódó származtatott ügyletek;”
d) a bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„62a. »elektronikus formátum«: a papírtól eltérő bármely tartós adathordozó;”;
e) a bekezdés a következő ponttal egészül ki:
„65. »túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport«: olyan csoport, amelynek főtevékenysége nem az ezen irányelv szerinti befektetési szolgáltatások nyújtása, a 2013/36/EU irányelv I. mellékletében felsorolt bármely tevékenység folytatása vagy árualapú származtatott ügyletekkel kapcsolatban végzett árjegyzői tevékenység.”
3. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„16a. cikk
Mentesülés a termékirányítási követelmények alól
A befektetési vállalkozás mentesül a 16. cikk (3) bekezdésének másodiktól ötödikig terjedő albekezdésében, valamint a 24. cikk (2) bekezdésében meghatározott követelmények alól, ha az általa nyújtott befektetési szolgáltatás olyan kötvényekhez kapcsolódik, amelyek a kiegészítési záradékon kívül nem tartalmaznak más beágyazott származékos terméket, vagy ha a pénzügyi eszközöket kizárólag elfogadható partnerek részére értékesítik vagy forgalmazzák.”
4. A 24. cikk a következőképpen módosul:
a) a (4) bekezdés a következő albekezdésekkel egészül ki:
„Amennyiben a pénzügyi eszköz vételére vagy eladására vonatkozó megállapodást olyan távközlési eszköz igénybevételével kötik meg, amely megakadályozza a költségekkel és díjakkal kapcsolatos előzetes tájékoztatást, a befektetési vállalkozás a költségekkel és díjakkal kapcsolatos tájékoztatást az ügyletkötést követően indokolatlan késedelem nélkül vagy elektronikus formában, vagy lakossági ügyfél kérésére papíron is megadhatja, feltéve, hogy mindkét következő feltétel teljesül:
i. az ügyfél beleegyezett, hogy az ügylet megkötését követően indokolatlan késedelem nélkül átveszi a tájékoztatást;
ii. a befektetési vállalkozás megadta azt a választási lehetőséget az ügyfél számára, hogy a tájékoztatás átvételéig elhalassza az ügylet megkötését.
A harmadik albekezdésben foglalt követelményeken túlmenően a befektetési vállalkozás köteles lehetőséget biztosítani az ügyfélnek arra, hogy a költségekkel és díjakkal kapcsolatos tájékoztatást telefonon kapja meg az ügylet megkötését megelőzően.”;
b) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(5a) A befektetési vállalkozás az ezen irányelvben előírt valamennyi nyújtandó információt elektronikus formátumban adja át az ügyfeleknek vagy potenciális ügyfeleknek, kivéve akkor, ha az ügyfél vagy potenciális ügyfél lakossági ügyfél vagy potenciális lakossági ügyfél, aki papíralapú tájékoztatást kért, amely esetben ezeket az információkat papíron, díjmentesen kell megadni.
A befektetési vállalkozás tájékoztatja a lakossági ügyfeleket vagy potenciális lakossági ügyfeleket, hogy lehetőségük van papíron megkapni az információkat.
Azokat a meglévő lakossági ügyfeleket, akik papíron veszik át az ezen irányelv szerint nyújtandó információkat, a befektetési vállalkozás az elektronikus formátumban történő elküldés előtt legalább nyolc héttel tájékoztatja arról, hogy a továbbiakban elektronikus formátumban kapják meg az információkat. A befektetési vállalkozás tájékoztatja az említett meglévő lakossági ügyfeleket, hogy választásuk szerint vagy továbbra is kaphatnak papíralapú tájékoztatást, vagy áttérhetnek az elektronikus formátumú tájékoztatásra. A befektetési vállalkozások tájékoztatják továbbá a meglévő lakossági ügyfeleket, hogy ha a nyolchetes időszak során nem kérik a papíralapú tájékoztatás folytatását, akkor automatikusan elektronikus formátumban fogják megkapni az információkat. Azokat a meglévő ügyfeleket, akik már elektronikus formátumban kapják meg az ezen irányelv szerint nyújtandó információkat, nem szükséges tájékoztatni.”;
c) a cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(9a) A tagállamok biztosítják, hogy a harmadik felek által az ügyfeleknek portfóliókezelési vagy egyéb befektetési vagy kiegészítő szolgáltatásokat nyújtó befektetési vállalkozások részére végzett kutatás akkor tekintendő az (1) bekezdés szerinti kötelezettségek teljesítésének, ha:
a) a végrehajtási vagy kutatási szolgáltatások nyújtását megelőzően a befektetési vállalkozás és a kutatási szolgáltató megállapodást kötött, amely azonosítja, hogy a végrehajtási szolgáltatásokhoz és kutatáshoz kapcsolódó bármely összevont költség vagy közös kifizetés mely része tulajdonítható a kutatásnak;
b) a befektetési vállalkozás tájékoztatja ügyfeleit a harmadik fél kutatási szolgáltatók részére teljesített, végrehajtási szolgáltatásokhoz és kutatáshoz kapcsolódó közös kifizetésekről; valamint
c) az összevont költségek vagy a közös kifizetés tárgyát képező kutatást olyan kibocsátókat érintően végzik, amelyek piaci kapitalizációja a kutatást megelőző 36 hónapos időszakban - az év végi jegyzésekben kifejezettek alapján, amikor nincsenek vagy nem voltak tőzsdén jegyezve vagy azokban a pénzügyi években, amikor nincsenek vagy nem voltak tőzsdén jegyezve, a saját tőke mérlegtételükben - nem haladta meg az 1 milliárd EUR-t.
E cikk alkalmazásában kutatás alatt olyan kutatási anyagok vagy szolgáltatások értendők, amelyek egy vagy több pénzügyi eszközre vagy egyéb eszközökre, illetve pénzügyi eszközök kibocsátóira vagy potenciális kibocsátóira vonatkoznak, vagy amelyek szorosan kapcsolódnak egy konkrét iparághoz vagy piachoz oly módon, hogy az ezen iparághoz vagy piachoz tartozó pénzügyi eszközökkel, instrumentumokkal vagy kibocsátókkal kapcsolatos nézetekről nyújtanak tájékoztatást.
A kutatás magában foglalja az olyan anyagokat vagy szolgáltatásokat is, amelyek kifejezetten vagy implicit módon egy befektetési stratégiát ajánlanak vagy javasolnak, egy megalapozott véleményt adnak a pénzügyi eszközök vagy instrumentumok jelenlegi vagy jövőbeni értékéről vagy áráról, vagy egyéb jellegű elemzést és új megállapításokat tartalmaznak, valamint új vagy meglévő információk alapján olyan következtetéseket vonnak le, amelyek használhatók a befektetési stratégiához, illetve relevánsak és hozzáadott értéket tudnak biztosítani a befektetési vállalkozás azon döntéseihez, amelyeket az adott kutatásért fizető ügyfelek nevében hoz.”
5. A 25. cikk (2) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„Olyan befektetési tanács vagy portfóliókezelés nyújtása esetén, amely pénzügyi eszközök közötti váltást érint, a befektetési vállalkozások beszerzik az ügyfél befektetésével kapcsolatos szükséges információkat, és elemzik a pénzügyi eszközök közötti váltás költségeit és hasznait. Befektetési tanácsadás nyújtása esetén a befektetési vállalkozások tájékoztatják az ügyfelet, hogy a pénzügyi eszközök közötti váltás hasznai meghaladják-e az ilyen váltás költségeit.”
6. A 27. cikk (3) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
Az e bekezdésben megállapított rendszeres, nyilvános beszámolási követelmény 2023. február 28-ig nem alkalmazandó. A Bizottság átfogóan felülvizsgálja az e bekezdésben megállapított beszámolási követelmények megfelelőségét, és 2022. február 28-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”
7. A 27. cikk (6) bekezdése a következő albekezdéssel egészül ki:
„A Bizottság átfogóan felülvizsgálja az e bekezdésben megállapított rendszeres beszámolási követelmények megfelelőségét, és 2022. február 28-ig jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.”
8. A szöveg a következő cikkel egészül ki:
„29a. cikk
A szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatások
(1) A 24. cikk (4) bekezdésének c) pontjában megállapított követelmények a befektetési tanácsadás és portfólió-kezelési szolgáltatás kivételével nem alkalmazandók a szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokra.
(2) A 25. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében, valamint a 25. cikk (6) bekezdésében megállapított követelmények nem alkalmazandók a szakmai ügyfelek részére nyújtott szolgáltatásokra, kivéve, ha az említett ügyfelek vagy elektronikus formátumban, vagy papíron arról tájékoztatják a befektetési vállalkozást, hogy élni kívánnak az említett rendelkezésekben biztosított jogokkal.
(3) A tagállamok biztosítják, hogy a befektetési vállalkozások nyilvántartást vezessenek az ügyfelek (2) bekezdésben említett nyilatkozatairól.”
9. A 30. cikk (1) bekezdésének első albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az ügyfelek nevében a megbízások végrehajtására és/vagy a sajátszámlás kereskedésre és/vagy megbízások fogadására és továbbítására engedéllyel rendelkező befektetési vállalkozások anélkül hozhassanak létre vagy köthessenek ügyleteket elfogadható partnerekkel, hogy meg kellene felelniük az ilyen ügyletek vagy az ilyen ügyletekhez közvetlenül kapcsolódó kiegészítő szolgáltatások tekintetében - az (5a) bekezdése kivételével - a 24. cikknek, a 25. cikknek, a 27. cikknek és a 28. cikk (1) bekezdésének.”
10. Az 57. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok biztosítják, hogy az illetékes hatóságok az ESMA által a (3) bekezdéssel összhangban elfogadott szabályozástechnikai standardokban meghatározott számítási módszertannal összhangban limiteket állapítsanak meg és alkalmazzanak a mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekre, valamint a kereskedési helyszíneken kereskedett kritikus vagy jelentős, árualapú származtatott termékekre és az ezekkel gazdaságilag egyenértékű, tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozóan egy személy által bármely időpontban tartható nettó pozíció nagysága tekintetében. Az árualapú származtatott termékek akkor tekintendők kritikusnak vagy jelentősnek, ha a záró pozícióval rendelkezők összes nettó pozíciójának összege megegyezik nyitott poz íciójuk nagyságával, és egy egy éves időszakra vetítve, átlagosan legalább 300 000 tételt tesz ki. A limiteket az egy személy által tartott és a nevében összesített csoportszinten tartott valamennyi pozíció alapján kell meghatározni a következők érdekében:
a) piaci visszaélés megelőzése;
b) szabályszerű árazási és kiegyenlítési feltételek támogatása, ideértve a piactorzító pozíciók megelőzését is, valamint különösen a teljesítési hónapban a származtatott termékek ára és az alapul szolgáló áruk azonnali ára közötti konvergencia biztosítása, nem sértve az alapul szolgáló áru piacán az árfeltárási folyamatot.
Az (1) bekezdésben említett pozíciólimitek nem alkalmazandók:
a) a nem pénzügyi szervezet által vagy annak nevében tartott olyan pozíciókra, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik e nem pénzügyi szervezet kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;
b) egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport részét képező és a túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezete nevében eljáró pénzügyi szervezet által vagy annak nevében tartott pozíciókra, amennyiben e pozíciók objektíven mérhető módon csökkentik az említett nem pénzügyi szervezet kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat;
c) a pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek által tartott olyan pozíciókra, amelyek objektíven mérhető módon olyan ügyletekből erednek, amelyek a 2. cikk (4) bekezdése negyedik albekezdésének c) pontjában említettek szerint egy kereskedési helyszínre vonatkozó likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgálnak;
d) a 4. cikk (1) bekezdése 44. pontja c) alpontjában említett bármely egyéb értékpapírra, amely áruhoz vagy az I. melléklet C. szakaszának 10. pontjában említett alaptermékhez kapcsolódik.
Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki a követendő eljárás azon pénzügyi szervezet számára történő meghatározására, amely egy túlnyomórészt üzleti jellegű vállalkozáscsoport része, és amely fedezeti mentességet kérhet az általa tartott olyan pozíciókra vonatkozóan, amelyek objektíven mérhető módon csökkentik a vállalkozáscsoport nem pénzügyi szervezeteinek kereskedelmi tevékenységéhez közvetlenül kapcsolódó kockázatokat.
Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki annak az eljárásnak a meghatározására, amelynek keretében a személyek mentességet kérhetnek olyan pozíciókra vonatkozóan, amelyek egy kereskedési helyszínre vonatkozó likviditás biztosításával kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére szolgáló ügyletekből erednek.
Az ESMA a harmadik és a negyedik albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés harmadik és negyedik albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.”;
b) a (3) és a (4) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(3) Az ESMA jegyzéket készít az (1) bekezdésben említett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekről, és szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki azon számítási módszertan meghatározására, amelyet az illetékes hatóságoknak alkalmazniuk kell a havi azonnali pozíciólimitek és az egyéb, természetben és készpénzben kiegyenlített, árualapú származtatott termékekre vonatkozó, az érintett származtatott termék jellemzőin alapuló havi pozíciólimitek megállapítására.
Az (1) bekezdésben említett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékek jegyzékének elkészítésekor az ESMA a következő tényezőket veszi figyelembe:
a) a piaci szereplők száma;
b) az adott származtatott termék alapjául szolgáló áru.
Az első albekezdésben említett számítási módszertan meghatározásakor az ESMA a következő tényezőket veszi figyelembe:
a) az alapul szolgáló áruból leszállítandó mennyiség;
b) a származtatott termékben foglalt összes nyitott pozíció és az alapul szolgáló ugyanazon árut tartalmazó más pénzügyi eszközökben foglalt összes nyitott pozíció;
c) a piaci szereplők száma és nagysága;
d) az alapul szolgáló árupiac jellemzői, beleértve a termelés, a fogyasztás és a piacra szállítás jellemző módjait;
e) új árualapú származtatott termékek kidolgozása;
f) a kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozások vagy piaci szereplők, valamint egyéb joghatóságok pozíciólimitekkel kapcsolatos tapasztalatai.
Az ESMA az első albekezdésben említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés első albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.
(4) Az illetékes hatóság pozíciólimiteket határoz meg a kereskedési helyszíneken kereskedett kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekre és mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekre vonatkozóan, a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokban megállapított számítási módszertan alapján. Az ilyen pozíciólimitek magukban foglalják a gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket is.
Amennyiben a piacon jelentős változás következik be, ideértve a leszállítandó mennyiségnek vagy a nyitott pozíciónak az illetékes hatóság által meghatározotthoz viszonyított jelentős változását is, az illetékes hatóság felülvizsgálja és újból meghatározza az első albekezdésben említett pozíciólimiteket a Bizottság által a (3) bekezdés szerint elfogadott szabályozástechnikai standardokban megállapított számítási módszertan alapján.”;
c) a (6), a (7) és a (8) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(6) Amennyiben ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel egynél több joghatóság kereskedési helyszínein jelentős nagyságrendben kereskednek, vagy amennyiben ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel egynél több joghatóság kereskedési helyszínein kereskednek, azon kereskedési helyszín illetékes hatósága, ahol a legnagyobb mértékű forgalmat bonyolítják (a továbbiakban: a központi illetékes hatóság), egységes pozíciólimitet állapít meg, amelyet az adott származtatott termékek esetében minden kereskedésre alkalmazni kell. A központi illetékes hatóság az alkalmazandó egységes pozíciólimitről és ezen egységes pozíciólimit bármely felülvizsgálatáról konzultációt folytat a többi olyan kereskedési helyszín illetékes hatóságaival, ahol az említett mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel jelentős nagyságrendben kereskednek, illetve ahol ezen kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel kereskednek.
Azon illetékes hatóságok, amelyek nem fogadják el a központi illetékes hatóság által meghatározott egységes pozíciólimitet, írásban teljeskörűen és részletesen kifejtik azon indokokat, amelyek alapján úgy tekintik, hogy az (1) bekezdésben megállapított követelmények nem teljesültek. Az illetékes hatóságok közötti véleménykülönbségből eredő bármely vitát az ESMA rendezi az 1095/2010/EU rendelet 19. cikke szerinti hatáskörének megfelelően.
Azon kereskedési helyszínek illetékes hatóságai, ahol ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékekkel jelentős nagyságrendben kereskednek vagy ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, kritikus vagy jelentős árualapú származtatott termékekkel kereskednek, valamint az adott származtatott termék pozícióbirtokosainak illetékes hatóságai a vonatkozó adatok kölcsönös átadására is kiterjedő együttműködési megállapodásokat kötnek annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az egységes pozíciólimit nyomon követését és érvényesítését.
(7) Az ESMA évente legalább egyszer ellenőrzi, hogy az illetékes hatóságok milyen módon hajtották végre az ESMA által a (3) bekezdés szerint kidolgozott számítási módszertannal összhangban megállapított pozíciólimiteket. Ennek során az ESMA biztosítja, hogy az ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező, mezőgazdaságiáru-alapú származtatott termékek vagy kritikus vagy jelentős ügyletek esetében ténylegesen egységes pozíciólimitet alkalmazzanak attól függetlenül, hogy azokkal hol kereskednek a (6) bekezdésnek megfelelően.
(8) A tagállamok biztosítják, hogy az olyan kereskedési helyszínt működtető befektetési vállalkozások vagy piaci szereplők, amelyen árualapú származtatott termékekkel kereskednek, pozíciókezelési kontrollmechanizmust alkalmazzanak, beleértve azt is, hogy a kereskedési helyszín jogosult a következőkre:
a) a személyek nyitott pozícióinak nyomon követése;
b) a vonatkozó dokumentumokat is beleértve a személyektől származó valamennyi releváns információk beszerzése, amelyek a vállalt pozíció vagy kitettség nagyságára és rendeltetésére, továbbá a tényleges tulajdonosokra, bármely együttes fellépéssel kapcsolatos megegyezésre, az alapul szolgáló piacon meglévő bármely kapcsolódó eszközre vagy kötelezettségre, beleértve adott esetben az ugyanazon alaptermékhez kapcsolódó és ugyanazon jellemzőkkel rendelkező árualapú származékos termékekhez kapcsolódó, más kereskedési helyszíneken és tőzsdén kívül, tagokon és résztvevőkön keresztül meglévő pozíciókra vonatkoznak;
c) egy személytől annak kérése, hogy ideiglenesen vagy tartósan lezárja vagy csökkentse pozícióját, valamint hogy egyoldalúan tegyen intézkedést a pozíció lezárása vagy csökkentése érdekében, amennyiben az adott személy nem tesz eleget a kérésnek; valamint
d) egy személy kötelezése arra, hogy megállapodás szerinti áron és mértékben ideiglenesen, a jelentős vagy domináns pozícióból fakadó hatások mérséklésének kifejezett szándékával irányítson vissza likviditást a piacra.
Az ESMA szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki, amelyekben az érintett kereskedési helyszínek jellemzőit figyelembe véve meghatározza a pozíciókezelési kontrollmechanizmus tartalmát.
Az ESMA az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2021. november 28-ig benyújtja a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdés második albekezdésében említett szabályozástechnikai standardoknak az 1095/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse.”;
d) a (12) bekezdés d) pontja helyébe a következő szöveg lép:
„d) annak meghatározását, hogy e cikk (6) bekezdése szerint mi minősül jelentős nagységrendnek;”.
11. Az 58. cikk a következőképpen módosul:
a) az (1) bekezdés a következő albekezdéssel egészül ki:
„A pozíciók jelentése nem vonatkozik a 4. cikk (1) bekezdése 44. pontjának c) alpontjában említett bármely egyéb értékpapírokra, amelyek áruhoz vagy az I. melléklet C. szakaszának 10. pontjában említett alaptermékhez kapcsolódnak.”;
b) a (2) bekezdés helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A tagállamok biztosítják, hogy az árualapú származtatott termékekkel vagy kibocsátási egységekkel, illetve azok származtatott termékeivel kereskedési helyszínen kívül kereskedő befektetési vállalkozások az 57. cikk (6) bekezdésében említett központi illetékes hatóság vagy - központi illetékes hatóság hiányában - az árualapú származtatott termékek vagy kibocsátási egységek, illetve ezek származtatott termékeinek kereskedési helyszíne szerinti illetékes hatóság részére legalább naponta rendelkezésre bocsássák az általuk, valamint ügyfeleik által, azok ügyfelei által - a végső ügyfél eléréséig - a gazdaságilag egyenértékű tőzsdén kívüli ügyletekben és adott esetben a kereskedési helyszínen kereskedett árualapú származtatott termékekben, kibocsátási egységekben, illetve ezek származtatott termékeiben tartott pozíciók teljes bontását, a 600/2014/EU rendelet 26. cikkével és adott esetben az 1227/2011/EU rendelet 8. cikkével összhangban.”
12. A 73. cikk (2) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A tagállamok megkövetelik a befektetési vállalkozásoktól, a piacműködtetőktől, a 600/2014/EU rendelettel összhangban engedélyezett azon APA-któl és ARM-ektől, amelyekre nem vonatkozik eltérés az említett rendelet 2. cikkének (3) bekezdése szerint, az adatszolgáltatóktól, a befektetési szolgáltatások vagy tevékenységek, illetve kiegészítő szolgáltatások kapcsán a hitelintézetektől, valamint harmadik országok fiókirodáitól, hogy olyan megfelelő eljárásokat alakítsanak ki, amelyekkel az alkalmazottaik egy meghatározott, független és önálló csatornán keresztül belsőleg jelenthetik a tényleges vagy potenciális jogsértéseket.”
13. A 89. cikk (2)-(5) bekezdésének helyébe a következő szöveg lép:
„(2) A Bizottságnak a 2. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 16. cikk (12) bekezdésében, a 23. cikk (4) bekezdésében, a 24. cikk (13) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében, a 27. cikk (9) bekezdésében, a 28. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikk (5) bekezdésében, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 32. cikk (4) bekezdésében, a 33. cikk (8) bekezdésében, az 52. cikk (4) bekezdésében, az 54. cikk (4) bekezdésében, a 58. cikk (6) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 65. cikk (7) bekezdésében és a 79. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazása határozatlan időre szól 2014. július 2-től kezdődő hatállyal.
(3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 2. cikk (3) bekezdésében, a 2. cikk (4) bekezdésében, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdésében, a 4. cikk (2) bekezdésében, a 13. cikk (1) bekezdésében, a 16. cikk (12) bekezdésében, a 23. cikk (4) bekezdésében, a 24. cikk (13) bekezdésében, a 25. cikk (8) bekezdésében, a 27. cikk (9) bekezdésében, a 28. cikk (3) bekezdésében, a 30. cikk (5) bekezdésében, a 31. cikk (4) bekezdésében, a 32. cikk (4) bekezdésében, a 33. cikk (8) bekezdésében, az 52. cikk (4) bekezdésében, az 54. cikk (4) bekezdésében, az 58. cikk (6) bekezdésében, a 64. cikk (7) bekezdésében, a 65. cikk (7) bekezdésében és a 79. cikk (8) bekezdésében említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.
(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot.
(5) A 2. cikk (3) bekezdése, a 2. cikk (4) bekezdése, a 4. cikk (1) bekezdése 2. pontjának második albekezdése, a 4. cikk (2) bekezdése, a 13. cikk (1) bekezdése, a 16. cikk (12) bekezdése, a 23. cikk (4) bekezdése, a 24. cikk (13) bekezdése, a 25. cikk (8) bekezdése, a 27. cikk (9) bekezdése, a 28. cikk (3) bekezdése, a 30. cikk (5) bekezdése, a 31. cikk (4) bekezdése, a 32. cikk (4) bekezdése, a 33. cikk (8) bekezdése, az 52. cikk (4) bekezdése, az 54. cikk (4) bekezdése, az 58. cikk (6) bekezdése, a 64. cikk (7) bekezdése, a 65. cikk (7) bekezdése vagy a 79. cikk (8) bekezdése értelmében elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő három hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam három hónappal meghosszabbodik.”
14. A 90. cikk a következő bekezdéssel egészül ki:
„(1a) A Bizottság a kibocsátási egységek vagy az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek tekintetében 2021. december 31-ig felülvizsgálja a 2. cikk (1) bekezdésének j) pontjában megállapított mentesség hatását, és a felülvizsgálathoz adott esetben mellékeli a mentesség módosítására irányuló jogalkotási javaslatot. Ezzel összefüggésben a Bizottság értékeli a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek uniós és harmadik országbeli forgalmazását, a 2. cikk (1) bekezdésének j) pontjában megállapított mentességnek a befektetők védelmére gyakorolt hatását, a kibocsátási egységek és az azokhoz kapcsolódó származtatott termékek piacainak integritását és átláthatóságát, valamint azt, hogy szükséges-e intézkedéseket elfogadni a harmadik országbeli kereskedési helyszíneken folytatott kereskedés kapcsán.”
A 2. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„(1) A tagállamok 2020. december 28-ig elfogadják és kihirdetik:
a) az ezen irányelv rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges, hitelintézeteket érintő intézkedéseket;
b) az ezen irányelv 1. cikke (1) és (9) bekezdésének a 2013/36/EU irányelv 2. cikkének (5) és (6) bekezdése és 21b. cikke tekintetében való megfeleléshez szükséges, hitelintézeteket és befektetési vállalkozásokat érintő intézkedéseket.
Erről haladéktalanul tájékoztatják a Bizottságot.
A tagállamok ezeket a rendelkezéseket 2020. december 29-től alkalmazzák. Mindazonáltal az ezen irányelv 1. cikkének 21. pontjában és 29. pontjának a), b) és c) alpontjában a 2013/36/EU irányelv 84. cikkére és 98. cikkének (5) és (5a) bekezdésére tekintettel meghatározott módosításoknak való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket 2021. június 28-tól, az ezen irányelv 1. cikkének 52. és 53. pontjában a 2013/36/EU irányelv 141b. és 141c. cikkére, valamint 142. cikkének (1) bekezdésére tekintettel meghatározott módosításoknak való megfeleléshez szükséges rendelkezéseket pedig 2022. január 1-jétől kell alkalmazni.
A tagállamok 2021. június 26-ig elfogadják, kihirdetik és alkalmazzák az ezen irányelv rendelkezéseinek való megfeleléshez szükséges, a befektetési vállalkozásokat érintő intézkedéseket, az első albekezdés b) pontjában említett intézkedések kivételével.
Amikor a tagállamok elfogadják ezeket a rendelkezéseket, azokban hivatkozni kell erre az irányelvre, vagy azokhoz hivatalos kihirdetésük alkalmával ilyen hivatkozást kell fűzni. A hivatkozás módját a tagállamok határozzák meg.”
A 94. cikk (2) bekezdésének harmadik, negyedik és ötödik albekezdése helyébe a következő szöveg lép:
„A 92. cikk (3) bekezdésében említett azon munkavállalók azonosítása céljából, akiknek szakmai tevékenysége lényeges hatást gyakorol az intézmény kockázati profiljára, kivéve a befektetési vállalkozások munkavállalóit, az EBH a következők meghatározására szolgáló kritériumokat meghatározó szabályozástechnikai standardtervezeteket dolgoz ki:
a) vezetői felelősség és ellenőrzési feladatok;
b) lényeges szervezeti egység és jelentős hatás az érintett szervezeti egység kockázati profiljára; valamint
c) a 92. cikk (3) bekezdésében kifejezetten nem említett olyan egyéb munkavállalói kategóriák, amelyek esetében a munkavállalók szakmai tevékenységei összehasonlítható módon ugyanolyan lényeges hatást gyakorolnak az intézmény kockázati profiljára, mint az említett bekezdésben említett kategóriák esetében.
Az EBH-nak az említett szabályozástechnikai standardtervezeteket 2019. december 28-ig kell benyújtania a Bizottságnak.
A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy ezen irányelvet az e bekezdésben említett szabályozástechnikai standardoknak az 1093/2010/EU rendelet 10-14. cikkével összhangban történő elfogadásával kiegészítse. A befektetési vállalkozásokra alkalmazandó szabályozástechnikai standardok tekintetében az ezen irányelvnek az (EU) 2018/843 európai parlamenti és tanácsi irányelvvel * módosított 94. cikke (2) bekezdésében megállapított felhatalmazás 2021. június 26-ig továbbra is alkalmazandó.”
(1) A tagállamok 2021. november 28-ig elfogadják és kihirdetik azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseket, amelyek szükségesek ahhoz, hogy ennek az irányelvnek megfeleljenek. E rendelkezések szövegét haladéktalanul közlik a Bizottsággal.
A tagállamok ezeket az intézkedéseket 2022. február 28-tól kezdődően alkalmazzák.
(2) A tagállamok közlik a Bizottsággal belső joguk azon főbb rendelkezéseinek szövegét, amelyeket az ezen irányelv által szabályozott területen fogadnak el.
(3) Az (1) bekezdéstől eltérve a 2013/36/EU és az (EU) 2019/878 irányelv módosításait 2020. december 28-tól kell alkalmazni.
A Bizottság 2021. július 31-ig - a Bizottság által lefolytatott nyilvános konzultáció eredményei alapján - felülvizsgálja többek között a) az értékpapírpiacok struktúrájának működését a 2020 utáni új gazdasági realitások tükrében, a piaci struktúrával kapcsolatos adatokat és adatminőséget érintő kérdéseket, valamint az átláthatósági szabályokat, beleértve a harmadik országokkal kapcsolatos kérdéseket, b) a kutatásra vonatkozó szabályokat, c) a tanácsadóknak történő kifizetések valamennyi formájára és azok szakmai képzettségének szintjére vonatkozó szabályokat, d) a termékirányítást, e) a veszteségre vonatkozó adatszolgáltatást, valamint f) az ügyfelek kategorizálását. A Bizottság adott esetben jogalkotási javaslatot nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.
Ez az irányelv az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.
Ennek az irányelvnek a tagállamok a címzettjei.
Kelt Brüsszelben, 2021. február 16-án.
| az Európai Parlament részéről | a Tanács részéről | |
| az elnök | az elnök | |
| D. M. SASSOLI | A. P. ZACARIAS |
