A jogszabály mai napon ( 2022.05.25. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2021, https://eur-lex.europa.eu/

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (2021/C 300/09) VÉLEMÉNYE

a Covid19-válság tapasztalatairól és tanulságairól a régiókban és városokban * 

Előadó: Joke SCHAUVLIEGE (BE/EPP), a flamand parlament alelnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Bevezető megjegyzések

1. megjegyzi, hogy a Covid19-válság olyan széles körű és átfogó reagálást tett szükségessé, amely nemcsak a nemzeti, hanem a nemzetközi és a határokon átnyúló helyzeteket, valamint a helyi és regionális szükségleteket is figyelembe veszi;

2. megerősíti amelletti elkötelezettségét, hogy szorosan együttműködik az európai városokkal, régiókkal és azok hálózataival, a tagállamokkal, az uniós intézményekkel, valamint a nemzetközi szervezetekkel az azzal kapcsolatos tanulságok áttekintésében, ahogyan a Covid19-válság kezelése és a helyreállítás megvalósult a különböző kormányzati szinteken, és ezáltal javítja az EU reagálási képességeit a jövőben bekövetkező világjárványok és egyéb típusú válságok esetén;

3. megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepét nem lehet alábecsülni e téren. Megvan azon előnyük, hogy közel állnak a polgárokhoz, ennélfogva tisztában vannak a helyi igényekkel, és válsághelyzetben is elsőként reagálnak. Emellett a civil társadalom szerepvállalásának különböző formái is igen fontos szerepet játszanak a polgárokkal való kapcsolat biztosításában és abban, hogy azok megkapják a szükséges szolgáltatásokat;

4. felhívja a figyelmet arra, hogy a 27 tagállamból 19-ben a helyi és regionális önkormányzatok elsődleges és/vagy kizárólagos közegészségügyi hatáskörökkel rendelkeznek;

5. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az eddigiek során a frontvonalban küzdöttek a Covid19 ellen, és így tesznek a továbbiakban is, ezáltal a polgárokhoz legközelebbi kormányzati szintjen reagálnak a polgárok közösségeit érintő egészségügyi, szociális és gazdasági veszélyhelyzetekre, és vezetik társadalmunkat a fenntartható és reziliens helyreállítás felé;

6. meggyőződését fejezi ki, hogy nagyobb fokú koordináció szükséges a kormányzat valamennyi szintje között annak érdekében, hogy a jövőbeli válságokra koherens és hatékony módon lehessen reagálni. Ez nemcsak az olyan területekre vonatkozik, mint az orvostechnikai eszközök beszerzése, hanem a határokon átnyúló megállapodásokra, a határok lezárására és az emberek mozgására, a gazdasági támogatásra, valamint a jobb felkészültséget támogató információmegosztási és előrejelzési tevékenységekre is;

7. meggyőződése továbbá, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia során meg kell vitatni az egészségügy területére vonatkozó uniós hatáskörök (az EUMSZ 168. cikke) kibővítésének kérdését, hogy javítani lehessen a koordinációt, az együttműködést és a jövőbeli egészségügyi veszélyekre való hatékony reagálást; A szubszidiaritás elvének figyelembevételével fejleszteni kell a megerősített európai együttműködést;

8. megismétli, hogy helyzetük miatt a határ menti régiókat különösen súlyosan érintette a világjárvány. Mivel a szomszédos országokban hozott intézkedések nem egyértelműek, ez számos bizonytalansághoz és kényelmetlenséghez vezet a határ menti területek lakosai és vállalkozói számára. Ezért több konzultációra van szükség többek között a határlezárásokkal, a személyek szabad mozgásának korlátozásával, a gazdasági támogatási intézkedésekkel és egyéb szabályozásokkal kapcsolatban. A határ menti régiók valójában kísérleti laboratóriumként szolgálhatnak egy hatékonyabb európai megközelítéshez;

9. üdvözli azokat az uniós intézkedéseket és új javaslatokat, amelyeket a Covid19 elleni küzdelemmel összefüggésben, valamint az EU egészének a válságból való kilábalása érdekében hajtottak végre, illetve terjesztettek elő; javasolja, hogy a vidéki térségek, a városok és a régiók tapasztalatai alapján alaposan értékeljék ki, hogy mennyire hatékonyak ezek az intézkedések a gyakorlatban;

10. áttekinti a régiók és városok Régiók Bizottsága által kidolgozott 2020. évi barométerét * , amely részletes adatokkal szolgál a Covid19 helyi és regionális hatásairól, emellett konkrét példákkal szemlélteti a bevált módszereket, továbbá bemutatja a városok és a régiók, ezen belül a vidéki térségek és kevésbé fejlett régiók által tapasztalt kihívásokat;

11. sürgeti az európai uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy a Covid19-cel és a jövőben esetlegesen bekövetkező egyéb világjárványokkal összefüggésben vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a helyi, nemzeti és uniós szintű helyreállítási és rezilienciaépítési tervek elkészítésébe; meggyőződése, hogy ezek az intézkedések csak a helyi és regionális dimenzió figyelembevételével lehetnek eredményesek;

A regionális egészségügyi ellátórendszereket érintő válsághelyzet

12. kiemeli azokat a feladatokat, amelyeket számos tagállamban a helyi és a regionális önkormányzatok látnak el népegészségügyben; elismerően nyilatkozik azokról az intézkedésekről, amelyeket a települések, városok és régiók hoztak polgáraik egészségének védelme, a nélkülözhetetlen egészségügyi ellátások irányítása, az egészségügyi dolgozók támogatása, a területükön működő egészségügyi ellátórendszerekre irányuló beruházások terén, a jelenlegi súlyos egészségügyi válsághelyzet miatti hatalmas nyomás alatt is szorosan együttműködve a civil társadalommal és más szereplőkkel;

13. meggyőződése, hogy az európai egészségügyi unió létrehozása, valamint az Unió jövőjéről szóló konferencia keretében az egészségügyi kompetenciákról tartandó vita kapcsán szükség van arra, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a helyi és regionális önkormányzatokat bevonják az EU egészségügyi kompetenciáinak kibővítéséről folytatott fent említett megbeszélésekbe;

14. a Régiók Bizottsága 2020. évi helyi és regionális barométere alapján felhívja a figyelmet az egészségügyi ellátórendszerek regionális különbségeire és vészhelyzeti felkészültség szűk keresztmetszeteire; sürgeti a nemzeti kormányokat és az európai uniós intézményeket, hogy a városok és a régiók legutóbbi gyakorlati tapasztalatait felhasználva hozzanak intézkedéseket e különbségek csökkentésére. Az európai szemeszternek mélyrehatóbban kellene foglalkoznia az egészségügyi rendszerekbe történő közberuházások kiemelkedő fontosságával;

15. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ellátás teljesítményére vonatkozó uniós szintű jelentéstételben, valamint a jobb felkészültségre vonatkozó adatokban a nemzeti szintű adatok mellett helyet kell kapnia a helyi és a regionális dimenziónak is. Ez különösen fontos az egyének, főként a határ menti ingázók szabad mozgásának megőrzése érdekében azokon a területeken, ahol a vírus terjedését ellenőrzés alatt tartják;

16. határozott és megerősített uniós oltóanyag-stratégiát sürget, amely szolidaritást mutat; minőségi és biztonsági okokból fontosnak tartja, hogy ragaszkodjanak a Covid19-oltóanyagok közös európai beszerzéséhez. Kiemeli, hogy az EU-nak fenn kell tartania és meg kell védenie az oltóanyagok és védőfelszerelések közös piacát. Egyetlen ország sem gátolhatja meg a szállítást, illetve nem írhat alá saját szerződést oltóanyaggyártókkal. Fontos, hogy az uniós szinten aláírt megállapodások átláthatóak legyenek, és egyértelmű követelményeket írjanak elő a vakcinák szállítására vonatkozóan, mivel az EU nagy összegeket költ fejlesztési és gyártó létesítményekre;

17. meggyőződése, hogy az EU stratégiai autonómiájának biztosítása, valamint a normál és válságkörülmények közötti felkészültség és reziliencia növelése érdekében az EU-nak kezelnie kell a hiányt, és csökkentenie kell a harmadik országoktól való függőségét azáltal, hogy ösztönzi a tagállamokat és a vállalatokat bizonyos gyógyszerek, kritikus anyagok, többek között oltóanyagok és védőfelszerelések gyártásának Európába történő visszahelyezésére;

18. meggyőződése, hogy az európai régiók számára elkerülhetetlenül fontos a lakosság egészségügyi, demográfiai és társadalmi-gazdasági tényezőire vonatkozó, jó minőségű adatok biztonságos módon történő gyűjtése annak érdekében, hogy beazonosítsák a kiszolgáltatott helyzetű csoportokat, és megkönnyítsék az egészségügyi politikák eredményes végrehajtását. Ez megfelelő és fenntartható finanszírozást igényel;

19. rámutat arra, hogy minden szintnek be kell ruháznia a helyi egészségügyi ellátásban dolgozók képzésébe és rezilienciájába, megerősítve az e területen a legnagyobb hiányosságokat mutató térségeket, költségvetési szempontból megindokolva az ilyen intézkedéseket;

20. hangsúlyozza, hogy minden veszélyhelyzeti tervben szerepelnie kell a határokon átnyúló együttműködésnek. Európában erősebb szolidaritásra van szükség a tagállamok és a régiók között, és ebben alulról építkező megközelítésekre is építeni kell. Nemzetközi szintű együttműködésre is szükség van a leghátrányosabb helyzetű térségekkel, mivel rá kellett jönnünk, hogy csak együtt lábalhatunk ki az egészségügyi válságból. A közös beruházások sokkal eredményesebbek lehetnek, ahogyan ez az egészségügyi ellátás területén egyértelműen bebizonyosodott, amikor a régiók és országok betegeket vettek át egymástól. Ezenkívül jelentős hozzáadott értéke lett volna az egyéni védőeszközök beszerzésének, valamint a világjárvánnyal kapcsolatos témákban az ismeretszerzés és a kutatás közös megközelítésének. Európának fokoznia és védenie kell kutatási kapacitásait, valamint az oltóanyagok és a jelenlegi járványhoz és jövőbeli járványokhoz kapcsolódó anyagok és berendezések EU-n belüli gyártását, biztosítva az önellátást és a külső piactól való függetlenséget;

21. a különböző irányítási szintek viszonyában a hitelesség, az elszámoltathatóság és a kölcsönös tisztelet növelését célzó intézkedéseket sürget, amelyek biztosítják a különböző szintek közötti helyes feladatmegosztást és jó kommunikációt; a szakpolitika szintjei között formális és informális helyzetekben is jobb koordináció valósítható meg a nemzeti, regionális és helyi szintek részvételével működő, hatékony munkacsoportok létrehozásával, valamint a helyi szereplők megfelelő támogatásával - pénzügyi források, valamint keretrendszerek és iránymutatások formájában is;

22. meggyőződése, hogy az európai régióknak külön értékelést kell végezniük a világjárványnak a lakosság, és különösen a legsérülékenyebb csoportok mentális egészségére gyakorolt hatásáról, fokozniuk kell a mentális egészségbe való beruházásokat, és stratégiákat kell kidolgozniuk arról, hogy az egészségügyi válság alatt hogyan védik a fiatal népességet;

A világjárvány hatásai a vidéki térségekre

23. rámutat arra, hogy a világjárvány súlyosbította a vidéki térségek számos ismert problémáját, és ismételten rávilágított e térségek kiszolgáltatott helyzetére. Hangsúlyozza azonban, hogy a vidéki térségek, különösen a mezőgazdasági termelők döntő szerepet játszottak az európai élelmiszerrendszerek ellenálló képességének a világjárvány idején történő megerősítésében, és annak érdekében, hogy továbbra is biztosítsuk az európai élelmiszerek bőséges, megfizethető és hozzáférhető rendelkezésre állását, a mezőgazdasági termelőknek segítségre lesz szükségük a jelenlegi és jövőbeli veszélyek enyhítéséhez. Ebben kulcsszerepet játszhatnak a legújabb innovatív gazdálkodási módszerek és technológiák;

24. hangsúlyozza, hogy a szakpolitikák általában a városok és városi térségek szempontjai alapján készülnek. Ezek a szakpolitikák nem mindig felelnek meg a vidéki térségek eltérő hátterének, szükségleteinek és lehetőségeinek; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon olyan intézkedéseket, amelyek jobban figyelembe veszik a vidéki térségek hátterét. A jelenlegi kontextusban fennáll a veszélye, hogy a válság szükséghelyzeti jellege miatt a helyreállítási terv és más uniós szakpolitikák végrehajtása a városoknak és a városi térségeknek kedvezhet. Ha nem vonják be a régiókat a helyreállítási terv kidolgozásába és végrehajtásába, akkor figyelmen kívül hagyják a vidéki térségek bizonyos szükségleteit és lehetőségeit. Ezenkívül fontos hangsúlyozni, hogy a vidékfejlesztési politika túlmutat az agrárpolitikán, és magában foglalja a vidéki térségekre vonatkozó szociális és szolgáltatási politikát is, amely a termelékenység szempontjából gyakran marginális, de központi szerepet játszik a környezet, a táj és a biológiai sokféleség védelme terén. Nagyobb figyelmet kellene fordítani a gazdasági fejlődésre, a szolgáltatásokra, az innovációra, a természet- és tájvédelemre, valamint a vidéki területek megközelíthetőségére;

25. üdvözli az Európai Bizottság konzultációját a vidéki térségekkel kapcsolatos hosszú távú jövőképről; rámutat arra, hogy a különböző kihívások leküzdéséhez az Európai Bizottságnak az adott kihívásokra vonatkozó konkrét célokat és mutatószámokat kell meghatároznia. A párhuzamos rendszerek elkerülése érdekében ezeket a célkitűzéseket és mutatókat be kell építeni a regionális fejlesztés keretében végzett nyomon követésbe és fejlesztésbe. Ez kevésbé önkéntes jellegű dokumentumot feltételez, amely így arra ösztönözné a tagállamokat és a szakpolitikai döntéshozókat, hogy gondolják át a célok legeredményesebb megvalósítási módjait. A konkrét célokra és mutatószámokra vonatkozó tagállami jelentések alapján nyomon lehetne követni az előrehaladást, és szükség esetén kiegészítő költségvetési forrásokat vagy támogatást lehetne biztosítani. Néhány konkrét példa:

- digitális átállás - a nagy sebességű internet infrastruktúrájára vonatkozó célok, az intelligens falvak és vidék adaptált megközelítése, digitális készségekre vonatkozó célok,

- az egészségügyi szolgáltatások, az oktatás, a szakképzés és a széles sávú rendszerek minősége és biztosítása,

- a társadalmi és környezeti jóllét kapcsolatteremtésen alapuló megközelítése, amely a lakossági szükségletek aktív feltárására és ellátására épül;

26. rámutat arra, hogy a világjárvány nemcsak negatív hatással van a vidéki térségekre. A távmunka valószínűleg hosszú távú hatással lesz a munkaerőpiacra, mivel mind a vállalatok, mind pedig a munkavállalók számára új lehetőségek kínálkoznak a városokon kívüli munkavégzésre. Ha a vidéki területek gyors szélessávú hozzáférés révén összekapcsolódnak, és ezzel egyidejűleg fontos közszolgáltatásokat tudnak nyújtani, az emberek még könnyebben választhatják a vidéket életterükként;

27. kifejezi meggyőződését, hogy a kettős - digitális és zöld - átállás lehetőségeket teremthet a vidék helyreállításának támogatásához;

28. kiemeli, hogy a világjárvány idején a nők döntő szerepet játszottak a vidéki területeken a környezet és az emberek gondozásában. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy minden vidékfejlesztési politika vegye figyelembe a nemek közötti egyenlőséget;

29. hangsúlyozza, hogy a gyorsan változó helyzetekben egyre nyilvánvalóbb a tájékozott döntéseket megalapozó információk hiánya. A régiók és tagállamok közötti adatmegosztás hozzájárulhat e kihívás leküzdéséhez. Ez feltételezi bizonyos technológiák és infrastruktúrák kialakítását. Az adatmegosztási platformok elősegítheti az adatok gyors rendelkezésére bocsátását. A meglévő rendszerek az új információk alapján átalakíthatók. Ez elmondható az egészségügyi ágazatról, de éppolyan hasznos a logisztikai kihívásokkal, a munkaerő változásaival stb. érintett egyéb rendszerek szempontjából is. Alapvető fontosságú az ellátási láncokban (a nyersanyagok, a természeti erőforrások, a hulladékgazdálkodás stb. terén) új koordinációs formák létrehozása, az agrár-élelmiszerlánc újjáépítése, valamint még inkább körforgásos és összekapcsolt gondolkodásmódok kialakítása;

30. rámutat arra, hogy a le nem kötött EMVA-forrásoknak a mezőgazdasági termelők és kkv-k vidéki térségekben jelentkező, Covid19-cel összefüggő likviditási problémái kezelésére történő rugalmas felhasználása előnyös volt az e források tekintetében alacsony felhasználási aránnyal rendelkező tagállamok számára, azok a tagállamok viszont nem élhettek vele, amelyek már korábban felhasználták a lekötött forrásaikat * ;

31. beruházásokat javasol az agrár-élelmiszeripari ellátási láncok rezilienciájának megerősítése terén, helyi és globális szinten egyaránt, a fenntartható termelésre, a körforgásos láncokra és lehetőleg a helyi értékek megőrzésére összpontosítva. A reziliencia szempontjából ígéretes útnak tűnik a beszállítók és a fogyasztók sokféleségének hangsúlyozása, valamint hogy puffereket és tartalékokat, illetve redundanciát hozzanak létre az ellátási láncokban, ez azonban az egyes vállalkozások számára költséges is lehet;

32. úgy véli, hogy a világjárvány lehetőségnek tekinthető arra, hogy felgyorsítsuk a zöld átállást vidéki térségeinkben, például helyi vagy regionális élelmiszerrendszerek megvalósítása és a „termelőtől a fogyasztóig” stratégia mennyiségi céljainak és általánosabban az európai zöld megállapodás célkitűzéseinek gyorsabb elérése révén, feltéve, hogy ez nem akadályozza az európai mezőgazdasági termelők és vállalkozások gazdasági biztonságát;

33. megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javasolja az élelmiszerrendszer rezilienciájának értékelését és egy vészhelyzeti terv kidolgozását az élelmiszer-ellátás és az élelmezésbiztonság válság idején történő biztosítása érdekében. A terv az Európai Bizottság által koordinált és a tagállamok bevonásával működő élelmiszerválság-elhárítási mechanizmust hoz létre. A mechanizmus a válság jellegétől függően különböző ágazatokra fog kiterjedni (mezőgazdaság, halászat, élelmiszer-biztonság, munkaerő, egészségügy, közlekedés, alternatív energiaforrások, agro-energia stb.). Fontos biztosítani, hogy a vidéki térségekben működő helyi és regionális önkormányzatok is hozzájárulhassanak ehhez a mechanizmushoz;

34. támogatja a köz- és magánszektorbeli szervezetekkel közös polgári szerepvállalás új lehetőségeinek megteremtését, valamint a közösségek szerepének erősítését a városi és vidéki területek mai problémáinak megoldására irányuló társalkotási munkában, például a vidéki és városi közös javak létrehozásában;

35. hangsúlyozza a szolidaritási hálózatok és a közösségi gazdaság szerepét a világjárvány idején a vidéki közösségekben, valamint a vidéki és városi területek között;

36. meggyőződése, hogy a Covid19-válság vidéki térségeken jelentkező kihívásainak leküzdéséhez hasznos volna támogatni és megerősíteni a LEADER-programot, valamint az összes tagállamban figyelmet kellene fordítani mind a közösségi, mind az üzleti tevékenységek fejlesztésére; el kellene távolodni a túlzottan mezőgazdasági szemlélettől, továbbá a nagyobb rugalmasság lehetséges eszközeként meg kellene vizsgálni az intelligens falvak koncepcióját. Az adminisztratív követelményeket úgy kell alakítani, hogy önkéntesek, illetve lakossági csoportok is részt vehessenek a programban. Emellett a helyi lakosság azonnali szükségleteinek ellátása, valamint a helyi szintű innováció meghonosítása közötti egyensúly megteremtése is rugalmasabb és alulról felfelé építkező megközelítést igényel. Lehetséges megoldás például a helyi akciócsoportok összekapcsolása az innovátorhálózatokkal;

37. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazatot érintő válságokra képzett, hatékonyan felhasználható tartalék nyilvánvalóan a jövőben esetlegesen bekövetkező pandémiás veszélyhelyzetek elhárítását szolgáló eszköztár lényegi eleme, amelyet ennélfogva megfelelően és fenntartható módon finanszírozni kell;

38. kéri a helyi és regionális önkormányzatok - köztük a legkülső régiók - bevonását az olyan új uniós eszközök kialakításába, mint a Next Generation EU helyreállítási tervei és az Európai Bizottság által „a termelőtől a fogyasztóig” stratégia keretében javasolt élelmiszerválság-elhárítási mechanizmus;

39. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság termelékenységét és fenntarthatóságát célzó európai innovációs partnerség (EIP-AGRI) operatív csoportjai megfelelő eszközei a mezőgazdasági innováció támogatásának. Hasonló mechanizmusra van szükség a mezőgazdasági ágazaton kívüli vidéki innováció ösztönzésére. E megközelítésnek ki kell terjednie minden olyan szereplőre, amely a vidéki térségek valamely konkrét kihívásával kapcsolatos ismeretekkel és szakértelemmel rendelkezik, továbbá támogatnia kell a vidéki térségeken innovációval foglalkozó tudásközvetítői hálózatok létrehozását például olyan témákban, mint az egészségügy és az oktatás;

40. hangsúlyozza, hogy a regionális szint fontos szerepet játszik az élelmiszerrendszerek kritikus pontjainak meghatározásában, amelyek alapján jobban megérthetők a helyi élelmiszerrendszerek, és jobban kihasználható a helyi szereplők kapacitása; hangsúlyozza, hogy a helyi élelmiszerrendszerek holisztikus szemléletet igényelnek, amelyben a rövid ellátási láncok mellett helyet kell kapniuk a nagyobb kiskereskedelmi láncoknak is, például ösztönözni kell a szupermarketeket arra, hogy osszanak meg információkat és adatokat a régióból és azon kívülről származó élelmiszerekről; hangsúlyozza, hogy helyi élelmiszerstratégiákat kell kidolgozni, és ennek során ki kell használni a válsághelyzet adta lehetőséget a termelési folyamatok fenntarthatóbb újraépítésére; támogatja az olyan intézkedéseket, amelyek célja, hogy az élelmiszer-termelést közelebb hozzák a területekhez, és növeljék a városok és a vidéki térségek szerepvállalását az élelmiszer-irányításban;

Ajánlások az Európai Bizottság válság idején nyújtott vidékfejlesztési támogatási rendszereivel kapcsolatban

41. megjegyzi, hogy az EU kétféle módon tette lehetővé a nemzeti kormányok támogatását. Először is létrehozott egy új eszközt, a SURE-t, hogy akár 100 milliárd EUR összegű kölcsönt nyújtson az országoknak, amelynek fedezetét a tagállamok által nyújtott garanciák biztosították. Ezekből a rendszerekből mezőgazdasági termelőket, élelmiszer-feldolgozó vállalatokat és más vidéki vállalkozásokat, például a vendéglátóiparban működő vállalkozásokat támogattak, biztosítva, hogy a munkavállalók jövedelemhez jussanak, a vállalkozások pedig megtartsák az alkalmazottaikat. Másodsorban az EU enyhítette azokat a feltételeket és küszöbértékeket, amelyek mellett a tagállamok állami támogatást nyújthatnak az érintett vállalkozásoknak. Ez utóbbi nagyon jelentős tényező volt, mivel lehetővé tette, hogy a világjárvány idején több milliárd eurós támogatást nyújtsanak a mezőgazdasági termelőknek és a halászoknak;

42. hangsúlyozza, hogy az idénymunkások, illetve a mezőgazdasági termékek határokon átnyúló mozgásának megkönnyítése volt az az uniós szinten hozott két közvetlen intézkedés, amelyeket az agrár-élelmiszeripari ellátási láncok zavarainak elkerülése érdekében hoztak. Hosszú távon az európai élelmiszer-biztonság garantálása érdekében hatékonyabb lenne egy területi élelmiszerrendszer kialakítása. Hangsúlyozza, hogy rövid és helyi élelmiszer-ellátási láncok kialakításához szükség lehet a versenyjogi szabályok felülvizsgálatára;

43. szükségesnek tartja, hogy a vidékfejlesztési politikát az agrárpolitika mellett önálló szakpolitikaként ismerjék el, és összhangba hozzák a regionális politikával, illetve integrálják ebbe. A vidékfejlesztés nemcsak a mezőgazdasági vállalkozásokat és a mezőgazdasági földterületek kezelését érinti, hanem olyan intézkedéseket is magában foglal, amelyek az általánosabb gazdasági fejlődésnek, a turizmusnak, a vidéki szolgáltatások kínálatának, a szélessáv kiépítésének, a megközelíthetőségnek és a kommunikációnak az előmozdítására irányulnak, és amelyeknek központi szerepet kell kapniuk ebben a politikában;

44. javasolja, hogy vizsgálják meg az uniós költségvetés rugalmasságának növelését célzó intézkedéseket. Például az egységes tartalékeszköz hasznosságát növelné annak a követelménynek a megszüntetése, amely szerint az éves felső korlátok felett mozgósított összegeket ellentételezni kell az adott év vagy a későbbi évek vonatkozó tartalékából. További lehetséges megoldás a Rugalmassági Eszköz legnagyobb megengedett méretének növelése;

45. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági ágazatot érintő válságokra képzett, hatékonyan felhasználható tartalék nyilvánvalóan a jövőben esetlegesen bekövetkező pandémiás veszélyhelyzetek elhárítását szolgáló eszköztár lényegi eleme, amelyet ennélfogva megfelelően és fenntartható módon finanszírozni kell;

46. megjegyzi, hogy a Covid19-válságra adott uniós válasz egyik kulcseleme a nemzeti válaszintézkedések lehetővé tétele volt, mégpedig a verseny- és különösen az állami támogatásokra vonatkozó szabályok rugalmassága révén. Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok rugalmassága döntő szerepet játszott a hatóságok vállalkozások és háztartások támogatását illető mozgásterének meghatározásában, és így annak meghatározásában is, hogy mennyire képesek enyhíteni a jelenlegi világjárvány hatását. Javasolja, hogy a tagállamok közötti torzulások elkerülése érdekében gondosan ellenőrizzék a nemzeti kormányok által nyújtott támogatásokat;

47. síkraszáll amellett, hogy létre kell hozni egy olyan mechanizmust, amely lehetővé teszi a tagállamokon belüli szakpolitikai párbeszédet valamennyi érdekelt fél között (ideértve többek között a regionális önkormányzatokat, az üzleti szférát és a civil társadalmat). Különösen a helyi és regionális önkormányzatok számára alapvető fontosságú, hogy beruházási szükségleteik - a vidéki területeket is beleértve - teljes mértékben tükröződjenek a tagállamok helyreállítási terveiben;

48. beruházásokat javasol az agrár-élelmiszeripari ellátási láncok rezilienciájának megerősítésébe, helyi és globális szinten egyaránt. A reziliencia szempontjából szabályozni kell a piacokat, meg kell erősíteni a mezőgazdasági termelők pozícióját az ágazat más érdekelt feleivel szemben, meg kell változtatni a nemzetközi mezőgazdasági kereskedelmi szabályokat a kereskedelmi kapcsolatokban a nagyobb méltányosság és szolidaritás ösztönzése érdekében, és területi élelmiszerrendszereket kell létrehozni;

Minden eddiginél nagyobb nyomás a helyi és regionális közfinanszírozáson

49. kiemeli, hogy a különféle vészhelyzeti intézkedések végrehajtása drámai hatással volt az államháztartásra és a helyi és regionális gazdaságokra, a közszolgáltatások megszervezésére, valamint a helyi és regionális önkormányzatok rövid és hosszú távú működésére. Ugyanakkor a helyi és regionális önkormányzatok a polgárok részéről az egészségügyi és szociális szolgáltatások, a tömegközlekedés, az oktatás és más szükséges közszolgáltatások iránti megnövekedett igénnyel szembesülnek, emellett gazdasági ösztönzőket kell nyújtaniuk a helyi vállalkozások számára, és a fenntarthatóságot és a klímasemlegességet célzó lépéseket kell végrehajtaniuk;

50. szorgalmazza, hogy a központi kormányzatok és az Európai Unió biztosítson több erőforrást a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy azok megerősíthessék egészségügyi és ápolási rendszereiket, valamint a jelenlegi és a jövőben bekövetkező veszélyhelyzetekre való felkészültségüket;

51. rámutat arra, hogy a vidéki vállalkozásoknak hozzá kell férniük a hitelhez és a saját tőkéhez. A bankok bezárják vidéki fiókjaikat, mivel egyre több számlát interneten vezetnek. A kockázati tőke előmozdításával az EU biztosíthatja ezt a hozzáférést, hogy a vidéki vállalkozások ugyanazokkal a fejlesztési lehetőségekkel rendelkezzenek, mint a sűrűbben lakott területeken működő vállalkozások;

52. kéri az európai uniós intézményeket, hogy tegyék kellően egyértelművé a különböző új finanszírozási mechanizmusok, köztük a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint a meglévő nemzeti és uniós programok kölcsönhatását, ezáltal küszöböljék ki az összetettség növekedését és az alacsony helyi, illetve regionális felhasználási arányokat * ; arra bátorítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy jobban vonják be a helyi és regionális szinteket a helyreállításra irányuló általános erőfeszítésekbe. E szinteknek a világjárvány frontvonalában, az állami beruházásokban és e kettős átállásban betöltött szerepe az alapvető helyreállítási terv részét kell, hogy képezze;

53. kiemeli az állami támogatásokról szóló legutóbbi végrehajtási jelentésének ténymegállapításait; megjegyzi, hogy a jelenlegi regionális támogatási térképek és keret nem ragadják meg pontosan az uniós régiók valós helyzetét a Covid19-világjárványból, valamint annak rövid és középtávú gazdasági hatásaiból eredő új kihívások miatt; hangsúlyozza, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján rugalmasabb megközelítésekkel és eszközökkel szükséges segíteni a hatóságokat a regionális és helyi szinten érzékelt hatások eredményes kezelésében;

54. kiemeli, hogy a méltányos, egalitárius és inkluzív helyreállítás kulcsfontosságú prioritásaként meg kell erősíteni a szociális beruházásokat úgy, hogy közben szem előtt tartják a helyi és regionális szintű akadálymentes szociális infrastruktúrát és szociális szolgáltatásokat, továbbá a gazdasági, társadalmi és területi kohézió javítását, megfelelően kombinálva a különböző szakpolitikákat és megfelelő pénzügyi forrásokat biztosítva a szociális jogok európai pillérének és a fenntartható fejlődési célok menetrendjének végrehajtásához. E tekintetben a digitális átállás és a szociális innováció további ösztönzésére is szükség van;

55. hangsúlyozza, hogy az uniós helyreállítási tervnek a környezetbarát és fenntartható fejlődésre kell irányulnia, amely oly fontos mind az emberek, mind pedig a környezet számára, és amely egy új, normális fellendülést eredményez majd. A világjárvány megmutatta, hogy zöldebb infrastruktúrára, éghajlatbarát mobilitásra és fenntartható turizmusra van szükség;

Ajánlások az állami támogatási szabályokkal kapcsolatban

56. hangsúlyozza, hogy amikor csökkennek az adóbevételek, az álláskeresési járadékhoz kötődő kiadások pedig nőnek, egyes tagállamok esetében a nagymértékű állami támogatás a költségvetési hiány és az államadósság növekedéséhez vezet, ami különösen kockázatosnak bizonyulhat, mindenekelőtt a világjárvány által különösen sújtott tagállamok számára, amelyek egyben a legnagyobb euróövezeti gazdaságok is. Másrészről az adósságszint emelkedésétől való félelem miatt egyes tagállamok elhalaszthatják a helyreállítás szempontjából kulcsfontosságú ágazatokban eszközölt beruházásokat vagy kiadásokat, ami nagy valószínűséggel az egységes piacon belüli gazdasági különbségek növekedéséhez is vezet;

57. felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottság általi ellenőrzést meghatározó túlzott és nagyon szigorú szabályok és feltételek akadályozhatják a hatóságok azon képességét, hogy hatékonyan ellássák mindezen feladataikat, ugyanakkor az állami támogatások igen nagyfokú rugalmassága azzal a veszéllyel jár, hogy tovább növeli a regionális egyenlőtlenségeket az EU-n belül. Úgy tűnik, hogy a koronavírus-világjárvány utáni új helyzet arra kényszeríti az összes érintett felet, hogy újra megtalálják a helyes egyensúlyt a két véglet között;

58. üdvözli az állami támogatási intézkedésekre vonatkozó ideiglenes keret 2021. decemberig történő meghosszabbítását. Ha a nyár után a járvány újabb hullámára vagy a korlátozó intézkedések újbóli bevezetésére kerülne sor, az sokkal nagyobb gazdasági kárt okozna, és az ideiglenes rendkívüli támogatásra még nagyobb mértékben és hosszabb ideig is szükség lenne ahhoz, hogy megakadályozzuk a lényegében stabil vállalatok csődjét. Ezért szerencsés lenne, ha a koronavírus-világjárvány végéig meghosszabbítanák az ideiglenes keretet, különösen a válság által leginkább sújtott régiók esetében;

59. hangsúlyozza, hogy különféle szabályok kiigazítására van szükség. Meg kell jegyezni például, hogy az általános csoportmentességi rendeletnek a nehéz helyzetben lévő vállalkozásokkal kapcsolatos legutóbbi módosítása mellett rugalmasabb kritériumra van szükség a nehéz helyzetben lévő vállalkozások számára, különösen az induló és a növekvő innovatív vállalkozások esetében, amelyek gyakran rendszeres finanszírozási ciklusokra támaszkodnak, és így technikailag ezek is nehéz helyzetben lévő vállalkozásokká válnak, még akkor is, ha lényegében stabil és gyorsan növekvő vállalkozásokról van szó. Ennek megfelelően sürgősen nagyobb rugalmasságra van szükség a de minimis rendszerrel kapcsolatban, ugyanakkor kívánatos lenne a 651/2014/EU bizottsági rendelet *  hatályát kiegészíteni oly módon, hogy a természeti katasztrófák által okozott károk ellentételezésére nyújtott támogatáson felül (50. cikk) a pandémiás események által okozott károk helyreállításához is támogatást nyújtson. Hasznos lenne a kumulációs szabályok „kiigazítása”, mivel a jelenlegihez hasonló körülmények között a szóban forgó elszámolható költségek esetében is lehetővé kell tenni a csekély összegű támogatás vagy az általános csoportmentességi rendelet alapján nyújtott támogatás halmozását az ideiglenes keretrendszer alapján nyújtott támogatással, figyelembe véve annak intenzitását;

60. támogatja a bizonyítási teher oly módon történő áthárítását, hogy a panaszosnak és/vagy az Európai Bizottságnak bizonyítania kell, hogy egy helyi szolgáltatás veszélyt jelent az Unión belüli kereskedelemre. Az emellett szóló egyik érv, hogy ha a bizonyítási teher az Európai Bizottságra hárulna, az növelné a jogbiztonságot és a helyi döntéshozók cselekvési hajlandóságát, valamint csökkentené a panaszok számát. Sürgősen változtatni kell a jelenlegi helyzeten, mivel a pénzügyi források visszafizetésének kérdése Damoklész kardjaként lebeg számos intézkedés felett, tekintettel arra, hogy a támogatások egyes kedvezményezettjei nem tudnak átfogó bizonyítékokkal szolgálni. Ebben az összefüggésben hasznos lehetne továbbá kiterjeszteni a kereskedelemre gyakorolt káros hatás kritériumát, vagy részletesebben meghatározni a „helyi” kifejezést;

61. megjegyzi, hogy a régiók és városok a koronavírus-világjárvány okozta társadalmi-gazdasági kihívások által teremtett új valósággal néznek szembe. Ehhez az új helyzethez rugalmasabb szakpolitikai megközelítésekre és eszközökre van szükség, amelyek segítik a hatóságokat abban, hogy hatékonyan kezeljék a regionális és helyi szinten érezhető hatásokat. Ennek fényében a jelenlegi (a 2014-2020-as programozási időszakra vonatkozó) regionális támogatási térképek a Covid19-világjárványból eredő új kihívások és annak rövid és középtávú gazdasági hatásai miatt nem tükrözik megfelelően az uniós régiók valós helyzetét. Hasonlóképpen növelni/bővíteni kellene a regionális állami támogatásra vonatkozó keretben előírt teljes népességi arányt, maximális támogatási szinteket és beruházástípusokat annak érdekében, hogy meg lehessen felelni az EU régióiban a világjárvány következtében jelentkező új társadalmi-gazdasági kihívásoknak;

62. figyelmeztet arra, hogy a 2021 vége előtt elfogadandó regionális támogatási térképek, amelyek a 2020 előtti statisztikai adatok alapján készülnek, gátolhatják a leghátrányosabb helyzetű régiók gazdasági fellendülését mindaddig, amíg a 2024-es félidős felülvizsgálat elfogadásra nem kerül. A 2020 előtti statisztikai adatok felhasználásával ezek a térképek nem fogják pontosan tükrözni az a) és c) pontban említett régiók gazdasági helyzetét, és nehézségeket okozhatnak e régiók gazdasági fellendülésében azáltal, hogy csökkentik a maximális megengedhető intenzitást, vagy bizonyos korlátozásokat állapítanak meg a nagyvállalkozásoknak nyújtott támogatásokra vonatkozóan az egyes régiók besorolásának változása miatt. A Régiók Bizottsága ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt a helyzetet, és a 2024-es félidős felülvizsgálaton túl hozzon intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy az a) és c) pontban említett leghátrányosabb helyzetű régiókat ne érintsék hátrányosan a besorolásuk olyan változásai, amelyek megnehezítik esetükben a helyreállítást;

63. elismeri, hogy egy 2024-es félidős felülvizsgálat révén értékelni kell a világjárvány regionális szintű hatását annak érdekében, hogy ezt a regionális támogatási térképek is tükrözzék. Hasonlóképpen az uniós szinten aszimmetrikus állami beavatkozások által okozott megnövekedett gazdasági egyenlőtlenségeket és az egységes piac előnyeinek tisztességtelen elosztását annak fényében is értékelni kell, hogy egyes polgárok/tagállamok a jövőben esetleg majd nem részesítenek előnyben egy olyan egységes piacot, amelynek előnyeit méltánytalanul osztják el. Ezért hasznos lenne, ha az Európai Bizottság, amely felügyeli ezeket az intézkedéseket és összegeket, elemzést végezne az egységes piacra és a regionális egyenlőtlenségekre gyakorolt hatásukról. Ez elősegíti majd a szakpolitikai döntéshozatalt, és biztosítja, hogy valamennyi vonatkozó uniós szakpolitikát célzottabban az uniós területek sajátos szükségleteire összpontosítsanak;

64. úgy véli, hogy az állami támogatásokra vonatkozó szabályok általános elvei, mint például az ösztönző hatás, nem akadályozhatják a helyreállításra szánt uniós források felhasználását. E tekintetben arra kéri az Európai Bizottságot, hogy akkor tekintse teljesültnek az ösztönző hatást, ha a támogatás az alábbiak közül egy vagy több eredményt fel tud mutatni: a támogatás következtében jelentősen megnő a projekt vagy tevékenység mérete; a támogatás következtében jelentősen megnő a projekt vagy tevékenység földrajzi hatóköre; a támogatás eredményeként jelentősen megnő a projekt vagy tevékenység kedvezményezettje által beruházott összeg; a támogatás következtében jelentősen megnő a projekt vagy tevékenység végrehajtásának sebessége;

65. megjegyzi, hogy az állami támogatási szabályok alkalmazása szervesen összekapcsolódik a kohéziós politika eszközeinek használatával. Az ajánlások között szerepelt az is, hogy az általános csoportmentességi rendeletben említett egyszerűsített költségelszámolási módszer alkalmazását ültessék át a regionális támogatási iránymutatásokba is, és ne korlátozzák kizárólag az európai strukturális és beruházási alapokból társfinanszírozott műveletekre. Ezek a rendelkezések érdekes kompromisszumot jelentenek a közpénzek szükséges nyomon követése és az adminisztratív terhek észszerű és vállalható szintje között. Emellett megállapították, hogy az áthelyezési rendelkezéseket - különösen a kohéziós politikára vonatkozókat - nem határozták meg kellőképpen, és ezek nem egyértelműek. Az a javaslat, hogy az állami támogatásokra vonatkozó mentességeket azonnal megadják az operatív programok jóváhagyásával összefüggésben, megerősíti a versenypolitika és a kohéziós politika szabályai közötti szoros kapcsolatot;

A digitális átállás támogatása a vidéki térségekben

66. tudomásul veszi a Régiók Bizottsága régiókról és a városokról készített 2020. évi barométerének *  ténymegállapításait, amelyek szerint a helyi és regionális önkormányzatok által a Covid19-válság elhárítása céljából bevezetett új digitális megoldások elősegíthetik a folyamatban lévő digitalizációt, ugyanakkor mélyíthetik is a digitális szakadékot, többek között a vidéki és a városi térségek között;

67. rámutat arra, hogy a vidéki területek jövője attól függ, hogy elegendő alapvető szolgáltatást és infrastruktúrát biztosítanak-e számukra, és természetesen kezelni kell a digitális szakadékot. Hangsúlyozza, hogy alapvető szerepük van a fenntartható és klímasemleges gazdaságra és társadalomra való átállás szempontjából. A körforgásos gazdaságra és a bioalapú anyagok fokozott használatára összpontosító, fenntartható, erőforrás-hatékony üzleti modellek új lehetőségeket nyitnak, amelyeket az uniós eszközök révén kell kiaknázni;

68. olyan szakpolitikai intézkedéseket és finanszírozási formákat szorgalmaz, amelyek a vidéki térségekre is kiterjedően támogatják valamennyi uniós régió és helyi önkormányzat nagy fokú digitális összekapcsoltságát annak érdekében, hogy az emberek és a vállalkozások alkalmazkodhassanak a válsághoz és a munka változó világához; megállapítja, hogy a távmunkavégzés elterjedése a városokból az elővárosi, illetve vidéki térségekre irányuló demográfiai és gazdasági elmozdulásokat válthat ki. Megjegyzi azonban, hogy egy ilyen elmozdulás csak akkor lenne lehetséges, ha a vidéki térségek, a köztes régiók és a városi területek között fenntartható mobilitási kapcsolatokat alakítanak ki;

69. szorgalmazza a nagy sebességű internet biztosítását célzó beruházásokat mindenütt, kiemelt figyelemmel a vidéki és kevésbé fejlett térségekre. Emellett stratégiákat kell kidolgozni a (vidéki) háztartások szükséges megfizethető és megfelelő minőségű hardverekkel való ellátására. Hogy egy egészen konkrét intézkedést említsünk, Európa például arra ösztönözhetné a vállalkozásokat, hogy adományozzanak hardvereszközöket a lakosságnak. Konkrét célokat kell meghatározni a vidéki térségek számára a széles sávú rendszerek, a hardvereszközök és a készségek biztosítása szempontjából. A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutatóról (DESI) készített aktuális jelentésnek tartalmaznia kell ezt az információt;

70. hangsúlyozza, hogy a különböző korosztályok, jövedelmi szintek és konkrét célcsoportok, köztük a mezőgazdasági termelők figyelembevételével digitális oktatást és képzést kell nyújtani azok számára, akiknek jobb digitális készségekre van szükségük. Az iskolák, valamint a társadalmi érintkezés és kapcsolatok egyéb színhelyei fontos szerepet játszhatnak a digitalizációs projektekben (minden korosztályban), ahogyan más ügynökségek és vállalkozások is;

71. kéri, hogy a Digitális Európa program a digitális innovációs központhálózatával együtt fordítson kiemelt figyelmet a vidéki térségek szükségleteire, és kínáljon ennek megfelelően alakított szolgáltatásokat olyan platformokon keresztül, amelyek kellő mélységben ismerik e szükségleteket, és szoros kapcsolatuk van a helyi közösségekkel;

72. a strukturális és beruházási alapoknak a válsághelyzet leküzdése érdekében történő felhasználására vonatkozóan az EU által bevezetett rugalmassági intézkedések kapcsán hangsúlyozza, hogy számos tagállamban a vidéki térségek strukturális és kohéziós finanszírozási forrásainak tényleges csökkentése volt megfigyelhető. Az uniós társfinanszírozási arány megnövelésének lehetősége azzal a káros hatással járt, hogy összességében csökkentette a vidéki térségekbe irányuló transzfereket, mivel lehetővé tette a nemzeti társfinanszírozás csökkentését;

Jóllét, szegénység és életminőség

73. hangsúlyozza, hogy a városokban és a vidéki térségekben eltérő tényezők hatnak a szegénységre és a jóllétre. Az e kérdések megoldására irányuló megközelítés gyakran városi realitásokon alapul. Ezenkívül nem sok összehasonlító kutatás folyik a jóllét különböző aspektusairól, ami megnehezíti a megközelítés vidéki környezethez való igazítását;

74. hangsúlyozza, hogy finanszírozni kell a vidéki jóllét, szegénység és életminőség (összehasonlító) kutatását azoknak a sajátos kihívásoknak a behatóbb megismerése érdekében, amelyekkel a vidéki térségek szembesülnek;

75. hangsúlyozza, hogy az önkéntesek az életminőség és a jóllét központi szereplői, akik fontos feladatokat láttak el a Covid19-válság elhárításában is. Az önkéntesek és önkéntesi szervezetek gyakran a legalsó helyi szinteken, egyes kerületekben vagy utcákban szerveződnek. E közelség révén ott segíthettek, ahol erre szükség volt: tájékoztatták az embereket az intézkedésekről, vagy élelmiszert, szociális és egészségügyi ellátásokat biztosítottak a számukra. A helyi és regionális önkormányzatoknak érdemes közreműködniük ezekkel a meglévő önkéntesi hálózatokkal, mert így új módokon érhetik el a szegénységben élőket vagy a jólléti problémákkal küzdő embereket. Az uniós források a társfinanszírozás eltérő formájával segíthetik elő az ezekben az önkéntesi szervezetekben rejlő potenciál kiaknázását. Például ha az önkéntesi munkaórákat társfinanszírozásként figyelembe lehetne venni, e szervezetek könnyebben pályázhatnának uniós finanszírozásra;

76. rámutat arra, hogy a kormányzat minden szintjének tudatosan ki kell dolgoznia azt a kommunikációs stratégiát, amely megismerteti az emberekkel a fennálló kockázatokat, és iránymutatást ad a számukra a helyes magatartásformák kialakításához. A stratégia fontos eleme az üzenetek következetessége, megbízható és mindenki számára hozzáférhető információforrások biztosítása és hatásos szemléltető eszközök alkalmazása. Szükség van az embereket közvetlenül elérő kommunikátorcsoportok, valamint a kommunikációs tisztségviselők és szakértők képzésére; hangsúlyozza, hogy e kommunikációs stratégián belül el kell ismerni a helyi önkormányzatok szerepét, mivel azok elősegíthetik a kapcsolatteremtést a szakpolitikai döntéshozók, a szakemberek és az emberek között;

77. kiemeli annak fontosságát, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartását figyelemmel kísérjék. A vészhelyzeti intézkedések nem eredményezhetik a hatáskörök nemzeti kormányok általi központosítását, így korlátozva a nemzeti parlamentek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok szerepét;

78. hangsúlyozza, hogy egyes kiszolgáltatott helyzetű munkavállalók, például a digitális platformok munkavállalói, a kézbesítők, a sofőrök, illetve az önmagukról gondoskodni képtelen személyek gondozói alapvetően fontosak gazdaságunk számára, és társadalmunkban jobban el kell ismerni őket. Ezenkívül biztosítani kell a távmunkában dolgozó munkavállalók számára a lecsatlakozáshoz való jogot;

79. megjegyzi, hogy az Eurostat adatai alapján a válság első három hónapjában a becslések szerint mintegy további 900 000 ember vált munkanélkülivé. Ezért fontos, hogy az uniós helyreállítási erőfeszítések határozott szociális dimenzióval rendelkezzenek a szociális biztonsági hálózatok védelme, a munkahelyek megtartása és a visszaélésszerű elbocsátások elkerülése érdekében;

80. kiemeli, hogy a válság súlyosbította a nemek közötti egyenlőtlenségeket és a nemi alapú erőszakot. Egyes uniós országokban a kijárási korlátozások következtében a családon belüli erőszak eseteinek száma egyharmadával emelkedett. Ráadásul a Covid19-válság nyilvánvaló nemi dimenzióval rendelkezik. A világjárvány ugyanakkor súlyosbította az Európában meglévő egyenlőtlenségeket, a marginalizálódást és a hátrányos megkülönböztetést, továbbá erősítette a strukturális rasszizmust. Hasonlóképpen negatív hatást gyakorolt a legkiszolgáltatottabb csoportokra, köztük az idősekre és a fogyatékossággal élőkre is;

81. rámutat arra, hogy a városok, a régiók és az uniós vezetők egy megújított stratégiai partnerség keretében együttműködve erősebb szociális Európát építhetnek ki; rámutat továbbá arra, hogy a város és a vidék közötti együttműködés nagy lehetőségeket rejt magában az újjáépítés terén („összefogás”);

82. kiemeli, hogy a szociális beruházásokat a méltányos és inkluzív helyreállítás kulcsfontosságú prioritásaként meg kell erősíteni. Megvan a lehetőségünk arra, hogy többet tegyünk annál, hogy ideiglenesen ellensúlyozzuk a járvánnyal összefüggő válság következményeit, és ott folytassuk, ahol abbahagytuk. Most a régi helyébe jobbat is építhetünk. Gondoskodnunk kell arról, hogy minden európai hozzáférjen megfizethető, jó minőségű egészségügyi ellátáshoz. Több minőségi munkahelyet kell teremtenünk tisztességes munkafeltételekkel, inkluzívabb oktatási pályákkal és készségfejlesztő képzésekkel, tisztességes és megfizethető lakhatást kell biztosítanunk, aktív támogatást kell nyújtanunk a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek, és egyenlő esélyeket teremtenünk mindenki számára. Ennek megvalósításához jelentős helyi és regionális szintű beruházásokra van szükség a szociális infrastruktúrába és a szociális szolgáltatásokba, megfelelően kombinálva a különböző szakpolitikákat és megfelelő pénzügyi forrásokat biztosítva a szociális jogok európai pillérének és a fenntartható fejlődési célok menetrendjének végrehajtásához;

83. hangsúlyozza, hogy határokon átnyúló stratégiára és határokon átnyúló koordinációra van szükség a kommunikáció, az intézkedések és a helyreállítás terén. Megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közötti, államhatárokon átnyúló szolidaritás jelentősen megerősödött (az orvosi eszközök megosztása, jótékonysági tevékenységek stb. terén). Ugyanakkor az eltérő és olykor elidegenítő nemzeti szintű intézkedések a határ másik oldalán élő hétköznapi embereket gyanakvással vagy félelemmel töltik el. Még olyan erős integráció esetén is, mint a Benelux államokban és az Északi Tanács államaiban, számos konfliktus merült fel, és a bizalom helyreállításához időre lesz szükség;

84. hangsúlyozza, hogy válsághelyzetben az átláthatóság alapvető kérdés: a polgároknak tudniuk kell, ki miért felelős. A világjárvány bizonyos tekintetben erőteljes hatást gyakorolt a politikai döntéshozatal módjára; megjegyzi, hogy egy ilyen világjárvány során felmérhető a demokrácia általános minősége;

85. felhívja a figyelmet arra, hogy a jó kommunikációhoz beszélni kell az emberek nyelvén. Ez nemcsak a szavakon múlik, hanem annak ismeretén is, ahogyan az emberek kifejezik magukat, és képesek értelmezni az üzeneteket, a kulturális különbségeket és a véleményeket; megállapítja, hogy e tekintetben sajátos kihívást jelent az oltást ellenzőkre és az álhírek megcáfolására irányuló kommunikáció;

86. ha ez a válság valamit nyilvánvalóvá tett, az az, hogy bolygónk valamennyi lakosa kölcsönösen függ egymástól, valamint hogy szorosan figyelemmel kell követni a valódi problémákat, oly módon, hogy a helyi és a globális szint kölcsönösen hasson egymásra. Megtanultuk, hogy globális válsággal nézünk szembe, amely globális és szolidaritáson alapuló választ igényel. Ehhez szorosabb nemzetközi együttműködésre van szükség a szegényebb régiók szükségleteinek kielégítése érdekében, megakadályozva a vírus szabad terjedését és a veszélyesebb mutációk kialakulását. Egyértelművé vált, hogy régióink és városaink decentralizált együttműködése az európai nemzetközi együttműködés privilegizált eszköze, amely hozzájárul a leghátrányosabb helyzetű területek kihívásainak leküzdéséhez azáltal, hogy egyetemes és magas színvonalú hozzáférést biztosít az olyannyira szükséges közszolgáltatásokhoz azon végső cél elérése érdekében, hogy együtt valamennyien kilábaljunk ebből a globális válságból.

Kelt Brüsszelben, 2021. május 7-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


  Vissza az oldal tetejére