A jogszabály mai napon ( 2022.06.29. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2021, https://eur-lex.europa.eu/

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA (2021/C 300/10) VÉLEMÉNYE

Európai egészségügyi unió: az EU rezilienciájának megerősítése * 

Előadó: Roberto CIAMBETTI (IT/ECR), Veneto régió közgyűlésének elnöke

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések - A Covid19-világjárvány

1. megjegyzi, hogy a világjárvány miatt a közegészségügy még nagyobb hangsúlyt kapott a régiók, a városok, a tagállamok és az Európai Unió napirendjén, és az egyik legfontosabb politikai prioritássá vált;

2. üdvözli ezzel összefüggésben az egészségügyi unióról szóló közleményt, amely a jelenlegi uniós egészségügyi biztonsági keret megerősítését javasolja. Ez a keret 2013-ra nyúlik vissza. A részben elavult keret magában foglalja a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló határozatot, amely megkönnyítette az információcserét és támogatta egyedi nemzeti intézkedések elfogadását, de nem volt alkalmas a jelenlegi világjárvány kezelésére;

3. osztja az Európai Bizottság azon véleményét, hogy több közberuházásra van szükség a nemzeti egészségügyi rendszerekbe, hogy biztosítsák számukra a jelenlegi válságból való kilábaláshoz szükséges erőforrásokat és eszközöket, valamint hogy hosszú távon megerősítsék ellenálló képességüket. Ezeknek a célkitűzéseknek tükröződniük kell az európai szemeszter keretében megfogalmazott országspecifikus ajánlásokban. A világjárvány sok helyen arra világított rá, hogy a megfelelő létesítményeken belül hiányzik az intenzív és szubintenzív ellátás (ágyak, felszerelések, speciális orvosi és ápolószemélyzet) korai aktiválása, valamint a helyi egészségügyi és palliatív ellátás is, ami - különösen akkor, amikor erőteljesen megnőtt az ellátások iránti igény - komoly nehézségeket okozott a tagállamok különböző egészségügyi rendszerei számára. Ugyanakkor az egészségügyi rendszerek és az egészségügyi dolgozók számos országban nagyon is képesnek bizonyultak arra, hogy tevékenységeiket gyorsan átszervezve alkalmazkodjanak a Covid19-világjárvány folytán előállt új feltételekhez;

4. üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, mely megerősített megbízatásra vonatkozik annak érdekében, hogy az Egészségügyi Biztonsági Bizottságban uniós szinten összehangolt választ lehessen adni, amit az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) válaszintézkedéseire vonatkozó célzott ajánlások tesznek lehetővé;

5. emlékeztet arra, hogy a Covid19-világjárványt az Európai Unión belüli szabad mozgás jelentős korlátozásai kísérték, amelyek különösen a határ menti régiókat sújtották. Ezért ismételten kéri egy olyan uniós jogi keret létrehozását, amely lehetővé teszi a határon átnyúló közszolgáltatások hatékony, az ott élők igényeinek megfelelő irányítását * . Ennek a keretnek a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló, nemrégiben javasolt uniós rendelet köré kell épülnie * ;

6. üdvözli, hogy a közlemény egészségügyi ellenintézkedésekre vonatkozó javaslatokat tartalmaz, köztük számos fellépést, például az európai szintű készletfelhalmozásra, a gyártás növelésére, a közös beszerzésre és az oltóanyagok, egyéni védőeszközök, orvostechnikai eszközök, gyógyászati eszközök, laboratóriumi és tesztfelszerelések iránti kereslet jobb értékelésére vonatkozóan, miközben összeegyeztethető marad a szubszidiaritás elvével is. Rezilienciájának növelése és a válságok idején tapasztalható hiányosságok orvoslása, valamint annak érdekében, hogy tudományos-technikai támogatást és ezen belül képzést is tudjon nyújtani, az EU-nak szuverénebbé kell válnia, és az egészségügyi ágazatban használandó orvosi cikkek és felszerelések tekintetében csökkentenie kell a harmadik országoktól való függőségét, ahogy azt az uniós gyógyszerstratégia is leszögezi;

Együttműködés az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ és a helyi önkormányzatok között

7. alapvetőnek tartja, hogy az ECDC közvetlenül is együttműködhessen a tagállamok egyes régióival vagy azok csoportjaival az esetlegesen felmerülő konkrét epidemiológiai helyzetek elemzésének megkönnyítése érdekében. Ez az együttműködés magában foglalhatja az összes érintett képzésének támogatását is, és megkönnyítheti az információáramlást és a kommunikációt;

8. sürgeti az Európai Bizottságot, hogy állítsa vissza a rendkívül fertőző betegségek európai hálózatát (EuroNHID), amely a különösen fertőző betegségekben szenvedő betegek gondozására létrehozott nemzeti vagy regionális központokból származó, a rendkívül fertőző betegségek kezelésével foglalkozó szakértők társfinanszírozott hálózata;

9. úgy véli, hogy több kutatásra van szükség az EU-ban, tekintettel arra, hogy a reziliensebb társadalomra való áttérés jelentős technológiai változásokat igényel;

10. megjegyzi, hogy a határokon átnyúló területeken a szomszédos országok és régiók között megosztott, határokon átnyúló adatbázisokat kell létrehozni, amelyek azonosítják a rendelkezésre álló egészségügyi készleteket és egyéni védőeszközöket;

11. úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a tagállamokkal és a régiókkal együttműködve el kell köteleznie magát egy közös, átfogó egészségügyi adatbázis létrehozása mellett, amely lehetővé teszi a közös kérdések átfogó kezelését és nyomon követését, szem előtt tartva, hogy a világjárványok nem állnak meg a határokon, és hogy napjaink társadalma globalizált: az egyes területek valójában nem elszigeteltek, elkerülhetetlenek a közöttük és a világ többi részével való kapcsolatok. Ily módon a kórokozók terjedésének útvonalait csak utólag lehet meghatározni, ha egyáltalán sikerül;

Konferencia Európa jövőjéről

12. úgy véli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia megfelelő fórum az EU egészségügy terén betöltött szerepe jövőbeli fejlesztésének megvitatására és előmozdítására, hogy az a legjobban megfeleljen a polgárok elvárásainak, és javítsa az európai egészségügyi rendszerek hatékonyságát. A megerősített európai együttműködés kialakításakor figyelembe kell venni a szubszidiaritás elvét, és tiszteletben kell tartani azt a tényt, hogy az egészségügy, a szociális ellátás, a közegészségügy, valamint a válsághelyzetekre való felkészültség és a válságkezelés elsődlegesen a tagállamok felelősségi körébe tartozik;

13. megjegyzi, hogy bár az egészségügyi politika továbbra is elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik, az Európa jövőjéről szóló vita során el kell gondolkodni arról, hogy miként lehetne javítani a koordinációt az egészségügy területén, és hogyan lehetne megerősíteni az EU válaszát a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekre, figyelembe véve ugyanakkor az egészségügy szubnacionális szintű struktúráinak és a tagállami egészségügyi hatóságok hatásköreinek sokféleségét. Ezek az előrelépések lehetővé tehetnék többek között, hogy az uniós tagállamok makroregionális vagy uniós szinten közösen ismerjék el a népegészségügyi szükséghelyzeteket. Emellett növelhetik a RescEU kapacitását, gondolva itt a készletfelhalmozással és a sürgősségi segélyszolgálati csoportokkal összefüggő kapacitásokra is;

14. úgy véli, hogy mivel számos tagállamban a helyi és regionális önkormányzatoknak fontos feladataik és kompetenciáik vannak a közegészségügy területén, az RB-nek mint a regionális és helyi képviselők európai uniós közgyűlésének jelentős képviselettel kell rendelkeznie az egészségügyi kompetenciákról folytatott valamennyi uniós szintű vitában, ideértve az Európa jövőjéről szóló konferenciát;

15. kifejezi azon kívánságát, hogy aktívan részt vehessen a 2021. évi olaszországi Globális Egészségügyi Csúcstalálkozó munkájában, ahol az EU-nak lehetősége lesz arra, hogy nemzetközi eszmecserét vezessen azzal kapcsolatban, hogy miként lehetne megerősíteni a világ egészségügyi biztonságát a világjárványok idején;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

16. megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a Covid19-világjárvánnyal szembeni küzdelem frontvonalában állnak. Fontos intézkedéseket hajtanak végre és számos tagállamban felelősségi körrel rendelkeznek a polgárok egészségének védelme, az egészségügyi munkaerő jelentős részének foglalkoztatása, az egészségügyi rendszerek és ellátó létesítmények rövid és hosszú távú finanszírozása és irányítása, valamint az egészségügyi politikák kidolgozása és végrehajtása, továbbá a megelőzési és egészségügyi népszerűsítő tevékenységek terén. Ebben az összefüggésben elengedhetetlenek a regionális autonómia olyan formái, amelyek lehetővé teszik a meglévő szervezeti struktúra gyors megváltoztatását a vészhelyzetekre való gyors reagálás érdekében;

17. rámutat arra, hogy azok a régiók, amelyek közvetlenül tudnak kommunikálni az EU-val, képesek rövid távon megtalálni a legjobb megoldásokat a vészhelyzetekre, és a lehető legjobban felhasználni az igényeiknek leginkább megfelelő erőforrásokat. A regionális feltételek az egyes tagállamokban gyakran eltérőek, így a különböző régiók követelményei is eltérőek lehetnek;

18. sajnálja, hogy a közlemény nem hivatkozik kifejezetten a regionális és helyi szintekre mint az egészségpolitika alapvető elemeire, ehelyett csak a határ menti régiók szerepét említi a határokon átnyúló egészségügyi együttműködésben;

19. úgy véli továbbá, hogy fokozott koordinációra van szükség az összes kormányzati szint között annak megelőzése érdekében, hogy az alapvető területi és regionális autonómia végső soron egyenlőtlenségekhez vezessen a betegellátás terén;

20. hangsúlyozza, hogy a levegőben terjedő, a vektorok által terjesztett és a ragályos betegségek tanulmányozásában és kezelésében részt vevő, jelentős népegészségügyi szükséghelyzetekben referenciaintézményeknek kijelölt kórházakból létre kell hozni egy köz- és magánszféra közötti kiválósági hálózatot;

A világjárvány tanulságai

21. megjegyzi, hogy a tagállamok egészségügyi rendszerei változó mértékben voltak felkészülve a válságra. Egyes rendszerek az elégtelen közegészségügyi kiadások és az egészségügyi személyzet hiánya miatt nem voltak készek egy ilyen mértékű válság kezelésére, miközben mások nagyobb ellenálló képességről tettek tanúbizonyságot. Ennek alapján az Európai Bizottságnak lehetőséget kell kapnia arra, hogy az egyes tagállamokkal szoros együttműködésben rendszeresen értékelje járványvédelmi felkészültségét;

22. e tekintetben üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az uniós készültségi és reagálási terv működésének biztosítása érdekében a koordinálása mellett szervezzék meg a tagállami egészségügyi rendszerek stressztesztjét. Megítélése szerint e stressztesztekbe teljes mértékben be kell vonni az érintett tagállamok régióit és városait azok hatásköreitől függően;

23. kéri, hogy gondoskodjanak a digitális platformok és alkalmazások folyamatos továbbfejlesztéséről, ideértve a határon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló rendelet 14. cikkében szereplő felügyeleti platformot is; kéri továbbá, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a nemzeti és uniós szinten kidolgozandó, az egészségügyi válságokra való felkészültségre és reagálásra vonatkozó kötelező érvényű tervek előkészítésébe, nyomon követésébe és stressztesztelésébe;

24. ajánlatosnak tartja, hogy a javasolt előrejelzési tevékenységek és az egészségügyi adatokra és szolgáltatásokra vonatkozó fokozott jelentési követelmények a nemzeti kitekintésen túl regionális dimenziót is tartalmazzanak;

25. megjegyzi, hogy a helyi egészségügyi és szociális szolgáltatások, valamint a köztes struktúrák kulcsszerepet játszottak a kórházak támogatásában, egyrészt annak érdekében, hogy egyes kórházak elsősorban „Covid-kórházakként” működhessenek, másrészt hogy lehetőséget biztosítsanak olyan betegek befogadására is, akik negatívnak bizonyultak vagy akiknél védettség alakult ki, de folytatni kellett a kezelésüket. Hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a helyi egészségügyi ellátást, amelyben a betegeket a kórházba érkezés előtt és után kezelik. Az Európai Bizottságnak és az RB-nek egyaránt fontos szerepet kell játszania az e téren bevált gyakorlatok terjesztésében;

26. megjegyzi, hogy a világjárvány különösen a társadalom legsérülékenyebb rétegeit (időseket, betegeket, gyermekeket és fiatalokat) sújtotta, olykor rávilágítva a globális társadalmi-gazdasági rendszer sérülékenységére és a technológiákkal (intelligens munkavégzés, távoktatás stb.) kapcsolatos sebezhetőségre. Hangsúlyozza, hogy ezért ezek az ágazatok célzottabb támogatást igényelnek, többek között az EU részéről is;

27. úgy véli, hogy meg kell erősíteni a világjárványt követő koordinációs kapacitást a polgárokra teljes figyelmet fordító, fenntartható életmód helyi szintű előmozdításával, intelligens ösztönzők és szabványok olyan keretrendszerének kiépítésével, amely képes ösztönözni és jutalmazni a közjót célzó polgári felelősségvállalást;

28. szorgalmazza, hogy a Covid19 elleni oltóanyagok és gyógyszerek beszerzésére közös uniós közbeszerzést alkalmazzanak, és módszeresebben használják fel azokat a tagállamok közötti verseny elkerülése érdekében. Kéri továbbá, hogy a közös beszerzések biztosítsanak méltányos és megfizethető hozzáférést más fontos gyógyszerekhez és orvostechnikai eszközökhöz, különösen az új, innovatív antibiotikumokhoz, az új vakcinákhoz és gyógyszerekhez, valamint a ritka betegségek gyógyszereihez is;

Egészségügyi rendszerekbe történő beruházások

29. hangsúlyozza, hogy az egészségügyi rendszerekbe történő beruházások tekintetében a közlemény megemlíti, hogy a tagállamok támogatást kapnak egészségügyi rendszereik ellenálló képességének, hozzáférhetőségének és hatékonyságának javításához, az európai szemeszterhez, a szociális eredménytáblához, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz és a nemzeti tervekhez kapcsolódóan. Meggyőződése, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban biztosítani kell, illetve meg kell erősíteni a helyi és regionális önkormányzatok részvételét ezekben az eszközökben és folyamatokban;

30. stratégiai prioritásként határozza meg a távegészségügyi alapszolgáltatások támogatását olyan integrált szakembercsoportok révén, akik krónikus beteg és multimorbid betegeket kezelnek és kísérnek figyelemmel távgondozás keretében. Hangsúlyozza, hogy a telemedicinának köszönhetően az otthon egyre inkább az ellátás helyévé válhat, nyilvánvaló társadalmi-gazdasági megtakarításokkal, valamint a kezelés, a profilaxis és a gyógyítás magas hatékonyságával;

31. úgy véli, hogy a tagállamok együttműködhetnek annak biztosítása érdekében, hogy az egyenértékű tevékenységeket végző egészségügyi szakemberek szerződéses kerete és javadalmazása hasonló legyen, hogy - azonos szakmai alapon - ne hozzanak létre olyan kiváltságos területeket, amelyek vonzóbbak az egészségügyi dolgozók számára, valamint olyan kedvezőtlen adottságú területeket, amelyek nem tudnak egészségügyi dolgozókat felvenni;

32. úgy véli, hogy a frontvonalbeli egészségügyi dolgozók méltányos díjazása és bérkiegészítése alapvető fontosságú az egészségügyi rendszerek ellenálló képességének fenntartásához. Segít az egészségügyi dolgozók szakmai felkészültségének elismerésében, hálát fejez ki önzetlenségükért, ami a világjárvány idején számos tagállamban értékesnek bizonyult az egészségügyi rendszerek ellenálló képességének megőrzése szempontjából;

33. úgy véli, hogy azok a szakemberek, akik csupán személyes gondozásban vesznek részt, és akik ápolási kompetenciával rendelkeznek, segíthetnek a gondozási intézmények igényeinek kielégítésében, és biztosíthatják a szükséges rugalmasságot a szociális és egészségügyi szolgáltatások terén;

34. úgy gondolja, hogy a tagállamoknak folyamatosan értékelniük kellene a struktúrákat és a személyzet kompetenciáit, hogy rendszerszintű vészhelyzetekben képesek legyenek gyakorlati feladatokat (például tesztelések és oltások) ellátni az egész lakosság számára;

Az oltóanyagokra vonatkozó stratégia

35. arra kéri a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a SARS-CoV-2 elleni oltási kampányba annak érdekében, hogy hozzájáruljanak az oltóanyagok időben történő terjesztéséhez és kiosztásához, és a dezinformáció ellensúlyozása érdekében az állampolgárok számára világos, tényszerű tájékoztatást nyújtsanak az oltásokról;

36. támogatja a bevált gyakorlatok cseréjét az EU helyi és regionális önkormányzatai között a védőoltásokkal szembeni bizalmatlanság leküzdése, valamint az egészségügyi és a szociális ellátásban dolgozó szakemberek körében kialakult bizalmatlanság okainak megértése terén;

37. meggyőződése, hogy helyes döntés volt engedélyezni, hogy az Európai Unió a tagállamok nevében oltóanyagokat szerezzen be. Úgy véli, hogy az oltóanyagok, gyógyszerek és egyéb egészségügyi felszerelések rendelkezésre állásával kapcsolatos helyzet javítása érdekében az EU-nak arra kell törekednie, hogy a gyártás tekintetében minimálisra csökkentse a harmadik országoktól való függőségét. Úgy véli továbbá, hogy azoknak a vállalatoknak, amelyek állami források felhasználásával fejlesztettek ki oltóanyagokat, meg kellene osztaniuk szabadalmaikat más vállalatokkal az európai termelési kapacitások növelése érdekében;

38. úgy véli, hogy az oltási stratégiát ki kell igazítani, ahogy az oltás előrehalad a lakosság körében. Kezdetben a veszélyeztetett csoportokra és az alapvető szolgáltatási szektorban dolgozókra kell irányulnia, például az egészségügyi dolgozókra és a szociális ellátásban dolgozókra, majd fokozatosan ki kell terjeszteni szélesebb csoportokra, figyelembe véve a helyi társadalmi és gazdasági korlátozások csökkentését is;

39. támogatja egy olyan szervezeti modell létrehozását, amely a lehető legtöbb ember oltását teszi lehetővé a lehető legrövidebb idő alatt, az egyes ampullákban található összes dózis felhasználásával;

Az egészségügyi dezinformáció elleni küzdelemre irányuló stratégia

40. Sürgeti, hogy valamennyi tagállam hozzon összehangolt intézkedéseket az egészségügyi dezinformáció nyomon követése és az ellene való küzdelem érdekében. Mivel a legtöbb tagállamban a helyi és regionális önkormányzatok szembesülnek a legközvetlenebb módon az egészségügyi kihívásokkal, az egészségügyi dezinformáció gyakran szándékos terjesztése közvetlenül ezeket a hatóságokat érinti. A probléma hatékony leküzdése érdekében elengedhetetlen, hogy a helyi és regionális önkormányzatok egyedi és összehangolt támogatásban részesüljenek.

Kelt Brüsszelben, 2021. május 7-én.

a Régiók Európai Bizottsága elnöke

Apostolos TZITZIKOSTAS


  Vissza az oldal tetejére