A jogszabály mai napon ( 2024.03.29. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2021, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2021/C 220/15) VÉLEMÉNYE

a Bizottság közleményéről az Európai Parlamentnek, az Európai Tanácsnak, a Tanácsnak és az Európai Központi Banknak - A nemteljesítő hitelek kezelése a Covid19-világjárványt követően * 

(COM(2020) 822 final)

Előadó: Kęstutis KUPŠYS

Felkérés: Európai Bizottság, 2021.2.24.
Jogalap: az EUMSZ 304. cikke
Illetékes szekció: „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió”
szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2021.3.10.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2021.3.24.
Plenáris ülés száma: 559.
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott) 246/2/11

1. Következtetések és ajánlások

1.1. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság nemteljesítő hitelekről szóló új cselekvési tervének (közleményének) előterjesztését, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az lényegében nem tartalmaz a Covid19-válságra szabott új javaslatokat, így Európának a szokványos időkre írt szabályok alapján kell egy rendkívüli időszakkal szembenéznie. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy elsősorban a nemteljesítő hitelek kiváltó okait kezeljék annak érdekében, hogy a jövőben elkerüljék felhalmozódásukat, továbbá javasolja a nemteljesítés meghatározásának alapos felülvizsgálatát és ideiglenes kiigazítását, biztosítva az európai háztartások és vállalkozások számára a „puha landolást”. Az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi Covid19-válságban a monetáris és költségvetési politikának, valamint a pénzügyi ágazat szabályozásának összhangban kell lennie a jelenlegi helyzettel.

1.2. A nemteljesítő hitelek kiváltó okainak kezelése kiemelkedő fontosságú. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a háztartások és a kkv-k nemteljesítő hiteleinek nagy mennyiségben való felhalmozódását a versenyképesség állandó javítására való törekvésünk biztosítása, az üzletmenet folytonosságára és a gazdasági helyreállításra való összpontosítás, szilárd szociális biztonsági rendszerek kiépítése, a szegénység, a túlzott eladósodás és a munkanélküliség elleni küzdelem, a megfelelő bérek biztosítása és a válság időszakaiban anticiklikus gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása révén lehet a leghatékonyabban megakadályozni. E lépésekkel megőrizhetjük és megerősíthetjük a pénzügyi piacok stabilitását és a gazdasági rezilienciát, ugyanakkor kezelhetjük a szegénységet és a hatalmas egyenlőtlenségeket is.

1.3. Az EGSZB úgy véli, hogy a „Covid19 előtti” és a „Covid19 utáni” (a Covid19 miatti) nemteljesítő hiteleket teljesen eltérő módon kell kezelni, mivel 2020 márciusa előtt és után teljesen mások voltak a körülmények. Az EGSZB ennek megfelelően a nemteljesítés meghatározására vonatkozó EBH-iránymutatások alapos, célzott és szigorúan ideiglenes felülvizsgálatát javasolja. Az EGSZB azt is ajánlja, hogy az EBH hitelmoratóriumokra vonatkozó iránymutatásai a szükséges ideig maradjanak érvényben.

1.4. Az EGSZB kéri, hogy a hitelintézeteket célzó enyhítési intézkedések járjanak együtt az olyan hitelfelvevők számára nyújtott kormányzati támogatási intézkedésekkel, akik a világjárvány miatt kerültek bajba. Az ebben a helyzetben alkalmazandó intézkedések közé tartoznak az egy-három éves futamidejű halasztások, a kamattámogatások, az adósság kevésbé költséges hitelformákká történő átalakítása, valamint - amennyiben lehetséges - a hiteltörlesztés moratóriumai. Az EGSZB támogatja ezt a belső adósságkezelési folyamatot.

1.5. Az EGSZB megjegyzi, hogy a nemteljesítő hitelek páneurópai, határon átnyúló piacának szükségessége túl van hangsúlyozva. Ezért az EGSZB aggodalmát fejezi ki az olyan tervek miatt, amelyek szerint az egész EU-ra kiterjedő „útlevelet” kívánnak biztosítani a követelésbehajtók számára anélkül, hogy azok mind a „származási”, mind a „fogadó” országban megfelelő felügyelet alá tartoznának. Ez a lépés csak akkor indokolható, ha rendelkezésre áll a bajba jutott hitelfelvevők védelmét segítő, ellensúlyozó hatású intézkedéscsomag - a követelésbehajtókra vonatkozó uniós szintű fogyasztóvédelmi norma.

1.6. A cselekvési terv másik pillére a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítésre vonatkozó javaslat, amely szigorúan a vállalati hitelekre korlátozódik, és csak akkor alkalmazható, ha a hitelszerződés megkötésekor a felek között előzetes önkéntes megállapodás született. Az EGSZB megjegyzi, hogy a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés kiegyensúlyozott megoldást jelenthet az adósok számára, de kéri, hogy a bíróságon kívüli jogérvényesítés ne váljon a hitelszerződés alapértelmezett opciójává.

1.7. Az EGSZB határozottan sürgeti, hogy ne mossák össze a nemteljesítő hitelek kérdését - amely egy széles körben elterjedt gazdasági jelenséget tükröz - a pénzügyi stabilitás megőrzésének problémáival. A bankszektor erkölcsi és működési integritásának fenntartása érdekében e két kérdést külön kell kezelni.

1.8. Az EGSZB azt kéri, hogy a nemteljesítő hitelek eszközkezelő társaságok (köznyelven: „rossz bankok”) számára történő értékesítése továbbra is kivételes eset maradjon, és részesítsék előnyben a hitelintézet és a hitelfelvevő közötti kétoldalú adósságkezelési megállapodásokat. Ennek során a megoldásnak az üzletmenet folytonosságára és a gazdasági helyreállításra kell összpontosítania. Az EGSZB rámutat, hogy az „elővigyázatossági feltőkésítés” bármiféle alkalmazása - amennyiben közpénzből finanszírozzák - az állami pénzeszközöket más, társadalmi és gazdasági szempontból hasznosabb céloktól vonhatja el. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy mindenfajta „elővigyázatossági” intézkedést igen felelősen szabadna csak alkalmazni, elkerülendő az erkölcsi kockázatokat és azt, hogy a társadalom költségén, közpénzből mentsenek meg bankokat.

1.9. Tekintve a jelenlegi helyzetet, amikor a Covid19 előtti hitelképességük ellenére potenciálisan életképes vállalkozások kerülhetnek fizetési nehézségek közé, az EGSZB javasolja a nemteljesítés meghatározására vonatkozó EBH-iránymutatások gondos felülvizsgálatát, ami adhatna egy esélyt a Covid19-járvány miatt nehéz helyzetbe került adósoknak, hogy kilábaljanak a problémákból, mielőtt még a hiteleiket nemteljesítőnek tekintenék. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy ezeknek a változtatásoknak szigorúan átmenetieknek kell lenniük, emellett nem akadályozhatják a hitelkockázatok bankok általi részletes és pontos azonosítását és jelentését, és annak az alapvető igénynek is megfelelve kell végrehajtani őket, hogy biztosítsuk a bankszektor stabilitását és fizetőképességét.

1.10. Az EGSZB általános szabályként azt ajánlja, hogy a tőkekövetelményeket - többek között a nemteljesítő hitelekre vonatkozó védőhálóról szóló rendeletet - szigorúan tartsák fenn. Ez biztosítani fogja, hogy a bankok teljes mértékben képesek legyenek viselni a veszteségeket, és csökkenteni fogja a jövőbeli állami beavatkozások (például az „elővigyázatossági feltőkésítés”) és az adófizetők költségére történő bankmentések valószínűségét. A Covid19-válság hatásainak enyhítése érdekében azonban meg lehetne vizsgálni annak lehetőségét, hogy átmeneti rugalmasságot alkalmaznak a nemteljesítés fogalmának és a nemteljesítő hitelekre vonatkozó védőháló rendelkezésre bocsátásának tekintetében.

2. Előzmények

2.1. Az Európai Bizottság 2020 decemberében bejelentett, nemteljesítő hitelekre vonatkozó cselekvési terve *  arra irányul, hogy az Európai Unióban megakadályozza a nemteljesítő hitelek jövőbeli felhalmozódását a Covid19-válság következtében. Egy hitel akkor válik nemteljesítővé, ha nem valószínű, hogy visszafizetik, vagy ha a hitelfelvevő 90 napot késik a fizetéssel. A világjárvány miatt az Európai Központi Bank becslése szerint egy súlyos forgatókönyv esetén, amely sokkal gyengébb és elhúzódó fellendülést mutat, az euróövezeti bankok által kezelt nemteljesítő hitelek összege akár az 1,4 billió EUR-t *  is elérheti.

2.2. 2017 júliusában nyilvánosságra hozták az európai nemteljesítő hitelek kezelésére vonatkozó cselekvési tervet * , amely a következő évek folyamán segítette a nemteljesítő hitelek bankokban történő felhalmozódásának kezelését és visszafordítását. Ezt követte a bankunió kiteljesítéséről szóló közlemény * .

2.3. 2018 márciusában az Európai Bizottság jogalkotási javaslatot *  terjesztett elő a nemteljesítő hitelek másodlagos uniós piacának fejlesztésére. Az irányelvtervezetnek segítenie kell a bankokat abban, hogy a nemteljesítő hitelek portfólióit az EU-ban bárhol könnyen eladhassák harmadik fél befektetőknek. A javaslat bevezet egy bíróságon kívüli végrehajtási eljárást is, amelynek neve „bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés”. Az irányelvtervezet kidolgozása még mindig folyamatban van, bár a két kérdést külön jogalkotási aktusok keretében tárgyalják.

2.4. A Covid19-világjárvány kitörésére az Európai Bizottság gyorsan reagált olyan intézkedések foganatosításával, amelyek segítik a bankszektort a nemteljesítő hitelek várható felhalmozódásának kezelésében. 2020 áprilisában a banki mentőcsomag már jelentős rövid távú támogatást nyújtott a bankszektornak * , beleértve azokat a szabályokat is, amelyek arra vonatkoznak, hogy a bankok hogyan értékelik a hiteltörlesztésre nem képes hitelfelvevő kockázatát, illetve a nemteljesítő hitelek besorolására vonatkozó prudenciális szabályokat, valamint a késedelmes törlesztések számviteli kezelését. A bankokat jelentős likviditástámogatási intézkedések is segítették (az EKB pandémiás vészhelyzeti vásárlási programja *  és a célzott hosszabb távú refinanszírozási műveletek feltételeinek enyhítése, TLTRO III, 2020. március). Most itt az idő, hogy gondolkodjunk az európai cégek fizetőképességi szintjéről.

2.5. A kapcsolódó tőkepiaci helyreállítási csomag további támogatást biztosított a bankszektor számára azáltal, hogy megszünteti a nemteljesítő hitelek értékpapírosítását gátló szabályozási akadályokat * .

2.6. Az elmúlt hónapokban az európai bankszektort a pénzügyi és gazdasági stabilitás megőrzése, valamint az európai háztartások és vállalatok támogatása érdekében szabályozási könnyítés és likviditástámogatási intézkedések segítették. Ennek eredményeképpen a bankszektor továbbra is nyújtott kölcsönt ügyfeleinek, és nem alakult ki hitelszűke.

2.7. A tagállamok is döntő lépéseket tettek, támogatási programokat indítottak a háztartásokat és a vállalkozásokat sújtó likviditási nehézségek enyhítésére. Ezek a rendszerek jellemzően állami garanciarendszereket és/vagy fizetési halasztásokat („moratóriumokat”) foglalnak magukban. Ezek az intézkedések segítik az átmeneti likviditási problémákkal küzdő hitelfelvevőket, és megakadályozzák a nemteljesítő hitelek számának azonnali megugrását. A gazdaságnak a Covid19-járvány idején történő támogatására az Európai Bizottság is elfogadott egy ideiglenes keretet, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok teljes mértékben kihasználják az állami támogatási szabályok által előirányzott rugalmasságot.

3. Általános megjegyzések

3.1. Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság jelenlegi cselekvési terve (közleménye) a 2017-es tervben már szereplő intézkedéseket követi és ismétli meg. Alapvetően hiányoznak belőle a Covid19-válságra szabott új javaslatok, így Európának egy rendkívüli időszakkal a szokványos időkre írt szabályok alapján kell szembenéznie. Az EGSZB úgy véli, hogy a „Covid19 előtti” és a „Covid19 utáni” (a Covid19 miatti) nemteljesítő hiteleket teljesen eltérő módon kell kezelni, mivel 2020 márciusa előtt és után teljesen mások voltak a körülmények. Az EGSZB ennek megfelelően javasolja a nemteljesítés EBH általi meghatározásának alapos, célzott és szigorúan ideiglenes felülvizsgálatát annak érdekében, hogy elkerüljék az adósok automatikusan nemteljesítőként való besorolását, és enyhítsék a hatályos szabályozás prociklikus hatásait, valamint biztosítsák az európai háztartások és vállalkozások „puha landolását”.

3.2. A világjárvány a kereslet és a fogyasztás csökkenését eredményezte, minek következtében a kkv-k nehezebben találtak ügyfeleket. Noha a finanszírozáshoz való hozzáférést a kkv-k (az EKB felmérései szerint * ) nem tartják a legsürgetőbb kérdésnek, a nemteljesítő hitelek kezelése során figyelembe kell venni minden olyan kérdést, amellyel a kkv-k szembesülnek.

3.3. Az EGSZB következetesen amellett foglal állást * , hogy a nemteljesítő hiteleket társadalmi szempontból fenntartható módon, a pénzügyi stabilitás megőrzése mellett csökkentsék * . A Covid19 idején ez most fontosabb, mint valaha. Ellentétben azzal, ami egy évtizeddel ezelőtt, a 2008-2009-es pénzügyi válság során történt, a nemteljesítő hitelek jelenleg várható megszaporodása nem a pénzügyi szektor vagy a gazdasági rendszer bizonyos típusú szereplőinek a hibája, de nem is a „reálgazdaságé”, a kormányoké vagy az európai polgároké. Rendkívül fontos az uniós szintű szabályozó hatóságok és a tagállami kormányok megfelelő eszközökkel való beavatkozása.

3.4. Bár elismeri, hogy a nemteljesítő hitelek másodlagos piacainak létrehozása jár bizonyos előnyökkel, az EGSZB inkább a hitelintézet és az életképes hitelfelvevők közötti kétoldalú adósságrendezési megállapodásokat részesítené előnyben. Bár a bankok mérlegében a nemteljesítő hitelek mennyisége a hitelfelvásárlóknak történő értékesítéssel csökkenthető, ez nem jelenti azt, hogy a nemteljesítő hitelek értékesítése a hitelfelvevő szempontjából vagy a társadalom egésze számára optimális. A nemteljesítő hitelek értékesítésének végső megoldásnak kellene lennie.

3.5. A nemteljesítő hitelek kiváltó okainak kezelése kiemelkedő fontosságú. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a háztartások, illetve a kkv-k nemteljesítő hiteleinek nagy mennyiségben való felhalmozódását egyaránt a szilárd szociális biztonsági rendszerek kiépítése, a szegénység, a túlzott eladósodás és a munkanélküliség elleni küzdelem, a megfelelő bérek biztosítása és a válság időszakaiban anticiklikus gazdaságpolitikai intézkedések végrehajtása révén lehet a leghatékonyabban megakadályozni, miközben az üzletmenet folytonosságára és a gazdasági helyreállításra összpontosítva a hosszú távú beruházásokat láthatóvá tévő, egyértelmű és aktualizált szabályozási keret segítségével növeljük a termelékenységet és az európai gazdaság versenyképességét. E lépésekkel megőrizhetjük és megerősíthetjük a pénzügyi piacok stabilitását és a gazdasági rezilienciát, ugyanakkor kezelhetjük a szegénységet és az egyenlőtlenségeket is. Ennek fényében az EGSZB azt ajánlja, hogy az EBH hitelmoratóriumokra vonatkozó iránymutatásai a szükséges ideig maradjanak érvényben, és javasolja a nemteljesítés fogalommeghatározásának körültekintő, célzott és szigorúan ideiglenes felülvizsgálatát.

3.6. Az EGSZB véleménye szerint a cselekvési terv tükrözi azt az alapvető logikát, amely szerint napjainkban a bankok alapvető infrastruktúraként működnek a pénzmozgáson alapuló európai gazdaságban, és hogy a bankszektor egészséges működése és stabilitása szükséges előfeltétele a gazdasági helyreállításnak. Amint azt az Európai Bizottság a kapcsolódó közleményben *  is megfogalmazza: „a Bizottság kiemelt helyen gondoskodik arról, hogy az európai polgárok és vállalkozások továbbra is megkapják bankjuktól a szükséges támogatást”. Ebben az összefüggésben az EGSZB rámutat arra, hogy az EKB döntő szerepet játszik a bankok stabilitásának és hitelkínálatának megőrzésében, és megjegyzi, hogy az európai gazdaságot olyan intézkedések támogatják, amelyek célja annak biztosítása, hogy a hitelezés fizetőképes hitelkereslet esetén rendelkezésre álljon.

3.7. Az EGSZB megjegyzi, hogy a nemteljesítő hitelekre vonatkozó megbízható adatok részben hiányoznak, és a Covid19 elleni vakcina, a SARS-CoV-2 vírusmutációk (Covid19-variánsok), a lezárási intézkedések és a gazdasági helyreállítás jövője továbbra is bizonytalan. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az adatok minősége fontos a probléma mértékének pontos felméréséhez és az életképes cégek azonosításához. Az EGSZB ezért óvatosságra és olyan intézkedésekre szólít fel, amelyek gyorsan talpra állíthatják az európai gazdaságot, ideértve például a kisvállalkozások támogatására, valamint a megfelelő bérek és a szilárd szociális biztonsági rendszerek biztosítására irányuló intézkedéseket. Az EGSZB rámutat, hogy a bankszektorban a betétállomány jelentősen nőtt * , ami azt jelenti, hogy a lezárások feloldását követő hónapokban jó az esélye a fogyasztói kereslet növekedésének.

3.8. Az még továbbra is kérdéses, hogy a bankok miként segíthetik („megkapják bankjuktól a szükséges támogatást” * ) azokat a cégeket és háztartásokat, amelyekre „a világjárvány következtében […] jelentős pénzügyi nyomás nehezedik” * , amikor a nemteljesítő hitelek számának növekedését kezelik. A javasolt változtatások vagy a szabályozási könnyítések jelenleg nem függenek attól, hogy a bankok hitelt nyújtsanak a fizetőképes kkv-knak vagy háztartásoknak. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság cselekvési terve - a bankszektor kivételével - kevés új intézkedést tartalmaz a bajba jutott gazdasági szereplők megsegítésére. Tekintettel a külső gazdasági sokkhatásra, amely sok munkavállalót és vállalatot még inkább hitelfüggővé tesz, a bankokat segítő támogatási és mérséklési intézkedéseknek arra kell irányulniuk, hogy a bankok több hitelt nyújtsanak a fizetőképes kkv-knak és háztartásoknak. Ugyanakkor a hatóságoknak megfelelő biztosítékokat kell létrehozniuk a felelőtlen hitelezés és az azt követő túlzott eladósodás megelőzése érdekében.

3.9. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ismerjék el a civil társadalom egészét a pénzügyi piacok szabályozásának érdekelt feleként. A nemteljesítő hitelek világjárványt követő kezelése kapcsán megjegyzendő, hogy ezeknek a hiteleknek számos hatásuk van, amelyek érintik többek közt a munkavállalóknak mint adósoknak, eladósodott vállalatok munkavállalóinak, a pénzügyi szektor alkalmazottainak vagy adófizetőknek az érdekekeit is (ez különösen fontos a nemteljesítő hitelek kezelésére irányuló állami pénzeszközök esetében).

3.10. Az EGSZB megjegyzi, hogy a nemteljesítő hitelek páneurópai, határon átnyúló piacának szükségességét túlbecsülik, annak ellenére, hogy a bankszektor folyamatosan halad egy, az egész EU-ra kiterjedő bankunió felé. Nagyon kérdéses, hogy a hitelfelvásárlók határokon átnyúló műveletei az egész gazdasági rendszer számára kézzelfogható gazdasági előnyökkel járnak-e, nem csak a bankok, a hitelfelvásárlók és a hitelgondozók számára (igaz, hogy ez utóbbiak mindenképpen profitálhatnak a méretgazdaságosságból).

3.11. Ebben az összefüggésben az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy a kockázat elosztása nem feltétlenül jár annak csökkenésével. Éppen ellenkezőleg, a 2008-2009-es pénzügyi piaci válság arra tanított bennünket, hogy ez a kockázat átláthatatlan felhalmozódását eredményezheti a gazdaságban. Az EGSZB szorgalmazza, hogy a pénzügyi szektor ösztönzőivel kapcsolatos valamennyi intézkedés célja az legyen, hogy eltántorítsák a piaci szereplőket attól, hogy túl nagy kockázatot vállaljanak.

3.12. Ugyanakkor az EGSZB kiemeli, hogy az európai vállalkozások, háztartások, munkavállalók és a civil társadalom is erőforrásokat és teljes támogatást igényel a válság kibírásához, így az EU-nak ilyen támogató intézkedéseket kellene előterjesztenie. Ilyen jellegű segítségnek (a Next Generation EU ösztönző csomag alapján) akár három éven át is rendelkezésre kellene állnia a világjárvány előtt életképesnek és hitelképesnek ítélt vállalkozások és hitelfelvevők támogatására. A növekvő társadalmi-gazdasági bizonytalanság gyakorlatilag Európa teljes lakosságát érinti. A vállalkozások a kényszerű bezárások és a kereslet visszaesése miatti zavarokkal, a háztartások pedig munkanélküliséggel és jövedelemcsökkenéssel szembesülnek. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai polgároknak és vállalkozásoknak teljesen eltérő intézkedésekre lenne szükségük, és nyilvánvalóan nem a nemteljesítő hitelekre vonatkozó keret gyors végrehajtására, ahogy azt az Európai Bizottság javasolja.

4. Részletes megjegyzések

4.1. Az Európai Bizottság meg van győződve arról, hogy a hitelgondozókról és a hitelfelvásárlókról szóló irányelvjavaslatról szóló megállapodás, amely lényegében a nemteljesítő hitelek közös másodlagos piacát hozza létre, kiemelt fontosságú. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az olyan tervek miatt, amelyek szerint az egész EU-ra kiterjedő „útlevelet” kívánnak biztosítani a követelésbehajtók számára anélkül, hogy azok mind a „származási”, mind a „fogadó” országban megfelelő felügyelet alá tartoznának. Ez a lépés csak akkor indokolható, ha rendelkezésre áll a bajba jutott hitelfelvevők védelmét segítő, ellensúlyozó hatású intézkedéscsomag - a követelésbehajtókra vonatkozó uniós szintű fogyasztóvédelmi norma. Az EGSZB aggódik amiatt is, hogy a hitelgondozókra és -felvásárlókra vonatkozó irányelvjavaslat *  megakadályozná a tagállamokat abban, hogy a hitelgondozókra és -felvásárlókra vonatkozó egyéb vagy további követelményeket vezessenek be, még akkor is, ha ezek a követelmények vélhetőleg az adósok védelmét szolgálják. Ha biztosított a „származási országbeli” és a „fogadó országbeli” felügyelet, a fogyasztóvédelmi szabályokat betartják, a bevált gyakorlatokra vonatkozó iránymutatásokról az EBH révén gondoskodnak, és az ilyen tevékenységek tekintetében egységes megközelítést irányoznak elő, akkor az itt felvetett kérdések nagy része megfelelően kezelve lenne. Ezen érveket figyelembe véve és az egész EU-ra kiterjedő útlevél működőképessé tétele érdekében szigorítani kell a hitelfelvevők védelmére vonatkozó szabályokat, hogy a fent említett kockázatok elkerülhetők legyenek.

4.2. Az EGSZB megjegyzi, hogy egyes hitelfelvásárlóknak és követelésbehajtóknak rossz hírük van - ezért neveznek egyes hitelfelvásárlókat „keselyűalapoknak” -, és hangsúlyozza, hogy ha a „származási” és a „fogadó” országuk általi megfelelő felügyelet nélkül, valamint a „bevált gyakorlatokra” vonatkozó megfelelő iránymutatások EU-szerte, időben és hatékonyan történő érvényesítése nélkül biztosítanak az egész EU-ra kiterjedő működési „útlevelet” a követelésbehajtók számára, az oda vezethet, hogy ezek a hitelfelvásárlók vagy hitelgondozók nem megfelelő üzleti magatartást tanúsítanak majd a nemteljesítő hitelfelvevők kárára. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy a hitelgondozókról és -felvásárlókról szóló irányelvjavaslat ne akadályozza meg az államokat abban, hogy további jogi követelményeket vezessenek be a hitelgondozókra és -felvásárlókra vonatkozóan, így biztosítva ebben az esetben a túlszabályozás elkerülésére vonatkozó elv megfelelő alkalmazását.

4.3. Emellett egyes hitelfelvásárlók ismertek adókikerüléssel összefüggő problémáikról. Írországban például némelyikük jótékonysági szervezetként van bejegyezve, és szinte semmilyen adót nem fizet. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az adókikerülés kérdésének kezelésére irányuló erőfeszítéseit.

4.4. A cselekvési terv másik pillére a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítésre vonatkozó javaslat, amely szigorúan a vállalati hitelekre korlátozódik, és csak akkor alkalmazható, ha a hitelszerződés megkötésekor a felek között előzetes önkéntes megállapodás született. Az EGSZB elismeri, hogy a háztartásokat (magánfogyasztókat) kizárják ebből az eljárásból, és megjegyzi, hogy megfelelő egyensúlyt kell teremteni az említett biztosítékérvényesítési eszköz, az (EU) 2019/1023 európai parlamenti és tanácsi irányelv *  és a fizetésképtelenségi eljárások között. Az EGSZB megjegyzi, hogy a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés kiegyensúlyozott megoldást jelenthet az adósok számára, de kéri, hogy a bíróságon kívüli jogérvényesítés ne váljon a hitelszerződés alapértelmezett opciójává. Gondoskodni kell arról, hogy a bajba jutott vállalkozások ne legyenek magukra hagyatva és ne veszítsék el a hozzáférést a hagyományos igazságszolgáltatási rendszerhez, amely a fékek és ellensúlyok régóta fennálló hagyomány alapján kialakított rendszerét biztosítja. Az EGSZB véleménye szerint a biztosítékérvényesítéssel kapcsolatos késedelmek rendszerszintű problémáival országonként kell foglalkozni, jól előkészített reformok végrehajtásával és célzott beavatkozással azokban a tagállamokban, ahol még vannak szűk keresztmetszetek.

4.5. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon kijelentésével, hogy „[…] a bankokat a lehető legnagyobb mértékben ösztönözni kell arra, hogy proaktív megközelítést alkalmazzanak az adósaikkal való korai és konstruktív együttműködés érdekében”, mivel így elkerülhető, hogy életképes cégeknek kárt okozzunk, és biztosítható az üzletmenet folytonossága. Az EGSZB azonban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő kézzelfogható intézkedéseket ennek a létfontosságú célkitűzésnek az elérése érdekében.

4.6. Az EGSZB üdvözli azt a kezdeményezést, amely tovább közelítené egymáshoz az EU-ban működő különböző fizetésképtelenségi kereteket, és megjegyzi, hogy ez a konvergencia nemcsak a bankszektor számára előnyös, hanem az egész európai vállalkozói környezet számára is. Az ilyen konvergenciát nem feltétlenül kell a nemteljesítő hitelek kérdéséhez kötni. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez az intézkedés rövid távon nem segít, és a Covid19-válságot követő időszakban nem fog túl sok támogatást biztosítani. A hitelezők és az adósok jogaira vonatkozó szabályokkal kapcsolatos bizonyosság és a jelzálogtörlési eljárások tagállamok közötti nagyobb összehangolása csökkenti a kockázatokat, és további lendületet ad a határokon átnyúló beruházásoknak és a belső kereskedelemnek. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fizetésképtelenségi keretek reformja során kellő figyelmet kell fordítani a hitelfelvevőkre.

4.7. Az EGSZB kiemeli, hogy a nemteljesítő hitelek másodlagos piaca semmilyen módon nem segíti a vállalkozások virágzását, nem tartja fenn a munkahelyeket, és nem teszi lehetővé a bezárt vállalkozások újbóli megnyitását. A vállalkozások újraindítása szempontjából alapvetően fontosak a célzott állami finanszírozású intézkedések. Az EGSZB úgy véli, hogy a Covid19 miatti lezárások következtében a termelés példa nélküli csökkenésétől sújtott gazdaságnak nyújtott hitelezés létfontosságú, de nem szabad, hogy túlzott mértékűvé váljon, mert az nem feltétlenül fenntartható.

4.8. Az Európai Bizottság által szorgalmazott javaslat - a páneurópai másodlagos piac és kisebb mértékben a bíróságon kívüli gyorsított biztosítékérvényesítés - azonban felveti azokat aggályokat, hogy a nemteljesítő hitelek egységes másodlagos piaca Európában teret nyit majd a visszaéléseknek, és a banki ügyfeleket a többségükben nem az EU-ból származó „keselyűalapok” szabad prédájává teszi. Az EGSZB nagyobb átláthatóságot és megfelelő szabályokat javasol annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztókat megvédjék a hitelgondozók, hitelfelvásárlók vagy „keselyűalapok” által elkövetett visszaélésektől.

4.9. Az EGSZB amellett száll síkra, hogy a hitelbefektetők és a követelésbehajtók ne kapjanak EU-szerte érvényes működési „útlevelet”, ha fogyasztók (magánügyfelek) nemteljesítő hiteleit vásárolják fel. Meg lehetne vizsgálni, hogy ezt a kivételt nem kellene-e a mikrovállalkozások adósságállományára is alkalmazni.

4.10. Üdvözöljük, hogy a hangsúlyt a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos adatok Unió-szerte történő szabványosítására helyezik, de ez a feladat szempontjából nem elégséges, és elvileg nem is nagyon releváns. Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy nem az uniós intézményeknek és adófizetőknek kellene viselniük a hatékony piacok létrehozásának és annak költségeit, hogy a nemteljesítő hitelekkel való kereskedés megkönnyítése érdekében javítsák azok szabványosítását; ezeket a költségeket maguknak a piaci szereplőknek kellene viselniük, mivel ők a nemteljesítő hitelekkel való kereskedés fő haszonélvezői. Az adatok átláthatóságára annak biztosítása érdekében van szükség, hogy a nemteljesítő hitelek külső és belső (bankcsoporton belüli) értékesítése megfelelő módon történjen, és annak során betartsák a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) szabályait.

4.11. Az Európai Bizottság dokumentuma által széles körben hirdetett, köznyelven „rossz bankoknak” is nevezett nemzeti eszközkezelő társaságok közpénzeket igényelhetnek, és valószínűsíthetően fognak is igényelni. Az EGSZB ezért arra ösztönzi az egyes tagállamokat, hogy végezzenek mélyreható elemzést arról, hogy a közpénzeket az egyes tagállamokban fennálló helyzet függvényében, az állami támogatási szabályok betartása mellett hogyan használják fel ilyen eszközkezelő társaságok létrehozására.

4.12. Az EGSZB határozottan sürgeti, hogy ne mossák össze a nemteljesítő hitelek kérdését - amely egy széles körben elterjedt gazdasági jelenséget tükröz - a pénzügyi stabilitás megőrzésének problémáival. A bankszektor etikai és működési integritásának fenntartása érdekében e két kérdést külön kell kezelni. Az EGSZB úgy véli, hogy annak ellenére, hogy egyes pénzintézetek problémái a nemteljesítő hiteleknek a mérlegükön történő felhalmozódásából adódhatnak, nem indokolt az ilyen nem életképes bankok közpénzzel történő megmentése, amihez a nemteljesítő hitelek „eltávolításának” álcázva az eszközkezelő társaságok modelljét alkalmazzák, és úgy véli, hogy a bankok válságkezelésének kérdését holisztikusan kell megközelíteni. Az EGSZB azt kéri, hogy a nemteljesítő hitelek eszközkezelő társaságok számára történő értékesítése továbbra is kivételes eset maradjon, és részesítsék előnyben az ilyen hiteleknek a bankok mérlegén történő kezelését.

4.13. Ezenkívül alapvetően fontos, hogy az Európai Bizottság megakadályozza, hogy közpénzeket újra és újra magán banki érdekeltségek kisegítésére használjanak fel. Egy bank megmentésére nem szabad úgy tekinteni, mintha az önmagában is értéket képviselne; ez nem a gazdaságpolitikák végső célja. Hosszú távon az ismétlődő bankmentési kampányok, amelyek hatalmas mennyiségű közpénzt igényelnek, erkölcsi kockázatot teremthetnek, és megzavarhatják a banki üzletágba ágyazott ösztönzők rendszerét. Az EGSZB ezért óva int az olyan politikáktól, amelyek eredményeképpen a nyereség magánkézben marad, a veszteségeket viszont a társadalom viseli. Ehelyett a bankokat ösztönözni kellene arra, hogy belső szinten kezeljék a nemteljesítő hitelekkel kapcsolatos problémáikat, és jobban kezeljék hitelportfólióikat; semmiféle implicit vagy explicit kormányzati támogatás nem segít a mögöttes mérlegproblémák kezelésében. Az EGSZB nyugtázza az Egységes Szanálási Alap létezését, amelyet hitelintézetek hozzájárulásaiból finanszíroznak. Ha az Egységes Szanálási Alap méretét úgy határoznák meg, hogy megfelelő kapacitással rendelkezzen, azzal elkerülhető lenne, hogy közpénzeket magánbanki érdekek megmentésére használjanak fel, így kezelve az azzal kapcsolatos aggodalmakat, hogy a „nyereség magánkézben marad, a veszteségeket viszont a társadalom viseli”.

4.14. Az EGSZB határozottan kéri, hogy törekedjenek a bankunió kiteljesítésére, amely egy ellenállóképes, megfelelően tőkésített és - ami a legfontosabb - önfenntartó bankszektorral rendelkezne. Egyensúlyt kell teremteni a kockázatmegosztás és a kockázatcsökkentés között. Meg kell előzni, hogy akár nemzeti, akár uniós szintű válság esetén jelentős hatás érje az állami költségvetéseket és az adófizetőket. Ezért a szavatolótőkére és a leírható, illetve átalakítható kötelezettségekre vonatkozó szigorú minimumkövetelményeket és pénzmosás elleni hatékony intézkedéseket kell bevezetni. Emellett nagyobb figyelmet kell fordítani az árnyékbanki ágazat szabályozására. Biztosítani kell, hogy a kockázat ne kerüljön át a jól szabályozott pénzügyi piaci szereplőkről a kevésbé szabályozott pénzügyi piaci szereplőkre. Emellett figyelmet kell fordítani minden olyan pénzügyi tevékenység szabályozására, amelyet nem szabályozott vállalkozások folytatnak, az „azonos kockázatok, azonos tevékenység, azonos szabályozás és azonos felügyelet” elvét követve.

4.15. Fogyasztóvédelmi szempontból nézve az eszközkezelő társaságok célja egyértelműen az, hogy maximalizálják a megtérülést és a hatékonyságot azáltal, hogy harmadik fél befektetőknek értékesítik a hiteleket vagy érvényesítik a biztosítékot, ez pedig nem tűnik összeegyeztethetőnek azzal, hogy megfelelő védelmet nyújtsunk a hitelt felvett háztartásoknak, valamint teljesíthető visszafizetési terveket és egy bizonyos, minimális életszínvonalat tudjunk biztosítani. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az eszközkezelő társaságok építsenek be politikáikba szociális jellegű célokat.

4.16. Az EGSZB-t aggodalommal tölti el, hogy az „elővigyázatossági feltőkésítés” bármiféle alkalmazása a közpénzeket társadalmi és gazdasági szempontból hasznosabb céloktól vonhatja el. A Covid19-járvány idején az „elővigyázatossági feltőkésítés” alkalmazásának továbbra is nagyon kivételes esetnek kell maradnia. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindenfajta „elővigyázatossági” intézkedést igen felelősen szabadna csak alkalmazni, elkerülendő az erkölcsi kockázatokat és azt, hogy a társadalom költségén, közpénzből mentsenek meg bankokat. Érdemes megemlíteni, hogy a pénzügyi stabilitás szintén közjó, ezért a pénzügyi szabályozóknak és felügyeleteknek biztosítaniuk kell, hogy szigorú prudenciális szabályok legyenek érvényben a közjó, azaz a pénzügyi stabilitás veszélyeztetésének elkerülése érdekében.

4.17. Az EGSZB tudomásul veszi a közlemény azon kijelentését, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz támogatást nyújthat „olyan reformokhoz, melyek célja jobb fizetésképtelenségi, jogorvoslati és adminisztratív szabályok megállapítása és a nemteljesítő hitelek hatékonyabb szanálása”. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközhöz tartozó alapokat az Európai Tanács állítása szerint „a növekedési potenciál, a munkahelyteremtés, valamint a gazdasági és társadalmi ellenálló képesség növelésére” *  kell felhasználni. További magyarázatra van szükség annak tisztázására, hogy mi az Európai Bizottság szándéka a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz és a nemteljesítő hitelek összekapcsolásával, valamint annak biztosítása érdekében, hogy a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt ne térítsék el eredeti, a zöld és a digitális átállás előmozdítására irányuló céljáról.

4.18. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköznek a társjogalkotók által elfogadott célkitűzései ellenére az Európai Bizottság cselekvési tervében egyetlen intézkedés sem irányul a bajba jutott európai vállalkozásokra - a kis- és nagyvállalkozásokra, a vállalatokra és a családi vállalkozásokra. Ezenkívül az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi közleményben az Európai Bizottság nem biztosít eszközöket annak kezelésére, hogy a számláik kifizetésével és a mindennapi megélhetésükkel küszködő fogyasztók hogyan élhetik túl a világjárvány hatásait, és hogyan kerülhetik el a szegénység csapdáját. Az EGSZB más olyan szempontokra is felhívja a figyelmet, amelyek esetében szükség van célzott cselekvési tervekre, ilyenek például a világjárvány hatásait nyögő kis- és nagyvállalkozások, vállalatok és családi vállalkozások.

4.19. Az EGSZB konkrétan a következő szabályozások felülvizsgálatát javasolja:

4.19.1. A jelenlegi helyzetből kiindulva, amikor a Covid előtti hitelképessége ellenére számos potenciálisan életképes vállalkozás kerülhet fizetési nehézségek közé, az EGSZB felveti, hogy az EBH-iránymutatásoknak a nemteljesítés meghatározását (pl. hogy az esedékesség után hány nappal tekintenek egy hitelt nemteljesítőnek, vagy hogy mennyi az a nettójelenérték-küszöb, amelynél egy átalakított adósság esetén úgy tekintik, hogy az adós nem valószínű, hogy fizetni fog stb.) érintő gondos felülvizsgálata esélyt adhat ezeknek a vállalkozásoknak a kilábalásra, még azelőtt, hogy nemteljesítőknek minősítenék őket. Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy ezeknek a változtatásoknak szigorúan átmenetieknek kell lenniük, és kizárólag a Covid19-világjárványra szabad vonatkozniuk, emellett nem akadályozhatják a hitelkockázatok bankok általi részletes és pontos azonosítását és jelentését, és a szabályozó és felügyeleti szerveknek minden ideiglenes változtatást annak az alapvető igénynek a fényében kell mérlegelniük, hogy biztosítani szükséges a bankszektor stabilitását és fizetőképességét.

4.19.2. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az EBH hitelmoratóriumokra vonatkozó iránymutatásai a szükséges ideig maradjanak érvényben.

4.19.3. Tekintettel arra, hogy a nemteljesítő hitelek a fizetési nehézségek mögött meghúzódó okoktól függetlenül nemteljesítőek, és hogy rendkívül nehéz megállapítani, hogy a nemteljesítő hitelfelvevők közül a világjárvány megfékezését követően kiknek a helyzete fog gyorsan rendeződni, az EGSZB azt ajánlja, hogy szigorúan tartsák fenn a tőkekövetelményeket, beleértve a nemteljesítő hitelek védőhálójáról szóló rendeletet is, amelynek céltartalékképzési ütemezése már így is csak nagyon fokozatos tőkenövekedést ír elő. Ez lehetővé teszi majd a bankok számára a veszteségek elviselését, függetlenül attól, hogy azok a világjárványhoz vagy más tényezőkhöz kapcsolódnak-e, és kulcsfontosságú tényező lenne az adófizetők költségére történő állami beavatkozások és bankmentések valószínűségének csökkentésében. A Covid19-válság hatásainak enyhítése érdekében azonban meg lehetne vizsgálni annak lehetőségét, hogy átmeneti rugalmasságot alkalmaznak a nemteljesítés fogalmának és a nemteljesítő hitelekre vonatkozó védőháló rendelkezésre bocsátásának tekintetében. Ez segíthetne továbbá a nemteljesítő hitelek bankok általi kényszerkiárusításának elkerülésében. Ezzel összefüggésben az EGSZB megjegyzi és javasolja, hogy vegyék figyelembe a polgári bíróságok működésének szüneteltetését és a polgári eljárások Európa-szerte tapasztalt egyéb késedelmeit.

4.19.4. Azon bankok esetében, amelyek bizonyítani tudják, hogy szoros kapcsolatuk van a reálgazdasággal (eszközeik jelentős része a pénzügyi szférán kívüli vállalkozásokhoz és háztartásokhoz kapcsolódik), az EGSZB úgy véli, hogy további rugalmasságot is lehetne biztosítani. Másrészről a lehető legóvatosabbnak kell lenni azokkal a globálisan rendszerszinten jelentős pénzügyi intézményekkel, amelyek szorosan összekapcsolódnak más pénzügyi piaci szereplőkkel.

4.20. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság javasoljon megbízható módszereket a nehéz helyzetben lévő hitelfelvevők tisztességtelen bánásmóddal szembeni védelmére vonatkozó szigorú szabályok biztosítására:

4.20.1. Az EGSZB kéri, hogy a hitelintézeteket célzó enyhítési intézkedéseknek nyújtott támogatások járjanak együtt az olyan hitelfelvevők számára nyújtott támogatási intézkedésekkel, akik a világjárvány miatt kerültek bajba. Az ebben a helyzetben alkalmazandó intézkedések közé tartoznak az egy-három éves futamidejű halasztások, a kamattámogatások, az adósság kevésbé költséges hitelformákká történő átalakítása, valamint - amennyiben lehetséges - a hiteltörlesztés moratóriumai.

4.20.2. A nemteljesítő hitelek belső értékesítésekor egyes esetekben különleges célú gazdasági egységek profitálhatnak az ügyfél adósságából a követelésbehajtási folyamat során, az ügyfél azonban változatlanul el van adósodva. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság alaposabban fontolja meg a szabályozást annak biztosítása érdekében, hogy a hitelfelvevők jogai védelemben részesüljenek, és hogy az ilyen tranzakciókat követően a hitelfelvevők ne legyenek még jobban eladósodva.

4.21. Az EGSZB fenntartja azt a nézetét, hogy átfogó intézkedéseket kell hozni az igazságos és biztonságos üzleti környezet fenntartása érdekében, különös hangsúlyt fektetve annak biztosítására, hogy a legkiszolgáltatottabbak igényei teljesüljenek. Az európai vállalkozások versenyképessége elsősorban erős belső piacra, a folyamatos innovációra, valamint a gazdasági szereplők közötti bizalmon alapuló, kiszámítható és társadalmilag felelős szabályrendszerre épül. Az EGSZB óva int minden olyan jogalkotási lépéstől, amely a nemteljesítő hiteleket úgy kezelné, mint egyéb árucikkeket. Az EGSZB megjegyzi, hogy egy ilyen lépés nem javítaná a bizalmi környezetet, hanem éppen ellenkezőleg, több kárt okozna. Elengedhetetlen a hitelfelvevők és a hitelezők jogai közötti megfelelő egyensúly megőrzése.

4.22. A Covid19-világjárvány csak egyike a számos külső sokkhatásnak. Még sok ilyenre számíthatunk. Az ilyen súlyos sokkhatások által okozott kiterjedt károk mérséklésére irányuló szakpolitikai intézkedéseknek egyetemes elveken kell alapulniuk, és ki kell állniuk az idő próbáját. Az EU arra törekszik, hogy fenntartsa szociális piacgazdasági irányultságát, és megerősíti azt az ígéretét, hogy senkit sem hagy lemaradni, miközben javítja az európai gazdasági versenyképességét. Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság cselekvési tervei és jogalkotási kezdeményezései vegyék figyelembe ezeket az alapelveket.

Kelt Brüsszelben, 2021. március 24-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Christa SCHWENG