(COM(2020) 682 final - 2020/310(COD))
Előadó: Milena ANGELOVA és Cinzia DEL RIO
| Felkérés: | Európai Parlament, 2020.11.11. | |
| Tanács, 2020.11.10. | ||
| Jogalap: | az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153. cikkének (2) | |
| bekezdése és 304. cikke | ||
| Illetékes szekció: | „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció | |
| Elfogadás a szekcióülésen: | 2021.3.11. | |
| Elfogadás a plenáris ülésen: | 2021.3.25. | |
| Plenáris ülés száma: | 559. | |
| A szavazás eredménye: | ||
| (mellette/ellene/tartózkodott) | 155/100/20 |
1. Következtetések és ajánlások
1.1. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) határozottan támogatja azt a kiemelt célt, hogy Európa a sérülékenységet hátrahagyva utat mutasson egy életerős új világ felé azáltal, hogy az innováció, a fenntartható növekedés és a tisztességes verseny ösztönzésével teremt lehetőségeket és jólétet * , a felfelé irányuló gazdasági és társadalmi konvergencia ösztönzése érdekében. Az EGSZB egyetért a megfelelő minimálbérek EU-szerte történő elérésére és a kollektív tárgyalási rendszerek megerősítésére irányuló átfogó célkitűzésekkel, a munka kifizetődővé tételével, a szegénység elleni küzdelemmel, valamint a szociális partnerek szerepének és a szociális párbeszédnek a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerekkel összhangban történő megerősítésével.
1.2. Az EGSZB megjegyzi, hogy a javasolt irányelv hozzájárul az Unió céljaihoz, vagyis ahhoz, hogy elősegítse az emberek jólétét, magas versenyképességű szociális piacgazdaságot alakítson ki (az EUSZ 3. cikke) és előmozdítsa az élet- és munkakörülmények javítását (az EUMSZ 151. cikke). Foglalkozik továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal, például a munkavállalók tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogával (31. cikk), és összhangban van a szociális jogok európai pillérének 6. elvével. Az Európai Bizottság rámutat arra, hogy az irányelvjavaslat nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek közvetlenül befolyásolnák a fizetések szintjét, és ezért az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket teljes mértékben tiszteletben tartja.
1.3. Az EGSZB egyetért a javaslat általános célkitűzéseivel, és elvárja, hogy azt arra figyelve alakítsák ki, hogy tiszteletben tartsa a nemzeti hagyományokat, jogszabályokat és gyakorlatokat, valamint hogy a benne foglalt kötelezettségeket tekintve mozgásteret hagyjon a nemzeti körülményekhez való alkalmazkodásra. A javaslat néhány elemét illetően eltérő nézetek merültek fel az EGSZB-n belül. E nézetkülönbségek ellenére az EGSZB ismerteti véleményét az európai bizottsági javaslatban szereplő bizonyos kérdésekkel kapcsolatban.
1.4. Az államnak azt a szerepét, hogy a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalás funkciójának támogatásával és tiszteletben tartásával mind politikai, mind jogi oldalról megteremtse az „előfeltételeket” a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek számára, több nemzetközi intézmény is elismeri, és az EGSZB is számos véleményében emlékeztet erre. A szociális partnereknek autonómoknak kell lenniük, és a munkáltatói szervezeteket és a szakszervezeteket meg kell védeni a szervezkedési, képviseleti vagy kollektív fellépéshez való joguk bármilyen korlátozásától. Az EGSZB ugyanakkor ismételten hangsúlyozza a közvetlenül az európai és nemzeti szociális partnerek által irányított, európai és nemzeti szintű közös fellépések és kapacitásépítési programok fontosságát.
1.5. Az EGSZB támogatja a kollektív tárgyalások általi lefedettség növelésének célkitűzését a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelően, valamint a szociális partnerek hatáskörmegosztásának és autonómiájának teljes körű tiszteletben tartásával. Az EGSZB egyetért a javasolt 70%-os céllal, és úgy véli, hogy a nemzeti cselekvési tervek (4. cikk) döntő szerepet játszhatnak nemzeti szinten a bérek felfelé irányuló konvergenciájában, valamint a bérmegállapításra és a lefedettség növelésére irányuló legmegfelelőbb intézkedések és mechanizmusok kialakításában, többek között a nem és életkor alapján megmutatkozó bérszakadék megszüntetése, valamint az egyenlőtlenségek és a megkülönböztetés csökkentése érdekében, különös tekintettel a fiatal munkavállalókra. Az EGSZB azt ajánlja, hogy minden nemzeti cselekvési tervet a szociális partnerek dolgozzanak ki és fogadjanak el háromoldalú folyamat keretében.
1.6. Az EGSZB úgy látja, hogy azokban az országokban, ahol létezik egy olyan önszabályozó kollektív tárgyalási rendszer, amely az egyéb elfogadott munkafeltételek mellett méltányos és megfelelő bérküszöböt biztosít, a munkaügyi kapcsolatok jól működő rendszerének védelme/fenntartása érdekében el kell kerülni az állam bármilyen beavatkozását. Egy ilyen rendszer önmagában képes biztosítani a javasolt irányelvben meghatározott célok elérését.
1.7. Az EGSZB úgy gondolja, hogy a szociális partnerek reprezentativitása fontos tényező, mivel biztosítja demokratikus megbízatásukat. Különböző kritériumok vannak ennek kapcsán, amelyeket érdemes bevált gyakorlatként fontolóra venni a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelő nemzeti szintű cselekvési tervek kidolgozása során. Számos összetett tényező/kritérium vehető figyelembe a szociális partnerek nemzeti szintű reprezentativitásának értékelésekor, szem előtt tartva, hogy ezek tagállamonként eltérőek.
1.8. Az EGSZB támogatja a jól kidolgozott bérmegállapítási rendszereket és a jól működő, a rászorulók számára biztonsági hálót biztosító szociális védelmi rendszereket, valamint a dolgozói szegénység megelőzését célzó egyéb intézkedéseket. Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet csak a bérek megfelelőségének általános elvét határozza meg - a bruttó vagy nettó mediánbérre vagy átlagbérre vonatkozó nem kötelező erejű referenciaértékek alapján -, és nem tartalmaz konkrét intézkedéseket vagy rendelkezéseket arról, hogy hogyan kell a béreket nemzeti szinten meghatározni, mivel ez továbbra is kizárólag a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EGSZB támogatja olyan kötelező mutatók meghatározását, amelyek iránymutatással szolgálnak a tagállamok és a szociális partnerek számára a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének értékeléséhez, valamint a vonatkozó intézkedések nemzeti cselekvési tervekben való meghatározásához és bevezetéséhez.
1.9. Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelv 9. cikke rendelkezéseket tartalmaz a közbeszerzésekben és alvállalkozásban foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozóan, mivel kéri a tagállamokat, hogy valamennyi közbeszerzési projektben feleljenek meg a minimálbérre vonatkozó követelményeknek. Az EGSZB megismétli azt a kérését, hogy a közbeszerzési szerződések teljes mértékben tartsák tiszteletben a kollektív szerződéseket, és az ILO alapvető és naprakész egyezményeinek be nem tartása esetén függesszék fel a kereskedelmi megállapodásokat.
1.10. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok által benyújtott jelentéseket a Foglalkoztatási Bizottságban (EMCO), a szociális partnerek megfelelő részvétele mellett vizsgálják meg és értékeljék, és e célból hozzanak létre egy olyan szakosított alcsoportot, amely a nemzeti kormányok, a nemzeti és európai szakszervezeti és munkáltatói szövetségek képviselőiből, valamint az Európai Bizottság által kinevezett szakértőkből áll.
2. Általános megjegyzések
2.1. Az EGSZB egyetért a megfelelő minimálbérek Unió-szerte történő elérésére és a kollektív tárgyalási rendszerek megerősítésére irányuló átfogó célkitűzésekkel, a munka kifizetődővé tételével, a szegénység elleni küzdelemmel, valamint a szociális partnerek szerepének és a szociális párbeszédnek a nemzeti munkaügyi kapcsolatrendszerekkel összhangban történő megerősítésével. A megfelelően meghatározott minimálbérszint hozzájárul a belföldi kereslet és a gazdasági növekedés ösztönzéséhez, valamint a rendkívül versenyképes szociális piacgazdaság kialakításához. Számos irányítási eszköz áll az Európai Unió (EU) és a tagállamok rendelkezésére, amelyek révén együttműködhetnek e célok elérése érdekében, beleértve az európai szemesztert is. A szociális partnereknek és a civil társadalmi szervezeteknek az európai szemeszter teljes folyamatában való - európai és nemzeti szinten egyaránt megvalósuló - teljes körű, strukturált és hatékony részvétele elengedhetetlen a gazdaság- és szociálpolitikák végrehajtásához.
2.2. Az EGSZB megjegyzi, hogy a javasolt irányelv hozzájárul az Unió céljaihoz, vagyis ahhoz, hogy elősegítse népeinek jólétét, magas versenyképességű szociális piacgazdaságot alakítson ki (az EUSZ 3. cikke) és előmozdítsa az élet- és munkakörülmények javítását (az EUMSZ 151. cikke). Foglalkozik továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában rögzített jogokkal, például a munkavállalók tisztességes és igazságos munkafeltételekhez való jogával (31. cikk), és összhangban van a szociális jogok európai pillérének 6. elvével. Az Európai Bizottság rámutat arra, hogy az irányelvjavaslat nem tartalmaz olyan intézkedéseket, amelyek közvetlenül befolyásolnák a fizetések szintjét, és ezért az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésében foglalt rendelkezéseket teljes mértékben tiszteletben tartja.
2.3. A javaslat jogalapjának egyes elemeit illetően eltérő vélemények és aggályok merültek fel az EGSZB-n belül * , de e nézetkülönbségek ellenére az EGSZB ebben a véleményben kifejti álláspontját az európai bizottsági javaslatban foglalt egyes kérdésekről.
2.4. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az olyan foglalkoztatottak aránya, akik még mindig szegénységben élnek, a 2007. évi teljes uniós munkaerő 8,3%-áról 2018-ra 9,4%-ra nőtt, és ez jelentős mértékben érintette a fiatalokat (a 16 és 24 év közötti munkavállalók 28,1%-át fenyegeti szegénység vagy társadalmi kirekesztés), a nőket, a migrációs háttérrel rendelkezőket, a fogyatékkal élő személyeket és a munkaerőpiac peremére szorult embereket. Ezek a csoportok bizonytalanabb és atipikusabb, alacsony bérezésű és alacsonyabb szociális védelmi lefedettséggel rendelkező munkahelyeken dolgoznak, ami közép- és hosszú távon hatással lesz a szociális védőháló fenntarthatóságára. Célzott intézkedések és reformok szükségesek annak érdekében, hogy a marginalizálódott csoportok megfelelő védelmet élvezhessenek a szegénységbe csúszással szemben * .
2.5. Az EGSZB azt ajánlja, hogy hozzanak intézkedéseket a meg nem felelés kockázatának megelőzése érdekében, beleértve a be nem jelentett munkavállalók számának nem kívánatos növekedését, ami tisztességtelen versenyhez vezet. Az EGSZB azt is szorgalmazza, hogy ezeket a szempontokat a javaslat végrehajtási szakaszában szorosan kísérjék figyelemmel és kezeljék.
3. A javaslattal kapcsolatos részletes megjegyzések
3.1. A bérmegállapítással kapcsolatos kollektív tárgyalások előmozdításának lehetőségei és előfeltételei
3.1.1. Az irányelvtervezet célja annak biztosítása, hogy az EU-ban dolgozó munkavállalókat megfelelő minimálbér védje, amely tisztességes megélhetést tesz lehetővé, bárhol is dolgoznak, valamint a bérmegállapítással és általában a munkafeltételekkel kapcsolatos kollektív tárgyalások előmozdítása valamennyi tagállamban * . Az EGSZB elvárja, hogy az irányelvtervezetet az ezen a területen kialakult nemzeti hagyományokat tiszteletben tartva, gondosan alakítsák ki, és a kötelezettségeket illetően hagyjanak mozgásteret a belföldi körülményekhez való igazodásra.
3.1.2. Az európai szociális partnerek már többször felszólították az intézményeket, hogy ahol szükséges, támogassanak vagy alakítsanak ki kedvező feltételeket a szociális párbeszédhez és a kollektív tárgyalásokhoz, annak érdekében, hogy azok hatékonyak legyenek, és reagáljanak a tényleges kihívásokra. „A szociális párbeszéd új kezdete” című négyoldalú nyilatkozat * és a 2016. június 16-i tanácsi következtetések felszólították a tagállamokat, hogy „támogassák a nemzeti szintű szociális párbeszéd működésének és eredményességének javítását, hogy az elvezessen a kollektív tárgyalásokhoz és megfelelő kereteket teremtsen a szociális partnerek tárgyalásaihoz”.
3.1.3. Az állam szerepét a politikai és jogi „előfeltételek” megteremtésében több nemzetközi intézmény is elismeri. „Az EGSZB tudatában van annak, hogy a hatékony szociális párbeszédnek a következőket kell magában foglalnia: reprezentatív és legitim szociális partnerek, akik rendelkeznek a részvételhez szükséges ismeretekkel, technikai kapacitással és kellő időben hozzáférnek a releváns információkhoz; a szociális párbeszédben való részvétel iránti politikai akarat és elkötelezettség; a szociális partnerek autonómiához való alapvető jogainak, az egyesülési szabadságnak és a kollektív tárgyalásoknak a tiszteletben tartása, amelyek továbbra is a munkaügyi kapcsolatok középpontjában állnak, valamint egy olyan jogi és intézményi keret, amely támogatja a szociális párbeszéd folyamatait a jól működő intézményekkel” * . Tanulmányok azt mutatják, hogy azokban az országokban, ahol a kollektív tárgyalások szerepét az állam széles körben elismeri, teljes mértékben támogatja és tiszteletben tartja, alacsonyabb a munkanélküliségi ráta, magasabb a termelékenység, és ösztönzik a bérek felzárkóztatását * . Ugyancsak fontos, hogy a szociális párbeszéd folyamata kézzelfogható eredményeket hozzon mind a munkavállalók, mind a vállalkozások számára.
3.1.4. Az európai és nemzeti szintű, közvetlenül az európai és a nemzeti szociális partnerek által irányított együttes fellépések és kapacitásépítési programok hatékony eszközt jelentenek a szociális párbeszéd, illetve a szakszervezetek és a munkáltatói érdekképviseleti szervezetek kollektív tárgyalása terén a kapacitások megerősítéséhez, amennyiben erre szükség van * . Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kapacitásépítő programokat és lépéseket megfelelően támogassák és eredményeiket mérjék fel, hogy azok minél inkább el tudják érni a kitűzött céljaikat.
3.1.5. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit és koncepcióit * pontosabban fogalmazzák meg, hogy ne hagyjanak teret a bizonytalanságoknak és az Európai Unió Bírósága általi értelmezésnek. Az 1. és 2. cikkben található tárgy és hatály valamennyi tagállamra vonatkozik, beleértve azokat az országokat is, ahol létezik önszabályozó kollektív tárgyalási rendszer.
3.1.6. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a szociális partnerek dolgozzanak ki minden olyan nemzeti cselekvési tervet, amelynek célja elősegíteni a kollektív tárgyalások általi lefedettséget, és hogy egy háromoldalú folyamat keretében állapodjanak meg róluk. E terveket továbbá az ILO-egyezményekben foglalt, az egyesülés szabadságára és a kollektív tárgyalások önkéntes jellegére vonatkozó, széles körben elismert elvekkel teljes összhangban kell kidolgozni. Az EGSZB nagyra értékeli a minimálbér megállapításáról szóló 131. számú ILO-egyezmény 1. és 3. cikkében * szereplő kiegyensúlyozott megközelítést. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az irányelvtervezet rendelkezései tartsák tiszteletben a 87., 98. és 154. számú ILO-egyezmény elveit a szociális partnerek autonómiájának, illetve a tagfelvételre való lehetőségeiknek, valamint a kollektív szerződések megtárgyalásával és megkötésével kapcsolatos ösztönzőknek és jogoknak a megőrzése érdekében.
3.1.7. Az EGSZB támogatja a kollektív tárgyalások általi lefedettség növelésének célkitűzését a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatnak megfelelően, valamint a szociális partnerek hatáskörmegosztásának és autonómiájának teljes körű tiszteletben tartásával. Ennek kapcsán az EGSZB támogatja a szociális partnerek képességeinek fokozását, és támogatja a bérmegállapítással kapcsolatos kollektív tárgyalásokban való részvételre, valamint a bérekkel kapcsolatos konstruktív, érdemi és megfelelő információkon alapuló tárgyalások ösztönzésére irányuló közös fellépéseiket is * . A 4. cikk meghatározza, melyek az állami beavatkozás követelményei a keretek és cselekvési tervek előkészítése során. Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a beavatkozást háromoldalú megközelítéssel, a szociális partnerek autonómiáját tiszteletben tartva és velük együttműködve valósítsák meg. Egyes tagállamokban a kollektív szerződésekkel való lefedettségről a szociális partnerek döntenek, míg más tagállamokban a jog vagy a bevett gyakorlat határozza meg a kollektív szerződések kiterjesztésére szolgáló mechanizmusokat, és ezeket a különbségeket tiszteletben kell tartani.
Az EGSZB egyetért a javasolt 70%-os célkitűzéssel, és úgy véli, hogy a szociális partnerekkel közösen elfogadott és kidolgozott nemzeti cselekvési tervek döntő szerepet játszhatnak a bérek felzárkóztatásában és a méltányos, nemzeti szintű bérmegállapítási mechanizmusok kialakításában, többek között a nemek és életkorok közötti bérszakadék megszüntetése érdekében Lehetővé teszik továbbá szükség esetén a nemzeti gyakorlatok figyelembe vételét és a rendszerek javítását. Az ilyen cselekvési terveket megfelelően kell végrehajtani, értékelni, felülvizsgálni és kiigazítani annak érdekében, hogy középtávon fokozatosan növekedjen a kollektív tárgyalások általi lefedettség. Egyes országokban létrehozták a kollektív szerződések kiterjesztési mechanizmusait, amelyek célja a kollektív tárgyalások általi lefedettség növelése. A kiterjesztési mechanizmusok alkalmazása azonban csak az egyik módja a kollektív tárgyalás elősegítésének és a lefedettség növelésének. Ide tartoznak még például a közös fellépések és kapacitásépítés; a szakszervezet-felszámolások elleni intézkedések; a szakszervezetek és a munkáltatói szervezetek kollektív tárgyalási jogának védelme; elfogadott reprezentativitási kritériumok meghatározása; valamint a megkülönböztetés minden formája elleni fellépés Ezeket az elemeket és célzott javaslatokat más kezdeményezésekkel együtt figyelembe kell venni a nemzeti cselekvési tervekben.
3.1.8. Azokban az országokban azonban, ahol létezik egy olyan önszabályozó kollektív tárgyalási rendszer, amely az egyéb elfogadott munkafeltételek mellett méltányos és megfelelő bérküszöböt biztosít, a munkaügyi kapcsolatok jól működő rendszerének védelme/fenntartása érdekében el kell kerülni az állam bármilyen beavatkozását. Egy ilyen rendszer önmagában képes biztosítani a javasolt irányelvben meghatározott célok elérését. Abban az esetben, ha ezekben az országokban a kollektív tárgyalások általi lefedettség egy adott küszöbérték alá csökken, a nemzeti cselekvési terveket elsősorban a szociális partnereknek kell kidolgozniuk és elfogadniuk.
3.2. A javaslat különböző megközelítést határoz meg azon tagállamok tekintetében, ahol jogszabályban előírt minimálbért alkalmaznak, illetve ahol a béreket kollektív szerződésekben rögzítik. Ez a felosztás - még akkor is, ha az OECD, az Eurofound és más intézmények tudományos és kutatási célokra egyaránt széles körben használják - különböző okokból megkérdőjelezhető, ha bármilyen bérmegállapításhoz kapcsolódó tevékenységhez alkalmazzák. Ilyen ok lehet például az, hogy egyes tagállamokban, ahol az állami beavatkozás a szociális partnerek által megtárgyalt megállapodások hivatalossá tételére korlátozódik, a minimálbért nem jogszabály határozza meg, hanem megállapodások szerint alakul ki.
3.3. Kollektív tárgyalás - Fogalommeghatározások és lefedettség
3.3.1. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalások jelentik a leghatékonyabb eszközt a kielégítő és megfelelően meghatározott bérek rögzítésére (ideértve a minimálbéreket is), amelyek a szociális piacgazdaság alapvető elemét jelentik. A javaslat 3. cikke tartalmaz néhány fogalommeghatározást az irányelv alkalmazásában.
3.3.2. Az EGSZB úgy gondolja, hogy a szociális partnerek reprezentativitása fontos tényező, mivel biztosítja demokratikus megbízatásukat. Különböző kritériumok vannak, amelyek a nemzeti jogszabályoknak és gyakorlatoknak megfelelően a nemzeti szinten megfontolandó bevált gyakorlatot alkothatják. A szociális partnerek reprezentativitásának nemzeti szintű értékelése során számos összetett tényezőt/kritériumot lehetne figyelembe venni, szem előtt tartva, hogy ezek tagállamonként eltérőek. Ilyen például a tagok száma és az adott területen való jelenlét nemzeti szintű jelentősége; tagjaik mobilizálásának és a fellépésnek a képessége; a különböző szinteken (ágazati/vállalati stb.) aláírt kollektív szerződések száma; a megválasztott szakszervezeti vagy munkáltatói képviselők száma; európai szociális partnereket tömörítő (az Európai Bizottság által elismert) szervezetben való tagság; a kormány általi elismertség és részvétel a szociális párbeszéd nemzeti/ágazati kétoldalú/háromoldalú struktúráiban vagy szerveiben stb. Az EGSZB kéri, hogy a „munkavállalói szervezetek” kifejezést a „szakszervezetek” szóval váltsák fel, mivel az előbbi félrevezető értelmezésekhez vezethet, és a tárgyalásokat megnyithatja a munkavállalói érdekcsoportok más, el nem ismert formái vagy akár a munkáltatóktól nem független „sárga szakszervezetek” előtt.
3.3.3. Az EGSZB többször is kijelentette, hogy a szociális párbeszéd az európai szociális modell részét képezi. A szociális partnereknek önállóaknak kell lenniük, és a munkáltatói és munkavállalói szervezeteket meg kell védeni a szervezkedési, képviseleti vagy kollektív fellépéshez való joguk bármilyen korlátozásától. Ez egyaránt fontos a munkáltatók és a szakszervezetek számára.
3.3.4. Az irányelv 7. cikke rendelkezik a szociális partnerek bevonásáról és a velük folytatott konzultációról a jogszabályban meghatározandó minimálbérek megállapítása és aktualizálása során. Az elmúlt néhány évben az európai szemeszter keretében számos olyan országspecifikus ajánlást adtak ki, amely felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális partnerek megfelelő bevonását ebbe a folyamatba. A 2020-2021-es szemeszterben 12 tagállam kapott olyan országspecifikus ajánlást, amely szerint fokozni kell a szociális partnerek részvételét és felelősségvállalását a döntéshozatali folyamatokban * .
4. Megfelelőség
4.1. A gazdasági válságok és a jelenlegi világjárvány következtében az adatok azt mutatják, hogy az elmúlt években összességében stagnáltak a bérek, sőt, egyes országokban még romlottak is. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kollektív tárgyalások kulcsszerepet játszanak a minimálbérek által nyújtott megfelelő védelem biztosításában. Azokban az országokban, ahol magas a kollektív tárgyalások általi lefedettség, általában kisebb az alacsony bérezésű munkavállalók aránya, a minimálbérek jobban megközelítik a mediánbéreket, csekélyebbek a béregyenlőtlenségek és magasabbak a bérek, mint a többi országban * .
4.2. Az EGSZB támogatja a jól kidolgozott bérmegállapítási rendszereket és a jól működő, a rászorulók számára biztonsági hálót biztosító szociális védelmi rendszereket, valamint a dolgozói szegénység megelőzését célzó egyéb intézkedéseket. Az EGSZB megjegyzi, hogy az irányelvtervezet csak a bérek megfelelőségének általános elvét határozza meg - a bruttó vagy nettó mediánbérre vagy átlagbérre vonatkozó nem kötelező erejű referenciaértékek alapján -, és nem tartalmaz konkrét intézkedéseket vagy rendelkezéseket arról, hogy hogyan kell a béreket nemzeti szinten meghatározni, mivel ez továbbra is a tagállamok hatáskörébe tartozik. Az EGSZB támogatja olyan kötelező mutatók meghatározását, amelyek iránymutatással szolgálnak a tagállamok és a szociális partnerek számára a jogszabályban meghatározott minimálbérek megfelelőségének értékeléséhez, valamint a vonatkozó intézkedések nemzeti cselekvési tervekben való meghatározásához és bevezetéséhez. A béreket valójában kollektív tárgyalások vagy olyan nemzeti jogszabályok határozzák meg, amelyek - amennyiben vannak ilyenek - kötelező minimálbért írnak elő. Ugyanakkor, ha több embert emelünk ki a szegénységből, az csökkenti a szociális védelmi rendszerekre fordított közkiadásokat. A szegénységi küszöböket és a társadalmi kirekesztés mutatóit uniós szinten használják elemzésekhez és közös adatgyűjtéshez, azonban jelenleg nem létezik uniós szinten elfogadott mutató a minimálbérek méltányosságának és megfelelőségének abszolút értékben való mérésére. A javaslat ezt a tagállamokra bízza, hogy a nemzeti tervekben foglalkozzanak velük.
4.3. A szociális partnereknek több fontos elemet kell figyelembe venniük, amikor a nemzeti jognak és gyakorlatnak megfelelően kollektív tárgyalások során megállapítják a béreket, például a versenyképességet, a termelékenységet, az ágazatonkénti gazdasági fejlődést, a készségmenedzsmentet, új technológia bevezetéséből eredő új termelési folyamatokat, a digitalizációt és az egyes termelő ágazatokban az alternatív és rugalmasabb munkaszervezést. Hangsúlyozva a felfelé irányuló bérkonvergencia szükségességét, az EGSZB rámutat, hogy a magasabb bérek a fogyasztás és ezáltal a belső kereslet növekedését is jelentik, ami kedvező gazdasági hatással jár, és az emelkedő bérek a szociális biztonsági és adórendszerek számára is magasabb bevételeket eredményeznek. Ezeket a hatásokat alaposan elemezni kell.
4.4. Az irányelvjavaslat célja azonban egy uniós szintű indikatív küszöbérték meghatározása hivatkozási pontként a jogszabályban meghatározandó minimálbéreket alkalmazó országok számára. Figyelembe véve, hogy bérek az elvégzett munkáért járó fizetést jelentik, más tényezőket is figyelembe lehet venni, például a szegénységi küszöböt, a minimális tisztességes életszínvonalat és az egyes országok megélhetési költségeit. Ezek az elemek a jogszabályi és kollektív szerződés szerinti minimálbérek megállapításának alapvető tényezői az EU országaiban. Egyértelműen meg kell különböztetni a minimálbér megállapítását és a béremelést.
4.5. A minimálbérek megfelelőségére vonatkozóan előterjesztett kritériumok - a vásárlóerő kivételével - a bérek eloszlására és azok alakulására vonatkoznak. Általánosabban az egyenlőtlenség szempontját érintik, nem pedig a legkiszolgáltatottabb munkavállalók védelmét. „A minimálbéreknek a különböző országokban alkalmazott bérelosztáshoz képest arányosnak kell lenniük, a szintjüknek pedig a reálárakhoz viszonyítva is megfelelőnek kell lenniük, hogy lehetővé tegyék a tisztességes életszínvonalat, miközben biztosítják azon vállalatok fenntarthatóságát, amelyek jó minőségű munkahelyeket kínálnak” * .
5. Közbeszerzés
5.1. Az irányelv 9. cikke rendelkezéseket tartalmaz a közbeszerzésekben és alvállalkozásban foglalkoztatott munkavállalókra vonatkozóan, mivel kéri a tagállamokat, hogy valamennyi közbeszerzési projektben feleljenek meg a minimálbérre vonatkozó követelményeknek. A 2014/23/EU * , a 2014/24/EU * , a 2014/25/EU * európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban a rendelkezés valamennyi szerződő félt kötelez az alkalmazandó minimálbéreknek való megfelelésre, akár jogszabály szerint, akár kollektív szerződésekben állapították meg őket. Ez a rendelkezés összhangban van az Európai Unió Bíróságának néhány döntésével, különösen a 2015. évi „Regiopost” ítélettel (C-115/14. sz. ügy) * is. A tagállamoknak lehetőségük van arra, hogy elutasítsák azon ajánlattevők közbeszerzési ajánlatait, akik nem vállalják, hogy a 2014/24/EU irányelv 70. cikkében és a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv 3. cikkében * foglaltaknak megfelelően a dolgozóknak kifizetik a helyileg szabályozott vagy kollektív szerződés szerinti minimális bért. Az EGSZB már kérte, hogy a közbeszerzési szerződések teljes mértékben tartsák tiszteletben a kollektív szerződéseket, és az ILO alapvető és naprakész egyezményeinek be nem tartása esetén függesszék fel a kereskedelmi megállapodásokat. Az EGSZB szankciókat is szorgalmazott, ideértve a közbeszerzésekből és a közfinanszírozásból való kizárást is azon vállalkozások esetében, amelyek nem tartják tiszteletben a javasolt kötelező átvilágítási eszközben meghatározott átvilágítási kötelezettségeket * .
6. Nyomon követés és adatgyűjtés
6.1. Már most is jelentős számú adatbázis és elemzés létezik a minimálbérekkel és a kollektív tárgyalási folyamatokkal kapcsolatosan. A megbízható és naprakész adatoknak az intézmények és a szociális partnerek rendelkezésére bocsátása az e területen hozandó döntésekkor hozzájárulhatna a valós tendenciák jobb értékeléséhez és megértéséhez. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szociális partnerekkel együttműködésben segítse tovább a tagállamokat az adatgyűjtés javítása és a jogszabályban meghatározott minimálbérek alakulásának nyomon követése érdekében * .
6.2. Egyes tagállamokban a kollektív szerződéseket rendelkezésre bocsátják és közzéteszik, és egyes esetekben nyilvános internetes honlapokon ingyenesen megtekinthetők, míg más tagállamokban a kollektív szerződéseket és a bérszintek megfelelőségét maguk a szociális partnerek, nem pedig a hatóságok bírálják el és vizsgálják, és nem teszik nyilvánosan hozzáférhetővé. Miközben támogatja az adatok hozzáférhetőségének óvatos javítását (amely érzékeny kérdés lehet a szociális partnerek autonómiájának, valamint a kollektív tárgyalások és szerződések, az adatvédelem, a tisztességes verseny és egyéb területek tekintetében), az EGSZB aggodalmát fejezi ki az adminisztratív terhek esetleges növekedésével kapcsolatban, különösen a kkv-k és a nonprofit szociális gazdasági vállalkozások esetében, és kéri, hogy e rendelkezés nemzeti szintű végrehajtásakor - amikor nem, kor, fogyatékosság, vállalatméret és ágazat szerinti bontásban kell tájékoztatást nyújtani a lefedett és le nem fedett munkavállalókról - találjanak megfelelő egyensúlyt a nagyon részletes éves tájékoztatási kötelezettségből eredő hozzáadott érték, illetve az ilyen terhek lehető legnagyobb mértékű csökkentésének szükségessége között. Nagyobb egyértelműségre van szükség azzal az igénnyel kapcsolatban is, hogy a hagyományos megközelítést alkalmazó országokban meg kell adni a minimálbérek decilisenkénti eloszlását.
6.3. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok által benyújtott jelentéseket a Foglalkoztatási Bizottságban (EMCO), a szociális partnerek megfelelő részvétele mellett vizsgálják meg és értékeljék, és e célból hozzanak létre egy olyan szakosított alcsoportot, amely a nemzeti kormányok, a nemzeti és európai szakszervezeti és munkáltatói szövetségek képviselőiből, valamint az Európai Bizottság által kinevezett szakértőkből áll.
6.4. Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az irányelv csökkentést kizáró határozott záradékokat vezetett be, és felhívja az Európai Parlamentet, hogy erősítse tovább e terület néhány kulcsfontosságú pontját, különösen az alábbiak terén:
- ezen irányelv lehetséges jövőbeli értelmezéseit nem szabad a jól működő minimálbér- vagy kollektív szerződéses rendszerek aláásására felhasználni,
- az irányelv egyetlen rendelkezése sem alkalmazható oly módon, hogy az az egyesülési szabadság vagy a szociális partnerek autonómiája szempontjából hátrányos legyen,
- nem vezetnek be jogszabályban meghatározott minimálbéreket ott, ahol azok nem léteznek, csak a szociális partnerek beleegyezésével,
- a bérmegállapítási mechanizmusok nemzeti előjogot képeznek, és az Európai Unió intézményeitől származó döntéseknek nem szabad arra irányulniuk, hogy közvetlenül beavatkozzanak a nemzeti és vállalati szintű bérmegállapítási mechanizmusokba, ami továbbra is a szociális partnerek előjoga.
Az EGSZB arra kéri továbbá az Európai Parlamentet, hogy jobban emelje ki, hogy ebben az irányelvben semmi nem értelmezhető úgy, hogy az az uniós jogban vagy a nemzetközi jogban, valamint az Unió vagy a tagállamok által aláírt nemzetközi megállapodásokban, köztük az Európai Szociális Chartában, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeiben és ajánlásaiban elismert jogokat és elveket - saját alkalmazási területükön - korlátozza vagy sérti.
A rendelkezés előírja továbbá, hogy a tagállamok és a szociális partnerek a munkavállalók számára kedvezőbb törvényi/rendeleti/közigazgatási rendelkezéseket, vagy kollektív szerződéseket alkalmazzanak. Az EGSZB azt is hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az alkalmazandó kollektív szerződések betartását és a hatékony végrehajtást, ami elengedhetetlen a minimálbér által nyújtott védelemhez való hozzáférés biztosításához és a vállalkozásokat érintő tisztességtelen verseny elkerüléséhez.
Kelt Brüsszelben, 2021. március 25-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Christa SCHWENG
MELLÉKLET
A következő ellenvéleményt, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat több mint egynegyede volt, a vita során elutasították (eljárási szabályzat 43. cikk (2) bekezdés):
1. Következtetések
1.1. Az EGSZB a közelmúltban elfogadott, „Tisztességes minimálbérek Európában” című (SOC/632) véleményében elismerte, hogy a minimálbérekre irányuló uniós kezdeményezéssel kapcsolatos jogi helyzet rendkívül összetett. Az Unió az EUMSZ 151. cikke és 153. cikke (1) bekezdésének b) pontja alapján jogi eszközöket fogadhat el a munkafeltételekről. A Szerződés úgy rendelkezik, hogy a 153. cikk nem alkalmazandó a „fizetésre”. Másrészről az uniós ítélkezési gyakorlatban és a meglévő irányelvekben a fizetés kérdését az egyik legfontosabb munkafeltételnek tekintik. Láthatóan eltérő vélemények alakultak ki erről a kérdésről, az EGSZB pedig elismeri, hogy az Európai Bizottságnak kiegyensúlyozott és óvatos megközelítést kell alkalmaznia * , miközben egyre többen szorgalmazzák, hogy az Európai Bizottság irányelv helyett tanácsi ajánlást javasoljon * .
1.2. Az EGSZB azt is kijelentette * , hogy fontos, hogy minden uniós fellépés pontos elemzésen és a tagállamokban uralkodó helyzet és az érzékeny pontok megértésén alapuljon, továbbá teljes mértékben tiszteletben tartsa a szociális partnerek szerepét és autonómiáját, valamint a munkaügyi kapcsolatok különböző modelljeit. Ugyancsak elengedhetetlen, hogy az uniós kezdeményezés mindenképpen megőrizze azoknak a tagállamoknak a modelljeit, ahol a szociális partnerek nem tartják szükségesnek a jogszabályban meghatározott minimálbéreket.
1.3. Az EGSZB az alábbiakban felvázolja, hogy az Európai Unióban biztosítandó megfelelő minimálbérekről szóló európai bizottsági javaslatban * miért nem érvényesül kiegyensúlyozott és óvatos megközelítés, és miért nem tekinthető úgy, hogy a dokumentum pontos elemzésen, valamint a szociális partnerek autonómiájának és a munkaügyi kapcsolatok különböző modelljeinek teljes körű tiszteletben tartásán alapul, amit az EGSZB szorgalmazott.
2. Általános megjegyzések
2.1. A bérek, ezen belül a minimálbérek az Európai Unió szociális piacgazdasági modelljének fontos szempontjai. A tisztességes minimálbérek valamennyi tagállamban való biztosítása elősegítené számos uniós célkitűzés elérését, ideértve a bérek felzárkóztatását, a gazdasági és társadalmi kohézió javítását, a nemek közötti bérszakadék megszüntetését, az élet- és munkakörülmények általános javítását és az egységes piacon az egyenlő versenyfeltételek biztosítását is. A bérek az elvégzett munkáért járó fizetést jelentik, és azon tényezők közé tartoznak, amelyek kölcsönös előnyöket biztosítanak a vállalatok és munkavállalók számára. Összefüggenek az országban, régióban vagy ágazatban tapasztalható gazdasági helyzettel. A változások befolyásolhatják a foglalkoztatást, a versenyképességet és makrogazdasági keresletet * .
2.2. Az EGSZB emlékeztet arra, amit korábbi, a minimálbérek témájában megfogalmazott véleményében is jelzett * : az álláspontok eltérőek az EGSZB-n belül. Egyes EGSZB-tagok támogatják azt az elképzelést, hogy az EU-ban minden munkavállalót méltányos minimálbérek védjenek, amelyek a munkahelyüktől függetlenül tisztességes életszínvonalat tesznek lehetővé. Más tagok pedig azon a véleményen vannak, hogy a minimálbéreket nemzeti szinten, a vonatkozó nemzeti rendszerek sajátosságaival összhangban kell meghatározni.
2.3. Az EGSZB korábban * már hangot adott azon meggyőződésének, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a tagállamokban a bérek konvergenciájával és a minimálbérek megállapításával kapcsolatban, miközben azt is hangsúlyozta, hogy a nemzeti gyakorlatokhoz igazodva teljes mértékben tiszteletben kell tartani a nemzeti szociális partnerek bérmegállapítási folyamatokban élvezett hatáskörét és autonómiáját * . Ezeknek az erőfeszítéseknek a kollektív tárgyalások megerősítését is célozniuk kell, ami általában segíti tisztességesebb bérek kialakulását.
2.4. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a minimálbér szintje kulcsfontosságú gazdaságpolitikai eszköz, amit továbbra is tagállami szintű döntéshozatal során kell meghatározni annak érdekében, hogy rugalmasan figyelembe lehessen venni a konkrét politikai, gazdasági és társadalmi fejleményeket.
2.5. Amint azt az Európai Bizottság a javasolt intézkedésekhez fűzött indokolásában megállapította, azokban a tagállamokban, ahol széles körű a kollektív tárgyalások általi lefedettség, általában kicsi az alacsony bérezésű munkavállalók aránya, és magasabbak a minimálbérek. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen kollektív tárgyalási modellek sikere azzal magyarázható, hogy az állam nem vesz részt sem a kollektív szerződések kritériumainak meghatározásában, sem azok érvényesítésében, és hogy a szociális partnerek teljes körű felelősséggel és autonómiával rendelkeznek mindkét tekintetben.
A Covid19-világjárvány
2.6. Az EGSZB már a SOC/632 jelű véleményében is megállapította, hogy a Covid19-világjárvány súlyosan érintette Európát. Az Európai Unió és tagállamai továbbra is történelmi mértékű - az emberekre és a vállalkozásokra nézve drámai következményekkel járó - gazdasági recesszióval néznek szembe * . Azóta a helyzet inkább romlott, mint javult. Az üzleti beruházások szintje továbbra is alacsony.
2.7. Még nem látjuk, hogy a Covid-válság teljes egészében milyen hatással lesz a foglalkoztatásra, az azonban egyértelmű, hogy a jelenlegi válság várhatóan az elkövetkező évben a munkanélküliség jelentős növekedéséhez vezet majd. A Covid-válság számos kkv pénzügyi helyzetét megrendítette, ami súlyosbítja a megnövekedett költségekkel szembeni kiszolgáltatottságukat. A helyzet Európában mindenütt hasonló.
A foglalkoztatásra gyakorolt hatások
2.8. Amint azt az EGSZB már kifejtette * , szintén aggályos, hogy a kötelező európai minimálbér-politika negatív hatást gyakorolhat a foglalkoztatásra * , különösen a fiatalok és az alacsony képzettségű munkavállalók esetében, és súlyosbíthatja a szabályszegés mértékét, ami az informális szektor felé terelhet sok alacsony keresetű munkavállalót * . A be nem jelentett munkavégzés tisztességtelen versenyhez vezet, károsítja a szociális és adórendszereket, és ellentétes a munkavállalók jogainak, többek között a tisztességes munkafeltételekhez és a minimálbérhez való jognak a tiszteletben tartásával. Az EGSZB sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem végzett teljes körű értékelést arról, hogy milyen hatása lesz a javaslatának a foglalkoztatásra és a gazdaság egészére. Egy a minimálbérekről szóló irányelvnek különösen káros következményei lehetnek napjainkban, amikor gazdaságaink és társadalmaink a Covid19 példátlan kihívásával szembesülnek.
3. Megjegyzések az európai bizottsági javaslathoz
3.1. Jogalap
3.1.1. Az európai bizottsági javaslat * szerint a javasolt irányelv az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 153. cikke (1) bekezdésének b) pontján alapul.
3.1.2. Az EGSZB megjegyzi, hogy az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdése a szociálpolitika területén kifejezetten kizárja az EU jogalkotási hatásköréből „a díjazás[t], az egyesülési jog[ot], a sztrájkjog[ot és] a kizárás jogá[t]”. Így ezek a kérdések teljes mértékben nemzeti hatáskörbe tartoznak.
3.1.3. Az EGSZB-ben eltérő vélemények alakultak ki arról, hogy egy, a 153. cikken alapuló uniós jogalkotási kezdeményezés, különösen egy irányelv legitim eszköz lenne-e * . Az EGSZB korábban megállapította * , hogy a főbb aggályok közé tartozik az is, hogy az EU hatásköre nem terjed ki arra, hogy a fizetésekkel, így a fizetési szintekkel kapcsolatban eljárjon, és hogy az ilyen fellépés összeütközésbe kerülne a szociális partnerek autonómiájával és aláásná a kollektív tárgyalási rendszereket, különösen azokban a tagállamokban, ahol a minimálbérküszöböt kollektív tárgyalások útján határozzák meg. Ezenkívül eltérő vélemények alakultak ki az uniós fellépés hozzáadott értékét illetően, magán az EGSZB-n belül is: míg a tagok többsége úgy véli, hogy egy ilyen fellépés hozzáadott értéket nyújthat, addig mások nem értenek egyet ezzel. Az EU-nak minden körülmények között és tekintettel arra, hogy a minimálbérek meghatározása nemzeti hatáskörbe tartozik, jogalkotási kezdeményezéseiben körültekintően kell gyakorolnia jogalkotási hatásköreit annak érdekében, hogy teljes mértékben megfeleljen a szubszidiaritás elvének.
3.1.4. Ezenkívül a javaslat más rendelkezései, például a kollektív tárgyalások különböző módokon történő elősegítéséről szóló 4. cikk, a kollektív jogokra hivatkoznak jogalapként. Az EGSZB megjegyzi, hogy az EUMSZ 153. cikke (1) bekezdésének f) pontja, amelynek tárgya a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve - az (5) bekezdésre is figyelemmel - a vállalatvezetésben való részvételt, különleges jogalapot tartalmaz. Ezen az alapon az EU hatáskörébe tartozik a jogszabályalkotás, de arra kizárólag egyhangú döntéssel kerülhet sor. Az EGSZB szerint ezt a cikket kellett volna alkalmazni a kollektív tárgyalások elősegítéséről szóló rendelkezések tekintetében is.
3.1.5. A fenti aggályok alapján - amelyeket tovább erősít az, hogy a javaslat címében, bizonyos cikkek címében, azok szövegében és a preambulumban használt nyelvezet számos esetben nincsen összhangban a javaslat tényleges hatályával - az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy irányelv helyett ajánlást tegyen közzé. Ez biztosítaná a tagállamok számára a javaslat célkitűzéseinek eléréséhez szükséges rugalmasságot, ugyanakkor tiszteletben tartaná bérmegállapítási rendszereiket és a szociális partnerek autonómiáját.
3.2. Tárgy és hatály
3.2.1. Az 1. cikk kijelenti, hogy fontos annak biztosítása - akár jogszabály, akár kollektív szerződések útján -, hogy „a munkavállalók részesüljenek a minimálbérek nyújtotta védelem előnyeiből”. A 2. cikk szerint az irányelv hatálya azokra a munkavállalóra terjed ki, akik hatályos jog, kollektív szerződések vagy gyakorlat által meghatározott munkaszerződéssel vagy munkaviszonnyal rendelkeznek.
3.2.2. Egyetlen tagállam és munkavállaló sincs kizárva az irányelv hatálya alól. Azokban az országokban, amelyekben kizárólag a kollektív tárgyalások rendszerét alkalmazzák - és ahol nem minden munkavállalóra vonatkoznak a minimálbérek, aminek következtében nincs garantált hozzáférésük a minimálbér nyújtotta védelemhez -, ez jelentős és elfogadhatatlan jogbizonytalanságot eredményez. Az EGSZB attól tart, hogy az irányelvet - többek között a kizárólag a kollektív tárgyalásokra támaszkodó országok tekintetében - úgy lehet értelmezni, hogy valamennyi munkavállaló számára biztosítani kell a minimálbérek által nyújtott védelmet. A gyakorlatban ez - az 1. cikk (3) bekezdésében foglalt biztosítékok ellenére - közvetlen beavatkozást jelentene a tagállami minimálbér-lefedettségbe, és arra kényszerítené ezeket az országokat, hogy a kollektív szerződések egyetemes alkalmazása felé mozduljanak el. Ez pedig aláásná munkaerőpiaci modelljeiket, és hosszabb távon azok megváltoztatására kényszerítené őket.
3.2.3. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a javaslat egyes rendelkezéseit és koncepcióit * pontosabban fogalmazzák meg, hogy ne hagyjanak teret a bizonytalanságoknak és az Európai Unió Bírósága általi értelmezésnek. Az 1. és 2. cikkben található tárgy és hatály valamennyi tagállamra vonatkozik, beleértve azokat az országokat is, ahol létezik önszabályozó kollektív tárgyalási rendszer. Amint fentebb említettük, azokban az országokban, amelyekben kizárólag a kollektív tárgyalások rendszerét alkalmazzák, ez jogbizonytalanságot eredményezhet. Ezenkívül kiigazításokra van szükség néhány olyan konkrét eset miatt, amely nem tartozik a javaslat hatálya alá. Ilyen például a tengerészek esete, akik kapcsán a bérmegállapítást nemzetközi egyezmények szabályozzák * .
3.3. Fogalommeghatározások
3.3.1. A javaslat 3. cikke nem tesz különbséget a jogszabályban meghatározott minimálbérek és a kollektív szerződésekben meghatározott minimálbérek, vagyis inkább bérminimumok között.
3.3.2. Bár az EGSZB megérti, hogy a jogszabályban meghatározott minimálbért alkalmazó rendszerekben szükség van megfelelőségi kritériumokra, amelyeket nemzeti szinten, a szociális partnerek bevonásával határoznak meg, megkérdőjelezi annak helytállóságát, hogy a minimálbérek két típusát egyformán kezelik az irányelvjavaslatban. A kizárólag kollektív tárgyalásokra támaszkodó rendszerekben a minimálbérek megfelelőségének szabályozása sérti a szociális partnerek autonómiáját.
3.3.3. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a kollektív szerződéseken alapuló modellekben a minimálbéreket a munkáltatók és a munkavállalók közötti tárgyalások határozzák meg, és ezek a tárgyalások általánosabban is foglalkoznak a bérekkel és a munkakörülményekkel. Ez például azt jelenti, hogy ezekben a helyzetekben a „megfelelőséget” eleve más érdekekkel és a kollektív szerződés egyéb részeivel összevetve értelmezik, míg a jogszabályban előírt minimálbér külső hatások eredménye.
3.4. A bérmegállapításra irányuló kollektív tárgyalások előmozdítása
3.4.1. A 4. cikk értelmében a tagállamoknak intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy megerősítsék a szociális partnerek azon képességét, hogy ágazati vagy ágazatközi szinten bérmegállapításra irányuló kollektív tárgyalásokat folytassanak. Az Európai Bizottság a kollektív tárgyalások általi lefedettség tekintetében 70%-os küszöböt javasol.
3.4.2. Az EGSZB egy korábbi véleményében * hangsúlyozta, hogy a jól működő kollektív tárgyalási rendszereknek, különösen az ágazati kollektív tárgyalásnak döntő szerepe van abban, hogy igazságos és megfelelő béreket biztosítson a bérstruktúra egészében, beleértve a kötelező minimálbéreket is ott, ahol vannak ilyenek.
3.4.3. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az egyes tagállamok nemzeti feltételek mellett, saját munkaügyi kapcsolatrendszerüknek megfelelően dönthessenek egyrészt arról, hogy mi a megfelelő lefedettségi célkitűzés, másrészt pedig arról, hogy milyen intézkedéseket kell hozni nemzeti szinten abban az esetben, ha a lefedettségi szint elmarad a nemzeti szinten meghatározott célkitűzéstől.
3.4.4. Az EGSZB attól tart továbbá, hogy a javasolt kötelező érvényű célkitűzés (70%-os lefedettség) hosszú távon gyengítené a szociális partnereket. Egyes országokban ugyanis a lefedettségi cél elérésének egyik módja egy olyan rendszer bevezetése lenne, amely automatikusan kiterjeszti a kollektív szerződéseket valamennyi vállalatra és munkavállalóra, ezáltal csökkentve a szociális partnerek szerepét és gyengítve a kollektív tárgyalások rendszerét.
3.5. Megfelelőség
3.5.1. Az 5. cikk (2) bekezdése azokat a nemzeti kritériumokat sorolja fel, amelyeket a tagállamok a jogszabályban előírt minimálbérek megállapítása során alkalmazhatnak. Ilyen például a vásárlóerő, a bruttó bérek növekedési rátája és a munkatermelékenység alakulása. A (21) preambulumbekezdés szerint „a bruttó mediánbér 60%-a és a bruttó átlagbér 50%-a [segíthet] a minimálbér bruttó bérszinthez viszonyított megfelelőségének értékelésében”. Ezek a mutatók azonban általánosabban az egyenlőtlenség szempontjaira vonatkoznak, nem pedig a kiszolgáltatottabb munkavállalók védelmére.
3.5.2. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy - az indokolásban az Európai Bizottság által nyújtott biztosítékok ellenére - a javaslat célja, hogy befolyásolja a minimálbér szintjét és következésképpen a bérszintet. Ezen túlmenően az indokolásban szereplő állítások egyértelművé teszik, hogy az irányelvnek lehetővé kellene tennie a tisztességes megélhetést, csökkentenie kellene a dolgozói szegénységet és egyenlőbb versenyfeltételeket kellene teremtenie. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek a rendelkezések a minimálbérek szintjére vonatkoznak, ami súlyosbítja a jogalap érvényességével és a jogi eszköz megválasztásával kapcsolatos aggályait.
3.6. Az EGSZB megjegyzi, hogy a javaslat továbbmegy a közbeszerzésekről szóló 2014/24/EU irányelv 18. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezéseknél. E rendelkezések szerint a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a gazdasági szereplők betartsák a vonatkozó, többek között a kollektív szerződésekben meghatározott munkajogi követelményeket. A javaslat 9. cikkében a „vonatkozó” szó nem szerepel. Ez azt a benyomást kelti, hogy a 9. cikk értelmében a közbeszerzések során minden esetben kollektív szerződésekben megállapított bérek szükségesek. Ez felveti a kérdést, hogy az Európai Bizottság túl kíván-e lépni a 2014/24/EU irányelven azáltal, hogy minden beszerzés során kollektív szerződéssel megállapított béreket követel.
3.7. Nyomon követés és adatgyűjtés
3.7.1. A 10. cikk előírja, hogy a tagállamoknak adatokat kell szolgáltatniuk többek között a kollektív tárgyalások általi lefedettségről és a minimálbérek szintjéről. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a kollektív szerződések - mind a bérek, mind a többi rendelkezés tekintetében - átláthatók és nyilvánosan elérhetők legyenek. Ezután az Európai Bizottság és a Tanács Foglalkoztatási Bizottsága (EMCO) megvizsgálja a minimálbérek megfelelőségét.
3.7.2. A kizárólag kollektív tárgyalásokra alapuló munkaerőpiaci modellekben sem az állam, sem kormányhivatal nem vizsgálja a bérek megfelelőségét. A kollektív megállapodásokért és azok értelmezéséért egyedül a szociális partnerek felelősek. Elfogadhatatlan lenne, hogy a kollektív szerződésekben szereplő bérszinteket felülvizsgálatnak vessék alá. A szociális partnerek autonómiáját illetően megkérdőjelezhető továbbá az az előírás is, amely kötelezővé teszi számukra a megállapodások nyilvánosan elérhetővé tételét és átláthatóságuk biztosítását. A kollektív megállapodásokat ugyanis egyedül a szociális partnerek értelmezhetik és vizsgálhatják felül. Az EGSZB emlékeztet továbbá arra is, hogy a kollektív megállapodások nem mindig tartalmaznak minimálbéreket vagy bérminimumokat. Emellett a jelentéstételi kötelezettségek nagyon munkaigényesek, és egyes részeiket illetően az adatszolgáltatási követelmények nem teljesíthetők.
A szavazás eredménye:
Mellette: 106
Ellene: 147
Tartózkodott: 17
