A RÉGIÓK EURÓPAI BIZOTTSÁGA,
- tekintettel a „2021. évi regionális és helyi barométer” című jelentésére, amely inkluzív, tényszerű és objektív megközelítéssel, több partner és intézmény bevonásával készült,
- mivel a jelentés célja, hogy reflektáljon az Unió helyzetének regionális és helyi dimenziójára, adatokkal és kulcsfontosságú ajánlásokkal szolgáljon az európai, nemzeti, regionális és helyi szintű politikai döntéshozók számára az elkövetkező év legsürgetőbb kihívásai tekintetében;
- mivel a helyi és regionális önkormányzatok élen jártak a világjárvány elleni küzdelemben, csakúgy, mint az emberek és a vállalkozások támogatását célzó intézkedések végrehajtásában, valamint a fokozatos és fenntartható helyreállítás előkészítésében;
- mivel a 2020. évi barométer-jelentés megmutatta, hogy a Covid19-válság sokrétű hatásai rendkívül aszimmetrikusak voltak, és ez továbbra sincs másképp, jelentős területi dimenzióval bírnak, és kétségtelenül szükség van rá, hogy árnyaltabb képet kapjunk a világjárvány helyi és regionális fejlődésre gyakorolt hatásáról,
1. hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány és számtalan következménye hatalmas próbatételt jelentett a demokráciánk működése, a társadalmaink ellenálló képessége és legfőképp az egészségügyi rendszereink számára, amelyek közül több az összeomlás szélére került; kiemeli, hogy ezek a hatások nem egyforma mértékben érintették az Unió különböző területeit: a határ menti régiók és a városi térségek kiszolgáltatottabbnak bizonyultak, míg a vidéki térségeknek - ahol általában nehezebb egészségügyi ellátáshoz jutni - viszonylag jobb volt a helyzetük; kéri, hogy fokozott stratégiai politikai előrelátással és a beruházások növelésével valósítsák meg az európai egészségügyi uniót, és kitart amellett, hogy a regionális egészségügyi rendszerek az EU ellenálló képességének sarokkövei, ezért szerepet kell kapniuk a jövőbeli egészségügyi felkészültségi és reagálási mechanizmusban; kéri - az Európai Bizottság által 2022 elejére bejelentett egységes piaci szükséghelyzeti eszköz fényében is -, hogy minden olyan szükséghelyzet esetén, amely a határ menti régiókra is kihat, vegyék figyelembe az európai munkaerőpiacra gyakorolt hatásokat is, és gondoskodjanak a minden határ menti ingázóra vonatkozó tartós kivételszabályozásokról, hogy elkerülhetők legyenek az indokolatlan védelmi hiányosságok;
2. hangsúlyozza, hogy a világjárvány a gazdaságaink ellenálló képességét is próbára tette. Az Unió GDP-jének 6%-os visszaesése 2020-ban nem tükrözi azokat a jelentős regionális különbségeket, amelyeket részben a különböző régiókban bevezetett korlátozások, részben pedig olyan strukturális jellemzők magyaráznak, mint a veszélyeztetett ágazatokban dolgozó munkavállalók száma, a lakosság képzettsége, a mikrovállalkozások aránya és a kormányzás minősége. Annak érdekében, hogy a városok és régiók a lehető leghatékonyabban tudják felhasználni a „Next Generation EU” alapot, és olyan hosszú távú beruházásokra tudjanak koncentrálni, amelyekkel javulás érhető el az említett strukturális jellemzők terén, 2024-ig meg kell hosszabbítani a helyreállítási intézkedések határidejét; a rövid távú helyreállítási intézkedések esetén egy évvel meg kell hosszabbítani a megnövelt társfinanszírozási arányt, és biztosítani kell a különböző finanszírozási programok és szabályozó intézkedések közötti összhangot;
3. hangsúlyozza, hogy a kieső bevételek és a megnövekedett kiadások együttesen soha nem látott terhet róttak a helyi és regionális önkormányzatok költségvetésére, ami úgynevezett „ollóhatást” eredményezett. 2020-ban az Unió helyi és regionális önkormányzatainál így keletkező hiány összesen hozzávetőleg 180 milliárd euróra tehető. Ebből 124 milliárd euro a közegészségügyi intézkedések, a vállalkozások támogatása és egyéb intézkedések miatti kiadásnövekedés, 55 milliárd euro pedig a gazdasági tevékenységek (és ezáltal az adó- és járulékbevételek) visszaesése miatti bevételcsökkenés. A nemzeti kormányok és az EU által a helyi és regionális önkormányzatoknak juttatott jelentős költségvetési támogatások mérsékelték ezt a hatást, de nagyon változó eredményeket értek el a különböző tagállamokban, a helyi és regionális önkormányzatok pedig továbbra is támogatásra szorulnak 2021-ben és azon túl is. Ez kihatással van a költségvetési stabilitásra is, csakúgy, mint a tágabb értelemben vett költségvetési autonómiára, ami befolyásolhatja a közszolgáltatások hatékony ellátását. Az európai gazdaságirányítási keret felülvizsgálata során biztosítani kell, hogy az jobban tükrözze a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteit, mivel jelenleg nem különíti el kellőképpen a folyó kiadásokat és a hosszú távú/fenntartható beruházásokra irányuló kiadásokat. Így különösen fontos, hogy meghatározzuk a fenntartható közberuházásokra vonatkozó „aranyszabályt”, és kizárjuk a közberuházások nettó értékét a Stabilitási és Növekedési Paktum keretében történő hiányszámításból;
4. ismételten hangsúlyozza, hogy be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz - és annak megvalósításához a fő operatív eszközt jelentő nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek - értékelésébe és végrehajtásába. Az első barométerben megfogalmazott félelmek megalapozottnak bizonyultak, ugyanis eddig korlátozott volt a helyi és regionális önkormányzatok részvétele ezekben a folyamatokban: nagyon kevés tagállam számolt be arról, hogy bevonták volna a helyi és regionális önkormányzatokat a konzultációkba, és szintén csekély volt azoknak a tagállamoknak a száma, amelyek szisztematikusan leírták a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az egyes szakpolitikai területeken. A szerepvállalás hiánya aggodalomra ad okot, hiszen a helyi és regionális önkormányzatok a közberuházások kulcsfontosságú szereplői, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz célkitűzései pedig kiemelt jelentőséggel bírnak számukra a kompetenciák felosztása alapján. Úgy véli, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozásának, valamint a helyi és regionális önkormányzatok ebbe történő bevonásának módja nem segíti elő a helyreállítási tervekért való felelősségvállalást. Számos országspecifikus ajánlást nem követtek nyomon, mivel a helyi és regionális önkormányzatok nem érezték ezeket magukénak, és nem vonták be őket az európai szemeszterbe;
5. kiemeli, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kiváló lehetőséget kínálnak a zöld helyreállítás előmozdítására. Az RB friss tanulmányában elemzett nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervekben a zöld megállapodás legfontosabb témáinak több mint a fele megtalálható a tervek szerves részeként, és a tervek költségvetésének átlagosan 41%-át a zöld átmenet megvalósítása teszi ki. Mivel az Unió polgárainak 75%-a városi térségekben lakik (amelyek az üvegházhatású gázok legnagyobb kibocsátói), és gyorsan növekszik a cselekvés mellett elkötelezett helyi és regionális önkormányzatok száma, így ezek az önkormányzatok lehetnek az éghajlat-politikai fellépés éllovasai. Fontos ezért a helyi és regionális önkormányzatokat teljesen egyenrangú partnerként kezelni a zöld megállapodás kezdeményezéseinek kidolgozása és végrehajtása során, különösen az olyan szakpolitikai területeken, mint az épületek felújítása, a fenntartható mobilitás és a városzöldítés. A helyi és regionális önkormányzatok helyzete továbbá különösen alkalmas arra, hogy összhangot biztosítsanak a helyreállítási alapok felhasználása és az európai strukturális és beruházási alapok (többek között a Kohéziós Alap és az Európai Regionális Fejlesztési Alap) között;
6. rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás mérséklése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, valamint a környezet megóvása és helyreállítása kulcsfontosságú elemei az ellenállóbb és fenntarthatóbb társadalmak és gazdaságok kiépítésének, hiszen akárcsak a Covid19-világjárvány hatásai, az éghajlatváltozás és a környezetkárosodás következményei is nagymértékben eltérnek a különböző európai térségekben az adott terület földrajzi, gazdasági és társadalmi sajátosságainak függvényében; ismételten hangsúlyozza, hogy a hatékony éghajlat-politikai és környezetvédelmi fellépéshez teljes mértékben alkalmazni kell a többszintű kormányzást, ezért kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szubnacionális szintet is teljeskörűen vonják be az európai zöld megállapodás részét képező szakpolitikákba; kiemeli, hogy az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése globális szintű kihívás, és 2021 kulcsfontosságú időszak az összehangolt világméretű éghajlat-politikai fellépés előmozdítása szempontjából, amelynek elsődleges platformjai az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezménye részes feleinek 26. konferenciája (UNFCCC COP26) és az ENSZ Biológiai Sokféleség Egyezménye részes feleinek 15. konferenciája (UN CBD COP15) lehetnek. Az RB meg fogja vizsgálni a partnerekkel - például az Európai Bizottsággal, az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkárságával (UNDRR) és a Közös Kutatóközponttal - való együttműködést egy „Regionális rezilienciaplatform” létrehozása érdekében. A platform célja, hogy adatok és bevált gyakorlatok gyűjtése révén támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat a jövőbeli válságokkal szembeni ellenálló képességük erősítésében olyan területeken, mint a természeti katasztrófák, az éghajlatváltozás és az egészségügy;
7. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy 2020-ban az EU NUTS 2 szintű régióinak többségében növekedett a munkanélküliségi ráta, és sok évnyi javuló tendenciát követően ez a visszaesés kiemelten érintette a fiatalokat. Annak biztosítása érdekében, hogy az EU-ban a munkavégzés, az élet és az utazás „új normalitása” senkit ne hagyjon hátra, komoly vitára van szükség a gazdasági, társadalmi és területi kohézióról, valamint általában a kohézióról mint az EU általános értékéről. A portói szociális csúcstalálkozón és az azt követő portói szociális kötelezettségvállalásban meghatározott irányvonalat kell követni az EU szociális dimenziójának megerősítését illetően, és mindent meg kell tenni, hogy megvalósuljanak a Portóban 2030-ra kitűzött célok. Célirányos intézkedéseket kell kidolgozni a veszélyeztetett társadalmi csoportok számára. Például minden fiatal számára elérhetővé kell tenni az Erasmus+ programot, és be kell vezetni minden fiatal európai számára a „minimális képesítések és készségek garanciáját”, amelyet az összes tagállamban elismernek;
8. kiemeli, hogy az „új normalitásnak” pozitív oldala is van, ugyanis a világjárvány felgyorsította a digitális átállást. Ugyanakkor a legtöbb uniós tagállamban jelentős a városi és a vidéki térségek közötti digitális szakadék az infrastruktúra, az internethasználat és az elektronikus kormányzati szolgáltatások használata tekintetében, és a technológiai ipar kapcsán is erőteljes koncentráció figyelhető meg az EU egyes régióiban. Fel kell számolni ezt a digitális szakadékot olyan átfogó stratégiákkal, amelyek minden kormányzati szintre kiterjednek, mert csak így valósítható meg a fenntartható helyreállítás. A világjárvány megmutatta a digitális konnektivitás értékét és a digitális kohézió szükségességét, amelynek a gazdasági, társadalmi és területi kohézióval egyenrangúnak kell lennie. Ehhez helyi és regionális szinten megbízható és átfogó adatkészletekre van szükség, amelyek segítségével átültethetők a „Digitális iránytű 2030-ig” című közleményben megfogalmazott digitális célok a szubnacionális szintekre, tükrözve ezáltal a helyi és regionális önkormányzatok digitális transzformációban betöltött szerepét: Ezeknek a kötelező digitális céloknak tükröződniük kell a vidéki térségekre vonatkozó hosszú távú jövőképről szóló európai bizottsági végrehajtási jelentésben;
9. támogatja a helyi és regionális önkormányzatok szerepének megerősítését a menekültek és migránsok integrációjában. Tekintettel arra, hogy helyi szinten kell reagálni a migráció és az integráció globális kihívásaira, számos helyi és regionális önkormányzat aktív szerepet játszik a menekültek és migránsok befogadásában és integrációjában azáltal, hogy alapvető városi infrastruktúrát és szolgáltatásokat biztosít olyan szükségleteik kielégítéséhez, mint például a megfizethető és szociális lakhatás, a minőségi oktatás és az egészségügyi szolgáltatások. Ennek fényében a bevándorlók befogadásával és integrálásával kapcsolatos politikáknak alulról építkező megközelítésen kell alapulniuk, és egyeztetni kell a helyi és regionális önkormányzatokkal, hogy ezek a politikák összhangban legyenek a befogadó közösségek által megélt valósággal. Ezenkívül meg kell könnyíteni a helyi és regionális önkormányzatok hozzáférését a támogató alapokhoz, és azon települések számára, amelyek részt vesznek az EU áthelyezési programjában és/vagy saját integrációs projekteket dolgoznak ki, lehetőséget kell biztosítani arra, hogy közvetlen finanszírozásban részesüljenek;
10. aggodalommal állapítja meg, hogy az Egyesült Királyság és az EU közötti kapcsolatban a kereskedelmi és együttműködési megállapodás keretében nem kapnak szerepet a szubnacionális térségek. Az RB készen áll arra, hogy részt vegyen egy olyan előremutató program kidolgozásában, amely új utakat nyit meg az Egyesült Királyság helyi és regionális önkormányzataival való területi együttműködés kapcsán, és túlmutat a kereskedelmi és együttműködési megállapodás intézményi keretén. Ehhez számos konkrét kezdeményezést lehetne indítani, például módosítani lehetne az európai területi társulásokról (EGTC) szóló rendeletet, hogy ösztönözze az Egyesült Királysággal közös EGTC-k létrehozását, vagy célzottan támogatni lehetne a közintézmények igazgatási kapacitásait, hogy szerepet vállaljanak egyesült királyságbeli partnerekkel megvalósított együttműködési projektekben. Ezenkívül nyomon kell követni, hogy milyen mértékben vesznek részt a helyi és regionális önkormányzatok a brexit miatti kiigazításokra képzett tartalék végrehajtásában, mivel csak így győződhetünk meg róla, hogy sikerült orvosolni az Egyesült Királyság Unióból való kilépésének területi hatásait;
11. hangsúlyozza, hogy az RB nevében elvégzett első, több mint egymillió szubnacionális szinten megválasztott politikust megszólaltató felmérés szerint a helyi politikusok majdnem kétharmada (64%) úgy érzi, hogy a régiók, városok és falvak nem tudják kellő mértékben befolyásolni az uniós szakpolitikákat. Ezért ahhoz, hogy Európa ellenállóbb demokráciaként folytathassa útját a Covid19-válságot követően, hivatalosan el kell ismerni a többszintű kormányzás és az aktív szubszidiaritás alkalmazásának fontosságát. Ezért Európa a Covid19-válságból a demokrácia és a környezet szempontjából is ellenállóbb kontinensként lábalhat ki azáltal, hogy hivatalosan elismeri és alkalmazza az aktív szubszidiaritást annak biztosítása érdekében, hogy az intézkedéseket olyan szinten hozzák meg, amely maximális hozzáadott értéket teremt a polgárok számára, valamint hogy összehangolt és hatékony döntéshozatali folyamatok álljanak rendelkezésre;
12. kiemeli, hogy az Európa jövőjéről szóló konferencia lehetőséget nyújt a „demokrácia európai házának” erősítésére, és ezt a lehetőséget meg kell ragadni. Mivel a városok és a régiók meghatározó szerepet játszanak a képviseleti demokráciát kiteljesítő és megerősítő részvételi és deliberatív demokrácia gyakorlatának végrehajtásában és kidolgozásában, ezért a demokratikus döntéshozatal iránti közbizalom megszilárdításának kulcsfontosságú szereplői; kéri ezért az uniós intézményeket, hogy használják ki a konferenciát olyan innovatív intézkedések (például a többnyelvű interaktív digitális platform és a polgári fórumok) kipróbálására, amelyek esetleg állandó elemeivé válhatnának az uniós döntéshozatali eljárásoknak. A konferencia arra is alkalmat kell, hogy kínáljon az uniós intézményeknek, hogy - a Szerződés módosításainak szükségességét mérlegelve - jobban megismerjék a helyi és regionális önkormányzatok igényeit;
13. hangsúlyozza, hogy a régiók fejlődése nagymértékben függ fizikai összeköttetésük minőségétől. Ebben az ösz-szefüggésben rámutat arra, hogy elő kell mozdítani a vasutat mint a távoli és kevésbé fejlett régiók tömegközlekedésből való kizárásával kapcsolatos probléma megoldásának kulcselemét; hangsúlyozza, hogy el kell mélyíteni a környezetbarát, innovatív és biztonságos közlekedési módok közötti integrációt; elismeri, hogy a regionális repülőterek kiemelkedő szerepet játszanak az EU területi kohéziójában a gyéren lakott vidékeken, a peremterületeken és a kevésbé fejlett régiókban; kiemeli, hogy vannak olyan kihívások, amelyek csak együttműködés révén kezelhetők, ezért az uniós régióknak és városoknak az EU határain belüli és kívüli területekre egyaránt figyelmet kell fordítaniuk;
14. úgy véli, hogy az egymillió regionális és helyi szinten megválasztott uniós politikusnak komoly lehetőség van a kezében a „demokrácia európai házának” megszilárdítására, és megjegyzi, hogy a legutóbbi felmérés szerint ezeknek a politikusoknak a túlnyomó többsége úgy gondolja, hogy fokozott szerepvállalással hozzá tudna járulni a demokrácia jobb működéséhez az EU-n belül;
15. utasítja elnökét, hogy továbbítsa a 2021. évi regionális és helyi barométert és ezt az állásfoglalást az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökének, valamint a 27 tagállam államfőinek, továbbá arra ösztönzi az európai regionális és helyi választott politikusokat, hogy terjesszék a jelentést a polgárok és a helyi média körében.
Kelt Brüsszelben, 2021. október 13-án.
a Régiók Európai Bizottsága
elnöke
Apostolos TZITZIKOSTAS
