P9_TA(2021)0220
Az Európai Unió Szolidaritási Alapjának felülvizsgálata
Az Európai Parlament,
- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 174. és 175. cikkére, 212. cikkének (2) bekezdésére és 349. cikkére,
- tekintettel az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló, 2002. november 11-i 2012/2002/EK tanácsi rendeletre (EUSZA-rendelet), valamint annak 2014. május 15-i és 2020. március 20-i módosítására * ,
- tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület által közzétett jelentésekre, különösen az „Éghajlatváltozás 2014: Hatások, alkalmazkodás és sebezhetőség” című, 2014. március 31-i jelentésére,
- tekintettel a 2016. április 22-én aláírt Párizsi Megállapodásra,
- tekintettel „Az Európai Unió Szolidaritási Alapjáról - végrehajtás és alkalmazás” című, 2013. január 15-i állásfoglalására * ,
- tekintettel „Az Európai Unió Szolidaritási Alapja: értékelés” című, 2016. december 1-jei állásfoglalására * ,
- tekintettel a Bizottság 2019. május 15-i, az Európai Unió Szolidaritási Alapjának (2002-2017) értékeléséről szóló szolgálati munkadokumentumára (SWD(2019)0186),
- tekintettel a 2012/2002/EK tanácsi rendeletnek a jelentős közegészségügyi szükséghelyzet által súlyosan érintett tagállamoknak és az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás nyújtása céljából történő módosításáról szóló, 2020. március 30-i (EU) 2020/461 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,
- tekintettel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására * ,
- tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2020. március 25-i álláspontot kifejtő dokumentumára a 2012/2002/EK tanácsi rendeletnek a jelentős közegészségügyi szükséghelyzet által súlyosan érintett tagállamoknak és az Unióval csatlakozási tárgyalásokat folytató országoknak nyújtandó pénzügyi támogatás nyújtása céljából történő módosításáról szóló európai parlament és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2020)0114),
- tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló bizottsági közleményre (COM(2019)0640),
- tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,
- tekintettel a Költségvetési Bizottság véleményére,
- tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A9-0052/2021),
A. mivel az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) - amelyet az EUSZA-rendelet hozott létre a 2002-ben Közép-Európát sújtó erős árvizeket követően - pénzügyi támogatást nyújt a jelentős vagy regionális természeti katasztrófák vagy jelentős népegészségügyi szükséghelyzet által súlyosan érintett tagállamoknak és csatlakozó országoknak; mivel az EUSZA valódi uniós hozzáadott értéket képvisel, és az ilyen katasztrófák által sújtott uniós régiókban élők iránti szolidaritás kifejezésére irányuló szándékot testesít meg;
B. mivel a Covid19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalásában az Európai Parlament kiemelte, hogy a tagállamok közötti szolidaritás nem választás kérdése, hanem többek között az Európai Unióról szóló szerződés 2. és 21. cikkéből eredő kötelesség, valamint európai értékeink alappillére, amint azt az imént említett szerződés 3. cikke leszögezi; mivel ugyanezen állásfoglalásban az Európai Parlament sürgeti a Bizottságot, hogy erősítse meg a válságkezelési és katasztrófareagálási mechanizmusok valamennyi elemét;
C. mivel érdeklődéssel állapítja meg, hogy egy friss felmérés alapján az uniós polgárok kétharmada szerint az Európai Uniónak több hatáskörrel kellene rendelkeznie, hogy szembenézhessen a Covid19-hez hasonló, váratlan válságokkal, és több mint a felük véli úgy, hogy az EU-nak több pénzügyi eszközre lenne szüksége e válságok kezeléséhez * ; mivel a jelenlegi egészségügyi válságnak igen jelentős emberi dimenziója van, és az Uniónak és a tagállamoknak ennek megfelelően a szolidaritás szellemében kell cselekedniük;
D. mivel az EUSZA támogatásait eddig 23 tagállamot és egy csatlakozó országot érintő mintegy száz természeti katasztrófa kapcsán vették igénybe összesen mintegy 6,6 milliárd EUR értékben * ;
E. mivel 2017-ben és 2018-ban az Európai Unió Szolidaritási Alapjához érkező összes kérelem mintegy kétharmada árvízkatasztrófához kapcsolódott, holott a beszámolási időszakot jelentős viharok, erdőtüzek és földrengések is jellemezték;
F. tudomásul véve az EUSZA hasznosságát, amint azt a Bizottság értékelése is kiemelte, különösen az összes nemzeti, regionális és helyi hatóságra háruló azon terhek csökkentése tekintetében, amelyek a (módosított) EUSZA-rendeletben meghatározott jelentős nemzeti vagy regionális természeti katasztrófákat vagy jelentős népegészségügyi szükséghelyzeteket követő helyreállítási erőfeszítések támogatásával kapcsolatosak;
G. mivel az EUSZA szabályozási keretét 2014-ben a 661/2014/EU módosító rendelet * révén felülvizsgálták, különösen az eljárások egyszerűsítése, a kérelmek benyújtását követő válaszadási határidő lerövidítése, a regionális katasztrófák esetén a segítségnyújtás iránti kérelmek jogosultsági kritériumainak tisztázása, a végrehajtási időszak meghosszabbítása és az előlegfizetések bevezetése céljából, amint azt a Parlament több alkalommal kérte; mivel a rendelet 2020. márciusi módosításával további előrelépés történt, különösen az előlegfizetések szintjének emelése és az EUSZA elosztási folyamatának egyszerűsítése tekintetében;
H. mivel a jóváhagyott segélykérelmek aránya jelentős katasztrófák esetén 100%-os, míg a leggyakoribb kategóriát alkotó regionális katasztrófák esetén 32%-ról 85%-ra emelkedett az EUSZA-rendelet 2014. évi felülvizsgálatát követően;
I. mivel bár a rendelet 2014-es reformja hozzájárult ahhoz, hogy az EUSZA-ból származó pénzügyi hozzájárulás iránti kérelem elkészítésére és benyújtására rendelkezésre álló időkeret 10 hétről 12 hétre bővüljön, az esetek jelentős része még mindig frissítésre szorul, ami késlelteti a támogatásokhoz való hozzáférést; mivel emiatt a Bizottságnak egyszerűsített iránymutatást kellene adnia a kérelmezési követelményekre vonatkozóan, ezáltal csökkentve az adminisztratív terheket;
J. mivel a támogatás teljes összegének igénybevételéhez szükséges időt tovább lehetne csökkenteni az uniós szolidaritás iránti sürgős igények kielégítése érdekében;
K. mivel az EUSZA által nyújtott támogatás csak az energia, az ivóvíz és a szennyvíz, a távközlés, a közlekedés, az egészségügy és az oktatás területéhez tartozó infrastruktúra korábbi állapotának helyreállítására terjed ki, ugyanakkor nem fedezi az infrastruktúrák az európai zöld megállapodásban is előírt módon a katasztrófák és az éghajlatváltozás hatásaival szemben reziliensebb újjáépítésének többletköltségeit, amelyet a kedvezményezett államnak saját forrásokból és más uniós alapokból, például az Európai Regionális Fejlesztési Alapból (ERFA) és a Kohéziós Alapból kell finanszíroznia;
L. érdeklődéssel nyugtázva, hogy a kohéziós politika eszközei és az EUSZA között magasabb szintű szinergiákra van szükség, amit a Covid19-válság is megmutatott; elismerve, hogy az EUSZA-t azért hozták létre, hogy rövid és középtávon reagáljon a természeti katasztrófákra, míg a kohéziós politika (az ERFA-t és a Kohéziós Alapot) a polgári védelem, a kockázatmegelőzési és -kezelési infrastruktúra és a rezilienciaépítési intézkedések hosszabb távú tervezésére és az ezekbe történő beruházásokra irányul, hozzájárulva ezáltal az európai zöld megállapodás célkitűzéseihez;
M. üdvözli az EUSZA hatályának a jelentős népegészségügyi vészhelyzetekre való kiterjesztésére irányuló bizottsági javaslatot, valamint az (EU) 2020/461 rendelet ezt követő hatálybalépését;
N. mivel a természeti katasztrófák az éghajlatváltozás miatt valószínűleg fokozódnak és megszaporodnak; kiemelve ezért a 2014-ben bevezetett dinamikus támogatásnyújtás költségvetési mechanizmusának hasznosságát, amely többek között lehetővé tette, hogy az EUSZA 1,2 milliárd EUR rekordösszegű hozzájárulást nyújtson a 2016-os és 2017-es olaszországi földrengéseket követően;
O. mivel az EUSZA-rendelet 7. cikkében megállapítottak szerint az alapból finanszírozott műveleteknek ösz-szeegyeztethetőknek kell lenniük az EUMSZ rendelkezéseivel és az annak alapján elfogadott eszközökkel, valamint az uniós politikákkal és intézkedésekkel, különösen a környezetvédelem, a természeti katasztrófák kockázatának megelőzése és kezelése és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás területén, beleértve adott esetben az ökoszisztéma-alapú megközelítéseket is;
P. mivel az új többéves pénzügyi keret „szolidaritási és sürgősségisegély-tartalék” (SEAR) néven új költségvetési csomagot irányoz elő, amely egyesíti az EUSZA-t és a sürgősségisegély-tartalékot, és reagálnia kell egyrészt azokra a vészhelyzetekre, amelyek a tagállamokban vagy a csatlakozó országokban bekövetkező jelentős katasztrófákból származnak (EUSZA), másrészt az EU-ban vagy a harmadik országokban jelentkező sajátos sürgős igényekre, különösen humanitárius válság esetén (sürgősségisegély-tartalék);
Q. mivel az EUMSZ 349. cikke szerint többek között a nehéz éghajlati helyzet az egyik olyan tartós tényező, amely súlyosan hátráltatja a legkülső régiók fejlődését; mivel ezért a Szerződések - és többek között a közös politikák - alkalmazási feltételeit meghatározó egyedi intézkedéseket kell elfogadni;
R. mivel különös figyelmet kell szentelni a legkülső régióknak, a szigeteknek, valamint a hegyvidéki régióknak, a ritkán lakott régióknak és minden olyan területnek, amelynél kiemelten magas a természeti katasztrófák kockázata;
S. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az EUSZA-rendelet jelenleg nem teszi lehetővé határokon átnyúló támogatási kérelmek benyújtását, holott egyes, természeti katasztrófáknak különösen kitett területek, például a hegyvidéki régiók gyakran átnyúlnak a határokon;
1. aggodalmának ad hangot, mivel a szélsőséges éghajlati jelenségek és a természeti katasztrófák az éghajlatváltozással párhuzamosan megsokszorozódnak és felerősödnek; úgy véli, hogy rendkívül fontos, hogy az európai zöld megállapodással összhangban beruházzanak a megelőzésbe és az éghajlatváltozás mérséklésébe; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak további erőfeszítéseket kell tenniük az éghajlati hatások enyhítésére irányuló beruházások terén, szem előtt tartva, hogy számos természeti katasztrófa az emberi tevékenységek közvetlen következménye, és hogy az árvizek, földrengések, erdőtüzek, aszályok és egyéb természeti katasztrófák elfajulhatnak, ami megfelelő intézkedések elfogadását teszi szükségessé;
2. megállapítja, hogy az EUSZA az uniós szolidaritás egyik legkonkrétabb megnyilvánulása, és hogy valamennyi uniós polgár elvárja az katasztrófa vagy jelentős népegészségügyi szükséghelyzet esetén;
3. hangot ad azon aggodalmának, hogy az elmúlt években az uniós polgárok több olyan katasztrófával találták szembe magukat, amelyeknek pusztító hatása volt az emberi életekre, az értékekre, a környezetre és a kulturális örökségre;
4. felhívja a figyelmet arra, hogy immár rendszeressé váltak a súlyos és regionális természeti katasztrófák és a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek, közelmúltbeli példák erre többek között a Covid19-világjárvány, amely súlyosan érinti valamennyi európai polgár életét és az európai gazdaságot, az erdőtüzek egész kontinensen, többek között olyan szokatlan helyeken, mint az Északi-sarkvidék, valamint egy sor erős földrengés Európában, különösen Olaszországban 2016-ban és 2017-ben, amely több száz halálesetet és mintegy 22 milliárd EUR összegű kárt okozott, valamint Horvátországban 2020 márciusában és 2020 decemberében; ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a viharok, a szélsőséges esőzések és az árvizek jelentős kárt okoztak számos városban és völgyben, valamint hogy az egyre erősödő hurrikánok nagy pusztítást végeztek a legkülső régiókban, például az Irma hurrikán okozott különösen nagy pusztítást 2017-ben Saint-Martin szigetén, valamint a Lorenzo hurrikán 2019-ben az Azori-szigeteken; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás hatásai gyakran a legérzékenyebb területeket, például a szigeteket és a hegyvidéki, a gyéren lakott és a legkülső régiókat érintik leginkább;
5. rámutat arra, hogy létfontosságú, hogy a segélyeket és forrásokat a lehető leggyorsabban, legkönnyebben és legrugalmasabban juttassák el az érintett régiókba, és hangsúlyozza, hogy az EUSZA és az uniós polgári védelmi mechanizmus, az ERFA éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási komponense és a területi együttműködési programok közötti szinergiák elengedhetetlenek egy átfogó válasz- és rezilienciacsomag létrehozásához; felhívja a Bizottságot, hogy a nemzeti hatóságok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok intézkedéseinek megkönnyítése érdekében folytassa az EUSZA egyszerűsített felhasználására vonatkozó iránymutatással kapcsolatos munkáját; kitart amellett, hogy többek között az EUSZA és a fent említett uniós finanszírozási eszközök közötti szinergiákat rugalmasan és a lehető legteljesebb mértékben ki kell használni; emlékeztet arra, hogy az egyes kedvezményezett országok végrehajtási jelentéseinek részletesen ismertetniük kell a jövőbeli károk korlátozása és - amennyire lehetséges - a hasonló természeti katasztrófák megismétlődésének elkerülése érdekében hozott vagy javasolt megelőző intézkedéseket, beleértve az uniós strukturális alapok felhasználását is;
6. rámutat, hogy az ENSZ katasztrófakockázat-csökkentési stratégiájának titkársága szerint az elmúlt 20 évben (2000- 2019) 7 348 jelentős természeti katasztrófa történt, ami 1,23 millió emberéletet követelt, 4,2 milliárd embert érintett és 2,97 billió dollárnyi globális gazdasági veszteséget okozott;
7. emlékeztet, hogy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) szerint az éghajlatváltozással kapcsolatos szélsőséges időjárási események a becslések szerint mintegy 446 milliárd EUR összegű gazdasági veszteséget okoztak az EGT-tagállamokban 1980 és 2019 között;
8. úgy véli, hogy a jelentős és regionális természeti katasztrófáknak és a jelentős népegészségügyi szükséghelyzeteknek mélyebb gazdasági és társadalmi hatásai vannak a legkevésbé fejlett és a legkiszolgáltatottabb területeken - például a szigeteken, a hegyvidéki területeken és a ritkán lakott régiókban -, ezért az EUSZA keretében megfelelőbb intézkedéseket kell hozni ezeken a területeken;
Katasztrófavédelem, kárfelmérés és az eljárások egyszerűsítése
9. megállapítja, hogy az EU többféle katasztrófakockázattal néz szembe, és kiemeli, hogy egyes természeti katasztrófák súlyosságát nem kizárólag az éghajlatváltozás határozza meg, hanem egyes esetekben az emberi eredetű tényezők, többek között az óvatlan területrendezés is befolyásolja; úgy véli, hogy az EU-ban a katasztrófakockázat-megelőzés és -kezelés terén elengedhetetlenül szükségesek a megelőző infrastruktúra kiépítését biztosító beruházások; ajánlja ebben a tekintetben, hogy a tagállamok a Bizottsággal alkossanak olyan katasztrófamegelőzési és -kezelési terveket, amelyek lehetővé teszik a károk pontos és gyors felmérését; hangsúlyozza, hogy az EUSZA a tervek szerint olyan egyszerű eszköz, amelyet az EU a nemzeti hatóságok és a regionális és helyi önkormányzatok rendelkezésére bocsáthat;
10. az EUSZA jövőbeli reformja összefüggésében felkéri a Bizottságot, hogy folytassa a tagállamok kérelmezési eljárásának egyszerűsítésére és felgyorsítására irányuló munkáját, például fordítson különös figyelmet az EUSZA igénybevételére irányuló kérelmek több régióra kiterjedő, határokon átnyúló katasztrófákkal összefüggésben történő egyszerűsítésére annak érdekében, hogy gyorsabb reagálást lehessen biztosítani a jelentős és regionális természeti katasztrófák és a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek fokozódására;
11. úgy véli, hogy az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák fokozódása egyre kiszolgáltatottabbá fog tenni bizonyos területeket és régiókat; ennek megfelelően felhívja a Bizottságot, hogy mérlegelje az EUSZA felülvizsgálatát, hogy megfelelőbben figyelembe vegye a regionális kiterjedésű katasztrófákat; hangsúlyozza továbbá az ERFA-programoknak a vidékfejlesztési programokkal létrejött szinergia kihasználásával játszott szerepét az olyan kockázatok megelőzésében és mérséklésében, mint a tektonikus és a hidrogeológiai kockázatok; elismeri továbbá, hogy az aszályokat a 2014. évi felülvizsgálat során bevonták az EUSZA-rendelet hatálya alá, de megjegyzi, hogy ezek az uniós éghajlati fejlemények visszatérő elemét képezik, és gazdasági hatásuk nehezen értékelhető; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje az aszályok jellemző hatásait, és azokat megfelelően kezelje az EUSZA jövőbeli reformja keretében;
12. felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg kutatásaikat és oktatásukat egy olyan rendszer létrehozása érdekében, amely jobb felkészültséget biztosít a katasztrófák megelőzésére és kezelésére, valamint minimalizálja az ilyen válságok hatásait;
13. fokozott koordinációt és együttműködést szorgalmaz a tagállamok, kiváltképpen a hasonló kockázatokkal szembesülő tagállamok kutató- és fejlesztési intézetei között; felszólít a tagállamok korai figyelmeztető rendszereinek megerősítésére és a különböző korai figyelmeztető rendszerek közötti kapcsolatok kiépítésére és megerősítésére;
14. javasolja a tagállamoknak, hogy nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési terveikben határozzanak meg beruházásokat, projekteket és eszközöket a természeti és egészségügyi katasztrófák okozta károk megelőzése és korlátozása érdekében;
15. felhívja a Bizottságot, hogy katasztrófahelyzetekben biztosítsa a kormányzással és az intézményi koordinációs struktúrák alkalmazásával kapcsolatos bevált gyakorlatok terjesztését;
16. rámutat azokra a nehézségekre, amelyekkel a kedvezményezett országok nagyon rövid időn belül szembesülnek a kár pontos összegének meghatározásakor, és javasolja, hogy a Bizottság dolgozzon ki iránymutatást az EUSZA-n keresztül nyújtott támogatás összegének meghatározására szolgáló egyszerűsített módszerekről, többek között a hibák és a további késedelmek lehetőségének minimalizálása érdekében;
17. kiemeli, hogy az EUSZA használata előmozdította a nemzeti, regionális és helyi hatóságok közötti tanulási folyamatot, és arra késztette őket, hogy átfogóbb szemszögből értékeljék katasztrófakockázat-kezelési politikáikat; hangsúlyozza, hogy a kedvezményezett országoknak nyújtott technikai és adminisztratív támogatás révén csökkenteni kell a bürokratikus terheket és növelni kell a kapacitásépítést annak érdekében, hogy segítsék őket a jelentős és regionális természeti katasztrófák és a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek hatásainak csökkentését célzó irányítási és hosszú távú stratégiák kidolgozásában; felhívja a tagállamokat, hogy az adminisztratív eljárások felgyorsítása érdekében javítsák a helyi és a regionális önkormányzatokkal folytatott kommunikációt az értékelés, a kérelmek előkészítése és a projektvégrehajtás egymást követő szakaszaiban;
18. felhívja a Bizottságot, hogy az EUSZA jövőbeli felülvizsgálata során lehetőség szerint összpontosítson azokra a régiókra, amelyek a legnagyobb mértékben ki vannak téve a jelentős vagy regionális természeti katasztrófák vagy a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek kockázatának, különös tekintettel a legkülső régiókra, a szigetekre, a hegyvidéki régiókra, valamint az erőteljes szeizmikus vagy vulkanikus aktivitást mutató régiókra vagy jövőbeli népegészségügyi válságoknak kitett régiókra;
19. úgy véli, hogy le kell vonni a tanulságokat a tengerentúli országokat és területeket (TOT) sújtó múltbéli hurrikánok hatásaiból; úgy véli, hogy a sürgősségisegély-tartalékot és a többi külső segítségnyújtási eszközt teljes mértékben fel kell használni a felmerült károk enyhítésére; meggyőződése továbbá, hogy megfelelő pénzügyi eszközöket kell biztosítani e külső segítségnyújtási eszközök számára a tengerentúli országok és területek megsegítésére;
Finanszírozási források és az előirányzatok gyors elosztása
20. emlékeztet arra, hogy a Bizottság a 2021-2027 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló, 2020. május 27-i felülvizsgált javaslatában az EUSZA maximális éves költségvetését (2018-as árakon) 1 milliárd EUR összegben határozta meg, azonban megjegyzi, hogy az új többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás feltételei szerint az EUSZA-t összevonták a sürgősségisegély-tartalékkal, így született meg az új „szolidaritási és sürgősségisegély-tartalék” (SEAR) nevű új csomag, amelynek teljes éves költségvetése 1,2 milliárd EUR;
21. úgy véli, hogy a SEAR létrehozása azzal az előnnyel járhat, hogy növeli a rugalmasságot; rámutat azonban arra, hogy jelenlegi formájában az EUSZA elosztása továbbra is bizonytalan, mivel a sürgősségisegély-tartalék keretében elkülönített összegektől függ; úgy véli, hogy szorosan nyomon kell követni a SEAR irányítását annak megállapítása érdekében, hogy az ezen új pénzügyi eszközben előirányzott finanszírozási összeg és elosztási kulcs megfelel-e az EUSZA igényeinek, tekintettel hatályának kiterjesztésére, valamint különösen a jelentős és regionális természeti katasztrófákból és jelentős népegészségügyi szükséghelyzetekből eredő vészhelyzetek nagyságrendjének és gyakoriságának növekedésére;
22. üdvözli, hogy a 2020 márciusában elfogadott felülvizsgált EUSZA a várható pénzügyi hozzájárulás 10%-áról annak 25%-ára növelte az előlegfizetés összegét, a felső határt pedig 30 millió EUR-ról 100 millió EUR-ra emelte; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy az előlegkifizetések fontos szerepet játszanak a támogatási programok hatékonyságának növelésében, különösen a korlátozott alternatív finanszírozási forrásokkal rendelkező régiókban és helyi közösségekben; kéri a Bizottságot, hogy gondolja át e lehetőség előmozdításának további módjait, és kéri, hogy tegyenek nagyobb operatív erőfeszítéseket az előlegek felszabadítása átlagos időtartamának csökkentése érdekében, biztosítva ugyanakkor az uniós költségvetés védelmét;
23. kiemeli, hogy a legkülső régiókban található legtöbb nagy épület (például kikötők, repülőterek és kórházak) középület, és annak ellenére, hogy elengedhetetlenek e kis területek működéséhez, nagyon ki vannak téve a környezeti katasztrófáknak; következésképpen úgy véli, hogy az EUSZA keretéből a legkülső régióknak nyújtott pénzügyi támogatásnak meg kell haladnia a korábbi katasztrófák elhárítására kapott összeg 2,5%-át annak érdekében, hogy e régiók számára lehetővé váljon a korábbi állapot helyreállítása és annak javítása;
24. megállapítja, hogy az előlegek kifizetéséhez szükséges idő átlagosan öt hónap, és felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgáljon hatékonyabb megoldásokat;
25. megállapítja továbbá, hogy az EUSZA-támogatás teljes összege átlagosan egy évet alatt jut el a kedvezményezetthez; felhívja a Bizottságot, hogy egy jövőbeli reform keretében tárja fel, hogyan lehetne egyszerűsíteni és a lehető legrugalmasabbá tenni az alap elosztását a gyors fellépés és a katasztrófa sújtotta régiók és/vagy országok azonnali megsegítésének biztosítása érdekében;
26. figyelembe véve a fentieket és az alap hatókörének kiszélesítését, úgy véli, hogy a jövőben szükség lehet az EUSZA költségvetésének értékelésére, amelyet szükség esetén a finanszírozás megfelelő kiigazítása követhet annak érdekében, hogy biztosítsák azt, ami az uniós szolidaritás valódi eszközétől elvárt, és garantálják, hogy elegendő költségvetés álljon rendelkezésre a jelentős és regionális természeti katasztrófák és a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek hatékony kezeléséhez, nemcsak a károk helyreállítása, hanem az éghajlatváltozással szembeni reziliencia kiépítése céljából is;
27. hangsúlyozza, hogy az EUSZA-támogatások odaítélésének, irányításának és végrehajtásának a lehető legátlátha-tóbbnak kell lennie, és a támogatásokat a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elveivel összhangban kell felhasználni;
Kockázatmegelőzés és az újjáépítés minősége
28. kéri, hogy az alap forrásaival támogatható projektek meghatározásának kritériumai jobban vegyék figyelembe a legújabb kockázatmegelőzési elveket, és kéri, hogy a jövőbeli felülvizsgálat során teljes mértékben építsék be az „építsük újra, de jobban” elvet az EUSZA-rendelet 3. cikkébe azzal a céllal, hogy az újjáépítés során hozzájáruljanak e régiók infrastruktúrája minőségének javításához, és hogy a megelőző infrastruktúra kiépítése révén jobban felkészítsék azokat a jövőbeli katasztrófák elkerülésére;
29. úgy véli, hogy az olyan eszközöket, mint az Európai Beruházási Bank által bevezetett ú.n. kerethitelek az ellenállóbb, biztonságosabb és környezetbarátabb infrastruktúra újjáépítésének finanszírozására is fel lehetne használni;
30. felszólítja a Bizottságot, hogy erősítse meg és egyszerűsítse az EUSZA és a kohéziós politika alapjai, valamint az uniós polgári védelmi mechanizmus közötti szinergiákat annak érdekében, hogy rövid, közép- és hosszú távon hatékony és strukturált kockázatkezelést biztosítson az újjáépítési projektek számára, nemcsak fenntartható, energiahatékony és erőforrás-hatékony infrastruktúra kiépítése, hanem megelőző intézkedések bevezetése révén is; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy tanúsítson rugalmasságot a nemzeti vagy regionális programok programozása és módosítása tekintetében a jelentős és regionális természeti katasztrófák és jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek kezelése kapcsán; e tekintetben megismétli, hogy az EUSZA által nyújtott pénzügyi támogatásnak az érintett területeken az erősebb ellenálló képességre és a beruházások fenntarthatóságára kell összpontosítania;
Egészségügyi szükséghelyzetek
31. üdvözli, hogy az EUSZA-rendelet 2020. március 13-i, a Bizottság által javasolt felülvizsgálata után az alap forrásaival támogatható műveletek már kiterjednek a jelentős népegészségügyi szükséghelyzetekre is, és nem csupán az egészségügyi segítségnyújtást fedik le, hanem a betegségek megelőzésére, nyomon követésére és kordában tartására irányuló intézkedéseket is;
32. kiemeli, hogy az alap hatályának a Covid19-világjárvány hatásainak leküzdésére való kiterjesztése megmutatta, hogy az EUSZA mind hatókörét, mind a támogathatóságot tekintve képes rugalmasabban működni, és képes segítséget nyújtani nemcsak jelentős természeti katasztrófák, hanem más típusú jelentős katasztrófák, például világjárványok esetén is;
33. úgy véli, hogy az EUSZA hatályának ilyetén kiterjesztéséhez meg kell növelni a költségvetését;
34. javasolja a Bizottságnak és a tagállamoknak, hogy erősítsék meg együttműködésüket a WHO szükséghelyzetekre való felkészülésre szakosodott illetékes szervezeti egységeivel, hogy az egészségügyi szükséghelyzetekre gyorsreagálási tervek szülessenek;
Az alapból nyújtott pénzügyi támogatás láthatósága
35. ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a polgárok uniós eszközökbe és programokba vetett bizalmának további növelése érdekében tájékoztassák a nyilvánosságot az EUSZA kézzelfogható előnyeiről; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy eseti, célzott kommunikációs tevékenységek révén javítsák az alap által nyújtott támogatás láthatóságát, a gyors reagálás és a segélynyújtás prioritássá tételével párhuzamosan, különösen annak érdekében, hogy kiemeljék az EU hozzáadott értékét jelentős és regionális természeti katasztrófák és jelentős népegészségügyi szükséghelyzetek esetén, ami az uniós szolidaritás és az Unió azon képességének konkrét megnyilvánulása, hogy jelentős költségvetési források biztosítása révén valódi kölcsönös segítségnyújtást valósítson meg a gyakorlatban; kéri továbbá a Bizottságot, hogy a rendelet jövőbeli felülvizsgálatának részeként kötelezze a kedvezményezett országokat arra, hogy tájékoztassák polgáraikat a végrehajtott műveletekhez nyújtott uniós pénzügyi támogatásról;
o o o
36. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.
