A jogszabály mai napon ( 2024.03.28. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2022, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI PARLAMENT 2021. május 19-i (2022/C 15/10) ÁLLÁSFOGLALÁSA

az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásairól és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepéről (2020/2134(INI)) * 

P9_TA(2021)0245

Az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásai és a környezetvédők e kérdésben betöltött szerepe

Az Európai Parlament,

- tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Egyesült Nemzetek (ENSZ) vonatkozó emberi jogi szerződéseire, egyezményeire és eszközeire, különösen az ENSZ Közgyűlése által 2007. szeptember 13-án elfogadott, az őslakos népek jogairól szóló ENSZ-nyilatkozatra (UNDRIP), valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára (a Charta), amely kimondja, hogy minden embernek joga van emberi jogainak és alapvető szabadságainak megkülönböztetés nélküli teljes körű gyakorlásához,

- tekintettel az ENSZ emberijog-védőkről szóló, 1998. évi nyilatkozatára,

- tekintettel az ENSZ Közgyűlésének 1999. március 8-i A/RES/53/144 számú határozatára, amely elfogadja az emberi jogok védelmezőiről szóló nyilatkozatot,

- tekintettel az 1992-ben Rióban elfogadott és 168 ország által aláírt Biológiai Sokféleség Egyezményre (CBD), valamint a Biológiai Sokféleség Egyezmény Részes Felei Konferenciájának (COP15) 15. üléséről szóló, 2020. január 16-i állásfoglalására * ,

- tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2015. szeptember 25-én elfogadott, a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó fenntartható fejlődési menetrendre és a fenntartható fejlődési célokra,

- tekintettel az Egyesült Nemzetek Éghajlat-változási Keretegyezményére (UNFCCC), amely 1994. március 21-jén lépett hatályba, az 1997. december 11-i Kiotói Jegyzőkönyvre és a 2016. április 22-i Párizsi Megállapodásra,

- tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának a környezetvédelmi emberijog-védők emberi jogok érvényesítéséhez, a környezet védelméhez és a fenntartható fejlődéshez való hozzájárulásának elismeréséről szóló, 2019. március 21-i 40/11. sz. határozatára,

- tekintettel a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez kapcsolódó emberi jogi kötelezettségek kérdésével foglalkozó különleges ENSZ-előadó 2016. február 1-i 31/52. és 2019. évi A/74/161. számú jelentéseire,

- tekintettel az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának az emberi jogokról és az éghajlatváltozásról szóló, 2019. július 12-i 41/21. számú határozatára,

- tekintettel az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) az éghajlatváltozásról és az emberi jogokról szóló, 2015. december 10-i jelentésére, valamint a környezetvédelmi emberijog-védőkre vonatkozó „kik a környezetvédők?” című fogalommeghatározására,

- tekintettel az ENSZ rendkívüli szegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különleges előadójának az éghajlatváltozásról és a szegénységről szóló, 2019. július 17-i jelentésére,

- tekintettel az Éghajlatváltozási Kormányközi Testület (IPCC) éghajlatváltozásról, sivatagosodásról, talajromlásról, fenntartható területrendezésről, élelmezésbiztonságról és a szárazföldi ökoszisztémák üvegházhatásúgáz-áramairól szóló, 2019. évi különjelentésére,

- tekintettel az ENSZ „Nem, éghajlat és biztonság: az inkluzív béke fenntartása az éghajlatváltozás frontvonalain” című, az UNEP, az UN Women, az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) és az ENSZ Politikai és Békeépítési Ügyek Főosztálya (UNDPPA) együttes közreműködésével készült, 2020 júniusi jelentésére,

- tekintettel az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekre,

- tekintettel a Charta 37. cikkére, amely kötelezi az EU-t, hogy politikáiba építse be a magas szintű környezetvédelmet és a környezet minőségének javítását,

- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ) és különösen annak „Az Unió külső tevékenysége” című ötödik részére, valamint annak I., II., III., IV. és V. címére,

- tekintettel „Az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó uniós cselekvési terv (2020-2024)” című, 2020. március 25-i közös bizottsági közleményre (JOIN(2020)0005),

- tekintettel az őslakos népekről szóló, 2017. május 15-i tanácsi következtetésekre és „Az őslakos népekkel kapcsolatos uniós külpolitika végrehajtása” című, 2016. október 17-i közös szolgálati munkadokumentumra (SWD(2016)0340), a vízdiplomáciáról szóló, 2018. november 19-i tanácsi következtetésekre, a szabályokon alapuló multilateralizmus megerősítésére irányuló uniós fellépésről szóló, 2019. június 17-i tanácsi következtetésekre, valamint a klímadiplomáciáról szóló, 2020. január 20-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel a Tanács által 2019. június 17-én elfogadott, a biztonságos ivóvízről és a megfelelő higiénés körülményekről szóló uniós emberi jogi iránymutatásokra, valamint az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatásokra,

- tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos korábbi állásfoglalásaira,

- tekintettel a harmadik országokban a korrupció és az emberi jogok helyzetéről szóló, 2017. szeptember 13-i állásfoglalására * ,

- tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) „Európai környezet - helyzetkép és kilátások 2020-ban: tudás a fenntartható Európába való átmenetért” című, 2019. december 4-i jelentésére,

- tekintettel a környezetről és a fejlődésről szóló, 1992. évi riói nyilatkozat 10. végrehajtási elvére, amelynek célja, hogy mindenki számára biztosítsa az információkhoz való hozzáférést, a döntéshozatali folyamatban való részvétel lehetőségét és a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogot, azzal a céllal, hogy megvédje a jelen és a jövő generációinak az egészséges és fenntartható környezethez való jogát,

- tekintettel „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia - Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című, 2020. június 20-i (COM(2020)0380), az Európai zöld megállapodásról szóló, 2019. december 11-i (COM(2019)0640) és „A világ erdőinek védelmére és helyreállítására irányuló uniós fellépés megerősítése” című, 2019. július 23-i (COM(2019)0352) bizottsági közleményre,

- tekintettel az európai zöld megállapodásról szóló, 2020. január 15-i állásfoglalására * ,

- tekintettel az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete „A világ biológiai sokféleségének állapota az élelmiszerek és a mezőgazdaság tekintetében” című, 2019. évi jelentésre,

- tekintettel a biológiai sokféleség erőteljes csökkenésére, amint azt a biológiai sokféleséggel és az ökoszisztémaszolgáltatásokkal foglalkozó kormányközi tudománypolitikai platform (IPBES) 2019. május 31-i átfogó értékelő jelentése ismerteti,

- tekintettel „A világban az őslakos népeket érő jogsértések, beleértve a nagyarányú földszerzést” című, 2018. július 3-i állásfoglalására * ,

- tekintettel a COVID19-világjárvány és annak következményei elleni küzdelemre irányuló összehangolt uniós fellépésről szóló, 2020. április 17-i állásfoglalására * ,

- tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

- tekintettel a Fejlesztési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére,

- tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A9-0039/2021),

A. mivel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata értelmében minden személynek, helyi közösségnek és lakossági csoportnak joga van emberi jogaik teljes körű gyakorlásához;

B. mivel az éghajlatváltozás hatásai és az édesvízforrásokat, az ökoszisztémákat és a közösségek életkörülményeit érintő folyamatos környezetkárosodás eleve negatív hatással van az emberi jogok tényleges gyakorlására, ideértve az élethez, az élelmezésbiztonsághoz, a biztonságos ivóvízhez és a megfelelő higiénés körülményekhez, az egészséghez, a lakhatáshoz, az önrendelkezéshez, a munkához és a fejlődéshez való jogot, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 41/21. sz. határozata kimondja; mivel még ha sikerül is elérni azt a nemzetközi célt, hogy a globális felmelegedés csak 2 oC-kal haladja meg az iparosodás előtti szintet, ezek a hatások az elkövetkező évtizedekben drámaian fokozódni fognak; mivel az országok különböző mértékben járulnak hozzá az éghajlatváltozáshoz, és közös, de differenciált felelősséggel rendelkeznek; mivel az éghajlatváltozás azonnali és messzemenő fenyegetést jelent a világ lakossága és elsősorban a világ szegényei számára, akik különösen kiszolgáltatottak, amint azt az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának 7/23. sz. határozata is megfogalmazza;

C. mivel az ENSZ más nemzetközi szervezetekkel és szakértőkkel együtt az egészséges és biztonságos környezethez való jog egyetemes jogként való elismerésére szólít fel;

D. mivel az éghajlatváltozás kezelése nemzetközi és nemzeti szinten, valamint generációk között az igazságosság és a méltányosság kérdését veti fel; mivel a környezeti ügyekben az igazságszolgáltatáshoz való jogot, az információhoz való hozzáférést és a nyilvánosságnak a döntéshozatalban való részvételét a környezetről és a fejlődésről szóló riói nyilatkozat 10. végrehajtási elve, az 1998. június 25-i Aarhusi Egyezmény *  és a 2018. március 4-i Escazúi Megállapodás *  rögzíti;

E. mivel a környezetkárosodás, az éghajlatváltozás és a nem fenntartható fejlődés jelentik az egyik legsürgetőbb és legkomolyabb fenyegetést a jelenlegi és jövőbeli generációk azon képességére nézve, hogy többféle emberi jogot élvezzenek; mivel az UNFCCC részes feleinek kötelessége, hogy hatékony intézkedéseket hozzanak az éghajlatváltozás mérséklése, a kiszolgáltatott népességcsoportok alkalmazkodóképességének javítása és az előrelátható halálesetek megelőzése érdekében;

F. mivel az UNFCCC részes feleinek kötelessége a környezeti hatásokra vonatkozó információk összegyűjtése és terjesztése, valamint a nyilvánosság környezetvédelmi döntéshozatalban való részvételének elősegítése;

G. mivel az éghajlatváltozás emberi jogi szempontból való megközelítése kiemeli az egyetemesség és a megkülönböztetésmentesség elvét, hangsúlyozva, hogy a jogok a világon minden ember számára biztosítva vannak, beleértve a kiszolgáltatott csoportokat is, bármilyen, így faj, bőrszín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy egyéb vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, tulajdon, születés vagy egyéb helyzet alapján történő megkülönböztetés nélkül;

H. mivel a kormányok, a társadalmak és az egyének etikai és nemzedékek közötti felelőssége, hogy a politika és az együttműködés tekintetében egyre proaktívabbak legyenek azzal a céllal, hogy nemzetközi normákról állapodjanak meg a bolygó védelme és a jelen és a jövő nemzedékei számára való megőrzése, emberi jogaik teljes körű gyakorlásának biztosítása és az éghajlatváltozás negatív hatásainak enyhítése érdekében;

I. mivel széles körben elismert tény, hogy az államok és a magánszektor emberi jogi kötelezettségei és felelősségei konkrét következményekkel járnak az éghajlatváltozással kapcsolatban; mivel a környezet és annak védelmezői védelmének elmulasztása ellentétes az államok jogilag kötelező erejű emberi jogi kötelezettségeivel, és egyes jogok, például az egészséges környezethez való jog vagy az élethez való jog megsértését jelentheti; mivel a harmadik országokban folytatott egyre több üzleti tevékenység és művelet súlyos emberi jogi és környezeti hatásokkal jár;

J. mivel a Párizsi Megállapodás az első olyan nemzetközi szerződés, amely kifejezetten elismeri az éghajlat-politika és az emberi jogok közötti kapcsolatot, lehetővé téve az emberi jogokkal kapcsolatos meglévő jogi eszközök alkalmazását annak érdekében, hogy az államokat és a magánvállalkozásokat a kibocsátások csökkentésére ösztönözzék; mivel a Párizsi Megállapodás nem tartalmaz konkrét eszközöket az állami és vállalati szereplők felelősségre vonására az éghajlatváltozásra és az emberi jogok gyakorlására kifejtett hatásuk tekintetében;

K. mivel az Emberi Jogok Európai Bírósága egyértelműen megállapította, hogy a környezetkárosodás különböző típusai olyan alapvető emberi jogok megsértését eredményezhetik, mint az élethez, a magánélethez és a családi élethez való jog, az otthon békés élvezete, valamint az embertelen és megalázó bánásmód tilalma;

L. mivel az éghajlati igazságosság célja az éghajlati válság kezelése az emberi jogi jogszabályok alkalmazásával az éghajlat-politikai irányítás elszámoltathatósági hiányosságainak áthidalása céljából, az éghajlatváltozással kapcsolatos jogviták révén az államok és a vállalati szereplők elszámoltatása és annak biztosítása érdekében, hogy felelősséget vállaljanak intézkedéseikért tekintettel a természet saját érdekében való védelmére, és annak érdekében, hogy lehetővé tegyék a méltó és egészséges életetet a jelen és a jövő generációi számára;

M. mivel számos még folyamatban lévő peres ügy során emberi jogok megsértését állapították meg, és ez előkészítette a terepet az egyének, az államok és a vállalati szereplők elszámoltathatóságának azokban az esetekben, amikor az éghajlatváltozás következményeinek kezelésében kudarcot vallanak vagy tétlenséget tanúsítanak;

N. mivel a természeti erőforrásokért folytatott, a magánvállalatok által vezetett fokozott verseny következtében, mely alkalmanként a kormányzat tudtával és jóváhagyásával zajlik, a környezetvédők és a hagyományos földjeiket védő őslakos közösségek kerültek a környezetvédelmi fellépés előterébe, akik így üldöztetés célpontjává váltak;

O. mivel az éghajlatváltozás emberi jogi következményeit nemcsak a legkiszolgáltatottabb emberek, hanem a világ népességének egésze is érezheti; mivel az éghajlatváltozás közvetlen következményei elsősorban a legkiszolgáltatottabb és a legkevesebb szennyezést és környezeti kárt okozó közösségeket és országokat sújtják; mivel a környezetszeny-nyezésből eredő betegségek és korai elhalálozások száma már több mint háromszorosa az AIDS, a tuberkulózis és a malária miatt bekövetkezett halálozások együttes számának, veszélyeztetve az élethez való jogot, az egészséges környezetet és a tiszta levegőt; mivel egyre gyakoribbak az olyan természeti katasztrófák, mint az árvizek, a trópusi viharok és a hosszú aszályos időszakok, amelyek káros következményekkel járnak a déli országok élelmezésbiztonságára és számos emberi jog érvényesülésére nézve;

P. mivel a környezeti igazságosság a társadalmi igazságosság része, és mivel az éghajlatváltozás hatásai aszimmetrikusak, és káros hatásaik pusztítóak a jelen és a jövő generációi számára, különösen a fejlődő országokban; mivel az éghajlatváltozás erőteljesen érinti a fejlődő országokat, és súlyosbítja a meglévő társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségeket, aminek következtében a kiszolgáltatott csoportok aránytalanul szenvednek annak kedvezőtlen hatásaitól;

Q. mivel az éghajlatváltozás egyre nagyobb mértékben járul hozzá a lakóhelyelhagyáshoz és a migrációhoz, mind a nemzeteken belül, mind a nemzetközi határokon átnyúlóan; mivel egyes közösségek számára küszöbön álló fenyegetés a kényszerű lakóhelyelhagyás, konkrétan az elsivatagosodás által fenyegetett területeken, a gyors olvadással érintett Északi-sarkvidéken, az alacsonyan fekvő tengerparti területeken és a kis szigeteken, vagy más érzékeny ökoszisztémákban és veszélyeztetett területeken; mivel 2008 óta évente átlagosan 24 millióan kényszerültek elhagyni lakóhelyüket súlyos időjárási katasztrófák miatt, leginkább a három legkiszolgáltatottabb régióban, Szubszaharai-Af-rikában, Dél-Ázsiában és Latin-Amerikában; mivel az UNDP szerint az éghajlatváltozás miatt lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek 80%-a nő; mivel az éghajlatváltozás okozta kényszerű lakóhelyelhagyás növekvő jelensége közvetlen fenyegetést jelenthet az emberi jogokra, a kultúrára és a hagyományos ismeretekre az érintett lakosság számára, és jelentős hatást gyakorolhat a helyi közösségekre azokban az országokban és területeken, ahol az érintettek letelepednek;

R. mivel a COVID19-járvánnyal kapcsolatos korlátozások és kijárási korlátozás csökkentették az átláthatóságot és az emberi jogi jogsértések nyomon követését, valamint fokozták a politikai megfélemlítést és a digitális felügyeletet, miközben korlátozták az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, valamint a környezetvédők, helyi szereplők, őslakos közösségek és mások azon képességét, hogy ténylegesen részt vegyenek a döntéshozatali folyamatokban; mivel az őslakos közösségek az őket érintő kijárási korlátozások és egészségügyi intézkedések következtében kevésbé képesek arra, hogy járőrözzenek és megvédjék területeiket; mivel ezeket a korlátozásokat legitim és demokratikus jogszabályokkal kell alátámasztani; mivel a világjárvány jelentősen csökkentette a nemzetközi közösség arra való képességét, hogy megfigyelje és kivizsgálja az állítólagos jogsértéseket;

S. mivel az emberek éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodási képessége nagymértékben összefügg az alapvető emberi jogokhoz való hozzáférésükkel és a megélhetésükhöz és jólétükhöz szükséges ökoszisztémák egészségével; mivel a kárenyhítési és alkalmazkodási intézkedések, például a természeti erőforrásokhoz, így a földhöz, a vízhez és az erdőkhöz való hozzáférés és azok használata, valamint az emberek áttelepítése szintén káros hatással lehet az emberi jogok gyakorlására; mivel az ENSZ szélsőséges szegénységgel és emberi jogokkal foglalkozó különleges előadójának az éghajlatváltozásról és a szegénységről szóló, 2019. július 17-i jelentése szerint a fejlődő országok és régiók a becslések szerint az éghajlatváltozás költségeinek 75-80%-át fogják viselni;

T. mivel az éghajlatváltozás visszafordíthatja az emberi fejlődést a mezőgazdasági termelékenység csökkentése, az élelmiszer- és vízellátás bizonytalanságának növelése, a szélsőséges természeti katasztrófáknak való kitettség fokozása, az ökoszisztémák összeomlásának előidézése és az egészségügyi kockázatok növelése révén;

U. mivel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint 2030-tól az éghajlatváltozás várhatóan évente mintegy 250 000, alultápláltság, malária, hasmenés és hőstressz miatt bekövetkező többlethalálozást fog okozni; mivel az Élelmezési Világprogram szerint az éghajlati sokkhatások világszerte az élelmiszer-ellátás bizonytalanságának három fő oka közé tartoznak; mivel 2019-ben közel 750 millió ember - csaknem a világon minden tizedik ember - volt kitéve az élelmiszer-ellátás súlyos bizonytalanságának;

V. mivel az éghajlati válság súlyosbítja a nemek közötti egyenlőtlenségeket, mivel a szélsőséges időjárási események, a természeti katasztrófák és a hosszú távú környezetkárosodás az otthonokat, a megélhetést, a közösségi társadalmi hálózatokat és infrastruktúrákat fenyegetik, ami aránytalanul nagy hatással van a nőkre és a lányokra, többek között a nők egyre több fizetetlen gondozói és háztartási munkát kell, hogy végezzenek, magasabb a nemi alapú erőszak előfordulásának aránya és egyre jellemzőbb a nők oktatásának, részvételének és vezető szerepének visszaszorulása;

W. mivel a környezetvédelmi aktivistákkal, különösen a nőkkel, a környezetvédelmi jogok védelmezőivel és ügyvédeikkel szembeni erőszak jól dokumentált tendenciává vált, többek között a tömegtájékoztatás és a közösségi média általi tudósítások révén; mivel a női aktivisták nemi alapú erőszak és megfélemlítés áldozatai, ami súlyos aggodalomra ad okot;

X. mivel a környezetvédők az éghajlat-politika és az elszámoltathatóság frontvonalán tevékenykednek; mivel az emberi jogi szervezetek egyre inkább felhívták a figyelmet arra, hogy kifejezetten védeni kell a környezetvédőket; mivel a civil társadalom mozgásterének szűkülése olyan globális jelenség, amely aránytalan mértékben érinti a környezetvédelmi és földügyi kérdésekkel foglalkozó, gyakran vidéki és elszigetelt területeken élő emberi jogi jogvédőket, akik korlátozott hozzáféréssel rendelkeznek a védelmi mechanizmusokhoz; mivel az emberi jogok és a környezetvédők elleni emberi jogi visszaélések túlnyomó többségét szinte teljes büntetlenség mellett követik el; mivel az emberi jogok és a környezetvédők támogatása és védelme az EU külső fellépéseinek egyik kiemelt prioritása az EU szomszédságában és világszerte; mivel az Uniónak minden rendelkezésére álló eszközt fel kell használnia e tekintetben;

Y. mivel az elmúlt években a környezetvédők egyre gyakrabban lettek gyilkosság, emberrablás, kínzás, nemi alapú erőszak, fenyegetés, zaklatás, megfélemlítés, rágalmazási kampányok, kriminalizálás, bírósági zaklatás, kényszerű kilakoltatás és kitelepítés áldozatai;

Z. mivel az emberi jogok védelmezőinek helyzetével foglalkozó különleges ENSZ-előadó valamennyi ország tekintetében aggodalmának adott hangot az emberi jogok védelmezőivel kapcsolatban, mivel ki vannak téve a mozgás, a gyülekezés, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadsága korlátozásának, és hamis vádak, tisztességtelen bírósági eljárások, önkényes letartóztatás és fogva tartás, kínzások és kivégzés célpontjai;

AA. mivel a Global Witness 2020. évi jelentése szerint 2019-ben 212 föld- és környezetvédelmi aktivistát öltek meg, ami 2018-hoz képest 30%-os növekedést jelent; mivel ezen áldozatok mintegy 40%-a őslakos és hagyományos földtulajdonos volt, és a gyilkosságok több mint kétharmada Latin-Amerikában történt;

AB. mivel az őslakos népeket különleges jogok illetik meg a környezet, a földek és az erőforrások védelme tekintetében, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet bennszülött és törzsi népekről szóló 1989. évi egyezményének 7. cikkében foglaltak szerint; mivel az őslakos népek jogairól szóló, 2007. évi ENSZ-nyilatkozat (UNDRIP) 29. cikke megerősíti, hogy „az őslakos népeknek joguk van a környezet, valamint földjeik vagy területeik termelő kapacitása és erőforrásaik megőrzéséhez és védelméhez”;

AC. mivel az escazúi megállapodás az első regionális megállapodás a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosság részvételéről és az igazságszolgáltatásról Latin-Amerikában és a Karib-térségben; mivel a 2019. szeptember 1. óta ratifikációra nyitva álló escazúi megállapodás az első olyan szerződés, amely megteremti az egészséges környezethez való jogot (4. cikk); mivel az escazúi megállapodás, amely ismételten hangsúlyozza a regionális együttműködés fontosságát, inspirációként szolgálhat más, hasonló kihívásokkal küzdő régiók számára; mivel az Aarhusi Egyezmény számos jogot állapít meg az egyének és a civil társadalmi szervezetek számára a környezetvédelem terén, ideértve a környezeti információkhoz való hozzáférést, a nyilvánosság környezettel kapcsolatos döntéshozatalban való részvételét és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel az Egyezmény részes felei kötelesek meghozni az annak biztosításához szükséges intézkedéseket, hogy az állami hatóságok (nemzeti, regionális vagy helyi szinten) hozzájáruljanak e jogokhoz, azok érvényesítése révén;

Az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatása

1. hangsúlyozza, hogy az emberi méltóságban gyökerező emberi jogok élvezete, védelme és előmozdítása, valamint az egészséges és fenntartható bolygó kölcsönösen függenek egymástól; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy hiteles és megbízható partnerként lépjenek fel a globális színtéren az éghajlat-politika átfogó, emberi jogokon alapuló megközelítésével összehangolt jogszabályok elfogadása, megerősítése és végrehajtása révén, iránymutatással szolgálva az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos szakpolitikákhoz és intézkedésekhez, valamint biztosítsák, hogy azok megfelelőek, kellően ambiciózusak, megkülönböztetésmentesek és megfelelnek az alapvető emberi jogokkal kapcsolatos kötelezettségeknek; megjegyzi, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos összes politikát és programozást a folyamat minden szakaszában az emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi jogból származó elveknek és normáknak kell irányítaniuk; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy ösztönözzék a nem uniós államokat, vállalatokat és helyi önkormányzati hatóságokat olyan megoldások és intézkedések végrehajtására és elfogadására, amelyek hozzájárulnak a környezet védelméhez és kezelik az éghajlatváltozás következményeit;

2. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy külső fellépéseik során erősítsék meg az emberi jogok és a környezet közötti kapcsolatot, valamint segítsék és támogassák a nemzetközi, regionális és helyi emberi jogi mechanizmusokat a környezeti kihívások - különösen az éghajlatváltozásnak az emberi jogok teljes körű gyakorlására gyakorolt hatása - kezelésében; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa az éghajlatváltozás és az emberi jogok kérdésének az összes vonatkozó uniós szakpolitikába történő integrálását és e szakpolitikák koherenciáját; hangsúlyozza az olyan tevékenységek támogatásának fontosságát, amelyek felhívják a figyelmet az éghajlatváltozásnak, a környezetkárosodásnak és a biológiai sokféleség csökkenésének az emberi jogokra gyakorolt hatásaira; felhívja továbbá az Uniót, hogy támogassa és erősítse meg a harmadik országokkal folytatott együttműködést annak érdekében, hogy emberi jogokon alapuló megközelítést építsenek be a környezetvédelmi jogszabályokba és politikákba;

3. kiemeli, hogy a humán fejlődéssel kapcsolatos lehetőségek mindenki számára nélkülözhetetlenek; hangsúlyozza, hogy a nemzetközi áruellátási láncokban mind a hagyományos, mind pedig a zöld technológiával kiaknázott megújuló energiaforrások tekintetében fennáll az emberi jogok megsértésének kockázata, amilyen például a gyermekmunka alkalmazása a globális lítium-ion akkumulátorláncot ellátó kobaltbányákban; felhívja a Bizottságot, hogy az Unió energetikai és közlekedési technológiai megoldásai értékelésekor vegye figyelembe az emberi jogi vonatkozásokat;

4. hangsúlyozza, hogy a vízhiány az éghajlatváltozás egyik következményeként világszerte sok embert érint; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy jogalkotási és szakpolitikai menetrendje kulcsfontosságú prioritásaként kezeljék a vízhiány problémáját; megállapítja, hogy a földdel és a természeti erőforrásokkal folytatott nem megfelelő gazdálkodás új konfliktusok kirobbanásához járul hozzá, és akadályozza a jelenlegi konfliktusok békés rendezését. emlékeztet arra, hogy a csökkenő erőforrásokért folyó verseny fokozódik, és azt tovább súlyosbítja a környezetkárosodás, a népességnövekedés és az éghajlatváltozás;

5. emlékeztet a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog tiszteletben tartására vonatkozó jogi követelményre, amely többek között az egyének és közösségek jólétéhez és megélhetéséhez hozzájáruló, fenntartható gazdasági tevékenységek feltétele; emlékeztet arra, hogy a nemzetközi emberi jogi jogszabályok jogorvoslati lehetőségeket biztosítanak az éghajlatváltozás által egyéneknek, őslakos közösségeknek és környezetvédelmi emberijog-védőknek okozott károk orvoslására, az éghajlatváltozás elleni küzdelmet célzó intézkedések végrehajtására, valamint az államok, a vállalkozások és az egyének felelősségre vonására az éghajlatváltozást és az emberi jogokat érintő cselekedeteikért; e tekintetben felhívja az EU-t, hogy emelje fő prioritásai közé a büntetlenség elleni küzdelmet olyan eszközök létrehozásával, amelyek lehetővé teszik az emberi jogi és környezetvédelmi jogszabályok teljes körű, hatékony és tartós végrehajtását és érvényesítését;

6. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó, a 2020-2024 közötti időszakra szóló uniós cselekvési tervben már megállapított, az emberi jogokkal, a környezetvédelemmel és az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét kötelezettségvállalásokat hatékonyan hajtsák végre és kövessék nyomon, valamint hogy a terv végrehajtásába építsék be a nemi dimenziót;

7. támogatja az emberi jogokkal és a környezetvédelemmel foglalkozó különleges ENSZ-előadó megbízatását, hogy szorgalmazza a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezetben való élethez való jog emberi jogként való globális elismerését; felhívja az Uniót és a tagállamokat, hogy a következő ENSZ-közgyűlésen támogassák e jog globális elismerését; úgy véli, hogy ennek az elismerésnek katalizátorként kell szolgálnia az erősebb környezetvédelmi politikák létrejötte, a hatékonyabb bűnüldözés, a nyilvánosságnak a környezetvédelmi döntéshozatalban való részvétele, az információhoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint az intézkedések az emberek és a bolygó szempontjából is kedvezőbb eredményei tekintetében;

8. sürgeti a Bizottságot, hogy az ENSZ Emberi Jogi Tanácsával/az ENSZ emberi jogi főbiztosával szoros együttműködésben továbbra is kövesse nyomon az emberi jogok és az éghajlatváltozás helyzetét, valamint hogy mérje fel az emberi jogoknak az éghajlat-politika valamennyi aspektusába történő beépítése és érvényesítése terén hazai és nemzetközi szinten elért eredményeket; e tekintetben felszólítja az Uniót, hogy tegyen lépéseket a biztonságos és egészséges környezethez való jognak a Chartába való beillesztése érdekében, és teljes mértékben tartsa be annak 37. cikkét; e tekintetben hangsúlyozza az emberi jogi és környezetvédelmi rendelkezések megfelelő végrehajtásának biztosításában részt vevő államokkal és valamennyi érintett intézményi szereplővel való szoros együttműködés fontosságát;

9. hangsúlyozza, hogy valamennyi ember számára megkülönböztetésmentesen biztosítani kell a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez, valamint a stabil éghajlathoz való alapvető jogot, és hogy ezt a jogot ambiciózus szakpolitikák útján kell biztosítani, és annak teljes mértékben érvényesíthetőnek kell lennie az igazságszolgáltatási rendszeren keresztül minden szinten;

10. úgy véli, hogy az egészséges környezethez való emberi jogot szerepeltetni kell a legfontosabb környezeti megállapodásokban és folyamatokban, valamint kritikus jelentőséggel bírnak a Covid19-re adott átfogó reagálás szempontjából, amely magában foglalja az emberek és a természet kapcsolatának újragondolását, továbbá csökkenti a kockázatokat, és megakadályozza a környezet pusztulásából adódó jövőbeli ártalmakat;

11. ösztönzi az EU-t és tagállamait, hogy az EU emberi jogokért felelős különleges képviselőjének aktív támogatásával tegyenek határozott kezdeményezést a környezeti bűncselekmények elkövetőinek büntetlensége elleni globális szintű küzdelem érdekében, és hogy a Nemzetközi Büntetőbíróságon (NBB) belül tegyék lehetővé a felek közötti új tárgyalások megkezdését annak érdekében, hogy az „ökocídiumot” a Római Statútum értelmében nemzetközi bűncselekménynek ismerjék el; felhívja a Bizottságot és a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét (alelnök/főképviselő), hogy dolgozzanak ki programot a tagállamok nemzeti joghatóságainak e területeken való kapacitásépítésére;

12. felhívja az Uniót és tagállamait, hogy rendszeresen értékeljék, hogy az európai zöld megállapodás külső dimenziója hogyan járulhat hozzá a legjobban az éghajlat-politika és a biológiai sokféleség csökkenésének holisztikus és az emberi jogokon alapuló megközelítéséhez; felhívja az EU-t, hogy használja ki a rendelkezésére álló külső politikák, eszközök, valamint politikai és pénzügyi eszközök széles skáláját az európai zöld megállapodás végrehajtása érdekében; felszólítja az EU-t, hogy vizsgálja felül az éghajlatváltozás elleni küzdelem finanszírozási mechanizmusait, és adott esetben tegyen ezek módosítására irányuló javaslatot annak érdekében, hogy biztosítsa az emberi jogok teljes körű tiszteletben tartását, és e célból hozzon létre erős biztosítékokat; kéri, hogy a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) megfelelő szervezeti egységein belül hozzanak létre éghajlat-politikai kapcsolattartó pontokat, amelyek feladatai közé tartozna az EU valamennyi külső ügyletének éghajlatváltozási rezilienciavizsgálata; átlátható és informatív kommunikációra szólít fel ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban az EU harmadik országokkal folytatott fejlesztési együttműködési programjainak keretében;

13. felhív a nemi szempontok fenntartható fejlődési politikákba és programokba való beépítésére, hogy a nők és asszonyok jogainak - ideértve a szexuális és reprodukciós egészséghez való jogokat és a szükséges egészségügyi szolgáltatásokat -, a nemi alapú egyenlőségnek és az éghajlati igazságosságnak a támogatása hangsúlyt kapjon a stratégiai programokban;

14. felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a pénzügyi és technikai segítségnyújtást és kapacitásépítési tevékenységeket annak érdekében, hogy támogassa a harmadik országokat az emberi jogoknak a nemzeti éghajlat-politikai intézkedéseikbe és programjaikba történő integrálásában, valamint a nemzetközi környezetvédelmi előírásoknak való megfelelésben annak biztosítása érdekében, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések ne akadályozzák az emberi jogok gyakorlását ezekben az országokban; tudomásul veszi a Szomszédsági, Fejlesztési és Nemzetközi Együttműködési Eszközről (NDICI) szóló intézményközi megállapodást, amelynek értelmében a finanszírozás 30%-a éghajlat-politikai és környezetvédelmi célkitűzéseket fog támogatni; kitart amellett, hogy a harmadik országokban működő európai pénzügyi intézmények - nevezetesen az Európai Beruházási Bank és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank - valamennyi tevékenysége összhangban legyen az EU éghajlatváltozással kapcsolatos kötelezettségvállalásaival, és kövesse az emberi jogokon alapuló megközelítést; kéri, hogy erősítsék meg és mélyítsék el panaszkezelési mechanizmusaikat *  azon egyének vagy csoportok számára, akik úgy vélik, hogy az ilyen tevékenységek megsértették jogaikat, és hogy jogosultak lehetnek jogorvoslatra;

15. határozottan támogatja az emberi jogok beépítését a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni globális keretbe, összhangban a Bizottság „A 2030-ig tartó időszakra szóló uniós biodiverzitási stratégia - Hozzuk vissza a természetet az életünkbe!” című közelmúltbeli közleményével; úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az emberi jogok beépüljenek a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020 utáni globális keretbe, az új célkitűzéseknek foglalkozniuk kell a tiszta, egészséges, biztonságos és fenntartható környezethez való jog nemzeti és globális elismerésével és végrehajtásával;

16. ismét hangsúlyozza az Északi-sarkvidék éghajlatváltozással szembeni védelmének fontosságát és az Északi-sarkvidékre vonatkozó uniós politika szükségességét;

17. elismeri az éghajlatváltozás, a környezetkárosodás és a természeti katasztrófák közötti kapcsolatnak mint a migráció és az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyás hajtóerejének hatását, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy hiányzik az ennek következményeit elszenvedők emberi jogainak nemzetközi szintű védelme; úgy véli, hogy az ilyen lakóhelyelhagyást nemzetközi szinten kell kezelni; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy nemzetközi fórumokon és az EU külső fellépéseiben egyaránt működjenek együtt az éghajlatváltozás okozta lakóhelyelhagyás és migráció kezelésére szolgáló nemzetközi keret kidolgozásában; ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt az éghajlatváltozás káros hatásainak kitett régiókban a rezilienciát célzó intézkedések támogatásának növelése céljából, és támogassák azokat az embereket, akik az éghajlatváltozás miatt lakóhelyük elhagyására kényszerültek, és akik már nem képesek lakóhelyükön élni; hangsúlyozza, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága úgy határozott, hogy a menedékkérők kitoloncolásának mérlegelésekor az államoknak figyelembe kell venniük a származási országban tapasztalható éghajlati válság emberi jogi hatásait; üdvözli az éghajlatváltozás okozta migráció és lakóhelyelhagyás felvételét a Cancúni Alkalmazkodási Keretprogramba;

18. támogatja a migráció kezelésének emberi jogokon alapuló megközelítését a harmadik országokban, és figyelembe veszi az emberi jogok védelmével kapcsolatos hiányosságokat a migráció összefüggésében; ezzel összefüggésben emlékeztet a legális útvonalakra vonatkozó meglévő eszközökre, és úgy véli, hogy ezeket az eszközöket ki kell terjeszteni a védelemre szoruló személyekre; támogatja az emberi jogi kötelezettségekkel és kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos bevált gyakorlatok azonosítását és előmozdítását, amelyek támogatják és erősítik a környezetvédelmi politikai döntéshozatalt európai és nemzetközi szinten;

19. ragaszkodik minden egyén jogainak a lakóhelyén vagy társadalmi helyzetén alapuló megkülönböztetés nélküli tiszteletben tartásához, különösen az éghajlatváltozás negatív hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatott személyek esetében; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy biztosítsák és megkönnyítsék az ilyen kiszolgáltatott csoportok közéleti részvételét a megélhetésüket érintő döntésekben;

20. emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás felerősíti a nőket érintő egyenlőtlenséget, erőszakot és megkülönböztetést; felhívja az EU-t és tagállamait, hogy a kereskedelem, az együttműködés, az éghajlat-politika és a külső fellépés területén dolgozzanak ki és hajtsanak végre a nemi dimenziót átfogó politikákat, előmozdítva a nők szerepvállalását és részvételét a döntéshozatali folyamatban, valamint elismerve a lányok és nők előtt álló sajátos korlátokat;

21. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék meg a regionális emberi jogi szervek és egyéb mechanizmusok szerepét és kapacitását az éghajlatváltozás és az emberi jogok közötti összefüggés kezelésében, a környezeti jogok előmozdításában és a környezeti jogok védelmezői védelmében; felhívja különösen a Bizottságot, hogy kezdeményezzen egy, az escazúi megállapodást támogató programot, többek között azzal a céllal, hogy segítse a részes államokat a megállapodás ratifikálásában és végrehajtásában, segítse a civil társadalmat a megállapodásban való részvételben és hozzájáruljon annak végrehajtásához, valamint támogassa a megállapodás keretében létrehozott önkéntes alapot;

A Covid19-világjárványra adott válasz

22. hangsúlyozza, hogy a COVID19-világjárvány tökéletesen illusztrálja a környezetkárosodás hatását, mivel az megteremti a súlyos egészségügyi, társadalmi, gazdasági és politikai következményekkel járó zoonózis növekedéséhez szükséges feltételeket; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra adott minden válaszukban kötelezzék el magukat a környezetvédelmi jogok és az ezeket védő személyek védelme mellett; arra ösztönzi a tagállamokat és más érdekelt feleket, hogy vegyék figyelembe a Bizottságnak a Covid19 demokráciára és emberi jogokra gyakorolt hatásaival foglalkozó globális figyelőjét;

23. mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a COVID19-világjárvány által okozott globális recesszió csökkentheti, késleltetheti vagy megváltoztathatja az államoknak a nemzetközi éghajlat-politikai célkitűzések és az emberi jogi normák tekintetében vállalt kötelezettségeit; felhívja az EU-t és tagállamait annak biztosítására, hogy a gazdasági helyreállítás érdekében tervezett politikák teljes mértékben legyenek összhangban a Lisszaboni Szerződés 21. cikkében foglalt emberi jogok előmozdításával és védelmével, valamint a környezetvédelemmel és a fenntartható fejlődéssel;

24. sürgeti az alelnököt/ főképviselőt, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szálljanak síkra egy olyan, a COVID19-válságra adott hatékony válasz érdekében, amely teljes mértékben figyelembe veszi a biztonságos, tiszta, egészséges és fenntartható környezethez való jog tiszteletben tartásának, védelmének és érvényesítésének fontosságát, mint óvintézkedést az olyan jövőbeli környezeti és egészségügyi válságok megelőzése érdekében, amelyek veszélyeztethetik az alapvető emberi jogokat; felhívja a Bizottságot és az EKSZ-t, hogy a COVID19-válság fényében fokozzák éghajlat- és környezetvédelmi ambícióikat, és alakítsanak ki ambiciózus stratégiai megközelítést a klímadiplomáciára vonatkozóan;

25. sajnálatának ad hangot amiatt, hogy a COVID19-járványra válaszul hozott sürgősségi és korlátozó intézkedésekkel a politikai hatóságok, a biztonsági erők és a nem állami fegyveres csoportok a világ számos részén visszaélhettek az emberi jogok védelmezőinek, köztük a környezet- és földvédőknek a korlátozása, megfélemlítése és meggyilkolása érdekében; e tekintetben emlékeztet arra, hogy az őslakos jogvédők a távoli területek gyenge egészségügyi infrastruktúrája és a kormány általi elhanyagolása miatt aránytalanul ki vannak téve a COVID19-járvány veszélyének;

26. megjegyzi, hogy a Covid19-világjárvány világszerte emberek millióinak élelmezésbiztonságát és élelmezését fenyegeti a globális élelmiszer-ellátási láncok érintettsége folytán, most, amikor az éghajlatváltozás és a természeti katasztrófák miatt az élelmezésbiztonság és az élelmiszer-ellátási rendszerek eleve nyomás alatt vannak; kiemeli, hogy a világjárvány okozta válság fordulópontként szolgálhat az élelmiszerrendszerek egyensúlyának helyreállításához és átalakításához, inkluzívabbá, fenntarthatóbbá és ellenállóbbá téve azokat;

A környezetvédelmi emberijog-védők és az őslakos népek szerepe

27. emlékeztet arra, hogy az államok kötelesek megvédeni a környezetvédőket és családjukat a zaklatással, megfélemlítéssel és erőszakkal szemben, ahogyan azt az emberi jogi jogszabályok is rögzítik, valamint hogy kötelesek garantálni alapvető szabadságaikat, valamint elismerni az őslakos népek és a helyi közösségek jogait, továbbá el kell ismerniük a biológiai sokféleség csökkenése és a környezetkárosodás elleni küzdelemhez való, tapasztalataik és ismereteik révén történő hozzájárulásukat; hangsúlyozza különleges szerepüket és szakértelmüket a földgazdálkodás és -megőrzés terén, és felszólít az őslakos népekkel való fokozott együttműködésre és e népek befogadására, valamint a vonatkozó döntéshozatali folyamatokban való demokratikus részvételük megerősítésére, beleértve a nemzetközi klímadiplomáciához kapcsolódókat is; üdvözli a Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa az őslakos népek részvételét több projekt, például az őslakos népek dokumentációs, kutatási és információs központja (DOCIP) egyedi támogatása révén; ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is mozdítsa elő az őslakos népek és az Európai Unió, valamint a nemzetközi fórumok közötti párbeszédet és együttműködést, különös tekintettel az éghajlatváltozásra;

28. kiemeli, hogy bár a támadások és fenyegetések a világon mindenhol előfordulnak, az ENSZ emberijog-védők helyzetével foglalkozó különleges előadója rámutat, hogy az emberi jogi jogvédők helyzete különösen drámai Latin-Amerikában és Ázsiában, ahol néhány nemzetközi befektető, vállalat és a helyi önkormányzat figyelmen kívül hagyja a lakosság jogos aggodalmait; megjegyzi, hogy a konfliktusok és a jogsértések sok esetben a gazdasági egyenlőtlenségekhez és a társadalmi kirekesztéshez kapcsolódnak; elítéli a környezetvédelmi aktivisták bírósági üldözését és tevékenységeik bűncselekménnyé nyilvánítását az Amazonas térségében, ahol a környezetvédelmi aktivisták egyre gyakrabban válnak támadások, gyilkosságok és üldöztetés célpontjává; elítéli a Hondurasban a környezetvédelmi aktivisták elleni támadások és üldöztetések számának növekedését, valamint a guapinoli környezetvédelmi aktivisták közelmúltbeli meggyilkolását; megjegyzi, hogy az elmúlt három évben 578, a környezetvédelmi jogvédők, földjogi aktivisták, illetve az őslakos népek jogainak védelmezői ellen elkövetett gyilkosságot jegyeztek fel; hangsúlyozza, hogy a Fülöp-szigetek következetesen élen jár azon országok listáján, ahol a legveszélyesebb környezetvédelmi jogvédőnek lenni; tekintettel az országban elkövetett emberi jogi jogsértések súlyosságára, valamint arra, hogy a Fülöp-szigeteki hatóságok nem javítottak jelentősen a helyzeten és nem mutatnak együttműködési hajlandóságot, ismételten felhívja a Bizottságot, hogy kezdeményezze azt az eljárást, amely az általános vámkedvezmény-rendszer Plusz (GSP+) szerinti preferenciák ideiglenes visszavonásához vezethet;

29. javasolja, hogy azok az uniós tagállamok, amelyek ezt még nem tették meg, ratifikálják az ILO bennszülött és törzsi népekről szóló 169. számú egyezményét;

30. felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EU ne támogasson olyan kezdeményezéseket és projekteket, amelyek illegális földfoglalásokhoz, illegális fakitermeléshez és erdőirtáshoz vezetnének, vagy más káros hatást gyakorolnának a környezetre; elítél minden kísérletet, amely a Covid19-világjárvánnyal és más válságokkal összefüggésben a környezeti és emberi jogok védelmének deregulációjára irányul;

31. határozottan elítéli az őslakos népek, a környezetvédelmi emberijog-védők és földvédők ellen világszerte elkövetett gyilkosságok, rágalmazó támadások, valamint az őket érő üldöztetés, kriminalizálás, bebörtönzés, zaklatás és megfélemlítés esetei számának növekedését, és felszólít a felelősök felelősségre vonására;

32. hangsúlyozza, hogy a környezeti jogokkal foglalkozó női emberijog-védők további kihívásokkal néznek szembe munkájukban, közösségükben és otthonukban, mivel nemi jellegű fenyegetések és nemi jellegű erőszak célpontjai, illetve ezeknek vannak kitéve; megjegyzi, hogy a női jogvédők esetében nagyobb a veszélye annak, hogy az erőszak bizonyos formáinak és más jogsértéseknek, előítéleteknek, kirekesztésnek és visszautasításnak legyenek kitéve, mint férfi társaiknál;

33. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy támogassák valamennyi emberijog-védőt, különösen a környezetvédelmi jogvédőket és jogi képviselőiket, és szükség esetén hívják fel a figyelmet ügyükre; meggyőződése, hogy növelni kell a környezetvédelmi jogvédők támogatását, és hogy a vállalati vagy állami szereplők által ellenük elkövetett megtorlásokat vagy támadásokat az EU-nak nyilvános nyilatkozatok és adott esetben helyi fellépések révén el kell ítélnie; megismétli arra vonatkozó álláspontját, hogy az EKSZ-nek, a Bizottságnak és a tagállamoknak be kell ruházniuk a környezetvédelmi jogvédők - köztük a helyi és őslakosok védelmezői - számára a nemek közötti egyenlőség szempontját érvényesítő, hozzáférhető védelmi mechanizmusokba és programokba és meg kell erősíteniük ezeket, illetve be kell vonniuk őket a jogsértések kivizsgálásába;

34. mélységes aggodalmának ad hangot a környezetvédők, a visszaélést bejelentő személyek, a környezetvédelemre szakosodott újságírók és jogi szakemberek helyzetének világszerte tapasztalható állandó romlása miatt; felszólítja az EU-t és tagállamait, hogy védjék meg a véleménynyilvánítás szabadságát, a média szabadságát és sokszínűségét, illetve a gyülekezési jogot, valamint biztosítsák az újságírók és a visszaélést bejelentő személyek biztonságát és védelmét mind az EU-ban, mind a külkapcsolatokban; mély aggodalmának ad hangot amiatt, hogy még mindig visszaéléseket, bűncselekményeket és halálos támadásokat követnek el újságírókkal és a médiában dolgozókkal szemben a tevékenységük miatt; rámutat arra, hogy a visszaélések bejelentése a véleménynyilvánítás szabadságának egy formája, és kulcsszerepet játszik az uniós jog megsértésének felfedésében és megelőzésében, valamint a demokratikus elszámoltathatóság és az átláthatóság megszilárdításában; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon az (EU) 2019/1937 irányelv *  tagállamok általi átültetését, és garantálja annak teljes körű alkalmazását; az információszabadságot fontos eszköznek tekinti az éghajlatváltozás következményei által esetlegesen érintett emberek számára, hogy mielőbb és megfelelően megismerjék az éghajlatváltozás káros hatásait és az alkalmazkodási intézkedéseket; követeli az információszabadság tiszteletben tartását;

35. elismeri, hogy a környezetvédők fellépése elengedhetetlen, mivel életképes megoldásokat és mechanizmusokat keresnek, dolgoznak ki és terjesztenek az érintett területeken élő emberek számára a megelőzés, az ellenálló képesség és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás érdekében;

36. felhívja a Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a női emberijog-védők eltérő védelmi szükségleteire, elismerve a változás erőteljes előmozdítóiként betöltött szerepüket, különösen az éghajlatváltozás elleni fellépés terén; hangsúlyozza e tekintetben, hogy támogatni kell a kapacitásépítést és a nők oktatóként és a változás támogatóiként betöltött szerepét, és megfelelő finanszírozást kell biztosítani e szervezetek számára; emlékeztet arra, hogy a női közösségi vezetők és környezetvédelmi aktivisták milyen gyakran válnak elnyomás, sőt gyilkosság áldozatává, mint például az Európai Parlament gondolatszabadságért járó Szaharov-díjára jelölt és előválogatott jelöltek listáján szereplő aktivisták, nevezetesen a 2018-ban meggyilkolt brazíliai Marielle Franco és a Hondurasból származó Berta Cáceres aki 2016-ban vált gyilkosság áldozatává;

37. felhívja az EU-t és tagállamait, hogy követeljék meg és biztosítsák, hogy az őslakos népek szabad, előzetes, tájékoztatáson alapuló, kényszer nélküli hozzájáruláshoz való jogát tiszteletben tartsák minden olyan megállapodásban vagy fejlesztési projektben, amely hatással lehet az őslakos népek földjeire, területeire vagy természeti értékeire; hangsúlyozza, hogy az őslakos népek jogainak és hagyományos gyakorlatainak előmozdítása fontos a fenntartható fejlődés megvalósítása, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a biológiai sokféleség megőrzése és helyreállítása szempontjából, ugyanakkor megfelelő biztosítékokat is kell nyújtani;

38. felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy használjanak fel minden rendelkezésükre álló eszközt, valamint az emberi jogoknak az Unió külpolitikája és társulási megállapodásai keretében történő végrehajtására és érvényesítésére vonatkozó rendelkezéseket, hogy hatékonyan támogassák és védjék az emberi és környezeti jogok védelmezőit az EU szomszédságában, valamint ösztönözzék az uniós tagjelölt országokat az európai értékekhez és normákhoz való hatékony közelítésre;

39. kéri az emberi jogok védelmezőiről szóló uniós iránymutatás mellékletének elfogadását, amely a környezetvédők sajátos kihívásaival és szükségleteivel, valamint az ezzel kapcsolatos uniós politikával foglalkozik; fontosnak tartja, hogy biztosított legyen a ProtectDefenders.eu projekt - nagyobb mértékű finanszírozás mellett történő - folytatása, valamint az emberi jogok védelmezőit támogató egyéb meglévő uniós eszközök fenntartása;

40. felszólít azon kiemelt országok uniós listájának elfogadására, ahol az EKSZ, a Bizottság és a tagállamok fokoznák a környezetvédelmi jogvédők támogatására irányuló fellépéseiket, és kapcsolatba lépnének a helyi hatóságokkal a környezetvédelmi jogvédőket meghatározó, a munkájukat elismerő és védelmüket garantáló védelmi mechanizmusok és konkrét jogszabályok bevezetése vagy javítása tekintetében; kitart amellett, hogy ezt a prioritási listát az EKSZ készítse el, az érdekeltekkel és a Parlamenttel szorosan egyeztetve, és a listát évente frissítse; felhívja továbbá az alelnököt/főképviselőt, hogy készítsen éves nyilvános jelentést a kiemelt országokban végrehajtott fellépésekről, valamint a környezetvédők világszerte megvalósított védelméről;

41. sürgeti az ENSZ-et, hogy vállaljon nagyobb szerepet a globális ökoszisztémák és a környezetvédők védelmében, különösen ott, ahol az éghajlatváltozás súlyos hatással van az őslakos és helyi közösségekre; ezért felszólítja az EU-t, hogy mozdítson elő egy ENSZ-szintű kezdeményezést, melynek keretében nemzetközi megfigyelők követnék nyomon a súlyos környezeti károkat, a súlyos környezeti válságokat vagy az olyan helyzeteket, amikor a környezeti jogok védelmezői a legnagyobb veszélyben vannak, valamint hogy vegye fel a kapcsolatot a hatóságokkal, és segítse ezeket az említett jogvédők számára egy védelmet biztosító környezet kialakításában;

42. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy szakpolitikai párbeszéd révén mozdítsák elő olyan nemzeti cselekvési tervek elfogadását, amelyek biztonságos és szabad környezetet biztosítanak a környezetvédők számára azáltal, hogy a kollektív védelem szélesebb perspektíváját integrálják, ideértve a környezetvédelemben részt vevő közösségeket és csoportokat legitimáló politikai intézkedéseket is; felhívja a Bizottságot, hogy az erdészeti jogszabályok végrehajtásáról, az erdészeti irányításról és a fatermékek kereskedelméről szóló önkéntes partnerségi megállapodások (FLEGT önkéntes partnerségi megállapodások) keretében kifejezetten foglalkozzon az őslakos népek és a helyi közösségek emberi jogaival;

43. emlékeztet arra, hogy az ENSZ emberi jogok védelmezőiről szóló nyilatkozatával összhangban az államoknak az emberijog-védőknek biztosított védelemben kell részesíteniük a biológiai sokféleség védelmezőit; elégedettségét fejezi ki az olyan nemzetközi szerződések kialakítása miatt, mint az escazúi megállapodás, amely kulcsfontosságú eszköz Latin-Amerika és a Karib-térség számára, ahol a legmagasabb a környezetvédelmi emberijog-védők ellen elkövetett gyilkosságok száma;

UNFCCC, igazságszolgáltatás és elszámoltathatóság

44. sajnálattal veszi tudomásul, hogy a jelenlegi nemzetileg meghatározott hozzájárulások - még ha azokat valamennyi állam teljes mértékben végre is hajtja - az iparosodás előtti szinthez képest 3 oC-os katasztrofális globális hőmérséklet-emelkedést eredményeznének, megsértve ezzel a Párizsi Megállapodást; figyelmeztet arra, hogy egy ilyen forgatókönyv szélsőséges éghajlati és környezeti hatásokkal, valamint az emberi jogokra nézve széles körű káros hatásokkal járna;

45. üdvözli, hogy az emberi jogok bekerültek a Párizsi Megállapodás preambulumába, és hatékony intézkedésekre szólít fel az emberi jogok érvényesítésére vonatkozó kötelezettségek tiszteletben tartása és előmozdítása érdekében a megállapodás végrehajtása és az éghajlatváltozás elleni fellépés során; sajnálja azonban, hogy nincsenek konkrét rendelkezések arra vonatkozóan, hogy az állami és vállalati szereplőket felelősségre vonják az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó emberi jogi jogsértésekért;

46. sürgeti az UNFCCC részes feleit, hogy a Párizsi Megállapodás célkitűzéseivel összhangban továbbra is növeljék az éghajlatváltozás mérséklésével és az ahhoz való alkalmazkodással kapcsolatos ambícióikat, és építsék be az emberi jogi dimenziót a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikba és alkalmazkodási közleményükbe; felhívja az UNFCCC titkárságát, hogy az ENSZ emberi jogi főbiztosával együttműködve dolgozzon ki iránymutatásokat az emberi jogok védelmének a nemzetileg meghatározott hozzájárulásaikba és alkalmazkodási közleményükbe való beépítésére vonatkozóan; ösztönzi a feleket, hogy vizsgálják felül a teljesíteni kívánt nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat és a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokat, és dolgozzanak ki nyomon követési mechanizmusokat a nemzetileg meghatározott hozzájárulásokra vonatkozóan, az őslakos népek teljes körű és tényleges részvételével;

47. hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az éghajlattal és az emberi jogokkal kapcsolatos jelentéstételi kötelezettségek közötti szinergiákat; úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás átláthatósági keretrendszeréről szóló iránymutatásokban (13. cikk) fel kell kérni a feleket, hogy nyújtsanak tájékoztatást nemcsak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásáról, hanem arról is, hogy az éghajlat-politikákat más társadalmi célokkal és a meglévő jogi keretekkel összhangban hajtják-e végre, ezért az iránymutatásoknak információkat kell tartalmazniuk a bevált gyakorlatokról, ideértve az enyhítési és alkalmazkodási intézkedések jogokra alapuló megközelítéseit, valamint a támogatást;

48. sürgeti az uniós intézményeket, hogy folytassanak szoros együttműködést az emberi jogi megközelítés előmozdításában a folyamatban lévő nemzetközi éghajlat-változási tárgyalások során, különösen a fenntartható fejlesztési mechanizmus és a Párizsi Megállapodás 6. cikkének (4) bekezdése szerinti mechanizmusokra vonatkozó egyéb iránymutatások tekintetében, amelyek biztosítják a jogosultak érdemi és tájékozott részvételét, a megfelelő környezetvédelmi és szociális biztosítékokat, valamint független jogorvoslati mechanizmusokat; hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlesztési mechanizmusnak olyan projektek finanszírozására kell irányulnia, amelyek az éghajlatváltozás hatásaival szemben leginkább kiszolgáltatottak javát szolgálják, és hogy a fenntartható fejlesztési mechanizmus keretében finanszírozott projekteket emberi jogi hatásvizsgálatnak kell alávetni, és csak a pozitív hatásokkal járó projektek jogosultak nyilvántartásba vételre;

49. felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan, uniós támogatásokra vonatkozó jogosultsági feltételeket, amelyek lehetővé tennék a forrásokhoz való inkluzívabb hozzáférést azon környezetvédő nem kormányzati szervezetek számára, amelyek egyébként méretük folytán nem volnának jogosultak támogatásra;

50. hangsúlyozza, hogy az összes szereplő elszámoltathatóságának biztosítása érdekében az olyan új mechanizmusoknak, mint a fenntartható fejlesztési mechanizmus, intézményi védelmi politikákat és panasztételi mechanizmusokat kell magukban foglalniuk a jogok hatékony védelmének garantálása érdekében;

51. felhívja az UNFCCC titkárságát, hogy az egyezmény részes feleivel együtt dolgozza ki az éghajlati igazságosság közös jogi keretét;

52. hangsúlyozza, hogy a Párizsi Megállapodás 14. cikkében említett globális értékelést fel kell használni az emberi jogoknak és más elveknek az éghajlat-politikába való beépítése terén elért előrehaladás felülvizsgálatára; megjegyzi, hogy ennek lehetőséget kell biztosítania a civil társadalom és a kormányközi szervezetek számára hozzájárulásuk biztosítására; úgy véli, hogy a Párizsi Megállapodás végrehajtási értékelésének hozzá kell járulnia a bevált gyakorlatok és a végrehajtás akadályainak azonosításához, valamint a jövőbeli nemzetileg meghatározott hozzájárulások és a nemzetközi együttműködés alapjául kell szolgálnia;

53. hangsúlyozza, hogy minden eredményes, jogokon alapuló éghajlati cselekvésnek garantálnia kell a szabad, aktív, érdemi és tájékozott részvételt; javasolja, hogy az enyhítési és alkalmazkodási tervek legyenek nyilvánosan hozzáférhetők, átláthatóan finanszírozottak, valamint hogy ezeket az érintett és/vagy potenciálisan érintett csoportokkal - különösen a leginkább veszélyeztetettekkel - együtt dolgozzák ki;

54. hangsúlyozza, hogy a fejlődő országok nem képesek egyedül szembenézni az éghajlatváltozás következményeivel, és gyakran a nemzetközi segítségtől függenek a válságkezelési kapacitásuk, az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodási képességük és az e hatásokra való felkészülés terén;

55. hangsúlyozza azon nézetét, hogy a kormányzás elszámoltathatósági hiányosságainak áthidalására általánosan használt emberi jogi jogszabályok és intézmények semmi esetre sem helyettesíthetik az éghajlatváltozás által okozott károk megelőzésére és orvoslására irányuló hatékony intézkedéseket; úgy véli, hogy a nemzeti emberi jogi intézmények és a civil társadalom hatékony szerepet játszhatnak azon nemzeti elszámoltathatósági és felügyeleti mechanizmusokban, amelyek célja, hogy biztosítsák a jogorvoslathoz való hozzáférést azok számára, akik az éghajlatváltozás következtében emberi jogi károkat szenvednek;

56. úgy véli, hogy az EU-nak aktív, határozott és ambiciózus vezető szerepet kell játszania az ENSZ 26. éghajlat-változási konferenciájának (COP26) előkészítésében, az emberi jogi elvek beépítését az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi politikai döntéshozatal középpontjába helyezve a jelenlegi és jövőbeli emberi fejlődés és generációk visszafordíthatatlan károsodásának elkerülése érdekében;

57. elismeri a civil társadalom, így a nem kormányzati szervezetek és a környezetvédők aktív szerepét és részvételét az éghajlat-politika emberi jogokon alapuló megközelítésének előmozdításában, és kéri az említett tevékenységek EU általi támogatását; hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a civil társadalom részvételét a Párizsi Megállapodás 13. cikkében meghatározott átláthatósági keretben;

58. tudomásul veszi az 1367/2006/EK rendelet *  (az úgynevezett aarhusi rendelet) módosításáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, amelynek javítania kell az Aarhusi Egyezmény uniós szintű végrehajtását; ösztönzi továbbá a tagállamokat, hogy gondoskodjanak a vonatkozó uniós jogalkotási aktusok (pl. a 2011/92/EU irányelv *  ) és a jogilag kötelező erejű nemzetközi rendelkezések (Aarhusi Egyezmény) jogrendjükbe történő megfelelő átültetéséről az információhoz való inkluzív hozzáférés, a nyilvánosság döntéshozatalban való részvétele és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés garantálása érdekében a környezetvédelemi ügyekben;

59. hangsúlyozza, hogy a környezetvédelmi aktivisták fellépése teljességgel összhangban van a fenntartható fejlődés céljaival, és hogy e célok szisztematikus végrehajtását helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is folytatni kell;

60. emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak szabályozniuk kell a vállalatokat annak biztosítása érdekében, hogy azok ne okozzanak emberi jogi visszaéléseket, valamint hogy a magán- és vállalati szereplőknek kötelességük legyen kezelni az éghajlatváltozás emberi jogi vonatkozásait, összhangban az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel;

61. ösztönzi a Bizottságot és a tagállamokat, hogy aktívan vegyenek részt a nemzetközileg elismert szerveken belüli biztosítékok és elszámoltathatósági folyamatok kialakításában, létrehozásában és előmozdításában annak biztosítása érdekében, hogy a kibocsátások 2030-ig történő drasztikus csökkentését szolgáló, az éghajlat-politikákban előírt strukturális változtatásokat oly módon alakítsák ki, hajtsák végre és kövessék nyomon, hogy az védje az érintett emberek és közösségek jogait, beleértve a munkához való jogot, valamint a tisztességes és méltányos munkafeltételek előmozdítása céljából; hangsúlyozza, hogy a zöld átállásnak méltányosnak kell lennie, és ennek során senkit sem szabad hátrahagyni;

62. hangsúlyozza a vállalati átvilágítás, valamint a vállalatok fenntartható elszámoltathatóságának fontosságát, mivel ezek a súlyos emberi jogi és környezeti jogsértések megelőzése és az azokkal szembeni védelem jelentős és nélkülözhetetlen eszközei; felhívja az EU-t, hogy támogassa a fenntartható és elszámoltatható vállalatirányítást, amely az európai zöld megállapodás fontos eleme; felhívja a tagállamokat, hogy hajtsanak végre hatékony szabályozási intézkedéseket a potenciális és/vagy tényleges emberi jogi visszaélések azonosítása, értékelése, megelőzése, megszüntetése, enyhítése, nyomon követése, kommunikálása, elszámolása, kezelése és orvoslása érdekében, valamint hogy a vállalkozásokat számoltassák el az éghajlatváltozás emberi jogokra gyakorolt hatásával kapcsolatos átvilágítási kötelezettségeik teljesítése során, az üzleti vállalkozások emberi jogi felelősségére vonatkozó ENSZ-irányelvekkel összhangban;

63. üdvözli a Bizottság azon kötelezettségvállalását, hogy jogalkotási javaslatot dolgoz ki a kötelező emberi jogokra és a vállalatok ellátási láncuk egészét érintő környezetvédelmi átvilágítására vonatkozóan; javasolja, hogy ez a jogalkotási javaslat támogassa és könnyítse meg a környezeti és éghajlatváltozási hatásokra vonatkozó közös hatásmérési módszertanok kidolgozását; hangsúlyozza az összes érintett vagy potenciálisan érintett érdekelt féllel, köztük a környezetvédőkkel folytatott hatékony, érdemi és tájékozott konzultáció és kommunikáció fontosságát; sürgeti az EU-t, hogy ténylegesen vegyen részt a transznacionális vállalatok és más üzleti vállalkozások tevékenységeit szabályozó, a vállalkozásokról és az emberi jogokról szóló kötelező erejű ENSZ-szerződésről folyó tárgyalásokban és támogassa azokat; úgy véli, hogy minden ilyen eszköznek arra kell ösztönöznie a vállalati szereplőket és a befektetőket, hogy vállalják az egészséges környezethez való emberi joggal kapcsolatos felelősségeiket; úgy véli, hogy minden ilyen eszköznek szilárd környezetvédelmi rendelkezéseket kell tartalmaznia, és ösztönöznie kell a vállalati szereplőket és a pénzügyi intézményeket, valamint a regionális beruházási és fejlesztési intézményeket is, hogy vállaljanak felelősséget az egészséges környezethez való emberi jog tekintetében;

64. hangsúlyozza a korrupció elleni globális szintű küzdelem fontosságát, mivel az károsítja az emberi jogok gyakorlását, és konkrét negatív következményekkel jár a társadalom leghátrányosabb helyzetű, perifériára szorult és legsérülékenyebb csoportjaira, például a nőkre, a gyermekekre, a fogyatékossággal élő személyekre, az idősekre, a szegényekre, az őslakosokra vagy a kisebbségekhez tartozó személyekre, valamint aránytalanul nagyobb súllyal érinti ezeket többek között azáltal, hogy megfosztja őket a természeti erőforrásokhoz, többek között a földhöz való egyenlő hozzáféréstől;

65. felhívja a Tanácsot és az EKSZ-t, hogy vegyék fel a korrupcióval kapcsolatos bűncselekményeket az EU globális emberi jogi szankciórendszere - az úgynevezett európai Magnyickij-törvény - alapján büntetendő cselekmények közé, és biztosítsák annak gyors elfogadását és végrehajtását;

66. úgy véli, hogy az uniós kereskedelempolitika jelenlegi felülvizsgálatának lehetőséget kell kínálnia arra, hogy újradefiniálják, előmozdítsák és megerősítsék az emberi jogok védelmét a kereskedelempolitikában; hangsúlyozza, hogy e megállapodások vitarendezési mechanizmusainak ki kell terjedniük a jövőbeli kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezeteire;

o o o

67. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének, az EU emberi jogi különleges képviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az ENSZ főtitkárának, a 74. ENSZ-közgyűlés elnökének, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsa elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és az EU küldöttségvezetőinek.