A jogszabály mai napon ( 2024.04.24. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2022, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI PARLAMENT 2021. május 20-i (2022/C 15/12) ÁLLÁSFOGLALÁSA

a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós szabályok hatásairól: az EU-n belüli munkavállalói mobilitás mint a munkaerőpiaci igények és készségek összehangolásának eszköze (2020/2007(INI)) * 

P9_TA(2021)0249

Az uniós szabályok hatása a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgására: az EU-n belüli munkaerő-mobilitás mint a munkaerőpiaci igényeket és készségeket összehangoló eszköz

Az Európai Parlament,

- tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre (EUMSZ),

- tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 5. cikkére,

- tekintettel az EUMSZ 45., 56., 153., 154. és 174. cikkére,

- tekintettel a szociális jogok európai pillérére, amelyet az Európai Tanács, a Parlament és a Bizottság 2017 novemberében hirdetett ki,

- tekintettel a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményre (CRPD),

- tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által megállapított alapvető munkaügyi normákra, valamint a munkaügyi igazgatásról és a munkaügyi ellenőrzésekről szóló egyezményeire és ajánlásaira,

- tekintettel a munkahelyi egészségvédelem és biztonság terén elfogadott kiterjedt uniós vívmányokra, különösen a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12-i 89/391/EGK tanács irányelvre *  és annak egyedi és kapcsolódó irányelveire,

- tekintettel „Az átképzés és a továbbképzés mint a fenntarthatóság és a foglalkoztathatóság javításának alapja a gazdasági fellendülés és a társadalmi kohézió támogatásának összefüggésében” című, 2020. június 8-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel az Ursula von der Leyen, európai bizottsági elnökjelölt által a hivatalba lépő következő Európai Bizottság (2019-2024) számára előterjesztett, „Ambiciózusabb Unió. Programom Európa számára” című politikai iránymutatásra,

- tekintettel az Európai Munkaügyi Hatóság létrehozásáról, a 883/2004/EK, a 492/2011/EU és az (EU) 2016/589 rendelet módosításáról, valamint az (EU) 2016/344 határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2019. június 20-i (EU) 2019/1149 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a munkavállalók Unión belüli szabad mozgásáról szóló, 2011. április 5-i 492/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a foglalkoztatási szolgálatok európai hálózatáról (EURES), a munkavállalók mobilitási szolgáltatásokhoz való hozzáféréséről és a munkaerőpiacok további integrációjáról, valamint a 492/2011/EU és az 1296/2013/EU rendeletek módosításáról szóló, 2016. április 13-i (EU) 2016/589 európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel az EURES-hálózat működésének nyomon követésére és értékelésére szolgáló adatgyűjtésre és -elemzésre vonatkozó egységes részletes előírásokról szóló, 2018. február 2-i (EU) 2018/170 bizottsági végrehajtási határozatra,

- tekintettel az EURES 2016. január és 2018. június közötti tevékenységéről szóló, 2019. április 2-i bizottsági jelentésre,

- tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló, 2004. április 29-i 883/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló, 2009. szeptember 16-i 987/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1071/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló, 2009. október 21-i 1072/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a Közösségben a légijáratok működtetésére vonatkozó közös szabályokról szóló, 2008. szeptember 24-i 1008/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a szolgáltatásnyújtás szabadsága elvének a tagállamokon belüli tengeri szállításra (tengeri kabotázs) történő alkalmazásáról szóló, 1992. december 7-i 3577/92/EGK tanácsi rendeletre * ,

- tekintettel a munkavállalók szabad mozgásával összefüggésben a munkavállalóknak biztosított jogok gyakorlását megkönnyítő intézkedésekről szóló, 2014. április 16-i 2014/54/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és a Közlekedési Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége az Európai Unióban (FST) között, a tengerészek munkaidejének szervezésére vonatkozóan kötött megállapodásról szóló, 1999. június 21-i 1999/63/EK tanácsi irányelvre * , amelyet az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) között létrejött, a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény alapján kötött megállapodás végrehajtásáról szóló, 2009. február 16-i 2009/13/EK tanácsi irányelv *  módosított,

- tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv módosításáról szóló, 2018. június 28-i (EU) 2018/957 európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a közúti szállítási ágazatban dolgozó járművezetők kiküldetésére vonatkozó különös szabályoknak a 96/71/EK irányelv és a 2014/67/EU irányelv tekintetében való meghatározásáról, a 2006/22/EK irányelvnek a végrehajtási követelmények tekintetében történő módosításáról, valamint az 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2020. július 15-i (EU) 2020/1057 európai parlamenti és tanácsi irányelvre * ,

- tekintettel a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló, 2019. július 8-i (EU) 2019/1181 tanácsi határozatra * ,

- tekintettel a be nem jelentett munkavégzés kezelésére irányuló együttműködés erősítését célzó európai platform létrehozásáról szóló, 2016. március 9-i (EU) 2016/344 európai parlamenti és tanácsi határozatra * ,

- tekintettel az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszeréről, valamint az egész életen át tartó tanulás európai képesítési keretrendszerének létrehozásáról szóló 2008. április 23-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás hatályon kívül helyezéséről szóló, 2017. május 22-i tanácsi ajánlásra * ,

- tekintettel a határt átlépő munkavállalók és idénymunkások Covid19-válsággal összefüggő európai védelméről szóló, 2020. június 19-i állásfoglalására * ,

- tekintettel az új európai készségfejlesztési programról szóló, 2017. szeptember 14-i állásfoglalására * ,

- tekintettel a „Hathatós munkaügyi ellenőrzések: az európai munkakörülmények javítására irányuló stratégia” című, 2014. január 14-i állásfoglalására * ,

- tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Európai helyreállítási terv és a 2021-2027-re szóló többéves pénzügyi keret” című, 2020. július 15-i véleményére,

- tekintettel „Az egész életen át tartó tanulás és a készségfejlesztés fenntartható finanszírozása a szakképzett munkaerő hiányával összefüggésben” című, a horvát elnökség felkérésére az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság által készített, 2020. május 5-i feltáró véleményre,

- tekintettel a Régiók Európai Bizottságának „A képzett munkaerő elszívása az Unióban: a kihívás kezelése minden szinten” című véleményére (C 141/34),

- tekintettel „A fenntartható versenyképességre, a társadalmi méltányosságra és a rezilienciára vonatkozó európai készségfejlesztési program” című, 2020. július 1-jei bizottsági közleményre (COM(2020)0274), valamint az azt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumokra (SWD(2020)0121 és SWD(2020)0122),

- tekintettel a méltányos átállást szolgáló erős szociális Európáról szóló, 2020. január 14-i bizottsági közleményre (COM(2020)0014),

- tekintettel a „2020. évi éves fenntartható növekedési stratégia” című, 2019. december 17-i bizottsági közleményre (COM(2019)0650),

- tekintettel az „Új európai készségfejlesztési program” című, 2016. június 10-i bizottsági közleményre (COM(2016)0381),

- tekintettel az Európai Bizottság és a Tanács együttes foglalkoztatási jelentésére irányuló 2019. december 17-i javaslatra, amely a 2020. évi éves fenntartható növekedési stratégiáról szóló bizottsági közleményt kísérte,

- tekintettel a Bizottság „Az európai zöld megállapodás” című, 2019. december 11-i közleményére (COM(2019)0640),

- tekintettel a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet (az IMI-rendelet) módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv alkalmazásáról és végrehajtásáról szóló, 2019. szeptember 25-i bizottsági jelentésre (COM(2019)0426),

- tekintettel a Bizottságnak az EU-n belüli munkavállalói mobilitásról szóló, 2019. évi éves jelentésére,

- tekintettel a Cedefop „A készségigény-előrejelzésekkel kapcsolatos tendenciák és kihívások 2030-ig” című jelentésére,

- tekintettel az Eurofound „Kiküldött munkavállalók az Európai Unióban (2010)” című jelentésére *  és a nemzeti jelentésekre,

- tekintettel a Bizottság 2020. május 6-i, 2020. évi tavaszi gazdasági előrejelzésére,

- tekintettel az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA) „Covid19: Visszatérés a munkahelyre - A munkahelyek átalakítása és a munkavállalók védelme” című, 2020. április 24-i iránymutatásaira,

- tekintettel a Parlament „Uniós szociális és munkaügyi jogok és uniós belső piaci jogszabályok” című, 2015. évi tanulmányára,

- tekintettel a Covid19-járvány kontextusában az EU-ban dolgozó idénymunkásokról szóló, 2020. július 17-i bizottsági iránymutatásra,

- tekintettel az idénymunkások és más utazó munkavállalók munka- és életkörülményeinek javításáról szóló, 2020. október 9-i tanácsi következtetésekre,

- tekintettel a szabad mozgásnak a Covid19-világjárvány miatti korlátozására vonatkozó koordinált megközelítésről szóló, 2020. október 13-i tanácsi ajánlásra,

- tekintettel a Bizottság „A kiválasztott, egyes tagállamokban és ágazatokban a 96/71/EK irányelv szerint a kiküldött munkavállalókra alkalmazott bérmegállapítási rendszerek és bérminimumok” című, 2015. évi tanulmányára,

- tekintettel a „Covid19: A munkavállalók szabad mozgáshoz való jogának gyakorlására vonatkozó iránymutatások” című, 2020. március 30-i bizottsági közleményre,

- tekintettel az „Út a szabad mozgás helyreállítására és a belső határellenőrzések megszüntetésére vonatkozó, fokozatos és összehangolt megközelítés kialakítása felé - Covid19” című, 2020. május 15-i bizottsági közleményre (2020/C 169/03),

- tekintettel az Eurofound „Az EU-n belüli mobilitás szociális dimenziója: a közszolgáltatásokra gyakorolt hatás” című, 2015. évi tanulmányára,

- tekintettel eljárási szabályzata 54. cikkére,

- tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményeire,

- tekintettel a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság jelentésére (A9-0066/2021),

A. mivel a megkülönböztetésmentesség a Szerződésekben rögzített alapvető elv; mivel a munkavállalók szabad mozgása az Unió egyik alapelve; mivel az egyenlő bánásmód EUMSZ 45. cikkének (2) bekezdésében foglalt elve rögzíti, hogy a munkavállalók szabad mozgása magában foglalja az állampolgárság alapján történő minden megkülönböztetés megszüntetését a tagállamok munkavállalói között a foglalkoztatás, a javadalmazás, valamint az egyéb munka- és foglalkoztatási feltételek tekintetében;

B. mivel az EUSZ 3. cikkének (3) bekezdése értelmében az Unió „előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet”; mivel az EUMSZ 9. cikke kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális védelem biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

C. mivel a munkavállalók szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága a belső piac alapelvei;

D. mivel a munkavállalók és szolgáltatások szabad mozgásának tiszteletben kell tartania a szociális jogok európai pillérében foglalt alapelveket; mivel az Európai Uniónak az ENSZ 2030-ig tartó időszakra szóló menetrendje és a fenntartható fejlődési célok, az európai zöld megállapodás és a nemi esélyegyenlőségi stratégia iránti elkötelezettségét, többek között a tisztességes bérek, a nemek közötti egyenlőség, valamint a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek védelmét és előmozdítását minden belső piaci politikában érvényesíteni kell, ezáltal kellő figyelmet fordítva a társadalmi és környezeti megfontolásokra is;

E. mivel a munkavállalók, többek között az idénymunkások szabad mozgása elengedhetetlen az európai integrációhoz; mivel kölcsönös előnyökkel járhat mind a küldő, mind a fogadó tagállamok számára, és támogathatja a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célokat; mivel az Uniónak és a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az EU-n belüli mobilitásban rejlő lehetőségeket, miközben hatékonyan érvényesíteniük kell a munkavállalói mobilitásra vonatkozó szabályok betartását;

F. mivel a munkavállalók és a szolgáltatások szabad mozgása hozzájárul az Unió gazdasági növekedéséhez és kohéziójához, és foglalkoztatási lehetőségeket teremt; mivel az egységes piac csak akkor lehet fenntartható és növelheti a jólétet, ha tisztességes és közös szabályokon és az egyenlő bánásmód elvén alapul, különösen a munkavállalók és szolgáltatások szabad mozgása tekintetében;

G. mivel az Uniónak továbbra is kulcsszerepet kell játszania a bevált gyakorlatok cseréjének támogatásában minden kormányzati szinten, valamint a mindenki, többek között a munkavállalók kiszolgáltatott csoportjai számára megfelelő és rugalmas munkakörülmények biztosítására vonatkozó útmutatások és ajánlások kidolgozásában a szociális partnerekkel együttműködésben;

H. mivel a szolgáltatások szabad mozgásának társadalmi következményei pozitív és/vagy negatív módon egyaránt érinthetik az utazó munkavállalók származási régióit és az őket fogadó régiókat; mivel az uniós régiók közötti társadalmi és gazdasági egyenlőtlenségek által kiváltott munkaerőhiány és az agyelszívás aránya - különösen a pénzügyi válságot követően - egyes tagállamokban kritikus szintet ért el, további problémákat, például demográfiai egyenlőtlenségeket, az ápolási-gondozási és egészségügyi dolgozók hiányát, valamint a régiók közötti egyenlőtlenségek általános növekedését eredményezve; mivel a vidéki és távoli területeket különösen érintik ezek a jelenségek; mivel az agyelszívás és a nem önkéntesen vállalt mobilitás megakadályozása érdekében a minőségi foglalkoztatás átalakulóban lévő ágazatokon és régiókon belüli megőrzéséhez és létrehozáshoz fenntartható iparpolitikára és szilárd kohéziós politikára van szükség;

I. mivel a munkaerőköltség-verseny káros a tagállamok közötti kohézió szempontjából; mivel a tisztességtelen munkaerőköltség-verseny elkerülése és a mindenkire kiterjedő, felfelé irányuló társadalmi konvergencia növelése érdekében összehangolt uniós szintű megközelítésre van szükség; mivel a hatékony szabályozás és a kollektív szerződések alapvető fontosságúak a megfelelő foglalkoztatási és munkakörülmények, a minőségi szolgáltatások és a tisztességes verseny biztosításához;

J. mivel a határt átlépő munkavállalók bizonyos régiók számára társadalmi és gazdasági előnyöket teremtenek;

K. mivel az utazó munkavállalók jogainak védelme, az alkalmazandó szabályoknak való megfelelés megerősítése, valamint az egyenlő versenyfeltételek és a valamennyi vállalkozás közötti tisztességes verseny erősítése érdekében alapvető fontosságú a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós jogszabályok határokon átnyúló érvényesítésének javítása, összehangolása és egyeztetése, valamint a visszaélések, így a nem be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem;

L. mivel az Európai Unióban a legtöbb munkavállalót mikro-, kis- és középvállalkozások (mkkv-k) foglalkoztatják; mivel az mkkv-k és az önálló vállalkozók a legkiszolgáltatottabbak az uniós jogszabályok megsértésével szemben; mivel az egymásnak ellentmondó nemzeti jogszabályok, a szükségtelen adminisztratív terhek és a tisztességtelen verseny a belső piacon az mkkv-k, az önálló vállalkozók és a jóhiszemű vállalatok számára jelentős nehézségek forrásai; mivel az mkkv-kat és az induló vállalkozásokat célzó kezdeményezéseknek segíteniük kell a vállalkozásokat a meglévő szabályok betartásában, és nem vezethetnek szükségtelen adminisztratív terhekhez, kettős mércéhez vagy a munkavállalók védelmére vonatkozó normák szintjének csökkenéséhez;

M. mivel a digitalizáció példátlan lehetőséget kínál a mobilitás elősegítésére, miközben segít ellenőrizni a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós szabályoknak való szigorú megfelelést;

N. mivel az Európai Munkaügyi Hatóságot (ELA) azért hozták létre, hogy elősegítse a méltányosság és a bizalom megerősítését a belső piacon, a munkavállalók szabad mozgását, a munkavállalók kiküldetését és a rendkívül mobil jellegű szolgáltatásokat, hogy ellenőrizze a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós szabályoknak való megfelelést, valamint hogy fokozza a bevált gyakorlatok megosztását és a tagállamok és a szociális partnerek közötti együttműködést a tisztességes munkavállalói mobilitás biztosítása és a be nem jelentett munkavégzés kezelése terén; mivel a tisztességes munkabérek, a nemek közötti egyenlőség, valamint a megfelelő munka- és foglalkoztatási feltételek előmozdítása kulcsszerepet játszik a jól működő, tisztességes és fenntartható egységes piac létrehozásában;

O. mivel az ELA újonnan létrehozott szerv, amely várhatóan 2024-re éri el teljes működési kapacitását;

P. mivel a munkavállalók kiküldetése, a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzés és az idénymunka jellegükből és jogi meghatározásukból adódóan ideiglenes jellegűek;

Q. mivel a munkavállalók megfelelő jogi védelmének és a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférésének hiánya gyakran az atipikus foglalkoztatás visszaélésszerű formáiból, mesterséges megállapodásokból ered, mint a színlelt önfoglalkoztatás, a javadalmazás nélküli és/vagy csak rosszul fizetett ügyeleti megállapodások, az úgynevezett „nulla órás” szerződések, az ideiglenes szerződések és a szakmai gyakorlatok visszaélésszerű alkalmazása a rendes munkaszerződések helyettesítésére, többek között a közszférában, valamint postafiókcégek alkalmazása; mivel ezért ezeket a kérdéseket meg kell oldani; mivel a különböző alvállalkozói megállapodások növekvő alkalmazása visz-szaélésekhez is vezethet, ami ellenintézkedéseket tesz szükségessé; mivel a közvetlenül az EUMSZ 45. cikkén alapuló, EU-n belüli munkavállalói mobilitás is természetes módon hozzájárulhat a hosszú távú munkaerőpiaci szükségletek kielégítéséhez az uniós polgárok számára nyitva álló, állampolgárságon alapuló megkülönböztetéstől mentes tipikus foglalkoztatási formák révén;

R. mivel a társadalmi kohézió az Unió egyik fő alapelve; mivel azonban az Unióban továbbra is jelentős különbségek vannak az élet- és munkakörülmények terén; mivel a magasabb bérek és GDP, a stabil szociális biztonság, a munkaerőpiachoz való könnyebb hozzáférés és a magasabb foglalkoztatási ráta a munkavállalók EU-n belüli mobilitását befolyásoló legfontosabb tényezők közé tartoznak * ; mivel másrészt a szegénység, a társadalmi kirekesztés, a rossz élet- és munkakörülmények és a szociális segítség hiánya az EU-n belüli mobilitás kényszerítő tényezői; mivel az egyes kritikus ágazatokban néhány tagállamban fennálló tartós munkaerőhiány nagyrészt a rossz munkakörülményekkel és az alacsony bérszintekkel is magyarázható; mivel a hiányzó munkaerőt az ezekben az ágazatokban fennálló munkakörülmények javításával kell kezelni, különösen a szociális párbeszéd és a kollektív tárgyalások révén, ahelyett, hogy a rossz munkakörülményekkel járó munkát a migráns és az utazó munkavállalókra hagynák, ideértve a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat és/vagy a be nem jelentett munkavállalókat is;

S. mivel a szabad mozgáshoz való jog gyakorlására vonatkozó döntésnek mindig önkéntesnek kell lennie, és azt nem szabad a lakóhely szerinti tagállamban tapasztalható lehetőségek hiányának kikényszerítenie; mivel a szilárd szociális és munkajogokon alapuló méltányos mobilitás a fenntartható európai integráció, a társadalmi kohézió és a méltányos átállás előfeltétele;

T. mivel az olyan visszaélésszerű gyakorlatok, mint a szociális és környezeti dömping, gyengítik az Unió és a további európai integráció nyilvánosság általi támogatását, károsítják a belső piac működését és a vállalkozások, különösen az mkkv-k és az önálló vállalkozók versenyképességét, és aláássák a munkavállalók jogait; mivel ezért meg kell erősíteni az alkalmazandó jogszabályoknak való megfelelés nyomon követését; mivel uniós szinten a jogalkotási javaslatok elkészítésekor kellően figyelembe kell venni a „gondolkozz először kicsiben” elvet; mivel a nemzeti jogszabályok ellentmondó rendelkezései akadályokat jelentenek az mkkv-k számára, és azokat el kell kerülni;

U. mivel az egyenlő bánásmód elve a szociális piacgazdaság és a felfelé irányuló társadalmi konvergencia előfeltétele, megkövetelve a célország alkalmazandó jogszabályainak és kollektív szerződéseinek való megfelelést, ezáltal biztosítva az egyenlő versenyfeltételeket a helyi és az utazó munkavállalók, valamint a helyi és külföldi szolgáltatók között;

V. mivel az utazó munkavállalók több mint 8%-át az egészségügyi és szociális ellátási ágazatban, több mint 7%-át a közlekedési szolgáltatások ágazatában, és több mint 10%-át a szálláshely-szolgáltatási és vendéglátási ágazatban foglalkoztatják; mivel az utazó munkavállalók és idénymunkások gyakran nélkülözhetetlenek a tagállamok számára, például olyan ágazatokban, mint az egészségügyi ellátás, az időskorúak és a fogyatékossággal élők gondozása vagy az építőipar;

W. mivel Európában legalább 80 millió munkavállaló nem rendelkezik megfelelő képesítéssel, valamint a nehezen betölthető álláshelyek esetében 10-ből több mint 5 magasan képzett foglalkozásokhoz köthető * ;

X. mivel a Covid19-világjárvány megmutatta, hogy nélkülözhetetlenek azok a rendkívül mobil munkavállalók, akik gyakran az Európai Unión belül mozognak; mivel a világjárvány azt is megmutatta, hogy az idénymunkások, a kiküldött munkavállalók, a migráns munkavállalók és az utazó munkavállalók, beleértve a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat is, jelentősen hozzájárultak az Unió gazdaságának túléléséhez és az Unió nemzetközi kereskedelméhez a világjárvány idején; mivel az első vonalban dolgozó munkavállalókként óriási egészségügyi kockázatot vállaltak saját magukra és családjukra nézve; mivel az idénymunkások alapvető fontosságúnak bizonyultak számos európai mezőgazdasági üzem működésének fenntartásához; mivel a rendkívül mobil munkavállalók egyúttal a legkiszolgáltatottabbak és a legkevésbé védettek is; mivel a Covid19-világjárvány első szakaszában e munkavállalókat érintették a leginkább az összehangolatlan határigazgatási intézkedések;

Y. mivel a Covid19-világjárvány idején az idénymunkások és a kiküldött munkavállalók gyakran nem jutottak alapvető egészségügyi ellátáshoz, méltányos lakhatáshoz, nem rendelkeztek egyéni védőeszközökkel és megfelelő információkkal; mivel gyakran csak elégtelen vagy semmilyen hozzáféréssel nem rendelkeztek a szociális védelmi rendszerekhez, így a betegségi ellátáshoz és a rövid távú munkanélküliségi programokhoz a fogadó tagállamokban; mivel egyes esetekben még kitoloncolásukra is sor került; mivel a munkavállalók mobilitása a rendelkezésre álló közlekedési eszközöktől is függ, és a szigeteken és az Unió legkülső régióiban élő munkavállalók különösen érintve vannak; mivel a határlezárások a határt átlépő munkavállalókat és a határ menti ingázókat is érintették azáltal, hogy megnehezítették számukra a munkahelyükre való eljutást és a családjukhoz való visszatérést, valamint korlátozták a szociális és egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésüket; mivel egyes esetekben az utazó munkavállalók hátrányos megkülönböztetésben szenvedtek, és rossz munka- és életkörülmények sújtották őket, ami Covid19-fertőzésekhez vezetett;

Z. mivel a Covid19-járvány rávilágított több százezer, túlnyomó többségükben utazó munkavállaló idénymunkás, valamint az EU-ban dolgozó több mint egymillió kiküldött munkavállaló némelyikének nehéz és gyakran sajnálatos munka- és életkörülményeire és súlyosbította azokat; mivel már eleve bizonytalan körülményeiket még inkább aláássa a munkaerőpiacon tapasztalható strukturális megkülönböztetés és a jelenlegi jogszabályok és rendeletek nem megfelelő végrehajtása;

AA. mivel a Covid19-világjárvány az európai és nemzeti szabályozási keretek számos strukturális hiányosságát tárta fel; mivel ezek közül sok nem csak a világjárványhoz kapcsolódott; mivel a tisztességes verseny és az egyenlő bánásmód belső piacon való biztosítása érdekében uniós és tagállami szinten sürgősen orvosolni kell e hiányosságokat; mivel a Covid19-világjárvány alapvető és tartós hatást gyakorol az európai munkaerőpiacokra;

AB. mivel a munkavállalói mobilitás és különösen a munkavállalók kiküldetése nem eredményezhet bizonytalan munkakörülményeken és a munkáltatói kötelezettségek elkerülésén alapuló versenyt és/vagy a fogadó tagállamokban az alkalmazandó nemzeti jogszabályok és kollektív megállapodások kijátszását, mert az ilyen visszaélésszerű gyakorlatok a tagállamok között feszültséget, a vállalkozások között tisztességtelen versenyt, a munkavállalók körében pedig bizalmatlanságot eredményeznek; mivel ezek a kedvezőtlen hatások, beleértve az agyelszívást és a tisztességtelen versenyt, a felfelé irányuló társadalmi konvergencia hiányának is betudhatók; mivel a munkavállalói mobilitást lehetőségnek kellene tekinteni, annak elő kellene segítenie a készségek és a szakmai tapasztalatok megosztását, és elő kellene mozdítania a felfelé irányuló társadalmi konvergenciát; mivel a munkavállalói mobilitásra és a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó szabályok nem eredményezhetnek aránytalan adminisztratív terhet; mivel a kiküldetés szabályai az egyik tagállamból a másikba kiküldött állampolgárokra is vonatkoznak, akik különösen ki vannak téve a kizsákmányolásnak, ezért a nemzeti munkaügyi felügyeleteknek és az ELA-nak különös figyelmet kell fordítaniuk rájuk;

AC. mivel a strukturális munkaerőhiány és a szakképzett munkaerő hiánya jelentős kihívást jelent az uniós munkaerőpiac és oktatási és képzési rendszerek számára; mivel ez feltárja, hogy alapvető szükség van az oktatási és szakképzési rendszerek fejlesztésére, hogy azok időtállóbbá és előretekintőbbé váljanak, valamint a munkavállalók átképzési és továbbképzési rendszerének fejlesztésére; mivel azonban még mindig nincsenek hivatalos statisztikák vagy mutatók az európai munkaerőpiacon tapasztalható strukturális munkaerőhiány mérésére;

AD. mivel a munkahelyek polarizációja várhatóan tovább fokozódik, és a készségek skálájának magasabb és alacsonyabb végén több munkahely fog létrejönni;

AE. mivel a városok és a vidéki térségek közötti digitális szakadék és a társadalmi-gazdasági tényezők digitális szakadékra gyakorolt hatása továbbra is az egyik fő kihívást jelenti, amivel haladéktalanul foglalkozni kell; mivel a munkavállalók körében hatalmas a digitális és zöld készségek hiánya, amit többek között az egész életen át tartó tanulás révén kell kezelni;

AF. mivel a képzésre és az oktatásra, valamint a munka- és foglalkoztatási feltételekre irányuló vállalati beruházások a szakképzett munkavállalók vonzásának fontos eszközei; mivel a képesítések kölcsönös elismerése és átláthatósága kulcsfontosságú szerepet játszik a szakmák konvergenciájának, a szolgáltatásnyújtás szabadságának és a munkavállalók tisztességes mobilitásának elérésében;

AG. mivel ebben az összefüggésben figyelembe kellene venni az informálisan megszerzett tudás és készségek elismerésére szolgáló rendszer fejlesztését, például a házi gondozók esetében; mivel ez a fejlesztés rendkívül fontos a jelenlegi demográfiai kihívások és a tagállamok elöregedő társadalmához kapcsolódó tendenciák fényében;

AH. mivel a hatékony háromoldalú egyeztetés és társadalmi párbeszéd sikeresen kiegészítheti az EU-ban fennálló feszültségek és megosztottság leküzdésére irányuló kormányzati és intézményi erőfeszítéseket; mivel a szociális partnerek bevonása javíthatja a szakpolitikai döntéshozatalt, a végrehajtást és az érvényesítést, és ezt tovább kell erősíteni valamennyi politikai szinten;

AI. mivel nincs uniós szintű módszeres adatgyűjtés, amely megfelelő adatokat szolgáltatna az utazó munkavállalókról, vagy lehetővé tenné számukra, hogy megállapítsák társadalombiztosítási jogviszonyukat és különböző szerzett jogosultságokat igényeljenek; mivel az alkalmazandó szabályokra vonatkozó információkhoz való hozzáférés, valamint a tényleges megfelelés, ellenőrzés és végrehajtás a méltányos mobilitás és a rendszerrel való visszaélések elleni küzdelem szükséges előfeltételei; mivel ezért az adatvédelmi szabályokkal összhangban elő kell mozdítani és alkalmazni kell a digitális technológiát, amely megkönnyítheti az utazó munkavállalók jogait védő jogszabályok felügyeletét és végrehajtását;

1. megjegyzi, hogy a rendeltetési országra vonatkozó rendelkezés a szolgáltatási irányelv vezérelve, és úgy véli, hogy ezt a rendelkezést nem szabad megváltoztatni; hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgásának a munkavállalói, illetve a szociális jogok tiszteletben tartásával kell történnie; emlékeztet arra, hogy az egyenlő bánásmód és a szabad mozgás elve nemcsak a szolgáltatókra vonatkozik, hanem a munkavállalókra is; úgy véli, hogy a szolgáltatások szabad mozgása együtt jár az e szolgáltatásokat nyújtó munkavállalók szabad és tisztességes mobilitásával, és hogy a belső piac számára előnyökkel jár, ha betartják a munkakörülményekre vonatkozó szabályokat, és védik az utazó munkavállalók egészségét és biztonságát; hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillérében minimális követelményként rögzített alapelvek végrehajtása hozzájárulhat az európai munkavállalók jogainak és védelmének fokozásához;

2. hangsúlyozza, hogy a szolgáltatások szabad mozgására vonatkozó uniós jogszabályok semmilyen módon nem befolyásolhatják a tagállamokban és uniós szinten elismert alapvető jogoknak - többek között a sztrájkjognak vagy a tagállamokban fennálló konkrét munkaügyi kapcsolatrendszerek keretébe tartozó egyéb lépések megtételéhez való jognak - a nemzeti jog és/vagy gyakorlat szerinti gyakorlását, továbbá nem érinthetik a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban lévő, kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, vagy a kollektív fellépéshez való jogot; hangsúlyozza, hogy a minőségi jogalkotás és annak hatékony végrehajtása hosszú távú befektetés;

3. emlékeztet arra, hogy az utazó munkavállalók egyenlő bánásmód elvén alapuló munka- és életkörülményei védelmének ki kell terjednie a munkavállalók szabad mozgására és a szolgáltatásnyújtás szabadságára is; aggodalmát fejezi ki az utazó munkavállalók, köztük a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók uniós szintű védelmének a Covid19-világjárvány által feltárt, továbbra is fennálló hiányosságai miatt; hangsúlyozza, hogy a munkavállalók nem szenvedhetnek hátrányt a szabad mozgáshoz való joguk gyakorlása vagy a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó uniós szabályok miatt; kiemeli, hogy indokolatlan késedelem nélkül kezelni kell az esetleges uniós és nemzeti szintű szabályozási hiányosságokat; hangsúlyozza továbbá, hogy a munkavállalók szabad mozgása és a szolgáltatások szabad mozgása tekintetében tiszteletben kell tartani a szociális jogokhoz és a szociális biztonsági védelemhez való hozzáférésre alkalmazandó jogszabályokat, beleértve azok hordozhatóságát, az oklevelek, képesítések és készségek elismerését, valamint a képzéshez való hozzáférést; emlékeztet arra, hogy az EU-n belüli minden határkorlátozásnak - még ha súlyos közegészségügyi válságra válaszul fogadják is el - figyelembe kell vennie az utazó munkavállalókra gyakorolt hatást, és foglalkozni kell sajátos helyzetükkel;

4. aggasztja, hogy a tagállamok nem egységesen értelmezik az uniós jogot, például a nemrégiben módosított, a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv *  esetében, amely a jogi egyértelműség hiányához és bürokratikus terhekhez vezet a több tagállamban szolgáltatást nyújtó vállalatok esetében; felhívja a Bizottságot, hogy az átültetés teljes folyamata során közvetlenül segítse a tagállamokat az európai jog egységes értelmezésének biztosítása érdekében;

5. e tekintetben hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani az Európai Unió legkülső régióiban lakó munkavállalókra, és feltétlenül meg kell könnyíteni e munkavállalók mobilitását a kontinens és a legkülső régiók között, valamint maguk között a legkülső régiók között;

6. sajnálattal állapítja meg, hogy a munkaképes korú uniós polgárok mindössze 4,2%-a tartózkodott 2019-ben állampolgárságától eltérő uniós országban * ; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a munkavállalók és a vállalkozások mobilitása előtt álló akadályok csökkentésére irányuló erőfeszítéseiket;

7. emlékeztet arra, hogy bizonyos régiókban a foglalkoztatás és a gazdaság megőrzése, valamint egyes tevékenységek, például a mezőgazdasági tevékenységek fenntartásának biztosítása érdekében biztosítani kell a munkavállalók szabad mozgását;

8. felhívja a tagállamokat, hogy a munkakörülményekre, valamint a munkavállalók egészségének és biztonságának védelmére vonatkozó kötelező rendelkezések megállapítása révén megfelelően és időben hajtsák végre és kövessék nyomon a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelvet annak érdekében, hogy megvédjék a kiküldött munkavállalókat és szolgáltatásnyújtás szabadságának gyakorlásához való jogukat kiküldetésük során;

9. felhívja a tagállamokat, hogy teljes mértékben használják ki annak lehetőségét, hogy az EU-ban a kollektív szerződésekben foglalt, bérekre és munkafeltételekre vonatkozó rendelkezéseket a kiküldött munkavállalókra is alkalmazzák annak érdekében, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló felülvizsgált irányelv végrehajtásának részeként biztosítsák, hogy az ugyanott dolgozó munkavállalók egyenlő munkáért egyenlő bért kapjanak, valamint a vállalatok számára biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket;

10. kéri a Bizottságot, hogy végezzen mélyreható kutatást a kiküldött harmadik országbeli állampolgárok munkakörülményeit érintő tendenciákról; hangsúlyozza, hogy e kutatás eredménye alapján uniós vagy nemzeti szintű szakpolitikai intézkedéseket lehetne hozni; mélységes aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy jelenleg nő a harmadik országbeli állampolgárok aránya azon ágazatokban, amelyek bizonytalan munkakörülményeikről és visszaélési ügyekről ismertek; hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok gyakran kiszolgáltatottabbak a kizsákmányolással szemben, és ezért védelemre szorulnak; rámutat, hogy kizsákmányolásnak minősül a színlelt kiküldetés, a színlelt önfoglalkoztatás, a csalárd szándékú alvállalkozói foglalkoztatás, a munkaerő-toborzó ügynökségek bevonása, a postafiókcégek és a be nem jelentett munka; hangsúlyozza, hogy a harmadik országbeli állampolgárok munkavállalási engedéllyel és azzal a feltétellel dolgozhatnak az EU-ban, hogy a nemzeti és uniós munkajog minden biztosítéka a harmadik országbeli állampolgárok számára is hatékonyan biztosítja a védelmet és a tisztességes munkafeltételeket, valamint ez nem eredményez munkaerőpiaci torzulásokat; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a visszaélések megszüntetése érdekében biztosítsák a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatási feltételeire vonatkozó szabályok betartását, felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre a 2009/52/EK irányelv védelmi rendelkezéseit, és biztosítsanak hozzáférhető és hatékony panasztételi mechanizmusokat, amelyek lehetővé teszik az esedékes bérek és társadalombiztosítási járulékok tényleges visszakövetelését;

11. emlékeztet az egész Európára kiterjedő ellátási láncok jellegére a stratégiai ipari ágazatokban, amelyek a foglalkoztatás és a tevékenység kulcsfontosságú forrásai az utazó munkavállalók és a szolgáltató vállalkozások számára, és arra, hogy ezeket súlyosan érintik a tagállamok által a világjárvány leküzdésére irányuló erőfeszítéseik során elfogadott összehangolatlan intézkedések, mint a Covid19-teszteléssel és a karanténokkal kapcsolatos különböző szabályok; felhívja a Bizottságot, hogy tulajdonítson ugyanolyan fontosságot a munkavállalók számára biztonságos feltételeket biztosításának, mint a szabad mozgás és az áruáramlás helyreállításának;

12. emlékeztet arra, hogy az összehangolt karanténidőszakok, tesztelési követelmények és utazási szabályok Unión belüli hiánya jelentős kihívást jelent sok vállalat, valamint utazó munkavállaló és családtagjaik számára, különösen azokban az ágazatokban, ahol nagy a mobilitás; ösztönzi a tagállamokat, hogy hangolják össze a társadalombiztosítási lefedettség, valamint a táppénzhez és az ideiglenes munkanélküliségi rendszerekhez való hozzáférés határ menti ingázókra, határt átlépő munkavállalókra és utazó munkavállalókra, és különösen a válság által sújtott munkavállalókra - akik ezért szegénységben, munkanélküliségben, társadalmi kirekesztettségben szenvednek és rossz életkörülmények között élnek - való kiterjesztésére irányuló erőfeszítéseiket;

13. megismétli, hogy az emberek mindennapi élete szempontjából létfontosságú, hogy az EU-ban mindenkor folyamatosan biztosítva legyenek az olyan alapvető áruk, mint az élelmiszerek, az orvostechnikai eszközök vagy a védőeszközök; felhívja a Bizottságot, hogy válságok, például világjárvány idején biztosítsa a létfontosságú áruk és szolgáltatások folyamatos szabad mozgását a belső piacon;

14. sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Covid19-világjárványra adott válaszként a szabad mozgás korlátozásának összehangolt megközelítéséről szóló tanácsi ajánlással összhangban ismerjék el, hogy a stratégiai gyártási ellátási láncokban, például az orvostechnikai felszerelések és egyéb eszközök gyártásában dolgozó utazó munkavállalók kulcsfontosságú munkavállalók, és ezért vizsgálják felül a karanténba vonulás alkalmazandó követelményét, ha megfelelő tesztelés által bizonyítottan nem áll fenn közegészségügyi és biztonsági kockázat;

15. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a védelem hiányosságait az utazó munkavállalók tisztességes munka- és életkörülményeinek biztosítása és a visszaélésszerű gyakorlatok megelőzése érdekében, és megfelelően hajtsa végre az alvállalkozói szerződésekre vonatkozó uniós jogszabályokat; felhívja a Bizottságot, hogy a munkavállalók jogainak védelme érdekében az alvállalkozói lánc egészében biztosítsa az általános egyetemleges felelősséget; hangsúlyozza, hogy egy ilyen kezdeményezésnek növelnie kell az átláthatóságot, és erősítenie kell az alvállalkozói láncok fővállalkozóinak felelősségét azáltal, hogy jogilag garantálja valamennyi esedékes társadalombiztosítási járulék és munkavállalói jogosultság kifizetését, és sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy szükség esetén ténylegesen alkalmazzanak visszatartó erejű szankciókat; felhívja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő, a tagállamokat pedig, hogy garantálják a szakszervezetek minden munkahelyhez, köztük a foglalkoztatás országán kívüli munkahelyekhez való hozzáférését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a szociális párbeszéd és a szociális partnerek autonómiájának erősítése és előmozdítása érdekében, valamint ösztönözzék a munkavállalókat a szerveződésre, mivel ez a magas szintű foglalkoztatási normák elérésének kulcsfontosságú eszköze;

16. felhívja a Bizottságot, hogy elemezze a munkavállalói mobilitáshoz kapcsolódó negatív változásokat, különös tekintettel az agyelszívásra bizonyos ágazatokban és régiókban; hangsúlyozza, hogy az agyelszívás elleni küzdelemnek együtt kell járnia a felfelé irányuló társadalmi konvergenciával; kitart amellett, hogy a Covid19-világjárvány ellenére a tagállamoknak a helyi és az utazó munkavállalók közötti egyenlő bánásmód biztosítása érdekében meg kell engedniük és meg kell könnyíteniük a szakmai okokból történő határátlépést, amennyiben a fogadó tagállamban megengedett az érintett ágazatokban végzett munka; felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egyértelmű mennyiségi és minőségi mutatókat, nevezetesen az európai szemeszter és az országspecifikus ajánlások közzétételének keretében, a munkavállalók szabad mozgására vonatkozó rendeletek végrehajtása és betartása nyomon követésének biztosítása érdekében; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő ajánlásokat az utazó munkavállalók számára igazságos, méltányos és tisztességes élet- és munkakörülmények biztosítása érdekében;

17. hangsúlyozza, hogy a szociális jogok európai pillére célkitűzéseinek, az ENSZ fenntartható fejlődési céljainak, valamint az európai zöld megállapodás és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia céljainak is tükröződniük kell az egységes piacra vonatkozó megközelítésben, a termelékenység növekedésének előfeltételeként előmozdítva a szigorú szociális és környezetvédelmi normákat; hangsúlyozza a közbeszerzés jelentőségét e célok elérése érdekében;

18. sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy az ELA elsődleges célként teljes mértékben működőképessé váljon a munkavállalói mobilitásra és a szociális biztonsági rendszerek koordinálására vonatkozó uniós jogszabályok alkalmazásának és érvényesítésének nyomon követése és előmozdítása érdekében; sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa és erősítse meg az illetékes nemzeti hatóságok és a szociális partnerek kapacitását és együttműködését annak érdekében, hogy biztosítsa a méltányos, jogokon alapuló mobilitást, a munkavállalók és munkáltatók megfelelő tájékoztatását jogaikról és kötelezettségeikről, valamint a munkavállalók jogainak - többek között a jogok és jogosultságok hordozhatóságának - határokon átnyúló hatékony érvényesítését, valamint a társadalombiztosítási csalás és a visszaélésszerű gyakorlatok hatékony kezelését; úgy véli, hogy az ELA-nak a jelenlegi uniós jogszabályok jobb alkalmazására és végrehajtására kell összpontosítania, hogy az egységes piacon belül a verseny méltányos és igazságos legyen; hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy az ELA hatékonyan küzdhessen a jogellenes gyakorlatok ellen, elsőbbséget kell biztosítania egy valós idejű adatbázis létrehozásának a külföldi szolgáltatóktól származó információk hitelesítése céljából; hangsúlyozza, hogy az ELA-nak elegendő forrással kell rendelkeznie feladatai ellátásához; hangsúlyozza, hogy az EURES ELA-ba való részleges beépítésének meg kell erősítenie a szabad mozgás és az információszolgáltatás előmozdítása, valamint az utazó munkavállalókat és állampolgárokat védő vonatkozó jogszabályi keretnek való megfelelés közötti kapcsolatot;

19. felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a munkaerőköltségek terén tapasztalható tisztességtelen verseny leküzdésére irányuló európai keretrendszerre annak biztosítása érdekében, hogy az egyenlő bánásmód elvét teljes mértékben tiszteletben tartsák, és hogy az azonos helyen végzett egyenlő munkáért egyenlő legyen a bérezés és a munkaerőköltség;

20. emlékeztet arra, hogy a Parlament ismételten kérte a Bizottságot, hogy vonja vissza az európai szolgáltatási e-kártyára és a szolgáltatásokra vonatkozó értesítési eljárás felülvizsgálatára irányuló javaslatait; üdvözli, hogy erre végül a Bizottság 2021. évi munkaprogramjában sor került;

21. hangsúlyozza, hogy a tagállamok közötti digitális adatcsere-rendszer létrehozása megkönnyítheti a munkavállalók igazságos és méltányos szabad mozgását, valamint a megfelelő uniós szabályok érvényesítését; felhívja a Bizottságot, hogy hatásvizsgálat után késedelem nélkül terjessze elő a digitális európai társadalombiztosítási azonosító jelre (EUTAJ) vonatkozó javaslatát - miközben biztosítja az EUTAJ szigorú adatvédelmi szabályoknak való alávetését -, amelyre a jogbiztonság, a méltányos mobilitás és a munkavállalói jogok hatékony védelmének, hordozhatóságának, nyomonkövethetőségének és érvényesítésének a munkavállalók és a vállalkozások számára történő biztosítása, valamint a tisztességes verseny támogatása érdekében van szükség, egyenlő versenyfeltételeket biztosítva a vállalkozások számára; úgy véli, hogy az EUTAJ-nak ki kell egészítenie a nemzeti társadalombiztosítási azonosító jeleket, valamint szabályokat és meg kell könnyítenie a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjét (EESSI) a nemzeti hatóságok közötti koordináció és információcsere javítása érdekében; rámutat, hogy az EESSI-nek lehetővé kell tennie a társadalombiztosítási státusz gyors és pontos ellenőrzését, nyomonkövetési mechanizmust biztosítva az egyének és a hatóságok számára a fedezet és a járulékok könnyű ellenőrzéséhez;

22. hangsúlyozza, hogy az ELA iránymutatása alapján tovább kell harmonizálni és össze kell hangolni a munkavállalói mobilitásra vonatkozó szabályokat és nyomonkövetési eljárásokat, ideértve a közös ellenőrzési normákat, a közös ellenőrzéseket és az információcserét is; sürgeti a tagállamokat, hogy fokozzák a bevált gyakorlatok cseréjét az illetékes nemzeti hatóságok között; kéri, hogy az ELA rendelkezzen valódi munkaügyi ellenőrzési hatáskörrel a határokon átnyúló ügyekben az illetékes nemzeti hatóságokkal együttműködésben; felhívja az ELA-t, hogy az elemzések és a kockázatértékelések elkészítése, valamint tájékoztató kampányok és célzott ellenőrzések előkészítése céljából javítsa az adatgyűjtést és hozzon létre valós idejű adatbázisokat a munkavállalói mobilitásról; emlékeztet arra, hogy az ILO a 10 000 munkavállalónként egy munkaügyi felügyelő referenciaérték meghatározását javasolja;

23. hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődés és a társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében az uniós finanszírozásnak és támogatásoknak hozzá kell járulniuk a tisztességes munkához;

24. emlékeztet a szociális párbeszéd fontosságára, és e tekintetben a szociális partnerek uniós ügynökségekbe, hatóságokba, bizottságokba és intézményekbe való fokozottabb bevonását ösztönzi a gyakorlatorientált kezdeményezések és jogszabályok biztosítása érdekében, amelyek figyelembe veszik a különféle európai munkaerőpiaci modelleket; hangsúlyozza az uniós szintű háromoldalú egyeztetés javításának szükségességét a szolgáltatások nyújtására és a munkavállalói mobilitásra, valamint a szakmák, oklevelek, képesítések és készségek kölcsönös elismerésére vonatkozó szabályozás kialakítása és végrehajtása során, összhangban a szociális jogok európai pillérében rögzített elvekkel; felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy a szociális partnerekkel együttműködve megfelelő közpolitikák végrehajtása és a képzettségeknek megfelelő munkalehetőségek biztosítása révén alakítsák ki és hajtsák végre a munkavállalók továbbképzésére és átképzésére vonatkozó szükséges támogatási stratégiákat;

25. kiemeli, hogy a demokratikus működés, a gazdasági növekedés, valamint a magas szintű társadalmi és környezeti normák biztosítása érdekében az uniós jog középpontjában a munkavállalók védelmének és a szociális partnerek bevonásának kell állnia;

26. felhívja a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő új, a 2020 utáni időszakra szóló, munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó stratégiát, és vállaljon kötelezettséget a munkavégzéshez kapcsolódó halálesetek 2030-ig történő felszámolására; sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be a munkahelyi stresszről és a váz- és izomrendszeri megbetegedésekről szóló irányelvre, továbbá a munkahelyi mentális jólétről szóló irányelvre irányuló javaslatot, valamint valamennyi munkavállaló munkahelyi védelmét célzó, a mentális egészségre vonatkozó uniós stratégiát; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy terjessze elő a rákkeltő és mutagén anyagokról szóló irányelv nagyratörőbb felülvizsgált változatát, és a munkahelyi rákkeltő és mutagén anyagoknak való kitettségről szóló irányelvben szereplő legalább 50 anyagra vonatkozóan határozzon meg határértékeket; kéri, hogy az irányelvbe foglalja bele a reproduktív rendszerre káros hatást gyakorló anyagokat is;

27. felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak annak szükségességével, hogy a munkavállalók és az önálló vállalkozók számára biztonságos és egészséges munkakörülményeket kell biztosítani, külön kiemelve a munkavállalók szabad mozgását, és garantáljon számukra tisztességes munka- és életkörülményeket, különösen az Európai Unió munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi stratégiai keretének közelgő felülvizsgálata keretében; sürgeti a tagállamokat, hogy a be nem jelentett munkavégzés kezelésével foglalkozó európai platformon keresztül foglalkozzanak a be nem jelentett munkavégzés, így a be nem jelentett idénymunka problémájával, többek között a munkavállalók és a munkáltatók jogaikról és kötelezettségeikről való tájékoztatásának fokozásával; felhívja a tagállamokat, hogy egységesen, megkülönböztetés nélkül vezessenek be intézkedéseket;

28. sürgeti a Bizottságot és az ELA-t, hogy vizsgálják ki a munkaerőpiachoz való hozzáférés megtagadásának számos esetét, valamint a munkakörülményekkel kapcsolatos, állampolgárságon alapuló visszaéléseket és megkülönböztetést, amelyek a Covid19-válság során váltak nyilvánvalóvá; kéri az ELA-t, hogy az (EU) 2019/1149 rendelettel összhangban a szociális partnerek számára biztosítson az ügyek ELA-hoz történő benyújtására hozzáférhető, átlátható és megkülönböztetésmentes eljárásokat és hatékony nyomon követésükre szolgáló biztosítékokat;

29. felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzák a Covid19-világjárványhoz kapcsolódó intézkedések elfogadására, ösz-szehangolására és megszüntetésére vonatkozó valamennyi bizottsági ajánlást; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) iránymutatásainak figyelembevételével hozzanak létre közös egészségügyi protokollt az utazó munkavállalók, köztük a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók számára; hangsúlyozza, hogy a válság és a helyreállításhoz vezető út kapcsán hozott bármely intézkedés vezérelvének minden munkavállaló egészségének és biztonságának, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásának kell lennie, ideértve a helyi és az utazó munkavállalók közötti egyenlő bánásmódot is, a Covid19-világjárvány és az azt követő időszakban elismerve ugyanakkor a határ menti ingázók, a kiküldött munkavállalók, az idénymunkások, a határt átlépő és egyéb utazó munkavállalók különösen kiszolgáltatott helyzetét; emlékeztet a tagállamok alkotmányos jogára, hogy nemzeti demokratikus jogalkotási folyamataik részeként meghaladhatják az Európai Unió irányelveiben meghatározott minimumszinteket olyan politikai célkitűzések elérése érdekében, mint például a minőségi közszolgáltatások biztosítása, valamint a munkavállalók, a fogyasztók és a környezet magas szintű védelme;

30. hangsúlyozza, hogy a Covid19-világjárvány alatt a határok tagállamok általi teljes vagy részleges lezárása súlyosan érintette a mozgás szabadságát; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határok elsietett, összehangolatlan és hirtelen történő lezárása és az azt kísérő intézkedések következtében egyes személyek olyan országban rekedtek, amelyeken csak át akartak haladni, és hogy ezek az intézkedések súlyosan érintették a határ menti régiókban élőket azáltal, hogy korlátozták a határnak munkavégzés, szolgáltatások nyújtása vagy igénybevétele, illetve barátok vagy családtagok meglátogatása céljából történő átlépésére való képességüket; hangsúlyozza a belső és külső határok lezárásának a nemzetközi üzleti, tudományos és idegenforgalmi ágazatra gyakorolt káros hatását; hangsúlyozza, hogy a határellenőrzések bevezetése helyett a tagállamoknak arra kellene törekedniük, hogy megtegyék a szükséges intézkedéseket a határátlépés lehetővé tétele érdekében, miközben biztosítják a maximális biztonságot és egészségvédelmet;

31. elismeri a gondozók kulcsfontosságú szerepét, különösen a világjárvány idején; felhívja a Bizottságot, hogy a demográfiai kihívásokra, valamint az esetleges jövőbeni járványokra vagy egészségügyi kihívásokra tekintettel biztosítsa mobilitásukat a különböző tagállamok és régiók igényeinek kielégítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a helyi hatóságokkal szorosan együttműködve a rendes jogalkotási eljárás keretében dolgozzon ki az egészségügyi válsághelyzetekben és egyéb válsághelyzetekben a szabad mozgásra vonatkozó uniós szintű, tudományos alapokon nyugvó előírásokat, és szigorúan vizsgálja meg az ELA szerepét e tekintetben; felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem tették meg, hogy haladéktalanul erősítsék meg és hajtsák végre a háztartási alkalmazottakról szóló 189. sz. ILO-egyezményt; felhívja a tagállamokat, hogy hozzanak létre jogi kereteket, amelyek megkönnyítik a háztartási alkalmazottak és gondozók törvényes foglalkoztatását;

32. hangsúlyozza a szakmai oklevelek, képzések és képesítések elismerésére vonatkozó harmonizációs és kölcsönös elismerési eszközök Unió-szerte történő további alkalmazásának szükségességét, elkerülve a bürokráciát, valamint megkönnyítve a kereskedelmet és a közlekedést, az egyenlő bánásmód alapelvének tiszteletben tartásával és a tagállamok oktatási normái és jóváhagyási mechanizmusai szintjének csökkentése nélkül; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az átlátható mobilitást megkönnyítve és elősegítve mozdítsák elő és erősítsék meg a jelenlegi kölcsönös elismerési mechanizmusokat és foglalkoztatási mobilitási portálokat, mint például az Európai Foglalkoztatási Mobilitás Portálját (EURES), az Europass online platformot, valamint a készségek, kompetenciák, képesítések és foglalkozások európai osztályozási rendszerét (ESCO); felhívja különösen a tagállamokat, hogy a határokon átnyúló régiókban dolgozó utazó munkavállalók támogatása érdekében hozzanak létre határokon átnyúló partnerségeket; felhívja a tagállamokat, hogy könnyítsék meg a fogyatékossággal élő személyek Unión belüli mozgását, és sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a fogyatékosság közös európai meghatározásának a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezménnyel összhangban történő elfogadását és a fogyatékossági státusz tagállamok közötti kölcsönös elismerését;

33. úgy véli, hogy a közérdek, valamint a munkavállalók és/vagy a fogyasztók védelme érdekében az egyes szakmákhoz való hozzáférésre és azok gyakorlására, valamint a szolgáltatásokhoz való hozzáférésre és azok nyújtására vonatkozó nemzeti rendelkezések, gyakorlatok és szabályozások nem akadályozzák az egységes piac elmélyítését;

34. felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák az utazó munkavállalók képzéshez és átképzéshez való hozzáférését annak érdekében, hogy kezeljék a bizonyos ágazatokban megmutatkozó munkaerőhiányt, és támogassák a digitális átmenetet és az éghajlatsemleges gazdaságra való áttérést szolgáló intézkedéseket;

35. emlékeztet a tagállamok azon alapvető jogára, hogy meghaladják az európai uniós irányelvekben meghatározott minimumszinteket, ha ez nem teremt indokolatlan és aránytalan akadályokat;

36. aggodalommal veszi tudomásul a szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés nehézségeit és annak hiányát az utazó munkavállalók, és különösen a határt átlépő munkavállalók és a határ menti ingázók számára; hangsúlyozza az uniós szintű összehangolt fellépés fontosságát, de elismeri és üdvözli, hogy a tagállamok sikeres kétoldalú megállapodásokat írtak alá a szociális biztonsági jogok biztosítása érdekében valamennyi munkavállalóra vonatkozóan a munkavállalók és az önálló vállalkozók szociális védelemhez való hozzáféréséről szóló tanácsi ajánlásban foglaltak szerint; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák az utazó munkavállalók szociális jogait egészségügyi válság és egyéb válsághelyzetek esetén;

37. emlékeztet arra, hogy a jó munka- és foglalkoztatási feltételek versenyelőnyt jelentenek a vállalatok számára a szakképzett munkaerő vonzására; hangsúlyozza a formális és informális képzésbe és az egész életen át tartó tanulásba irányuló, a digitális és körforgásos gazdaságra való méltányos átállás támogatása érdekében történő vállalati beruházások fontosságát; hangsúlyozza, hogy a mesterséges intelligenciát, robotikát és kapcsolódó technológiákat alkalmazó vállalatok felelőssége, hogy valamennyi érintett munkavállaló számára megfelelő át- és továbbképzést biztosítsanak annak érdekében, hogy ez utóbbiak megtanulják, miként kell használni a digitális eszközöket, és miként dolgozzanak a kollaboratív robotokkal (kobotokkal) és más új technológiákkal, ezáltal alkalmazkodva a változó munkaerőpiaci igényekhez és megőrizve munkahelyüket; e tekintetben hangsúlyozza az európai szociális partnerek digitalizációról szóló keretmegállapodásának fontosságát; emlékeztet arra, hogy a fenti megállapodás vázolja a munkáltatóknak a munkavállalók tovább- és átképzésének biztosítására vonatkozó felelősségét, különösen a munkahelyek digitalizációjának fényében;

38. hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok közötti információszolgáltatás és -csere javítása, valamint a hatékony végrehajtás lehetővé tétele érdekében a munkavállalói mobilitással és a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos eljárások teljes körű digitalizációjára van szükség, beleértve a munkavállalóknak és a jövőbeli munkáltatóknak az alkalmazandó uniós jogszabályokkal kapcsolatban tanácsot adó egyablakos ügyfélszolgálat létrehozása révén is, amely digitálisan és fizikailag egyaránt az ELA-n belül működik; sürgeti a tagállamokat, hogy az európai munkavállalók mobilitási eljárásainak megkönnyítése érdekében teljes mértékben kötelezzék el magukat a közszolgáltatások, többek között a társadalombiztosítási intézmények digitalizációja mellett, biztosítva eközben a jogok hordozhatóságát és a szabad mozgással kapcsolatos kötelezettségek betartását; hangsúlyozza, hogy jobb statisztikai eszközöket kell létrehozni az európai munkaerőpiacokon tapasztalható strukturális munkaerőhiány mérésére, valamint a munkaerőpiacok igényei és a közöttük fennálló különbségek értékelésére; hangsúlyozza az EURES fontosságát, és külön felhívja a figyelmet arra, hogy a kiemelt ágazati és készségigények kielégítése és az álláskeresők új álláshelyek találásában való támogatása érdekében az EURES tevékenységeit össze kell kapcsolni a munkaerőpiaci igényekkel;

39. felhívja a Bizottságot, hogy legalább két évvel az ELA teljes körű működőképessé válását követően észszerű időn belül folytassa az ELA megbízatásának értékelését; sürgeti a Bizottságot, hogy az ELA munkájába és értékeléseibe vonja be a különféle munkaerőpiaci modellekről mély ismeretekkel rendelkező érdekelt feleket;

40. felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon jogalkotási keretet a távmunka feltételeinek EU-szerte történő szabályozására és a tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételek biztosítására;

41. felhívja a Bizottságot, a tagállamokat és a helyi hatóságokat, hogy működjenek együtt a szociális partnerekkel és az ELA-val a konkrét ágazati stratégiák megfogalmazásában, hogy ne csak elősegítsék és megkönnyítsék a munkavállalók önkéntes mobilitását, hanem megtervezzék és megvalósítsák a munkavállalók továbbképzéséhez és átképzéséhez szükséges támogató struktúrákat is, végrehajtva a vonatkozó közpolitikákat, valamint a munkavállalók képességeinek megfelelő magas színvonalú munkalehetőségeket biztosítva; hangsúlyozza, hogy a készségek és képesítések kompatibilitásának kölcsönös elismerése hozzáadott értékkel bír, amelyet a jelenlegi elismerési mechanizmusok - például az EURES foglalkoztatási mobilitási portál, az Europass online platform és az ESCO osztályozási rendszer - támogatnak;

42. aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a munkavállalóknak és a munkáltatóknak a munkaerő és a szolgáltatások mobilitásával kapcsolatos információkhoz való hozzáférése továbbra is kihívást jelent; megjegyzi, hogy a foglalkoztatási feltételekkel és a kollektív szerződésekkel kapcsolatos információk, amelyeket egyetlen hivatalos nemzeti weboldalon tesznek elérhetővé, nagyon gyakran korlátozott jellegűek, és csak néhány nyelven érhetők el; ezért felhívja a Bizottságot, hogy javítsa az információkhoz való hozzáférést a hivatalos nemzeti weboldalak egységes sablonjának létrehozásával;

43. sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a szociális biztonsági rendszerek megfelelő koordinálását, többek között a 883/2004/EK rendelet felülvizsgálata és a jogok hordozhatóságának megerősítése révén, különös figyelmet fordítva a fogyatékossággal élő személyek társadalombiztosítási juttatásainak hordozhatóságára; hangsúlyozza, hogy a digitalizáció megkönnyítheti az mkkv-k határokon átnyúló működését, miközben biztosítja a tisztességes mobilitás szabályainak szigorú betartását is; hangsúlyozza az előzetes értesítés és az A1-es igazolások alkalmazásának fontosságát a munkavállaló határokon átnyúló megbízatásának megkezdése előtt;

44. hangsúlyozza, hogy a munkavállalói mobilitásra vonatkozó uniós jogszabályok végrehajtásának biztosítania kell az egyenlő bánásmód elvét, a megkülönböztetésmentesség elvét és a munkavállalók védelmét, valamint csökkentenie kell a szükségtelen adminisztratív terheket;

45. felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a védelem hiányosságait és fontolja meg a munkaerő-kölcsönzés keretében történő munkavégzésről szóló 2008/104/EK irányelv felülvizsgálatának szükségességét a kölcsönmunkaerő tisztességes munka- és foglalkoztatási feltételeinek biztosítása érdekében;

46. hangsúlyozza, hogy a megváltozott munkaképességű munkavállalók továbbra is számos akadállyal szembesülnek, amelyek megnehezítik vagy lehetetlenné teszik számukra, hogy teljes mértékben kihasználhassák a szolgáltatások szabad mozgását; felhívja a tagállamokat, hogy haladéktalanul hajtsák végre az (EU) 2019/882 irányelvet (európai akadálymentesítési irányelv) a megváltozott munkaképességű munkavállalók előtt álló akadályok hatékony felszámolása, továbbá az akadálymentes szolgáltatások elérhetőségének, valamint a szolgáltatásnyújtási feltételek megfelelőségének biztosítása érdekében; kiemeli egy teljesen akadálymentes egységes piac megvalósításának alapvető fontosságát, amely biztosítja a megváltozott munkaképességű munkavállalókkal szembeni egyenlő bánásmódot, valamint gazdasági és társadalmi integrációjukat;

47. utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.