A jogszabály mai napon ( 2022.08.11. ) hatályos állapota.

Az Európai Unió joganyaga kizárólag az Európai Unió Hivatalos Lapjának elektronikus kiadásában megjelent változatban tekinthető hivatalosnak és hitelesnek. A Jogtár termékcsalád európai jogi dokumentumainak forrása az Európai Unió Kiadóhivatala, valamint a Hivatalos Lap magyar nyelvű változatának elektronikus kiadása. © Európai Unió, 1998-2022, https://eur-lex.europa.eu/

AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG (2022/C 194/04) VÉLEMÉNYE

az új idősgondozási modellről: a Covid19-világjárvány tanulságairól * 

(saját kezdeményezésű vélemény)

Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA

Felkérés: 2021.3.25.
Jogalap: eljárási szabályzat 32. cikk (2) bekezdés
saját kezdeményezésű vélemény
Illetékes szekció: „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció
Elfogadás a szekcióülésen: 2021.12.16.
Elfogadás a plenáris ülésen: 2022.1.19.
Plenáris ülés száma: 566.
A szavazás eredménye:
(mellette/ellene/tartózkodott) 241/3/3

1. A vélemény célkitűzései és témája: az idősek és különösen az eltartottak gondozása

1.1. E saját kezdeményezésű vélemény célja, hogy elemezze a 65 évnél idősebb, csökkent autonómiájú vagy eltartott személyek különösen bentlakásos intézményekben történő, tartós ápolásával-gondozásával kapcsolatos különböző modelleket, megvizsgálja, hogy a Covid19-világjárvány hogyan hatott a tagállamokban működő különböző - intézményesített, otthoni vagy más típusú - gondozási modellekre, következtetéseket vonjon le, és a feltárt hiányosságoknak megfelelő, összehangolt intézkedéseket szorgalmazzon mind európai, mind tagállami szinten.

1.2. A várható élettartam hosszabbodása egyszerre jelent kihívást és lehetőséget demográfiai, társadalmi, gazdasági és lakhatási szempontból, valamint az olyan alapvető jogok tiszteletben tartása vonatkozásában, amelyek nem csak az idősgondozással kapcsolatosak. Ez a kihívás a méltó, önálló, aktív és egészséges időskorral kapcsolatos más kérdésekhez is kapcsolódik. Ezzel a sokrétűbb megközelítéssel azonban másik EGSZB-véleményekben kellene részletesebben foglalkozni.

2. Következtetések és ajánlások

A gondozási modellekről

2.1. Az EGSZB véleménye szerint a tartós ápolás-gondozást *  igénylő idős emberek gondozását kiemelten kell kezelni, és a demográfiai átmenet keretében, az uniós politikák kidolgozásakor központi elemnek kell tekinteni. Ez különösen azért fontos, mert 2050-re - a világjárvány előtti adatok szerint - a lakosság több mint egynegyede 65 év feletti lesz, a 80 év felettiek száma pedig megduplázódik.

2.2. Az EGSZB egy, az idősek gondozásával foglalkozó európai megfigyelőközpont létrehozását javasolja, amely többek között a következő célokat szolgálná: elegendő statisztikai adat gyűjtése; a bevált gyakorlatok összevetése a különböző tagállami modellek körében; a nemzeti rendszerek strukturális hiányosságainak feltárása a segítségnyújtási és finanszírozási igények fedezésére szolgáló kapacitás tekintetében; technikai segítségnyújtás az idősgondozásról szóló harmadik jelentés kidolgozását, a szociális jogok európai pillérére vonatkozó cselekvési terv végrehajtását, valamint a - többek között az idősekre irányuló - tartós ápolás-gondozásra vonatkozó európai stratégia kidolgozásához való hozzájárulást szolgáló közösségi politikai iránymutatások elfogadásához. Mindemellett fokozott erőfeszítéseket kell tenni arra, hogy segítsék és motiválják az időseket arra, hogy minél hosszabb ideig aktívak és önállóak maradjanak, és megőrizzék fizikai és mentális egészségüket.

2.3. A hosszú életű és egészséges társadalom és a generációk közötti uniós szolidaritási paktum alapjainak megteremtése kapcsán az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen egy olyan, középtávra szóló és átfogó megközelítéssel rendelkező stratégiai keret létrehozása, amely választ ad az idősgondozás területén az EU-ban jelentkező kihívásokra. A világjárvány igazolta az előrejelzés, a koordináció és a tervezés hiányosságait olyan területeken, amelyek az alapvető közösségi szolgáltatásokat (például az egészségügy vagy a szociális szolgáltatások) és az orvosbiológiai kutatási politikákat érintik. Ezeket a hiányosságokat mielőbb orvosolni kell.

2.4. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottság új európai gondozási stratégia létrehozására irányuló kezdeményezését. Sürgeti továbbá, hogy ezt a lehető leghamarabb hajtsák végre, előkészítése során pedig egyeztessenek az európai konzultatív intézményekkel, illetve használják az európai szociális párbeszéd különböző szintjeit, figyelembe véve a felek által jóváhagyott megállapodásokat. Emellett civil párbeszédet kellene folytatni az idős embereket képviselő európai civil társadalmi szervezetekkel (többek között az AGE Platform Europe-pal és különböző tagjaival), nem zárva ki ezzel azt, hogy a következő években kidolgoznak egy európai idősügyi stratégiát az EU-ban. Emellett az EGSZB azt javasolja, hogy a demográfiai kérdés jelentőségére való tekintettel az Európa jövőjéről szóló konferencia stratégiai vitatémái között szerepeltessék az idősgondozás témáját. Ugyanakkor támogatja az európai egészségügy integrációjának előtérbe helyezését, beleértve az idősek tartós ápolását-gondozását is.

2.5. Azt is javasoljuk, hogy az EGSZB-n belül hozzanak létre egy olyan ad hoc csoportot a jelenlegi mandátumidőszak idejére, amely - az EP demográfiai kihívásokkal foglalkozó közös munkacsoportjával összehangolt módon - különféle kezdeményezéseket hajtana végre az idősek gondozásával, az öregedéssel és a hosszú élettartam jelentette kihívásokkal, valamint egyebek mellett az ENSZ öregedésről szóló, 2022-re tervezett világértekezletével kapcsolatban.

2.6. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a szociális jogok európai pillérének megvalósítására vonatkozó cselekvési terv keretében rövid időn belül dolgozzák ki az idősgondozással kapcsolatos elveket.

2.7. Az EGSZB véleménye szerint a tartós ápolást-gondozást szerepeltetni kell az úgynevezett „stressztesztekben”, amelyeket a határokon át terjedő súlyos egészségügyi veszélyekről szóló uniós rendelet határoz meg.

2.8. A világjárvány hozzájárult ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek az idősgondozási modellekre jellemző elvi, strukturális és funkcionális hiányosságok, legyen szó bentlakásos intézményekben, otthoni gondozási szolgáltatások keretében, családon belüli vagy hivatásos gondozók útján történő gondozásról.

2.9. A 27 tagállam és az EU által ratifikált, a fogyatékossággal élő személyek méltóságáról és emberi jogairól szóló egyezmény 12. cikkével összhangban szükségesnek tartjuk, hogy a tagállamok meghozzák vagy frissítsék az idősek támogatására és autonómiájának védelmére vonatkozó törvényeiket, valamint hogy a szociális védelmi rendszereken belül olyan védelmi ágakat fejlesszenek ki, amelyek a megelőzéssel, az autonómia elvesztésével és az idősek önrendelkezésével foglalkoznak. A mindenki számára elérhető szociális védelem és más szociális jogok - például a munkanélküliségi biztosítás, a családvédelem, a lakáshoz jutás vagy az eltartottak gondozása - logikáját követve az EGSZB úgy véli, hogy a jóléti állam pilléreinek kidolgozása során garantálni kell az idősek autonómiáját, méghozzá egyenlő feltételek mellett, szubjektív és állampolgári jogként elismerve azt.

2.10. A Covid19 igazolta, hogy az elégtelen kínálat, és főként a hozzáférési problémák miatt az európai polgárok és családjaik nagy része nem tud élni a minden idős ember számára elérhető színvonalas és megfizethető tartós ápolás-gondozás lehetőségével. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak kiemelt figyelmet kell fordítaniuk azokra a csoportokra, akik különböző okokból nem tudják igénybe venni a szükséges gondozást.

2.11. Az EGSZB azt javasolja, hogy a szóban forgó nemzeti politikák és normák kialakítása és előmozdítása érdekében az Európai Bizottság dolgozzon ki javaslatokat az előrejelzéssel, a megelőzéssel és az idősek önállóságvesztésével kapcsolatban, hogy azokat beépítsék az egészségügyi stratégiába és az idősek önálló életviteléről szóló, az európai fogyatékosságügyi stratégián alapuló jövőbeli iránymutatásokba.

2.12. A világjárvány során az idősekkel kapcsolatban beszűkült, lebecsülő, sőt megkülönböztető szemléletet tapasztaltunk. Nem az idősgondozás a probléma, hanem annak elmaradása.

2.13. Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU - a korábbi EGSZB-véleményekben, valamint az öreg kontinens elöregedéséről szóló európai parlamenti jelentésben megfogalmazott kérésnek megfelelően - a fogalmak tisztázása érdekében alkosson egységes fogalommeghatározást a függőségről és az autonómiájukat vesztett személyek gondozási igényéről, figyelembe véve, hogy a különböző országok eltérő megközelítéseket alkalmaznak, és szabadon dönthetnek szociális védelmi rendszereik kialakításáról. Az életkor nem identitási tényező, és nem minden idős ember függ a külső gondozástól vagy szorul rá arra, továbbá a fogyatékosságból fakadó függőség sem azonos az autonómiának az életkor előrehaladtával fellépő diszfunkciók okozta elvesztésével, bár az esetek jelentős százalékában a két körülmény egybeesik.

2.14. Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy az EU Alapjogi Chartájának 25. cikkében foglaltak értelmében az Európai Bizottság az idősek alapvető jogainak elismeréseként és a társadalomhoz való hozzájárulásuk kifejezéséül hirdesse meg az idősek európai évét.

2.15. Az Unió több országában panaszt tettek vagy pert indítottak a bentlakásos intézményeken belüli bánásmóddal vagy lehetséges erőszakos megnyilvánulásokkal, illetve az időskorúak alapvető jogainak megsértésével kapcsolatban. Ezért az EGSZB kéri, hogy az alábbiak érdekében érvényesítsék az európai szerződésekben és a tagállamok és az EU által ratifikált ENSZ-okmányokban szereplő elveket: az idősek alapvető jogainak és méltóságának biztosítása; az idősek döntéshozatalát segítő intézkedések létrehozása; valamint - bírósági és bíróságon kívüli - jogi védelmi intézkedések elfogadása az eltartott idősek gondozására irányuló szolgáltatásokra vonatkozóan. Hasonlóképpen érdemes megvizsgálni a jogi megbízott vagy mediátor funkciójának vagy egy ennek megfelelő funkciónak a létrehozását is (az érintett ország jogrendszerétől függően), melynek betöltője empátiával és az eltartottak érdekét nézve lép fel, ami néhány ország példájának elemzése alapján pozitív hatásokkal járhat. Ennek keretében az EGSZB az ENSZ javaslatainak megfelelően javasolja az idősek méltóságáról és jogairól szóló egyezmény jóváhagyásának támogatását.

A struktúrákról

2.16. A bentlakásos idősgondozás intézményi kereteinek általános megszüntetésére irányuló igény kielégítéséhez elő kell mozdítani az ellátásra szoruló idősek autonómiáját, függetlenségét, önrendelkezési képességét és társadalmi kapcsolatait. Ehhez közösségi szociális-egészségügyi erőforrásokat, sokkal strukturáltabb és hatékonyabb otthoni segítséget, valamint új lakhatási alternatívákat kell biztosítani számukra, például védett, felügyelt vagy közösségi lakásokat, az együttélést szolgáló lakóegységeket vagy a különböző uniós országokban meglévő más alternatívákat, az autonómiájuk csökkenése által érintett idősek szükségleteitől és preferenciáitól függően. A fokozottan gondozásra szoruló személyek esetében a hagyományos idősotthonok átalakítására van szükség, az „úgy élni, mint otthon” elve szerint. Továbbá orvosolni kell a világjárvány következtében meggyengült ellátórendszerek hiányosságait az európai strukturális és kohéziós alapok, a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz, valamint az EU egészségügyi programja („az EU az egészségért”) révén, az európai szemeszter részét képező finanszírozási ajánlások útján.

2.16.1. Az EGSZB kéri, hogy ennek érdekében a tagállamok használják fel az uniós strukturális alapokat és a helyreállítási alapokat ahhoz, hogy finanszírozást biztosítsanak a lakások átalakítására, az együttélést szolgáló lakóegységek létrehozására vagy a különféle típusú meglévő intézmények átalakítására, valamint a munkaerőbe és a szolgáltatásokba történő beruházásokra. Az említett kiigazításokat a legmagasabb szintű akadálymentesítési követelményeknek megfelelően kell végrehajtani, mind az épített környezet, mind pedig a kísérő digitális ökoszisztéma tekintetében.

2.17. Az EGSZB úgy véli, hogy a szociális gazdaságot (szövetkezetek, kölcsönös biztosító társaságok, egyesületek és alapítványok) mint az emberekre összpontosító ágazatot az innováció és az említett új modell felé való átmenet egyik kulcsszereplőjének és megvalósítójának kell tekinteni és akként kell támogatni.

Az eszközökről

2.18. Az elégtelen finanszírozás e kérdés központi hiányossága, amelyből aztán sok további fakad. Ez a tényező tagállamonként jelentősen eltér, a GDP 0,3 és 3,7%-a között mozog. Kétségtelen, hogy a finanszírozás a gondozásvédelem minden modelljével összefügg, de a közelmúltbeli válságokból származó politikáktól sem független, amelyek nagy hatást gyakoroltak rá.

2.19. Az EGSZB úgy véli, hogy az adósságválság következményeire tekintettel felül kell vizsgálni azokat a szabályokat, amelyek hozzájárultak ehhez a helyzethez, és hogy a társadalombiztosítási rendszereken belül elegendő állami finanszírozást kell biztosítani a létező igénynek megfelelő és minőségi szolgáltatások nyújtásához.

2.20. Több tagállam tapasztalatai alapján az EGSZB tisztában van azzal, hogy megfelelő szabályozásra van szükség a különféle idősgondozási kínálatra vonatkozóan, olyan közbeszerzési rendszerekkel, ahol nem az ár, hanem a szolgáltatás minősége a meghatározó.

2.20.1. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy azokban a tagállamokban, ahol ez megvalósítható, és figyelembe véve az egyes tagállamokban alkalmazott egyedi mechanizmusokat és eljárásokat, mind a helyek támogatott központok közötti elosztásához, mind a szerződés megújításához szabják feltételül a megfelelő létszámú személyzet meglétét, a munkavállalók folyamatos képzését és munkafeltételeik tiszteletben tartását, valamint az adókötelezettségek teljesítését.

2.20.2. Ugyanígy a köz-magán együttműködésnek és a magánszolgáltatásoknak a közszolgáltatásokhoz hasonlóan egyértelmű és eredményes értékelési, ellenőrzési és vizsgálati mechanizmusokkal kellene rendelkezniük, egyrészt a magánvagy támogatott központoknak szánt állami források követelményeként, másrészt pedig az idősek jogainak védelmére vonatkozó állami felelősség keretében.

2.21. Az EGSZB véleménye szerint megfelelően strukturált vitára van szükség, különböző szinteken és különböző szereplők között, hogy kezelni lehessen a mindenki számára elérhető idősgondozás finanszírozását, és azt nemcsak a költségek, hanem a beruházások szempontjából is elemezni kell. Ehhez figyelembe kell venni a különböző államok rendszereinek működését és a finanszírozási modelleket, valamint a finanszírozás fedezésének különböző lehetőségeit (állami, vegyes vagy egymást kiegészítő). Ennek az elemzésnek tartalmaznia kell azokat a megtakarításokat érintő pozitív externáliákat - mindig az életminőséget helyezve előtérbe -, amelyek egyebek mellett az új technológiák bevezetéséből, az aktív és egészséges idősödéssel kapcsolatos politikákba történő beruházásokból, illetve az egészségfejlesztésből és a betegségek megelőzéséből származhatnak.

2.22. Az EGSZB azt javasolja, hogy hozzanak intézkedéseket a gondozók megfelelő képzésének garantálására, szakosodott és intézményesített képzési utak kidolgozására a gondozó személyzet számára, valamint kössék az alapvető kompetenciákat igazoló hivatalos bizonyítványhoz azt, hogy valaki az idősekkel foglalkozó szociális ellátási szolgálatoknál dolgozhasson. Javasolja továbbá, hogy vezessenek be rendszereket az ilyen képesítések országok közötti elismerésére, illetve az Európai Szociális Alapból különítsenek el forrásokat az idősgondozók képzésre.

2.23. Az EGSZB véleménye szerint helyénvaló lenne, ha a gondozásban részt vevő uniós munkavállalók kérdését - minden lehetséges változatra kiterjedően - és a kollektív tárgyalásokhoz való jogot is szerepeltetnék az európai szociális párbeszédben, amelynek megvalósulása az európai szociális partnerek tevékeny időskorról és a nemzedékek közötti megközelítésről szóló önálló keretmegállapodásával (2017) már megkezdődött. A szociális párbeszédre a szövetségközi, a szövetségi és az ágazati (egyéni gondozás és szociális szolgáltatások) szférában is sort kell keríteni.

2.24. Az EGSZB a Tanács kérésével [COM(2013) 152 final] összhangban támogatja, hogy a tagállamok ratifikálják az otthon végzett munkáról szóló 1996. évi 177. sz. ILO-egyezményt, a háztartási alkalmazottak méltányos munkavégzéséről szóló, 2011. évi 189. sz. ILO-egyezményt, valamint a 189. sz. egyezményt kiegészítő 201. sz. ajánlást.

2.25. A technológiai változások is alapvető támogatást nyújthatnak az idősek ellátása során, bár az emberi munkát soha nem pótolhatják. Ilyen például a telemedicina vagy a távrehabilitáció, a szakmai képzés, a videohívásokon keresztül fenntartott szociális kapcsolatok stb. A további példák közé tartoznak az ágyba vagy a személyekre rögzített érzékelők, amelyekkel észlelhetők az életjelek vagy megelőzhetők az esések, továbbá az olyan infrastrukturális és az építészeti kialakítás, például az otthoni automatizálás, amelyekkel barátságos környezetet vagy mobilitási lehetőségeket lehet biztosítani az idősek számára.

2.25.1. Következésképpen az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az idősgondozásban érintett valamennyi fél jobban kihasználja a digitális technológiákból származó innovációkat, amit a strukturális alapok programjain keresztül lehetne ösztönözni. Az EGSZB ehhez hasonlóan azt javasolja, hogy a tartós ápolásra-gondozásra szoruló idősek számára biztosítsanak képzést a digitális technológiák terén.

2.26. Másrészt, és ellentétben olykor elhangzó érvekkel, a gondozásra szoruló idősek védelme nem ösz-szeegyeztethetetlen a fiatalokról való gondoskodással. Az EGSZB szerint küzdeni kell ez ellen a hibás felfogás ellen. Ahogy az ökológiai és digitális átállásnak együtt kell járnia a társadalmi átállással, úgy a demográfiai kihívásoknak és lehetőségeknek is egy generációk közötti paktumon kell alapulniuk. Ennek alapvető célja a mindenki számára elérhető, minőségi oktatáshoz, a szabályozott foglalkoztatáshoz és a tisztességes munkahelyekhez, valamint az általános szociális védelmi rendszerekhez való hozzáférés, ami különösen az európaihoz hasonló társadalmakban fontos, ahol a társadalmi paktum a generációk közötti szolidaritáson alapul. Ezért a generációk közötti együttműködési paktum a lényegi alapja az európai társadalmi szerződés megújításának. Sem a társadalom folyamatban lévő átalakulása, sem a világjárvány utáni újraindulás nem valósulhat meg a generációk közötti kapcsolat nélkül.

2.27. Az EGSZB véleménye szerint az időstámogatási és -gondozási politikákban és intézkedésekben mindenképpen széles spektrumú stratégiákat kellene kidolgozni, hogy: a) idejében felismerjük azokat a problémákat, amelyek később autonómiavesztést okozhatnak, előre jelezzük, megelőzzük és visszafordítsuk az autonómiavesztéshez és függőséghez vezető folyamatokat, illetve finanszírozást biztosítsunk mindehhez; b) késleltessük a függőség kialakulását az egészséges életmód és étrend, a testmozgás vagy a munkakörülmények segítségével; c) előre jelezzük egy-egy jelentős változás (munkanélküliség, válás, szakmaváltás és nyugdíjba vonulás) és a magány egészségre gyakorolt hatását; d) azonosítsuk a legsebezhetőbb személyeket, hogy konkrét helyzeteket kezeljünk (neurodegeneratív betegségek, depresszió és öngyilkossági kockázat, rákos megbetegedések stb.); e) kellően és tartósan finanszírozzuk az idősek gondozásáért való kollektív felelősséget; és f) kísérjük és támogassuk a gondozó családtagokat a szakmai élet és a gondozás összeegyeztetését szolgáló eszközök, képzés és intézkedések révén, figyelembe véve, hogy gondozói státuszukból adódóan az ő önállóságuk is csökkenhet, miközben nem szereztek jogosultságot védelmi intézkedésekre saját öregkoruk kapcsán.

3. Előzmények és háttér

Fejlemények

3.1. Az EU-ban évtizedek óta folynak viták az eltartott idősek gondozási szükségleteiről.

3.2. Több szempont alapján is fokozatosan módosult a tartós ápolás-gondozás kezdeti koncepciója. A pusztán ellátási szemlélet felől sikerült elmozdulni egy integráltabb, ember- és minőségközpontú, egyetemes egészségügyi és szociális szolgáltatásnyújtási szemlélet felé, amelynek a Tanács és az Európai Bizottság véleménye szerint három alapvető kritériumnak kell megfelelnie: mindenki számára, jövedelemtől vagy vagyoni helyzettől független hozzáférhetőség, az ellátás minősége, valamint az egészségügyi és szociális ellátórendszerek megfelelő finanszírozása.

3.3. A szociológiai változások hozzájárultak ennek az irányultságnak az erősítéséhez, ilyen volt például a népesség elöregedése, a függőségi helyzetben lévő vagy önállóságukból veszített időskorúak százalékos aránya, a mentális betegségek számának növekedése a korfa felső részein, a nők tömeges fizetett munkavégzése, az egyedül élők számának növekedése vagy a családmodellek megváltozása.

3.4. E változások hatására megkérdőjeleződött mind a szociális szolgáltatások ellátási jellege, mind pedig a család, elsősorban a nők központi szerepe a szóban forgó gondozásban, ami megteremtette az igényt - a nyugdíj, az oktatás, az egészségügy vagy az eltartás mellett - a jóléti állam újabb pillére: a szociális szolgáltatások iránt.

3.5. Azonban különösen az adósságválság és a megszorító politikák után, amelyek tagállamtól függően többek között költségvetési megszorításokat eredményeztek az egészségügyi és szociális szolgáltatások terén, a tagállamokban más-más formában megfigyelhető, hogy újból egyre inkább az ellátásra helyeződik a hangsúly, és egyre inkább előtérbe kerülnek a legsúlyosabb fokú függőségek vagy a kevesebb gazdasági erőforrással rendelkező személyek; a rendszer alapját egyre kevésbé képezi a családból való kiszakítás, miközben a gondozási szolgáltatások egyre inkább üzleti vállalkozás keretében valósulnak meg, közfinanszírozással vagy anélkül.

3.6. Mindennek hátteréül a tagállamokban eltérő mértékben az öregséginyugdíj-rendszerekre nehezedő nagyobb költségvetési nyomás, a tartós ápolás-gondozás iránti igény erőteljes növekedése, egyes tagállamokban a munkanélküliség fokozódása, a bizonytalan foglalkoztatás és gyakoribb szakmaváltások, valamint az szolgált, hogy a vállalati létszámleépítési tervekben mindenekelőtt az 50 év felettiek szerepelnek. Ez a helyzet azzal fenyeget, hogy határozott közpolitikai támogatás nélkül a jelenleginél alacsonyabb nyugdíjak és nagyobb egyenlőtlenségek várhatók az ellátáshoz való hozzáférés terén.

3.7. A másik központi szempont annak meghatározása, hogy az ellátást, a támogatást és az együttélést otthon vagy bentlakásos intézményekben kell-e biztosítani. Az érintettek többsége - sok felmérés szerint - otthon és saját közösségi környezetében kíván maradni.

3.8. Ez a preferencia egy gazdaságilag megalapozott strukturális igényre is reagál, amely a munkaerő bővülését is lehetővé teszi: az EU-ban a férfiak 3%-ával szemben a nők 25%-a állítja, hogy az időseket is érintő gondozási feladatai miatt nem vagy akarata ellenére csak részmunkaidőben tud dolgozni. Tekintettel arra, hogy a családok kisebbek, és a háztartás finanszírozása sok esetben - az egyszemélyes háztartásokat kivéve - nem fedezhető egyetlen fizetésből, a családi gondozás vállalása egyre inkább fenntarthatatlanná válik. Ha pedig nem akarjuk, hogy a gondozáshoz csak a legmagasabb jövedelműek férhessenek hozzá, akkor több finanszírozásra van szükség.

3.9. Ezért sürgősen fel kell hívni a figyelmet a minőségi és humánus ellátás befogadó rendszerének pozitív társadalmi és gazdasági hatásaira, kezdve annak megerősítésével, hogy az ellátási szolgáltatások finanszírozását nagy és sokrétű megtérülést hozó befektetésnek kell tekinteni. Csökkennek az elégtelen vagy hozzáférhetetlen ellátás negatív externáliái az egészségügyi és szociális kiadások tekintetében. Fejlődik a szociális dimenzió a családok támogatása, a munka és a magánélet egyensúlya, a többi családtagról való gondoskodás, az érzelmi támogatás, a szolidaritási tevékenységek, a történelmi emlékezet tekintetében. Gazdasági szempontból elősegíti munkahelyek millióinak megteremtését, az alacsony jövedelmű háztartások nagy százalékának finanszírozását, az adóbevételek és a fogyasztás növekedését, a megtakarítások leszármazottaknak való átadását, a fenntarthatóságot és a termelő vállalkozásokat. Az otthoni gondozás pedig általában nemcsak sokkal átfogóbb és személyre szabottabb, hanem olcsóbb is, mint a bentlakásos gondozás, bizonyos eseteket, például az önállóságukat nagymértékben elveszített idősek bentlakásos gondozását kivéve.

3.10. Az intézményi bentlakásos rendszerek és az otthoni gondozási formák lényegében az esetenként kis létszámú, bizonytalan szerződésekkel foglalkoztatott, a szükséges képzési támogatással nem rendelkező, szakmailag kevéssé elismert és alulfizetett, illetve (néhány országban nagy arányban) szabálytalanul foglalkoztatott gondozó személyzeten alapulnak. Ezért egyebek mellett fontos, hogy a szakképzés különböző szakaszaiban mindenképpen szerepeljenek az idősgondozással, ezen belül a függőséggel kapcsolatos képzési programok, megnyitva a kaput a duális képzés előtt.

A világjárvány hatásai és tanulságai

3.11. A világjárvány révén - nagyrészt az általa okozott károk miatt - még egyértelműbbé vált, hogy a népesség elöregedése milyen alapvető stratégiai kihívást jelent az EU és tagállamai számára. Ezen belül az önállóságukból veszített, függő helyzetbe került idősek gondozási igényeire is rávilágított. Az Európai Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság által a tartós ápolásról-gondozásról készített 2021. évi jelentés szerint 30 év múlva a 65 év felettiek száma valóban eléri a 130,1 milliót, ami 41%-os növekedés a jelenlegi számokhoz képest. Mivel az egészségesen várható élettartamhoz hasonlóan az életkor előrehaladtával növekednek a különféle fogyatékosságok előfordulása és a tartós ápolási-gondozási igények, a 27 tagú EU-ban várhatóan a 2019. évi 30,8 millióról 2030-ra 33,7 millióra, 2050-re pedig 38,1 millióra emelkedik azoknak a száma, akiknek szüksége lehet ilyen ellátásra.

3.12. Számos szempont járult hozzá a várható élettartam növekedésével kapcsolatos kihívásokkal kapcsolatos kollektív ismeretek növeléséhez. A Covid19-világjárvány okozta relatív halálozás magasabb volt, és ez elsősorban az idősekre, köztük a legkiszolgáltatottabbakra és a bentlakásos intézményekben élőkre koncentrálódott. A világjárvány alatt előítéletek és sztereotípiák alakultak ki az idősekkel kapcsolatban, az egészségügyi szűrések során diszkriminatív döntések születtek, és implicit vagy explicit kérdések merültek fel e csoport értékével és társadalmi hozzájárulásával kapcsolatban.

3.12.1. Hasonlóképpen a nyilvános vitában torz kép alakult ki a fiatalok és az „öregek” érdekeinek feltételezett ellentétéről. Nyilvánvalóvá váltak az idősgondozási modellek fogalmi, szerkezeti és funkcionális hiányosságai. Fokozódott az igény, hogy azok jobban összpontosítsanak a minőségi ellátáshoz való hozzáférésre és annak megfizethetőségére, valamint az idősek méltóságának és jogainak tiszteletben tartása, önálló életvitelük és társadalmi környezetük lehető legnagyobb mértékű megőrzése, valamint a szociális és egészségügyi szolgáltatások közötti koordináció biztosítása és finanszírozásuk garantálása iránt (az állami kiadások átlagosan az európai GDP 1,7%-át tették ki, ez 2050-re várhatóan megduplázódhat, ha az államok között felzárkózás valósul meg).

3.12.2. Napvilágra kerültek azok a hiányosságok is, amelyek a tartós ápolás-gondozás egyik alapvető pillérét érintik, vagyis a 6,4 millió főt foglalkoztató és 2030-ig várhatóan további 7 millió munkahelyet teremtő ágazatban alkalmazott gondozókat és más dolgozókat. Végül eddig példátlan módon hangsúlyt kapott a tartós ápolással-gondozással foglalkozó nem hivatásos személyek hozzájárulása (és a nemek aránytalan képviselete az ágazat egészében), valamint az, hogy ki kell terjeszteni bizonyos összeegyeztetési, illetve e csoport védelmét célzó intézkedéseket. Ideje cselekedni.

3.13. Az, hogy nagyobb hangsúlyt kaptak a demográfiai kihívások és lehetőségek, valamint - e vélemény tartalmát illetően - az autonómiavesztés vagy a függőség miatt szükségesség vált idősgondozás, hozzájárult ahhoz, hogy az európai intézmények alapvető dokumentumokat dolgozzanak ki e kihívások, valamint e vélemény témája kapcsán.

3.14. Ezek között szerepel az Európai Bizottság idősödésről szóló zöld könyve, a szociális jogok európai pillérének cselekvési terve, az öreg kontinens elöregedéséről szóló európai parlamenti állásfoglalás, az idősödés szempontjának a közpolitikákban való általános érvényesítéséről szóló tanácsi jelentés és következtetések, az Európai Bizottság és a Szociális Védelmi Bizottság „Tendenciák, kihívások és lehetőségek az idősödő társadalomban” című jelentése, a Régiók Bizottságának „A gondozók és a gondozás jövőjére vonatkozó terv - Helyi és regionális lehetőségek egy európai kihívás kapcsán” című munkadokumentuma és különösen az Európai Bizottság elnökének, Ursula von der Leyennek az Európai Parlamentben az Unió helyzetéről tartott beszédében említett javaslata egy „új európai gondozási stratégiáról”.

3.15. A válság rávilágított arra, hogy az egész Unióban jobban meg kell ismerni ezt a kérdést. Hiányoznak az idősekre vonatkozó statisztikai adatok, több közös ismeretre van szükség a szociális védelem és gondozás modelljeiről, amelyek nagyon eltérőek a tagállamokban, össze kell gyűjteni és a tagállamokban terjeszteni kell a bevált gyakorlatokat, valamint meg kell vizsgálni az eltartott idős emberekkel szembeni megkülönböztetés és erőszak előfordulását, és ezt meg kell előzni. Röviden, e kérdés részletes és állandó nyomon követésére van szükség.

3.15.1. Ennek kapcsán meg kell jegyezni, hogy e vélemény célja - a különböző országokban fennálló helyzet elemzése és összehasonlítása - már több tanulmány és jelentés tárgyát képezte. Ilyenek például az Európai Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság jelentései, amelyek nem sokkal e vélemény kidolgozása előtt jelentek meg.

3.15.2. Amellett, hogy ezek a gondozási modellek sokféleségéről és a tagállamok közötti eltérő helyzetekről számolnak be, egybevágó tanulságokat is levonnak. A teljesség igénye nélkül ezek a következők: i. az otthoni, illetve az otthonihoz hasonló körülmények közötti ellátás előnyben részesítése; ii. jobb koordinációra van szükség a szociális és az egészségügyi szolgálatok között; iii. a gondozó személyzet több szempontból is alapvető szerepének elismerése, például a feketemunka feltárása; iv. a gondozási igények nincsenek kellő mértékben kielégítve; v. mindenképpen meg kell oldani az elégséges, elérhető és fenntartható finanszírozás kérdését; vi. küzdeni kell a részleges és az idősek elismerését és méltóságát semmibe vevő megközelítések ellen; vii. az informális gondozókra több figyelmet kell fordítani, jobban el kell ismerni, védeni és támogatni kell őket; viii. nincs elég statisztikai és szociológiai adat az idősekről; ix. az elemzésekben foglalkozni kell az érintett otthonában végzett ellátási és gondozási szolgáltatásokkal is; x. az idősgondozással kapcsolatos különböző szempontok közötti kölcsönhatások; xi. az ágazat jelentős nemi dimenziója; xii. létre kell hozni intézkedési/eljárási protokollokat, értékelési rendszereket és a gondozási modellekre vonatkozó szabályozási intézkedéseket.

3.16. A világjárvány hozzájárult ahhoz, hogy napvilágra kerüljenek az idősgondozási modellekre jellemző hiányosságok, legyen szó bentlakásos intézményekben, otthoni gondozási szolgáltatások keretében, családtagok vagy magángondozók által történő gondozásról.

3.17. Az említett hiányosságok abban mutatkoznak meg, hogy az ellátást mindenki igénybe veheti-e vagy sem; illetve a szolgáltatási kínálat diverzifikációjában és szétaprózottságában, a szolgáltatások hiányos szabályozásában, az irányítási szintek összehangolásának nehézségeiben, a szociális és egészségügyi szolgáltatások kombinálásának problémáiban, a szolgáltatások kereskedelmi jellegének fokozódásában, valamint abban, hogy megelőzési politikákra és intézkedésekre van szükség. Strukturális szempontból ezek ott jelentkezhetnek, ahol a gondozás - különösen a leginkább függő idősek esetében - emberközpontú ellátási formák helyett főként bentlakásos intézményekben koncentrálódik. Funkcionális szempontból jelentős részben a szűkös finanszírozást, a védelmet szolgáló anyagok hiányát, vagy a foglalkoztatás bizonytalanságát, a foglalkozási kockázatokat (beleértve a mentális egészséget), valamint a személyi állomány elégtelenségét, képzetlenségét, szakmai és munkahelyi elismertségének hiányát emelhetjük ki.

3.18. A Covid19 igazolta, hogy az európai polgárok nagy része számára nincs elegendő kínálat a minden idős számára nyújtandó és megfizethető tartós ápolási-gondozási lehetőségekből. Ebben az értelemben kiemelten fontos az olyan idősek számának meghatározása és a rájuk való odafigyelés, akik gondozásra szorulnak, de ehhez különböző okok miatt (férőhelyhiány, gazdasági költségek stb.) nem férhetnek hozzá. A 27 tagú EU-ban 2014-ben a súlyos önellátási nehézségekkel küzdő 65 év felettiek mindössze egyharmada vett igénybe házi gondozást. A tagállamok szociális védelmi modelljeit is ki kell igazítani, hogy ezeket az új igényeket könnyen elérhető, fenntartható, megfizethető és jó minőségű állami vagy támogatott szolgáltatásokkal lehessen kielégíteni.

3.19. Már a világjárvány előtt is erősen megkérdőjelezték az idősek bentlakásos intézményekben történő ellátását, utána viszont az elutasítás tovább nőtt, kivéve egyes nem önálló vagy erősen függő idősek esetében. A főbb hiányosságok a következők: a fertőzés nagyobb kockázata, a bentlakó elveszti a kontrollt saját élete felett, merev napirend, sokféle profilú bentlakó; korlátozott magánélet (általában két ember lakik egy szobában), a bentlakó vagy családtagjai alig vesznek részt a központok vezetésének ellenőrzésében, a családi és társadalmi kapcsolatok meggyengülése, valamint elszakadás a közösségi környezettől. Ugyancsak mindenképpen meg kell erősíteni a szóban forgó intézményekben lakó idősek jogait és kifejezett akaratát a méltóságukat és sajátos helyzetüket tiszteletben tartó gondnoksági formák segítségével, különösen a kognitív és mentális problémákkal küzdő idősek esetében.

3.20. Fel kell hívni a figyelmet arra is, hogy a saját otthonukban gondozott idősek nem részesülnek állandó gondozásban, elszigetelten élnek, nehezen férnek hozzá az alapvető szolgáltatásokhoz stb.

3.21. Általánosságban elmondható, hogy a világjárvány idején az idősekkel szemben sztereotip, sőt diszkriminatív attitűdök alakultak ki, pedig az öregedést nem problémának, hanem lehetőségnek kell tekinteni. Több országban panaszt tettek vagy pert indítottak a bentlakásos intézményen belüli bánásmóddal vagy az alapvető jogok lehetséges megsértésével kapcsolatban. Ez rávilágított arra, hogy tartós mechanizmusokat kell létrehozni az idősek jóllétének és jogainak biztosítására, így küzdve a csoportot érintő hátrányos megkülönböztetés ellen.

3.22. A világjárvány számos országban jelentős hiányosságokra világított rá a gondozó személyzet tekintetében, például: 1) munkaerőhiány, az ideiglenes és részmunkaidős szerződések magas aránya, a személyzet nagy fluktuációja, alacsony fizetések, kevés szakmai elismerés, a munkajogok hiánya, ideértve a munkanélküliséget vagy egyes esetekben a Covid19-fertőzés foglalkozási megbetegedésként való elismerését, sőt egyes országokban a munkavállalók jelentős százaléka szerződés nélkül, gyakran szociális jogok és társadalombiztosítási jogosultságok nélkül dolgozik; valamint 2) képzési és képesítési hiányosságok a gondozók (idősgondozó, gondozó vagy házi segítségnyújtó) esetében, akik a bentlakásos és otthoni gondozási szolgáltatások nyújtóinak túlnyomó többségét teszik ki * .

Kelt Brüsszelben, 2022. január 19-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Christa SCHWENG


  Vissza az oldal tetejére