Magyar

 

Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsának FF/085/2019. határozata

az ügyvéd felel alkalmazottja, megbízottja tevékenységéért

A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa, dr. ............................. ügyvéd (KASZ: ............................., iroda: ....................................................) fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2019. október 14. napján 2019.F.212/7. sz. alatt hozott határozata ellen dr. .......................................... alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. február 07. napján tartott tárgyalásán a következő

határozatot

hozta:

A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanács a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2019.F.212/7. sz. határozatát helybenhagyja.

Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.

A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.

A határozat jogerős.

A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.

Indokolás

I.

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa (továbbiakban: elsőfokú fegyelmi tanács) 2019.V.212/7. (2019.V.257) szám alatt hozott határozatával dr. ............................................. budapesti ügyvédet (továbbiakban: eljárás alá vont ügyvéd) egy rendbeli folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi végség elkövetése miatt 100 000, azaz Százezer forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az elsőfokú fegyelmi tanács 40.000 Ft (azaz Nyolcvanezer forint) átalányköltség megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet.

A lefolytatott fegyelmi eljárás alapján az elsőfokú Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást állapította meg:

A bejelentő, K..... I..... J......né, megbízása alapján az eljárás alá vont ügyvéd látta el a bejelentő védelmét a ............................. Járásbíróság előtt ............................................. B..................... számon indult, majd fellebbezés folytán az ............................. Törvényszék előtt .....Bf......2017. számon jogerősen befejeződött büntetőügyben.

A bejelentő képviseletében és megbízásából az eljárás alá vont ügyvéd a jogerős ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyet a Kúria Bfv.............................. . számon elutasított.

2018. január 22-én a bejelentő meghatalmazást adott az eljárás alá vont ügyvédnek, hogy képviseletében alkotmányjogi panaszt terjesszen elő. A megbízásban foglaltaknak eleget téve az eljárás alá vont ügyvéd alkotmányjogi panaszt terjesztett elő az Alkotmánybíróság előtt, amely az Alkotmánybírósághoz 2018. október 11-én érkezett. Az Alkotmánybíróság részéről annak főtitkára IV/...../2018. szám alatt tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy indítványát kiegészítheti, jelezve, hogy érdemi alkotmánybírósági eljárás megindítására csak akkor van lehetőség, ha hiánypótlása maradéktalanul megfelel az Abtv. 52. § (1b) bekezdésében foglaltaknak.

A hiánypótlási felhívást az eljárás alá vont ügyvéd képviseletében - mint postai küldemények átvételére jogosult meghatalmazott - S..... N..... vette át. A meghatalmazott elmulasztotta a hiánypótlási felhívásról tájékoztatni az eljárás alá vont ügyvédet, így az eljárás alá vont ügyvéd a hiánypótlásnak nem tudott eleget tenni. Erre tekintettel az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette, és erről az elsőfokú bíróságot 2019. január 17-én tájékoztatta.

A tudomásszerzés hiányában az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentőt sem tájékoztatta az ügy állásáról, így a bejelentő az Alkotmánybíróságtól szerzett tudomást mind a hiánypótlási felhívásról, mind az eljárás megszüntetéséről.

A Fegyelmi Tanács a fenti tényállást a panaszbeadvány és mellékletei, az eljárás alá vont ügyvéd igazoló jelentése és mellékletei, valamint S..... N..... írásbeli nyilatkozata, és az eljárás alá vont ügyvéd előadása alapján állapította meg.

Az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívásának sorsáról S..... N..... írásban tett nyilatkozatot, amely az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatával összhangban állt. A Fegyelmi Tanács további bizonyítás lefolytatása nélkül valónak fogadta el azt az előadást, amely szerint az eljárás alá vont ügyvéd értesítését a meghatalmazott mulasztotta el, miután ez a fegyelmi felelősség megítélését érdemben nem befolyásolta.

Egyebekben a tényállás okiratok - az Alkotmánybíróság hiánypótlási felhívása, átvételt igazoló tértivevény alapján - megállapítható volt, illetve arra az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő egyező előadást tett.

Az elsőfokú fegyelmi eljárásban a fegyelmi biztos az összefoglaló jelentésben foglaltakat részben tartotta fenn. Változatlanul az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta az írásbeli megbízási szerződés készítésének hiányát, és a hiánypótlási felhívás elmulasztását, de nem tartotta fenn határozatát a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása tekintetében. Megítélése szerint a hiánypótlás elmulasztása tekintetében az elkövetés gondatlan, míg a megbízási szerződés írásba foglalása elmulasztásának tekintetében szándékos. Mindezek alapján 1 rendbeli szándékos folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség megállapítására tett indítványt. Enyhítő körülményként kérte értékelni a fegyelmi felelősség elismerését, továbbá azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellenérték nélkül fejtett ki színvonalas védői munkát, valamint az eljárás alá vont ügyvéd makulátlan fegyelmi előéletét. Súlyosító körülményként kérte értékelni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megfosztotta az ügyfelet a jogorvoslattól. Pénzbírság kiszabását indítványozta, mértékét a törvényi minimum közelében kívánta megállapítani, indítványt tett a pénzbírság végrehajtásának felfüggesztésére. Végül indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd eljárási költségben történő marasztalását.

Az eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson tett nyilatkozatával fegyelmi felelősségét elismerte a megbízási szerződés készítésének elmulasztásában, valamint a hiánypótlás elmulasztásában is. Osztotta a fegyelmi biztos álláspontját a gondatlan elkövetés tekintetében a végindítvánnyal egyetértett.

A törvényi kötelezettség ellenére megbízási szerződés nem készült. Az elsőfokú fegyelmi tanács határozatában ugyanakkor kifejtette, hogy pusztán emiatt fegyelmi felelősség megállapításának nem lett volna helye. E körben fegyelmi felelősséget a Fegyelmi Tanács akkor állapít meg, ha ugyanazon megbízás keretein belül az ügyvéd más kötelezettségszegést is megvalósít.

Nem osztotta az elsőfokú fegyelmi tanács a fegyelmi biztos és az eljárás alá vont ügyvéd álláspontját a hiánypótlás elmulasztásának gondatlansága tekintetében. Az ügyvéd gondos és szakszerű eljárásának egymással teljesen egyenrangú feltétele a postai küldemények átvételéről való gondoskodás, a megbízó tájékoztatása a postai küldeményről, valamint a megbízás alapján az ügy érdemi intézése.

A fegyelmi felelősség megállapítása szempontjából közömbös, hogy a gondos és szakszerű eljárás mely fázisban szenved csorbát. Nem minősülhet másként annak az ügyvédnek a magatartása, aki megfeledkezik a hiánypótlás teljesítéséről, vagy az ügyfél tájékoztatásáról, mint azé az ügyvédé, aki - ellenőrzési kötelezettségének elmulasztásával - maga teremt olyan helyzetet, hogy a hiánypótlási felhívásról ne szerezzen tudomást. E körben különös figyelemmel kell lenni arra, hogy a postai meghatalmazott az ügyvéd helyett jár el, úgy kell tekinteni, mintha a küldeményt maga az ügyvéd vette volna át. Ezért a meghatalmazott esetleges mulasztása úgy minősül, mintha maga az ügyvéd mulasztott volna. A fegyelmi bizottság gyakorlatában a törvényes kötelezettség negligálása szándékos fegyelmi vétség megállapítását vonja maga után.

Azt a körülményt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem szerzett tudomást a hiánypótlási felhívásról, a fentiek szerint nem a fegyelmi felelősség megállapítása, hanem a büntetés kiszabása körében kellett értékelni.

Az elsőfokú fegyelmi tanács osztotta a fegyelmi biztos álláspontját abban a tekintetben, hogy a tájékoztatási kötelezettség elmulasztása miatt az eljárás alá vont ügyvédet fegyelmi felelősség nem terheli, miután az a tudomásszerzés hiányának egyenes - az eljárás alá vont ügyvéd által már nem befolyásolható - következménye. Miután a hiánypótlási felhívás elmulasztásának fegyelmi értékelése fentebb már megtörtént, külön fegyelmi vétség megállapítása e körben érdemben ugyanazt a magatartást értékelné kétszer.

Az elsőfokú fegyelmi tanács a fegyelmi biztossal egyezően enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd korábban kifejtett színvonalas védői munkáját, és makulátlan fegyelmi életét. Súlyosító körülményként értékelte a folytatólagosságot. Miután tényként kellett megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mulasztása következtében a bejelentő elesett egy rendelkezésre álló jogorvoslati lehetőségtől, a pénzbírság összegének kiszabása - az ügy tárgyi súlyára tekintettel - nem volt mellőzhető, az enyhítő körülmények túlsúlyára tekintettel az elsőfokú fegyelmi tanács a gyakorlata szerinti legkisebb összegben állapította meg.

Tekintettel arra, hogy az elsőfokú fegyelmi tanács az ügyvéd felelősségét megállapította, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) 142. § (2) bekezdése alapján kötelezte az eljárási költségek megfizetésére. Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az eljárás teljes szakaszában érdemben együttműködött, továbbá fegyelmi felelősségét elismerte, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy az ügy egyetlen tárgyaláson eldönthető legyen. Ezt méltányolva a Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FE) 40.2. a) pontja alapján fizetendő 80.000 Ft átalányköltséget 50%-kal mérsékelve 40.000 Ft megfizetésére kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet.

Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést jelentett be. Kérte az elsőfokú határozat megváltoztatását és a fegyelmi vétség alóli felmentését. Ebben felelősségét nem ismerte el.

Az ügyben a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa indítványt terjesztett elő, amelyben kérte az elsőfokú fegyelmi határozat helybenhagyását azzal, hogy kérte az elsőfokú határozat harmadik oldalán az indokolás megváltoztatását, annak mellőzését, mert a megbízási szerződés írásba foglalása elmaradása önmagában véve fegyelmi vétség, független attól, hogy más cselekményben az ügyvédi felelősséget megállapították-e vagy nem.

Az ügyben a másodfokú fegyelmi tanács 2020. február 7-én tárgyalást tartott, amelyen megjelent az eljárás alá vont ügyvéd, és a Fegyelmi Főbiztos. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezését, illetve a Fegyelmi Főbiztos indítványát fenntartotta.

A másodfokú fegyelmi tanács részben elfogadva a Fegyelmi Főbiztos indítványát, úgy ítélte meg, hogy az elsőfokú határozat helyesen állapította meg a tényállást, abból a megfelelő következtetéseket vonta le, illetve a jogszabály előírásokat is megfelelően alkalmazza. A másodfokú fegyelmi tanács hangsúlyozza, hogy az ügyvéd köteles gondoskodni az iratok átvételére megfelelő megbízottra és a megbízott tevékenységéért ugyanúgy felel, mind Ő maga, annak tevékenységéért felelősséggel tartozik. Tehát az elsőfokú fegyelmi határozat megalapozott.

A másodfokú tanács a Fegyelmi Főbiztosnak az ügyvédi megbízásra vonatkozó indítványával nem tudott foglalkozni, tekintve, hogy e tekintetben fellebbezés nem került bejelentésre.

A másodfokú fegyelmi eljárás az Üttv. 208. § 22. bekezdése alapján került lefolytatásra.

Az elsőfokú határozat helybenhagyásra az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján illetve FE. 35.2. pontja alapján került sor.

A bírósági út igénybevételére vonatkozó rendelkezést az Üttv. 139. §, illetve a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) rendelkezései tartalmazzák.

A Másodfokú Fegyelmi Tanács határozata a költségekről az Fe. 40.2 c) pontja alapján rendelkezett.

A határozat jogerős és 2020. április 28. napján végrehajtható.