Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2010.F.284/40. határozata

büntetőeljárásról (csalás, közokirat-hamisítás)

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban 2022. szeptember 19. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd 3 rendbeli szándékos és 3 rendbeli gondatlan fegyelmi vétséget valósított meg, ezért kizárás fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek időtartama 3 év.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy a 20.000 Ft, azaz Húszezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara 10900011-00000007-20950113 számú bankszámlájára az ügyszámra történő hivatkozással.

Indokolás

A Rendőr-főkapitányság a 2010. július 22-én érkezett értesítésében 1 rb., a Btk. 318. § (1) bek.-be ütköző és a (7) bek. b) pont szerint minősülő különösen nagy értékre, üzletszerűen, bűnszervezetben elkövetett csalás megalapozott gyanúja, 5 rb. a Btk. 274. § (1) bek. c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettének okán eljárás alá vont volt ügyvéd 2010.07.15-én foganatosított gyanúsítotti kihallgatásáról értesítette a Budapesti Ügyvédi Kamara Elnökét.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke 2010. július 23-án elrendelte az előzetes vizsgálati eljárást, melyről a fegyelmi főmegbízott az eljárás alá vont volt ügyvédet 2010. augusztus 6-án értesítette, egyben felhívta a bejelentés alapjául szolgáló jegyzőkönyv csatolására és észrevételének megtételére. Az eljárás alá vont volt ügyvéd megtette nyilatkozatát, melyben kérte az eljárás felfüggesztését a büntető eljárás jogerős befejezéséig, egyebekben tagadta, hogy bűncselekményt követett el. A Budapesti Ügyvédi Kamara Elnöke a fegyelmi eljárást 2010. szeptember 28-án elrendelte.

A Fegyelmi Tanács 2010. október 10-én kelt határozatával a fegyelmi eljárást felfüggesztette a büntető eljárás jogerős befejezéséig. A Főügyészség vádirata 2011. január 18-án érkezett a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben az eljárás alá vont volt ügyvédet, mint XXI. r. vádlottat 1 rb., a Btk. 318. § (1) bek.-be ütköző és a (7) bek. b) pont szerint minősülő és büntetendő, üzletszerűen elkövetett különösen nagy kárt okozó csalás bűntettének kísérletével, mint bűnsegédet és 5 rb., a Btk. 274. § (1) bek. c) pontjába ütköző és aszerint minősülő közokirat-hamisítás bűntettével, mint tettest vádolta.

A 2011. február 14-re tűzött tárgyaláson való megjelenés alól az eljárás alá vont volt ügyvéd kimentette magát egészségi állapotára hivatkozással és orvosi igazolással alátámasztott módon. A Fegyelmi Tanács által hozott határozattal az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységének gyakorlását és a fegyelmi eljárást az ellene indult büntető eljárás jogerős befejezéséig, illetve az I. fokú felmentő ítéletig felfüggesztette. Az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezése folytán a Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa a 2011. július 15-én kelt határozatával az I. fokú határozatot helyben hagyta.

A határozat felülvizsgálata tárgyában az eljárás alá vont volt ügyvéd benyújtott keresetét a Törvényszék a 2012. március 4-én kelt ítéletével elutasította, a Magyar Ügyvédi Kamara alperes részére 25.000 Ft perköltség fizetésére kötelezte az eljárás alá vont volt ügyvédet, mint felperest.

Az eljárás alá vont volt ügyvéd keresetében kérte a Fegyelmi Tanács határozatának felfüggesztését. Ezt a kérelmet a Törvényszék végzésével elutasította, az Ítélőtábla az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezése folytán hozott végzésével helyben hagyta. A Kúria az eljárás alá vont volt ügyvéd felülvizsgálati kérelme folytán ítéletével a Törvényszék ítéletét hatályában fenntartotta. Indokolásában kifejtette, hogy az alperes fegyelmi tanácsa az Üt. 54. § (1) bek. a) pontja értelmében helyesen rendelkezett a tevékenység és a fegyelmi eljárás felfüggesztése tárgyában, miután a törvény rendelkezésének szövegezéséből egyértelmű, hogy kógens előírást tartalmaz, alkalmazása kötelező, az alperesnek mérlegelési lehetősége és jogköre e tekintetben nincs. Tényként állapította meg az ítélet, hogy a felperessel (az eljárás alá vont volt ügyvéddel) szemben szándékos bűncselekmény elkövetése miatt vádemelés történt és a bűncselekmények büntetési tétele 5 évi szabadságvesztésénél súlyosabb. Ebből következően nincs vizsgálódási, mérlegelési, vagy bizonyítási kötelezettsége és terhe sem a fegyelmi tanácsoknak, sem a bíróságoknak, sem az eljárás alá vont volt ügyvédnek.

A Törvényszék a Budapesti Ügyvédi Kamarának megküldött 2019. január 23-án kelt ítélete szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd bűnösségét bűnsegédként elkövetett csalás bűntettének kísérletében, és 5 rb. bűnsegédként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettében állapította meg, és ezért – halmazati büntetésül – 1 év szabadságvesztés főbüntetésre és 3 év ügyvédi hivatás gyakorlása foglalkozástól eltiltás mellékbüntetésre ítélte. Megállapította az ítéletben, hogy a szabadságvesztés végrehajtási fokozata börtön, a szabadságvesztés végrehajtását a bíróság három évre felfüggesztette. A börtönbüntetés esetleges végrehajtásának elrendelése esetén a terhelt a büntetés fele részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

Az Ítélőtábla a 2021. október 14-én kelt ítéletével többek között az eljárás alá vont volt ügyvédre vonatkozó elsőfokú ítéleti rendelkezést megváltoztatta és a terhére megállapított bűncselekményeket bűnsegédként elkövetett csalás bűntett kísérletének, 2 rb., társtettesként elkövetett közokirat-hamisítás bűntettének, 3 rb. gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás vétségének minősítette. Az ügyvédi foglalkozástól eltiltásra történő elítélést mellőzte, a kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának próbaidejét 2 évre enyhítette.

A Kúria a 2022. május 9-én kelt végzésével az eljárás alá vont volt ügyvéd felülvizsgálati indítványát elutasította. Indokolásában arra hivatkozott, hogy a felülvizsgálati indítvány a törvény szerint kizárt, ugyanis kifejezetten az alapügyben eljárt bíróságok bizonyítékértékelő tevékenységének helyességét támadta azzal, hogy vitatta az okirati bizonyítékok és tanúvallomások mikénti felhasználását, a lehallgatási hanganyag mérlegelését, saját bizonyítási indítványainak elutasítását. Mindezen keresztül az eljárás alá vont ügyvéd a tényállást sérelmezte és a cselekmények minősítését vitatta, ami a felülvizsgálati eljárásban kizárt.

A jogerős ítélet tényállása szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd különféle gazdasági társaságok által kötött valótlan tartalmú szerződéseket szerkesztett és ellenjegyzett. Ennek keretében gazdasági társaságok üzletrészeinek átruházásához nyújtott segítséget okiratszerkesztés és a változások cégbejegyeztetése során, amely gazdálkodó szervezetek a későbbiekben tényleges gazdasági tevékenységet nem folytattak. Így az elkészített szerződések fiktívnek minősültek, ugyanis az új üzletrész tulajdonosok és tisztségviselőik szándékában sem állt a gazdálkodás. Egyebekben hitel felvételéhez biztosított okiratszerkesztéssel nyújtott segítséget abban történő közreműködéssel, hogy valótlan tartalmú adásvételi szerződés alapján tulajdonjogot bejegyezzen az ingatlan-nyilvántartás. Ugyancsak hitel felvételéhez való közreműködést biztosított valótlan szándékot leplező cégeljárás alapjául szolgáló okiratok összeállításával és a cégváltozás bejegyeztetésével, valamint valótlan tartalmú okiratokkal nyújtott segítséget jogtalan előny szerzéséhez. Ugyanakkor megállapította az Ítélőtábla, hogy az intellektuális közokirathamisítás gondatlan elkövetéséhez az elkövető elvárható figyelmének elmulasztása vezetett, ezért 3 rb. gondatlanul elkövetett közokirat-hamisítás vétségében marasztalta.

A jogerős ítélet tényállása szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd ellenjegyezte a [V] Kft és [X] Kft közötti adásvételi szerződést. Ebben valótlanul került rögzítésre, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédnél 138.000.000 Ft-ot ügyvédi letétbe helyezett az [X] Kft.

Mivel ez nem történt meg, a szerződés valótlan tartalmú. E szerződés alapján az eljárás alá vont volt ügyvéd azt is tudta, hogy az általa ellenjegyzett valótlan tartalmú adásvételi szerződés a [M] Zrt-nél felhasználásra kerül, ezért szándéka kiterjedt arra, hogy a valótlan tartalmú adásvételi szerződés ellenjegyzésével segítséget nyújt a [M] Zrt sértett megtévesztésében, így bűnsegédletet nyújtott a csalási cselekményben.

Mindezen cselekmények 2007. év elejétől 2009. év végéig terjedő időben történtek.

Mindhárom ítélet birtokában folytatta a fegyelmi eljárást a Fegyelmi Tanács és 2022. szeptember 12-én, valamint 2022. szeptember 19-én is tárgyalást tartott. Az eljárás alá vont volt ügyvéd mindkét tárgyaláson megjelent és írásban is benyújtott iratában összefoglalva érdemi védekezésként az eljárás megszüntetését kérte, miután álláspontja szerint a fegyelmi eljárás gyakorlatilag okafogyottá vált, hiszen már nem ügyvéd, így nem látja értelmét az ő jogait vagy kötelezettségeit érintő határozatot hozni. Tekintettel arra, hogy a büntető eljárás több mint 10 éve megindult és azóta ügyvédi hivatását nem gyakorolhatta, bármilyen szankció értelmetlen lenne, valamint a bíróságok őt már elítélték, a fegyelmi büntetés a kétszeres büntetés tilalmának elvével szembe helyezkedő lenne. Hivatkozott ártatlanul történt elítélésére és e megállapítás alátámasztására bizonyítási eljárás lefolytatásának szükségességére.

A vezető fegyelmi biztos végindítványában 3 rb. szándékosan és 3 rb. gondatlanul elkövetett fegyelmi vétségben kérte megállapítani az eljárás alá vont volt ügyvéd felelősségét és kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására tett indítványt.

A Fegyelmi Tanács a tényállást a Főügyészség vádirata, a Törvényszék ítélete, az Ítélőtábla 2021.10.14-én kelt ítélete és a Kúria ítélete alapján állapította meg.

A rendelkezésre álló jogerős ítéletek alapján megállapította a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédet – még ha egyes változatok alól a bíróság felmentette is őt, – összesen 3 rb. szándékosan és 3 rb. gondatlanul elkövetett bűncselekmény okán szabadságvesztés büntetésre ítélte, a fegyelmi vétkesség elkövetésének megítélése szempontjából a fegyelmi eljárásban nincs jelentősége annak a körülménynek, hogy a kiszabott büntetések végrehajtását felfüggesztették.

A 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pont rendelkezése szerint a fegyelmi felelősség elbírálására – jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában – a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni. A FESZ 1.5. pontja szerint, amennyiben az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszik lehetővé, úgy ezeket kell alkalmazni.

Az elkövetés időpontjában az 1998. évi XI. tv. (Üt.) volt irányadó.

Az Üt. 3. § (3) bekezdése szerint az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul. A jogerős marasztalást tartalmazó bírói ítélet megállapításából következően az eljárás alá vont volt ügyvéd közreműködő magatartása jogszabályba ütköző.

Az Üt. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Tekintettel arra, hogy a bűnösség megállapításával igazolt módon az eljárás alá vont volt ügyvéd az ügyvédi tevékenységéből eredő, jogszabályban meghatározott kötelezettségét megszegte, a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy fegyelmi vétséget követett el.

Az ügyvédi hivatás gyakorlását szabályozó törvény nem teszi lehetővé a fegyelmi eljárás keretében a bírósági hatáskörbe tartozó büntető eljárás és annak eredményeként hozott ítéletekben megállapítottak felülvizsgálatát és felülbírálatát, így a védekezésnek erre irányuló szándékát kifejező indítvánnyal a Fegyelmi Tanács nem értett egyet. A Fegyelmi Tanácsot a büntető ítélet bűnösség kérdésében megállapított rendelkezése köti.

Tekintettel arra, hogy az elkövetés időpontjában ügyvédi tevékenységet folytatott az eljárás alá vont volt ügyvéd, felelősségre vonása éppen úgy történik, mintha jelenlegi és aktív tagja lenne az ügyvédi társadalomnak, így nem osztotta az eljárás alá vont volt ügyvéd azon védekezését, hogy az eljárás okafogyottá vált volna.

A Fegyelmi Tanács az elkövetett fegyelmi vétségek számát a jogerős ítélet szerint meghatározott és értékelt bűncselekmények számával egyezően határozta és állapította meg a megvalósult fegyelmi vétségek rendbeliségét.

A büntetés kiszabására a 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) rendelkezései alapján került sor, azzal a megjegyzéssel, hogy a fegyelmi felelősség szankciója tekintetében nincs különbség az elkövetés és elbírálás idején hatályos jogszabályi rendelkezések között.

Az Üttv. 108. § e) pontja szerint fegyelmi vétséget elkövető személlyel szemben alkalmazható büntetés a kizárás. Az Üttv. 109. § (6) bekezdése szerint a kizárás fegyelmi büntetés legrövidebb időtartama 3 év, leghosszabb időtartama 10 év. A kizárás fegyelmi büntetés hatálya alatt ügyvédi tevékenység nem folytatható. Tekintettel az elkövetés módjára, a jogerős ítéletek tartalmára, a Fegyelmi Tanács a kiszabott büntetést találta arányban állónak és kellő módon történő visszatartó erőnek.

A büntetés mértékének meghatározása során nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács az időmúlást, miután a fegyelmi vétség alapjául szolgáló bűncselekményeket 2009. évet megelőzően követte el az eljárás alá vont volt ügyvéd, azt a tényt, hogy a vádirat kelte 2010. szeptember 1. és a jogerős ítélet 2021. október 14-én született, így az eljárás alá vont volt ügyvéd 10 évet meghaladóan állt büntető eljárás hatálya alatt. Az eljárás alá vont volt ügyvéd 2011. február 14. naptól kezdődően nem folytathatott ügyvédi tevékenységet. Nyilatkozata szerint egyéb munka végzésére alkalmatlan, jövedelemmel nem rendelkezik.

A Fegyelmi Tanács az Üttv. 130. § (2) bekezdése szerinti, az ügyvédi tevékenység felfüggesztése tárgyában nem határozott tekintettel arra, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd nem folytat ügyvédi tevékenységet.

Az átalányköltség kérdésében FESZ. 40.9./C pont alapján határozott a Fegyelmi Tanács, mivel a fegyelmi tanács méltányolható okból az átalányköltség összegét mérsékelheti. Az eljárás alá vont volt ügyvéd azon előadását, hogy az eljárási költség viselése ne okozna számára jelentős terhet, nem vonta kétségbe, ezért a méltányosság keretében a kiszabható 80.000 Ft helyett 20.000 Ft-ra mérsékelte az átalányköltséget.

A Fegyelmi Tanács határozata 2022. november 9. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság – 2010. F. 284.)