A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont volt ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
kizárás fegyelmi büntetéssel, amelynek időtartama 5 év és amelynek végrehajtását 3 évre felfüggeszti, valamint
ügyvédjelölt foglalkoztatásától való eltiltás fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek időtartama 3 év.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
Az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben az ügyészség átiratával tett bejelentést a Budapesti Ügyvédi Kamránál, mely szerint a Btk. 250. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (3) bekezdés 2. tételének I. fordulata szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntette miatt folyamatban volt nyomozást követően az eljárás alá vont ügyvéddel, mint II. rendű vádlottal szemben az ügyészség vádiratot nyújtott be a törvényszékhez.
A bejelentés nyomán került sor az előzetes vizsgálati eljárás elrendelésére, melyben megtörtént az eljárás alá vont volt ügyvéd felhívása a gyanúsítotti jegyzőkönyv és észrevételei megküldésére.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd megküldte a Budapesti Ügyvédi Kamara részére a gyanúsítotti kihallgatásról készült jegyzőkönyvet, továbbá egyéb mellékleteket.
A fegyelmi biztos (korábban fegyelmi megbízott) által elkészített összefoglaló jelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.
A fegyelmi biztos összefoglaló jelentésben kifejtett álláspontja szerint a bejelentés megalapozott az alábbiak szerint:
Az ügyészség átirattal tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát arról, hogy a gyanúsítottként hallgatta ki az eljárás alá vont ügyvédet a Btk. 256. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja szerint minősülő vesztegetést állítva elkövetett hivatali befolyással üzérkedés bűntette miatt. Az átirat tartalmazza, hogy az ügyészség vádiratot nyújtott be a törvényszékhez.
Figyelemmel arra, hogy a gyanúsítást tárgyát képező bűncselekmény - bizonyítottsága esetén - szándékos fegyelmi vétség megállapítására alkalmas, ezért indítványozta a fegyelmi eljárás elrendelését és a fegyelmi eljárás felfüggesztését a büntetőügy jogerős befejezéséig.
A Fegyelmi Tanács határozatával a fegyelmi eljárást az Üt. 62. § (1) bekezdése alapján a büntető eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd csatolta az ügyészség vádiratát, melyből megállapítható, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédet, mint II. rendű vádlottat az ügyészség a Btk. 250. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontjára figyelemmel a (3) bekezdés második tételének I. fordulata szerint minősülő vezető beosztású hivatalos személy által kötelességszegéssel elkövetett vesztegetés bűntettével, mint bűnsegédet vádolta.
A Fegyelmi Tanács az ügyben tárgyalást tűzött, ahol szabályszerű idézésre megjelent az eljárás alá vont volt ügyvéd és jogi képviselője. A tárgyaláson a fegyelmi főmegbízott indítványozta az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenysége gyakorlásának felfüggesztését, mivel az Btk. 250. § (3) bekezdésében írt cselekményt a törvény 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel rendeli büntetni. Az Üt. 54. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az I. fokú Fegyelmi Tanács az ügyvéd tevékenységének gyakorlását felfüggeszti, ha ellene olyan szándékos bűncselekmény elkövetése miatt emelt vádat az ügyész, amelynek büntetési tétele 5 évi szabadságvesztésnél súlyosabb.
A Fegyelmi Tanács határozatot hozott, mellyel az eljárás alá vont volt ügyvéd tevékenységének gyakorlását az ellene indult büntető eljárás jogerős befejezéséig, illetve az I. fokú felmentő ítéletig felfüggesztette, továbbá a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezéséig, illetve az I. fokú felmentő ítéletig ismételten felfüggesztette.
A határozat ellen az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője útján fellebbezést nyújtott be.
A Magyar Ügyvédi Kamara Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd becsatolta a törvényszék I. fokú ítéletét, az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság végzését, mellyel hatályon kívül helyezte a törvényszék ítéletét és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
A Budapesti Ügyvédi Kamara felhívására a törvényszék átiratában arról adott tájékoztatást, hogy a folyamatban volt büntető ügyet első fokon befejezte. Az eljárás alá vont volt ügyvédet a bíróság bűnösnek mondta ki vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 299. § (1) - (2) bekezdés a) pont), és ezért őt 1 év 6 hónapi börtönben végrehajtandó, de végrehajtásában 2 évi próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre és 500 napi tétel, napi tételenként 2.000 Ft pénzbüntetésre ítélte. A vádlottat a bíróság a Btk. 102. § (1) bekezdése alapján előzetes mentesítésben részesítette.
A törvényszék megküldte az I. fokú és az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság jogerős ítéletét a Budapesti Ügyvédi Kamrának.
A Fegyelmi Tanács a megküldött jogerős ítéletre tekintettel az eljárás folytatását rendelte el és ezt követően tárgyalást tűzött az ügyben, melyen az eljárás alá vont volt ügyvéd szabályszerű idézés ellenére nem jelent. A tárgyaláson megjelent az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője.
K.L. az A.I.G. vezérigazgatója hűtlen kezelés, csalás, adócsalás és számviteli rend megsértése miatt ismeretlen elkövető ellen feljelentést tett. A főügyészség az ügyben nyomozást rendelt el.
Az ügy előadójaként Dr. K.K. r.fhdgy. több nyomozati cselekményt elvégzett, melynek egy részét az I. r. vádlott látta, más részét ellátta. 2010. december második felétől maga az I. r. vádlott lett az ügy előadója.
Az I. r. vádlott a nyomozás átvételét követően, de pontosabban meg nem határozható időpontban a nyomozati eljárással összefüggésben, de nyilvánosságra nem került információkat osztott meg a vele baráti kapcsolatban álló, az adójogban járatos, de az ügyben semmiféle jogcímen nem érintett eljárás alá vont ügyvéddel (II. rendű vádlottal). Tájékoztatta őt a feljelentés lényegéről és arról is, hogy az ügyben többek között egy ismert közgazdász is érintett és átadta neki K.L. feljelentését, a további nyomozati cselekmények tervezetét és utalt a már kihallgatott tanúk vallomásaira.
Az eljárás alá vont ügyvéd abban állapodott meg az I. rendű vádlottal, hogy kapcsolatot keres az ügyben érintett közgazdásszal és felajánlja neki - egy esetleges ügyvédi megbízás reményében - a segítségét.
Az eljárás alá vont ügyvéd fel is vette a kapcsolatot a közgazdásszal egy közös ismerősön keresztül, akit telefonon arról tájékoztatott, hogy a rendőrségi nyomozással összefüggésben olyan dolgokat tud mutatni, amelyek biztosan érdekelni fogják. A közgazdász a megbeszélt találkozóra azonban nem ment el, de napokkal később két barátja és jogi képviselője mégis felkereste az eljárás alá vont ügyvédet az ügyvédi irodájában. A találkozó során az eljárás alá vont ügyvéd figyelmeztette a megjelenteket, hogy a rendőrségi nyomozás nagyon komoly politikai szálakkal rendelkező ügy, majd közölte, hogy őt a nyomozó hatóság adószakértőként kérte fel az ügyben. Bennfentessége igazolásaként bemutatta részükre az I. r. vádlott által rendelkezésére bocsátott iratokat és utalt arra, hogy az ügyben ügyvédként eljárva tudná a közgazdász érdekeit képviselni.
Az eljárás alá vont ügyvéd ezt követően több alkalommal találkozott a közgazdász jogi képviselőjével egy kávézóban és ott bemutatta az I. r. vádlott által rendelkezésére bocsátott újabb iratokat, jegyzőkönyveket. Az információk forrásaként az eljárás alá vont ügyvéd az I. r. vádlott felettesét jelölte meg. Felajánlotta, hogy ha a közgazdász erre igényt tart, úgy magasrangú rendőrségi kapcsolatai segítségével megpróbálja az eljárás megszüntetését elérni.
A nyomozó hatóság a K.L. feljelentése nyomán folyamatban lévő eljárást a Be. 190. § (1) bekezdés a) pontjában írt okból - mert a cselekmény nem bűncselekmény - megszüntette. A határozatot az ügy előadója, az I. r. vádlott szerkesztette, azt az osztályvezető írta alá.
Az I. r. vádlott a megszüntető határozatot az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezésére bocsátotta, és megállapodtak abban, hogy az eljárás alá vont ügyvéd arról tájékoztatja majd a közgazdász jogi képviselőjét, hogy az ügy megszüntetése az ő hathatós közbenjárásának köszönhető. Az eljárás alá vont ügyvéd arról is tájékoztatta az I. r. vádlottat, hogy az állítólagos közbenjárásért 1.200.000 Ft-ot kért a jogi képviselőtől, melynek felét felajánlotta az I. r. vádlott részére.
Előzetes telefonos egyeztetést követően az eljárás alá vont ügyvéd a kávézóban találkozott a jogi képviselővel, aki összesen 1.200.000 Ft-ot adott át részére. A pénz átvételét követően az eljárás alá vont ügyvéd iratokat adott át a jogi képviselőnek, majd további iratok vonatkozásában azt mondta, hogy „Figyelj” Elhozok én mindent neked!”. Közölte továbbá, hogy az átadott pénz nem az övé, azt teljes egészében tovább adja a konkrétan meg nem nevezett „kapcsolatának”.
Közölte továbbá, hogy ő mindezt szívességből tette és felajánlotta segítségét bármely, az eljáró nyomozó hatóság előtt folyamatban lévő ügy kapcsán, mert az iratokba be tud tekinteni. Mindezeket követően az eljárás alá vont ügyvéddel szemben intézkedésre került sor, őt a nyomozó hatóság a helyszínen őrizetbe vette.
A törvényszék ítéletével az eljárás alá vont ügyvéddel, mint II. rendű vádlottal szemben megállapította, hogy bűnös befolyással üzérkedés bűntettében (Btk. 299. § (1)-(2) bekezdés a) pont, ezért a bíróság 1 (egy) év 6 (hat) hónapi szabadságvesztésre és 500 napi tétel pénzbüntetésre ítélte.
A bíróság a szabadságvesztés végrehajtását két év próbaidőre felfüggesztette. A bíróság az eljárás alá vont ügyvédet előzetes mentesítésben részesítette.
Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet mindkét vádlott vonatkozásában helybenhagyta.
A fegyelmi biztos a végindítványában fenntartotta az összefoglaló jelentésében foglaltakat és előadta, hogy az ítéletnek a bűnösség megállapítására vonatkozó része köti a Fegyelmi Tanácsot. Tényállásként kérte a fegyelmi határozat tényállásává tenni az ítéletben fogalmazott tényállást.
Álláspontja szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el. Véleménye szerint az elkövetéskor hatályos Üt.-t kell alkalmazni, a jelenleg hatályos Üttv. azonban kedvezőbb az eljárás alá vont számára. Az ilyen súlyú és tartalmú ítéletek esetében a kizárás az egyetlen büntetés, ami szóba jöhet. Az enyhítő körülményeket, mint az időmúlást is értékelni kell, illetve, hogy korábban nem volt ellene fegyelmi eljárás. A kizárás vonatkozásában az Üttv. differenciálásra ad lehetőséget, ezért a kizárás időtartamát alacsonyabb mértékben kérte, hogy állapítsa meg a Fegyelmi Tanács, és amennyiben megállapításra kerül a volt ügyvéd fegyelmi felelőssége, az eljárással kapcsolatos átalányköltségben is kérte marasztalni.
Az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője a megtartott tárgyaláson előadta, hogy nagyobbrészt egyetért a végindítványban foglaltakkal, azonban kiemeli, hogy az eljárás alá vont volt ügyvédet előzetesen mentesítette a bíróság, mivel őt erre érdemesnek tartotta. Erre tekintettel a kizárás büntetés felfüggesztését kérte.
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás időpontjában az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt hatályban, elbírálásakor pedig az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.).
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
Jelen esetben megállapítható, hogy az elkövetéskor hatályban lévő Üt. 37. § és az elbíráláskori Üttv. 107. § rendelkezései lényegében azonos vagy hasonló anyagi jogi tartalommal bírnak, tehát az adott magatartás továbbra is fegyelmi vétségnek minősül.
Az elkövetéskor hatályos Magyar Ügyvédi Kamara többször módosított 3/1998. (VI. 27.) Fegyelmi Eljárási Szabályzata (FESZ) 1. § a) pontja kifejezetten rögzíti, miszerint az ügyvédi kamara a fegyelmi jogkörét a fegyelmi vétség elkövetésekor a kamara névjegyzékébe bejegyzett ügyvédekkel szemben gyakorolja. Ez a rendelkezés tartalmában nem változott 2018. január 1-je után sem (új FESZ 8/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat 1.2. pontja).
Az Üttv. 113. § (2) bekezdése kimondja: Az ügyvédi kamarai tagság megszűnése, illetve a kamarai nyilvántartásból való törlés .... az előzetes vizsgálat és a fegyelmi eljárás kezdeményezésének, lefolytatásának, a fegyelmi felelősség megállapításának, valamint a fegyelmi büntetés kiszabásának nem akadálya.
Mivel a fegyelmi vétséget megalapozó cselekmények elkövetésekor az eljárás alá vont volt ügyvéd ügyvédi kamarai tagsága fennállt, ezért a fegyelmi felelősség megállapításának a jelen eljárásban helye van.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy a következetes fegyelmi gyakorlat szerint azon szándékos bűncselekmények elkövetőit, akiket a bíróság jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítél, kizárólag a legsúlyosabb fegyelmi büntetéssel, a kamarából való kizárással lehet sújtani.
Az Üt. 37. § a) pontja szerint: Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.
Az Üt. 3. § (2) bekezdése szerint: Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
Mindezek alapján a Fegyelmi Tanács, mivel az eljárás alá vont volt ügyvéd megsértette az Üt. fenti rendelkezéseit, ezért az Üt. 37. § a) pontja alapján 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségben látta megállapíthatónak az eljárás alá vont volt ügyvéd fegyelmi felelősségét.
A Fegyelmi Tanács teljes mértékben egyetértett a fegyelmi biztos indítványában foglaltakkal, mely szerint az ilyen jellegű szándékos, korrupciós jellegű bűncselekmények súlyosan rombolják az ügyvédi kar és az ügyvédek társadalmi megítélését. Az ilyen és hasonló jellegű és súlyú bűncselekmények elkövetése esetén ezért az egységes fegyelmi gyakorlat alapján a kizárás fegyelmi büntetést kell alkalmazni. Annak érdekében, hogy a helytelen ügyvédi magatartást az ügyvédjelöltek részére ne tudja példaként továbbadni, a Fegyelmi Tanács indokoltnak látta a kizárás mellett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben az ügyvédjelölt foglalkoztatásától való eltiltás fegyelmi büntetés alkalmazását is.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire, valamint arra tekintettel, hogy a büntető bíróság a szabadságvesztés büntetést végrehajtásában két év próbaidőre felfüggesztette, a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § d) és e) pontja és a 109. § (7) bekezdése szerinti ügyvédjelölt foglalkoztatásától való eltiltás és kizárás fegyelmi büntetés egymás melletti alkalmazását találta indokoltnak és az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak, amelynek mértékét az Üttv. 109. § (5) és (6) bekezdése által biztosított mérlegelési lehetősége körében az alsó határhoz közelítő mértékben állapította meg. A büntetés kiszabásánál figyelembe vette a Fegyelmi Tanács azt a tényt is, mely szerint a bíróság érdemesnek tartotta az eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy előzetes mentesítésben részesítse.
A Fegyelmi Tanács a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtását 3 évre felfüggesztette, melynek időtartamát az Üttv. 111. § (1) bekezdésében foglalt korlátok között mérlegeléssel a rendelkező rész szerint állapította meg.
Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az időmúlást és hogy korábban az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben fegyelmi eljárás nem folyt. Súlyosító körülményt a Fegyelmi Tanács nem talált.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40. 2. a) pontja alapján a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére kötelezte.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. november 9. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2012. F. 259.)