A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 4 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
kizárás
fegyelmi büntetéssel sújtja, amelynek időtartama 4 év.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés:
Az ügyészség átiratában tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy az eljárás alá vont ügyvédet gyanúsítottként hallgatta ki a Btk. 285. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) szerint minősülő haszonszerzés végett elkövetett ügyvédi visszaélés bűntettének, valamint a Btk. 282. § (1) bekezdésébe ütköző és aszerint minősülő bűnpártolás vétségének alapos gyanúja miatt.
A Fegyelmi Tanács határozatával a fegyelmi eljárást az 1998. évi XI. tv. (Üt.) 62. § (1) bekezdésében biztosított lehetőséggel élve felfüggesztette a büntető eljárás jogerős befejezéséig, tekintettel arra, hogy a fegyelmi vétség elkövetését kizárólag a büntető eljárás eredményének ismeretében lehet megállapítani.
Az eljárás alá vont ügyvéd megküldte a vádiratot, majd az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét megállapító I. és II. fokú ítéletet.
Tekintettel arra, hogy a fegyelmi eljárás felfüggesztésének oka a jogerős ítélet megérkezésével megszűnt, a fegyelmi eljárás folytatásának akadálya elhárult, ennek megfelelően a Fegyelmi Tanács elnöke elrendelte az eljárás folytatását.
A tényállás:
Az I. és II. r. vádlott az eljárás alá vont ügyvédet régóta ismerték, mindkét vádlott védelmét több ügyben is ellátta korábban az eljárás alá vont ügyvéd.
Nevezettek 2013 nyarán verekedést kezdeményeztek egy külföldi állampolgár sérelmére, aki súlyosan megsérült. A verekedés helyszínére az I. r. vádlottat G.F. szállította a kocsmából a tetthelyre.
A büntető eljárásban az I. r. vádlott felkérésére az eljárás alá vont ügyvéd elvállalta G.F. védelmét. Az eljárás alá vont ügyvéd már tudomással bírt arról, hogy nem védence és az előzetes letartóztatásba helyezett másik két személy követte el a bűncselekményt, hanem abban az I. és II. r. vádlott vett részt. Ennek ellenére ügyfelét arra hívta fel, hogy tegyen hamis vallomást, amely az I. és II. r. vádlottra nem tartalmaz terhelő nyilatkozatot.
Az eljárás alá vont ügyvéd arról győzte meg ügyfelét, hogy ez esetben a valódi tettesek nem kerülnek elő, így a nyomozás eredménytelen lesz és G.F. is szabadlábra kerül. Ebben az időben az I. és II. r. vádlott még nem voltak az eljárásba bevontak.
Az eljárás alá vont ügyvéd folyamatosan tájékoztatta két korábbi ügyfelét -, akik még a büntető eljárásban nem voltak érintettek -, a nyomozás állásáról, valamint a várható nyomozati cselekményekről. Ezekről egyébként tájékoztatta védence feleségét, az I. r. vádlott élettársát, és a II. r. vádlott barátnőjét, valamint az ügyben védőként nem szereplő több ügyvédet.
Ezen magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd hozzájárult ahhoz, hogy védence 4 hónapig előzetes letartóztatásban volt, úgy, hogy nem követhette el a terhére rótt cselekményt, amelyről az eljárás alá vont ügyvéd tudott. Az eljárás alá vont ügyvéd G.F. megbízását csak 2013 novemberében mondta fel, amikor az eljárás alá vont ügyvédet is büntető eljárás alá vonták.
A törvényszék ítéletében az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét megállapította és egy rendbeli ügyvédi visszaélés bűntette, és három rendbeli bűnpártolás bűntette miatt 400 napi tétel pénzbüntetésre, és 1 év foglalkozástól eltiltásra ítélte. Az ítélőtábla, mint másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatva egy rendbeli ügyvédi visszaélés bűntette, és három rendbeli bűnpártolás vétsége miatt mondta ki az eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek. A másodfokú bíróság a büntetés nemének és a pénzbüntetés napi tétele mértékének változatlanul hagyása mellett a foglalkozástól eltiltás tartamát 4 évre súlyosította.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson az ügyvédi titok megsértésében elismerte fegyelmi felelősségét, azonban állította, hogy bűncselekményt nem követett el. Álláspontja szerint ő inkább áldozata az ügynek. A jogi képviselők nyilatkoztak, hogy felülvizsgálati kérelmet fognak benyújtani a jogerős ítélettel szemben. Előadták, hogy az ítélet aggályos és indítványozták, hogy a Fegyelmi Tanács tanulmányozza át az ügy iratait, v egyen fel bizonyítást és az ítéletekben szereplő tényállástól eltérő tényállást állapítson meg.
A Fegyelmi Tanács tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet és jogi képviselőit, hogy a fegyelmi hatóságnak nincs hatásköre jogerős bírósági ítélet felülvizsgálatára és az ítéletben megállapított tényállás, amely alapján a bíróság az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét megállapított, megváltoztatására. Erre az eljárás alá vont ügyvéd büntető ügyében a Kúria hivatott. Ennek megfelelően a bizonyítási indítvány nem fogadható el, azt el kellett utasítani.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos végindítványában előadta, hogy a Fegyelmi Tanácsra irányadó a jogerős ítélet, a bírósági eljárásban két fokon értékelték a bizonyítékokat. Ugyan másodfokon enyhébb minősítést alkalmaztak, de a foglalkozástól eltiltás tartamát megemelték, szigorították, a Fegyelmi Tanács a bűnösség kérdésében nem dönthet másként. Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos álláspontja szerint négy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. A fegyelmi biztos indítványozta, hogy jelen ügyben nem az elkövetéskor, hanem az elbíráláskori törvény, azaz az Üttv. alapján marasztalja a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet, tekintettel arra, hogy az kedvezőbb az eljárás alá vont ügyvédre. Indítványozta a fegyelmi biztos a kizárás fegyelmi büntetés alkalmazását azzal, hogy nem látta akadályát annak, hogy a büntetés időtartamát a Fegyelmi Tanács a büntető ügyben meghatározott foglalkoztatástól eltiltás időtartamával azonos mértékben határozza meg.
Az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta az általa korábban már elmondottakat.
Az eljárás alá vont ügyvéd jogi képviselője előadta, hogy a fegyelmi biztos álláspontjához igazodik. Megértette, hogy a jogerős ítélet felülvizsgálatára a fegyelmi eljárásban nincs mód, reményei szerint a Kúria döntése után lehetőség lesz új eljárást kezdeményezni.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja szerint a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni. Jelen ügyben az elkövetési idő 2013 év, ennek megfelelően az ügyre az 1998. évi XI. tv. rendelkezései az irányadók, mint anyagi jogszabály.
Az 1998. évi XI. tv. (Üt.) 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ha jogszabályban, vagy ügyvédi normában meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (ÜESZ)
3/1. pontja: Az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését.
3/2. pontja: Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
3/3. Az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei érvényesítéséhez. A rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban ügyfele tényelőadásainak szem előtt tartásával lássa el. A védelmet ellátó ügyvéd védence tényelőadásához kötve van.
3/4. Tilos minden olyan ténykedés, mely ellentétes a megbízó jogos érdekével.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fent felsorolt etikai szabályokat súlyosan megsértette. Az ügyvéd kötelessége a megbízó jogainak érvényesítése, jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvéd kifejezetten ellentétesen járt el megbízója érdekeivel. Az eljárás alá vont ügyvéd hivatását nem lelkiismeretesen, és messze nem a jogszabályok megtartásával gyakorolta, éppen azokkal ellentétesen, ezzel saját ügyfelének súlyos joghátrányt okozott. Az ÜESZ 3.3. pontja kifejezetten rendelkezik arról - és nem megengedő módon -, hogy a védelmet ellátó ügyvéd kötve van védence előadásához. Jelen ügyben G.F. az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével és ráhatásával egy, az ügyben addig nem szereplő, a későbbiekben vádlott megmentése érdekében tett hamis vallomást, annak ellenére, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ismerte a valós tényállást. Az eljárás alá vont ügyvéd ezzel kifejezetten védence jogos érdekeivel ellentétesen tevékenykedett, méghozzá kimerítve a Btk. által büntetni rendelt törvényi tényállást.
ÜESZ
4/1. pont: Az ügyvédet titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a hivatásának ellátása során szerzett tudomást. E kötelezettség független az ügyvédi megbízási jogviszony fennállásától, és az ügyvédi működés megszűnése után is fennmarad.
4/3. pont: A titoktartásra kötelezett személy az ügyvédi titkot mindenkivel szemben köteles megőrizni.
4/5. A védői titok megtartása a titokról rendelkezni jogosult személy bármilyen nyilatkozatától függetlenül kötelező.
Az eljárás alá vont ügyvéd G.F. védelmét ellátva védőként jogszerűen jutott hozzá a nyomozással kapcsolatos információkhoz.
Ezek az adatok azonban ügyvédi titoknak minősülnek, az eljárás alá vont ügyvéd viszont megsértve a fenti etikai szabályokat a büntető eljárásban részt nem vevő magánszemélyeknek és ügyvédeknek adott információkat, elsősorban az általa tudottan a bűncselekmény elkövetésével vádolható két régi ügyfelének és azok társainak.
Az ÜESZ preambuluma többek között az alábbi alapelveket tartalmazza:
2. Az ügyvéd joga és kötelezettsége, hogy bizalmasan kezelje a megbízó ügyét és betartsa a hivatásából fakadó titoktartási kötelezettséget.
4. A jogászi hivatás méltósága és becsülete, az ügyvéd feddhetetlensége és jó hírneve.
5. Az ügyfél iránti hűség.
9. A jogállam és a tisztességes igazságszolgáltatás tisztelete.
Az eljárás alá vont ügyvéd a jogerős ítéletben megállapított és a Btk. szerint büntetendő cselekményével súlyosan megsértette a fenti alapelveket. Magatartásával akadályozta az igazságszolgáltatást, és nem ügyfele iránti hűségből, éppen azzal ellentétesen. Egyidejűleg a jogászi hivatás becsületét és saját feddhetetlenségét is veszélyeztette.
A jelen eljárásban a fegyelmi vétség alapjául szolgáló magatartást a bíróságok vizsgálták és minősítették, amelyhez a Fegyelmi Tanács kötve van. A fegyelmi eljárást a büntető eljárás folyamatba tétele alapozta meg, azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét a bíróság ítélete alapján, a bűnösség megállapítása esetén lehet megállapítani. A jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét a büntető eljárásban 4 rendbeli szándékos bűncselekmény (egy esetben bűntett, három esetben vétség) elkövetésében állapította meg jogerősen a bíróság, amelyek miatt az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége is fennáll.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget szándékosan követte el. A cselekmények elkövetésekor tisztában volt azok büntetőjogi és ügyvédi etikai következményeivel, akarata arra irányult, hogy saját ügyfelének terhére korábbi ügyfelét mentse. Az eljárás alá vont ügyvéd saját ügyfelét ennek érdekében szándékosan hamis vallomás tételére késztette. Ugyancsak szándékos az ügyvédi titok sérelmére elkövetett fegyelmi vétség, mivel az eljárás alá vont ügyvéd tudatában volt annak, hogy a nyomozás adatairól kívülálló személyeknek ad információt a felelősségre vonás elkerülése érdekében.
A fegyelmi büntetés kiszabásánál a Fegyelmi Tanács értékelte az ügyvédi hivatás szempontjából a magatartás súlyát. Az ügyvédi tevékenységről, az ügyvédekkel szemben támasztott etikai követelményekről szóló törvények és szabályzatok meghatározzák a tevékenység végzése szempontjából fontos normákat. Az ügyvédre ezek a normák kötelezőek. Az ügyvédi hivatás egyik alapfeltétele a bizalom ügyvéd és ügyfél között. Ennek egyik igen fontos része az ügyvédi titok megőrzése, amely elleni vétség alkalmas az ügyvédi karba vetett bizalom megingatására is.
Súlyosító körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy az ügyvéd a fegyelmi vétségeket bűncselekmény elkövetésével valósította meg, ügyfele érdekeivel ellentétes tevékenységgel. Értékelte a Fegyelmi Tanács a büntetés mértékének megállapításánál, hogy az eljárás alá vont ügyfél védencének súlyos joghátrányt okozott.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy a bűncselekmény elkövetése óta hosszabb idő telt el, az eljárás alá vont ügyvéd 6 éven keresztül állt büntető eljárás hatálya alatt, továbbá, hogy egy kiskorú gyermek eltartásáról kell gondoskodnia.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabásánál a FESZ 1.5. pontjában (Amennyiben az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását teszik lehetővé, úgy ezeket kell alkalmazni.) adott lehetőséggel élve a 2017. évi LXXVIII. törvényt alkalmazta, figyelemmel arra, hogy az az eljárás alá vont ügyvédre kedvezőbb.
A bíróság ítéletében 4 évre foglalkozásától eltiltotta az eljárás alá vont ügyvédet, amely joghatásában azonos következményekkel jár, mint a kizárás. A Fegyelmi Tanács nem látta indokoltnak, hogy a bírósági ítéletben megállapítottnál hosszabb időben határozza meg a kizárás időtartamát, mivel az kétszeres joghátrányt jelentett volna.
A Fegyelmi Tanács értékelve az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget megalapozó magatartását, a rendelkezésre álló dokumentumokat a rendelkező részben meghatározott fegyelmi büntetést tartotta arányosnak.
Nem vehető figyelembe az eljárás alá vont ügyvéd védekezése a büntetés kiszabásánál, miszerint nem követett el bűncselekményt, mivel bűnösségét jogerős ítélet megállapította, ugyanakkor az ügyvédi titokra vonatkozó normák megsértését elismerte.
Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az ügyvéd felelősségét megállapította, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat 40.1. és 40.2. pontja alapján kötelezte a 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére az eljárás alá vont ügyvédet. A fegyelmi eljárásban tételes költség nem merült fel.
A FESZ 1.4. pontja szerint a fegyelmi felelősséget - jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek vagy az enyhébben bírálandó el.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget 2013 évben követte el, erre a 1998. évi XI. tv. és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK szabályzat az irányadó.
A büntetés kiszabásánál a Fegyelmi Tanács a FESZ 1.5. pontját alkalmazva az Üttv. 108. § e) pontja és a 109. § (6) bekezdése szerint járt el.
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 130. § (2) bekezdésének kötelező rendelkezését mellőzte, figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont kamarai tagsága megszűnt.
Az eljárási szabályokra az Üttv. és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat rendelkezései az irányadók a 42.6. pontban foglaltaknak megfelelően.
A fellebbezés lehetőségét az Üttv. 135. §-a biztosítja.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. március 23. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2014. F. 107.)