Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2014.F.142/18. határozata

büntetőeljárásról (közokirat-hamisításról)

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli gondatlan fegyelmi vétséget követett, ezért

írásbeli megrovás

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 60.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.

Indokolás

A bejelentés

A [...] Rendőrkapitányság bejelentése alapján indult eljárásban az eljárás alá vont ügyvéd maga is bejelentette a büntetőeljárás megindítását.

A bejelentés alapján a BÜK elnöke az előzetes vizsgálati eljárást, majd annak alapján a fegyelmi eljárást elrendelte.

A Fegyelmi Tanács határozatával a fegyelmi eljárást az alapul szolgáló büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az eljárás alá vont ügyvéd a jogerős ítéletet a kamara részére megküldte, ezután került sor a fegyelmi tárgyalás kitűzésére.

A tényállás

Az eljárás alá vont ügyvédet az ügyvédi irodájában kereste fel a büntetőügy I. és II. r. vádlottja, akik közül az I. r. vádlott a H. Kft. vonatkozásában a társaság üzletrészének adásvételével összefüggő okiratokat - üzletrész adásvételi szerződés, alapító okirat, taggyűlési jegyzőkönyv, tagjegyzék - írt alá, melyeket az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédjelölt kollégája készített elő. Az I. r. vádlott a szerződéseket aláírta, de a társaságot üzemeltetni nem akarta, ténylegesen nem is üzemeltette, vételárat nem fizetett az eladóknak.

A társaság székhelyeként - az okiratokban - megjelölt ingatlan tulajdonosainak nem volt tudomásuk arról, hogy a H. Kft. székhelyeként tűntették fel az ingatlanukat az okiratokban. Az I. r. vádlott annak tudatában írta alá az okiratokat, hogy azok alapján valótlan adatok kerülnek a cégnyilvántartásba, mint közhiteles nyilvántartásba a cég tulajdonosára, a tulajdonos változásra, ügyvezetőjének személyére és székhelyére vonatkozóan.

Az iratokat az eljárás alá vont ügyvéd ellenőrzést követően ellenjegyzésével látta el és a változás bejegyzése érdekében ügyvédjelöltje közreműködésével az illetékes cégbírósághoz benyújtotta, amely bíróság a változás bejegyzését elrendelte.

Az eljárás alá vont ügyvéd az okiratok ellenőrzése során elmulasztotta az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 27/E. §-ában előírt kötelezettségét teljesíteni, és nem győződött meg arról, hogy az irodája által készített okiratokban székhelyként megjelölt ingatlan kinek a tulajdona és a tulajdonosok hozzájárultak-e ahhoz, hogy a H. Kft. az ingatlant székhelyként használja, és azt a cégjegyzékbe bejegyeztesse.

Az ingatlan tulajdonosai nem adtak hozzájárulást ehhez, így a cég székhelyeként valótlan adat került a cégjegyzékbe, amely közhiteles nyilvántartás.

A valótlan adatokat tartalmazó cégnyilvántartás útján hajtotta végre az I. és II. r. vádlott a Btk. szerint csalás bűntettként minősülő jogerősen elbírált bűncselekményét 10.000.000 Ft összegű kárt okozva. A csalási cselekményben az eljárás alá vont személy felelősségét nem állapították meg.

A Fegyelmi Tanács bizonyítékként az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatán túlmenően, elsősorban a járásbíróság ítéletét és a törvényszék, mint másodfokú bíróság ítéletét, mint okirati bizonyítékot vette figyelembe. Az ítélet jogerős és végrehajtható.

A bíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki az eljárás alá vont ügyvédet 1 rb. gondatlanságból elkövetett közokirat-hamisítás vétségében (Btk. 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdés c) pontja, a (3) bekezdés), ezért őt a bíróság megrovásban részesítette.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése

Az eljárás alá vont ügyvéd szabályszerű idézésre megjelent a tárgyaláson, előzetesen jogi álláspontját beadványaiban is kifejtette, fegyelmi felelősségéről akként nyilatkozott, hogy tisztában van vele, hogy mit jelent a jogerős ítélet, ettől függetlenül elmondta, hogy a 6 éve folyó ügy eléggé felőrölte őt, amiben ráadásul nem tudja, hogy mit követett el, és sérelmezte, hogy a szakmai kérdésben döntő Fegyelmi Tanácsot köti az ítélet. Elmondása szerint társasági jogász volt, évtizedekig ezt csinálta, a jelölt behozott elé valamit, és ő aláírta, ezért nyilvánították bűnösnek. Előadta, hogy a tulajdoni lapot lekérték, nem kellett a tulajdonos hozzájárulása abban az időben, a jogszabály szerinti okiratokkal rendelkeztek, a cégbíróság bejegyezte a változást.

Nem szerepel az ítéletben sem, hogy milyen mulasztást követett el, mi volt, amiben gondatlan volt. Sérelmezte, hogy a fegyelmi szabályzat szerint a Fegyelmi Tanácsot köti a kifejezetten szakmailag téves ítélet, ez véleménye szerint hibás szabályozás.

A fegyelmi biztos indítványa

A vezető fegyelmi biztos fenntartotta és kiegészítette az összefoglaló jelentésben rögzített tényállást a jogerős ítéletben foglaltakkal.

Álláspontja szerint a jogerős ítélet köti a Fegyelmi Tanácsot a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 6. §-a szerint.

Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat.

Előadta, hogy a hivatkozott bírósági határozatok megállapították az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét 1 rb. közokirat-hamisítás vétségében. A megállapított bűncselekmény szorosan összefügg az eljárás alá vont ügyvéd hivatásával, mivel okiratszerkesztéssel összefüggő mulasztás az elítélés tárgya, így feltétlenül alkalmas az ügyvédi kar iránti társadalmi bizalom megrendítésére, így álláspontja szerint 1 rb. gondatlan fegyelmi vétség megállapítására alkalmas.

Kérte, hogy a Fegyelmi Tanács a kiegészített összefoglaló jelentésben rögzítettekkel egyezően állapítsa meg az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét 1 rb. gondatlan fegyelmi vétség elkövetésében.

Nyomatékos enyhítő körülményként kérte az eljárás alá vont ügyvéd javára értékelni, hogy évtizedek óta végzi tevékenységét. A hosszú időmúlást is enyhítő körülményként szükséges értékelni álláspontja szerint, továbbá a cselekmény tárgyi súlyára, a gondatlan elkövetésre figyelemmel a legenyhébb, írásbeli megrovás fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványt, és az átalányköltségben is kérte marasztalni az eljárás alá vont ügyvédet.

A fegyelmi vétség elkövetésének idején még a régi ügyvédi törvény (Üt.) volt hatályban, így az eljárás alá vontra nézve kedvezőbb szabályai miatt indokoltnak látta annak alkalmazását.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka

A fegyelmi biztos indítványa alapos.

A Fegyelmi Tanács kötve van a jogerős ítéletben megállapított tényekhez, így ehhez képest megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a gondatlan bűncselekmény elkövetésével a hivatkozott hivatásrendi normákat is megsértette.

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 37. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi, vagy akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.

Az Üt. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az „ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”

Lényegében azonos tartalmú előírásokat tartalmazott az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) 3/2. pontja is.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. § szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha

a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy

b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

A vétkesség fokának körében a gondatlan bűncselekmény miatti elítélés a fegyelmi felelősség megállapítása körében is gondatlannak minősül, mivel a cégjegyzékbe a valótlan adat nem az eljárás alá vont ügyvéd tudtával és akarata szerint került bejegyzésre, hanem a jogerős ítélet szerint a szükséges ellenőrzés elmulasztásával.

Az eljárás alá vont ügyvéd több évtizedes praxissal, cégjogban jártas ügyvédként az akkori szokásoknak megfelelően az ügyvédjelölt által előkészített okiratokat ellenjegyezte és a cégbírósághoz benyújtotta, azonban a székhelyként szereplő ingatlan tulajdonosaitól a székhelyhasználathoz engedélyt nem kért be, ennek elmulasztása vezetett a jogerős ítélet szerint ahhoz, hogy a valósághűnek nem tekinthető adatok (valótlan székhely) került az okiratokba, majd az okiratok alapján a cégjegyzékbe.

Az okiratszerkesztéskor az 1998. évi XI. törvény szabályozta az cégeljárás során a székhelyként megjelölt ingatlan adatainak ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget. E törvény 27/E. §-ának a 2007. évi LXIV. törvény 5. §-a által megállapított szövege 2008. január 1. napjától hatályos. E törvényhely a követendő eljárást, így a meggyőződési kötelezettséget írja elő, a használati jogosultság vizsgálatát rögzíti, és végső soron a közreműködési kötelezettség megtagadását is előírja. Ennek megfelelően az ellenőrzés elmaradása eredményezte, hogy a közreműködés megtagadására nem került sor.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd magatartását 1 rendbeli gondatlan fegyelmi vétségnek minősítette.

A Fegyelmi Tanács az ítéletben megállapított bűncselekmény száma (rendbeliség) szerint állapította meg a rendbeliséget, mivel a védett jogtárgy maga a közhiteles nyilvántartás, nem pedig a szerkesztett okirat, így az utóbbiak száma (tagjegyzék, jegyzőkönyv, alapító okirat, üzletrész átruházási szerződés) nem releváns.

A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás elkövetési időpontjában az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.), míg a cselekmény elbírálásakor az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.

A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.

A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg.

A büntetés kiszabásának időpontjában már a 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) rendelkezései irányadóak az Üttv. 208. § (22) bekezdése alapján.

Enyhítő körülményként fokozott súllyal értékelte a fegyelmi vétséget megvalósító magatartások óta - az eljárás alá vont ügyvédnek fel nem róható - jelentős időmúlást és szintén jelentős súllyal, hogy a magatartás gondatlan volt. Átlagos súllyal a fegyelmi előéletét, mivel korábban csak egy fegyelmi marasztalása volt és szintén átlagos súllyal, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

A fegyelmi büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként átlagos nyomatékkal figyelembe vette a Fegyelmi Tanács, hogy okiratszerkesztéssel összefüggésben - ugyan gondatlanul - összefüggő magatartás miatt állt bíróság előtt az eljárás alá vont ügyvéd, akit ha intézkedéssel is, de mégiscsak jogerősen elítéltek.

Az okiratszerkesztés, ha nem is ügyvédi privilégium, de minden okiratszerkesztéssel összefüggő újabb ügy az ügyvédségbe vetett bizalom egyértelmű csorbulását eredményezi, ez pedig az ügyvédi kar nyomatékos érdekével ellentétes.

A feltárt személyi körülményekre és az enyhítő és súlyosító körülményekre tekintettel a Fegyelmi Tanács szükségtelennek ítélte más fegyelmi büntetés kiszabását, ezért a legenyhébb fegyelmi büntetést, az írásbeli megrovást alkalmazta.

A fentiek szerint a büntetés meghatározásakor figyelemmel volt a Fegyelmi Tanács az elkövetés körülményeire és eredményére, így megállapította, hogy a bekövetkezett eredményre is tekintettel a meghatározott és kiszabott büntetés van arányban.

A fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.

Az átalányköltséget a 40.2. a) pont alapján 80.000 Ft összegben határozhatta volna meg a Fegyelmi Tanács.

Ehhez képest a Fegyelmi Tanács az átalányköltséget az Üttv. 142. § (2) bekezdése FESZ. 40.9. pontja alapján méltányosságból 60.000 Ft összegben határozta meg, amelynek az volt az indoka, hogy a korábbi jogszabály alapján az átalányköltség maximális összege 60.000 Ft lett volna, azonban az a körülmény nem az eljárás alá vont ügyvéd - meg nem valósult időhúzó - magatartásával függ össze, hogy a büntetőeljárás (és ezzel összefüggésben a fegyelmi eljárás) elhúzódott.

Nem vezethet magasabb összegű fizetési kötelezettséghez önmagában az a körülmény, hogy időközben új, az eljárás alá vont ügyvédre - e körben - kedvezőtlenebb jogszabály lép hatályba. További indokként a kiskorú gyermekéről való gondoskodás szolgált az átalányköltség egy részének megfizetése alóli mentesítéshez.

A Fegyelmi Tanács határozata 2019. december 6. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2014. F. 142.)