Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2014.F.175/80. határozata

jogszabályba ütköző jogügyletben közreműködésről, színlelt letéti szerződés megkötéséről

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. november hó 2. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont volt ügyvéd

10 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
600.000 Ft, azaz Hatszázezer forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja.

A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget, 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.

Indokolás

A bejelentés és előzetes vizsgálat:

Az ügyészség 2014. évben átirattal tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát arról, hogy gyanúsítottként hallgatta ki az eljárás alá vont ügyvédet 4 rb. ügyvédi visszaélés bűntette, 1 rb. különösen nagy értékre üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, 1 rb. jelentős értékre üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, 1 rb. különösen nagy értékre üzletszerűen és folytatólagosan elkövetett sikkasztás bűntette, 1 rb. jelentős értékre üzletszerűen elkövetett sikkasztás bűntettének gyanúja miatt. A bejelentés alapján a Kamara elnöke az előzetes vizsgálatot elrendelte.

A vizsgálati eljárás eredményeként készült összefoglaló jelentés alapján a Kamara elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.

A fegyelmi tanács a fegyelmi eljárást az annak alapjául szolgáló büntetőeljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette.

Az ügyben az ügyészség az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben folyamatban volt büntetőeljárást a Be. 190. § (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette, mely határozat ellen benyújtott panaszt a főügyészség a Be. 199. § (1) bekezdésének b) pontja alapján, mint alaptalant elutasította. A sértett által benyújtott pótmagánvádra indult eljárást végül a járásbíróság jogerős végzésével megszüntette.

A felfüggesztésre okot adó körülmény megszűnését követően, a fegyelmi tanács elnökének az ügy tárgyaláson kívüli elbírálása érdekében tett intézkedésével kapcsolatban a fegyelmi biztos az ügyben tárgyalás kitűzését kérte. A fegyelmi tanács elnöke elrendelte a vizsgálat kiegészítését, és az iratokat a fegyelmi biztosnak visszaküldte.

A fegyelmi biztos a lefolytatott vizsgálat kiegészítése alapján előterjesztette indítványát, melyben kérte, hogy a fegyelmi tanács állapítsa meg, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd azzal a magatartásával, hogy négy személytől felvett kölcsönöket letéti szerződésben rögzítette, megsértette az 1998. évi XI. törvény 3. § (2) és (3) bekezdését, továbbá az Ügyvédi Etikai Szabályzat 7/1. pontját, valamint a letét- és pénzkezelésről szóló 4/1999. (III. 1.) szabályzat 2/2. és 2/3. pontjait, és ezzel 4 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A tényállás:

Kölcsönadó1 2012. évben több alkalommal különböző összegeket adott át - feltehetőleg kölcsön jogcímén - az eljárás alá vont volt ügyvédnek. Annak érdekében, hogy az átadott összegek visszafizetése biztosított legyen, az eljárás alá vont volt ügyvéd a Kölcsönadó1-val 10.000.000 Ft, majd három külön okirattal még összesen 31.500.000 Ft tekintetében készített olyan „letéti megbízás” elnevezésű okiratot, melynek tartalma szerint az eljárás alá vont volt ügyvéd az okiratban megjelölt összeget letétbe vette azzal a céllal, hogy a megállapodásban rögzített összeg ingatlanvásárlás fedezeteként szolgáljon, illetve azzal a letevő ingatlan megvásárlásához fizetőképességét igazolja. A letéti megbízások szerint a letétbe helyezett összegek - amennyiben addig a végleges adásvételi szerződés megkötésére nem kerülne sor - meghatározott határidőre visszafizetésre kerülnek Kölcsönadó1 részére.

Kölcsönadó2 2010-2012. évben, Kölcsönadó3 2011-2012 évben több alkalommal szintén különböző összegeket adott át, míg Kölcsönadó4 2012. évben egy alkalommal pénzt adott - feltehetőleg kölcsön jogcímén - az eljárás alá vont volt ügyvédnek. Velük hasonló okból és konstrukcióban ugyancsak „letéti megbízás” elnevezésű okiratokat készített,

Az eljárás alá vont volt ügyvéd az általa készített, „letéti megbízás” elnevezésű okiratok tartalmával ellentétben valójában egyetlen esetben sem kötött letéti ügyletet az okiratokban letevőként megjelölt személyekkel, hanem magánszemélyként, magas havi kamat ellenében vett fel kölcsönöket tőlük, azonban velük nem a tényleges jogügyleteknek megfelelő okiratokat készítette el, hanem a kölcsönügyleteket leplező, a közte és az általa vezetett ügyvédi iroda között létrejött, fiktív letéti megállapodásokat kötötte meg.

Az eljárás alá vont védekezése:

Az eljárás alá vont volt ügyvéd a vizsgálati eljárásban az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozatot nem terjesztett elő. A vizsgálati eljárás kiegészítése keretében előterjesztett érdemi nyilatkozatában arra hivatkozott, hogy az ellene folyamatban volt büntetőeljárás vele szemben jogerősen megszűnt, bűncselekmény elkövetése a terhére nem volt megállapítható. Hivatkozott arra, hogy a jelen üggyel azonos jogkérdésben folyamatban volt ügyében már marasztaló döntés született, ennek megfelelően az ügyében „ítélt dolog esete” áll fenn. Hivatkozott arra is, hogy a jelen fegyelmi üggyel teljesen megegyező tényállásról a törvényszék határozatával kimondta, hogy az nem valósított meg semmilyen bűncselekményt. Hivatkozott arra, hogy közte és a letéti megbízások kapcsán vele szerződő felek között nem ügyvéd-ügyfél jogviszony jött létre, ezért magatartásával nem szeghette meg az Ügyvédi törvény és a letétkezeléssel kapcsolatos előírások rendelkezéseit. Előadta, hogy a jelen ügy alapját képező büntetőeljárásban érintett kölcsönügyeletek keretében átvett pénzre az általa felvett devizahitel megnövekedett részleteinek törlesztéséhez volt szüksége, mivel arra kényszerült, hogy uzsorásoktól vegyen fel kölcsönöket. Elmondta, hogy ezen kölcsönök egyike sem volt letét, az ügyvédi iroda semmilyen letétet nem vett át, az uzsorások ragaszkodtak ahhoz, hogy letéti megbízás elnevezésű papír is készüljön az ügyletükről. A valóságnak megfelelő kölcsönszerződés aláírására egyikük sem, valamennyi kölcsönadó csak letéti szerződés aláírására volt hajlandó, annak számukra könnyebb kikényszerítést biztosító jellege miatt, ő pedig, mivel szüksége volt a pénzre, belekényszerült azok aláírásába. Előadta azt is, hogy a hatósági határozatok is megállapították, hogy az így felvett kölcsönök összegét visszafizette, sőt sokkal nagyobb összegeket fizetett vissza, mint amit kölcsönkért. Hivatkozott továbbá arra is, hogy cselekménye, ha meg is valósított bármilyen fegyelmi vétséget, elévült, mivel a kölcsönügyletek a fegyelmi eljárás elrendelését megelőző több, mint 3 évvel jöttek létre. Álláspontja szerint a felelősség megállapíthatósága szempontjából az eredeti kölcsönügylet létrejöttének időpontja az irányadó.

Az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője a fegyelmi tanács által megtartott tárgyalásokon akként nyilatkozott, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd a büntetőeljárásban sem vitatta, hogy színlelt ügyleteket kötött, ugyanakkor letéti szabályt nem sérthetett, hiszen az ügyletek valós tartalmuk szerint kölcsönügyletek voltak. A színlelt szerződéseket az eljárás alá vont volt ügyvéd folytatólagosan kötötte, ezért álláspontja szerint a cselekmény egy rendbeliként minősül. Hivatkozott arra is, hogy eljárás alá vont volt ügyvéd kényszerhelyzetben cselekedett, még, ha a kényszerhelyzetet áttételesen maga is teremtette.

Az ügyészség határozatában megjelölt keltezésű „letéti megbízás” elnevezésű okiratokkal kapcsolatban akként nyilatkozott, hogy ezek a szerződések elkészültek, a visszafizetések alkalmával készültek rendre új szerződések.

A fegyelmi tanácsnak a jelen ügyben megállapított tényállás szempontjából releváns okirati bizonyítékként rendelkezésére állt továbbá az ügyészség határozata, valamint a főügyészség határozata, melyben megállapított tényállást az eljárás alá vont volt ügyvéd a fegyelmi tanács ezzel kapcsolatos kifejezett nyilatkozattételi felhívása ellenére sem vitatta, az abban szereplő dátumokkal összefüggésben jogi képviselője útján azt a nyilatkozatot tette, hogy azok megfelelnek a valóságnak, a határozatok a „letéti megbízás” elnevezésű okiratok keltét helyesen tartalmazzák, a letéti megbízások pedig egy sémára készültek, azok tartalma azonos volt, a felek és a letéti összegek változtak. Ez utóbbi állítást egyébként alátámasztották az eljárás alá vont volt ügyvéd által csatolt letéti megbízás elnevezésű okiratok is.

A fegyelmi biztos végindítványa:

A fegyelmi biztos a végindítványában elmondta, hogy a fegyelmi eljárás az ügyészség átirata alapján hivatalból indult, a büntetőeljárást végül jogerősen megszüntették az eljárás alá vont volt ügyvéddel szemben. Az összefoglaló jelentésben foglaltakat, annak későbbi írásos kiegészítésivel együtt fenntartotta. Álláspontja szerint a büntetőeljárás megszüntetése ellenére az eljárás alá vont volt ügyvéd terhére olyan maradványcselekmény állapítható meg, ami a fegyelemi eljárás lefolytatását szükségessé teszi, ugyanis a kölcsönügyletek kapcsán szerkesztett okiratokkal megsértette az etikai és a letétkezelési szabályzat vonatkozó rendelkezéseit. Nem tartotta elfogadhatónak az eljárás alá vont volt ügyvéd azon védekezését sem, hogy a kölcsönügyletek kapcsán magánszemélyként és nem ügyvédként járt el. A letéti megállapodás fejlécéből és aláírásából egyaránt kiderül, hogy ezeket az eljárás alá vont volt ügyvéd ebbéli minőségét felhasználva, ügyvédként szerkesztette. A büntetés kiszabása körében kérte értékelni, hogy a letétkezelési szabályok megsértése a titoktartáshoz mérten az ügyvédi eljárás egyik sarokköve, hiszen e szabályok megsértése össz-ügyvédi érdekeket sért. Álláspontja szerint ugyanakkor értékelni szükséges, hogy nem a klasszikus letétkezelési szabálysértés történt, nem arról volt ebben az ügyben szó, hogy nem került visszafizetésre a letevőnek vagy a kedvezményezettnek a letét, hanem arról, hogy kölcsönszerződések helyett készültek fiktív letéti megállapodások. Enyhítő körülményként kérte értékelni, hogy hosszú ideje folyik a fegyelmi eljárás, az eljárás alá vont volt ügyvéd 2014. óta áll fegyelmi eljárás hatálya alatt. Az eljárás alá vont volt ügyvéd családi, egészségügyi és egyéb körülményeit is értékelve, az arányosság és a fokozatosság elvét szem előtt tartva, pénzbírság kiszabását indítványozta, az elkövetés idején hatályos szabályozás alkalmazásával, a középmértéket meghaladó mértékben. A fegyelmi vétség elkövetésének megállapítása esetére kérte továbbá az eljárás alá vont volt ügyvéd eljárási költségátalány megfizetésre kötelezését.

Eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője végfelszólalásában írásbeli előadásait fenntartotta, kiegészítve azt azzal a hivatkozással, hogy ebben az ügyben nincsenek sértettek, nincsenek károsultak, egyedül az eljárás alá vont volt ügyvéd tekinthető annak. Az eljárás alá vont ügyvéd nemhogy kárt nem okozott, a Kölcsönadó2 ügyében háromszorosan, a Kölcsönadó1 ügyében másfélszeresen, a Kölcsönadó3 ügyében 1,6-szorosan, a Kölcsönadó4 esetében 1,2 szeresen fizette vissza a kölcsönt. Hivatkozott arra, hogy az említett személyek nem voltak az ügyfelei, nem volt köztük ügyfél-ügyvéd jogviszony. Elismerte, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd hivatásrendi szabályt sértett, amikor a kölcsönügyletek okiratba foglalásánál letéti formát választott, és közreműködött a színlelt okiratok készítésében. Fenntartotta álláspontját, hogy letéti szabálysértés fel sem merülhet, mivel nem volt letét a felek között. Elmondta, hogy ügyfele is egyetért azzal, hogy nem volt helyes az eljárása. A fegyelmi biztosnak a pénzbírság kiszabására vonatkozó álláspontjával egyetértett. A mérsékelt összegű pénzbírság kiszabását méltányos büntetésként értékelte.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi tanács a fegyelmi biztos által előterjesztett indítványnak helyt adott.

A több időpontban hatályosuló, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A jelen fegyelmi eljárás folyamatban léte alatt, 2018. december 22-én hatályba lépett, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló jelenleg hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat 14.1. és 14.5. pontja szerint a Szabályzat a MÜK honlapján történő közzétételt követő második hónap első napján lép hatályba (vagyis 2018. május 1-jén), amellyel egyidejűleg hatályát veszti az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat.

A jelen ügyben kifogásolt okiratszerkesztésekre 2011-2012. években került sor, így az anyagi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és az ezen időpontban még hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.

A jelen ügyben rendelkezésre álló okiratok, valamint az eljárás alá vont volt ügyvéd nyilatkozatai alapján tényszerűen megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd 2011-ben és 2012-ben letéti szerződésnek színlelt szerződéseket kötött.

Az Üt. 37. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

A (3) bekezdés értelmében az ügyvéd nem működhet közre, ha az a hivatásával nem egyeztethető össze, így különösen, ha a közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul

Az Etikai Szabályzat 7/1. pontja szerint tilos jogszabályba ütköző vagy jogszabály kijátszását célzó okiratot szerkeszteni, vagy annak szerkesztésében közreműködni.

A letét- és pénzkezelésről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzat 2.2. pontja szerint ügyvéd letétet csak a letét céljának megfelelő rendeltetéssel vehet át, tilos minden olyan megállapodás, amely az ügyvédet a letét hasznosítására vagy egyéb gazdasági felhasználásra hatalmazza fel. A 2.3. pont értelmében tilos a letéti szerződésben bármilyen olyan tájékoztató szöveg alkalmazása, amely a valóságnak nem, vagy csak részben felel meg, különösen tilos olyan megtévesztő tájékoztatás, amely a letevő bizalmának megerősítését célozza.

A fegyelmi tanácsnak a fegyelmi biztos által előadott, és ily módon az eljárás kereteit meghatározó tényállás alapján abban kellett állást foglalnia, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd azon magtartásával, hogy az általa felvett kölcsönügyeletek leplezése érdekében fiktív letéti szerződéseket kötött, valósított-e meg bármilyen, az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességszegést. Az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője útján tett nyilatkozatában ezt maga sem vitatta, sőt, ő maga védekezett azzal, hogy az általa szerkesztett, a tényállásban megjelölt letéti megbízás elnevezésű okiratok nem a felek valós ügyleti akaratát tükrözték, azok valójában kölcsönügyeleteket lepleztek, és ügyvédi irodája által letét átvételére - az okiratokban rögzítettekkel ellentétben - egyetlen alkalommal sem került sor. Az eljárás alá vont volt ügyvéd ezen védekezését alátámasztották egyebekben a büntetőeljárásokban született jogerős határozatokban tett megállapítások is, olyan adat pedig nem merült fel, amely az eljárás alá vont volt ügyvéd ezen védekezését cáfolta volna.

A fegyelmi tanács osztotta a fegyelmi biztos azon - az eljárás alá vont volt ügyvéd által sem vitatott - álláspontját, hogy a színlelt letéti szerződések megkötésével az eljárás alá vont volt ügyvéd megsértette az Üt. 3. § (2) és (3) bekezdésében írt szabályt, valamint az Etikai Szabályzat 7/1. pontjának, és a 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzat 2.3. pontjának előírásait.

Színlelt szerződések megkötése ugyanis egyértelműen jogszabálysértést valósít meg, és nem egyeztethető össze az ügyvédi hivatással, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd az általa felvett magánkölcsönöket az ügyvédi irodája által felvett letéti ügyletnek álcázta. Mindez független attól, hogy a színlelt okiratokkal egyébként mi volt a felek szándéka, nyilvánvaló, hogy az ügyvédi letétekkel szemben támasztott magasabb jogszabályi és társadalmi elvárások és jogi garanciák vezették a feleket arra, hogy ne a jogügyletek valós tartalma szerinti okiratokat írjanak alá.

Az Etikai Szabályzat 7/1. pontja tiltja jogszabályba ütköző vagy jogszabály kijátszását célzó okirat szerkesztését, mely előírást az eljárás alá vont volt ügyvéd szintén megsértette a színlelt okiratok elkészítésével. Azzal pedig, hogy letéti szerződést kötött, sérült a letét- és pénzkezelésről szóló 4/1999. (III. 1.) MÜK szabályzat 2.3. pontja is.

Letéti jogviszony ugyan nem jött létre a felek között, de a hivatkozott rendelkezés a letéti szerződéssel összefüggő előírásokat tartalmaz, amikor rögzíti, hogy tilos a letéti szerződésben bármilyen olyan tájékoztató szöveg alkalmazása, amely a valóságnak nem, vagy csak részben felel meg, különösen tilos olyan megtévesztő tájékoztatás, amely a letevő bizalmának megerősítését célozza.

Az eljárás alá vont volt ügyvéd védekezésére tekintettel a fegyelmi tanácsnak állást kellett foglalnia abban a kérdésben, hogy a „letéti megbízásokkal” leplezett kölcsönügyletek az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenysége körében, avagy ügyvédi tevékenységén kívüli magatartásaként minősíthetők. Az eljárás alá vont volt ügyvéd ugyanis hivatkozott arra, hogy közte és a letéti megbízások kapcsán vele szerződő felek között nem ügyvéd-ügyfél jogviszony jött létre, ezért magatartásával nem szeghette meg az ügyvédi törvény és a letétkezeléssel kapcsolatos előírások rendelkezéseit. Ezt a védekezést a fegyelmi tanács annyiban osztotta, hogy elfogadta, a kölcsönügyleteket az eljárás alá vont volt ügyvéd, mint magánszemély vette fel, azonban az ennek „biztosítékaként” elkészített letéti megbízás elnevezésű okiratokat már ügyvédi tevékenysége körében, hivatása keretében rendelkezésére álló eszközei felhasználásával készítette el, hiszen ennek hiányában ügyvédi letéti jogviszony színlelésére lehetősége sem nyílt volna. Az elkészült okiratok tartalma, alakiságai alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy azokat ügyvédi minőségében írta alá, valótlan tartalommal ugyan, de éppen ez a valótlan tartalom az, mely az okiratokat jogellenessé teszi, és egyben a hivatkozott ügyvédi szakmai szabályokat is sérti.

Hivatkozott az eljárás alá vont volt ügyvéd arra is, hogy a jelen üggyel azonos jogkérdésben folyamatban volt ügyében már marasztaló döntés született, ennek megfelelően az ügyében „ítélt dolog esete” áll fenn. Ebben a kérdésben a fegyelmi tanács a fegyelmi biztos azon álláspontjával értett egyet, hogy a cselekmény megítélésénél a konkrét elkövetési magatartások tekintetében kell állást foglalni, és az azzal azonos jogi minősítés alá eső, de máskor, más személyek vonatkozásában, más okiratokkal megvalósított cselekmények tárgyában hozott döntés nem minősül ítélt dolognak. Ítélt dologról kizárólag abban az esetben lenne szó, ha ugyanazon okiratok, melyek tekintetében a fegyelmi tanács jelen határozatában a fegyelmi vétség elkövetését megállapította, más eljárásban is vizsgálat tárgyát képezték volna már. A rendelkezésre álló okiratok alapján azonban kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy a jelen ügyben elbírálásra került tények nem képezték az eljárás alá vont volt ügyvéd által hivatkozott eljárás tárgyát. Ugyanezt a megállapítást tette a fegyelmi tanács a törvényszék határozata tekintetében is, azzal a kiegészítéssel, hogy a büntető ítélet az eljárás alá vont volt ügyvéd büntetőjogi felelőssége tekintetében tartalmaz döntést, a fegyelmi felelősség tárgyában történő döntéshozatal nem tartozik a büntetőbíróság hatáskörébe.

Védekezésében hivatkozott az eljárás alá vont volt ügyvéd arra is, hogy a letéti megbízásokkal leplezett kölcsönügyletek a fegyelmi eljárás elrendelését megelőző több, mint 3 évvel jöttek létre, álláspontja szerint a felelősség megállapíthatósága szempontjából pedig az eredeti kölcsönügyletek létrejöttének időpontja az irányadó. Ahogyan arra a fegyelmi tanács a fentiekben már részletesen utalt, jelen ügyben elévülés szempontjából a színlelt okiratok elkészítésének időpontja volt irányadó, a hivatkozott ügyvédi szabályokat sértő magatartások ugyanis ezen okiratok elkészítésében öltöttek testet. A tényállásban felsorolt, a fegyelmi eljárás elrendeléséhez képest 3 éven belül megvalósult magatartások pedig az Üt. 41. § (1) bekezdése alapján nem évültek el.

A fegyelmi tanács ennek megfelelően osztotta a fegyelmi biztos azon álláspontját, hogy eljárás alá vont ügyvéd a rá irányadó szakmai szabályokat megsértette, és ezzel az Üt. 37. § a) pontja értelmében fegyelmi vétséget követett el.

A cselekmény elkövetésekor hatályos 1998. évi XI. törvény (Üt.) 37. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Az eljárás megindulásakor már hatályba lépett, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § a) pontja lényegében azonos módon határozza meg a fegyelmi vétség fogalmát.

Az eljárás alá vont volt ügyvéd azzal, hogy színlelt szerződéseket kötött, tisztában volt az okiratok fiktív tartalmával, megszegte az Üt., és a régi Etikai Szabályzat, valamint a Letét- és pénzkezelésről szóló szabályzat idézett rendelkezéseit, mellyel 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, mivel a tevékenységi szabályokkal tisztában volt, de a cselekménye, illetve a magatartása következményeibe belenyugodott.

A fegyelmi tanács a cselekmény rendbeliségét a színlelt okiratok számához igazította, ennek megfelelően a tényállás részben felsorolt mindazon „letéti megbízás” elnevezésű okiratok esetében, melyek a fegyelmi eljárás elrendelését megelőző 3 éven belül keletkeztek, a fegyelmi tanács 1-1 rendbeli, összesen 10 rendbeli fegyelmi vétség elkövetését állapította meg. A rendbeliség tekintetében a fegyelmi tanács sem a fegyelmi biztos, sem az eljárás alá vont volt ügyvéd álláspontját nem osztotta. A rendbeliség kérdésében a fegyelmi tanács álláspontja szerint nem a sértettek száma, és nem is a felek leplezett akarata szerinti kölcsön jogviszonyok száma volt irányadó, hanem a megszerkesztett, színlelt okiratok száma. Az eljárás tárgyát ugyanis nem a kölcsönügyeletekkel kapcsolatos eljárás alá vonti magatartás képezte, hanem a jogszabályba ütköző szerződések megkötése. Az eljárás alá vont volt ügyvéd jogi képviselője e körben a tárgyaláson egyértelműen akként nyilatkozott, hogy az ügyészség határozatában megjelölt keltezésű „letéti megbízás” elnevezésű okiratok valóban elkészültek, így a fegyelmi tanács a határozatban tett megállapításokat a tényállás alapjául elfogadta, e körben további bizonyítás lefolytatását nem tartotta szükségesnek.

A joghátrány alkalmazása körében a fegyelmi tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd végső soron a felelősségére is kiterjedő elismerő nyilatkozatot tett, enyhítő körülményként értékelte továbbá a cselekmények elkövetése óta bekövetkezett rendkívül jelentős, az elévülési időt többszörösen meghaladó időmúlást, illetve, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd nagykorú, felsőoktatási tanulmányait folytató gyermeke eltartásáról gondoskodik.

A fegyelmi tanács súlyosító körülményként értékelte a cselekmény rendbeliségét, valamint azt a körülményt, hogy a letétkezelés, mint rendszeresen és ellenérték fejében végzett tevékenység az ügyvédség monopóliuma, közbizalmi jelentőségű tevékenység, ezért alapvető, össz-ügyvédi érdek, hogy ez a bizalom ne csorbuljon, hiszen az egyben veszélyezteti az ügyvédi letétkezelés jogintézményének létjogosultságát is. Az eljárás alá vont volt ügyvéd tisztában kellett legyen azzal, hogy a részére kölcsönt adó személyek a letéti szerződést ügyvédi minőségében történő ellehetetlenítésére is felhasználhatják, mely nem csupán saját, de az általa választott hivatásrend megítélését is súlyos mértékben, hátrányosan befolyásolhatja, ennek ellenére mégis közreműködött a színlelt szerződések megkötésében.

Mindezen körülményekre tekintettel, noha a fegyelmi tanács a fegyelmi biztos indítványával egyezően, a nyomatékos enyhítő körülményekre tekintettel elegendőnek tartotta az Üttv. 108. § b) pontja alapján pénzbírság fegyelmi büntetés alkalmazását, annak a rendelkező részben megállapított összegét látta megfelelőnek és az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak. A fegyelmi büntetés kiszabásánál a fegyelmi tanács figyelemmel volt az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeire és jövedelmi viszonyaira is, ugyanakkor az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyára tekintettel kizárólag az elkövetés időpontjában irányadó szabályok szerint kiszabható, a felső határt elérő mértékű pénzbírság megfizetésére kötelezést találta alkalmasnak a büntetési célok elérésére.

Miután az eljárás alá vont volt ügyvéd felelőssége megállapításra került, a fegyelmi tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése alapján kötelezte az eljárás alá vont volt ügyvédet az eddigi eljárással felmerült átalányköltség viselésére.

A Fegyelmi Tanács határozata 2021. január 5. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2014. F. 175.)