Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2014.F.263/23. határozata

büntetőeljárásról (befolyással üzérkedésről)

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a [...] volt budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. szeptember 7. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

kizárás

fegyelmi büntetéssel sújtja, amelynek időtartama 5 (öt) év.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet, hogy 60.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.

Indokolás

A bejelentés és előzetes vizsgálat:

Az ügyészség adott tájékoztatást arról, hogy az eljárás alá vont ügyvédet gyanúsítottként hallgatta ki és a bíróság előzetes letartóztatását rendelte el.

A megkeresés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke az előzetes vizsgálatot az eljárás alá vont ügyvéddel szemben hivatalból elrendelte. A fegyelmi főmegbízott ugyanezen a napon tájékoztatta a nyomozó főügyészséget az előzetes vizsgálat elrendeléséről.

A fegyelmi főmegbízott felhívta az eljárás alá vont ügyvédet az Etikai Szabályzat 14/3. pontja szerinti bejelentés, továbbá észrevételei megtételére.

A felhívásra az eljárás alá vont ügyvéd akadályoztatására tekintettel felesége válaszolt, csatolva a büntetőeljárással kapcsolatban keletkezett iratokat.

A fegyelmi főmegbízott előterjesztette összefoglaló jelentését, amelynek alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara elnöke a fegyelmi eljárást elrendelte.

A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa határozatával a fegyelmi eljárást az annak alapjául szolgáló büntető eljárás jogerős befejezésig felfüggesztette.

Az ügyészség átiratával tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a Btk. 299. §-ának (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) pontja alapján minősülő vesztegetést állítva elkövetett befolyással üzérkedés bűntette elkövetése miatt vádiratot nyújtott be a törvényszékhez. A Fegyelmi Tanács elnökének megkeresése alapján a törvényszék a vádiratot megküldte.

A Fegyelmi Tanács határozatával az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységének gyakorlását az ellene indított büntető eljárás jogerős befejezésig felfüggesztette. Ugyanezen határozatában a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezésig felfüggesztette.

A Fegyelmi Bizottság elnökének megkeresése alapján a törvényszék elnöke megküldte az ítéletet, rögzítve, hogy az nem jogerős.

A büntetőügyben másodfokon eljáró ítélőtábla küldte meg jogerős ítéletet. Ezzel a felfüggesztés indoka megszűnt.

Figyelemmel az Üttv. 208. § (22) bekezdésére, a regionális fegyelmi bizottságok megalakulását követően a fegyelmi megbízott megnevezése: fegyelmi biztos, a Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsának megnevezése Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa.

A tényállás:

Az I. r. és a II. r. vádlotthoz közelálló, részükre munkát is végző bizalmasuk a III. r. vádlott. A három vádlott kapcsolata a vádidőszakot megelőzően is szoros és kiegyensúlyozott volt. Az I. r. vádlott helyben ismert, gazdag vállalkozónak számított.

Az eljárás alá vont ügyvéd (VII. r. vádlott) jogi tanulmányai után a VI. r. vádlott ügyvédjelöltje volt, majd a szakvizsgát követően a segítségével létesített önálló ügyvédi irodát. Egymással elszámolási viszonyba is kerültek, ám az eljárás alá vont ügyvéd nem csak tartozott a VI. r. vádlottnak, hanem egy rövid ideig tartó függetlenedést követően az ügyvédi munka területén is visszatagozódott, és feladatai jelentős részét a VI. vádlott ügyvédi irodáján keresztül kapta. Alkalmazotti viszonyban nem álltak, de ténylegesen ügyvédi tevékenységével az eljárás alá vont ügyvéd igazodott a VI. r. vádlott által megjelenített és az ő ügyvédi irodájához köthető társügyvédek sorába. A VI. r. vádlott szakmai tekintélyként és jó munkaszervezőként azokban az ügyekben, amelyek nem voltak tőle függetlenek, irányította és meghatározta az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységét. Ez nem alakított ki közöttük szélsőséges függőségi viszonyt, de természetüknél fogva mindkettőjüknek megfelelt, mert az eljárás alá vont ügyvéd - továbbra is - kissé rászorult az irányításra, míg a VI. r. vádlott a több évtizedes vezetői munkája folytán azt meg is szokta.

Egyikőjük sem ismerte korábbról az I-IV. r. vádlottat, ahogy csak közismert és neves színművészként tekintettek az V. r. vádlottra. A vádlottak közötti későbbi kapcsolatok megteremtője, az eseményeket a maga érdekei szerint alakító IV. r. vádlott volt, aki törekedett ebből minél nagyobb anyagi haszonra szert tenni.

A IV. r. vádlott 2012 decemberében telefonon, majd 2013 januárjától személyesen is felvette a kapcsolatot a VI. r. vádlottal. Megosztotta vele az I. r. vádlott problémáját is. A IV. r. vádlott szólt a barátja ellen indult büntetőügyről, a végrehajtásra váró letartóztatásáról és arról, hogy álláspontja szerint I. r. vádlott beszámíthatósága legalábbis kétséges. (...) A VI. r. vádlott a IV. r. vádlottal abban egyezett meg, hogy hajlandó az I. r. vádlott ügyében közreműködni, de nem szabályos úton, védői meghatalmazással, hanem titokban maradva akként, hogy 10 millió forintért cserébe vállalja, hogy fél éven belül kapcsolatain keresztül az ügyet jogerősen és az I. r. vádlottra kedvezően megoldja, ellenkező esetben a 10 millió forintot visszafizeti. Felvázolta, hogy ehhez újabb magánszakértői vélemény beszerzésére lesz szükség, és majd az abban foglaltakra figyelemmel, egy új indítvány útján érik el a kedvező bírói döntést. A IV. r. vádlott ezt úgy továbbította az I. r. vádlottnak, hogy a kizárási indítvány elutasítása után a bíró előtt őt továbbra is képviselő dr. [...]-nak „élni kell valamiből”, ezért 10 millió forintot kér, cserében féléven belül jogerős felmentéssel zárul az I. r. vádlott büntetőügye. A bíró és dr. [...] ötlete, hogy egy újabb vizsgálat és magánszakértői vélemény vezet el a sikerhez, addig is dr. [...] letétként az ügyvédjénél kezeli a pénzt. Azért, hogy hihetőbbé tegye állítását, több telefonbeszélgetést úgy állított be az I. r. vádlott előtt, hogy ő dr. [...]-val beszél, holott valójában a VI. r. vádlottal kommunikált.

Az I. r. vádlott hitt neki, a fentiekbe beleegyezett. A II. r. vádlott átvitt az I. r. vádlott társaságában a IV. r. vádlottnak 10 millió forintot, hogy azt a fentiek elérése érdekében juttassa el dr. [...]-nak. A IV. r. vádlott e pénzzel együtt megjelent a VI. r. vádlott irodájában és átadta neki, majd arról egy „letéti igazolás” nevezetű kézzel írt iratot készítettek, miszerint a IV. r. vádlott letett ingatlanvásárlásra 10 millió forintot a VI. r. vádlott ügyvédnél és annak lejárati időpontja a cél teljesítése, de legkésőbb 2013. szeptember 30. napja.

Közben a bíró pénzkéréseire hivatkozva a IV. r. vádlott további összegekhez jutott, amely pénzt állítólagosan a megvesztegetett bíró azért kérte, hogy egy kollégának illetékre kifizesse, de az ügy végső befejezésekor fizetendő nagyobb összegbe majdan beleszámít. A szakértőknek szánt, illetve a bíró megvesztegetésére átadott újabb pénzekből a VI. r. vádlott további 10 millió forintot kapott a IV. r. vádlottól, hogy a szakértőket kifizesse, befolyását érvényesítse és beadványai célt is érjenek. Miután a magánszakértői vélemény a tervezett eredményt hozta, a VI. r. vádlott a fenti indítványokat előadva védői beadványt szerkesztett és azt átadta a IV. r. vádlottnak. Az indítvány fejlécet, avagy máshol a valódi készítőre tett utalást nem tartalmazott.

A VI. r. vádlott, hogy az általa készített ügyiratokat könnyebben be tudja adni, a döntésekről könnyebben értesüljön, ha kell, az ügyiratokat megismerhesse, tudja, hogy a tárgyaláson mi történik, megszabta a IV. r. vádlottnak, hogy érje el, az I. r. vádlott vonja vissza a védő meghatalmazását és ő vagy hozzátartozója hatalmazza meg eljárás alá vont ügyvédet. Ekkor már tudott arról, hogy a IV. r. vádlott az I. r. vádlott előtt nem pusztán elhallgatja a nevét, hanem addigi tevékenységét is másnak tudja be, ezért ügyelt rá, hogy olyan számára irányítható védőt vonjon be, aki közvetlenül nem köthető a VI. r. vádlott ügyvédi irodához, és noha a IV. r. vádlott az I. r. vádlottal telefonon az ügyvédi irodából intézte a szükséges meghatalmazást, ő továbbra sem beszélt sem az „ügyféllel”, sem annak hozzátartozójával. Ezzel a magatartásával minden tőle telhetőt megtett, hogy a IV. r. vádlott által előzőleg felépített látszatot erősítse, előtte hátsó, mögöttes kapcsolataival elérhető befolyását állította és segítette abban, hogy az I. r. vádlottól bírók megvesztegetését állítva az eddig megszerzett pénzt megtarthassák, illetve újabb pénzekhez jussanak. Egy alkalommal a VI. r. vádlott személyes jelenlétében állította azt a IV. r. vádlott telefonon az I. r. vádlottnak, hogy „volt a közös barátjuknál” és pozitív az elbírálás, az ügyészségen elérték, hogy olyan ügyész járjon majd el, aki kezdeményezi, maga is támogatja, hogy az I. r. vádlottal szemben kibocsátott elfogatóparancsot visszavonják.

Az I. r. vádlott visszavonta védője meghatalmazását és felesége egy meghatalmazást írt alá egy számukra ismeretlen eljárás alá vont ügyvédet megbízva a védelemre. Az aláírt meghatalmazást a IV. r. vádlott átvette, egyben átvett 500.000 forintot az új védő munkadíjaként. Tisztázatlan, hogy ez az 500.000 forint a VI. r. vádlotthoz jutott vagy sem, az viszont tény, hogy abból az eljárás alá vont ügyvéd nem részesült. A meghatalmazást azonban az eljárás alá vont ügyvéd aláírta és azt a törvényszéken a tárgyaláson benyújtotta.

A VI. r. vádlott az eljárás alá vont ügyvédet, mint védőt felhasználva terjesztette elő megismételt, immár a kiegészített magánszakértői véleményre alapított indítványát, melyet az aznapi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd csatolt, de az elsőfokú bíróság ismét elutasított. Az ítélőtábla mint másodfokú bíróság a meg sem indokolt fellebbezések nyomán eljárva helybenhagyta az első bírói döntést.

Végképp tarthatatlanná vált az I. r. vádlott hitegetése a rá kedvező és részrehajló másodfokú bírósággal, illetve az ügyészi támogatással. A VI. r. és a IV. r. vádlott félt attól, hogy ígéretét beváltva az I. r. vádlott feljelentést tesz. A VI. r. vádlott ezért azt is állította telefonon a IV. r. vádlottnak, hogy részint a bíró elmozdítása érdekében bírósági, de ügyészségi belső vizsgálatot is intézett, miközben tudta, hogy másik telefonján a IV. r. vádlott az I. r. vádlottal beszél, és hallotta azt is, hogy az általa mondottakat a „bíró úr” üzeneteként adja át a részére. Ekkor már bizonyosan tisztában volt azzal, hogy őt a IV. r. vádlott a kúriai bírónak állítja be. Valójában már a Nemzeti Védelmi Szolgálatnál a II. r. vádlott bejelentést tett és ezzel megkezdődött a hatóságok és az I-III. r. vádlottak együttműködése. Erről azonban sem a IV. r., sem a VI. r. vádlott nem tudott, ezért a feljelentés elkerülése érdekében a VI. r. vádlott az általa korábban átvett 20 millió forintot visszafizette a IV. r. vádlottnak, hogy ő juttassa azt el az I. vádlotthoz.

Fordulatot jelentett az I. r. vádlott 2014. január 27-i elfogása, mert innentől megszakadt vele a IV. r. vádlott közvetlen kapcsolata, és az I. r. vádlott átadása után a kapcsolattartásba be kellett vonni a védőt, az eljárás alá vont ügyvédet. Az eljárás alá vont ügyvédnek nem volt tudomása sem a VI. r. vádlott, sem a IV. r. vádlott addigi tevékenységéről, miközben meghatalmazását még az átadás napján a II. r. vádlott visszavonta. A VI. r. vádlott arra kérte az eljárás alá vont ügyvédet, hogy menjen be a BV Intézetbe és ott a meghatalmazását az I. r. vádlott erősítse meg. Azt is közölte vele, hogy tartsa titokban a VI. r. vádlott nevét és szerepét. A védői kapcsolattartás keretében 2014. március 7. napján, majd 2014. március 13. napján az I. r. vádlott megerősítette az eljárás alá vont ügyvéd védői meghatalmazását, egyben közölte vele, hogy tudja, csak közvetetten képviseli őt, mögötte dr. [...] bíró áll. Az eljárás alá vont ügyvéd nem értette a közlést, ezért mégis elmondta, hogy az ő főnöke a VI. r. vádlott, de az I. r. vádlott nem hitt neki, és részben a további kapcsolattartások során elmondta, hogy őt a bíró és dr. [...] bíró „zsarolja” és részletezte, hogy mennyi pénzt fizetett nekik. Az eljárás alá vont ügyvéd vádlott ráhagyta, de beszélt a VI. r. vádlottal, aki azt válaszolta, hogy „ez a bolond, azt hiszi, hogy én vagyok [...]”. A későbbi márciusi beszélők alatt az eljárás alá vont ügyvéd az I. r. vádlottat továbbra is meghagyta e hitben, nem nevezte többet nevén a VI. r. vádlottat, hanem helyette a mögötte álló személyt „legfőbb szakértőként” aposztrofálta.

A VI. r. vádlott az eljárás alá vont ügyvédtől azt kérte, hogy ragaszkodjon az I. r. vádlottnál a 20 millió forint kifizetéséhez és ez esetben eléri, hogy az I. r. vádlott 2014. április 8. napján szabaduljon, elmemegfigyelése kórházi körülmények között és nem az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben (IMEI) történjen. Felvázolta neki, hogy ezért az összegért kúriai bírón keresztül, aki ismeri az eljáró bírót, valóban megkörnyékezi és megvesztegeti a bírót, hogy elérje az ígért eredményt. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban továbbra is titkolja az ő kilétét az I. r. vádlott előtt. Az eljárás alá vont ügyvéd tudomásul vette, majd védői kapcsolattartás keretében elmondta az I. r. vádlottnak, hogy korábban a 20 millió forint visszafizetésre került a IV. r. vádlottnak, de újbóli kifizetése esetén az összegért cserébe eléri a legfőbb szakértő a kilátásba helyezett eredményt. Megtartotta így őt abbéli hitében, hogy mégiscsak közvetetten dr. [...] bíró üzenetét tolmácsolja és azt is kifejezte, ha nem fizet, fogvatartásban hajtják végre az elmemegfigyelést, az IMEI-ben, amelyet nem fog az I. r. vádlott kibírni, ellenben, ha fizet, a legfőbb szakértő eléri a bírónál, hogy szabadlábra helyezzék és elkerülje az IMEI-t. Az I. r. vádlott kérdésére, hogy a pénzből részesül-e a bíró, azt válaszolta, hogy „Nélküle nem menne semmi”. Azt is állította az I. r. vádlott előtt, hogy elfogása után csak azért nem került rögtön az IMEI-be, hogy legyen ideje gondolkodni és összeszedni az anyagiakat. Távlati célként azt közölte, legyenek túl az első fokon, mert az ügy érdemében a legfőbb szakértő másodfokon tud segíteni. Az I. r. vádlott mindebbe színleg beleegyezett, az eljárás alá vont ügyvéd pedig közölte vele, hogy várja annak a hívását, aki a részére fizet. A III. r. vádlott még ezen a napon telefonon felvette az eljárás alá vont ügyvéddel is a kapcsolatot, aki ekkor és a későbbiekben tőle, illetve rajta keresztül a II. r. vádlottól is követelte a 20 millió forint megfizetését, mint az I. r. vádlott utasítását.

Ennek megfelelően az ügyészséggel együttműködve a III. r. vádlott elvitt 2.530.000 forintot, mint úgynevezett csapdapénzt és átadott a IV. r. vádlottnak, aki abból 2.500.000 forinttal a VI. r. vádlotthoz indult, aki szintén úgy tudta, ez a kisebb összeg és rövidesen érkezik a fennmaradó rész. A VI. r. vádlott ügyvédi irodájába azonban nem érkezett meg a IV. r. vádlott, mert őt ügyészségi közreműködéssel elfogták. A hatósági aktusról nem értesülhetett sem a VI. r. vádlott, sem az eljárás alá vont ügyvéd, ezért az eljárás alá vont ügyvéd 2014. április 8. napjáig változatlan feltételekkel tovább követelte a 20 millió forintot az I. r. vádlottól, illetve a III. r. vádlottól, mint az I. r. vádlott szabadulásának feltételét.

A VI. r. vádlott nem szólt kúriai bírónak és máshogy sem környékezte meg az eljáró bírót. A törvényszék az előzetes letartóztatást fenntartotta, az annak megszüntetését célzó indítványt elutasította és az I. r. vádlott elmemegfigyelésének helyét az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben jelölte ki.

A tárgyalás után az eljárás alá vont ügyvéd a vádlotti kapcsolattartások során már igyekezett a 20 millió forintos követelést védői munkadíjként beállítani. A VI. r. vádlott értesült a IV. r. vádlott elfogásáról és az eljárás alá vont ügyvédnek szóló védői meghatalmazást intézett. A IV. r. vádlottal történő kapcsolatfelvétel után már gyanúsnak tartották a körülményeket és a VI. r. vádlott és az eljárás alá vont ügyvéd felhagytak fenti tevékenységükkel.

A fenti tényállás alapján a törvényszék ítéletével az eljárás alá vont ügyvédet bűnösnek mondta ki bűnsegédként elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében [Btk. 299. § (1) bekezdés és (2) bekezdés a) pont], ezért őt a törvényszék 1 (év) 6 (hat) hónap szabadságvesztésre és 3 (három) év ügyvédi foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés büntetés végrehajtását 5 (öt) év próbaidőre felfüggesztette.

A fellebbezés folytán eljárt ítélőtábla az eljárás alá vont ügyvéd esetében a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaidejét 4 (négy) évre mérsékelte. Az ügyvédi foglalkoztatástól eltiltás büntetés megnevezése helyesen egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltás. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

A Fegyelmi Tanács a fenti tényállást az ott hivatkozott bírósági ítéletekkel egyezően állapította meg. Tekintettel arra, hogy a büntetőbíróság jogerős ítéletében megállapított tényállás köti Fegyelmi Tanácsot, a tényállás megállapítása körében a Fegyelmi Tanács a mérlegelést mellőzte.

A fegyelmi biztos végindítványa:

Végindítványában a fegyelmi biztos az ügyre irányadó tényállást a büntetőbíróság ítéletével egészítette ki. Miután a lefolytatott büntető eljárás és az annak nyomán kelt jogerős ítélet nyilvánvaló módon meghatározza a fegyelmi eljárás kereteit, tényállását, így egy kérdés maradt nyitva, a szankció megállapításának kérdése. Dacára annak, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen korábban soha nem folyt fegyelmi eljárás, jelen esetben a létező legsúlyosabb fegyelmi büntetésen, a kizáráson kívül nemigen jöhet szóba más, hiszen az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét szándékos bűncselekmény elkövetésében állapította meg a bíróság, amiért vele szemben szabadságvesztés büntetést szabott ki, még ha annak végrehajtását fel is függesztette. Álláspontja szerint az esetet súlyosítja az a körülmény is, hogy a büntetőügy országos nyilvánosságot kapva az ügyvédség társadalmi megítélésére nézve igen hátrányosan hatott, a kar tekintélyének jelentős mértékben ártott.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2008. évben került bejegyzésre a kamarai nyilvántartásba, a cselekmény elkövetési ideje pedig 2013-14 évekre tehető, így a makulátlan előélet nem számít olyan nagy súllyal.

Valamennyi körülmény mérlegelésével kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására tett indítványt. Kérte, hogy az eljáró tanács a cselekmény elkövetése idején hatályos jogszabály helyett a jelenleg hatályos Üttv. szabályait alkalmazza, figyelemmel arra, hogy az a kizárás tekintetében enyhébb rendelkezést tartalmaz, mikor annak tartamát mérlegelés tárgyává teszi a korábban alkalmazott 10 éves tétel helyett. Az így alkalmazásra kerülő 3-10 évig terjedő kereten belül álláspontja szerint indokolt a kizárás tartamát a középmértéket valamivel meghaladó mértékben meghatározni.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd 2017. évben terjesztett elő érdemi nyilatkozatot, amelyben előadta, hogy a terhére rótt bűncselekményt nem követte el. Ezt követően a fegyelmi eljárásban nem vett részt.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi biztos indítványa alapos.

Az Üt. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.

Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése, illetve a régi ÜESZ 3/2. pontja értelmében az ügyvédnek hivatását legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

Az Üttv. 109. § (1) bekezdése szerint a fegyelmi tanács a fegyelmi büntetést a fegyelmi vétség súlyára és ismétlődésére, valamint a fegyelmi vétséggel érintett ügy érdemére való kihatására tekintettel, az elkövetésre irányuló szándék vagy gondatlanság fokának megfelelően, az általa feltárt összes súlyosító és enyhítő körülmény figyelembevételével - ideértve azt is, ha az eljárás alá vont személy az általa okozott jogsérelmet elhárította, vagy a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény miatt vele szemben más jogkövetkezményt alkalmaztak -, mérlegelési jogkörében szabja ki.

Egyetértett a Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztos indítványával annyiban, hogy olyan szándékos bűncselekmény elkövetésével, amelyért a bíróság az eljárás alá vont ügyvéddel szemben szabadságvesztés büntetést szabott ki, kizárólag a kizárás fegyelmi büntetés állhat arányban. Érdemi mérlegelésnek a kizárás tartamának tekintetében volt helye.

A bíróság ítéletében kiszabott büntetés során a törvényszék enyhítő körülményként értékelte a bűnsegédi alakzatot, a büntetlen előéletet, csekély súllyal a ténybeli beismerő vallomást, továbbá azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik. Súlyosító körülményként értékelte a bíróság, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bűncselekményt ügyvédi foglalkozásának felhasználásával követte el. Mindezek alapján a jogerős ítélet az egyetemi jogi diplomához kötött foglalkozástól eltiltás tartamát 3 évben határozta meg. Figyelemmel a kétszeres értékelés tilalmának elvére, a Fegyelmi Tanács a fenti körülményeket ismételten nem értékelte.

Annak, hogy a Fegyelmi Tanács a kizárás időtartamát a bíróság ítéletében foglaltakhoz képest magasabb, de a vezető fegyelmi biztos által indítványozottnál alacsonyabb mértékben határozta meg, alapvetően a következő indoka van.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bűncselekményt ügyvédi tevékenységén belül védői minőségét felhasználva követte el, szembehelyezkedve mind a védelem alkotmányos szerepével, mind az ügyvédi esküvel. A védőnek minden körülmények között a terhelt érdekeinek elsődlegességére figyelemmel kellett volna eljárnia, ehelyett az eljárás alá vont ügyvéd e szerepét arra használta fel, hogy a terhelttől jogtalan vagyoni előnyre tegyen szert. Ez a magatartás talán a leginkább alkalmas arra, hogy az ügyvédségbe vetett közbizalmat csorbítsa. Nem értékelte ugyanakkor az eljárás alá vont ügyvéd terhére a Fegyelmi Tanács azt a körülményt, hogy a büntetőügy országos nyilvánosságot kapott, mert az nem az eljárás alá vont ügyvéd személyének tudható be.

Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az ügyvéd felelősségét megállapította, az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére lenne köteles. Tekintettel azonban a jelentős időmúlásra és arra, hogy - az ítéletekből megállapíthatóan - az időmúlás nem az eljárás alá vont ügyvéd magatartásnak a következménye, a Fegyelmi Tanács az átalányköltség mértékét 60.000 Ft-ra mérsékelte. Ekkora összegű átalányköltség fizetésére lett volna köteles az eljárás alá vont ügyvéd, ha fegyelmi felelősségét az elkövetéshez közeli időpontban állapítják meg.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem tagja a kamarának, a Fegyelmi Tanács az ügyvédi tevékenység felfüggesztése tárgyában a határozathozatalt mellőzte. Ugyanezen okból mellőzte a kamarai igazolvány és szárazbélyegző leadására irányuló felhívást.

A Fegyelmi Tanács határozata elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án alapszik.

Miután az eljárás alá vont ügyvéd a bűncselekményt megvalósító fegyelmi vétséget 2017. december 31. napját megelőzően követte el, arra az anyagi jogszabályok tekintetétben az Üt., valamint az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól” szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) rendelkezéseit alkalmazta a Fegyelmi Tanács. Az eljárási szabályok tekintetében egységesen a FESZ rendelkezéseit alkalmazta a Fegyelmi Tanács. Tekintettel arra, hogy - az Üt.-vel ellentétben - az Üttv. lehetővé teszi kizárás fegyelmi büntetés alkalmazása esetén 10 évnél kevesebb időtartam meghatározását is, a Fegyelmi Tanács az Üttv. rendelkezéseit alkalmazta a büntetés meghatározása során.

Alkalmazott jogszabályok: az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.), az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény, „az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól” szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat), és a 20/2018 (XI. 26.) MÜK Szabályzat „A fegyelmi eljárásról” (FESZ).

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. november 2. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2014. F. 263.)