A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg, ezért 250.000 Ft azaz Kettőszázötvenezer forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot valamint 60.000 Ft, azaz Hatvanezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
Az eljárás alá vont ügyvéd jelentette be - a gyanúsítotti jegyzőkönyv csatolása mellett - a vele szemben közölt gyanú miatt a büntetőeljárások megindulását.
A bejelentés alapján a BÜK elnöke az előzetes vizsgálati eljárást, majd annak alapján a fegyelmi eljárást elrendelte.
A Fegyelmi Tanács határozattal a fegyelmi eljárást a büntetőeljárások jogerős befejezéséig felfüggesztette.
A Fegyelmi Tanács a tényállást az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozata, azonban főként az okiratok tartalma, így különösen a kerületi Bíróság ítélete és a Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzése alapján állapította meg, a jogerős ítéletben foglaltakkal azonos módon.
Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy az elsőfokú ítélet tényállását a másodfokú bíróság változatlanul hagyta, a jogi minősítését helyesbítette kis részben.
„Az eljárás alá vont személy ittas állapotban egy budapesti vendéglátóipari egységben tartózkodott egy rokonával, amikor az eljárás alá vont személy észrevette a közvetlen mellettük lévő állóasztalon a sértett hölgy keskeny levéltáskáját, majd annak megszerzése érdekében a jobb kezével a táskát megfogta és a kabátja bal első része alá rejtette az őrizetlenül hagyott táskát. A sértett és társasága az eljárás alá vont személy mellett, illetve néhány méter távolságban tartózkodott. Az eljárás alá vont személy a szórakozóhelyről ismerősével együtt távozott, mindvégig a kabátja bal első része alatt tartva a megszerzett táskát.
A táskában a sértett mobiltelefonja, 9.000 HUF készpénz, egy darab személygépkocsi indítókulcs, egy parfüm, valamint a sértett személyes okmányai (lakcímkártya, TAJ kártya, vezetői engedély, gépjármű forgalmi engedély) voltak.
A sértett észlelte néhány perc elteltével a táska eltűnését, szólt a társaságában szórakozó hölgynek, majd együtt a biztonsági szolgálat segítségét kérték. Az egyik biztonsági őr egy telefonos alkalmazás segítségével meghatározta a mobiltelefon hozzávetőleges helyét. A telefon által kibocsátott jel a Budapest, R. utca - L. utca sarkánál állt meg, így a sértett és barátnője, valamint a biztonsági őr és a biztonsági őr ismerőse a cím irányába indultak.
Miután az alkalmazás által jelzett helyre megérkeztek, a biztonsági őr tárcsázta a sértett telefonjának a hívószámát. Az eljárás alá vont személy a hívást fogadta és azt mondta, hogy azon a szórakozóhelyen tartózkodik, ahonnan a sértett és társasága elindult a telefon keresésére, de a táskát és tartalmát szívesen visszaadja a sértett részére. A biztonsági őr azonban közölte, hogy az alkalmazás által mutatott cím és a közölt tartózkodási cím nem azonos.
Ezt követően az eljárás alá vont személy levitte a táskát az utcára és átadta a sértettnek.
A bűncselekmény elkövetési értéke az ötvenezer forintot meghaladta, de az ötmillió forintot nem érte el, a visszaszolgáltatás folytán kár nem keletkezett.
A táska visszaadását követően a sértett barátnője kérdőre vonta az eljárás alá vont személyt, hogy milyen körülmények között került hozzá a sértett táskája.
Ennek következtében a sértett barátnője és az eljárás alá vont személy között hangos szóváltás alakult ki. A szóváltás során a hölgy az eljárás alá vont személyt tolvajnak, míg az eljárás alá vont személy a hölgyet „ribanc”-nak, „kurvá”-nak nevezte és kétszer ököllel arcul ütötte. Az eljárás alá vont személy ütései következtében a hölgy szemüvege leesett, de sérülése nem keletkezett. A biztonsági őr a vádlott és a hölgy közé lépett, ugyanakkor a hölgy - védekezésképpen - az eljárás alá vont személyt paprikaspray-vel lefújta.
Az eljárás alá vont személy kihívóan közösségellenes, erőszakos magatartása alkalmas volt arra, hogy másokban megbotránkozást, riadalmat keltsen.”
A Fegyelmi Tanács bizonyítékként az eljárás alá vont személy felelősségét elismerő nyilatkozatán túlmenően, elsősorban a Kerületi Bíróság ítéletét és a Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzését, mint okirati bizonyítékot vette figyelembe. Az ítélet jogerős és végrehajtható.
A bíróság jogerős ítéletével bűnösnek mondta ki az eljárás alá vont személyt
- 1 rb. lopás bűntettében (Btk. 370. § (1) bekezdésbe ütköző és a (3) bekezdés b) pont ba) alpont),
- 1 rb. garázdaság vétségében (Btk. 339. § (1) bekezdés)
ezért őt a bíróság 200 napi tétel pénzbüntetésre ítélte, egy napi tétel összegét 2.500 (kettőezerötszáz) forintban állapította meg.
Az eljárás alá vont személy szabályszerű idézésre megjelent a tárgyaláson, fegyelmi felelősségéről és akként nyilatkozott, hogy:
Tisztában van vele, hogy mit jelent a jogerős ítélet, ettől függetlenül elmondta, hogy a lelkiismerete tiszta, mert nem követett el a bűncselekményt. Elmondta, hogy tudja, hogy valamiféle szankciót kell a fegyelmi eljárásban alkalmazni vele szemben. Kérte annak figyelembe vételét, hogy több mint 11 éve ügyvéd és előélete ügyvédként feddhetetlennek mondható.
A vezető fegyelmi biztos fenntartotta és kiegészítette az összefoglaló jelentésben rögzített tényállást a kerületi Bíróság ítéletében és a Törvényszék, mint másodfokú bíróság végzésében foglaltakkal.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet köti a Fegyelmi Tanácsot a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 6. §-a szerint.
Álláspontja szerint az eljárás alá vont személy megsértette az Üttv. 3. § (2) bekezdésében foglaltakat.
Előadta, hogy a hivatkozott bírósági határozatok megállapították az eljárás alá vont ügyvéd bűnösségét 1 rb. lopás vétségében, illetve 1 rb. garázdaság vétségében. Bár a megállapított bűncselekmények nem függenek össze az eljárás alá vont ügyvéd hivatásával, ugyanakkor alkalmasak az ügyvédi kar iránti társadalmi bizalom megrendítésére, így álláspontja szerint 2 rb. szándékos fegyelmi vétség megállapítására alkalmasak.
Kérte, hogy a Fegyelmi Tanács a kiegészített összefoglaló jelentésben rögzítettekkel egyezően állapítsa meg eljárás alá vont ügyvéd felelősségét 2 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetésében.
Nyomatékos enyhítő körülményként kérte eljárás alá vont ügyvéd javára értékelni, hogy 11 éves makulátlan ügyvédi előéletet követően első alkalommal került sor fegyelmi eljárás lefolytatására vele szemben, továbbá az időmúlást, illetve a kiskorú gyermek eltartását. A fokozatosság és az arányosság elvének figyelembe vételével méltányos összegű, a középmértéket el nem érő összegű pénzbírság kiszabására tett indítványt.
A fegyelmi vétségek elkövetésének idején még a régi ügyvédi törvény (Üt.) volt hatályban, így az eljárás alá vontra nézve kedvezőbb szabályai miatt indokoltnak látta annak alkalmazását. Kérte, hogy a tanács az eljárás alá vont ügyvédet marasztalja a felmerült költségekben is.
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A Fegyelmi Tanács kötve van a jogerős ítéletben megállapított tényekhez, így ehhez képest megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd a szándékos bűncselekmények elkövetésével a hivatkozott hivatásrendi normákat is megsértette.
Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 37. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi, vagy akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.
Az Üt. 3. § (2) bekezdésében foglaltak szerint az „ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani”
Lényegében azonos tartalmú előírásokat tartalmazott az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (XI. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) 3/2. pontja is.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. § szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy
b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Nem lehet kérdés a vétkesség fokának körében, hogy a szándékos bűncselekmények egyúttal fegyelmi felelősség megállapítása körében is csak szándékosnak minősülhetnek, hiszen az a hivatásrendi norma minden ügyvéd előtt ismert, mely szerint ügyvédhez méltó magatartás tanúsítása körében alapvetés, hogy szándékos bűncselekményt az ügyvéd nem követhet el.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd magatartását 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségnek minősítette.
A Fegyelmi Tanács nem az ítéletben megállapított bűncselekmények száma (rendbeliség) szerint állapította meg a rendbeliséget.
A Fegyelmi Tanács az egy elítéléshez köthető azon magatartásszabályt tartotta szem előtt, miszerint ügyvéd nem követhet el szándékos bűncselekményt. A cselekmények halmazati jellegét a Fegyelmi Tanács büntetés kiszabási körülménynek tekintette. Az az ügyvéd, akit a büntetőbíróság elítél szándékos bűncselekmény (lopás és garázdaság) miatt, egyúttal fegyelmi vétséget is elkövet.
A Fegyelmi Tanács a rendelkező részben írt fegyelmi büntetés kiszabását tartotta arányban állónak az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával.
A jelentős időmúlás ellenére sem látott módot a Fegyelmi Tanács más fegyelmi büntetés kiszabására, mint a fegyelmi biztos által indítványozott pénzbírság. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés az enyhítő körülmények túlsúlya miatt nem jött szóba, míg a megrovást, mint fegyelmi büntetését a Fegyelmi Tanács súlytalannak tekintette, így az alkalmazása nem merült fel.
A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont személy a fegyelmi eljárás során érdemi védekezést nem terjesztett elő, elfogadta, hogy vele szemben a felelősség megállapítására sor kerül. A felelősségét nem ismerte el, mivel elmondása szerint nem követte el a bűncselekményt (a lelkiismerete tiszta, ahogy fogalmazott).
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás elkövetési időpontjában az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.), míg a cselekmény elbírálásakor pedig az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A fegyelmi vétség fogalmát az Üt., illetve az Üttv. lényegében azonosan határozza meg.
Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos szabályszegés állapítható meg, ezért a Fegyelmi Tanács az Üt. rendelkezéseit kedvezőbbnek ítélte az eljárás alá vont személy szempontjából, mivel a pénzbírság összegének kiszabható maximum szempontjából az Üt. (max. 600.000 Ft) kedvezőbb, mint az Üttv. (max. 1.000.000 Ft).
A büntetés kiszabásának időpontjában már a 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) rendelkezései irányadóak az Üttv. 208. § (22) bekezdése alapján.
Enyhítő körülményként fokozott súllyal értékelte a fegyelmi vétséget megvalósító magatartások óta - az eljárás alá vont ügyvédnek fel nem róható - jelentős időmúlást. Átlagos súllyal a fegyelmi előéletét, mivel 11 éven keresztül nem volt fegyelmi marasztalása és szintén átlagos súllyal, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.
A fegyelmi büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként átlagos nyomatékkal figyelembe vette a Fegyelmi Tanács a halmazatot, miszerint a jogerősen megállapított bűncselekmények egymással halmazati viszonyban állnak (és nem egy magatartással valósított meg több bűncselekményt), melyek ugyan nem jelentős tárgyi súlyúak, de az ügyvédségbe vetett bizalom egyértelmű csorbulását eredményezi, ez pedig az ügyvédi kar nyomatékos érdekével ellentétes.
A fentiek szerint a büntetés meghatározásakor figyelemmel volt a Fegyelmi Tanács az elkövetés körülményeire és eredményére, így megállapította, hogy a bekövetkezett eredményre is tekintettel a meghatározott és kiszabott büntetés van arányban.
A fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
Az átalányköltséget a 40.2 a) pont alapján 80.000 Ft összegben határozhatta volna meg a Fegyelmi Tanács.
Ehhez képest a Fegyelmi Tanács az átalányköltséget az Üttv. 142. § (2) bekezdése, és a FESZ. 40.9. pontja alapján méltányosságból 60.000 Ft összegben határozta meg, melynek az volt az indoka, hogy a korábbi jogszabály alapján az átalányköltség maximális összege 60.000 Ft lett volna, azonban az a körülmény nem az eljárás alá vont személy - meg nem valósult időhúzó - magatartásával függ össze, hogy a büntetőeljárás (és ezzel összefüggésben a fegyelmi eljárás) elhúzódott.
Nem vezethet magasabb összegű fizetési kötelezettséghez önmagában az a körülmény, hogy időközben új, az eljárás alá vont személyre - e körben - kedvezőtlenebb jogszabály lép hatályba. További indokként a kiskorú gyermekéről való gondoskodás szolgált az átalányköltség egy részének megfizetése alóli mentesítéshez.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. november 6. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2016. F. 215.)