A Budapesti Ügyvédi Kamara Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvédjelölt ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvédjelölt 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követetett el, ezért
400.000 Ft, azaz négyszázezer forint pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédjelöltet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 30.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A fegyelmi eljárás a kerületi ügyészség bejelentésével vette kezdetét. Az ügyészség arról tájékoztatta a kamarát, hogy a [...] Rendőrkapitányság előtt indult büntető eljárásban a nyomozó hatóság gyanúsítottként hallgatta ki az eljárás alá vont ügyvédjelöltet családi kapcsolatok létesítésével visszaélés vétsége és közokirathamisítás bűntette miatt.
A Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárást a büntető eljárás jogerős befejezéséig felfüggesztette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) 62. § (1) bekezdését alkalmazva - figyelemmel arra, hogy a büntető eljárásban neki felrótt magatartás bizonyítottsága esetén olyan bűncselekmény, melyek szándékos fegyelmi vétség megállapítására alkalmas.
E határozatban a Fegyelmi Tanács felhívta az eljárás alá vont ügyvédjelöltet, hogy a büntetőeljárás alakulásáról 3 havonta, külön felhívás nélkül tegyen jelentést, továbbá vádemelés esetén ennek tényét - a vádirat egyidejű megküldésével - ugyancsak jelentse be.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt bejelentette a kamarának, hogy büntető ügyében vádemelés történt és megküldte a vádiratot. A vádirat szerint az Ügyészség II. rendű vádlottként, mint bűnsegédet vádolta meg a Btk. 342. § (1) bekezdés c) pontjába ütköző közokirat-hamisítás bűntettével. Az elkövetés éve 2014. Bejelentésében az eljárás alá vont ügyvédjelölt közölte, hogy a vád tárgyát képező cselekményben ártatlannak tartja magát.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a benyújtott beadványával és mellékleteivel (elsőfokú ítélet, fellebbezés, másodfokú ítélet) tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy a büntető ügye jogerősen befejeződött.
A Fegyelmi Tanács elnöke a fegyelmi eljárás folytatását rendelte el.
A vezető fegyelmi biztos egyebek mellett indítványozta, hogy a Fegyelmi Tanács tárgyalás tartása nélkül hozzon határozatot.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt nyilatkozatában és észrevételében csatlakozott a vezető fegyelmi biztos indítványához, és egyetértett azzal (azt indítványozta is), hogy a Fegyelmi tanács tárgyalás tartása nélkül szabjon ki pénzbírságot, valamint kötelezze őt az eljárással kapcsolatosan felmerült átalányköltség megtérítésére. Közölte, hogy ügyvédjelöltként a garantált bérminimummal megegyező összegű havi jövedelemmel rendelkezik.
A Fegyelmi Tanács a tényállást a Bíróság büntető ítéletében foglaltakkal egyezően állapította meg, tekintettel arra, hogy Törvényszék, mint másodfokú bíróság - az eljárás alá vont ügyvédjelöltet és [...]-t érintően kiszabott büntetés kivételével - az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta.
Ennek alapján az eljárás alá vont ügyvédjelöltet az elsőfokú bíróság a vád tárgyává tett közokirat - hamisítás bűntettében nem, hanem a Btk. 355. §-ában meghatározott családi kapcsolat létesítésével való visszaélés vétségében, mint felbujtó találta bűnösnek, mivel az eljárás alá vont ügyvédjelölt és [...] a Btk. 14. § (1) bekezdés szerinti felbújtóként szándékosan rábírták [...]-t a Btk. 355. §-ban meghatározott családi kapcsolat létesítésével való visszaélés vétsége elkövetésére. [...] anyagi eszközöket is biztosított, míg az eljárás alá vont ügyvédjelölt a cselekmény megszervezésében központi szervező és közvetítő szerepet játszott.
Az elsőfokú bíróság az eljárás alá vont ügyvédjelöltet 8 hónap - végrehajtásában 2 év próbaidőre felfüggesztett - fogházban letöltendő szabadságvesztésre, az ügyvédi és ügyvédjelölti foglalkozás gyakorlásától 2 év eltiltásra és 150 napi pénzbüntetésre ítélte, valamint 500.000 forintra vagyonelkobzást rendelt el vele szemben. A pénzbüntetés egy napi tétele összegét 1.500 forintban állapította meg a bíróság, a pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak egy napi tétele helyébe 1 nap fogházbüntetés lép. Szabadságvesztés elrendelése esetén az eljárás alá vont ügyvédjelölt legkorábban a szabadságvesztés 2/3 részének kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.
Fellebbezés folytán a Törvényszék, mint másodfokú bíróság másodfokú ítéletet hozott, amelyben az elsőfokú ítéletet az eljárás alá vont ügyvédjelölt tekintetében a bűnösségét és kifejtett magatartás minősítését nem érintve megváltoztatta.
Ennek értelmében a Törvényszék, mint másodfokú bíróság a szabadságvesztés és a foglalkozástól eltiltás kiszabását mellőzte, a pénzbüntetés napi tételszámát 200 napra, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 2000 forintra felemelte. Az így kiszabott 400.000 forint pénzbüntetést meg nem fizetése esetén a napi tételszámnak megfelelően 1-1 napi fogházbüntetésre kell átváltoztatni, valamint a vele szemben alkalmazott vagyonelkobzást további 500 euró tekintetében is elrendelte a Törvényszék, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt benyújtotta a büntetőeljárással kapcsolatos észrevételét és a gyanúsítotti jegyzőkönyvet. Észrevételében kérte, hogy az előzetes vizsgálati, illetve a fegyelmi eljárást a büntetőeljárás jogerős befejezéséig függesszék fel.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a büntető eljárás állásáról a megkívánt mértékben folyamatosan tájékoztatta a Budapesti Ügyvédi Kamarát, így arról is, hogy a büntető ügye jogerősen befejeződött. Beadványában közölte, hogy a pénzbüntetés, továbbá az ítéletben foglalt egyéb vagyoni szankció és rendelkezés megfizetésének a családja segítségével eleget tett.
Az eljárás alá vont ügyvédjelölt a fegyelmi eljárásban nem vitatta a bűnösségét, a Törvényszék jogerős másodfokú ítéletében megállapított tényállást, és a nyilatkozatában és észrevételében csatlakozott a vezető fegyelmi biztos végindítványához, egyetértett azzal.
A vezető fegyelmi biztos - az ügyben keletkezett bírósági ítéletetek sommás ismertetése mellett - indítványozta, hogy a Fegyelmi Tanács tárgyalás tartása nélküli eljárásban állapítsa meg, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt megsértette az Üttv. 107. § b) pontjában rögzítetteket és ezzel egyrendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Indítványozta, hogy a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontja alapján pénzbírságot szabjon ki, egyben kötelezze az eljárás alá vont ügyvédjelöltet az eljárással kapcsolatosan felmerült átalányköltség megtérítésére is.
A Fegyelmi Tanács a feltárt tényállás alapján egyetértett a vezető fegyelmi biztos végindítványával.
A Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy a fegyelmi ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás elkövetési ideje 2014. év. Az elkövetés időpontjában (2018. január 1-ig) Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt hatályban, az ügy elbírálásakor Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.).
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
Az Üttv. 107. § b) pontja értelmében: „Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
- b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.”
Az elkövetéskor hatályban volt Üt. 37. § b) pontja ezzel lényegében azonosan mondja ki, hogy „Fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd
- b) akinek az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartása az ügyvédi kar tekintélyét csorbítja.”
Jelen esetben megállapítható, hogy az elkövetéskor hatályban volt rendelkezések lényegében azonos jogi tartalommal bírnak, tehát az adott magatartás továbbra is fegyelmi vétségnek minősül és nem bírálandó el enyhébben.
A fentiekből következően a Fegyelmi Tanács az Üttv. 107. § b) pontja szerinti fegyelmi vétség fogalmát alkalmazta.
Az elkövetés idején hatályban volt Magyar Ügyvédi Kamara 3/1998. (VI. 27.) Fegyelmi Eljárási Szabályzata (régi FESZ) 30. § (2) bekezdése alapján „A pénzbírság összege a szabálysértési pénzbírság legmagasabb összegének kétszereséig terjedhet.”.
A szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (Szabstv.) 11. § (1) bekezdése szerint „A pénzbírság legalacsonyabb összege - e törvény eltérő rendelkezése hiányában - ötezer forint, legmagasabb összege százötvenezer forint, szabálysértési elzárással is büntethető szabálysértések esetén háromszázezer forint.”.
Az elbírálás idején hatályban lévő Üttv. 108. § (2) bekezdés a) pontja alapján a pénzbírság összege
- „a) ügyvéd, kamarai jogtanácsos és európai közösségi jogász esetén egymillió forintig, ... terjedhet.”
Figyelemmel az elkövetés idejére, a FESZ 1.4. pontjára, és arra, hogy az elbírálás idején alkalmazható Üttv. 108. § (2) bekezdés a) pontja súlyosabb elbírálást ír elő, mint a régi FESZ 30. § (2) bekezdése, e fegyelmi eljárásban kiszabható pénzbírság legmagasabb összege hatszázezer forint.
Az Üttv. 127. § (1) bekezdése értelmében: „Egyszerű megítélésű ügyben a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg”.
A FESZ 22.1. pontja értelmében: „A fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség.”.
A Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy a rendelkezésre álló okiratok alapján a fegyelmi vétség egyértelmű.
Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt magatartásával megszegte az Üttv. 107. § b) pontját, amellyel egyrendbeli, szándékosan elkövetett fegyelmi vétséget valósított meg.
A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel a Fegyelmi Tanács a régi FESZ 30. § (2) bekezdése szerinti büntetés kiszabását találta indokoltnak, melynek mértékét mérlegeléssel a rendelkező rész szerint állapította meg a cselekmény elkövetési ideje figyelembevételével kiszabható mérték középmértékét meghaladó összegben.
Enyhítő körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács az időmúlást, mert több mint öt év telt el a fegyelmi vétség megvalósítása és elbírálása között.
Súlyosító körülményként vette figyelembe a Fegyelmi Tanács a lefolyatott bizonyítási eljárás alapján, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt nem tanúsított megbánó magatartást, és bár a büntető eljárásban megtett nyilatkozataival, így a gyanúsítás elleni panasz, majd az elsőfokú ítélettel szembeni írásbeli fellebbezés benyújtásával törvényes jogával élt, de ezekben a Fegyelmi Tanács sokkal inkább pusztán a jogi érvelés precíz kimunkáltságára (melyet a közokirat-hamisításra irányuló vádban a bíróságok osztottak is) következtethetett, mintsem arra, hogy az eljárás alá vont ügyvédjelölt belátta volna, hogy bűncselekményt követett el, mellyel az ügyvédi hivatás tekintélyét eleve súlyosan veszélyeztette.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése, a FESZ 40.2. b) pontja alapján a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére kötelezte.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. október 30. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa - 2016. F. 348.)