Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának F.22/2019. határozata

ügyvédi mulasztásról (a meghatalmazás terjedelme, elévülés)

A Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa dr. ........ ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. év február hó 21. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács

a dr. .........................

eljárás alá vont ügyvéd ellen indult fegyelmi eljárást az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján

megszünteti.

Eljárási költség nem merült fel.

Az elsőfokú fegyelmi tanács határozata ellen az eljárás alá vont személy és a fegyelmi biztos az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül az elsőfokú fegyelmi tanácsnál benyújtandó, a másodfokú fegyelmi tanácshoz címzett, indokolt fellebbezést terjeszthet elő. [Üttv. 135. § (1)]

A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezés előterjesztésére utasíthatja. [Üttv. 135. § (2)]

Indokolás

A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.

I. Kamarai tagsággal kapcsolatos adatok: bejegyzés, szünetelés, megszűnés; tevékenység gyakorlásának formája: egyéni ügyvéd, nyugdíj mellett

Családi állapota:

Eltartottak: n

Előző évi nettó átlagjövedelmének egyhavi összege: nincs adat

Fegyelmi előzménye: nincs

II. Az eljárás fontosabb eseményei:

2019. március 8. napján érkezett a Pest Megyei Ügyvédi Kamarához ....... szám alatti lakostól panasz bejelentés dr. ..... ügyvéd ellen, amelyben azt kifogásolta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízásban foglaltak ellenére a Pest Megyei Bíróság 10.P....../2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott és jogerőre emelkedett határozatában javára megítélt .. 000 000 Ft tőke és járulékainak a behajtása iránt nem intézkedett, ezért időközben a követelés végrehajtása iránti joga elévült, miközben a végrehajtási eljárásra először 20 000 Ft-ot majd pedig a lányán keresztül 800 000 Ft-ot kellett megfizetnie.

A bejelentő panasza miatt F.22/2019. számon indult ügyben Pest Megyei Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa 2019. 03. 21. napján kijelölte az ügy vizsgálatával megbízott fegyelmi biztost.

A Pest Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa a 2019. 03. 22. napján kelt levelében felhívta a bejelentőt iratok csatolására, és kérte megküldeni a jogerős bírósági ítéletet, valamint a panaszolt ügyvédhez intézett - a panasz bejelentő által hivatkozott - elektronikus vagy papír alapú levelek, valamint a feladást igazoló tértivevények másolatát.

A bejelentőnek 2019. 03. 28. napján kelt panaszkiegészítése a Pest Megyei Ügyvédi Kamarához 2019. 04. 09. napján érkezett meg, mely során becsatolta 2008. 05. 19. napján kelt ügyvédi meghatalmazást, a 10.P......./2008. számú elsőfokú ítéletet, valamint a 2016.04.28., 2016. 06. 07., 2017. 03. 31. és 2017. 07. 06. napján a panaszolt ügyvéd telefonjára küldött sms üzenetek kinyomtatott példányát.

A Pest Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa 2019. április 15. napján rendelte el az előzetes vizsgálatot a 2017. évi LXXVIII. tv. 107. § a) pontjában meghatározott fegyelmi vétség alapos gyanúja miatt a 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat 8.2. pontja alapján, egyben felhívta a panaszolt ügyvédet az iratok 8 napon belül történő csatolásának kötelezettségére, valamint észrevételei megküldésének lehetőségére.

A Pest Megyei Ügyvédi Kamara Elnöke 2019. április 15. napján kelt levelében tájékoztatta a bejelentőt arról, hogy a bejelentő panasza alapján a fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el.

Dr. .................ügyvéd 2019. május 31. küldte meg igazoló jelentését, amelyben nem ismerte el a felelősségét, iratcsatolási kötelezettségének azért nem tudott eleget tenni, mert azokat átadta a per befejezésekor ügyfelének.

A Pest Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa 2019. 06. 13. napján kelt levélben felhívta a panaszolt ügyvédet, valamint a bejelentőt, hogy az előzetes vizsgálati eljárás során a tényállás tisztázására 2019. 07. 05. napján tartandó személyes meghallgatáson az ügyben releváns irataikkal jelenjenek meg Pest Megyei Ügyvédi Kamara hivatalos helyiségében.

2019. 07. 05. napján email érkezett az ügyvédtől, melyben egészségi állapotára tekintettel kimentette a távolmaradását az aznapi személyes meghallgatásról.

A 2019. 07. 05. napján tartott személyes meghallgatáson a panaszos megjelent, panaszát fenntartotta.

2019. 07. 05. napján a fegyelmi biztos újabb, 2019. 09. 06. napján megtartandó személyes lehallgatásra idézte meg az ügyvédet és a panaszost.

2019. 09. 06. napján sor került a panaszos és az eljárás alá vont ügyvéd személyes meghallgatására.

A Pest Megyei Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa 2019. október 11. napján kelt határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett a panasz bejelentésben megjelölt tényállás alapján.

A fegyelmi biztos indítványa szerint a panaszolt ügyvédet terhelte annak bizonyítása, hogy a peres képviseletet követően a végrehajtási eljárásban nem rendelkezett meghatalmazással, azonban ezt a tényt az előzetes vizsgálat során nem tudta iratokkal alátámasztani, a fegyelmi biztos álláspontja szerint a rendelkezésre álló iratokból alapos gyanú merült fel, hogy a panaszolt ügyvéd megsértette a 2017. évi LXXVIII. tv. (Az ügyvédi tevékenységről) 107. § a) pontjában rögzítetteket, amikor elmulasztotta a bejelentő érdekében a végrehajtási eljárás megindítását.

Ezért a fegyelmi biztos a 2017. évi LXXVIII. tv. 107. § a) pontjában meghatározott fegyelmi vétség alapos gyanúja miatt fegyelmi eljárást kezdeményezett annak érdekében, hogy a fegyelmi eljárás keretében tisztázásra kerüljenek a jogilag releváns tények.

Pest Megyei Ügyvédi Kamara Elnöke 2019. október 20. napján értesítette a bejelentőt, hogy a PMÜK fegyelmi biztosa fegyelmi eljárást kezdeményezett a panasza alapján az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2019. 12. 03. napján tett észrevételt a fegyelmi eljárást elrendelő, részére aznap kézbesített határozatra.

A Regionális Fegyelmi Tanács elnöke 2020. 01. 23. napján kelt idézésében a 2020. február 21. napján tartandó fegyelmi tárgyalásra megidézte az eljárás alá vont ügyvédet és a bejelentőt.

III. Tényállás

A Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló okiratok, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd, valamint a tanúként meghallgatott bejelentő előadása alapján és a panasz bejelentő által a 2020. február 21-i tárgyaláson bemutatott okiratok és nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapítja meg:

...... szám alatti lakos panaszbejelentő 2008. 05. 19. napján meghatalmazást adott az eljárás alá vont ügyvédnek tartozás érvényesítése iránti bíróság előtti eljárásra.

A meghatalmazás kiterjedt az illetékes bíróságok, hatóságok vagy más érintettek előtti képviseletre, jognyilatkozatok megtételére, kereset benyújtására, iratok leadására és átvételére. A szintén 2008. 05. 19. napján kelt, a panaszbejelentő által a 2020. február 21-én tartott tárgyaláson bemutatott tényvázlat tanúsága szerint a bejelentő 2002. 10. 24-én ... és ....... szám alatti lakosoknak kölcsönt adott 9 000 000 Ft-ot, melyet 2003. 09. 30. napjáig kellett visszafizetni. A bejelentő megbízást és meghatalmazást adott a panaszolt ügyvédnek a keresetlevél megszerkesztésére és a perbeli képviselet ellátására.

A panaszbejelentő által a 2020. február 21-én tartott tárgyaláson bemutatott tényvázlat rögzítette, hogy a bejelentő és a panaszolt ügyvéd megállapodtak a várható költségekben, melyből 35 000 Ft a megbízás aláírásakor vált esedékessé. Sikerdíjként a másodfokú eljárás követően a tőke 7,5%-a + ÁFA, valamint a járulékok 17%-a + ÁFA került megállapításra. A költségelszámolás a peres eljárás végén (elsőfok és másodfok) után vált esedékessé, a tárgyalásonkénti díj a 4. tárgyalástól került felszámításra.

Az eljárás alá vont ügyvéd a Pest Megyei Bírósághoz fenti tényállás alapján keresetlevelet terjesztett elő. A Pest Megyei Bíróság 10.P......../2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott jogerőre emelkedett ítéletével kötelezte az alpereseket 9 000 000 Ft tőke és járulékainak, továbbá a perköltségnek a megfizetésére.

A panaszbejelentő által a 2020. február 21-én tartott tárgyaláson bemutatott iratok tanúsága szerint az eljárás alá vont ügyvéd az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését követően a per iratait átadta a bejelentőnek.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2016. és 2017. években a bejelentő lányától, ...... kapott meghatalmazás alapján a bejelentő leánya másfajta ügyében eljárt a Kaposvári Járásbíróságnál, és iratokat szerzett be, melyeket az eljárás alá vont ügyvéd 2018-ban megküldött dr. ..... ügyvédnek.

A bejelentő 2018. tavaszán megbízta dr. ........ .... székhelyű (másik) ügyvédet azzal, hogy járjon el .... és ..... alperesekkel szemben a jogerős ítéletben megállapított összeg és annak járulékai és a perköltség megfizetése iránt. Dr. (másik) ügyvéd 2018. augusztus 23-i felszólító levelére az alperesek 2018. 09. 10. napján kelt válaszukban előadták, hogy a perköltséget megfizették, míg a tőke és járulékai megfizetése iránti végrehajtási jog elévült.

Dr. ..... eljárás alá vont ügyvéd az ítélet jogerőre emelkedését követően a Magyar Ügyvédek Biztosító és Segélyező Egyesületétől 2019-ben kapott levélből értesült arról, hogy a panasz bejelentő ügyvédi műhiba okán kárigényt jelentett be ellen, arra hivatkozással, hogy a jogerős ítélet szerinti összeg végrehajtása iránti eljárásban a panaszos meghatalmazása ellenére nem járt el.

Az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi műhiba miatti felelősségét nem ismerte el.

IV. Bizonyítási eljárás, tárgyalás

Dr. ...... eljárás alá vont ügyvéd az eljárás folyamán következetesen vitatta a fegyelmi felelősségét. A 2019. 05. 31. napján előterjesztett igazoló jelentésében arra hivatkozott, hogy a panaszos részére nem adott meghatalmazást a végrehajtási eljárásra - amelyet egyébként sosem szokott elvállalni -, iratokat ugyanakkor nem tudott csatolni, mivel azokat átadta a per befejezésekor ügyfelének.

Az eljárás alá vont ügyvéd a 2019. 07. 05. napján tartott meghallgatásról a távolmaradását egészségi állapotára tekintettel kimentette, de a 2019. 09. 06. napján személyes meghallgatása során továbbra is fenntartotta eddig tett nyilatkozatait.

Az elé tárt, a panaszos által becsatolt, 2016. 04.28., 2016. 06. 07., 2017. 03. 31. és 2017. 07. 06. napján a panaszolt ügyvéd telefonjára küldött sms üzenetek és a 2016. 06. 07-i sms-re adott válaszok kapcsán kijelentette, hogy ezek nem ezzel az üggyel álltak kapcsolatban, hanem a panaszos lányának egyik ügyével.

A sms üzenetek azonosíthatóan a panaszos lányától, ....tól érkeztek.

Az eljárás alá vont ügyvéd a részére 2019.12.03. napján kézbesített, fegyelmi eljárást elrendelő határozatra észrevételt tett, mivel a határozat megállapításával ellentétben nem 2 000 000 Ft, hanem 9 000 000 Ft tőkeösszegű kölcsön visszafizetése volt a per tárgya. Újra előadta, hogy nem volt meghatalmazása a végrehajtásra, és sem a per során, sem később semmiféle összeget nem kapott a bejelentőtől, akinek minden iratot visszaadott. Mivel álláspontja szerint a végrehajtási eljáráshoz külön meghatalmazás szükséges, ezért nem tudta a panaszos sem becsatolni az iratot, mert ilyen irat nem létezik.

Az eljárás alá vont ügyvéd a 2020. 02. 21. napján tartott fegyelmi tárgyaláson megismételte az eddigi nyilatkozatait, továbbra sem ismerte el fegyelmi felelősségét. Hangsúlyozta, hogy ügyfelei körében ismert volt, miszerint nem vállalt végrehajtási eljárást sosem, ahogyan a bejelentő részére sem vállalt, akinek a per összes iratát átadta az elsőfokú ítélet jogerőre emelkedését követően, de a jó kapcsolatra tekintettel erről az átadásról nem vett fel jegyzőkönyvet.

A bejelentő lányát is képviselte, több ügyben, a becsatolt sms-ek ezzel az üggyel álltak kapcsolatban, ezért ezek az sms-ek nem szakíthatták meg az elévülést.

Praxisában mindig általános meghatalmazást kapott az ügyfeleitől, álláspontja szerint ez az általános meghatalmazás nem terjedt ki a végrehajtási eljárásban való képviseletre. Kijelentette, hogy nem vett át sem 20 000 Ft-ot, sem 800 000 Ft-ot a végrehajtás költségeként, ezek az összegek más, a bejelentő családjával kapcsolatos egyéb ügyek költségeit tartalmazták.

2011 és 2019 között őt nem kereste a bejelentő, holott a telefonszáma változatlan volt. Hivatkozott arra, hogy amennyiben az igény érvényesítése elévült, így a fegyelmi ügye elévült, a fegyelmi eljárás elévült, kérte az eljárás megszüntetését.

A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson megismételte a korábbi személyes nyilatkozatait, a beadványaiban foglaltakat.

A tárgyaláson bemutatta a 2019. 06. 26. napján a bíróságtól kikért meghatalmazást, melyet a panaszkiegészítésekor már megküldött a Kamarának.

Kérdésre akként nyilatkozott, hogy a panaszhoz pótlólag mellékelt sms üzeneteket a lánya küldte.

A panaszos a fegyelmi tárgyaláson előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek adott meghatalmazása álláspontja szerint kiterjedt a „behajtásra”, a végrehajtási eljárásra.

Megismételte, hogy nem kapott az eljárás alá vont ügyvédtől a perrel kapcsolatban iratokat, ítéletet, ezeket szerette volna utólag megkapni.

Kijelentette azt is, hogy tudott az ítéletről, mivel részt vett a tárgyalásokon.

A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson további iratokat csatolt be, így a Pest Megyei Bíróság 10.P............./2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott határozatát, melyen sem a pecsét sem a kiadmányozó személy neve nincs feltüntetve, valamint a 2008. 05. 19. napján kelt tényvázlat eredeti példányát.

A tényvázlat rögzíti, hogy a bejelentő és a panaszolt ügyvéd megállapodtak a várható költségekben, melyből 35 000 Ft a megbízás aláírásakor vált esedékessé. Sikerdíjként a másodfokú eljárás követően a tőke 7,5%-a + ÁFA, valamint a járulékok 17%-a + ÁFA került megállapításra. A költségelszámolás a peres eljárás végén (elsőfok és másodfok) után vált esedékessé, a tárgyalásonkénti díj a 4. tárgyalástól került felszámításra.

Felmutatta továbbá az adósok által aláírt elismervényt, amely a peres eljárás alapját képezte, valamint egy elszámolást, meghatalmazást és e-maileket. A bejelentő előadta, hogy ezek az iratok már korábban is a rendelkezésére álltak.

A bejelentő a 2019. március 28-i MÜBSÉ-hez írott levelében ezen tényekkel szemben arra hivatkozott, hogy nem állt rendelkezésére a bírósági ítélet és a meghatalmazás. Állítása szerint ennek az ellentmondásnak az volt az oka, hogy elkeveredtek az iratok.

A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson elismerte, hogy a lányának és a más családtagjainak is volt megbízása az eljárás alá vont ügyvéddel. Kijelentette, hogy fizetett egyszer 20 000 Ft-ot és egyszer 30 000 Ft-ot az eljárás alá vont ügyvédnek. Ezen túlmenően az eljárás alá vont ügyvédnek nem fizetett.

A bejelentő több iratot mutatott be a tárgyaláson a Fegyelmi Tanácsnak, amelyek nem tartoztak a jelen eljáráshoz. Egy 2011. december 7-i, a bejelentő lányától származó e-mail kapcsolódott egyedül az ügyhöz, melyen Érd 30 000 Ft és 60 000 Ft szerepel, az összes többi, így egy másik ügyhöz kötődő 800 000 Ft átadása sem képezi részét jelen eljárásnak.

A fegyelmi biztos a tárgyaláson fenntartotta a korábban tett indítványát. Hivatkozott arra, hogy az eljárás alávont ügyvéd mulasztásával megvalósította az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat. Végindítványa pontosításaként az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 3. § (2) bekezdésében, valamint a 37. § a) pontjában foglaltak jelölte meg, és egy rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt kérte az eljárás alá vont ügyvéd felelősségének megállapítását. Hivatkozott arra, hogy az ügyvédi meghatalmazás kiterjed a végrehajtási eljárásra is, azt nem kell külön írásba foglalni, továbbá hivatkozott az iratcsatolás hiányára, valamint arra a vélelemre, hogy a megbízás írásba foglalásának hiánya esetén a panaszos által előadottakat bizonyítottnak kell tekinteni.

Az eljárás alá vont ügyvéd záró nyilatkozatában kérte az eljárás megszűntetését, arra hivatkozott, hogy nem követett el semmilyen fegyelmi vétséget, az általa becsatolt dokumentumok és a bejelentő által a tárgyaláson becsatolt tényvázlat azt támasztják alá, hogy neki kizárólag a peres eljárásra volt megbízása, tehát nem volt a végrehajtási eljárásra megbízása. Hivatkozott arra is, hogy rendkívül hosszú idő telt el, tehát ha lett volna valami fegyelmi vétség, akkor az már bizonyosan elévült volna.

V. A döntéshozatal:

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a panasz és a fegyelmi biztos indítványa alaptalan.

A Fegyelmi Tanács a tényállást mérlegelési tevékenysége körében az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatai, a panaszos előadása, valamint a rendelkezésre álló okiratok, a jogerős bírósági ítélet, a meghatalmazás és a tényvázlat alapján állapította meg.

A Fegyelmi Tanácsnak elsődlegesen azt kellett vizsgálni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által hivatkozott elévülés bekövetkezett-e vagy sem, és ezt milyen bizonyítékok támasztják alá.

A Fegyelmi Tanács döntéshozatala során az eljárás alá vont ügyvédnek a fegyelmi felelősségét vitató nyilatkozatát fogadta el, mivel az mindvégig koherens volt és összhangban állt a rendelkezésre álló okiratokkal.

A Fegyelmi Tanács ezzel szemben a jogilag releváns tények vonatkozásában nem tudta elfogadni a panasz bejelentő nyilatkozatait, tekintettel arra, hogy a panasz bejelentő az eljárás során önmagának és a rendelkezésre álló okiratoknak is ellentmondó nyilatkozatokat tett.

Ezek az ellentmondások a következők:

- A bejelentő panaszában akként nyilatkozott, hogy a Pest Megyei Bíróság 10.P......./2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott határozatának jogerőre emelkedését követően levélben telefonon, sms-ben számos alkalommal kereste az eljárás alá vont ügyvédet, hogy érdeklődjön a végrehajtás állásáról. Sérelmezte, hogy az ítélethozatalról csak később kapott tájékoztatást, továbbá nem állt rendelkezésére az ítélet, ezért nem tudott eljárást indítani ő maga .

Ezzel szemben a fegyelmi tárgyaláson kiderült, hogy rendelkezésére álltak a periratok, a küldött sms üzenetek a leányától származnak és más ügyre vonatkoznak.

- A panasz kiegészítéseként becsatolt sms-ek kapcsán a bejelentő már azt nyilatkozta, hogy ezeken keresztül kérte az eljárás alá vont ügyvédet az iratok kiadására.

Ezzel szemben a tárgyaláson kiderült, hogy a küldött sms üzenetek a leányától származnak és más ügyre vonatkoznak.

- A 2019. 07. 05. napján tartott személyes meghallgatásakor e körben ismét módosított az eddigi nyilatkozatain, kijelentette, hogy többször is írásban és szóban is kérte az ügy iratait. A becsatolt sms-eket azonban nem ő, hanem a lánya írta.

Ezzel szemben a tárgyaláson is elismerte, hogy rendelkezésére álltak a periratok, a küldött sms üzenetek a leányától származnak és más ügyre vonatkoznak.

- A 2019. 09. 06. napi meghallgatáson előadta, hogy a lánya is megbízta az eljárás alá vont ügyvédet, de ő kizárólag telefonon kereste az eljárás alá vont ügyvédet, sms-t sosem írt.

Ezzel szemben a tárgyaláson is elismerte, a küldött sms üzenetek a leányától származnak és más ügyre vonatkoznak.

- A 2016.04.28. napján küldött sms - „Üdvözlöm Ügyvéd úr! A megismételt beadványunkkal kapcsolatban szerettem volna érdeklődni. Elfogadták, írtak ki tárgyalást.” - bizonyítottan a panaszos lányától származott, és nem állt, nem állhatott összegfüggésben a végrehajtással, az a panaszos lányának a perét érintette. A bejelentő korábban is és a tárgyalási személyes meghallgatásakor ezt az sms-t jelölte meg a végrehajtás állásáról érdeklődő üzenetként.

Ezzel szemben a tárgyaláson kiderült, el is ismerte, hogy a küldött sms üzenetek a leányától származnak és más ügyre vonatkoznak.

- A panaszában tett azon állítását, miszerint csak később tudott az ítéletről, saját maga cáfolta meg a fegyelmi tárgyaláson, amikor azt nyilatkozta, hogy tudott az ítéletről, mivel ott volt a tárgyalásokon.

- A panaszában, a panasz kiegészítésében, a személyes meghallgatásain, a MÜBSÉ-ben írt levelében tett azon állítását, hogy az ügy iratai mind az eljárás alá vont ügyvédnél maradtak, ezért nem tudott eljárást indítani, ezt több ízben, saját maga cáfolta meg.

- Panasza kiegészítésekor becsatolt, a Pest Megyei Bíróság 10.P......./2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott határozatának eredeti példányáról az állapítható meg, hogy az 2011. 07. 07. napján kelt, és nem később kiadott hiteles másolat, míg az ítélettel egyidejűleg becsatolt meghatalmazáson egyértelműen fel van tüntetve, hogy az eredetivel egyező hiteles kiadmány, és azt 2019. 06. 26. napján adta ki a bíróság.

Így a panaszbejelentő a fegyelmi tárgyaláson is elismerte, hogy rendelkezésére álltak a periratok.

- A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson becsatolta a már korábban eredetiben benyújtott, a Pest Megyei Bíróság 10.P....../2008. számú, 2011. 07. 07. napján hozott határozat egyik példányát, melyen sem a pecsét, sem a kiadmányozó személy neve és aláírása sincs feltüntetve, valamint a 2008. 05. 19. napján kelt tényvázlatot, amely új dokumentumaként került az eljárás irataihoz. Felmutatta továbbá az .... adósok által aláírt elismervényt, amely a peres eljárás alapját képezte, valamint egy elszámolást, meghatalmazást és e-maileket.

A fegyelmi tárgyaláson a bejelentő előadta, hogy ezek az iratok már korábban is a rendelkezésére álltak, megdöntve ezzel azon korábbi állítását, hogy nem volt semmilyen irata a perről.

- A bejelentő ellentmondásosan nyilatkozott a panaszolt ügyvédnek átadott összegekről, az átadás jogcíméről is, és nem tudta állítását bizonyítani.

Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács nem fogadta el a bejelentő azon kijelentését, hogy több ízben, telefonon, levélben, e-mailben és sms-ben is megkereste a panaszolt ügyvédet a végrehajtással kapcsolatosan, nem fogadta el, hogy nem álltak rendelkezésére a per iratai, mert azt a panaszolt ügyvéd nem adta volna át a részére, továbbá nem fogadta el azt sem, hogy a panaszos csak a későbbiekben szerzett tudomást az ítéletről, ahogyan azt sem, hogy végrehajtás kérés jogcímén több ízben pénzt adott át a panaszolt ügyvédnek.

Ezzel szemben a Fegyelmi Tanács elfogadta az eljárás alá vont ügyvéd állítását, amely szerint az ítélet jogerőre emelkedését követően őt a bejelentő nem kereste meg a végrehajtás ügyében, az ügyvédi tényvázlat pedig tartalmazta, hogy az első és esetleges másodfokú eljárásra kapott megbízást. A fegyelmi eljárás adatai szerint nem állt rendelkezésre a bejelentő nyilatkozatán kívül olyan bizonyíték, amely a panaszolt ügyvéd állítást megcáfolta volna.

A Fegyelmi Tanács a bejelentő által a fegyelmi tárgyaláson rendelkezésre bocsátott tényvázlat alapján bizonyítottnak tekintette az eljárás alá vont ügyvéd azon állítását, mely szerint nem rendelkezett a végrehajtásra vonatkozó meghatalmazással.

VI. A fegyelmi Tanács az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. tv. (Ütv.) 41. § (1) bekezdésének második fordulata alapján megállapította, hogy jelen eljárásban elévülés miatt az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége nem lett volna vizsgálható, de tekintettel arra, hogy a panasz bejelentő az ügyvédi felelősség biztosítóhoz fordult kár igényt érvényesítve, ezért a Fegyelmi tanács érdemben is vizsgálta a tényállításokat.

„Ütv. 41. § Nem indítható fegyelmi eljárás, ha azt a kamara elnöke a fegyelmi vétségnek a tudomására jutásától számított 6 hónap alatt nem kezdeményezte, vagy a cselekmény befejezése óta 3 év eltelt.”

A határidő számítása vonatkozásában a Fegyelmi Tanács az elévülés kezdetének a jogerős ítéletet követően 16. napot tekintette, amikor letelt az alperesek számára nyitva álló teljesítési határidő.

Ettől számított három éven belül lett volna lehetősége a bejelentőnek az eljárás alá vont ügyvéddel szemben a fegyelmi eljárás kezdeményezésére.

Tekintettel arra, hogy az elévülés 2014-ben bekövetkezett, ezért a bejelentő által becsatolt, 2016. és 2017. években küldött sms-ek jogi relevanciával nem bírtak, de nem is erre az ügyre vonatkoztak.

A Fegyelmi Tanács döntése meghozatalakor a panaszolt ügyvédnek adott megbízás időpontjában hatályban lévő anyagi jogszabályokat alkalmazta az alábbiak szerint:

Az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Ütv.) 126. § (1) bekezdése előírta:

„Ez a törvény 1998. július 1-jén lép hatályba, a rendelkezéseit a folyamatban levő ügyekben is alkalmazni kell.”

Az érdemi „anyagi jogi” kérdésekre az Ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény szabályait, a fegyelmi eljárásra az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény szabályait kellett megfelelően alkalmazni.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) - kihirdetve 2017. 06. 21. napján - 207. § (1) bekezdése előírta:

„Ez a törvény - a (2)-(4) bekezdésben meghatározott kivétellel - a kihirdetését követő nyolcadik napon lép hatályba.”

A bejelentő az eljárás alá vont ügyvédnek 2008. 05. 19. napján adott meghatalmazást, amikor az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény az Ütv. volt a hatályos jogszabály, ezért ennek a rendelkezései az irányadók jelen ügy érdemének elbírálásakor.

A Fegyelmi Tanács érdemben rögzíti, hogy elévülés hiányában sem áll fenn az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége. A meghatalmazás időpontjában hatályos Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. tv. 70. § (2) bekezdése alapján a meghatalmazás kiterjed a végrehajtási eljárásra is, ugyanakkor lehetőség van az ettől való eltérésre is.

Pp. 70. § (1) A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat. (2) A per vitelére szóló meghatalmazás kiterjed a perrel kapcsolatos minden nyilatkozatra és cselekményre, ideértve a 147. § alá eső viszontkereset indítását, továbbá a biztosítási intézkedéseket és a végrehajtási eljárást, valamint annak során indított kereseteket, végül az említett eljárások bármelyikében a peres pénznek vagy dolognak és az eljárási költségeknek az átvételét is.

(4) A meghatalmazás korlátozása csak annyiban hatályos, amennyiben az magából a meghatalmazásból kitűnik.

A Fegyelmi Tanácsa álláspontja szerint a bejelentő által becsatolt tényvázlatból az a következtetés vonható le, hogy az eljárás alá vont ügyvéd kizárólag az I. és II. fokú eljárásokra vállalta el a bejelentő jogi képviseletét, vagyis írásban előre korlátozta a meghatalmazását, ennek következtében nem is volt képviseleti jogosultsága a végrehajtási eljárás lefolytatására.

Fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárást a panasz benyújtásakor, azaz a 2019. 03. 08. napján hatályos Üttv. 131. § (3) bekezdése b) pontja alapján megszüntette azzal, hogy költség az Üttv. 131. § (3) bekezdése c) pontja alapján a jelen eljárással nem merült fel. Utal arra a Fegyelmi tanács, hogy az Üttv. 142. § (5) bekezdésében foglaltak alapján a fegyelmi tanács az eljárás résztvevőjét az eljárás eredményétől függetlenül a jogellenes vagy rosszhiszemű eljárással okozott eljárási költség viselésére kötelezheti, de indítvány hiányában ezt a szabályt jelenleg nem alkalmazta.

A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 135. § teszi lehetővé.

135. § (1) Az elsőfokú fegyelmi tanács határozata ellen az eljárás alá vont személy és a fegyelmi biztos a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet.

(2) A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezés előterjesztésére utasíthatja.

(3) A fellebbezést az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított tizenöt napon belül az elsőfokú fegyelmi tanácsnál kell benyújtani, és elő kell terjeszteni a fellebbezés indokait is.

Alkalmazott jogszabályok:

- Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény

- A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény

- Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény

- A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ)

Kihirdetve: Budapest, 2020. február 21. napján. Írásba foglalva: 2020. március 16.

Pest Megyei Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa

Záradék: A határozat 2020. április 1. napján jogerős és végrehajtható


  Vissza az oldal tetejére