A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamarai Fegyelmi Tanácsa Dr. név ügyvéd ellen 2019. február 22. napján felfüggesztett eljárás folytatását elrendeli és 2020. május 18. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi
határozatot:
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy
Dr. név ............................ KASZ száma:
irodájának székhelye:
eljárás alá vont ügyvéd (a Dr. név Ügyvédi Iroda tagja) nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást
megszünteti.
Az eljárás során felmerült költséget a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara viseli.
A határozat ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül a fegyelmi biztos az elsőfokú fegyelmi tanácsnál benyújtott, de az Országos Fegyelmi Bizottságnak (1054 Budapest, Szalay u. 7.) címzett fellebbezéssel élhet, az eljárás alá vont ügyvéd a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül tárgyalás tartását kérheti. Ha az eljárás alá vont ügyvéd tárgyalás tartását kéri, a tárgyaláson kívül hozott határozat hatályát veszti, és az elsőfokú fegyelmi tanács elnöke tárgyalást tűz ki.
Az eljárás alá vont személyi körülményeire vonatkozó adatok: dátum óta tagja a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamarának, a Dr. Név Ügyvédi Iroda tagja. Korábbi fegyelmi eljárás:
1. P...... sz. alatt név panaszbejelentésére indult eljárásban a fegyelmi tanács 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget állapított meg, 60.000 Ft átalányköltség megfizetésére kötelezte. Jogerős: 2016.11.22. napján.
2. .........). sz. alatt név panaszbejelentésére indult eljárást a fegyelmi tanács felfüggesztette folyamatban lévő magánvádas büntetőeljárásban a büntető eljárás jogerős befejezéséig.
3. ............... sz. alatt név panaszbejelentésére indult eljárásban fegyelmi tanács 8 rb. szándékos fegyelmi vétséget állapított meg, 150.000 Ft pénzbírság valamint 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére kötelezte. Jogerős: 2020. március 5. napján.
Név (a továbbiakban: bejelentő) 2018. október 16. napján panasszal fordult a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara elnökéhez az eljárás alá vont ügyvéd ellen fegyelmi eljárás lefolytatása érdekében. A bejelentő a bejelentéssel egyidejűleg magánvádas büntetőeljárást kezdeményezett a ....... Járásbíróság előtt, azonban elfogultság miatt az eljárás lefolytatására a ............. Járásbíróság került kijelölésre.
A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Ügyvédi Kamara elnöke 2018. október 30. napján az előzetes vizsgálatot elrendelte, erről értesítette a bejelentőt és az eljárás alá vont ügyvédet, utóbbit felhívta igazoló nyilatkozata megtételére. Az eljárás alá vont ügyvéd a felhívásra 2018. november 8. napján érdemi nyilatkozatot tett. A fegyelmi főmegbízott (a továbbiakban: fegyelmi biztos) a bejelentő panasza alapján az előzetes vizsgálatot lefolytatta és 2019. február 11. napján fegyelmi eljárást kezdeményezett, indítványozta az eljárás felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig és az iratokat megküldte a fegyelmi bizottság elnökének. 2019. február 12. napján a fegyelmi bizottság elnöke a fegyelmi tárgyalás lefolytatására kijelölte az eljáró fegyelmi tanácsot. A fegyelmi tanács 2019. február 22. napjára tárgyalást tűzött ki, majd elrendelte a fegyelmi eljárás felfüggesztését a büntetőeljárás jogerős befejezéséig. A bejelentő (jogi képviselő útján) 2019. augusztus 12. napján a panaszát kiegészítette.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tanács részére 2020. március 2. napján küldte meg a ...... Járásbíróság végzését. A .... Járásbíróság szám alatt 2020. január 29. napján meghozott végzésével az eljárás alá vont ügyvéd vádlottal szemben rágalmazás vétsége - Btk. 226. § (2) bek. b) pont - miatt folyamatban lévő büntető eljárást megszüntette.
A fegyelmi tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg:
A bejelentő állítása szerint az eljárás alá vont ügyvéd több tanú előtt olyan kijelentéseket tett róla, hogy szexkirálynő, egész éjszaka szeretkezett vele minden pózban és mellette férfinak érezte magát.
A bejelentő által rágalmazás miatt kezdeményezett magánvádas büntetőeljárásban a Járásbíróság arra a megállapításra jutott, hogy a kihallgatott bejelentő és az indítványára idézett tanúk egyike sem tudta azt megnyugtató módon tisztázni, hogy a magánindítvány előterjesztésére határidőben került-e sor, ezért az eljárás alá vont ügyvéd ellen folyamatban lévő büntetőeljárást megszüntette. Mivel a jogosultak a fellebbezés jogáról lemondtak, a végzés a kihirdetés napján, azaz 2020. január 29. napján jogerős lett.
A bejelentő panaszában előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd sikertelenül kívánt vele közelebbi kapcsolatot létesíteni, ezért ragadtathatta magát ezekre a valótlan és gyalázkodó hangvételű, számára szégyenletes és sértő megjegyzésekre a tanúként megjelölt személyek előtt. Előadta továbbá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfeleit következetesen nem az irodájában, hanem nyilvános helyeken fogadja, amely miatt az ügyfelek kellemetlenül érzik magukat és sérülhet az ügyvédi titok is. A bejelentése kiegészítésében előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a szülés utáni depresszióját kihasználva udvarolni kezdett neki, kitartóan ostromolta, szerelmes üzeneteket küldött neki, házat, autót, mellnagyobbító műtétet ígért neki, ha otthagyja jelenlegi kapcsolatát és hozzá költözik.
Az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét tagadta, az előzetes vizsgálat során és a bejelentő által csatolt iratok áttekintése alapján úgy nyilatkozott, hogy a panaszban foglalt megalapozatlan állításokat a leghatározottabban tagadja és visszautasítja. Előadta, hogy a tanúként megnevezett személyekkel több mint fél éve semmilyen kapcsolatban nem áll, előttük és mások előtt sem használt a bejelentőre nézve semmilyen „szégyenletes, sértő” kifejezést, ugyanakkor álláspontja szerint a kifogásolt szavak és mondatok (azok köznapi értelmezése szerint) nem is hordoznak sem rágalmazó, sem becsületsértő jelleget. A bejelentővel nem baráti vagy szexuális viszony létesítésének szándékával került kapcsolatba, hanem azért, mert a bejelentő segítséget kért tőle egy családon belüli lehetséges erőszak megakadályozása céljából, ezen segítségnyújtása következményeként őt a bejelentő élettársa bántalmazta, így a bejelentés összefüggésbe hozható a bántalmazó ellen garázdaság miatt folyamatban lévő büntetőeljárással, valamint az ellene ..... szám alatt folyamatban lévő másik fegyelmi eljárással is, amelyekben a bejelentők egymással összehangoltan, a másikat tanúként megjelölve kívánják a személyét lejáratni. Előadta továbbá, hogy a bejelentő előtt nem ismeretes az ügyfélköre, így a praxisának gyakorlására sincs rálátása.
A fegyelmi biztos 2020. április 16. napján végindítványt tett, figyelemmel a ........ Járásbíróság .... számú végzésére indítványozta a fegyelmi eljárás megszüntetését.
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
A fegyelmi tanács álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok, valamint az esetleges további bizonyítás felvétele alapján sem lehet azt megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi vétséget követett el.
A Kunszentmártoni Járásbíróság végzésének részletes és körültekintő indoklásából kitűnően a bejelentő és a kihallgatott tanúk egyaránt bizonytalan és egymástól eltérő vallomást tettek. A bejelentésben megnevezett tanúk közül az egyik a hivatkozott DRFB-19/2019. szám alatt folyamatban lévő fegyelmi eljárás bejelentője (akinek bejelentése egyes részeiben szó szerint megegyezik a jelen eljárás alapjául szolgáló bejelentéssel és aki a jelen bejelentő élettársának szintén élettársa volt), míg a másik annak édesanyja, így a fegyelmi tanács álláspontja szerint egyiküktől sem várható érdektelen tanúvallomás. A bejelentő jogi képviselője a bizonyítékként hivatkozott levelezést a fegyelmi tanács elnökének felhívására sem csatolta be, így a bejelentés kiegészítésében foglaltakat semmi nem támasztotta alá. Nem hagyható figyelmen kívül továbbá az sem, hogy a bejelentő a büntetőeljárásban az eljárást megszüntető végzést tudomásul vette, fellebbezési jogáról lemondott.
Ezen körülmények miatt a fegyelmi tanács álláspontja szerint a bizonyítási eljárás folytatásától sem várható a fegyelmi vétséget megalapozó eredmény.
A fentieken túlmenően megjegyzi a fegyelmi tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége akkor sem lenne megállapítható, ha az állítólagos kijelentések megtétele bizonyítást nyert volna, az alábbiak miatt:
Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az állítólagos kijelentéseit nem ügyvédként és ügyvédi tevékenysége gyakorlása során, hanem azon kívül magánbeszélgetés közben tette, jelen esetben egy ügyvédi tevékenységen kívüli magatartást kell elbírálni.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. § szerint „fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha ... b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.” Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat 1.1. pontja szerint „ez a szabályzat - az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott magatartási szabályokon túl - meghatározza ... b) a 13. pontban azokat az elvárásokat, amelyek súlyos megsértése akkor képez fegyelmi vétséget, ha az az ügyvédségbe vetett közbizalom megingatására, vagy az ügyvédi hivatás méltóságának megsértésére alkalmas.”
Az alkalmazandó fenti jogi normák szerint az ügyvédi tevékenységen kívüli vétkes magatartások fegyelmi vétségnek akkor minősülnek, ha azok az ügyvédekkel szemben támasztott etikai elvárásokat kirívóan sértik, az ügyvédi hivatás tekintélyéből eredően az ügyvédektől elvárt magasabb magatartási mércétől súlyosan eltérnek és amelyek egyúttal az ügyvédségbe vetett közbizalom megsértését, az ügyvédi hivatás méltóságának, tekintélyének veszélyeztetését eredményezhetik.
A fegyelmi tanács álláspontja szerint önmagában a kifogásolt kijelentések sértő, becsületcsorbító jellege sem egyértelmű, ráadásul nem hagyható figyelmen kívül, hogy az állítólagos kijelentések az eljárás alá vont ügyvéd magánszférájában maradtak: az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő között (jelen eljárás adatai és a DRFB-19/2019. szám alatt folyamatban lévő fegyelmi eljárás adatai alapján is) a hagyományos ügyvéd-ügyfél bizalmi viszonyon túlmenő szorosabb viszony áll(t) fenn, így az eljárás alá vont ügyvéd egy személyes jellegű kapcsolatát minősítette, a magánbeszélgetésben (amelyet vele szintén szorosabb kapcsolatban álló személyekkel folytatott) és szűk körben (nincs semmilyen adat arra vonatkozóan, hogy a beszélgetés nyilvánosságra került volna). A kifogásolt kijelentések a nyilatkozattétel állítólagos körülményei miatt sem lehetnek alkalmasak az ügyvédi hivatás tekintélyének csorbítására, hiszen az előzmények ismeretében nyilvánvaló, hogy sem a bejelentő, sem a magánbeszélgetés többi résztvevője (akik közül az egyik szintén panaszt tett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben) nem a kifogásolt nyilatkozatok alapján fog véleményt alkotni az ügyvédekről és az ügyvédi hivatásról. A fegyelmi tanács álláspontja szerint az ügyvédi kar társadalmi megítélését a kifogásolt kijelentések akkor sem befolyásolnák, ha azok szélesebb körben válnának ismertté, hiszen abból a nyilvánosság legfeljebb az eljárás alá vont ügyvéd magatartását minősítené és nem az egész ügyvédi társadalmat.
Megjegyzi továbbá a fegyelmi tanács, hogy a bejelentő állításán túlmenően semmilyen adat nem áll rendelkezésre annak alátámasztására, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfeleit nem az irodájában fogadja (erre vonatkozóan a bizonyítás felvétele nyilvánvalóan nem lehetséges), az ügyvédi titok esetleges sérelmét pedig kizárólag a sérelmet szenvedett személyek kifogásolhatnák.
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás 2018. nyarán történt. Az elkövetés elbírálásakor az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat volt hatályban, így azok rendelkezéseit kellett alkalmazni.
Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért a fegyelmi tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel az Üttv. 127. § (1) bekezdésében foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.
A FESZ 40.6. pontja alapján az egyes ügyekben felmerült és az eljárás alá vont személyre át nem hárítható költségeket az eljárás alá vont személyt a fegyelmi vétség elkövetésekor nyilvántartó kamara viseli.
A fegyelmi tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 127. § (3) bekezdése teszi lehetővé.
Szolnok, 2020. május 18.
| a Fegyelmi Tanács tagja | a Fegyelmi Tanács elnöke | a Fegyelmi Tanács tagja |
A határozat 2020. június 20. napján jogerős.