A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsa
FEGYELMI HATÁROZATA
Az ügy száma: 38/2019
Határozat száma: 38/2019/20-I.
A tanács megjelölése: Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsa
A tanács tagjai:
dr. Berlik Zoltán, a tanács elnöke
dr. Szabó Judit Anna, a tanács tagja
dr. Tóth Terézia, a tanács tagja
Az eljárás alá vont személy neve, ügyvédi tevékenysége gyakorlásának formája, képviselője: dr. ügyvéd (személyesen eljáró) - Ügyvédi Iroda
Határozat meghozatalának módja: az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Üttv.), valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: FESZ) alapján, a 2020. július 10. napján megtartott tárgyaláson
Eljárás alá vont személy: ügyvéd (Ügyvédi Iroda; Kamarai Azonosító Szám, irodájának címe:)
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsa az eljárás alá vont dr. ügyvéddel, mint az Ügyvédi Iroda tagjával szemben indult fegyelmi eljárást az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján
MEGSZÜNTETI.
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy az eljárás során felmerült 30.000 Ft másodfokú kamarai átalányköltséget, valamint 80.000 Ft azaz nyolcvanezer forint kamarai átalányköltséget, mint eljárási költséget a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara viseli. Az eljárás során felmerült 8791 Ft egyéb költséget a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara viseli.
A jelen határozat ellen az Üttv. 135. § (1), (3) bekezdése alapján a fegyelmi biztos és az eljárás alá vont személy a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül írásban a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet, melyet mind az eljárás alá vont személy, mind a fegyelmi biztos kizárólag elektronikus úton terjeszthet elő azzal, hogy az Üttv. 144. § (4), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 26. § (2) bek., továbbá az FESZ 42.7. pontja alapján az eljárás alá vont személy áttérhet a nem elektronikus kapcsolattartásra. A fellebbezést a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei Tanácsánál kell benyújtani, és elő kell terjeszteni a fellebbezés indokait is. A fellebbezésben akkor lehet új tényre, vagy bizonyítékra hivatkozni, ha a fellebbező az elsőfokú eljárásban, arra önhibáján kívül nem hivatkozott. A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályú.
Amennyiben a fellebbezésre jogosultak a határozat ellen nem fellebbeznek, a határozat a fellebbezésre nyitva álló határidő elteltével jogerőre emelkedik.
Az eljárás alá vont személy 1971. november 01. napjától végez ügyvédi tevékenységet, jelenleg az Ügyvédi Iroda” tagja; özvegy családi állapotú, tartásra nem kötelezett, nagy értékű ingó vagyona, illetve ingatlan tulajdona nincsen, havi bevétele megközelítőleg Ft, nyugdíjasként dolgozik. Hiteltartozás nem terheli.
Bejelentő sz. alatti lakos a Somogy Megyei Ügyvédi Kamarához 2016.05.13. napján benyújtott panaszában kérte az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségre vonását. Panaszában előadta, hogy peres eljárásban képviselet ellátásával bízta meg az eljárás alá vont személyt, aki a képviseletet nem megfelelően látta el, őt nem tájékoztatta, a bírósági felhívásoknak nem tett eleget, ezért kártérítési igényét először a kereseti kérelem hiányosságai miatt idézés kibocsátása nélkül elutasította a Kaposvári Járásbíróság, majd az ismét benyújtott keresetét elutasította, mely döntést a Kaposvári Törvényszék helybenhagyta. A kereset elutasításával összefüggésben a perköltség megfizetésével kára keletkezett, melynek megtérítését kéri.
A kamara elnökhelyettese tájékoztatta a bejelentőt az ügy iktatásáról, valamint arról, hogy az eljárás alá vont személy részére a panaszt megküldte, és észrevételei megtételére hívta fel; egyben 8 napos határidő biztosításával felhívta az eljárás alá vont személyt, hogy a panaszra észrevételeit tegye meg.
Az eljárás alá vont személy 2016.06.06. napján érkeztetett észrevételeiben elismerte, hogy a bejelentő képviseletét kártérítés iránti peres eljárásban ellátta, egyben ismertette a kártérítési ügy lényegét. Előadta, hogy a peres eljárás során tartott tárgyaláson a bejelentő személyesen megjelent, nyilatkozatot tett, majd a fellebbezést követően a bejelentő további iratot szerzett be, melyre bizonyítékként kívánt hivatkozni, s melyet az eljárás alá vont személy nyomban csatolt a másodfokú peres iratokhoz. Előadása szerint a bejelentő a bíróság többszöri kérdésére úgy nyilatkozott, hogy nincs arra bizonyítéka, hogy a sérüléseket az általa állított helyen és időben szerezte, így keresetét elutasították. Hivatkozik továbbá arra az eljárás alá vont személy, hogy a felhíváshoz csatolt, kézzel írt panasz bár nehezen olvasható, de számára az derül ki, hogy a bejelentő a perköltségviselést kifogásolja. Állításai igazolására a Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20045/2016/4. sz. tárgyalási jegyzőkönyvét csatolta észrevételeihez.
A bejelentő panasza, valamint az eljárás alá vont személy észrevételei alapján a kamara elnökhelyettese 2016.06.09. napján elrendelte az előzetes vizsgálatot, melyről értesítette a panaszost, valamint kijelölésre került a fegyelmi megbízott.
2016.06.17. napján a fegyelmi megbízott 5 napos határidővel igazoló jelentés előterjesztésére hívta fel az eljárás alá vont személyt.
62/V/17/2016/10. számú, 2016.07.05. napján érkeztetett igazoló jelentésében az eljárás alá vont személy fenntartotta korábbi nyilatkozatait, egyben előadta, hogy a peres eljárás alperese felé a bejelentő önállóan járt el. Előadta, hogy ő maga is közreműködött felszólító levél szerkesztésében, valamint a bejelentő kérésére felelősségbiztosítóhoz is fordult, mely megkeresések eredményre nem vezettek, ezért került sor a peres eljárás megindítására. Hivatkozott továbbá arra, hogy az általa megindított perben a (régi) Pp. 3. § körében történt tájékoztatás, és a bejelentő személyesen tett vallomást, valamint a per alperese is előadta érdemben védekezését. Igazoló jelentése szerint a bejelentő a bizonyítási teherre történt figyelmeztetés, személyes előadása, valamint az alperes védekezésének ismeretében sem jelölt meg további bizonyítékot. Az első fokú ítélet után bocsátotta az eljárás alá vont személy nyilatkozata szerint a kaposvári Városgondnokság igazolását rendelkezésre a bejelentő, akit a másodfokú eljárásban is tájékoztattak a bizonyítási teherről, melyen személyesen részt vett. A bejelentő keresetét a bíróság mindkét fokon, bizonyítatlanság miatt elutasította. Az eljárás alá vont személy nyilatkozata szerint a bejelentő nem tudott és nem is akart további bizonyítékokat csatolni, rendelkezésre bocsátani, az eljárás alá vont személy a peres képviseletet ellátta, a bejelentő nyilatkozataira figyelemmel tette meg előadásait a perben. Hivatkozik az eljárás alá vont személy arra is, hogy a MÜBSE felé is igénybejelentéssel élt a bejelentő, melyet a MÜBSE elutasított. Ismételten hangot ad annak az eljárás alá vont személy, hogy nem igazán érti, mi a bejelentő problémája, és kéri a panasz elutasítását.
62/V/17/2016/11. szám alatt iratcsatolásra hívta fel az eljárás alá vont személyt a fegyelmi megbízott, melyben tényvázlat, valamint a MÜBSE elutasító döntését tartalmazó irat csatolását, a bejelentővel folytatott levelezés benyújtását kéri 5 napos határidővel.
2016. augusztus 03. napján érkeztetett, 12. számú iratában a bejelentő indítványozta, hogy a fegyelmi megbízott őt személyesen hallgassa meg, egyben úgy nyilatkozott, hogy nem kívánja az eljárás alá vont személy „megbüntetését”, csak az igazságot szeretné kideríteni, ehhez kéri a fegyelmi megbízott segítségét. Beadványában hivatkozik férje ügyével kapcsolatos, az eljárás alá vont személyt érintő ügyvédi problémára, hivatkozik arra is, hogy ügyét az eljárás alá vont személy elvállalta, de
- sorozatosan nem adott be papírokat, ami az ügyhöz kellett volna;
- soha nem szólt, hogy valamit be kellene szerezni; ami beszerzésre került, azt is a bejelentő magától szerezte be, de azt sem adta be az eljárás alá vont személy;
- hiába járt be folyamatosan az ügyvédi irodába, ott vagy nem volt az eljárás alá vont személy, vagy ha ott volt, nem tudott vele beszélni; ha telefonált, a telefont nem vették fel.
Utalt beadványában a bejelentő a balesetének körülményire, a bírósági eljárást kifogásolja. Előadta, hogy amikor a perköltség megfizetésére megkapta a felszólítást, megkereste az eljárás alá vont személyt, hogy fele-fele arányban fizessék azt ki, mert úgy érzi, ő nem hibázott. Kifogásolta, hogy bár 60 napja lett volna tovább lépni az ügyben, nem segített ebben az eljárás alá vont személy; és más ügyvéd sem vállalta a Kúria előtt az eljárást. Kérte továbbra is az ügyben a fegyelmi megbízott segítségét, mert úgy érzi, hogy ő nem hibázott az ügyben. A beadvány aláírása utáni részben még tovább ír kártérítési ügyének körülményeiről, a tárgyalások eseményeiről, és továbbra is az ügy kivizsgálását szorgalmazta.
62/V/17/2016/13. szám alatt összefoglaló jelentésében a fegyelmi megbízott röviden ismertette a tényállást, és a régi Etikai Szabályzat 12/2. pontjának második bekezdését, valamint 14/2. pontjának megsértését rótta az eljárás alá vont személy terhére, és indítványozta a fegyelmi eljárás elrendelését, egyben bizonyítási indítványt terjesztett elő a bejelentő és az eljárás alá vont személy személyes meghallgatására, szembesítésükre.
62/V/17/2016/13. szám alatti, 2016.08.09-én kelt irattal a kamara elnökhelyettese a fegyelmi eljárást elrendelte.
A fegyelmi tanács kijelölését követően az eljáró fegyelmi tanács az összefoglaló jelentés megküldésével fegyelmi tárgyalásra idézte az eljárás alá vont személyt.
A 2016. október 4. napján megtartott első fegyelmi tárgyaláson megjelent a panaszos is, míg az eljárás alá vont személy távol maradt, távolmaradását előzetesen kimentette, egyben írásban kiegészítette eddigi nyilatkozatait. Nyilatkozatában megerősítette, hogy a bejelentő többször felkereste irodájában, ezen alkalmakkor közölte vele a Kaposvári Járásbíróság felhívását a bizonyítás körében, hivatkozott a Városgondnokságtól beszerzett iratra, annak benyújtása körülményeire. Nyilatkozott arról, hogy iratcsatolást azért nem teljesített, mert nem állt rendelkezésére irat, amit csatolhatott volna. Hangsúlyozta, hogy a bejelentő minden perbeli cselekménynél jelen volt, mindenről aprólékosan érdeklődött.
62/V/17/2016/20. sz. jegyzőkönyv rögzíti, hogy a fegyelmi megbízott a tárgyalás elhalasztását, az eljárás alá vont személy és a bejelentő ismételt megidézését indítványozta.
62/V/17/2016/23. sz. jegyzőkönyv alapján újabb tárgyalás tartására került sor, melyen a bejelentő és az eljárás alá vont személy is részt vett. Az eljárás alá vont személy fenntartotta korábbi előadásait. Rámutatott, hogy a pervesztességre figyelemmel az ügyfél problémája, hogy perköltséget kellett fizetnie. Kiemelte, hogy az ügyvédi magatartási szabályok maradéktalan betartásával, megfelelő módon képviselte ügyfelét, a bejelentőt. Hivatkozott rá, hogy feleségének barátnője volt a bejelentő, emiatt vállalta el az ügyet, a polgári eljárással, a bizonyítási teherrel tisztában volt a bejelentő, aki rendszeresen ment be az irodába, rendszeres tájékoztatást kapott, de a perben felhasználható bizonyítékkal nem tudott szolgálni. A tárgyaláson meghallgatott bejelentő szintén fenntartotta előadásait, hangsúlyozta, hogy nem kéri az eljárás alá vont személy megbüntetését, azonban hivatkozott arra, hogy késedelmesen történt az iratok benyújtása az eljárás alá vont személy részéről, és tőle 200.000 Ft-ot kér, mert a pert szerinte az eljárás alá vont személy miatt veszítette el. Vitatta, hogy előzetesen szóba került volna, hogy hozzátartozói tanúk lehetnek az ügyben. Vállalta továbbá iratok csatolását, melyek panasza helyességét igazolják.
2017.01.23. napján újabb tárgyalás megtartására került sor, beszerzésre került az eljárás alá vont személy fegyelmi előéletét tartalmazó adatlap. A tárgyaláson nem volt jelen az eljárás alá vont személy, távolmaradását előzetesen kimentette. A tárgyaláson megjelent a bejelentő, aki előadta, hogy 95000 Ft megfizetése esetén - mely a fele perköltség - nem indított volna eljárást az eljárás alá vont személlyel szemben. A bejelentő előadta, hogy képviseletét nem megfelelően látta el az eljárás alá vont személy, a bírósági eljárásban a határidőket elmulasztotta.
A tárgyaláson a fegyelmi tanács határozatot hozott, melyben megállapította az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét 1 rb. gondatlan fegyelmi vétség elkövetésében - a vétség megjelölése nélkül - és 200.000 Ft pénzbírság fegyelmi büntetésről, valamint az eljárási költségek viseléséről rendelkezett. Az indokolt első fokú határozatból megállapítható, hogy a régi Etikai Szabályzat 12/2. pont második bekezdését, valamint 14/2. pontját vizsgálta a fegyelmi tanács, de nincs megjelölve, hogy konkrétan mely pont megsértését kifogásolta ügydöntő határozatában.
Az eljárás alá vont személy fellebbezése folytán eljárt Magyar Ügyvédi Kamra Fegyelmi Fellebbviteli Tanácsa FF/029/2017. számú, 2017.06.29. napján kelt másodfokú határozatával megalapozatlanság miatt hatályon kívül helyezte az első fokú határozatot, egyben új eljárás lefolytatására utasította az első fokú fegyelmi tanácsot. A másodfokú határozat a tényállás tisztázása körében kitért arra, hogy mely körülmények vizsgálata szükséges a megismételt eljárás során a késedelmes ügyintézés fennállásának igazolása vagy cáfolata körében; továbbá megállapította, hogy a másodfokú eljárásban 30000 Ft eljárási költség merült fel.
2017.10.09. napján a bejelentő újabb beadványt küldött a kamara részére, melyben előadta, hogy vele az eljárás alá vont személy nem beszélt meg semmi, a Kaposvári Járásbíróság ítéletének indokolásából idézett az ügyvédi késedelem alátámasztására, és kiemelte, hogy a hiánypótlás elmaradása, a késedelmes felhívás-teljesítés nem az ő hibája. Sérelmezte továbbá, hogy 12.000 Ft illetéket kellett fizetnie a NAV felhívására, mint eljárási illetéket. 200.000 Ft és kamatai megtérítését kérte beadványában, valamint a balesettel kapcsolatos kárának megtérítését is, melyet azért az eljárás alá vont személytől kért, mert azt a tárgyaláson nem intézte el. Beadványa a jelen üggyel össze nem függő egyéb, az eljárás alá vont személynek tulajdonított sérelmet is felsorolt.
2017.10.09. napján tartott tárgyalást a megismételt eljárásban első alkalommal a fegyelmi tanács, melyen mind a panaszos, mind az eljárás alá vont személy részt vett. Az eljárás alá vont személy a 67/V/17/2016/39. sz. jegyzőkönyvben fenntartotta nyilatkozatait, utalva arra, hogy véleménye szerint a bejelentő panasza egy olyan elszámolási viszonyra utal, mely fegyelmi eljárásnak nem lehet tárgya. Előadta, hogy a bejelentő családjával egyéb ügyek miatt is kapcsolatban állt, a bejelentő hol férjével, hol egyedül ment be az irodába, és a jelen eljárással érintett ügyről mindig szó esett. Hangsúlyozta, hogy ingyenesen vállalta el a bejelentő ügyét. Kiemelte, hogy a per megindítása előtt a bejelentő által rendelkezésére bocsátott iratok alapján maga is úgy látta, hogy „nyerhető történetről van szó”. A keresetlevélbe az került, amit a bejelentő előadott, a tárgyalás kitűzésre került. Hivatkozott rá, hogy a bejelentő tudta, hogy mit, hogyan kell bizonyítania, de családtagot bevonni nem akart, egyéb bizonyítéka nem volt. Vitatta, hogy a bejelentőnek kárt okozott volna, kártérítés fizetésétől elzárkózott. Vállalta, hogy a MÜK másodfokú határozatának 6. bekezdésében észrevételezett és hiányzó iratokat 15 napon belül a fegyelmi tanács részére csatolja. A fegyelmi tárgyaláson ismét meghallgatásra került a bejelentő, aki korábbi előadásait tartotta fenn.
Az iratokhoz csatolásra került a bejelentő által a MÜBSE részére megküldött levél, melyben kártérítés megfizetésére kéri kötelezni az eljárás alá vont személyt ügyvédi felelősségbiztosítása terhére. Kártérítési igényének összegszerűségét a bejelentő a kártérítési kereseti kérelemben előterjesztett összegszerűséghez igazította.
2017.12.04. napján újabb tárgyalás tartására került sor, melyen megjelent a bejelentő és férje is. A tárgyaláson nem jelent meg az eljárás alá vont személy, távolmaradását előzetesen, 42. sz. alatti beadványában kimentette. Ezen beadványában továbbra is vitatta, hogy fegyelmi szabályszegést követett volna el, kiemelve, hogy a bejelentő „a szokásos ügyfél-ügyvéd kapcsolaton belül megkülönböztetett módon kapott jogi segítséget”, minden kérelmét azonnal elintézte az eljárás alá vont személy. Beadványában megerősíti az eljárás alá vont, hogy a per megindítható volt, a perben köthető lett volna egyezség, tanúkat lehetett volna találni, közvetett bizonyítékokra hivatkozni.
A megtartott tárgyaláson a bejelentő férje tanúként csatolta a MÜBSE válaszlevelét, melyben arról tájékoztatja a bejelentőt, hogy a MÜBSE Panasz Bizottsága elé terjesztették az igényt. A tárgyaláson a bejelentő kifejezetten akként nyilatkozott, hogy kéri az eljárás alá vont személy felelősségre vonását. Ezt követően a fegyelmi tanács úgy ítélte meg, hogy a MÜBSE előtti eljárás előkérdése a jelen fegyelmi eljárásnak, így felfüggesztette a fegyelmi eljárást 62/V/17/2016/44. sz. jegyzőkönyvbe foglalt határozatával, mely felfüggesztő határozatot az eljárás alá vont személy 2018.01.03. napján vett át, és mely határozat fellebbezés hiányában 2018.01.19. napján jogerőre emelkedett.
Ezt követően a bejelentő csatolta a MÜBSE Panaszbizottsága határozatát, mely a MÜBSE kárigényt elutasító döntést helybenhagyta.
Az irat beérkezését követően a fegyelmi tanács újabb tárgyalást tűzött -mivel a felfüggesztés oka megszűnt-, melyre idézte az eljárás alá vont személyt és a bejelentőt.
A 2018.02.05. napján tartott fegyelmi tárgyalásról készült 47. sz. jegyzőkönyvből megállapítható, hogy az eljárás alá vont személy nem vett azon részt, a fegyelmi tárgyalást a fegyelmi tanács elnöke megnyitotta. A tárgyaláson ismét meghallgatásra került a bejelentő, aki vállalta, hogy közjegyzői fizetési meghagyásos eljárást indít kárigénye érvényesítése iránt az eljár alá vont személlyel szemben, melyet vállat igazolni a fegyelmi eljárásban. A fegyelmi főmegbízott indítványt tett arra, hogy a fegyelmi eljárást felfüggesztő határozatot tartsa hatályban a fegyelmi tanács, majd a jegyzőkönyv lezárására került sor, a felfüggesztés körében döntés nem született.
2018.02.20. napján a bejelentő felkereste a kamarát, és előadta, hogy mégsem tudja igazolni a közjegyzői eljárás megindítását.
A Regionális Fegyelmi Bizottságok megalakulását követően új tanács kijelölésére került sor a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke 38./2019/Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság - Somogy Megyei Tanácsa sz. határozattal 2019.02.11. napján.
Majd újabb fegyelmi tanács kijelölésére került sor részben nyugdíjazás, részben tisztségről való lemondás okán 2020.03.19. napján a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke 68./2020/Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság - Somogy Megyei Tanácsa I. sz. határozattal.
A jelen ügyben eljáró fegyelmi tanács elnökéhez az ügy iratai 2020.03.20. napján érkeztek meg. A kijelölt új, jelenleg eljáró fegyelmi tanács előtt az eljárás 38/2019. ügyszámon folytatódott.
A fegyelmi tanács úgy ítélte meg, hogy az ügy elbírálása szempontjából relevánsnak tekinthető körben a tényállás a rendelkezésre álló adatok alapján eldönthető, továbbá figyelemmel volt arra is, hogy az eljárás alá vont személy a COVID-19 világjárvány tekintetében életkoránál fogva veszélyeztetett korosztálynak tekinthető, ahogy a bejelentő is ezen korosztályba tartozik, így személyes megjelenésük lehetőség szerint kerülendő volt, újabb tárgyalás tartása egészségügyi kockázattal járt volna a Kormány 40/2020. (III. 11.) Korm. rendeletére is figyelemmel, mely a veszélyhelyzet kihirdetéséről szólt. Ugyanakkor a fegyelmi tanács figyelembe vette azt is, hogy a már jelentős ideje húzódó fegyelmi eljárásban a mielőbbi döntéshozatalhoz alapvető érdek fűződik. Ezen körülményeket mérlegelve a fegyelmi tanács a tárgyaláson kívüli döntéshozatal mellett határozott.
A 38/2019/3. számú, tárgyalás tartása nélkül hozott határozatában a fegyelmi tanács megállapította az irányadónak tekintett tényállást, értékelte az eljárási cselekményeket, a fegyelmi eljárás időtartamát, és az eljárás alá vont személy felelősségét megállapította 1 rendbeli, a régi Etikai Szabályzat 12/2. pontjának megsértésében, melyet az eljárás alá vont személy gondatlanul követett el. Ezért az eljárás alá vont személlyel szemben a fegyelmi tanács az Üttv. 126. § (5) bek. alapján írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazott, valamint rendelkezett az eljárási költségek viseléséről.
A 38/2019/3. számú fegyelmi határozattal szemben az eljárás alá vont személy tárgyalás tartását indítványozta, így a 38/2019/3. számú fegyelmi határozat hatályát vesztette. Tárgyalás tartása iránti kérelmét az eljárás alá vont személy nem indokolta, azonban bizonyítási indítványt terjesztett elő, kérve a bejelentő meghallgatását.
38/2019/5. szám alatt a fegyelmi tanács tájékoztatta az eljárás alá vont személyt, hogy tárgyalás tartása iránti kérelmére figyelemmel a 38/2019/3. számú fegyelmi határozat hatályát vesztette, egyben 8 napos határidővel felhívta, hogy bizonyítási indítványait tegye meg, jelölje meg, hogy pontosan mely körben, milyen tényekre nézve indítványozza meghallgatni a bejelentőt arra is figyelemmel, hogy a bejelentő meghallgatására már több alkalommal a korábbi tanácsok részéről sor került. Tájékoztatásában részletesen kioktatta a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személyt a bizonyítási teherről az ügy sajátosságaira tekintettel, egyben a megfelelő figyelmeztetések közlésével írásbeli nyilatkozattételre hívta fel.
Az eljárás alá vont személy a felhívásra 38/2019/8. szám alatti válaszában reagált részletesen, az alábbi állításokat fogalmazva meg:
- a bejelentő önállóan, ügyvédi közreműködés nélkül indította meg a pert;
- konkrét pereskedési szándékkal kereste fel a bejelentő az eljárás alá vont személyt.
A fentieken túl bizonyítási indítványként szembesítés foganatosítását kérte, kérdéseket fogalmazott meg a bejelentő felé, valamint a peres iratok beszerzése és a MÜBSE megkeresése tekintetében további bizonyítási indítványt terjesztett elő.
A fegyelmi tanács megkereste iratok beszerzése érdekében a Kaposvári Járásbíróságot, valamint a MÜBSE-t.
A MÜBSE válaszában biztosítási titokra hivatkozással adatot nem szolgáltatott, azonban arról tájékoztatta a fegyelmi tanácsot, hogy a biztosítási titok alóli felmentés érdekében közvetlenül megkeresi az eljárás alá vont személyt, akinek válaszától függően teljesíti vagy mellőzi a megkeresés teljesítését. A MÜBSE megkeresésére a titoktartás alól a felmentést az eljárás alá vont személy megadta, melyre figyelemmel a MÜBSE a Budapesten, 2016.06.20. napján kelt határozatot küldte meg. A határozatból megállapítható, hogy a bejelentő igényét a MÜBSE elutasította. A határozatból megállapítható az is, hogy a bejelentő arra alapította ott előterjesztett igényét, hogy a peres eljárásokban biztosan sikeres lett volna, ha az eljárás alá vont személy általa megfelelőnek tartott módon látta volna el a peres képviseletet. A MÜBSE határozata rámutatott arra, hogy a biztos pernyertesség legfeljebb a bejelentő feltételezése lehet, de erre kárigény nem alapozható.
A fegyelmi tanács ezt követően a bejelentőt 38/2019/10. számú felhívásban írásbeli tanúvallomás megtételére hívta fel, figyelmeztetve igazmondási kötelezettségére. A felhívásban szereplő kérdések megfogalmazásánál a fegyelmi tanács figyelemmel volt az eljárás alá vont személy által a 38/2019/8. sz. iratban rögzített kérdésekre azzal, hogy a kérdéseket részben átfogalmazta oly módon, hogy a kérdés feltevése ne legyen alkalmas a tanú befolyásolására, valamint a kérdések ne terjeszkedjenek túl a fegyelmi eljárás keretein
A bejelentő 38/2019/12. szám alatti levelében válaszolt a feltett kérdésekre, részben megismételve, konkretizálva korábbi előadásait. A bejelentő előadta, hogy:
- a keresetet az eljárás alá vont személy nyújtotta be a Kaposvári Törvényszékhez;
- nem fizetett ügyvédi munkadíjat az eljárás alá vont személy részére;
- értesítést nem kapott soha semmiről;
- tárgyalásokról papírt nem kapott;
- az eljárás alá vont személy az elején azt mondta, hogy biztosan megnyerik a pert, azt „nem lehet elveszíteni”;
- azt közölte az eljárás alá vont személy, hogy családtag nem jó tanúnak, más tanú pedig nem volt;
- a Városgondnokságról az iratot a bejelentő szerezte be;
- segítséget kér a fegyelmi tanácstól kártérítési ügyének rendezésében.
38/2019/13. sz. alatt tájékoztatta a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személyt a bejelentőnek feltett kérdésekről, valamint a bejelentő ezen kérdésekre adott válaszairól, egyben felhívta, hogy azokkal kapcsolatos észrevételeit 15 napos határidővel megteheti.
A fegyelmi tanács írásbeli szavazás útján hozott 38/2019/7. számú határozatával a tárgyalás kitűzésének halasztásáról döntött a 102/2020. (IV. 10.) Korm. rendelet (Vkr.) 17. § (1), 18. § (2) bek. alapján. A döntés meghozatalának napja: 2020.04.20.; a döntését a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személlyel és a fegyelmi biztossal közölte. A döntés meghozatalának napjától, azaz 2020.04.20. napjától a tárgyalás kitűzésének napjáig, azaz 2020. június 18. napjáig az elévülés nyugodott.
A Kaposvári Járásbíróság megküldte valamennyi, a fegyelmi eljárásban érintett polgári eljárás aktáját, melynek tartalma az alábbiak szerint foglalható össze:
2014.07.24. napján került aláírásra meghatalmazás a bejelentő és az eljárás alá vont személy között a Magyar Telekom Nyrt.-vel szembeni ügy ellátására, melynek alapján az eljárás alá vont személy által összeállított kereseti kérelem került benyújtásra 2014.11.04. napján a Kaposvári Járásbírósághoz P.21678/2014. ügyszám alatt.
2014.11.06. napján, a kereseti kérelem idézés kibocsátása nélküli elutasításának terhe mellett, 8 napos határidő tűzésével a Kaposvári Járásbíróság hiánypótlási felhívást közölt, melyet az eljárás alá vont személy 2014.11.11. napján átvett.
Miután a 8 napos határidő eredménytelenül telt el, 2014.11.20. napján kelt végzésével a Kaposvári Járásbíróság a keresetet idézés kibocsátása nélkül elutasította, mely végzést 2014.11.25. napján az eljárás alá vont személy átvett, és jogorvoslati kérelem hiányában az elutasító végzés 214.12.16. napján jogerőre emelkedett.
2014.09.17. napján újabb meghatalmazás született az eljárás alá vont személy és a bejelentő közt, immár kártérítési ügyben, mely a Kaposvári Törvényszékhez került újabb kereseti kérelem mellékleteként benyújtásra. A Törvényszék előtti eljárás ügyszáma: P.20075/2015.19.P.20075/2015/3. sz. végzésében a Kaposvári Törvényszék megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a Kaposvári Járásbírósághoz.
Az áttételt követően az ügy a Kaposvári Járásbíróság előtt P.20531/2015. sz. alatt került iktatásra 2015.04.13. napján.
A Járásbíróság 12.P.20531/2015/2. sz. végzésében hiánypótlási felhívást közölt, melyet az eljárás alá vont személy 2015.04.25. napján átvett.
12.P.20531/2015/3. sz. alatti, a Járásbírósághoz 2015.05.11. napján érkezett beadványában az eljárás alá vont személy nyilatkozatokat tett, mellékleteket nem csatolt. Arra hivatkozott, hogy a korábban csatolt orvosi dokumentumokon kívül egyéb okirati bizonyíték nem áll rendelkezésére.
A Járásbíróság ezt követően tárgyalást tűzött. A 6. sz. tárgyalási jegyzőkönyvből megállapítható, hogy a tárgyaláson a bejelentő nem vett részt. Megállapítható továbbá, hogy ezen a tárgyaláson a bizonyítási teher, a lehetséges bizonyítási eszközök tekintetében a Járásbíróság széles körű, konkrét tájékoztatást adott. Eljárás alá vont személy vállalta, hogy előkészítő iratban a tárgyalást követően nyilatkozik, és előterjeszti bizonyítási indítványait. A tárgyalási jegyzőkönyvet az eljárás alá vont személy 2015.06.11. napján átvette, de vállalásának nem tett eleget.
Ezt követően a Járásbíróság 7. sz. alatti végzésében újra felhívást közölt, melyet az eljárás alá vont személy 2015.07.11. napján átvett, majd a felhívásra 2015.07.20. napján érkeztetett beadványában válaszolt.
Ezt követően a Járásbíróság 9. sz. alatt újabb felhívást közölt a bizonyítás körében, melyet az eljárás alá vont személy 2015.08.11. napján átvett. A felhívásban foglaltakra a 2015.10.08-i tárgyalásig nem reagált az eljárás alá vont személy.
A 10. sz. bírósági tárgyalási jegyzőkönyv szerint a 2015.10.08-i tárgyaláson a bejelentő, mint felperes személyesen jelen volt, őt a bíróság meghallgatta. A tárgyaláson az eljárás alá vont személy bizonyítási indítványokat terjesztett elő, mely indítványokat a Járásbíróság elutasította, a tárgyalást berekesztette és ítéletet hirdetett.
A Járásbíróság 10-III. sz. alatti ítéletében részletesen indokolta, hogy miért utasította el a bizonyítási indítványokat, részletezte, hogy a felperes mely felhívásoknak nem tett eleget, valamint számot adott arról, hogy az utolsó tárgyaláson elterjesztett bizonyítási indítványok mely okból alkalmatlanok a bizonyításra, valamint részben utalt arra is, hogy az indítványok elkésetten kerültek előterjesztésre.
Eljárás alá vont személy a bejelentő jogi képviseletében fellebbezést terjesztett elő az ítélettel szemben, melynek alapján a Kaposvári Törvényszék 2.Pf.20045/2016. sz. ügyben tárgyalást tűzött. A 4. sz. alatti jegyzőkönyv tanúsága szerint a tárgyaláson a bejelentő személyesen jelen volt. A fellebbviteli tárgyaláson került csatolásra egy városgondnoksági igazolás, mely irat 2015.12.14-én kelt, azaz az első fokú ítélete meghozatalát követően, de a fellebbezési indokok előterjesztése (2016.01.04.) előtt.
A Kaposvári Törvényszék ítéletében a Kaposvári Járásbíróság keresetet elutasító ítéletét helybenhagyta, az elkésetten csatolt iratot nem vetette el, pusztán arra utalt általánosságban, hogy az eljárásban érdemi új adat nem merült fel, mely a döntést befolyásolná.
A csatolt bírósági iratok -melyek az eljárás alá vont személy részére a tértivevények tanúsága szerint rendelkezésre állnak, valamint azokat részben maga szerkesztette, így a selejtezési szabályok alapján azok is nyilván rendelkezésére állnak - megtekintésének lehetőségét a fegyelmi tanács biztosította, az iratok előzetes megtekintésének lehetőségére a figyelmet a 38/2019/16. sz. alatti idézésekben felhívta.
Az iratok megtekintésének lehetőségével az eljárás alá vont személy 2020. július 10. napján tartott tárgyalásig nem élt, ezen időpontig azokkal kapcsolatosan észrevételt nem tett.
Az eljárás alá vont személy kérelmére a 2020. július 3. napjára tűzött tárgyalás elhalasztásra került.
2020.07.02. napján a bejelentő felkereste a kamarát, ügyének állása felől érdeklődött. A fegyelmi tanács elnöke tájékoztatta a bejelentő által megadott elérhetőségen a bejelentőt, hogy az eljárás még folyamatban van, tájékoztatta továbbá a következő fegyelmi tárgyalás időpontjáról, valamint arról, hogy őt értesíteni fogja az ügyben született jogerős döntés egy kivonatának megküldésével.
2020. július 10. napján megtartott fegyelmi tárgyaláson megjelent a fegyelmi biztos, az eljárás alá vont személy, valamint idézés nélkül a bejelentő. A fegyelmi biztos fenntartotta indítványát, a régi Etikai szabályzat 12/2. gondatlan, és 14/2. pontjának szándékos megsértését rótta az eljárás alá vont személy terhére. A fegyelmi biztosnak egyéb bizonyítási indítványa nem volt, határozat hozatalát kérte.
Az eljárás alá vont személy vitatta felelősségét, fenntartotta korábbi előadásait. A fegyelmi tárgyaláson meghallgatásra került a bejelentő ismételten, aki a fegyelmi eljárással érintett körben eltérő nyilatkozatokat tett. A fegyelmi tanács indokoltnak látta meghatározott körben szembesítés elrendelését, valamint az ügyben releváns bírósági iratokra nézve is kérdéseket tett fel annak tisztázása érdekében, hogy tisztázható legyen, hogy volt-e perindítást megelőző tájékoztatás, egyeztetés, annak mi volt a tartalma. Szembesítés elrendelésére is sor került, mely azonban eredményre nem vezetett.
Az eljárás alá vont személy az ügyvédi iroda alkalmazottja vonatkozásában terjesztett elő bizonyítási indítványt, egyéb bizonyítási indítványa nem volt, vitatta fegyelmi felelősségét, az eljárás megszüntetését kérte.
A bejelentő és az eljárás alá vont személy nyilatkozatai, az általuk rendelkezésre bocsátott iratok, a bírósági iratok, valamint a MÜBSE tájékoztatása alapján az alábbi összefoglaló tényállás állapítható meg:
A bejelentő és az eljárás alá vont személy - az eljárás alá vont személy felesége, valamint a bejelentő családtagjainak más, az eljárás alá vont személy által ellátott ügyei révén - ismerősi viszonyban álltak, erre figyelemmel vállalta el az eljárás alá vont személy a bejelentő kártérítési ügyét.
A bejelentőt baleset érte közterületen, mely baleset oka állítása szerint egy távközlési cég aknafedelének elégtelen elhelyezése volt. A baleset során a bejelentő sérüléseket szenvedett, melyre alapozva vagyoni és nem vagyoni kárigénye keletkezett, melyet a távközlési céggel szemben kívánt érvényesíteni.
A bejelentő önállóan is igyekezett igényének érvényt szerezni, majd arra jutott, hogy ügyvédi segítséget vesz igénybe, így került az eljárás alá vont személyhez, ismerősi alapon.
A bejelentő és az eljárás alá vont személy egybehangzó nyilatkozatai alapján az ügy elvállalásra ingyenesen került sor, azért a bejelentő az eljárás alá vont részére nem fizetett ügyvédi munkadíjat.
A megbízás elfogadásának, az első egyeztetésnek pontos időpontja nem állapítható meg, mivel az ismerősi viszonyra is figyelemmel tényvázlat felvételére az eljárás alá vont személy és a bejelentő közt nem került sor. Azonban az a bírósági iratok alapján kétség kívül megállapítható, hogy 2014.07.24. napján aláírásra került az ügyvédi meghatalmazás a bejelentő és az eljárás alá vont személy között a Magyar Telekom Nyrt.-vel szembeni ügy ellátására, melynek alapján az eljárás alá vont személy által összeállított kereseti kérelem került benyújtásra 2014.11.04. napján a Kaposvári Járásbírósághoz P.21678/2014. ügyszám alatt. Az kétség kívül megállapítható, hogy a pert megindító keresetlevelet az eljárás alá vont személy, mint meghatalmazott terjesztette elő, ezen keresetlevelet megelőző, a bejelentő által önállóan előterjesztett beadvány léte az eljárásban nem nyert igazolást, azonban a jelen eljárás keretei közt ez nem is releváns.
2014.09.17. napján újabb ügyvédi meghatalmazás született az eljárás alá vont személy és a bejelentő közt, kártérítési ügyben, mely meghatalmazás a Kaposvári Törvényszék előtt került egy új kereseti kérelem mellékleteként benyújtásra, melyet szintén az eljárás alá vont személy szerkesztett.
A fentiekből megállapítható, hogy a kereseti kérelmek benyújtását megelőzően már létrejött az ügyvédi megbízás a felek közt, és a megbízás elvállalására (peres eljárásban képviselet ellátása) 2014.07.24. napján került sor. A bejelentő panaszának benyújtása és a megbízás elvállalása közt 3 év nem telt el.
A megbízás elvállalásakor ügyvédi tényvázlat, megbízási szerződés egyetlen meghatalmazás aláírásakor sem keletkezett, ilyen az eljárásban nem áll rendelkezésre, e körben egyezően nyilatkozott az eljárás alá vont személy és a bejelentő.
Az adatok alapján az eljárás alá vont személy ellátta a jogi képviseletet az első első fokú eljárásban (P.21678/2014.) és a második első fokú eljárásban is a Kaposvári Járásbíróság előtt (P.20531/2015.), valamint másodfokú eljárásban a Kaposvári Törvényszék előtt (Pf.20045/2016.). Ezen második eljárást megindító keresetlevél került először a Kaposvári Törvényszékhez benyújtásra, melyet a Törvényszék, mint első fokon eljáró bíróság 19.P.20075/2015. sz. alatt iktatott, majd 3. sz. végzésében megállapította hatáskörének hiányát, és az ügyet áttette a Kaposvári Járásbírósághoz, mely első fokon itt folytatódott P.20053/2015. számon. Az eljáró bíróság téves megjelölése ekként áttételt eredményezett, de az nem járt a kereset elutasításával.
A bírósági eljárások során több alkalommal bizonyítékok csatolására hívta fel az épp eljáró bíróság az eljárás alá vont személyen, mint jogi képviselőn keresztül a bejelentőt, azonban ezen kötelezettségnek a felhívottak nem tettek eleget.
A P.20531/2015. számú, második eljárásban többszöri felhívásra, késedelmesen tett eleget az eljárás alá vont személy a felhívásokban foglalt kötelezettségének, ahogy az a jelen határozat indokolásában fentebb részletezésre is került.
Az iratok alapján ennek oka az volt, hogy a perben nem állt rendelkezésre olyan bizonyíték, mely alkalmas lett volna arra, hogy a kereset megalapozását eredményezze. Mind az első fokú, mind a másodfokú bíróság a második eljárásban a kereset elutasítása kapcsán kiemelte, hogy a felajánlott bizonyítás alkalmatlan volt a kereset megalapozására, egyéb bizonyítási indítvány pedig nem volt. Az első fokú ítélet után keltezett, a bejelentő által beszerzésre került, az útburkolat javításával kapcsolatos nyilatkozat benyújtásra került a Kaposvári Törvényszék részére.
Nem vitásan késedelmesen kerültek előterjesztésre a második első fokú eljárásban (P.20531/2015.) nyilatkozatok a fent részletezettek szerint, azonban - bár a bírósági iratok erre is hivatkoznak - nem ezen késedelem vezetett a kereset érdemi jogerős elutasításához az ítéletek alapján.
A pervesztességre figyelemmel a bejelentő felülvizsgálati kérelmet kívánt előterjeszteni, de nem talált előadása szerint olyan személyt, aki ezt vállalta volna.
A pervesztességre figyelemmel a bíróságok a bejelentőt kötelezték perköltség viselésére, melyet a bejelentő olyan kárként értékelt, mely amiatt érte őt, hogy az eljárás alá vont személy nem megfelelően végezte el a rá bízott feladatot, késedelmesen nyújtott be bizonyítékokat, így a késedelem vezetett véleménye szerint a keresetek elutasításához és ahhoz, hogy a perköltséget viselnie kellett. A bejelentő nyilatkozata szerint 200.000 Ft megfizetését tartaná elfogadhatónak az őt ért károk miatt az eljárás alá vont személy részéről. A bejelentő ezen nyilatkozatát később akként módosította, hogy a perben érvényesített kárigény megtérítését is az eljárás alá vont személytől várta.
A bejelentő a fegyelmi eljárással párhuzamosan kárigényt jelentette be a MÜBSE felé, mely igényét elutasította.
A bejelentő ezen felül arra figyelemmel, hogy a fegyelmi eljárásban kártérítési felelősség megállapítására nincs mód úgy nyilatkozott, hogy kárigényét bírósági úton, fizetési meghagyás benyújtásával kívánja majd érvényesíteni az eljárás alá vonttal szemben, de ennek megtörténtét nem igazolta.
A kárigény érvényesítése nem előkérdése és nem akadálya annak, hogy a fegyelmi felelősség vonatkozásában - abban a körben, melyben a fegyelmi biztos a felelősségre vonást indítványozta - a fegyelmi tanács állást foglaljon.
A fegyelmi biztos fenntartotta a fegyelmi felelősségre vonásra irányuló indítványát, míg az eljárás alá vont személy az eljárás során felelősségét vitatta, tevékenységét az ügyvédi magatartási szabályokkal összhangban állónak állította, és nem kívánt kártérítést fizetni a bejelentő részére. Nem vitatta az eljárás alá vont személy a tényállás hiányát, bizonyítási kötelezettségéről, a bizonyítási teherről részletes tájékoztatást kapott.
A fegyelmi biztos indítványa megalapozatlan.
A régi Etikai Szabályzat 12/2. pontjának az eljárás alá vont személy általi megsértése kacsán a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
12/2. Az ügyvédnek a megbízójával való kapcsolat során fokozott figyelemmel kell lennie a megbízás alapvetően bizalmi jellegére.
A megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatnia kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről.
A rendelkezésre álló adatokból az állapítható meg, hogy a bejelentő és az eljárás alá vont személy régebb óta ismerik egymást, ezért fordult a bejelentő az eljárás alá vont személyhez ügyvédi segítségért. Ennek során több alkalommal egyeztettek egymással, peres képviselet elvállalására került sor, a peres képviseletet ellátta az eljárás alá vont személy.
Írásbeli tényállás, tényvázlat, megbízási szerződés hiányában annak bizonyítása, hogy az eljárás alá vont személy az ügyvédi megbízás alkalmával feltárta az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatta a bejelentőt az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről, az eljárás alá vont személy bizonyítási terhének körébe esik, melyről a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személyt tájékoztatta is (38/2019/5.).
A peres képviseletet megelőzően - az ismeretség okán vélhetően - az eljárás alá vont személy mellőzte tényvázlat, ügyvédi megbízás írásbeli felvételét, ekként ilyent csatolni sem tudott az eljárásban. Ez azonban a megbízás létrejöttének érvényességét nem érinti. Az Üt. 23. § (2) bek. az írásbeliség elmaradása esetére a megbízás tartalmának bizonyítását az ügyvédre terheli. Ezen bizonyítási kötelezettségének az eljárás alá vont személy a bejelentő meghallgatásával kívánt eleget tenni, mely meghallgatás a régi Etikai Szabályzat 12/2. pontja körében a fegyelmi tanács álláspontja szerint eredményesnek tekinthető.
Bár a szembesítés a 2020. július 10-i tárgyaláson nem volt eredményes, azonban a szembesítés során tett bejelentői nyilatkozatokat csak a bejelentő egyéb nyilatkozataival együtt lehet megfelelően értékelni. Így az megállapítható, hogy egyeztetés a pert megelőzően, a megbízás elvállalásakor volt, az is, hogy az eljárás alá vont személy részére a bejelentő okiratokat, orvosi dokumentációt adott át. Az is megállapítható, hogy a perben lényeges, bizonyítékként értékelhető egyéb dokumentum nem állt rendelkezésre. E körben a kaposvári Városgondnokság irata irrelevánsnak tekinthető, bár annak benyújtása sem maradt el.
Megállapítható volt azonban a bejelentő nyilatkozatából az, hogy tanúkról is szó esett az egyeztetés során, így nem cáfolható, lényegében bizonyított azon eljárás alá vont személy általi állítás, hogy a bizonyítás körében volt egyeztetés, volt tájékoztatás. Az nem volt vitás a jelen ügyben, hogy a kereseti tényállás a bejelentő által előadottakat tartalmazta.
A per költségkihatásai körében azt, hogy a várható költségekről, azok viseléséről tájékoztatta az eljárás alá vont személyt a bejelentő, ellentmondásos adatok állnak rendelkezésre. Az viszont megállapítható, hogy a bírósági eljárásban tanúbizonyítás, megkeresés előterjesztésére, valamint költségmentesség iránti kérelem előterjesztésére sor került a bejelentő vonatkozásában a Kaposvári Járásbíróság 2015.10.08. napján tartott tárgyalásról készült 10. sz. jegyzőkönyve szerint, mely költségmentességet meg is kapott a bejelentő, így e körben őt költség nem terhelte. Nem vitatta azt az eljárás alá vont személy, hogy a pervesztesség esetére azt nem jelölte meg pontosan a tájékoztatásban, hogy milyen konkrét összegű perköltség merülhet fel, azonban arra utalt, hogy ebben az esetben felmerülhet, de alapvetően bízott abban, hogy a pert megnyeri a bejelentő. Az a jelen eljárásban rendelkezésre álló adatokból mindenképpen megállapítható tehát, hogy volt tájékoztatás abban a körben, melyre nézve tájékoztatást kell adni, azonban az is tény, hogy a bejelentő jogban járatlan, laikus voltára figyelemmel ez a tájékoztatás nem volt teljesen érthető, követhető a bejelentő részére, mely azonban csak utólag, a pervesztesség után derült ki.
A fegyelmi tanács mellőzte az eljárás alá vont személy tanúbizonyítási indítványát, mert a tanútól abban a körben, hogy a megbízás elvállalásakor és annak során az eljárás alá vont személy és a bejelentő miben állapodott meg, miben egyeztettek, nem lehet érdemi tudomása, meghallgatását nem is erre indítványozta az eljárás alá vont személy.
A fegyelmi tanács rendelkezésére áll a MÜBSE, valamint a MÜBSE Panasz Bizottságának határozata, mely a jelen ügyben releváns tényállás megállapításához elegendő, egyéb irat beszerzését a jelen ügy eldöntéséhez szükségtelennek ítélte meg a fegyelmi tanács, mert a jelen eljárásban irányadó tényállás a bejelentő és az eljárás alá vont személy nyilatkozatai, valamint a bírósági iratok alapján a fegyelmi biztos indítványának keretei közt egyértelműen megállapítható volt.
Mivel a bejelentő 2020. július 10-i tárgyaláson tett előadásából, az eljárás alá vont személy nyilatkozataiból, a bírósági iratokból az előzetes egyeztetés, a bizonyíték átadás, egyéb bizonyítás körében egyeztetés igazolható, és nem vonható fegyelmi körbe a perkimenetellel kapcsolatosan eltúlzottan optimista vagy esetlegesen téves helyzetértékelés, így a régi Etikai Szabályzat 12/2. pontjának megsértését nem látta megállapíthatónak a fegyelmi tanács.
Az eljárás alá vont személy tevékenységének eredményessége, pertaktikája nem képezheti fegyelmi eljárás tárgyát, ha nem valamilyen mulasztás vezet a részbeni vagy teljes eredménytelenséghez. Még ez utóbbi esetben sem vizsgálható a fegyelmi vétség, ha nem irányul erre fegyelmi biztosi indítvány, illetve nem vizsgálható e körben kárfelelősség a fegyelmi tanács által.
Nem volt fegyelmi vétség körében értékelhető az a tényszerűen egyébként megállapítható körülmény, hogy az eljárás alá vont személy hiánypótlási tevékenységének okiratokkal igazolt elmaradása eredményezte a kereset idézés kibocsátása nélküli elutasítását a P.21678/2014. számú eljárásban, s ezzel az ott megállapított illetékfizetési kötelezettséget. Ez a körülmény - egyéb feltételek bizonyítása esetén - az Üt. 10. § körében lehetne értékelhető, azonban a kárfelelősség megállapítása nem tartozik a fegyelmi tanács által vizsgálható körbe.
Nem vitás, hogy az a körülmény, hogy a polgári eljárás folyamán valamennyi irat, felhívás közlése megtörtént a bejelentővel, nem állapítható meg maradéktalanul, de a fegyelmi biztos nem tette az eljárás tárgyává a régi Etikai Szabályzat 12/4. pontját, és a bejelentő sem azt sérelmezte panaszában, hogy iratokat nem kapott, így a fegyelmi tanács még e körben rendelkezésre álló tényadatok birtokában sem foglalhat állást ezen fegyelmi vétség elkövetése körében.
Azonban a fegyelmi tanács nyomatékkal hívja fel az eljárás alá vont személy figyelmét arra, hogy munkája során a hatóságok, bíróságok által vele közölt felhívásokat, jegyzőkönyveket, döntéseket azok teljesítésére megfelelő határidő figyelembevételével, utólag egyértelműen igazolható módon közölje ügyfeleivel, mely igazolásra saját alkalmazottjának nyilatkozata az ügyfél vitatásával szemben, az adott eset összes körülményeinek és a bizonyítási tehernek a fényében nem feltétlenül lehet alkalmas.
A fegyelmi tanács rámutat arra is, hogy a tényvázlat hiánya önálló fegyelmi felelősségre vonást alapozhat meg, azonban ilyen felelősségre vonásra irányuló indítványa a fegyelmi biztosnak nincs, és erre irányuló indítvány a bejelentő nyilatkozataiból sem vezethető le, így felelősségre vonásnak ezen okból (az Üt. 23. § (2) bek.) nincs helye. Azonban a fegyelmi tanács felhívja jelen határozatban az eljárás alá vont személy figyelmét nyomatékkal arra is, hogy a hatályos jogszabályok (Üttv. 29. §) is megkövetelik az ügyvédi tevékenység során a tényállás írásbeli rögzítését, melynek elmaradása a bizonyítás átfordulásán túl önálló fegyelmi felelősségvonásra teremthet alapot.
A régi Etikai Szabályzat 14/2. pontjának az eljárás alá vont személy általi megsértése kacsán a fegyelmi tanács álláspontja a következő:
A régi Etikai Szabályzat az alábbiak szerint rendelkezett:
14/2. Az ügyvéd köteles eleget tenni a kamara bármely - jogszabályon vagy kamarai belsőszabályozáson alapuló - eseti felhívásának; az ügyvédi felelősségbiztosító biztosítási kárrendezési eljárása során az ügyvédi felelősség fennállását, illetve mértékét befolyásoló tárgykörben küldött válaszadási és iratcsatolási felhívásának; a kamarának külön felhívás nélkül bejelenteni a nyilvántartott adatait, tevékenységét, ügyvédi felelősségbiztosítását érintő változásokat; a kamara részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi felülvizsgálati ügyben felhívásra az iratait becsatolni. Az ügyvédet az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi eljárásban megilleti az a jogosultság, hogy nyilatkozatot ne tegyen, de ez nem érinti iratcsatolási kötelezettségét, és nem akadálya az eljárás folytatásának.
A fegyelmi eljárás irataiból az alábbiak állapíthatók meg:
Az eljárás alá vont személlyel szemben a fegyelmi jogkör gyakorlója az alábbi felhívásokat közölte:
- 2016.05.17. napján értesítés a panaszról, mely iratcsatolási felhívást nem tartalmaz. Ezen felhívásnak az eljárás alá vont személy 2016.06.03. napján kelt észrevételei közlésével eleget tett.
- 2016.06.17. felhívás, hogy a korábbi beadvány miként kerüljön kezelésre, iratcsatolási felhívást nem tartalmaz a felhívás. A felhívásnak az eljárás alá vont személy 2016.07.05. napján kelt beadványában eleget tett.
- 2016.07.07. napján felhívás iratcsatolásra az alábbi körben:
= tényvázlat csatolása. A jelen ügyben tényvázlat nem áll rendelkezésre, az nincsen, így nem volt mit csatolni.
= MÜBSE elutasító levél csatolása. Nem áll rendelkezésre adat, hogy ilyen levelet mikor és ki kapott, így nem állapítható meg az sem, hogy a felhívás közlésekor ilyen levéllel rendelkezett az eljárás alá vont személy. A beszerzett elutasító döntésből és az azt helybenhagyó Panasz Bizottsági határozatból az látszik, hogy azt közvetlenül a bejelentővel közölte a MÜBSE.
= levelezés a panaszossal. Nem áll rendelkezésre olyan adat, hogy ilyen levelezés történt volna. A bejelentő is személyes egyeztetésekről nyilatkozott.
A fentiek alapján tehát arra nézve nincsen semmilyen adat, hogy az eljárás alá vont személy ne tett volna eleget iratcsatolási kötelezettségének abban a körben, amire őt fel is szólították, és rendelkezett volna ilyen iratokkal.
Az iratcsatolási kötelezettség akkor szeghető meg oly módon, hogy az fegyelmi értékelés alá kerülhessen, ha az igazolt, hogy az irattal rendelkezik (vagy jogszerű tevékenység mellett rendelkeznie kellene) az eljárás alá vont személy, de azt egyoldalúan visszatartja. A rendelkezésre álló adatokból ilyen nem következtethető, így kétséget kizáróan meg sem állapítható. Miután a fegyelmi biztos összefoglaló jelentésében az iratcsatolás elmaradására alapozta a régi Etikai szabályzat 14/2. pontjának megsértését, azonban a fenti körülményeket nem igazolta, így a fegyelmi tanács ezen fegyelmi felelősségre vonásra irányuló indítványt megalapozatlannak találta.
A fegyelmi tanács nem látja megállapíthatónak az iratcsatolási kötelezettség megszegését az eljárás alá vont személy által a 62/V/17/2016/37. sz. jegyzőkönyvben vállalt, és tényszerűen nem teljesített iratcsatolás tekintetében sem. Ennek oka nem az, hogy ne mulasztott volna az eljárás alá vont személy, hanem az, hogy ezen iratok csatolása körében nem közöltek vele felhívást. Így legfeljebb saját vállalásának nem tett eleget, megfosztva ezzel magát esetlegesen ezen iratokra alapozható védekezés lehetőségétől, de ügyvédi magatartási szabályt nem szegett. Egyebekben a fegyelmi tanács rámutat arra is, hogy ezen iratokat a fegyelmi tanács jelen eljárásban közvetlenül a bíróságtól abban a körben, mely körében az rendelkezésére állt, beszerezte, így azokat értékelni tudja.
A fegyelmi tanács a jelen eljárást folyamatban lévő, fel nem függesztett fegyelmi eljárásnak tekinti, melyben tanácsváltozás történt. Ennek indokai az alábbiak:
Az iratokból megállapítható, hogy a korábban eljárt fegyelmi tanács 2017.12.04. napján a 62/V/17/2016. sz. jegyzőkönyvbe foglalt 1. sz. HATÁROZAT-tal a fegyelmi eljárást felfüggesztette oly módon, hogy annak rendelkező része a felfüggesztés tényén kívül annak tartamára nem utal, míg indokolásából is csak következtetni lehet arra, hogy a MÜBSE Panasz Bizottságának eljárásáig tarthat, vagy egy bizonytalan, meg sem indított peres eljárás befejezéséig.
Ezen felfüggesztő határozatot követően, az eljárás folytatásának formai elrendelése nélkül az ügyben a korábban eljárt fegyelmi tanács újabb tárgyalást tűzött, és tartott 2018.02.05. napján, melyen - bár tartalmilag volt rá indítvány - nem rendelkezett sem a felfüggesztés újbóli elrendeléséről, sem annak „fenntartásáról”, sem annak időtartamáról, míg a vélhető ok, illetve időtartam, melyre felfüggesztette (a MÜBSE Panasz Bizottságának döntéséig) már nem állt fenn. A tárgyaláson a fegyelmi főmegbízott és a bejelentő is személyesen jelen volt.
A felfüggesztő határozat meghozatalakor irányadó, a fegyelmi eljárásról szóló 3/1998. (VI. 27.) MÜK szabályzat 25. § (5) bek. már folyamatban lévő hatósági eljárás befejezéséig teszi lehetővé az eljárás felfüggesztését, azonban a MÜBSE Panasz Bizottsága nem tekinthető hatóságnak, más szerv előtt pedig nem volt folyamatban eljárás. Ekként a felfüggesztésre nem lett volna mód. Azonban az iratok szerint ezen felfüggesztő határozat - jogorvoslati kérelem hiányában- jogerőre emelkedett.
A fentiek szerint felfüggesztett eljárásnak azonban a folytatásáról is döntött a korábban eljárt fegyelmi tanács, mikor 2018.02.05. napjára, a felfüggesztés vélhető okának megszűnése után újabb tárgyalást tűzött, és ott érdemben tárgyalt is. Míg a FESZ már szabályozza azt, hogy milyen módon kell rendelkezni egy felfüggesztett eljárás folytatásáról (FESZ 28.1., 29.1.), addig a korábban hatályos fegyelmi szabályzat nem tartalmazott a felfüggesztést követő folytatás elrendelése körében konkrét rendelkezést, így egyéb határozat meghozatalát vagy idézésben a folytatásról való értesítést sem írta elő. A fegyelmi tanács álláspontja szerint tehát a felfüggesztést megszüntette az újabb tárgyalásra szóló idézés és a tárgyalás megtartásának ténye, annak oka sem állt már fenn ekkor. Ezt követően újabb felfüggesztő határozatot nem hozott a korábban eljárt fegyelmi tanács.
A fentiekből következően az eljárás folytatásáról a jelen ügyben eljárásra jogosult fegyelmi tanácsnak rendelkeznie nem kellett, mivel az ténylegesen folyamatban van.
A FESZ 42.1. pontja, 42.2. pontja, összhangban az Üttv. 208. § (22) pontjával arról rendelkezik, hogy a fegyelmi bizottságok szabályszerű megalakulását követően, a folyamatban lévő ügyekben is a FESZ szabályai irányadók.
A felfüggesztés hiányában a FESZ szabályait annak hatályba lépésétől -valamennyi regionális fegyelmi bizottság megalakulásának a MÜK által közzétett időpontja: 2019.02.04. napja -kell alkalmazni folyamatosan, anélkül, hogy a határidőket bármi megszakította volna jelen ügyben.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az eljárásra jelenleg jogosult tanács kijelölésére a 68./2020/Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság - Somogy Megyei Tanácsa I. számú határozatával 2020.03.19. napján került sor.
AZ Üttv. 126. § (1) bek. alapján az iratoknak a fegyelmi tanács elnökéhez történő érkezése napján kezdődik a fegyelmi eljárás (2020.03.20.).
Jelen esetben azonban a FESZ hatálya alatt a 30./2019/Pécs Regionális Fegyelmi Bizottság - Somogy Megyei Tanácsa sz. határozattal - melyet 2019.02.13. napján vett át a kijelölt fegyelmi tanács elnöke - kijelölte az eljárásra jogosult fegyelmi tanácsot a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke. Ezt követően legfeljebb 15 nap állt a fegyelmi tanács elnökének rendelkezésére az Üttv. 126. § (2) bek. szerinti intézkedések megtételére, így ezen időtartam az eljárás lefolytatására nyitva álló időtartamba nem számítható be. 2019.02.28. napján tehát a fegyelmi eljárás lefolytatására nyitva álló, az Üttv. 126. § (4) bek. szerinti határidő elindult.
2019.03.01. és 2020.03.19. napja közt nyilvánvalóan eltelt az Üttv. 126. § (4) bek. szerinti 120 napos eljárási időtartam kétszerese, így a fegyelmi eljárásban a jelenleg eljáró fegyelmi tanács döntési korlátait az Üttv. 126. § (5) bek. egyértelműen, törvényileg szűkíti, mely az eljárás alá vont személy részére kedvezőbb.
A fentiek alapján tehát eljárási jogosultsága a határidő lejárta ellenére van a fegyelmi tanácsnak, megállapíthat jogsértést, azonban az Üttv. 126. § (5) bekezdésének kötelező rendelkezése okán a fegyelmi felelősség megállapítása esetén kizárólag írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazhatna.
Az eljárás során 30.000 Ft másodfokú, majd a megismételt eljárásban 80.000 Ft első fokú eljárási átalányköltség merült fel. A másodfokú eljárásra az eljárás alá vont személy jogorvoslati kérelmére került sor, mely részben eredményes volt, így ezen eljárás költsége az eljárás alá vont személyre nem terhelhető, annak viselésére a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara köteles. A fegyelmi tanács tagjának útiköltségét (Szekszárd-Kaposvár-Szekszárd, 8791 Ft) a FESZ 40.6. alapján a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara viseli. A megismételt első fokú eljárás átalányköltségének viselésére a felelősség megállapításának hiányában a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara köteles.
Az első fokú határozattal szembeni jogorvoslati jogot az Üttv. 135. § biztosítja.
A jelen határozat az Üt., az Üttv., a FESZ, a régi Etikai Szabályzat, valamint az Ákr., az elektronikus ügyintézés a bizalmi szolgáltatás általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. rendelkezésein alapul.
Határozathozatal helye, ideje: Kaposvár, 2020. július 10.
A határozat - jogorvoslati kérelem hiányában - 2020.09.05. napján jogerőre emelkedett.