A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Debreceni Ügyvédi Kamarai Fegyelmi Tanácsa (4026 Debrecen, Péterfia u. 46. sz.) Dr. .... eljárás alá vont ügyvéd ellen ....... bejelentésére indult fegyelmi eljárásban – a 2020. január 21. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben – meghozta, majd kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy Dr. ....... (KASZ: ....., székhely: .........) eljárás alá vont ügyvéd vétkes 3 (három) rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetésében, amelyből 1 (egy) rendbelit folytatólagosan valósított meg, ezért
200.000 Ft, azaz (Kettőszázezer forint) pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja, valamint 80.000 Ft (azaz nyolcvanezer forint) eljárási átalányköltség megfizetésére kötelezi.
A pénzbírság fegyelmi büntetés végrehajtását 3 évre felfüggeszti.
Az eljárási költséget a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül kell a Debreceni Ügyvédi Kamara pénztárába vagy a 11738008–20011363 számú bankszámlájára befizetni az ügyszámra hivatkozással.
A határozat ellen annak kézhezvételétől számított 15 napon belül az eljárás alá vont személy, jogi képviselője, valamint a Fegyelmi Biztos az Országos Fegyelmi Bizottsághoz (1054 Budapest, Szalay u. 7. szám) címzett, de a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság eljáró fegyelmi tanácsához benyújtott, indoklással ellátott fellebbezéssel élhet. Ha a fellebbezést papír alapon terjesztik elő, azt két eredeti példányban kell benyújtani. A fellebbezésben új tényre, bizonyítékra akkor lehet hivatkozni, ha a fellebbező arra az elsőfokú eljárásban önhibáján kívül nem hivatkozott. A fellebbezésnek a határozat végrehajtására halasztó hatálya van.
A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg.
Eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeire vonatkozó adatok:
Ügyvédi tevékenységének kezdete .........
Irodájának székhelye: ............ sz. ..............
Vagyoni helyzete: .........
Vele szemben fegyelmi eljárás megindítására ezt megelőzően nem került sor.
2019. június 26. napján érkezett .......... (a továbbiakban: bejelentő) bejelentése, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd tevékenységét kifogásolta.
A vezető fegyelmi biztos 2019. július 8. napján elrendelte az előzetes vizsgálatot kijelölte a fegyelmi biztost, aznap tájékoztatta a Kamara elnökét és az eljárás alá vont ügyvédet. A Debreceni Ügyvédi Kamara elnöke 2019. július 10. napján értesítette a bejelentőt.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelő határozatban 8 napos határidővel felhívta az eljárás alá vont ügyvédet a bejelentésben foglaltak észrevételezésére, valamint az üggyel kapcsolatos valamennyi irat becsatolására. A felhívásra az eljárás alá vont ügyvéd a 2019. július 18. napján e-mailben előterjesztett beadványában az ítélkezési szünetre és a nyári szabadságra tekintettel a határidő 2019. augusztus 20-ig történő meghosszabbítását kérte. 2019. szeptember 12. napján a fegyelmi biztos telefonon hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet igazoló nyilatkozata megtételére. 2019. szeptember 24. napján érkezett beadványában az ügyvéd igazoló nyilatkozatot terjesztett elő, iratként egy 2019. szeptember 18. napján – a panasz beadását követő 3 hónapon túli – keltezésű ügyvédi meghatalmazást csatolt, valamint egy keltezés nélküli orvosi igazolást a bejelentő 2019.08.27-én kezdődött kórházi tartózkodásáról.
2019. október 8. napján a fegyelmi biztos telefonon hívta fel az eljárás alá vont ügyvédet a pártfogó ügyvédi meghatalmazása, valamint a közigazgatási peres eljárásokban keletkezett iratok becsatolására, amelyre az eljárás alá vont ügyvéd rövid határidőre ismét ígéretet tett.
2019. október 16. napján a fegyelmi biztos írásban is felhívta az eljárás alá vont ügyvédet az iratok becsatolására, ez eredménytelen maradt, 2019. november 6. napján kelt határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett, amelyről másnapi postázással a Kamara elnöke, az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő is értesült.
2019. november 8-án érkezett beadványában az ügyvéd saját fejrészes iraton csatolta a bejelentőnek a bejelentését visszavonó, 2019. október 28-án keltezett kérelmét, egyéb iratot továbbra sem küldött.
2019. november 12. napján a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke a fegyelmi eljárás lefolytatására kijelölte a Fegyelmi Tanácsot. A Fegyelmi Tanács elnöke 2019. november 14. napján elrendelte az előzetes vizsgálat kiegészítését, amelyről a bejelentőt és az eljárás alá vont ügyvédet értesítette.
A fegyelmi biztos a vizsgálat kiegészítése körében 2019. november 18. napján felhívta az eljárás alá vont ügyvédet további iratcsatolásra, valamint aznap megkereste a bejelentőt, a kormányhivatalt és a bíróságot is.
A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság elnöke 2019. november 22-én részletes választ adott, iratokat csatolt.
A Hajdú-Bihar Megyei Kormányhivatal részletes válasza a szükséges iratok csatolásával 2019. november 28-án érkezett.
Az eljárás alá vont ügyvéd a 2019. november 29. napján nyilatkozott és iratokat csatolt.
A bejelentő a megkeresésre 2019. november 28. napján e-mailben válaszolt, a fegyelmi biztos 2019. december 16. napján telefonon történő megkeresésére a további adatszolgáltatást megtagadta.
A fegyelmi biztos 2019. december 16. napján a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatát kiegészítette, továbbra is indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségének a megállapítását.
A Fegyelmi Tanács 2020. január 21. napján tárgyalást tartott.
A Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló iratok, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd előadása alapján az alábbi tényállást állapítja meg.
I. A bejelentő a fogyatékossági támogatás iránti, személyesen előterjesztett kérelmének másodfokú elutasításáról szóló közigazgatási határozattal szemben a .......... Közigazgatási és Munkaügyi Bíróságon (a továbbiakban: bíróság) személyesen keresetet nyújtott be ........... Kormányhivatala ellen. A bíróság ...K...../2019/3. számú, 2019. március 14. napján kézbesített végzésében a keresetlevél hiányosságaira tekintettel 8 napos határidővel hiánypótlásra szólította fel a bejelentőt, tájékoztatva őt (többek között) a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésének lehetőségéről és módjáról. A fekvőbeteg bejelentő 2019. március 19. napján telefonon megbízást adott az eljárás alá vont ügyvédnek a perbeli képviselete ellátására, aki a megbízást elvállalta, így a bejelentő aznap, megállapodásuknak megfelelően e-mailben elküldte részére az általa benyújtott keresetlevelet, a keresetlevél nyomtatványt és a bíróság végzését, valamint tájékoztatta arról, hogy a megbeszéltek szerint intézkedik a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyeztetéséről, addig is kérve a segítségét a nyomtatvány kitöltésében. A bejelentő (járóbeteg szakrendelésen való részvétele miatt édesanyja útján) 2019. március 21. napján pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet nyújtott be az illetékes ...... Megyei Kormányhivatal .......Járási Hivatalhoz (a továbbiakban: kormányhivatal), illetve aznap e-mailben tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet a kérelem benyújtásáról, a döntés várható időpontjáról, a hiánypótlási határidő másnapi (azaz 2019. március 22-i) lejártáról, valamint arról, hogy ha a korábban továbbított keresetlevelet és a nyomtatványt az eljárás alá vont ügyvéd megfelelőnek tartja, úgy azt ő papír alapon benyújtja a bíróság részére. A bejelentő 2019. március 22. napján fekvőbeteg-gyógyintézetbe való felvétele miatt nem tudott eleget tenni a hiánypótló végzés felhívásának, de akadályoztatásának okát aznap telefonon jelezte a bíróságnak, majd erről 2019. március 25. napján e-mailben tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet is, valamint időpontot kért (egészségi állapota miatt helyette eljáró édesanyja részére) a másnapra várható pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezéséről szóló határozat és a pártfogó ügyvédi meghatalmazás nyomtatvány átadására. 2019. március 26. napján a kormányhivatal engedélyezte a közigazgatási perben pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét, a határozat aznap véglegessé vált. A bejelentő a hiánypótlási felhívás teljesítésére a bíróságtól póthatáridő engedélyezését kérte, majd telefonon és SMS-ben próbált időpontot egyeztetni az eljárás alá vont ügyvéddel a határozat és a pártfogó ügyvédi meghatalmazás átadására. A bíróság 6. számú végzésével a hiánypótlási határidőt 2019. március 30-ig meghosszabbította, a végzés (a bejelentő hozzátartozója átvételével) 2019. március 29. napján került kézbesítésre. A bejelentő erről SMS-ben értesítette az eljárás alá vont ügyvédet, majd sikerült vele telefonon (másnapra) időpontot egyeztetni. 2019. március 30. napján a bejelentő hozzátartozója (a lánya) felkereste az irodájában az eljárás alá vont ügyvédet, átadta részére a kormányhivatali határozatot, a pártfogó ügyvédi meghatalmazásokat, valamint a bíróság hiánypótlási határidőt meghosszabbító végzését és külön is felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy a határidő aznap lejár. Az eljárás alá vont ügyvéd ígéretet tett arra, hogy a keresetet a szükséges módosításokkal még aznap elektronikusan továbbítja a bíróság részére, azonban erre nem került sor.
A bíróság részére sem a pártfogó ügyvédi meghatalmazás, sem a keresetlevél, sem más beadvány az eljárás alá vont ügyvéd részéről nem került benyújtásra. A bíróság a keresetlevelet (a hiánypótlási határidő elmulasztása miatt) a 7. számú végzésében visszautasította, a döntés ellen 15 napos fellebbezési határidőt biztosítva. A végzést a bejelentő 2019. április 12. napján átvette, telefonon sikertelenül próbálta felvenni a kapcsolatot az eljárás alá vont ügyvéddel, így a fegyelmi eljárásban becsatolt e-mailben továbbította részére a végzést, értetlenségét fejezve ki annak tartalmát illetően, valamint kérte az eljárás alá vont ügyvédtől annak további intézését. Ezt követő többszöri sikertelen telefonhívás után a bejelentő 2019. április 19. napján telefonon egyeztetett az eljárás alá vont ügyvéddel, aki megnyugtatta, hogy aznap, amikor a lánya átadta részére a papírokat, elektronikusan továbbította a keresetet a bíróságra, majd abban állapodtak meg, hogy a húsvéti ünnepek után vegyék fel újra a kapcsolatot a részletek tisztázása érdekében. A bejelentő ezt követően telefonon nem tudta elérni az eljárás alá vont ügyvédet, így 2019. április 25-én SMS-ben időpontot kért tőle, egyúttal emlékeztette a fellebbezési határidő közeli lejártára. 2019. április 29. napján a bejelentő e-mailben tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet a határidő lejártáról és kérte a tájékoztatását az üggyel kapcsolatos további teendőiről, továbbá az ügyvéddel történt elektronikus levelezését megküldte a bíróság részére. A 7. számú végzés 2019. május 1. napján jogerőre emelkedett, amely 2019. május 9. napján került kézbesítésre. A bejelentő telefonon továbbra sem tudta elérni az eljárás alá vont ügyvédet, így SMS-ben tájékoztatta a jogerőre emelkedésről; telefonált a bíróságra is, ahol informálták arról, hogy az eljárás alá vont ügyvéd részéről semmilyen beadvány nem érkezett; a kormányhivatal pedig felvilágosította, hogy ugyanabban az ügyben más jogi segítőhöz (pártfogó ügyvédhez) csak kivételesen, a korábbi határozatnak a hivatal részére való visszajuttatása esetén fordulhat. A bejelentő 2019. május 13. napján postára adott beadványában igazolási kérelmet terjesztett elő a bírósághoz, előadva, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízása ellenére nem járt el az ügyében, így önhibáján kívül nem tudott eleget tenni a hiánypótlási felhívásnak. A bíróság a 9. számú végzésében tájékoztatta, hogy a hiánypótlási határidő elmulasztása miatt 2019. április 15-ig lett volna lehetősége igazolási kérelmet előterjeszteni (pótolva egyúttal a keresetlevél hiányait), a keresetlevél visszautasítása elleni fellebbezést (jogi képviselő útján) 2019. április 29-ig nyújthatta volna be, a fellebbezési határidő elmulasztása miatti igazolási kérelmet pedig 2019, május 14-ig (pótolva a fellebbezést, szintén jogi képviselő útján); mindezek figyelembevételével felhívta a bejelentőt nyilatkozattételre arról, hogy a beadványát mely határidő elmulasztása elleni igazolási kérelemnek tekinti. A bejelentő a 2019. május 28. napján átvett végzésre 2019. május 31. napján postára adott beadványában akként nyilatkozott, hogy az igazolási kérelmét valamennyi határidő elmulasztására nyújtotta be, valamint ismételten előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem képviselte, egészségi állapota miatt saját maga nem tud eljárni, másik pártfogó ügyvédet pedig addig nem tud fogadni, amíg az eljárás alá vont ügyvéd a döntést nem juttatja vissza. A bejelentő ugyanezen a napon postára adott levelében felszólította az eljárás alá vont ügyvédet, hogy az üggyel kapcsolatos valamennyi iratát (többek között a kormányhivatali határozatot) juttassa vissza a részére, azonban az eljárás alá vont ügyvéd a levelére nem válaszolt és az iratokat sem küldte vissza. A bíróság a 11. számú végzésében a hiánypótlási határidő elmulasztása iránti igazolási kérelmet visszautasította, megerősítve, hogy az eljárás alá vont ügyvéd meghatalmazása nem áll a bíróság rendelkezésére. A bejelentő a végzést 2019. június 19. napján átvette, ellene jogorvoslattal nem élt (így az 2019. július 9. napján jogerőre emelkedett), 2019. június 21. napján pedig a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésére vonatkozó határozat újbóli kiadására a kormányhivatalnál új kérelmet nyújtott be. A bíróság a 16. számú végzésében a keresetlevelet visszautasító végzés elleni (a bejelentő által 2019. május 13. és 31. napján postára adott) beadványt (fellebbezésnek tekintve, jogi képviselet hiányában) visszautasította, a végzés 2019. szeptember 12. napján jogerőre emelkedett.
II. A bejelentő 2019. február 28. napján a gyermektartásdíj megszüntetése iránt a ........ Járásbíróság előtt ...P......./2018. szám alatt folyamatban lévő peres eljárásban pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kérelmet nyújtott be a kormányhivatalhoz. 2019. március 1. napján a kormányhivatal engedélyezte a peres eljárásban a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét, a határozat aznap véglegessé vált. A bejelentő ezen peres eljárásban való képviseletével is az eljárás alá vont ügyvédet bízta meg, azonban az eljárás jogi képviseleti tevékenység nélkül befejeződött. Az eljárás alá vont ügyvéd felszólítás ellenére az ezzel kapcsolatos dokumentumokat sem juttatta vissza a bejelentőnek.
2019. szeptember 19. napján a bejelentő (édesanyja útján) a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezésére vonatkozó határozat újbóli kiadására a kormányhivatalnál új kérelmet nyújtott be a gyermektartásdíj megszüntetése iránti perben a ....... Járásbíróság előtt ....P...../2019. szám alatt folyamatban lévő peres eljárás kapcsán. A kormányhivatal 2019. október 2. napján a kérelemnek helyt adott, a határozat 2019. október 4. napján véglegessé vált. A kormányhivatal által kiadott meghatalmazást az eljárás alá vont ügyvéd 2019. október 7. napján elfogadta, 2019. október 9. napján a bíróságon ellenkérelmet terjesztett elő, az első tárgyalásra 2019. október 31. napján került sor.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálati eljárásban előterjesztett írásbeli nyilatkozatában tagadta a fegyelmi felelősségét, a bejelentésben szereplő időszakra vonatkozó iratokat többszöri felhívás ellenére sem csatolt.
Előadta, hogy a bejelentő által kifogásolt eljárások jelenleg folyamatban vannak, „a panaszos által felvetett problémákat orvosolta és a közöttük fennállt bizalmi viszony is helyreállt”.
Beadványához csatolta a 2019. szeptember 18-i keltezésű, bejelentőtől származó ügyvédi meghatalmazását, és orvosi igazolást a bejelentő kórházi tartózkodásáról. Egyéb iratot a vizsgálati eljárásban nem nyújtott be.
A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét elismerte, előadta, hogy „általában nem vitatja a bejelentésben foglaltakat.”
A fogyatékossági támogatással kapcsolatos párfogó ügyvédi engedélyező határozatot és az ügyvédi meghatalmazást egy szombati napon kapta, amely a határidő utolsó napja volt.
Úgy nyilatkozott, hogy nem szándékosan nem intézkedett a fogyatékossági támogatás ügyében, hanem valamilyen rendszerhiba volt, a határidő utolsó napján kapta meg a beadványt, ezért nem volt lehetősége arra, hogy az iratot elektronikusan a bíróság részére továbbítsa.
Azt is elképzelhetőnek tartotta, hogy családi oka is volt, amiért nem tudott szombaton foglalkozni az üggyel. Arra a kérdésre, hogy a bíróság részére később, a hiánypótlásra előírt határidőben miért nem nyújtotta be a szükséges iratokat, úgy nyilatkozott, hogy túlvállalta magát.
Elismerte, hogy a gyermektartásdíjjal kapcsolatos pártfogói ügyvédi határozatot és a pártfogó ügyvédi meghatalmazást is átvette. Arra nem tudott választ adni, miért nem történt abban az ügyben semmi. Tudomása szerint az meg is szűnt.
Úgy nyilatkozott: „A gyermektartásdíjjal kapcsolatban nem adtam be a bíróságra meghatalmazást, és a fogyatékossági támogatással kapcsolatban is elismerem, hogy nem adtam be semmilyen iratot a bíróságra.”
A gyermektartásdíj iránti per felperesét az ügyvéd ismeri személyesen, és mivel arról tájékoztatta, hogy ő sem ment el a tárgyalásra, és így a bíróság megszüntette a pert, ezért nem tartotta fontosnak, hogy beadja a meghatalmazását. Feltételezhetően ezért szűnt meg ez a per.
Előadta, hogy „Részemről sem a fogyatékossági támogatás ügyében, sem a gyermektartásdíj iránti per estében nem merült fel szándékosság, mert én nem akartam szándékosan az ügyfélnek a hátrányára cselekedni. Az a helyzet, hogy túlvállaltam magam. A gyermektartási ügyben más a jogi helyzet, mert ott önmagában megszűnt a per, tehát ott nem is kellett lépnem. A fogyatékossági ügyben valóban oda kellett volna figyelnem.”
„Előtte is jó kapcsolatban voltam az ügyféllel, azóta is jó a kapcsolatunk, igyekszem odafigyelni rá. Csatolni szeretnék most a tárgyaláson két újabb okiratot, amely időközben keletkezett. Ez is azt bizonyítja, hogy a bejelentő panaszát követően különös odafigyeléssel látom el a vele kapcsolatos feladataimat.”
Az iratcsatolással kapcsolatban a tárgyaláson azt nyilatkozta, „azt hittem, hogy majd kapok erről valami értesítést, hogy módosítják az időpontot, és úgy gondoltam, hogyha a panaszossal meg tudom beszélni, hogy a továbbiakban megfelelően képviselem és ő ezzel elégedett, akkor nem lesz eljárás. Ezért is nem tulajdonítottam nagy jelentőséget annak, hogy be kellene csatolni a nálam lévő iratokat.”
A bejelentő állításai alátámasztására benyújtotta az ügyvédhez küldött e-mailek kinyomtatott példányait, a bírósággal, kormányhivatallal történt levelezéseit, amelyek igazolták az általa bejelentettek valóságtartalmát.
A fegyelmi tárgyalásra fekvőbeteg állapota miatt idézést nem kapott.
A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd is elismerte a bejelentésben foglaltak helytállóságát, így összességében a Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként kétséget kizáró módon igazoltnak látta a bejelentésben foglalt ügyvédi mulasztások megvalósulását.
A fegyelmi biztos a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként végindítványában a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló határozatában írt álláspontját módosította. 4 rendbeli fegyelmi vétség elkövetésében indítványozta az eljárás alá vont ügyvéd felelősségének a megállapítását.
A fogyatékossági támogatás esetében az Üttv. 1. § (3) bekezdése, a 39. § (3) bekezdése, valamint a Ptk. 6:272. § és az etikai szabályzat 2.1. és 2.4. pontjában, foglaltak alapján az ügyfél érdekeivel ellentétes tevékenysége miatt, illetve a meghatalmazással kapcsolatosan a bejelentési kötelezettség elmulasztása az Üttv. 34. § (7) bekezdése, illetve az etikai szabályzat 7.3. pontjai alapján, valamint a Ptk. 6:275. § alapján, mindkét ügyben az iratok visszaadásának elmulasztása miatt az Üttv. 52. § (2) bekezdése alapján, és a Ptk. 6:279. §-a alapján, valamint az iratcsatolási kötelezettség elmulasztása miatt az etikai szabályzat 12.2. és 12.3. pontjai alapján indítványozta a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítását.
Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő között a megbízási jogviszony helyreállt, az eljárás alá vont ügyvéd az általa okozott sérelmet elhárította, mivel az eljárások újra kezdődtek. Mindezekre tekintettel egy csekély mértékű pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványt.
Az eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában elismerte a fegyelmi felelősségét, a bejelentésben foglaltakat nem vitatta. Az iratcsatolás elmulasztásával kapcsolatban „úgy gondolta, hogy az előzetes vizsgálati eljárás befejezhető anélkül, hogy fegyelmi eljárásra kerülne sor és így az iratcsatolásra sincs szükség”.
Enyhítő körülményként kérte figyelembe venni, hogy a bejelentővel azóta helyreállt a viszonya.
Álláspontja szerint a kommunikáció hiánya vezetett oda, hogy a panaszos türelmét vesztette.
1994 óta végez ügyvédi tevékenységet, mivel ez az első fegyelmi eljárás ellene, egy enyhe büntetés kiszabására tett indítványt.
A fegyelmi biztos indítványa túlnyomó részben alapos.
A Fegyelmi Tanács a tényállás megállapítására vonatkozóan teljes mértékben osztotta a fegyelmi biztos kiegészített fegyelmi eljárást elrendelő határozatában foglaltakat.
A Fegyelmi Tanács a bejelentő következetes, iratokkal alátámasztott írásbeli előadását fogadta el tényállásának alapjául, amelyet a megkeresett bíróság és közigazgatási hivatal is alátámasztott, illetve az általuk csatolt iratok is igazolták azt. A megállapított tényállást támasztotta alá az ügyvéd által a fegyelmi tárgyaláson tett, mulasztásait beismerő nyilatkozata is.
A fogyatékossági támogatás ügyében az eljárás alá vont ügyvéd nem csatolta a meghatalmazását a bíróságra, nem járt el az ügyfele érdekében, nem adta ki az ügyfele iratait és a fegyelmi biztos részére – többszöri felhívás ellenére – iratot nem csatolt.
A Fegyelmi Tanács a gyermektartásdíj iránti per vonatkozásában nem állapította meg az ügyvédi mulasztást a bírósági eljárás során, mivel a per időközben az ügyvéden kívüli okból megszűnt.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-a alapján fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy
b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
I. fogyatékossági támogatás:
1. Eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy nem teljesítette a megbízást, nem képviselte a bejelentőt a perben, megszegte Üttv. 1. § (3) bekezdését. „az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni” a 39. § (3) bekezdését „a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el. A Ptk. 6:272. §-át, mivel a rábízott feladatot el kellett volna látnia.
Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) 2.1. pontja és 2.2. pontjában írt szabályokat. E rendelkezések szerint:
„2.1. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez.
„2.2. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el.”
Az ügyvéd a meghatalmazással kapcsolatos bejelentési kötelezettségét is elmulasztotta
Az ÜESZ 7.3. pontja előírja, hogy „az ügyvéd a kapott meghatalmazásról az eljáró bíróságot vagy hatóságot köteles értesíteni, továbbá meghatalmazását az eljárásban becsatolni.”
A fentiek megsértésével 1 rb. szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el.
2. Iratok visszaadásának elmulasztása: Üttv. 52. § (2) bekezdése előírja, hogy „az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles az ügyfelétől átvett vagy az ügyfelét megillető iratok átvételéről – az ügyfél kérésére – elismervényt adni. Az iratokat a megbízás teljesítése, illetve felmondása után – a (3) bekezdésben meghatározott kivétellel – az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyfél kérésére köteles kiadni. Hasonlóan rendelkezik a Ptk. 6:279. §-a is.
Ennek megszegésével az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
II. gyermektartásdíj megszűntetése iránti per:
Ebben a kérdésben a Fegyelmi Tanács csak az iratvisszaadási kötelezettség megsértését állapította meg, mivel a per az ügyvéden kívül álló okból megszűnt. A mulasztást nem minősítette önálló fegyelmi vétségnek, azt a 2.) pontnál vette figyelembe.
3. Iratcsatolási kötelezettség elmulasztása többszöri felhívás ellenére
Az ÜESZ 12.2. pontja előírja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles eleget tenni
a) az ügyvédi kamara bármely – jogszabályon vagy kamarai belső szabályozáson alapuló – eseti felhívásának,
12.3. pontja szerint „az ügyvédi tevékenység gyakorlója – függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot – az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat köteles becsatolni.””
Fentiek megszegésével eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd a tényállásban írt magatartásával, ha nem is egyenes szándékkal vezérelten, de eshetőleges szándékkal sértett szabályt, mert annak lehetséges következményeit kifejezetten nem kívánta, de azokba belenyugodott.
Az iratcsatolási kötelezettség és az iratok visszaadásának elmulasztása önálló fegyelmi vétségnek minősül, míg a perbeli képviselet elmulasztása és a meghatalmazás bíróságra benyújtásának elmulasztása folytatólagosan megvalósított cselekménysor.
Az eljárás alá vont ügyvéd magatartása 3 rendbeli szándékosan, ebből egy esetben folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétségnek minősül.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, annak mértékét az alsó határ közelében meghatározva. Arra tekintettel, hogy az ügyvéd a mulasztásait pótolva jelenleg is eljár a bejelentő képviseletében mindkét ügyben, a pénzbírság végrehajtását 3 évre felfüggesztette.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte a cselekmény tárgyi súlyát, azt a körülményt, hogy a bejelentő egészségi állapota miatt az ügyvédnek fokozott gondossággal kellett volna eljárnia. Enyhítő körülményként kellett ugyanakkor értékelni az eljárás alá vont ügyvéd ténybeli elismerését és megbánásra utaló kijelentéseit, azt a körülményt, hogy a bejelentő is igazolta, hogy közöttük a kapcsolat rendeződött. Arra a tényre figyelemmel, hogy az ügyvédet 2016-ban a vizsgálati eljárásban figyelmeztetésben részesítették, nem tudta a Fegyelmi Tanács értékelni a 10 éven keresztüli kifogástalan munkavégzést, amelyre az ügyvéd és a fegyelmi biztos hivatkozott.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalány költségének megfizetésére.
Felhívja a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontjában és a 149. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint (6) bekezdésében foglaltakra, különös tekintettel arra, hogy a végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettség felszólítás ellenére sem történő teljesítése a kamarai tagság megszüntetését eredményezi.
A fegyelmi tanács határozata elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án alapul.
A határozat 2020. március 5. napján jogerős
Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Debreceni Ügyvédi Kamarai Fegyelmi Tanácsa