Magyar

 

Győri Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának F/53/2019. határozata

ügyvállalás korábbi ügyfelével szemben

A Győri Regionális Fegyelmi Bizottság által kijelölt (...) fegyelmi tanácsa (...) ügyvéd ellen az (...) számú fegyelmi eljárásban (...) napján megtartott zárt fegyelmi tárgyaláson meghozta az alábbi határozatát.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Üttv.) 131. § (3) bekezdés a) pontja értelmében (...) (szül: ... a.n: ..., székhely: ...) eljárás alá vont ügyvéd felelősségét megállapítja egy rendbeli, az ügyvédi hivatás etikai szabályiról és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (továbbiak: etikai szabályzat) 2.2 pontjába ütköző, továbbá egy rendbeli, az Üttv. 29. § (1) bekezdésébe ütköző fegyelmi vétség elkövetésében, és az Üttv. 108. § a) pontja értelmében

„írásbeli megrovás”

büntetést szab ki.

Az eljárás alá vont ügyvéd a két rendbeli fegyelmi vétséget szándékosan követte el.

A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban FESZ) 4.2. a) pontja értelmében a felmerült kamarai átalányköltség 80.000, azaz Nyolcvanezer forint, mely összeg teljes egészének megtérítésére kötelezi fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet. A FESZ 40.9 alapján a fegyelmi tanács nem látott lehetőséget az átalányköltség mérséklésére.

Az átalányköltséget eljárás alá vont ügyvéd a határozat jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül köteles megfizetni a (...) Megyei Ügyvédi Kamarának pénztári készpénzbefizetéssel, vagy utalással a (...) banknál vezetett (...) számú számlára.

Ezen határozattal szemben az eljárás alá vont ügyvéd, valamint a fegyelmi biztos a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet. A fellebbezést az elsőfokú határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül az elsőfokú fegyelmi tanácsnál kell benyújtani és elő kell terjeszteni a fellebbezés indokait is. Ha a fellebbezés papíralapon terjesztik elő, azt két eredeti példányban kell benyújtani.

A fellebbezésben akkor lehet új tényre vagy bizonyítékra hivatkozni, ha a fellebbező az elsőfokú eljárásban arra önhibáján kívül nem hivatkozott.

A területi kamara elnöke a fegyelmi biztost a fellebbezési határidő lejártát megelőző harmadik munkanapig utasíthatja fellebbezés előterjesztésére.

A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályú.

Indokolás

Az eljárás alá vont ügyvéd (...) óta tagja a (...) Megyei Ügyvédi Kamarának, vele szemben fegyelmi eljárás lefolytatására ezen eljárást megelőzően nem került sor.

A fegyelmi tanács az alábbi tényállást állapította meg:

(...) panaszos (...) napján kelt beadványában panaszt tett (...) ügyvéd ellen. A következőket adta elő: A (...) Járásbíróság (...) sz. ítéletével pénzfizetésre kötelezte az alperesként eljáró panaszost. A per lényege, hogy a panaszos, mint alperes bérbe vett egy külterületi ingatlant a felperesektől, a bérleti szerződést (...) panaszolt ügyvéd készítette. Külterületi, mezőgazdasági célú ingatlant volt, mely után támogatást lehetett igényelni. A felek szóban megegyeztek, hogy a bérlő helyett a bérbeadó igényli az állami támogatást, mert a szerződést amúgy is megszüntetik. A támogatás bérbeadók általi igénylése miatt az utolsó havi bérleti díjból engedményt tettek. Minderről szóban állapodtak meg. Ezt követően - a szóbeli megállapodás ellenére - a bérbeadók mégis követelték az elmaradt bérleti díjat, összesen (...) Ft összegben.

A panaszos ezt követően a panaszolt ügyvédhez fordult, aki elmondta, hogy jogvita esetén kizárólag egyezség létrehozása érdekében járhat el, ennek érdekében felvette a kapcsolatot levél formájában (...) ügyvéddel, aki a bérbeadókat képviselte. Ezt követően fizetési meghagyásos eljárás indult, mely ellentmondás okán perré alakult. A panaszolt ügyvéd felajánlott a panaszosnak, hogy ugyan „nem adhatja a nevét a perhez”, de a beadványokat megírja. Ellenkérelmet írt, majd további beadványokat adott be a panaszos nevében, annak ügyfélkapus bejelentkező jelszavát használva. (...)-én kelt e- mail üzenetében a panaszolt ügyvéd a panaszos könyvelője részére azt írta, hogy az ügyben 3-4 héten belül fog újabb érdemi irat érkezni, és kifejezetten kérte, hogy azt is küldje meg részére.

Az ügyben a bíróság először idézést küldött, majd ítéletet. Mindkettőt a panaszos könyvelője hívta le az ügyfélkapuból, és azokat e-mailben továbbküldte (...) ügyvédnek, aki nem nyitotta meg az e- mail üzenetet, így nem értesült a tárgyalásról sem, illetve az ítéletről sem.

Tekintettel arra, hogy a perfelvételi tárgyalást elmulasztotta az panaszos, mulasztásos ítélet született, melyről szintén nem értesült, így az jogerőre emelkedett, majd lejárt a fizetési határidő, így a panaszos ellen végrehajtási eljárás indult.

A fentiek alátámasztására csatolta: ellenkérelem, levelezés, bírósági iratok - idézés, ítélet, végrehajtási iratok.

(...) vezető fegyelmi biztos (...) napján kelt (...) sz. határozatával elrendelte az előzetes vizsgálatot, és tájékoztatta a bejelentőt. Jogalap: Üttv. 1. § (3) bekezdés: az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni, valamint 20. § (4) az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult.

Az eljárás alá vont ügyvéd (...) napján tett e-papír útján igazoló jelentést. Előadta, hogy a panaszost korábbról ismerte, több ügyet ellátott a megbízásából, ezen bérleti szerződés tehát nem előzmények nélküli megbízás volt. Előadta, hogy a bérbeadók részéről a szerződés létrehozásában (...) ügyvéd működött közre. A szerződés megkötését követően a panaszos jóval később jelentkezett, amikor problémái lettek a bérletből, de már akkor is úgy jelentkezett, hogy szóban megállapodtak. Ekkor vállalta egy egyeztetést célzó ügyvédi levél kiküldését, de már ekkor tájékoztatta a panaszost, hogy összeférhetetlen egymás ellen képviselni a feleket. Előadta, hogy az ügy várható kimeneteléről, bizonyítékok értékeléséről több alkalommal szóban is tájékoztatta a panaszost.

A panaszos rámenős volt, többször kérte, hogy vállalja el az ügyet, majd amikor kézhez kapta a periratokat, nyomást gyakorolt az ügyvédre, aki megunta a kérlelését és megállapodott vele, hogy a saját maga által elmondottakat jogi nyelven leírja, beadványt szerkeszt belőle, de a panaszosnak saját magának kell eljárnia az ügyben. A beadványban (...) leírta, hogy megkapta az ügyfélkapus belépési adatokat, melyekkel ő lépett be, és ő terjesztette elő az ellenkérelmet, majd úgy tekintett az ügyre, hogy részéről lezárva, ha lesz újabb esemény, arról majd a panaszos úgyis tájékoztatja. Leszögezte, hogy (...) majd felkészíti a tárgyalásra, illetve tájékoztatja, hogy mi várható ott, ha ez aktuális lesz.

Előadta, hogy meglepődött azon, hogy a könyvelő neki e-mailt küldött. Előadta, hogy a panaszban hivatkozott levelek valósak, valóban tőle származnak. Kihangsúlyozta, hogy az ügyfélkapun nem ő vette át az iratokat, így az ahhoz fűződő jogkövetkezmények nem őt terhelik.

Kifejtette, hogy díjazásban a panaszossal nem állapodott meg, tőle pénzt nem kapott, baráti segítségként tekintette az ügyet. Előadta, hogy 10 éve praktizál, eddig még nem volt fegyelmi ügye. A vezető fegyelmi biztos (...) napján kelt, (...). sz. határozatával kezdeményezte a fegyelmi eljárást. A határozatban a panasz és az érdemi védekezés ismertetése után megállapította a tényállást, majd kitért a felelősségre, melynek körében a következő jogszabályhelyekre hivatkozott: Üttv. 1. § (3) , 20. § (4), 29. § (1), az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 2.2. pontja.

A panaszolt ügyvéd (...) napján kelt beadványában nyilatkozatot tett. Személyes hangvételű beadványban értelmezte a fegyelmi eljárást elrendelő határozatot. Kijelentései nem konkrétan az ügyre vonatkoztak, csalódottságának adott hangot. Érdemben kifejtette, hogy a pert megelőzően egyezség létrehozása volt a célja, ez irányban tevékenykedett. Kifejtette a panaszosnak, hogy perben nem képviselheti, csak jogi tanácsot adhat, mely nem képviselet. Ügyvéd nélkül kell eljárnia, tehát nem vállal képviseletet. Tájékoztatta a bizonyítási teherről, és ismét elmondta, hogy nem fogja képviselni a perben. Ezt követően a panaszos maga írta meg az ellenkérelmét, de azt nem találta megfelelőnek, így átfogalmazta, jogi érvelést fűzött hozzá, de ez nem képviselet volt, csak segítség. Vitatta azt, hogy megbízás jött volna létre közte és a panaszos között. Nem fogadta el a határozat érveléséből, hogy neki kellene igazolnia, hogy nem jött létre megbízás. Kifejtette, hogy (...) könyvelőjével végképp semmilyen jogviszonyban nem állt, és mivel nem vállalt peres képviseletet, nem kérte a könyvelőt sem, hogy küldje át neki a periratokat. Csak jóindulat és kíváncsiság volt részéről, hogy a panaszos átküldhette számára az iratokat, ha esetleg azokat nem tudja értelmezni. Előadta, hogy a könyvelő vette át az iratokat, így nem az ő felelőssége, hogy a panaszos értesült-e a beadványokról. Kifejtette, hogy álláspontja szerint az ügyön az sem segített volna, hogy ö határidőben megnyitja az e-mail üzeneteket a könyvelőtől, akkor sem lett volna pernyertes a panaszos. Szóbeli megállapodást kötöttek, melyet nem lehetett volna bizonyítani.

A fegyelmi tanács (...)-én tárgyalást tartott, melyen a panaszolt ügyvéd nem jelent meg, távolmaradását beadványában előzetesen jelezte.

A fegyelmi tanács a panaszolt ügyvéd felelősségét két rendbeli, szándékosan elkövetett fegyelmi vétségben találta megalapozottnak: egy rendbeli, az ügyvédi hivatás etikai szabályiról és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (továbbiak: etikai szabályzat) 2.2 pontjába ütköző, továbbá egy rendbeli, az Üttv. 29. § (1) bekezdésébe ütköző fegyelmi vétség elkövetésében, és az Üttv. 108. § a) pontja értelmében írásbeli megrovást szabott ki, továbbá a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban FESZ) 4.2. a) pontja alapján 80.000, azaz Nyolcvanezer forint kamarai átalányköltség megfizetésére kötelezte.

A fegyelmi tanács a döntéshozatal során a bizonyítékok körében értékelte a panaszos beadványát és annak mellékleteit, valamint a panaszolt ügyvéd írásban tett nyilatkozatait.

A fegyelmi tanács egyhangú álláspontja szerint egyértelmű, hogy a panaszolt ügyvéd elvállalta a panaszos által rábízott ügyet. A panaszolt és a panaszos egybehangzó állítása szerint a panaszolt ügyvéd tanácsokat adott, bizonyítási teherről tájékoztatott, ecsetelte az ügy várható kimenetelét, és korrigálta az ügyfél beadványát, amint az ügyfél helyett benyújtott. Az ügyvállalást egyértelműsíti, hogy a beadványokat nem odaadta a panaszosnak, hogy terjessze elő azokat saját maga, hanem a panaszos ügyfélkapus belépési kódjaival beadta az iratokat a panaszos helyett. Alappal lehetett arra következtetni, hogy viszi az elvállalt ügyet. E tekintetben a fegyelmi tanács nem fogadta el a panaszolt ügyvéd védekezését, és az által előadottak ellenére bizonyítottnak találta az ügy elvállalását.

A fegyelmi tanácsnak e körben abban kellett állást foglalnia, hogy ez az ügyvállalás tilalmazott volt, vagy megengedett. A fegyelmi tanács egyetértett a fegyelmi biztos álláspontjával a tiltott ügyvállalás kérdésében: Az Üttv. 20. § (4) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult. Jelen esetben ez nem volt alkalmazható, tekintettel arra, hogy a per alapját képező bérleti szerződés megkötésénél a bérbeadó oldaláról másik ügyvéd, (....) járt el, így ezen esetben az okiratot ténylegesen ellenjegyző panaszolt ügyvéd ügyvállalása nem volt tilalmazott, így e körben nem született marasztalás.

A felelősségre vonás alapját az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat 2.2. pontja adja: „Az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el”.

A panaszolt ügyvéd a könyvelő által részére megküldött bírósági iratokat tartalmazó e-mailek meg nem nyitásával, és ügyfele értesítéséinek elmulasztásával megszegte az elvárható gondosság követelményét. Az eljárás anyagát képezi a panaszolt ügyvéd által a könyvelőnek küldött, 2019. február 5-én kelt e-mail üzenet, melyben a panaszolt ügyvéd a könyvelő részére azt írta, hogy az ügyben 3-4 héten belül fog újabb érdemi irat érkezni, és kifejezetten kérte, hogy azt is küldje meg részére. Ezen üzenetre tekintettel a fegyelmi tanács nem fogadta el a panaszolt ügyvéd védekezését, miszerint meglepődött azon, hogy a könyvelő írt neki, illetve nem is várta az ügy folytatását.

A fegyelmi tanács egyetért a panaszolt ügyvéddel abban, hogy a panaszos ügyfélkapujának használatáért kizárólag a panaszos felel, dr. Bella Krisztián ügyvéd nem. A védekezés ezen részét a fegyelmi tanács elfogadta: az ügyfélkapura érkezett iratok átvételéhez fűződő joghatást nem a panaszolt részére történő továbbítás váltotta ki, hanem az, hogy a könyvelő letöltötte az iratokat. A jogkövetkezmény a letöltéshez fűződik, mely nem hozható összefüggésbe a panaszolt ügyvéddel, az ő tevékenységével, vagy mulasztásával. Nem képezi a fegyelmi eljárás tárgyát annak vizsgálata, hogy a panaszos és a könyvelője között milyen jogviszony állt fenn, azonban a joghatást kiváltó letöltést egyértelműen a könyvelő végezte.

A fegyelmi tanács nem a per eredményéért, azaz a pervesztességért marasztalta el a panaszolt ügyvédet, hanem azért, mert az egyértelmű kérésére részére megküldött e-mail üzeneteket nem nyitotta meg, és azok tartalmáról nem értesült, így az ügyfelével nem tudta egyeztetni azokat. Egy e-mailt szándékos magatartással lehet olvasatlanul hagyni, így a fenti magatartásával 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget valósított meg a panaszolt.

A fegyelmi tanács a panaszolt ügyvéd felelősségét a megbízási szerződés írásba foglalásának elmaradása miatt vizsgálat még. Az Üttv. 29. § (1) bekezdése szerint a megbízási szerződést írásba kell foglalni, kivéve, ha az csak jogi tanácsadásra irányul. A panaszolt terhére róható, hogy a megbízást nem foglalta írásba, ezért rá esik a bizonyítás terhe: az eljáró ügyvédnek kell igazolni, hogy a megbízás csak az által előadott keretekig tartott, és nem tovább. Azt, hogy írásbeli megbízás nem született, a panaszolt is elismerte.

Az írásba foglalás elmulasztása szándékosan követhető el, így a fegyelmi tanács a panaszolt ügyvéd nyilatkozatával bizonyítottnak fogadta el az Ütv. 29. § (1) bekezdésébe ütköző szándékos fegyelmi vétség elkövetését.

A fegyelmi tanács súlyosító körülményeket a határozat meghozatalánál nem vett figyelembe. Enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a panaszolt ügyvéd ellen korábban fegyelmi eljárás nem volt folyamatban és már hosszabb ideje, megszakítás nélkül folytat ügyvédi tevékenységet, továbbá figyelemmel volt arra is, hogy az általa elkövetett cselekmények (mindkettő) kisebb súlyúak. Erre tekintettel a fegyelmi tanács elfogadta a fegyelmi biztos indítványát és a törvényben meghatározott legenyhébb fokú szankciót alkalmazta.

A kamarai költségátalány összegét a FESZ 40.2. pont a) pontja határozza meg, viseléséről az Üttv. 142. § (2) bek. rendelkezik.

A jogorvoslati jogot az Üttv. 135. § (1) bekezdése rögzíti, a fellebbezés benyújtását, határidejét, és a fellebbezés indokolási kötelezettségét az a (3) bekezdés rögzíti.

Jogerős: 2020.08.21.