Magyar

 

Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság 1. sz. Fegyelmi Tanácsának DRFB-64/2019/II. (P30/2019) határozata

ügyvédi titoksértés

A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság 1. sz. Fegyelmi Tanácsa (4026 Debrecen, Péterfia u. 46. sz.) [ÜGYVÉD] ellen a [BEJELENTŐ] BV. Intézet bejelentésére indult fegyelmi eljárásban 2022. február 8. napján megtartott tárgyaláson meghozta az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [ÜGYVÉD.] (KASZ: , [...] Ügyvédi Iroda tagja székhelye: [...] sz. eljárás alá vont ügyvéd

10 (tíz) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett, el ezért

200.000 Ft (Kettőszázezer forint) pénzbírság

fegyelmi büntetéssel sújtja, valamint 80.000 Ft (azaz nyolcvanezer forint) eljárási átalányköltség megfizetésére kötelezi.

Indokolás

I.

A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás és a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg:

Az eljárás alá vont ügyvéd a [...] Ügyvédi Iroda tagja, vezetője. Kamarai tagságának kezdete [...]

Az eljárás alá vont ügyvéddel szemben korábban fegyelmi eljárás nem volt folyamatban.

II.
Az eljárás adatai

A Debreceni Ügyvédi Kamarához 2019. május 24. napján érkezett [Bejelentő] BV Intézettől egy bejelentés. A bejelentésben az szerepel, hogy 2019. május 15. napján a büntetés-végrehajtási intézet D.Zs. fogvatartott levélküldeményét felbontotta ellenőrzési tevékenysége keretében. A levélküldemény az eljárás alá vont ügyvédtől, mint meghatalmazott ügyvédtől érkezett a fogvatartott részére. A levél tíz más fogvatartott nevét és kártalanításuk iránt indított eljárások adatait tartalmazta a megítélt összeg, a perdöntő határozat jogerőre emelkedése vonatkozásában, és arra nézve is, hogy ki is fizették-e a megítélt összegeket a megnevezett elítéltek részére. A levél címzettje, D. Zs. fogvatartott ekkor úgy nyilatkozott, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel „megbízási szerződést kötött”, részesedik az ügyvédi sikerdíjból azért, mert más fogvatartottaknak ajánlja az ügyvédet, kitölti a kártalanítási nyilatkozatokat, valamint a meghatalmazásokat a fogvatartottakkal kitölteti, azokat visszaküldi az ügyvéd részére. Azt is elmondta, hogy az elítéltek tisztában vannak azzal, hogy ő kezeli a személyes és ügyeikre vonatkozó adataikat. Az adataik kezelésére történő meghatalmazást írásba nem foglalták. Ugyanaznap D.Zs. fogvatartott is írt az eljárás alá vont ügyvéd részére, az ő általa küldött levelet is ellenőrizte a büntetés-végrehajtási intézet, és abban egy kitöltött ügyvédi meghatalmazást, eseti megbízást, valamint tényvázlatot találtak, melyet S.J. fogvatartott adataival töltöttek ki.

A bejelentés szerint a fogvatartottak közül ketten még arról sem tudtak, hogy a nevükben kártalanítási eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéd.

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnokának bejelentése szerint a büntetés-végrehajtási intézet feljelentést tett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben az illetékes nyomozó hatóság előtt.

A kamara vezető fegyelmi biztosa 2019. május 30. napján a P30/2019. sz. határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről tájékoztatta a bejelentő büntetés-végrehajtási intézet parancsnokát is.

A vezető fegyelmi biztos 2019. június 12. napján hívta fel eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 8 napon belül küldje meg a valamennyi érintett személlyel kötött letéti szerződést, a képviseletükben benyújtott kártalanításra vonatkozó kérelmeket, és a kérelmük alapján hozott határozatokat.

Az eljárás alá vont ügyvéd a kamarához 2019. június 14. napján érkezett levelével küldte meg a kért okiratokat, és észrevételt is tett. Az észrevételben az eljárás alá vont ügyvéd tagadta, hogy bármilyen fegyelmi vétséget követett volna el, álláspontja szerint mindig a jogszabályi előírások betartásával járt el. Észrevételének lényege, hogy személyes adatot jogosulatlanul vagy céltól eltérően soha nem kezelt, a kártalanítási eljárások során minden esetben a fogvatartottak saját nevükben küldték meg az ügyvédi iroda részére adott meghatalmazást, megbízási szerződést és a szükséges észrevételeiket. Hivatkozott arra is, hogy a bv. intézet által átvizsgált levélben felsorolt személyek esetében D.Zs. mindig arról tájékoztatta az ügyvédi irodát, hogy ezek a személyek hozzájárulásukat adják ahhoz, hogy az eljáró ügyvéd D.Zs.-t tájékoztassa a kártalanítási eljárással kapcsolatban, arra tekintettel, hogy az ő ajánlásával keresték meg az ügyvédi irodát. Az eljárás alá vont ügyvéd tagadta azt, hogy D.Zs-t vagy bárki mást az ügyvédi sikerdíjból részesített volna.

2019. július 29. napján az eljárás alá vont ügyvéd újabb iratokat csatolt, és újabb észrevételt tett, melyben lényegében a korábbiakat erősítette meg, illetve egyes személyek vonatkozásában adott tájékoztatást arra vonatkozóan arra, hogy az eljárások hogyan végződött érdemben.

2019. szeptember 13. napján a vezető fegyelmi biztos felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy nyilatkozzon arra, indult-e vele szemben büntető eljárás.

2019. szeptember 16. napján az előzetes vizsgálatot további 3 hónappal meghosszabbította.

Az eljárás alá vont ügyvéd a 2019. szeptember 30. napján érkezett beadványában arról tájékoztatta a fegyelmi biztost, hogy semmilyen információja nincs arról, hogy vele szemben büntető eljárás folyik. Sem idézést, sem értesítést nem kapott egyetlen nyomozó hatóságtól sem.

Vezető fegyelmi biztos 2019. november 21. napján kereste meg a [Bejelentő] BV Intézetet, hogy nyújtson a részére tájékoztatást arról, hogy indult-e büntető eljárás, illetve a bejelentő tudomása szerint az milyen szakaszban tart.

A büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka a 2019. december 6. napján érkezett levelében tájékoztatta arról a vezető fegyelmi biztost, hogy tudomása szerint a [...] Rendőrkapitányság előtt indult büntető eljárás illetékesség hiánya miatt áttételre került a [...] Megyei Rendőrfőkapitányságra, akik [...]/2019.bü. szám alatt folytatnak nyomozást az ügyben.

Ezt követően 2019. december 6. napján a vezető fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában a vezető fegyelmi biztos a történeti tényállásra nézve gyakorlatilag megismételte a [Bejelentő] BV Intézet bejelentésében foglaltakat, és összefoglalta az eljárás alá vont ügyvéd védekezését.

A vezető fegyelmi biztos szerint az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentésben megjelölt cselekményével 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett azzal, hogy megsértette a tíz felsorolt személlyel kapcsolatban az ügyvédi titoktartási kötelezettséget, illetve további 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget azzal, hogy megsértette az információs önrendelkezési jogról és információ szabadságról szóló 2011. évi CXII. tv. 3. § és 5. §-ában előírtakat.

A vezető fegyelmi biztos a bejelentőt a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről 2019. december 12. napján tájékoztatta.

A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke 2019. december 16. napján jelölte ki az ügyben eljáró Fegyelmi Tanácsot, amely 2020. január 10. napján 11 órára tűzött ki fegyelmi tárgyalást, melyre az eljárás alá vont ügyvédet megidézte.

A fegyelmi tárgyaláson a Fegyelmi Tanács a folyamatban lévő fegyelmi eljárást a nyomozó hatóság előtt indult büntető eljárás jogerős, illetve végleges befejezéséig felfüggesztette.

Mivel értesítés a nyomozó hatóságtól a fegyelmi bizottsághoz nem érkezett, ezért a Fegyelmi Tanács elnöke 2021. december 16. napján kelt levelével kereste meg a [...] Megyei Rendőrfőkapitányság parancsnokát annak közlésére, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben van-e folyamatban nyomozás, illetve hogy a már korábban megjelölt számú büntető eljárás jogerősen lezárult-e.

Az adatkérésre a [...] Megyei Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Igazgatóság Gazdaságvédelmi Osztályának vezetője válaszolt, aki megküldte a megjelölt szám alatt folyamatban lévő nyomozást megszüntető határozatot, amelyből az tűnik ki, hogy az eljárás alá vont ügyvédet a nyomozó hatóság tanúként nem hallgatta ki, a nyomozást azért szüntette meg, mert álláspontja szerint a cselekmény nem bűncselekmény. Azt megállapította a nyomozó hatóság, hogy a bv. intézet bejelentésétől eltérően valamennyi, az ellenőrzött levélben felsorolt fogvatartott úgy nyilatkozott, hogy adott megbízást az eljárás alá vont ügyvédnek a kártalanítási eljárás lefolytatására. Megállapította a nyomozó hatóság azt is, hogy: „A magántitok megsértése vétség nem állapítható meg, hiszen az érintett személyek ügyeiről mind jogi képviselőjük [Ügyvéd] mind (D. Zs.) eleve tudomással bírt”.

A Fegyelmi Tanács elnöke 2022. január 4. napján küldte meg a vezető fegyelmi biztos részére a nyomozó hatóság nyomozást megszüntető határozatát.

A vezető fegyelmi biztos 2022. január 24. napján írt beadványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat annyiban módosította, hogy álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd 10 rb. fegyelmi vétséget követett el, arra tekintettel, hogy tíz személy adataira nézve sértette meg az ügyvédi titkot és az információs rendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvény már megjelölt pontjait.

A Fegyelmi Tanács 2022. február 8. napján 13 órára tűzte ki a fegyelmi tárgyalást, amelyre az eljárás alá vont ügyvédet megidézte.

Eljárás alá vont ügyvéd a kamarához 2022. február 3. napján érkezett bizonyítási indítványában mind D. Zs, mind pedig az ellenőrzött levélben megjelölt tíz személy tanúkénti kihallgatását indítványozta annak bizonyításaképpen, hogy a titoktartási kötelezettség alól a felmentést az érintett személyek részére megadták.

III.
Tényállás

A rendelkezésre álló bizonyítékok alapján a Fegyelmi Tanács a következő tényállást állapította meg.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2019. május 15. napját megelőzően több olyan kártalanítási eljárásban járt el, mint védő, amely eljárásokat a fogvatartottak az alapvető jogokat sértő elhelyezési körülmények miatt indítottak a büntetés-végrehajtási intézetekkel szemben. A kártalanítási ügyekben eljáró ügyvéd munkáját segítette [...] Büntetés-végrehajtási Intézetben fogvatartott, a büntetés-végrehajtási intézet bejelentésében csak D.Zs.-ként említett személy. D.Zs. segítő tevékenysége azt jelentette, hogy részére az eljárás alá vont ügyvéd által megküldött meghatalmazásokat, megbízásokat és adatlapokat segített kitölteni azoknak a fogvatartottaknak, akiknek ő ajánlotta az eljárás alá vont ügyvédet. A segítség kiterjedt arra is, hogy a D.Zs.-ként említett személy tartotta a kapcsolatot az ügyvéddel a fogvatartottak nevében.

A fogvatartottak D.Zs.-t, mint kapcsolattartó személyt elfogadták, ebben a vonatkozásban az ügyvédi titoktartás alól felmentést adtak az eljárás alá vont ügyvédnek. A titoktartás alóli felmentés túlnyomórészt szóban történt, a tíz személy közül csak egy nyilatkozott erről írásban. Az Üttv., és az információs rendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvény előírásai szerint azonban ez a felmentés nem lehetett érvényes. a védőként eljáró ügyvédet nem lehet felmenteni a titoktartás alól arra vonatkozóan, hogy az eljárások adatait továbbítsa.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2019. május 15. napját megelőzően olyan levelet küldött a vele kapcsolatot tartó D.Zs. részére a büntetés-végrehajtási intézetbe, amely levél tíz, D.Zs. által „közvetített” fogvatartott, az ügyvéd részére meghatalmazást adó személy nevét és a kártalanítási eljárásaikra vonatkozó adatokat tartalmazott. A kártalanítási eljárásokra vonatkozó adatok a megítélt összeget, a határozat jogerőre emelkedésére vonatkozó tényt, és a megítélt összeg kifizetésére vonatkozó adatokat tartalmaztak.

A [Bejelentő] BV. Intézet 2019. május 15. napján a fent megjelölt levelet ellenőrizte, felbontotta, és a benne foglaltak miatt a [...] Rendőrkapitányság előtt feljelentést tett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben, amelyről a Debreceni Ügyvédi Kamarát tájékoztatta.

A büntető feljelentés kapcsán eljáró [...] Megyei Rendőr-főkapitányság a bv. intézet feljelentése miatt indult nyomozást megszüntette, mivel álláspontja szerint a bejelentett cselekmények egyetlen bűncselekményt sem valósítottak meg.

IV.
Bizonyítékok

A Fegyelmi Tanács által megállapított tényállás a következő bizonyítékok gondos mérlegelésén alapult.

A Fegyelmi Tanács tényként fogadta el a [...] Büntetés-végrehajtási Intézet bejelentésében foglaltakat arra nézve, hogy a 2019. május 15. napján ellenőrzött levél milyen adatokat tartalmaz. Ezeket az adatokat egyébként maga az eljárás alá vont ügyvéd sem vitatta.

A bejelentésben foglaltakat ezen túlmenően tényként elfogadni nem lehetett, hiszen az eljárás további adatai ezeket részben cáfolták. Így a büntetőeljárás során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az ügyvédi megbízási díjból D.Zs-t, vagy bármely más személyt részesítette volna, így erre nézve a vezető fegyelmi biztos indítványa sem tartalmazott sem tényállási részt, sem minősítést, ezért ebben a kérdésben a Fegyelmi Tanácsnak sem kellett állást foglalnia.

A büntetőeljárás során már mind a tíz, az ellenőrzött levélben szereplő személy úgy nyilatkozott, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel megbízási szerződést kötöttek, és részére meghatalmazást adtak a kártalanítási eljárásban történő képviseletükre. Az eljárás alá vont ügyvéd által a Fegyelmi Tanács részére bocsátott bizonyítékokkal együtt a Fegyelmi Tanács ezért kétséget kizáró módon állapította meg, hogy a felsorolt tíz személy megbízási szerződést kötött az eljárás alá vont ügyvéddel.

Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízási szerződéseknek eleget tett, ügyvédi tevékenységével szemben kifogás sem a bejelentésben nem volt megfogalmazva, de a büntető eljárás során sem rögzítettek ilyen észrevételt.

A bizonyítási eljárás során mind a vezető fegyelmi biztos, mind az eljárás alá vont ügyvéd részéről a legjelentősebb bizonyítani kívánt tény az volt, hogy az eljárás alá vont ügyvédet a megjelölt tíz személy felmentette-e az ügyvédi titoktartás alól, és adott-e részére olyan megbízást az adatai kezelésére vonatkozóan, amely megbízás megfelel a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban megjelölt információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról rendelkező törvény előírásainak.

A Fegyelmi Tanács a jogszabályok értelmezését követően nem tulajdonított ilyen mértékű jelentőséget a később kifejtettek szerint annak, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek volt-e vagy sem felmentése a titoktartás alól, és volt-e megbízása az adatok kezelésére, de természetesen a történeti tényállás részét képezi ennek a megállapítása.

Ahogyan a nyomozást megszüntető határozatból idézetten a nyomozó hatóság is megállapítja, D.Zs. ajánlásával születtek a megbízások, így D.Zs-nek eleve tudomása volt arról, hogy az érintett személyek kártalanítási eljárást kezdeményeznek. Így értelemszerűen ez D.Zs. előtt titok nem lehetett. Maga az eljárás alá vont ügyvéd is többször úgy nyilatkozott, hogy D.Zs. arról tájékoztatta, hogy ő lehet a kapcsolattartó a megbízottak részéről. A nyomozást megszüntető határozat alapján a nyomozás során egyesével meghallgatott megbízók sem nyilatkoztak úgy, hogy a kapcsolattartásnak ezt a módját kifogásolták volna.

A Fegyelmi Tanács így egyrészt nem látott olyan bizonyítékot, amely az eljárás alá vont ügyvéd szavahihetőségét megkérdőjelezte volna, másrészt a megbízások létrejöttének körülményei is azt teszik életszerűvé, hogy a D.Zs. közreműködésével megszületett megbízási szerződések kapcsán a megbízók hozzájárultak D.Zs. kapcsolattartó tevékenységéhez. A Fegyelmi Tanácsnak nincsen kétsége afelől, hogy az eljárás alá vont ügyvédet a megbízói az ügyvédi titoktartás alól fel kívánták menteni. Nincsen kétsége afelől sem, hogy hozzájárultak ahhoz is, hogy D.Zs. a kártalanítási ügyekre vonatkozó információkkal rendelkezzen.

Mivel abban a kérdésben kétséget kizáró módon tudott határozni a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján, hogy az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezett-e az ügyvédi titoktartás alóli felmentéssel, a Fegyelmi Tanács elutasította az eljárás alá vont ügyvéd bizonyítási indítványát, mint szükségtelent.

Az így megállapított történeti tényállás alapján a később ismertetettek szerint vonta le azt a következtetést a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd elkövette a 10 rb. fegyelmi vétséget.

V.
Fegyelmi biztos indítványa

Az eljárás adatai között ismertetetteknek megfelelően a fegyelmi eljárást a vezető fegyelmi biztos 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt kezdeményezte és tartotta fent végindítványában az ügyvédi titoktartás kötelezettségének megszegése (Üttv. 9. § (1) bek.), és az információs önrendelkezési jogról és az információ szabadságról szóló törvény szabályainak megsértése miatt.

A vezető fegyelmi biztos határozata és végindítványa szerint nem volt felmentése a titoktartás alól az eljárás alá vont ügyvédnek, és kifejezett hozzájárulása sem a kártalanítási eljárás adatainak kezelésére.

A fegyelmi eljárást kezdeményező határozathoz képest a vezető fegyelmi biztos végindítványában 9 rb. fegyelmi vétséget látott megállapíthatónak arra tekintettel, hogy az ellenőrzött levélben szereplő tíz személy közül egy az ügyvédi titoktartás alól felmentette az eljárás alá vont ügyvédet.

A vezető fegyelmi biztos a 9 rb. szándékos fegyelmi vétség elkövetése miatt fegyelmi büntetésként pénzbírság kiszabását és az eljárás alá vont ügyvéd eljárási átalányköltség megfizetésére kötelezését indítványozta.

Az eljárás alá vont ügyvéd végindítványában tagadta a fegyelmi vétségek elkövetését, és a korábbi védekezésének lényegét ismételte meg, mely szerint az ügyvédi titoktartás alól felmentést kapott a megbízóitól, így tájékoztathatta D.Zs-t a kártalanítási eljárás adatairól is. Védekezése szerint tehát nem sértette meg az ügyvédi törvényt, és az információs önrendelkezési jogról és információ szabadságról szóló törvény rendelkezéseit sem.

VI.
Fegyelmi Tanács által levont jogi következtetés

A Fegyelmi Tanács álláspontja a történeti tényállás, és annak jogi megítélése kapcsán eltért mind a vezető fegyelmi biztos, mind pedig az eljárás alá vont ügyvéd álláspontjától.

A vezető fegyelmi biztos álláspontjától annyiban, hogy a Fegyelmi Tanács a korábban már ismertetettek szerint azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezett a megbízóitól az ügyvédi titoktartás alóli felmentéssel és az adataik kezelésével is.

Az eljárás alá vont ügyvéd álláspontjától azonban szintén különbözik a Fegyelmi Tanács álláspontja. Az érintett jogszabályok értelmezését követően ugyanis a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy bár a megbízói felmentették az ügyvédi titoktartás alól és az adataik kezelésére is adtak megbízást, de az eljárás alá vont ügyvéd cselekménye mégis megsértette mind az ügyvédi titoktartásról rendelkező jogszabály előírásait, mind pedig az információs önrendelkezési jogról és az információs szabadságról szóló törvény rendelkezéseit az alábbiak miatt:

Az Üttv. 9. § (1) bekezdése szerint Ügyvédi titoknak minősül minden olyan tény, információ és adat, amelyről az ügyvédi tevékenység gyakorlója e tevékenysége gyakorlása során szerzett tudomást.

(2) bekezdés: Ha e törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles az ügyvédi titkot megtartani. E titoktartási kötelezettség kiterjed az ügyvédi titkot tartalmazó iratra vagy más adathordozóra is.

(3) bekezdés: Az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyvédi titokról való tanúvallomás tételét és adatszolgáltatás teljesítését bármely hatósági és bírósági eljárásban köteles megtagadni, kivéve, ha a titoktartási kötelezettsége alól felmentést kapott az ügyvédi titokról rendelkezni jogosulttól, azzal, hogy - a 12. § (4) bekezdésében meghatározott kivétellel - a védőként megismert ügyvédi titokról való tanúvallomás tételre és adatszolgáltatás teljesítésére felmentés érvényesen nem adható.

Tehát a jogalkotó úgy határozott, hogy akkor, amikor az ügyvéd védőként jár el, tanúvallomást nem tehet és adatot az ügyről nem szolgálhat.

Ebben a vonatkozásban azt kellett tisztázni, hogy a kártalanítási ügyekben az ügyvéd jogi képviselőként vagy védőként jár-e el a megbízottak érdekében.

A büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról rendelkező 2013. évi CCXL. törvény 3. § 15. pontja alapján védő: a Be. szerint védő, valamint a büntetések és az intézkedések végrehajtása alatt az elítélt, vagy az egyéb jogcímen fogvatartott büntetés-végrehajtási ügyében eljáró ügyvéd.

A Fegyelmi Tanács értelmezése szerint egyértelmű, hogy a levélben felsorolt tíz személy fogvatartott volt, és egyértelmű az, hogy kártalanítási eljárás büntetés-végrehajtási ügynek minősül, hiszen a panaszt a büntetés-végrehajtási intézet gyakorlata miatt a büntetés-végrehajtási intézettel szemben kell bejelenteni, és amennyiben a panasz megalapozott, úgy kerülhet sor az illetékes törvényszék által a kártalanítási összeg megállapítására.

A Fegyelmi Tanács következtetése tehát az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a kártalanítási ügyekben a büntetés-végrehajtási intézettel szemben, mint védő járt el, és mint védő nem kaphat a megbízóitól érvényesen olyan felmentést, amely alapján a kártalanítási eljárásokról adatot szolgáltathatott volna. Márpedig az, hogy egy levélben tíz személyt, és tíz személy kártalanítási ügyére vonatkozó adatokat közöl egy további fogvatartott személlyel, nem minősülhet másként, csak adatszolgáltatásnak. Tehát az eljárás alá vont ügyvéd a titoktartási kötelezettségét megszegte úgy is, hogy a megbízói ezen kötelezettség alól felmenteni kívánták.

A vezető fegyelmi biztos nyilatkozatában megjelölte az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról rendelkező törvény 5. § (1) bekezdés b) pontját, mely szerint a személyes adat akkor kezelhető, ha az adatkezelő törvényben meghatározott feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges, és az érintett személyes adatok kezeléséhez kifejezetten hozzájárult.

A Fegyelmi Tanács értelmezése szerint az előbb említett jogszabályhelyben az „és” szó azt jelenti, hogy a két feltétel egymással konjuktív kapcsolatban, nem pedig vagylagos kapcsolatban van. Tehát amikor az eljárás alá vont ügyvéd adatot kezelt, akkor csupán úgy szerkeszthette volna össze egy levélben a tíz különböző személy eljárására vonatkozó adatokat, és különösen csak akkor továbbíthatta volna azt, ha ez a törvényben meghatározott feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges.

Nyilvánvaló, hogy az eljárás alá vont ügyvéd úgy is eljárhatott volna a kártalanítási eljárásokban, hogyha erről információt, adatot nemcsak D.Zs. részére közöl, hanem magukkal a megbízókkal közli ezeket az adatokat és tájékoztatja őket. Az eredményes eljárásnak nem volt semmilyen mértékben sem a feltétele az, hogy bárkivel is adatokat osszon meg az eljárás alá vont ügyvéd.

Tehát ahogyan az ügyvédi titoktartás vonatkozásában is értelmezte a Fegyelmi Tanács, az, hogy az adatok kezelésével akár kifejezetten, akár nem kifejezetten megbízták a büntetés-végrehajtási intézetben fogvatartott megbízói, nem jelenti azt, hogy az eljáró ügyvéd ne sértette volna meg a törvény előírásait. Az ő munkájának az elvégzéséhez egyáltalán nem volt elengedhetetlenül szükséges D.Zs. adatokkal történő ellátása, a részére ezen adatok továbbítására. Az eljárás alá vont ügyvéd tehát úgy választotta a kapcsolattartásnak ezt a formáját, hogy azt a hivatkozott jogszabályhelyek alapján nem tehette volna.

Az eljárás alá vont ügyvéd megsértette tehát mind az ügyvédi titoktartásról szóló rendelkezéseket, mind pedig az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról rendelkező törvény előírásait.

Mivel tíz személlyel kapcsolatban sértette meg az előírásokat az eljárás alá vont ügyvéd, ezért alapos a vezető fegyelmi biztos indítványa abban a vonatkozásban, hogy ahány személy érintett, annyi rendbeli az eljárás alá vont ügyvéd által megvalósított szándékos fegyelmi vétségek száma.

Ebben a vonatkozásban a Fegyelmi Tanács 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget állapított meg a vezető fegyelmi biztos végindítványával szemben, amely csupán 9 rendbeli szándékos fegyelmi vétség megállapítására látott lehetőséget.

Ebben a vonatkozásban azt kell kiemelni, hogy a történeti tényállás tíz személy érintettségéről beszél, és mivel a jogi következtetés részben eltér a vezető fegyelmi biztos jogi következtetésétől, ezért a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint mind a tíz személy vonatkozásában meg lehet, és meg is kell állapítani a szándékos fegyelmi vétség elkövetését.

VII.
Az elkövetett fegyelmi vétség, súlyosító, enyhítő körülmények

A Fegyelmi Tanács már hivatkozott az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban Üttv.) 1. § (1)-(3) bekezdéseire amelyek az ügyvédi titoktartásról rendelkeznek.

Az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltak szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető, vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában, vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

Mivel az ügyvédi titoktartás szabályait a már részletezett módon az eljárás alá vont ügyvéd megszegte és ugyanígy megszegte az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról rendelkező törvény már idézett előírásait is, az eljárás alá vont ügyvéd 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A Fegyelmi Tanács a 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetésére tekintettel pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazott. Annak mértékét a kiszabható pénzbírság alsó harmadában állapította meg.

A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben ezt megelőzően fegyelmi eljárás nem indult, illetve azt is, hogy érvényesen nem tehették meg, de a megbízói végül is felmentést kívántak adni a részére az ügyvédi titoktartás szabályai alól, és az adatkezelés vonatkozásában.

A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként állapította meg azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 10 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.

VI.
Eljárási szabályok, költségek, egyéb jogi normák megjelölése

A fegyelmi eljárás lefolytatására az Üttv. rendelkezései szerint került sor.

A fegyelmi tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és FESZ 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.

A fegyelmi tanács határozatának meghozatala az Üttv. 131. § és FESZ 27. pontján alapul, a jogorvoslati jogot az Üttv. 135. § biztosítja.

A határozat 2022. március 22. napján jogerős és 2022. április 25. napján végrehajtható.