Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019. F. 169/4. (2019. V. 97.) határozata

ügyvédi tevékenységen kívüli magatartásról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban megtartott nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta, és kihirdette az alábbi fegyelmi

határozatot:

A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.

Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

Indokolás

I.

Bejelentő fordult beadvánnyal a Budapesti Ügyvédi Kamarához, melyben az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységen kívüli, az ügyvédi hivatás tekintélyét sértő magatartását kifogásolta.

A vizsgálati eljárást a fegyelmi biztos határozatával megszüntette.

A bejelentő a megszüntető határozattal szemben kifogást terjesztett elő.

A Magyar Ügyvédi Kamara Vezető Fegyelmi Főbiztosa fegyelmi eljárás kezdeményezésére utasította a fegyelmi biztost, aki fegyelmi eljárást kezdeményezett.

II.

A fegyelmi tanács a beszerzett okiratok és a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A bejelentő a [...] Banknál vezetett bankszámlájáról 3.000.000 Ft-ot utalt az eljárás alá vont ügyvéd fia bankszámlájára, a közlemény rovatban „[...] által nyújtott baráti kölcsön” megjegyzés szerepelt.

A bejelentő ugyanezen bankszámláról ugyancsak az eljárás alá vont ügyvéd fia részére 160.000 Ft. azaz egyszázhatvanezer forintot utalt át. A közlemény rovatban „ [...]-tól” megjegyzés került feltüntetésre.

2.000.000 Ft átutalására került sor hasonló módon, ezúttal a közlemény rovatban „[...] által nyújtott baráti kölcsön 2. rész” megjegyzés szerepelt.

Végül 200.000 Ft átutalására került sor ugyanilyen módon, a közlemény rovatban „[...] „ megjegyzéssel.

Az így átutalt összegek nem képezték kölcsön tárgyát, azt nem az eljárás alá vont ügyvédnek utalta a bejelentő, a bejelentőnek pénzügyi igénye az eljárás alá vont ügyvéddel szemben nem állapítható meg a rendelkezésre álló adatokból.

III.

A fegyelmi biztos a tárgyaláson az alábbiak szerint nem tartotta fenn a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat:

Az előzményi iratokból kiderült, hogy az eljárást a fegyelmi biztos korábban megszüntette, és azt csak az országos fegyelmi főbiztos utasítására rendelte el.

A fegyelmi eljárás kizárólag egy e-mailre lett alapozva, amelynek a létét az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, mint ahogy a kölcsönszerződés létét sem ismerte el.

Tekintettel arra, hogy eljárás alá vont ügyvéd azt a nyilatkozatot tette, hogy sem [...]-tól, sem [...]-tól nem kért és nem is kapott kölcsönt, arra tett indítványt, hogy a fegyelmi tanács az eljárást szüntesse meg.

Álláspontja szerint a fegyelmi eljárásnak egy polgári per lenne az előkérdése, azonban az eljárás alá vont ügyvéd akként nyilatkozott, hogy nem volt és jelenleg sincs ilyen per folyamatban, így az eljárás felfüggesztésének sem lehet helye.

Előadta, hogy amennyiben lenne egy polgári jogvitát eldöntő jogerős ítélet, amely az eljárás alá vont ügyvédet tartozás megfizetésére kötelezné, és az ítélet alapján az eljárás alá vont ügyvéd ennek a kötelezettségének nem tenne eleget, akkor felmerülhetne az ügyvédi tevékenységen kívüli felelősség, de jelen esetben ezek a feltételek nem állnak fenn.

Mindezekre figyelemmel az eljárás megszüntetését indítványozta.

Az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét nem ismerte el.

Előadta, hogy sohasem kért és sohasem kapott kölcsönt a bejelentőtől, így a bejelentésben foglaltak nem felelnek meg a valóságnak.

A bejelentő állításaival ellentétben nem írt e-mailt, azonban előadta, hogy a számítógépéhez mások is hozzáférhettek, akár mások is írhattak róla üzeneteket, ő maga olyan üzenetet sohasem küldött a bejelentőnek, amelyben kölcsönt kért volna tőle, így azt nem is kapott.

IV.

A fegyelmi tanács a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján a megállapított tényállást bizonyítottnak látta, a fegyelmi megbízott által előterjesztett indítványt is alaposnak találta.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.). 107. § (2) bekezdése szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

A jelen ügyben a fegyelmi tanács - tekintettel a bejelentésre és a Magyar Ügyvédi Kamara Vezető Fegyelmi Főbiztosa határozatára - az alábbiakat kívánja rögzíteni:

A fegyelmi tanácsnak nincs hatásköre arra, hogy magánszemélyek - még, ha az egyikük ügyvéd foglalkozású - közötti polgári jogviszonyban a megfelelő hatóságok (elsősorban bíróságok) helyett döntsön.

A jelen ügyben maga a bejelentő sem állította, hogy a „kölcsönadott” pénzét visszakövetelte volna, csupán egy olyan iratot csatolt, amelyet [...] írt az eljárás alá vont ügyvédnek és fiának a „baráti kölcsön” visszafizetését kérve. Azt azonban semmivel sem igazolta, hogy az irat átvétele megtörtént, az eredeti aláírás pedig azt a látszatot kelti, mintha azt [...] el sem küldte volna, hanem átadta a bejelentőnek.

Amennyiben a bejelentő a „kölcsönadott” pénzét az eljárás alá vont ügyvédtől szeretné visszakapni, úgy természetesen jogában áll a törvényes út igénybevétele igénye érvényesítésére, a fegyelmi eljárás ugyanis teljesen alkalmatlan erre.

Megjegyzi a fegyelmi tanács továbbá azt is, hogy még abban az esetben sem képez automatikusan fegyelmi vétséget egy jogerősen megítélt kötelezettség nem teljesítése, ha a mulasztó fél ügyvéd.

Ahhoz, hogy elérje a fegyelmi vétség szintjét, a törvény szövegéből és szelleméből következően is a magatartásnak az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztetőnek kell lennie. A jelen ügyben ilyen fel sem merült, ezért a bejelentő azon kérelme, amely szerint az eljárás alá vont ügyvédet ki kellene zárni a kamarai tagság soraiból, nem állhatja meg a helyét, különös tekintettel arra a tényre, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem követett el semmilyen fegyelmi vétséget.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért a fegyelmi tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a FESZ 22.2. pontjában foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.

A jelen eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 135. §-a teszi lehetővé.

A Fegyelmi Tanács határozata 2019. szeptember 5. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 169.)