A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
fegyelmi határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd egy rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
kizárás
fegyelmi büntetéssel sújtja, amelynek időtartamát 3 évben határozza meg, egyidejűleg a fegyelmi büntetés végrehajtását 3 évre felfüggeszti.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
Az eljárás alá vont ügyvéddel szemben bejelentők, mint néhai Sz.M. örökhagyó örökösei éltek bejelentéssel.
A bejelentők sérelmezték, hogy hagyatéki perükben az eljárás alá vont ügyvéd által képviselt személy, az örökhagyó túlélő házastársa a hagyatéki vagyonra vonatkozóan a közjegyző kifejezett felhívása ellenére valótlan tartalmú nyilatkozatot tett, ezáltal a közjegyző által elkészített közokirat is valótlan.
A bejelentőknek ezt követően hagyatéki pert kellett indítani, amelyben ugyancsak az eljárás alá vont ügyvéd képviselte az örökhagyó túlélő házastársát. Minden írásbeli beadványukban azt állították, hogy nincs további hagyatéki vagyon azon túlmenően, amit a közjegyző átadott. A peres eljárásban derült ki, hogy az örökhagyó halála napján valójában mennyi pénz volt a bankszámláján, amelynek a fele hagyatéki eljárás tárgya lett volna.
A bejelentők tudomására jutott, hogy az örökhagyó túlélő házastársa és az eljárás alá vont ügyvéd között 2015 januárjában letéti szerződés jött létre, amely alapján az eljárás alá vont ügyvéd kezelte az örökhagyó túlélő házastársa megszüntetett bankszámláján volt összeget.
A bejelentők sérelmezik, hogy a letéti szerződés színlelt volt, és az ügyvédi törvényben meghatározott célokkal ellentétes, mivel kizárólag azt a célt szolgálta, hogy az örökhagyó túlélő házastársa a hagyaték és közös tulajdon megszüntetése iránti perben a megváltási ár fedezetét elvonja, és ehhez nyújtott aktív segítséget az eljárás alá vont ügyvéd.
Bejelentők tudomása szerint az örökhagyó túlélő házastársa a letét megszűnésekor 26 millió forintot kapott vissza, 5.000.000 Ft összeggel az eljárás alá vont ügyvéd nem tudott elszámolni.
A bejelentők az üggyel kapcsolatos, rendelkezésükre álló iratokat csatolták.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálati eljárást elrendelte, erről a bejelentőt és az eljárás alá vont ügyvédet értesítette.
A Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosának felhívására az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentésre érdemi nyilatkozatot tett, amelyben vitatta fegyelmi felelősségét és csatolta az ügyre vonatkozó iratait. Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy az ügyfél akaratának megfelelően és kifejezett kérésére, mint nagyon régi és általa tisztelt ismerős részére nyújtott segítséget abban, hogy az örökhagyó szóban kifejezett, de le nem írt szándékának megfelelően az örökhagyó gyermekei ne jussanak a pénzhez, ami nem felelt meg az öröklési jognak.
Az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, hogy a letéttel nem számolt volna el hiánytalanul, erre dokumentumokat csatolt.
A fegyelmi biztos a rendelkezésére álló iratok alapján határozatot hozott a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről. A fegyelmi biztos álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban Üttv.) 47. § (1) bekezdését, a 2. § (1) bekezdés a) pontját, az 1. § (1), (3)-(5) bekezdéseit, a Ptk. 6:360. § rendelkezését, valamint az Üttv. 29. § rendelkezését, ezzel egy rendbeli szándékos, folytatólagosan elkövetett fegyelmi vétséget valósított meg.
A fegyelmi biztos az eljárás alá vont terhére rótta, hogy alapos gyanú áll fenn arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a letétkezelési szabályok megsértésével vállalta el megbízója pénzének őrzését és kezelését; a letét megszűnésekor 1.500.000 Ft összeggel nem számolt el; és a hagyatéki perre vonatkozó megbízását nem foglalta írásba.
A fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéddel szembeni fegyelmi eljárás kezdeményezéséről a bejelentőt tájékoztatta, azzal, hogy az eljárás eredményéről a jogerős fegyelmi határozat kivonatának megküldésével értesíti a fegyelmi tanács.
A Fegyelmi Tanács által tartott tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd megjelent.
Az örökhagyót az eljárás alá vont ügyvéd hosszú évek óta ismerte és tisztelte. Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy az örökhagyó még életében kérte a segítségét, hogy halála után maradó pénz csak a házastársáé legyen. Akkor az örökhagyó úgy döntött, hogy a bankszámláján lévő valamennyi összeget átteszi felesége nevén lévő bankszámlára.
Az örökhagyó 2015 januárjában hunyt el. A hagyatéki eljárásban az örökhagyó házastársát az eljárás alá vont ügyvéd képviselte. Az eljárásban az örökhagyó házastársa úgy nyilatkozott, hogy az örökhagyó után pénz nem maradt, amely nyilatkozat ellentétes volt a törvényes örökösök ismereteivel. Mivel a közjegyzői eljárásban bizonyításnak nincs helye, a törvényes örökösök hagyatéki pert indítottak.
A perben a bíróság megkereste az örökhagyó számláját vezető pénzintézetet, amely megkeresés eredményeként megállapítható volt, hogy az örökhagyó házastársa bankszámláján az örökhagyó halála napján lévő pénzösszeg fele hagyaték tárgyát képezi. Ennek megfelelően a bíróság ítéletében kötelezte az eljárás alá vont ügyvéd által képviselt házastársat, hogy az ítélet szerinti számlákon lévő összegek felét a felpereseknek fizesse ki. A bíróság biztosítási intézkedést hozott és elrendelte az ítéletben meghatározott összegek erejéig a pénzkövetelés biztosítását. Az eljárás alá vont ügyvéd az I. fokú ítélet ellen fellebbezett, amelyet a II. fokú bíróság nem talált megalapozottnak.
2018 januárjában az örökhagyó házastársa megszüntette bankszámláját. Az eljárás alá vont ügyvéd és az örökhagyó házastársa között az I. fokú bírósági eljárás kezdetét követően ügyvédi letéti megállapodás jött létre, amely szerint a letevő 31.500.000 Ft-ot adott át az eljárás alá vont ügyvédnek, amely a megszüntetett számlán lévő összeg volt. A letéti szerződés szerint atipikus pénzkezelési megállapodás jött létre a felek között, miszerint a letét célja, hogy a letevőnek mindenkor elegendő készpénz álljon rendelkezésére. Ennek megfelelően a letevő rendelkezése szerint teljesített kifizetéseket a letéteményes a letevőnek.
Utóbb a felek letéti szerződést módosították, amely szerint a letéteményes további, legalább egy éven át kezelje a letétet.
2018 decemberében a letevő kezdeményezésére közös megegyezéssel a felek megszüntették a letéti szerződést és a még meglévő letéti összeget, 23.690.000 Ft-ot a letevő készpénzben felvette, a letétből egyebekben az eljárás alá vont ügyvéd 810.000 Ft-ot munkadíj és költség jogcímén a letevő tudtával és egyetértésével felvett.
A pénz sorsáról ezt követően az eljárás alá vont ügyvédnek nincs pontos ismerete, az örökhagyó házastársa szerint ellopták tőle.
Az eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson csatolta az örökhagyó házastársával kötött ügyvédi megbízási szerződését. A megbízás jogi tanácsadásra, várható perekben való képviseletre és pénz letétbe vételére és kezelésére terjedt ki. A megbízási szerződés tartalmazza, hogy az örökhagyó akarata az volt, hogy halála esetén gyermekei ne örököljenek. Tartalmazza a szerződés azt is, hogy a megbízó az ügyvéd tájékoztatását az öröklés rendjéről, a gyermekek igényéről megértette, de ragaszkodik férje akaratához.
Az eljárás alá vont ügyvéd csatolta a letéti összeg kifizetését tartalmazó tételes elszámolást, amelyből megállapítható volt, hogy a letevő a számla megszüntetésekor 31.500.000 Ft-ot vett fel a bankban, a valóságban azonban 30.000.000 Ft került letétbe, 1.500.000 Ft átvételét a letevő aláírásával elismert. A letett és a letéti szerződés megszűnésekor fennálló összeg közötti különbözetet a letéteményes ügyvéd a letevőnek fizette ki, aki minden kifizetést aláírásával igazolt. A letéti összeggel történt teljes elszámolást az eljárás alá vont ügyvéd igazolta.
A fegyelmi biztos végindítványában előadta, hogy a megbízási szerződés felvételének a hiányát és a másfél millió forinttal való elszámolással kapcsolatos, a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglalt álláspontját nem tartja fenn, az eljárás alá vont ügyvéd bizonyítékait megfelelőnek fogadta el.
A fegyelmi biztos fenntartotta azon álláspontját, hogy az ügyvédnek nem szabad ügyfele jogellenes törekvésében közreműködni.
Tekintve, hogy az eljárás alá vont ügyvéd arra vállalt megbízást, hogy letétkezelőként hagyatéki pénzvagyon eltüntetéséhez asszisztáljon, azért, hogy ahhoz a leszármazók ne juthassanak hozzá, illetve a meghozott ítéletek ne legyenek végrehajthatók. A fegyelmi biztos az eljárás alá vont beismerését nem látta elég meggyőzőnek ahhoz, hogy a jövőben ne kövessen el hasonló magatartást.
A fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéd előéletét nem értékelte az eljárás alá vont terhére, azt azonban súlyosító körülményként kérte figyelembe venni, hogy cselekedete nyomán az örökösök vagyon nélkül maradtak, mivel a hagyatéki vagyon eltűnt.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megszegte az Üttv. 1. §-ában foglaltakat, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása a tevékenység gyakorlására vonatkozó jogszabályok rendelkezéseibe is ütközik. A fenti magatartásokkal az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy az Üttv. 1. § (3) bekezdésének megfelelően igyekezett eljárni. A tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd elismerte, hogy a letét célja nem volt jogszerű és ezért felelősség terheli.
Előadta továbbá, hogy kizárólag egy általa nagyon tisztelt ember szóbeli végakaratának kívánt megfelelni és e célból vállalta a túlélő házastárs megbízását, ismerve az örökhagyó valós indokait. Tisztában volt azzal, hogy a letét jogellenes céllal jött létre, azonban a letéti szerződés megkötésekor a segíteni akarás prioritást élvezett a jogszabályokkal szemben. A tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd már úgy nyilatkozott, ennek helytelenségét belátta és ma már nem fogadna el ilyen megbízást.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (1) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel , törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység, amely tevékenység magában foglalja az igazságszolgáltatásban való közreműködést.
Az 1. § (3) az alábbiak szerint rendelkezik: Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az 1. § (5) bekezdése az alábbiak szerint rendelkezik: Az ügyvédi tevékenység gyakorlása nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre.
A felhívott törvényhelyek egyértelműen fogalmaznak, miszerint az ügyvédi tevékenység nem irányulhat jogellenes cél elérésére.
Az ügyvéd feladata az ügyfél jogai és jogos érdekeinek érvényesítése nyilvánvalóan a jogszabályok keretei között. Ezek a rendelkezések segítik szolgálni a jogászi hivatás méltóságát és becsületét, az ügyvéd feddhetetlenségét és jó hírnevét.
Az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett letéti szerződés kifejezetten jogszabályba ütköző fedezet elvonás céljából jött létre, amit az eljárás alá vont ügyvéd el is ismert. A letéti szerződésben meghatározott atipikus pénzkezelési megállapodásra való hivatkozás sem foghatott helyt, mivel az 1/2014. (XI. 3.) Letéti Szabályzat 15. § értelmében atipikus pénzkezelés során az ügyvéd megbízója javára harmadik személytől vesz át pénzt, ami jelen esetben nem vitatottan ugyancsak nem állt fenn.
Nem fogadható el az a védekezés, miszerint az eljárás alá vont ügyvéd által is tudottan a hagyatéki vagyon részeként és jogszerűen a törvényes örökösök jutóját képező pénzt az örökhagyó, majd a túlélő házastárs akaratának megfelelően vette letétbe az eljárás alá vont ügyvéd. Az ügyfél akarata kétségtelenül meghatározó tényező az ügyvédi tevékenységben, azonban a megbízói akaratnak van egy lényeges korlátja, a jogszabály. Jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvéd ezt a korlátot igen súlyosan áthágva valósított meg fegyelmi vétséget.
Az ügyvéd tevékenysége során még erkölcsi okokból sem kerülhet olyan helyzetbe, hogy dönteni kell a prioritásról és ez a döntés jogellenes tevékenységet eredményez. Ezzel az eljárás alá vont ügyvéd nem csak a saját feddhetetlenségét és jó hírnevét veszélyezteti, hanem az ügyvédi hivatás méltóságát, tisztességét is.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget szándékosan követte el. Az eljárás alá vont ügyvéd maga is elismerte, tisztában volt a letét jogellenességével, ennek ellenére segítséget nyújtott ahhoz, hogy az ügyfél elérje célját a hagyatéki vagyon eltitkolásában, az eredményt maga is akarta.
A fegyelmi büntetés kiszabásánál a Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte az ügyvédi hivatás szempontjából a magatartás súlyát, azon belül különösen, hogy a letét az eljárás alá vont ügyvéd által tudottan és elfogadottan jogellenes célt szolgált. A letétkezelés az ügyvédségnek egy olyan jogosítványa, amelynek működése addig biztosított, amíg az ügyvédség a letétkezeléssel kapcsolatban is élvezi az ügyfelek teljes bizalmát. Az, hogy a letéti szerződés kifejezetten jogellenes célra jött létre, messzemenően alkalmas az ügyvédi hivatás becsületének veszélyeztetésére, az ügyvédi letétkezeléssel kapcsolatos bizalmatlanságra.
A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a hagyatéki vagyon eltitkolásában a letétbe vétellel lelkiismereti, erkölcsi, általa vélten menthető okokból segítséget nyújtott, azonban a letéti szerződés megszűnésekor a letevőnek visszaadott összeg a törvényes örökösök kielégítését biztosította volna, a pénz további sorsáért az eljárás alá vont ügyvéd nem felel. Mivel őrzési letéti szerződés jött létre a felek között, a letevő rendelkezését a letét visszaszolgáltatására nem volt jogosult megtagadni.
Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy a fegyelmi eljárásban az eljárás alá vont ügyvéd - korábbi álláspontját megváltoztatva - elismerte felelősségét a letéti jogviszony jogellenes létrehozásában és úgy nyilatkozott, megértette, hogy az erkölcsi és segítségnyújtási szempontok figyelembe vétele nem eredményezhetnek jogszabályba ütköző tevékenységet, és ma már nem vállalna ilyen megbízást.
A Fegyelmi Tanács mérlegelte az elkövetés körülményeit, a súlyosító és az enyhítő körülményeket és álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd által elkövetett cselekmény önmagában a legsúlyosabb fegyelmi büntetés kiszabását indokolja, de a mérlegelt körülmények indokolttá teszik a büntetés végrehajtásának felfüggesztését, figyelembe véve azt is, hogy maga a fegyelmi eljárás is kellő tanulságul szolgált az eljárás alá vont ügyvéd számára, ezt beismerésével is alátámasztotta. Ennek megfelelően alkalmazta a Fegyelmi Tanács az Üttv. 111. § (1) bekezdését és mérlegeléssel a 109. § (6) bekezdésben meghatározott legalacsonyabb időtartamot.
Tekintettel arra, hogy a Fegyelmi Tanács az ügyvéd felelősségét megállapította, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat 40.1. és 40.2. pontja alapján kötelezte a 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére. A fegyelmi eljárásban tételes költség nem merült fel.
A FESZ 1.4. pontja szerint a fegyelmi felelősséget - jogszabály vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - az elkövetés idején hatályban lévő jogszabályok és szabályzatok alapján kell elbírálni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek vagy az enyhébben bírálandó el.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi vétséget 2018. április-december hóban követte el, a Fegyelmi Tanács az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (IX. 26.) MÜK Szabályzat rendelkezéseit alkalmazta. A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetést az Üttv. 108. § e) pont alapján, 109. § (6) bekezdése alapján szabta ki, a büntetés felfüggesztésére az Üttv. 111. § (1) bekezdés ad lehetőséget.
Felhívja a fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét az Üttv. 111. § (2) és (3) bekezdésében foglaltakra, miszerint a kizárás fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének ideje alatt elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt nincs helye felfüggesztett fegyelmi büntetés alkalmazásának, és a fegyelmi tanács a kizárás végrehajtását elrendelheti, továbbá kizárás fegyelmi büntetés végrehajtása felfüggesztésének ideje alatt a felfüggesztést megelőzően elkövetett fegyelmi vétség miatt nincs helye felfüggesztett fegyelmi büntetés alkalmazásának.
A Fegyelmi Tanács határozata 2019. november 27. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 190.)