A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta, majd kihirdette az alábbi az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 (kettő) rendbeli, szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
300.000 Ft, azaz háromszázezer forint pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja, amelynek végrehajtását 3 (három) évre felfüggeszti.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizesse meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés:
A bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztéssel és végrehajtással kapcsolatos magatartását kifogásolta. A vezető fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el. Az eljárás alá vont ügyvéd részletes észrevételt terjesztett elő, amihez csatolta az ügy iratait is. A bejelentő kiegészítő beadványához további iratokat csatolt.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő kiegészítő beadványára észrevételt tett.
A fegyelmi biztos határozatával az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.
Tényállás:
A bejelentő társaság, mint eladó és a „M” Kft. (melynek egyedüli tagja egy offshore társaság, ügyvezetője pedig az eljárás alá vont ügyvéd házastársa), mint vevő 2013. júniusában adásvételi szerződést kötött az osztatlan közös tulajdonú ingatlanból a B62 jelű 1320,88 m2 alapterületű teremgarázs, a B63 jelű 6,6 m2 alapterületű tároló, a B33 jelű 45,58 m2 alapterületű és a B32 jelű 56,14 m2 alapterületű lakás ingatlanokra, összesen 3.414/10.000-ed tulajdoni hányad arányban.
Az adásvételi szerződés 6. pontja értelmében a bejelentő 2013. december 31. napjáig köteles lett volna külön felvett jegyzőkönyvvel birtokba adni az ingatlanokat a vevő részére, ami azonban nem történt meg.
Az okiratot az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte.
A „M” Kft. vevő a megvásárolt ingatlanok közül 2013. júliusában újabb adásvételi szerződéssel a B62 jelű teremgarázst, a B63 jelű tárolót és a B32 jelű lakást továbbértékesítette a „Sz.” Kft. (jelenleg hatályos elnevezése: „A” Kft.) vevő részére, míg a B33 jelű lakást a „B” Kft-nek.
Az adásvételi szerződésekben az „M” Kft. arra vállalt kötelezettséget, hogy 2014. január 31. napjáig külön jegyzőkönyvvel a vevők birtokába adja az ingatlanokat, azonban ezt nem tudta teljesíteni, hiszen, a bejelentőtől maga sem szerezte meg az ingatlanok birtokát.
Ezeket a szerződéseket is az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette és ellenjegyezte.
2015. évben a bejelentő, mint felperes a „M” Kft. alperessel szemben szerződés érvénytelensége iránt indított polgári peres eljárást, amely eljárás alapján az adásvétel tárgyát képező ingatlanok tulajdoni lapjára III/116. sorszám alatt a perindítás tényét feljegyezték. A per jelenleg is folyamatban van, amiről az eljárás alá vont ügyvédnek tudomása volt.
2018 júniusában a „M” Kft., majd 2018 novemberében az „A” Kft. is megbízta az eljárás alá vont ügyvédet a tárgyi ingatlan tulajdoni és birtokviszonyainak tisztázására.
2018. novemberében az eljárás alá vont ügyvéd az „A” Kft. (korábbi elnevezése: „Sz” Kft.) jogi képviseletében megjelent az ingatlannál és megkísérelte kideríteni, hogy ki használja többek között a B63 jelű tárolót, illetve azért, hogy azt birtokba vegyék.
A B63 jelű tárolón kiírás nem szerepelt, ahhoz a társasház közös képviselőjének sem volt kulcsa, ezért a közös képviselő által hívott lakatos közreműködését igénybe véve zártöréssel felnyittatták a helyiséget. Az ott talált iratok címzéséből azt a következtetést vonták le, hogy a helyiség használója a bejelentő társaság. A zárat lecserélték, az eljárás alá vont ügyvéd annak 3 kulcsából kettőt magánál tartott, egyet a közös képviselőnek adott. Az eseménynél az eljárás alá vont ügyvéd végig jelen volt.
Az eljárás alá vont ügyvéd másnap írt levélben, az „A” Kft. képviseletében értesítette a bejelentőt arról, hogy „az ingatlant...a tegnapi napon birtokba vettük. A zárat lecseréltük”, felszólította a bejelentőt, hogy az ingatlanban található ingóságait elviheti, de a helyiség további használatát mellőzze.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos az okiratszerkesztéssel kapcsolatos bejelentői panaszt annak elévülése miatt nem vizsgálta, az ominózus tárolóhelyiség birtokbavételével kapcsolatban tanúsított magatartás miatt viszont indítványozta annak megállapítását, hogy az eljárás alá vont ügyvéd vétett az Üttv. 1. § (3) és 39. § (4), ÜESZ 11.4. pont, és az Üttv. 20. § (4) bekezdésében írt szabályok ellen és ezzel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Pénzbírság fegyelmi büntetésre tett indítványt.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy nem vétett a fenti szabályok ellen, nem valósított meg fegyelmi vétséget, kérte az eljárás megszüntetését.
Álláspontja szerint a tulajdonosként bejegyzett megbízójától kapott megbízása alapján vett részt a birtokbavételnél. Nem követett el birtoksértést, a birtokbavétel során csak jelen volt, tevőlegesen nem vett részt a zártörésben. A birtokbavétel egyébként sem végrehajtási eljárás.
Az általa lebonyolított adásvételi ügylet során az eladó nem volt ügyfele. Vele csupán az általa szerkesztett és ellenjegyzett okirat miatt jött létre „kényszerű ügyfélalanyiság”. A vevő tulajdonjogának ingatlan-nyilvántartásba történt bejegyzésével a megbízást teljesítette, az megszűnt, a birtokbavétel során végzett tevékenysége nem került összeütközésbe a korábbi ügyfél felé vállalt kötelezettségével.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa megalapozott.
A Fegyelmi Tanács a történeti tényállást a rendelkezésre álló okiratok (adásvételi szerződések, tulajdoni lap másolat, perdokumentumok, megbízási szerződések és meghatalmazások, felszólító levél,), valamint az eljárás alá vont ügyvéd írásbeli és szóbeli nyilatkozatai alapján állapította meg, e vonatkozásban egyébként vele azonos módon.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédnek a bejelentő által kifogásolt 2013. évben végzett okiratszerkesztői tevékenységét az általa felhívott és hivatalból is figyelembe vett elévülés /Üttv. 112. § (2)/ miatt nem vizsgálta.
Az eljárás tárgya kizárólag a 2018. évben végzett tevékenység volt, amire a 2018. január 1. napjától hatályos ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.), a 2018. május 1. napjától hatályos az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ÜESZ), mint anyagi jellegű, továbbá a 2019. január 23-án indult előzetes vizsgálati eljárás miatt a 2018. december 22. napjától hatályos, a fegyelmi eljárásról szóló a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) eljárási rendelkezései vonatkoznak.
A Fegyelmi Tanács nem osztotta az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, mely szerint az ingatlan birtokbavétele nem minősül végrehajtási cselekménynek és azt sem, hogy a lezárt tároló csak azért, mert nem volt az ajtaján névkiírás, uratlan, elhagyott dolog lett volna.
Az eljárás alá vont ügyvéd tudta, hogy az adásvételi szerződések nem mentek teljesedésbe, tudta, hogy az ott szabályozott birtokbaadásra egyik esetben sem került sor. Azzal is tisztában volt, hogy a felek között jogvita zajlik, különböző eljárások folytak és a birtokbavételkor is folyamatban voltak, sőt a bíróság előtti perben tanúként hallgatták meg. Az ingatlan tulajdoni lapján változatlanul szerepelt a perindítás ténye, a bejelentő cégjegyzék szerinti székhelye a mai napig a perbeli ingatlan. Az eljárás alá vont ügyvéd megbízása a birtokviszonyok felderítésére, tisztázására és nem a birtokbavételre szólt.
Az adásvételi szerződések birtokbaadással kapcsolatos rendelkezéseivel kapcsolatban semmilyen hatósági határozat nem állt rendelkezésre azok végrehajtására vonatkozóan.
A leírtakból alappal vélelmezhető volt, hogy a tároló változatlanul a bejelentő birtokában van. Amennyiben az eljárás alá vont ügyvédnek mindezek ellenére mégis kételye merül fel e tekintetben, akkor elvárható lett volna tőle, hogy az önkényes birtokbavétel előtt legalább megkeresi az eladót és tisztázza a birtokviszonyokat, önkéntes teljesítés hiányában szükség szerint bevárja az erre irányuló birtok vagy tulajdonvédelmi eljárások jogerős befejezését és hatósági végrehajtást vesz igénybe. Jóllehet a zártörést tevőlegesen nem ő hajtotta végre, de fizikai jelenlétével mintegy legalizálta azt. Az eladót utólagosan értesítő levelében már kifejezetten a birtokbavétel megtörténtéről írt.
Az érvénytelenségi perrel is érintett lezárt helyiség önkényes felnyitása és a zár cseréje nem tekinthető jogszerű magatartásnak, melyre az eljárás alá vont ügyvéd kezdeményezésére került sor. Aktivitását alátámasztja azon tény is, hogy miután a jelenlévők meggyőződtek arról, hogy a helyiséget a bejelentő tartja birtokban, nem állították vissza az eredeti állapotot és így a birtokost a birtokától önkényesen megfosztották.
A felek vitájára és a leírt körülményekre tekintettel a zártörés és a birtokbavétel nem tekinthető szabályos eljárásnak.
Az eljárás alá vont ügyvéd, a fenti magatartásával nyilvánvalóan megsértette az alábbi magatartási szabályokat:
ÜESZ 11.4. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója csak jogerős hatósági határozat alapján elrendelt végrehajtási cselekményeknél lehet jelen. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem működhet közre birtokháborításnak minősülő cselekménynél (nem állt rendelkezésre határozat és megvalósult a birtoksértés).
Üttv. 28. § (3) A felek eltérő rendelkezése hiányában a megbízási szerződés alapján a megbízott jogosult és kötelezett minden olyan cselekmény elvégzésére, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár (nem volt szabályszerű az ügy ily módon való ellátása)
Üttv. 39. § (4) bekezdés második mondata értelmében a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd köteles megtagadni az ügyfél utasításának végrehajtását, ha az jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul. (amennyiben a megbízás a birtokbavételre is kiterjedt, az jogszabályba ütközik, amennyiben a megbízás a birtokbavételre nem terjedt volna ki, de ügyfele érdekében az eljárás alá vont ügyvéd azt túllépte volna, maga a cselekedet ez esetben is az ÜESZ 11.4. pontban írtak miatt jogszabályba ütköző).
A Fegyelmi Tanács nem osztotta az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, mely szerint a birtokbavétel nem állt összeütközésben korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével.
Értelmezhetetlen e tekintetben az általa megfogalmazott „kényszerű ügyféli alanyiság”. Az ügyvéd által készített és ellenjegyzett szerződés minden alanya az ügyvéd ügyfele, hiszen az eladót nem képviselte másik jogi képviselő az ügylet során. Az ügyből jogvita lett, amivel az eljárás alá vont ügyvéd tisztában volt és ismerte a fent már részletezett egyéb lényeges körülményeket. Mindebből következik, hogy az önkényes birtokbavétel nemcsak szabálytalan, de ellentétes a korábbi ügyfél (eladó) érdekeivel és ezért összeütközésben áll az ügyféllel szemben vállalt kötelezettségével.
Ezzel a magatartással az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az alábbi magatartási szabályokat is:
Üttv. 20. § (4) Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem folytathat olyan ügyvédi tevékenységet, amely összeütközésbe kerülne korábbi ügyfelével szemben vállalt kötelezettségével, kivéve, ha a korábbi és az új ügy között nincs összefüggés, vagy ha a korábbi ügyfél ehhez - a tájékoztatását követően - hozzájárult.
Az ÜESZ 2.4. Az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.
Az eljárás alá vont ügyvéd magatartása valóban nem felel meg az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerinti általános klauzulának sem, de a Fegyelmi Tanács a minősítés során ennek kifejezett nevesítését azért mellőzi, mert a fent idézett speciális szabályok alkalmasak a magatartás minősítésére. Az Üttv. 1. § (3) bekezdése a minősítés során akkor alkalmazandó, ha az adott vétkesnek minősített magatartásra nem vonatkozik konkrét anyagi jogi tényállást leíró norma.
Az Üttv. 107. § a) értelmében fegyelmi vétséget követ el az ügyvéd, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megszegte a rá vonatkozó szabályokat. A leírt tevékenység alapvetően két védendő jogtárgy köré csoportosult. Az egyik a szabályszerű végrehajtási cselekménynél való részvétel, a másik pedig az összeférhetetlen ügyvállalás tilalma, ezért az kétrendbeli, és a szabályok kötelező ismerete okán, szándékos fegyelmi vétségnek minősül.
A Fegyelmi Tanács a büntetést, az ügy összes körülményére tekintettel az Üttv. 108. § b) pontja, 111. § (1) bekezdésében írtak szerint, a 109. § (1), (2) bek. alapján, mérlegeléssel állapította meg.
A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte a szándékos és halmazati minősítést, figyelembe vette az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, a cselekmény tárgyi súlyát. A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 3 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik és ezért lehetőséget látott a kiszabott pénzbírság végrehajtásának felfüggesztésére.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet - felelősségének megállapítására tekintettel - az Üttv. 142. § (2) bekezdése, valamint a FESZ 40.1. a) és 40.2. a) pontja alapján kötelezte fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata elleni jogorvoslatot az Üttv. 135. § bekezdése teszi lehetővé.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. február 13. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019.F.197.)