Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.204/20. határozata

közhatalmi eljárás rendjének tiszteletben tartásáról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [eav.1.] volt budapesti ügyvéd és [eav.2.] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban megtartott nyilvános tárgyaláson, zárt ülésen meghozta és nyilvánosan kihirdette az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [eav.1.] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 250.000 Ft, azaz Kettőszázötvenezer forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja,

míg a Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást megszünteti.

A Fegyelmi Tanács kötelezi [eav.1.] eljárás alá vont volt ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft, azaz Nyolcvanezer forint átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg.

Indokolás

A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg:

I. Az eljárás a [...] Végrehajtó Iroda bejelentése alapján indult hivatalból.

A bejelentés szerint - az utóbb fegyelmi eljárás alá vont - fenti ügyvédek rendszeresen és szándékosan akadályozzák a végrehajtó iroda munkáját, beadványaik a végrehajtási eljárás ésszerűtlen elhúzását célozzák. A bejelentés szerint elfogadhatatlan bármely bíróság, vagy hatóság szándékos és rendszeres akadályozása, különösen olyan személyektől, akik a jogban megfelelően jártasak.

A BÜK vezető fegyelmi biztosa mindkét ügyvéddel szemben előzetes vizsgálatot rendelt el.

A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményezett mindkét eljárás alá vont személlyel szemben.

A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint az eljárás alá vont személyek azzal a magatartásukkal, hogy a hivatkozott végrehajtási eljárásban a kettő, az ügyvédi iroda tulajdonát képező személygépkocsit a végrehajtó részére felhívás ellenére nem adták át, a BKKB által kiszabott rendbírság ellenére sem tettek eleget a közreműködési kötelezettségüknek, az Üttv. 107. b) pontjában meghatározott 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követtek el (Üttv. 1. §, ÜESZ 2.5. pont rendelkezéseit sértették meg).

II. A Fegyelmi Tanács a tényállást az eljárás alá vont személyek nyilatkozata, azonban főként az okiratok tartalma (bejelentő és az eljárás alá vont személyek által csatolt okiratok) alapján állapította meg az alábbiak szerint:

„Az eljárás alá vontak ügyvédi irodájával szemben végrehajtási eljárás volt folyamatban.

Az ügyvédi iroda bejegyzett nyilvántartási adatai szerint az irodának mindkét eljárás alá vont személy irodavezetője volt.

[eav.1.] ellen folyamatban volt fegyelmi eljárásban a tevékenység gyakorlása alól kizárásáig fel volt függesztve.

[eav.1.], aki az ügyvédi iroda többségi tulajdonosa volt, a felfüggesztését követően az ügyvédi iroda mindennapi tevékenységében nem vett részt, vele a kommunikáció telefonon és e-mailen folyt, mely kommunikáció vele a tevékenység gyakorlása alóli felfüggesztést követően jelentősen elnehezült.

A végrehajtási eljárásban az eljáró önálló bírósági végrehajtó intézkedésével lefoglalta az ügyvédi iroda, mint adós tulajdonában álló két darab személygépkocsit.

A végrehajtó felhívta az ügyvédi irodát, mint adóst, hogy a gépjárműveket árverés céljából a végrehajtó részére adja át.

A gépjárművek átadására nem került sor [eav.1.] részéről, aki a gépjárműveket birtokolta.

A gépjárműveket [eav.2.] nem tudta átadni a végrehajtónak, mert azokat soha nem birtokolta, fellelhetőségi helyükről információja nem volt.

A végrehajtási eljárás akadályozása miatt a Bíróság végzésével az ügyvédi irodát rendbírsággal sújtotta, tekintettel arra, hogy a végrehajtásból eredő, jogszabályban foglalt kötelezettségének nem tett eleget. Az elsőfokú végzés ellen [eav.2.] - [eav.1.] egyeztetve - nem jelentett be fellebbezést, így a végzés jogerőre emelkedett.”

III. A Fegyelmi Tanács bizonyítékként az eljárás alá vont személyek nyilatkozatán túlmenően, az okirati bizonyítékokat és a bejelentő bejelentését vette figyelembe.

[eav.2.] már a fegyelmi eljárás vizsgálati szakaszában is észrevételt terjesztett elő, ahhoz mellékleteket (részben igazolási kérelmet) is csatolt. Észrevételében a bejelentés formai hiányosságaira tekintettel kérte a fegyelmi eljárás megszüntetését.

Utóbb a fegyelmi eljárásban írásban elektronikusan, majd postai úton - tartalmilag azonos - észrevételt terjesztett elő, melyben érdemben vitatta a fegyelmi eljárást elrendelő határozatban foglaltakat, egyrészt állította, hogy irodatársát (akit e beadványában irodavezető ügyvédnek nevezett sorozatosan) nyomatékosan kérte, hogy a követelés kiegyenlítése felől intézkedjen, és azt is, hogy [eav.1.] járjon el személyesen a végrehajtó előtt. Később, mivel a Kamara - másik fegyelmi eljárásban - [eav.1.] szemben hozott határozatával a tevékenység gyakorlása alól felfüggesztette, ezért [eav.2.] volt kénytelen eljárni a végrehajtó, a végrehajtást kérő jogi képviselője, és a bíróság előtt, ekkor értesült arról, hogy a végrehajtó a gépkocsik átadását és fellelhetőségének közlésére hívta fel az ügyvédi irodát, mint adóst.

Állította, hogy a végrehajtási eljárás és a bíróság eljárásának rendjét megtartotta, tiszteletben tartotta e szervek méltóságát, eljárásában minden esetben az előírt kötelezettség teljesítését célozta, saját hibájából semmiféle határozat teljesítését nem tagadta meg és nem is akadályozta. Érdemi jognyilatkozatokat tett az eljárásokban. Álláspontja szerint nem veszélyeztette eljárásával az ügyvédi hivatás tekintélyét.

Kiemelte, hogy amióta az ügyvédi iroda tagjává vált, azóta az egyik személygépkocsit nem is látta még soha. Egyúttal kijelentette, hogy egyik személygépkocsit sem birtokolta soha, sem a törzskönyvekkel, sem a forgalmi engedélyekkel, sem az indítókulcsokkal, sem magukkal a gépkocsikkal nem rendelkezett soha. A gépkocsikkal összefüggő valamennyi információja [eav.1.] másik eljárás alá vont személytől származott.

A végrehajtóval írásban közölte [eav.1.] valamennyi általa ismert elérhetőségét, így a végrehajtónak lehetősége volt a végrehajtási eljárásban a gépkocsikat lefoglalni és beszállítani.

E bejelentést még [eav.1.] is szignálta - egyetértése jeléül. Azt nem tudta megmondani, hogy ha a végrehajtó ismerte a kompetens személy elérhetőségeit, akkor a kapcsolatfelvételt megkísérelte-e, annak lett-e eredménye, ha nem, miért nem.

Előadása szerint nem volt semmilyen lehetősége és eszköze arra, hogy az ügyvédi iroda a lefoglalt ingóság kiadása körében a kötelezettségének eleget tegyen. Ezt a bíróságnak és a végrehajtónak is bejelentette. Személyes felelősséget e körben csak akkor vállalhatna, ha a lefoglalt ingóságok tárolási helyével kapcsolatban [eav.1.]tól tájékoztatást kapott volna, erre azonban nem került sor.

A fegyelmi eljárásban a tárgyaláson fegyelmi felelősségét nem ismerte el, fenntartotta a beadványaiban írtakat.

Előadta, hogy a beadványban szereplő időpontban, 2018. augusztusában tett intézkedést először a végrehajtási eljárásban. Kérdésre elmondta, hogy az irodatársával, [eav.1.] a kapcsolattartás nehézkes volt. Amikor tudomást szerzett a végrehajtásról, megkérdezte [eav.1.]-t, hogy a követelés fennáll-e, kérte, hogy rendezze a követelést, de ez nem történt meg. Utána érkeztek 2018-tól a megkeresések az irodába. 2018. februárban egy másik fegyelmi eljárásban kizárták a tagtársát, ettől fogva az irodának a képviseletét neki kellett ellátni.

Az [...] forgalmi rendszámú autót látta, azt [eav.1.] használta, a [...] rendszámút nem látta azóta, hogy tagként belépett az irodába.

A kapcsolattartás közötte és [eav.1.] között szóban zajlott, bár e-mail váltás is volt közöttük, ezt vállalta becsatolni. Az e-mailváltás kb. 2018 májusában - júniusában volt, mikor már megtörtént a lefoglalás. Kérdésre elmondta, hogy az irodatársával szemben nem tett sem bejelentést, sem feljelentést.

[eav.1.] mindig azt mondta neki, hogy a követelés kielégítésre került, így nincs szükség arra, hogy a gépkocsik átadásra kerüljenek. Nehézkesnek jellemezte [eav.1.]ral a kapcsolattartást a fegyelmi eljárás tárgyalási szakaszában is, állította, hogy gyakran nem tudta és tudja elérni sem telefonon, sem e-mailben irodatársát.

Utóbb - állítása szerint - megtörtént a követelés kifizetése a végrehajtó felé, költségekkel együtt.

Kérdésre elmondta, hogy a végrehajtó felé a bejelentést, miszerint nem tud hozzáférni az autókhoz, azért csak 2019. április 1-jén tette meg, mert irodatársa [eav.1.] folyamatosan arról tájékoztatta, hogy megtörtént a kifizetés, tehát nincs ok az autók átadására.

Magáról a követelésről is csak 2017. decemberében szerzett tudomást. Folyamatosan jelezte [eav.1.] kollégájának, hogy rendezze az ügyet, szeretett volna ebből kimaradni.

Kérdésre azt is elmondta, hogy amikor a rendbírságot megkapták, akkor is jelezte ezt [eav.1.] felé, aki ekkor is azt válaszolta, hogy ki van egyenlítve a tartozás, de mivel ezt nem igazolta, áprilisban betelt a pohár.

Teljesítésre 2019. június 20-án, majd 2019. júliusban került sor. Mire a kamarai határozatot kézhez kapta, addigra megszűnt a végrehajtás.

Kérdésre elmondta, hogy amikor világossá vált, hogy a kocsikat nem adták át a végrehajtónak akkor sem indított semmilyen hivatalos eljárást, de szóban folyamatosan jelezte a problémát [eav.1.] felé.

Utóbb, a tárgyalás után írásban iratokat csatolt, melyek a közte és [eav.1.] eljárás alá vont között folytatott e-mail levélváltást tartalmazza főként, továbbá közölte, hogy a szolgáltatóval fennálló (díj)vitájukra tekintettel nem jutott hozzá a teljes e-mailváltáshoz, egyúttal közölte, hogy a fegyelmi eljárásban szereplő két gépkocsit - másik végrehajtási eljárásban, másik végrehajtó - ismételten lefoglalta, ezért írásban szólította fel (határidő tűzésével) [eav.1.]t, hogy a gépkocsik fellehetőségi helyét közölje. Erre azonban - az időközben kitűzött póthatáridő ellenére - sem került sor.

Előadta, hogy ezen új végrehajtási eljárásban történtek azt is alátámasztják, hogy „reálisan semmiféle esélyem és lehetőségem nem volt a [...] Kft. kérelmére indult végrehajtási eljárás tartama alatt arra, hogy az Iroda képviseletében személyesen eleget tehessek a lefoglalt autók átadására, valamint a tárolási helyének írásbeli bejelentésére vonatkozó végrehajtói kötelezésnek. Erre kizárólag [eav.1.]nak lett volna alkalma és lehetősége”.

[eav.1.] a fegyelmi eljárás vizsgálati szakaszában a Kamarával nem kommunikált, sem írásbeli védekezést, sem észrevételt nem tett. Okiratokat nem csatolt.

Utóbb megjelent a tárgyaláson, fegyelmi felelősségét nem ismerte el, és előadta, hogy a hitelező Kft tulajdonosa sokéves jó barátja, a végrehajtás ellenére is, és azóta is. Az irodával szembeni végrehajtás alapja egy magánkölcsön volt. A fizetési meghagyás ellen azért nem éltek ellentmondással, mert a tartozás valóságosságát sosem vitatták.

A hitelező Kft-t képviselő ügyvéd kollégával egyeztettek arról, hogy végrehajtás megszüntetését fogja kérni még a teljesítés előtt.

Előadta, hogy a terhére rótt valamennyi követelést utóbb visszafizették, kamatokkal együtt, ahogy ezt a tárgyi tartozást is.

Abban maradtak a hitelező Kft-t képviselő ügyvéddel, hogy egy bejelentést be fognak nyújtani a végrehajtóhoz, hogy megegyeztek, egyúttal végrehajtást kérőként ő bejelenti, hogy a végrehajtás alapjául szolgáló követelés megszűnt. Ezt azért, hogy a végrehajtó jutalékát ne kelljen lehetőleg kifizetni. Kétségtelen, hogy időben elcsúsztak és 2017 decemberében azt ígérte, hogy hamarosan teljesít, de a vevőik nem tudtak a másik tulajdonossal megállapodni, a Magyar Államnak pedig elővásárlási joga volt, amellyel élt is, és sajnos emiatt csúsztak a kifizetéssel.

A legfontosabb, hogy a hitelező Kft-t képviselő ügyvéddel megállapodtak, hogy nem lesz belőle végrehajtás, majd kiderült, hogy a végrehajtás nem lett leállítva és a végrehajtó még mindig ragaszkodik a költségéhez.

Álláspontja szerint az ügy ura a végrehajtást kérő, tehát a végrehajtást kérő kérheti a megszüntetést. Az eljárás alá vont személy azt gondolta, hogy a végrehajtás meg fog szűnni. A végrehajtónál tett látogatása után már hívták a nepperek, hogy megvennék az autókat. Mondták, hogy jobb árat adnak értük, mint, ha a végrehajtásban kerül eladásra a két autó. Az elérhetőségét a végrehajtótól tudták, vagy tudhatták, de a végrehajtásról csak a végrehajtótól értesülhettek szerinte.

2018. februárban lett kizárva a kamarából, ekkortól a tevékenység gyakorlása alól fel volt függesztve, azóta az iroda életébe nem avatkozott bele, bár többségi tulajdonosa az irodának változatlanul, ezt ugyanis semmi nem tiltja.

[eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd állítása igaz, miszerint vele - mármint [eav.1.]ral - nehéz volt a kapcsolattartás. Sokat volt külföldön, volt, hogy egybefüggően 4 hónapig is.

2018. év tavaszán beszélt a hitelező Kft-t képviselő ügyvéddel másodszor, végig abban a hitben volt, hogy a végrehajtást kérő kérte a végrehajtás megszüntetését.

Azt is jelezte, hogy a bíróság által kiszabott rendbírságot megfizették. A hitelező Kft-t képviselő ügyvéd azt mondta, hogy megbeszélte a végrehajtóval, hogy nem lesz belőle ügy.

A hitelező Kft-t képviselő ügyvéd felé jelezte, amikor itthon volt, hogy készpénzben odaad egy jelentősebb, de nem a teljes összeget. A végrehajtó, a hitelező Kft-t képviselő ügyvéd és közte volt folyamatos egyeztetés. [eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd hívta fel, hogy a kamaránál van egy vizsgálat, így tudta meg, hogy ügy van. Végül a Kft részére még bánatpénzt is fizetett, nem csak a tőkét és a kamatokat rendezte.

Állította, hogy a végrehajtó felszólításait nem vette át. Kijelentette, hogy tudja, hogy a „nem kereste” jelzéssel visszaérkezett küldemények milyen joghatályt eredményeznek. A végrehajtó a lakcímére küldte a leveleket és nem kapta meg.

[eav.1.] állította, hogy ő maga nyugtatta [eav.2.] eljárás alá vont ügyvédet, hogy nem lesz gond az ügyből.

Előadta, hogy 98%-ban ő az iroda tulajdonosa.

[eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtó felé kétszer jelzett, hogy van egy megállapodásuk a végrehajtást kérővel, de sosem kaptak választ. Most költözésben vannak, de [eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd be fogja csatolni a dokumentációt, amely az egymás közötti levelezésüket tartalmazza, csak a költözés miatt az informatikai rendszer akadozik.

Kérdésre elmondta, hogy a kizárását (felfüggesztését) követően az irodába nem járt be, más dologgal foglalkozott, rengeteget utazott. Nem tudott róla, hogy a végrehajtás még nincs megszüntetve. Ez az ő bűne, nem [eav.2.] eljárás alá vont ügyvédé.

Elmondta, hogy a rendbírságról tudott, ő indikálta [eav.2.] eljárás alá vont ügyvédnek, hogy ki kell fizetni, és ő (eav.1.) döntötte el, hogy nem élnek fellebbezéssel.

Ő maga (eav.1.) döntötte el, hogy a gépkocsikat ne adják át, mert azt hitte, hogy a megegyezés eredményes volt. Mikor mondta a hitelező Kft-t képviselő ügyvédnek, hogy már foglalás alatt vannak az autók és kérte, hogy a megszüntetést vagy felfüggesztést kérjenek a végrehajtótól, akkor a hitelező részteljesítést kért. Ezt [eav.1.] teljesítette is.

Úgy volt, hogy a részteljesítéssel elmegy a hitelező a végrehajtóhoz és őt kifizetik, de úgy tűnik, erre nem került sor.

Kérdésre elmondta, hogy azért helyezkedett szembe a végrehajtó akaratával, illetve eljárásával, mert úgy tudta, hogy a végrehajtást kérő a végrehajtás megszüntetésén dolgozott.

[eav.2.] eljárás alá vont ügyvédnek [eav.1.] szerint nem állt rendelkezésére információ az autók fellelhetőségét illetően, és nem fért hozzá az autókhoz. Törzskönyv, forgalmi engedély a kocsikban voltak, az autók pedig egy telephelyen voltak, azokat [eav.1.] helyezte el ott őket.

IV. A fegyelmi biztos végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatokban rögzített tényállást, amelyet a lefolytatott bizonyítás keretében beszerzett adatok alátámasztottak álláspontja szerint. Előadta, az ügyben nem vitatott tény, hogy a két db. végrehajtási eljárás alá vont személygépkocsi [eav.1.] kizárólagos rendelkezése alatt állt.

Ezek a lefoglalt gépkocsik nem kerültek átadásra a végrehajtónak, így a végrehajtási eljárás akadályozása megállapítható. Ténykérdés az is, hogy [eav.2.] a gépkocsik felett rendelkezési lehetőséggel nem bírt, ugyanakkor a végrehajtási eljárásban való együttműködés hiánya neki, mint irodavezető ügyvédnek felróható a fegyelmi biztos álláspontja szerint. Bizonyítékként hivatkozott a tárgyalás során becsatolt, illetve a már korábban rendelkezésre álló iratokra.

Álláspontja szerint a tényállás alapján mindkét eljárás alá vont ügyvéddel szemben megállapítható 1-1 rendbeli, szándékos fegyelmi vétség elkövetése azzal, hogy még [eav.1.] előadása alapján is látszik, hogy a gépkocsik soha nem kerültek [eav.2.] birtokába, így utóbbi felelőssége jóval kisebb mértékű és ez a szankció megállapításánál jelentőséggel kell, hogy bírjon.

A belső arányosságot is figyelembe véve [eav.1.] esetében pénzbírság kiszabására tett indítványt, míg [eav.2.] vonatkozásában elegendőnek tartotta írásbeli megrovás alkalmazását.

V. A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.

Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. §-a szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha

a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy

b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

A fegyelmi biztos - helyesen - az Üttv. 107. § b) pontját hívta fel; az ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos és az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyeztető magatartásra utal a tényállás megfogalmazása során, ezért is tartott nyilvános tárgyalást a Fegyelmi Tanács, más kérdés, hogy hallgatóság egyik fegyelmi tárgyaláson sem jelent meg.

[eav.1.] eljárás alá vont személy védekezésének azon részét a Fegyelmi Tanács elfogadta, amely szerint pénzügyi nehézségei az üzleti tevékenysége során onnan erednek, hogy egy jelentős értékű ingatlan eladását jogszabályváltozás és az elővásárlásra jogosult Magyar Állam - élve a törvényben biztosított elővásárlási jogával - jelentősen késleltette. [eav.1.] pénzügyi nehézségeinek orvoslására magánkölcsönök felvétele mellett döntött, így a került sor a Kft által nyújtott kölcsön felvételére is. A Kft felett diszponáló [...]val való baráti kapcsolatára tekintettel nyújtott baráti kölcsönt a Kft [eav.1.]nak, ezen baráti kölcsön meg nem fizetése miatti végrehajtás akadályozása lett utóbb a tárgybani fegyelmi eljárás alapja.

Baráti kölcsön meg nem fizetése miatti eljárásra a Kamarának nincs hatásköre.

Az viszont már megalapozza a kamarai hatáskört, ha a baráti kölcsön meg nem fizetése miatti eljárás végrehajtásba fordul és az ügyvéd a baráti kölcsönt nem akarja (azaz a teljesítési készség hiányzik) a végrehajtásban sem teljesíteni.

Amellett, hogy [eav.1.] eljárás alá vont személy nyilvánvaló - pénzügyi - nehézségeket is elszenvedett ebben az időszakban, de a konkrét esetben nem arról volt szó, hogy ő nem tudta volna kifizetni az érvényesített követelést (végrehajtási költségekkel együtt). Ha ugyanis erről lett volna szó, akkor nyilvánvalóan nem lett volna már meg a 2.400.000 és 6.000.000 Ft becsértékű két gépkocsi sem, vagy ezek átadása és árverése útján a teljes végrehajtási ügyértéket megközelítő árverési vételár elérhető lett volna.

Ugyanígy nem indult volna fegyelmi eljárás akkor sem, ha a tartozást a két gépkocsi árverési vételára nem fedezte volna és a végrehajtást - egyéb vagyontárgyakra - tovább kell folytatni, de a lefoglalt vagyontárgyak (gépkocsik) elrejtése, eltitkolása nem valósult volna meg.

A konkrét eset sokkal inkább arról szólt a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint, hogy [eav.1.] eljárás alá vont személy nem akarta a két - kizárólagosan birtokában és használatában lévő (tehermentes) - lefoglalt gépkocsit a végrehajtásban árverésre bocsátani, hiszen az átadással elesett volna a gépkocsik birtokától, illetve köztudomású, hogy az árverés során a piaci értéknél jelentősen csekélyebb összeget lehet elérni, ami egyértelmű veszteséget jelent.

Saját nyilatkozata alapján meg lehet azt is állapítani, hogy a végrehajtót megillető végrehajtási költséget is szerette volna megtakarítani azzal, hogy a hitelezővel a végrehajtási eljáráson kívül kívánt megegyezni és részére teljesíteni.

A fentiek alapján megállapítható, hogy [eav.1.] eljárás alá vont személy teljesítőképessége megvolt, de teljesítő készsége hiányzott a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartás tanúsítása során.

Egyúttal teljesen alaptalanul és hanyagul bízott abban a végrehajtást kérővel lefolytatott egyeztetésben - amelynek nem volt semmilyen Fegyelmi Tanács által ismert írásba foglalt külső megjelenési formája - , miszerint a végrehajtást kérő a végrehajtást „leállítja”.

A Fegyelmi Tanács nem tudta elfogadni azt a hivatkozást, miszerint azért nem tett eleget a végrehajtó felhívásának, azért nem adta át a gépkocsikat és azért fizette be a bíróság által a végrehajtás során kiszabott rendbírságot, mert mindvégig abban a hitben volt, hogy a hitelező a szóbeli megállapodásuk alapján már „leállította” a végrehajtást.

Saját védekezése szerint a nem vitatott fizetési nehézségein túl, a végrehajtási költség (díj) meg nem fizetése volt a célja annak a halogató és a végrehajtási eljárással magát szembehelyező magatartásnak, amely jelen eljáráshoz vezetett.

[eav.1.] eljárás alá vont személy esetében a vétkesség foka körében nem lehetett más megállapítása a Fegyelmi Tanácsnak a tényállás alapján, mint az, hogy a fegyelmi vétség elkövetése szándékos.

[eav.1.] nem is hivatkozott arra, hogy magatartása gondatlan lett volna, legfeljebb áttételesen, amikor arra utalt, hogy a szóbeli megállapodásban bízva nem tett eleget a felhívásnak, és nem adta át a gépkocsikat a végrehajtónak.

Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy arra hivatkozni egy közel kettő évtizede az ügyvédi pályán lévő ügyvédnek, hogy nem ismer egy tevékenységét szabályozó normát (pl. etikai szabályzat rendelkezését), súlytalan, egyúttal nem is elfogadható.

A magatartásszabályok betartása kötelező és attól nem válik a magatartás gondatlanná, hogy valaki az adott szabály megismerésére nem fordít időt vagy figyelmet.

Itt nem jön figyelembe a gondatlanság, mint vétkességi alakzat; így az eljárás alá vont személy szándékosságának vitatása eredményre nem vezethetett volna.

Általánosságban kimondható, hogy egy ügyvéddel szemben - akár annak tevékenység alóli felfüggesztése esetén is - egy magasabb elvárhatósági mérce került felállításra.

Ügyvéd esetében ez a magasabb elvárhatósági mérce érvényesül más eljárásokban a többi hivatásrend irányába tanúsítandó magatartás és eljárási rend esetén is, így a bírósági vagy végrehajtási eljárásban.

A végrehajtási eljárásban - mint oly sok más eljárásban - érdekek ütköznek. Az adós ügyvédi iroda a fizetőképesség megőrzésében (tartozás későbbi megfizetésében, vagy a költségek optimalizálásában) érdekelt, a hitelező és a végrehajtó pedig a végrehajtás mielőbbi eredményességében.

Egy nem ügyvédi iroda adós esetén a végrehajtási eljárás „elhúzásának”, az adós lefoglalt vagyontárgyának át nem adása legfeljebb a bíróság által kiszabott rendbírsággal kerül honorálásra (ha tartozás fedezetének elvonásának, vagy zártörésnek nem minősül a Btk. szerint), ezzel szemben a társszervekkel való együttműködési kötelezettség az adós ügyvédi iroda esetén azt a többletelvárást fogalmazza meg, miszerint köteles betartani a közhatalmi eljárások rendjét és tiszteletben kell, tartsa a közhatalmi szervek méltóságát.

Ha végrehajtható határozat teljesítését megtagadja, vagy akadályozza, úgy olyan szándékos magatartást tanúsít, amely az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

Nem arról van szó, hogy az adós ügyvédi iroda a törvényes jogait nem gyakorolhatná, és feltett kézzel kell elszenvednie az esetleges jogtalan vagy nemtelen „támadást” a végrehajtó részéről, vagy nem védekezhet az ügyben a jog eszközeivel.

Az adós ügyvédi iroda a jogi lehetőségeket maximálisan kihasználhatja - mint bármely más adós.

Itt jegyzi meg a Fegyelmi Tanács, hogy nem is értett egyet a bejelentő azon kijelentésével, miszerint „elfogadhatatlan (...) a hatóság szándékos és rendszeres akadályozása, különösen olyan személyek részéről, akik a jogban megfelelően jártasak”.

A jogban jártas személyek is jogosultak beadványokat írni, jogosultak kifogást előterjeszteni, perelni; nincs semmivel kevesebb joguk, mint a jogban járatlan személyeknek. Az, hogy jobban eligazodnak a végrehajtási eljárás, vagy bírósági eljárás útvesztőiben, mint a laikusok, ez számukra kétségtelenül előnyt jelent. De nem jelenti azt, hogy nem lennének jogosultak a jogban jártas személyek a joguk gyakorlására - adott esetben magas szakmai színvonalon.

Rögzíthető, hogy a bejelentő a bejelentésében jóval többet állított, mint, amit a fegyelmi biztos a „vád” tárgyává tett a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában. A Fegyelmi Tanács azonban nem a bejelentő által állított tények alapján hozza meg a döntését, a bejelentő véleményét sem kell figyelembe vegye; hanem a fegyelmi biztos eljárást kezdeményező határozatának tényállításai körében folytat vizsgálatot.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint azonban a jogi lehetőségek maximális kihasználása nem jelenthet szándékos szembe-helyezkedést a hatósági kényszerrel. A konkrét esetben ez történt [eav.1.] részéről; ez pedig a kari érdekkel ellentétes.

A szabályos végrehajtási eljárás elindult és a végrehajtó a lefoglalt (forgalomból kivont) adós tulajdonát képező gépkocsik átadására szólította fel az adós ügyvédi irodát. Magát a tartozást soha nem vitatta az ügyvédi iroda, sem [eav.1.], ezért sem a végrehajtási eljárás alapjául szolgáló nemperes eljárásban ellentmondást nem tett, de a Bíróság által a végrehajtásból eredő kötelezettségét elmulasztó, azt akadályozó adós ügyvédi irodával szemben kiszabott rendbírságot kiszabó végzést sem fellebbezte meg. [eav.1.] eljárás alá vont személy viszont nem adta át a lefoglalt gépjárműveket, indítókulcsaikkal, törzskönyvvel, forgalmi engedéllyel együtt. Nem csak nem adta át, hanem - saját nyilatkozata szerint - elhelyezte egy tárolóhelyen, amelyről [eav.1.] eljárás alá vont ügyvéd sem tudott, és ennek a helyét nem mondta meg senkinek, aki az ügyben érintett volt.

Tényként kell rögzíteni, hogy a végrehajtási eljárás eredményéhez képest vagy attól függetlenül utóbb a hitelezői igényt teljes egészében kielégítette [eav.1.], még bánatpénzt is fizetett a hitelezőnek.

Ezen későbbi körülményváltozások a fegyelmi felelősség tényére nincsenek kihatással, hiszen a jog- és érdeksérelem a magatartás/mulasztás tanúsításával megvalósult. A hitelezői igény - időközben történt - kielégítésének ténye legfeljebb büntetés kiszabási körülményként jöhet figyelembe.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti egy olyan magatartás, mely a végrehajtást akadályozza, a végrehajtói intézkedéssel szándékosan szembehelyezkedik és az ügyvéd/ügyvédi iroda még a Bíróságnak is „többletfeladatot” ad, azáltal, hogy vele szemben még rendbírság kiszabására is sor kerül, de a rendbírság ellenére sem teljesíti a végrehajtásban a törvény által rá rótt kötelezettségeit.

A fentiek alapján a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd magatartását 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétségnek minősítette a fegyelmi biztos indítványának megfelelően.

A Fegyelmi Tanács az indokolása körében rögzíti, hogy [eav.1.] eljárás alá vont személy esetében szinte maradéktalanul egyetértett a fegyelmi biztos által fegyelmi eljárást elrendelő határozatában foglaltakkal, melyet a fegyelmi biztos a végindítványában foglaltakkal egészített ki.

A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban rögzített tényállás kiegészítésre szorult, melyet a lefolytatott bizonyítás eredményéhez képest a Fegyelmi Tanács meg is tett, ez azonban elsősorban a másik eljárásban érintett [eav.2.] eljárás alá vont személyt érintette inkább.

A fentiek megállapítása mellett nem tartotta alaposnak a fegyelmi biztos indítványát a Fegyelmi Tanács [eav.2.] eljárás alá vont személy felelősségnek kérdésében, így az ő felelősségét nem állapította meg.

Nem azért, mert az eset kapcsán tanúsított magatartása kifogástalan lett volna, hanem azért, mert az általa tanúsított magatartás/mulasztás szintje nem érte el a Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a fegyelmi vétség megállapításához szükséges szintet, így az ügyvédi hivatás tekintélyét nem, vagy nem olyan mértékben veszélyeztette, amely lehetővé tette volna a fegyelmi felelősség megállapítását.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint [eav.2.] ok nélkül késlekedett 2019. április 1. napjáig a végrehajtó tájékoztatásával, miszerint a vonatkozó végrehajtás alá vont gépkocsikhoz nem tud hozzáférni, azokat nem birtokolja, azokat kizárólag irodatársa, [eav.1.] birtokolja, azonban a végrehajtást - éppen [eav.1.] eljárás alá vont ügyvéd megállapított magatartására tekintettel - egy időben korábbi tájékoztatással sem tudta volna elősegíteni.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a hivatásrendek közötti kommunikáció és együttműködési kötelezettség nem teremt olyan elvárást, ahol az egyik (ügyvédi) irodatárs a másikat kellene, feljelentse. Feljelentési kötelezettséget maga a Büntető Törvénykönyv is csak néhány kiemelt bűncselekmény (és főleg azok előkészülete esetén) ír elő.

[eav.2.] eljárás alá vont ügyvéd, aki magát az eljárás során tévesen irodavezető helyettesként jelölte meg (hiszen a Kamarai nyilvántartásban mindketten irodavezetőként kerültek bejegyzésre), teljesen eszköztelen volt [eav.1.] eljárás alá vont ügyvéddel szemben, aki a szintén nem vitatott előadásuk szerint az iroda 98%-os többségi tulajdonosa.

[eav.1.] eljárás alá vont személy nem vitatott előadása szerint többször felszólította szóban és e-mailen [eav.1.] irodatársát, hogy rendezze a kérdést, aki erre azt válaszolta, hogy már megtörtént a kifizetés vagy a követelés kielégítésre került.

Ennek ellenőrzésére [eav.2.] eljárás alá vont személynek nem volt módja, de alappal hitt irodatársának, aki nem mellesleg az iroda 98%-os tulajdonosa is volt. Végül 2019. április 1. napján érezte úgy [eav.2.] eljárás alá vont személy, hogy a bejelentést vagy tájékoztatást kell küldenie az eljáró végrehajtónak.

Jól láthatóan ezt követően sem történt semmi, ami a végrehajtást előre mozdította volna, hiszen az az alapinformáció, mely a lefoglalt gépkocsik fellelhetőségi helyére vonatkozott, változatlanul homályban maradt.

[eav.2.] eljárás alá vont személy a hatóságokkal rendszeresen levelezett, egyeztetni igyekezett. Az eljárás alá vont ügyvédek egyező előadása alapján megállapítható volt, hogy [eav.1.]ral való kommunikáció - rendszeres és hosszabb ideig tartó külföldi tartózkodásaira is tekintettet - jelentősen elnehezedett, mint ahogy az is megállapítható volt egyező előadásuk alapján, hogy [eav.2.] eljárás alá vont személy a gépkocsik fellelhetőségi helyét nem ismerte, így maga nem tudta azt bejelenteni a végrehajtási eljárás során.

Az ügyvédi hivatás alapvető központi eleme a jogszabályokból fakadó kötelezettségek elősegítésének teljesítése, valamint az igazságszolgáltatásban való közreműködés, mely közreműködési kötelezettségének megszegése [eav.2.] esetében nem volt határozati bizonyossággal megállapítható.

[eav.2.] eljárás alá vont személy elsődleges védekezése arra irányult, hogy a bejelentés a formai előírásoknak nem megfelelően érkezett (nem saját kezűleg írta papír alapon, illetve nem volt teljes bizonyító erejű magánokirati formában rögzítve), így, mivel a bejelentés a FESZ 13.1. pontja alapján hatálytalan, ezért az eljárás megszüntetésének lett volna helye.

Ezzel összefüggésben a fegyelmi biztos a 6. alszámú jegyzőkönyvben állást foglalt a Fegyelmi Tanács felhívására.

A Fegyelmi Tanács a [eav.2.] eljárás alá vont személy által előterjesztett eljárási kifogást nem osztotta, ezért sem került sor az eljárás - korábbi szakaszban történő - megszüntetésére. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a MÜK-höz érkezett bejelentés, amely nem saját kezűleg írt papíron került előterjesztésre, nem volt aláírva és nem szerepeltek rajta tanúk sem, hanem a MÜK elektronikus levelező felületén érkezett (áttétel útján, feljegyzéssel a BÜK elnökéhez), nem tekinthető hatálytalannak és a bejelentés megtörténtén semmit nem változtat, hiszen a fegyelmi eljárás minden esetben hivatalból folyik, függetlenül attól, hogy az alapjául szolgáló tényekről a Kamara milyen módon (hivatalból, bejelentés alapján, észlelés útján) szerzett tudomást.

A különbséget legfeljebb az adja, hogy a bejelentő jogai megilletik-e a bejelentést tevő személyt, vagy nem.

Az el nem rendelt, fel nem vett bizonyítással összefüggésben a Fegyelmi Tanács rögzíti, hogy mellőzte [...], [...] tanúkénti ismételt idézését, illetve a bejelentő tanúkéni idézését, mint a tényállás megállapítása szempontjából lényegtelen, egyúttal az eljárás elhúzódását eredményező tanúbizonyítást.

- [...] - ügyvéd foglalkozású - tanú megidézésére sor került, de a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, távolmaradását nem mentette ki. A megbízójától titoktartás alóli felmentést nem csatolt, így a meghallgatása megjelenése esetén is akadályba ütközött volna. Vallomásától a megállapítottól eltérő tényállás megállapítása nem volt várható, hiszen csak arról tudott volna vallomást tenni - ha a titoktartás alól felmenti a titokgazda - hogy volt-e megállapodás a hitelező és [eav.1.] között abban a tárgyban, hogy a végrehajtási eljárást „leállítják”. E megállapodás létének vagy hiányának nincs relevanciája abban a tárgyban, hogy a végrehajtási eljárásban szándékosan szembehelyezkedett a hatósági kényszerrel [eav.1.] eljárás alá vont ügyvéd.

- [...] tanú idézése nem kereste jelzéssel érkezett vissza. A megjelenéséhez nyomatékos érdek a várható vallomására tekintettel nem fűződött. Ismételt idézése hatósági kényszer hiányában nem kecsegtetett eredménnyel.

- A bejelentő tanúkénti idézésére a Fegyelmi Tanács nem kerített sort, mivel azt eredetileg is szükségtelennek tekintette. Vallomásától újabb adat, mint, amit a bejelentéséhez okiratként szolgáltatott, nem volt várható. A tényállás a vallomása nélkül is aggálytalanul megállapítható volt.

VI. Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.

Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy

b) pontja szerint ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.

Az ÜESZ 2.5. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója betartja a közhatalmi eljárások rendjét, és tiszteletben tartja a közhatalmi szervek méltóságát.

VII. A Fegyelmi Tanács [eav.1.] vonatkozásában a rendelkező részben írt fegyelmi büntetés kiszabását tartotta arányban állónak az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával.

A Fegyelmi Tanács más fegyelmi büntetés kiszabására nem látott lehetőséget, mint a fegyelmi biztos által indítványozott pénzbírság. A legsúlyosabb fegyelmi büntetés az enyhítő körülmények túlsúlya és a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló magatartás tárgyi súlya miatt nem jött szóba, míg a megrovást, mint fegyelmi büntetést a Fegyelmi Tanács súlytalannak tekintette, így az alkalmazása nem merült fel.

A cselekmény elkövetésekor és elbírálásakor egyaránt az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.

Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére egy szándékos szabályszegés állapítható meg, ezért a Fegyelmi Tanács az Üttv. rendelkezései szerint kiszabható (max. 1.000.000 Ft) pénzbírság összegének az alsó régiójába tartozó összeget találta megfelelőnek.

Enyhítő körülményként átlagos súllyal került értékelésre, hogy kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik az eljárás alá vont ügyvéd, továbbá az, hogy nagykorú, de felsőoktatásban tanuló további három gyermekét támogatja. A Fegyelmi Tanács átlagos súllyal értékelte enyhítő körülményként, hogy amellett, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét vitatta, a fegyelmi eljárást elrendelő határozat tényállását - miszerint ellenszegült a végrehajtó akaratának - nem vitatta.

Szintén enyhítőként vette figyelembe - nagy súllyal - azt a körülményt, hogy időközben a végrehajtás megszűnt, hiszen a hitelező követelését rendezte.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetés kiszabásakor súlyosító körülményt többet is észlelt és értékelt, így súlyosít az a körülmény, hogy a neki (mulasztásként) felrótt valamennyi magatartást a korábban 2012.12.10. napján jogerős megrovás fegyelmi büntetés kiszabását követően valósította meg, illetve folyamatban lévő több fegyelmi eljárás hatálya alatt került sor az elkövetésre/mulasztásra.

A fentiek szerint a büntetés meghatározásakor figyelemmel volt a Fegyelmi Tanács az elkövetés körülményeire és eredményére, így megállapította, hogy a bekövetkezett eredményre is tekintettel a meghatározott és kiszabott büntetés van arányban.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.

Az átalányköltséget a 40.2 a) pont alapján 80.000 Ft összegben határozta meg a Fegyelmi Tanács.

A fegyelmi tanács [eav.2.] vonatkozásában - miután a fegyelmi felelősségét nem állapította meg - az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján a fegyelmi eljárást megszüntette.

[eav.2.] eljárás alá vont személy 4. és 5. alszámú - szó szerint azonos tartalmú - észrevételében az Üttv. 142. § (4) bekezdése és a FESZ. 40.3. pont a) pontja alapján 60.000 Ft átalányköltség megállapítását kérte saját maga számára az eljárás megszüntetése estére.

Ennek megállapítását a Fegyelmi Tanács mellőzte, tekintettel arra, hogy a rendelkezések csak az indokolt és igazolt költségek megtérítését teszik lehetővé megszüntetés esetén. Ilyen indokolt és igazolt költség vagy nem merült fel [eav.2.] eljárás alá vont személynél, vagy azokat nem indokolta, vagy nem igazolta. Így az általa kért átalányköltség megállapítására nem látott lehetőséget a Fegyelmi Tanács.

A fellebbezési jogot az Üttv. 135. § (1) bekezdés biztosítja.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. május 23. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 204.)