A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rb szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, ezért
200.000 (Kétszázezer) Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja, melynek végrehajtását 1 (egy) évre felfüggeszti.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.
A bejelentés:
A [...] Kormányhivatal Gyámügyi és Igazságügyi Osztálya (a továbbiakban: bejelentő) mellékletekkel felszerelt beadványában az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztésével kapcsolatosan kérte intézkedés megtételét.
A fegyelmi jogkör gyakorlója előzetes vizsgálatot rendelt el.
Erről értesítette az eljárás alá vont ügyvédet és felhívta, hogy nyilatkozatát, illetve a panaszolt ügyben keletkezett iratait 8 napon belül küldje meg a fegyelmi hatóság részére.
Az eljárás alá vont ügyvéd igazoló jelentésében fegyelmi felelősségét vitatta, amelyhez mellékleteket is csatolt.
A fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot 3 hónappal meghosszabbította.
A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint az eljárás alá vont ügyvéd az okirati ellenjegyzés több szabályát is megsértette, így vétett az Üttv. 1. § (1), (3), (5) bekezdésének, a 42. § (3), (4), (5) bekezdésének, a 43. § (2) bekezdés d) pontjának, és a 44. § (1) bekezdés a)-b) pontjának, illetve Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.1., 2.4., pontjának rendelkezései ellen, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A tényállás:
Az eljárás alá vont ügyvéd 2016-ban ismerte meg T.F-et és néhai T.F-nét, több esetben jogi képviseletüket is ellátta.
T.F-né 2018. [...] napján elhunyt. A hagyatéka tárgyában indult hagyatéki eljárásban az eljárás alá vont ügyvéd látta el T.F. jogi képviseletét.
T.F. már ezt megelőzően is rendre hangoztatta, hogy tartási szerződést kíván kötni valakivel, mert élete végéig a saját házában szeretne maradni, a leánya zaklatása nélkül. Ennek érdekében hirdetést is feladott, azonban a jelentkezők közül nem talált számára szimpatikus szerződő felet.
Ilyen előzmények után eljárás alá vont ügyvéd több alkalommal ajánlotta T.F. számára eltartóként egy ismerősét, A.M-et. T.F. fiatalabb, erős fizikumú olyan eltartót keresett, aki hozzáköltözne, nehezményezte, hogy A.M. ezeknek nem felel meg.
Ugyanakkor, bízva az eljárás alá vont ügyvéd ajánlásában és abban a lehetőségben, hogy eljárás alá vont ügyvéd a szerződést úgy szerkeszti meg, - hogy ha A.M-mel nem tudnának „kijönni” egymással, vagy az eltartó nem teljesítené a szerződésben foglaltakat - felmondhatja a szerződést, elfogadta A.M. személyét.
Az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével 2018. [...] napján T.F. eltartott és A.M. eltartó között - a fenti rendelkezés mellett - tartási szerződés jött létre.
A szerződés aláírása úgy történt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellátogatott T.F. otthonába, ahol T.F-fel ismertette és átbeszélte a szerződés tartalmát, ezt követően azt T.F. eltartottként az eljárás alá vont ügyvéd előtt aláírta. A.M. ugyanezen a napon délután, egyeztetett időpontban megjelent az eljárás alá vont ügyvéd irodájában és a szerződéseket eltartóként ő is aláírta.
A szerződés szerint T.F. az 1/2 arányú tulajdonában álló ingatlan és a szerződés aláírásakor meglévő valamennyi ingóságának tulajdonjogát eltartás fejében A.M. eltartóra ruházta át azzal, hogy a néhai T.F-né hagyatéka vonatkozásában még folyamatban lévő hagyatéki eljárás eredményeképpen az ingatlanon további 1/4 arányú tulajdon bejegyzés várható T.F. javára, mely tulajdoni hányadra szintén kiterjed a felek szándéka. Egyben T.F. javára az ingatlan tekintetében holtig tartó haszonélvezet alapítására is sor került.
Az eljárás alá vont ügyvéd által készített szerződés 11. pontja szerint T.F. kijelentette, hogy az ingatlanával értelmi és szellemi képességeinek teljes birtokában és szabadon rendelkezik.
Az eljárás alá vont ügyvéd a szerződést benyújtotta a [...] Hivatalához az ingatlan-nyilvántartási bejegyzés érdekében.
A.M. a szerződéskötést követően nem lépett kapcsolatba T.F-fel és a szerződés szerinti kötelezettségeit sem kezdte meg.
A szerződéskötés földhivatali benyújtásáról tudomást szerezve T.F. leánya, Zs.A., T.F-fel együtt felkereste a [...] Hivatal Gyámügyi és Igazgatási Osztályát és beszámolt a történtekről.
Az eljárás alá vont ügyvéd értesült T.F-től, hogy Dr. L.H. T.F-et érintő szakorvosi véleménye alapján - mely szerint T.F-nek az ügyei önálló viteléhez szükséges belátási képessége pszichés állapota alapján részlegesen és átmenetileg csökkent - a gyámhatóság gondnokság alá helyezési pert indított és ideiglenes gondnokot rendelt T.F. jogainak védelme érdekében.
Meghatalmazás alapján az eljárás alá vont ügyvéd T.F. jogi képviseletében eljárva írásbeli ellenkérelmet készített és nyújtott be, melyben a kereset elutasítását kérte és arra hivatkozott, hogy Dr. L.H. egyáltalán nem vizsgálta T.F-et, egy másik pszichiáter által tett megállapítások okán pedig a gondnokság alá helyezés feltételei nem állnak fenn. A perben eljáró bíróság az ideiglenes gondnok kirendelését a per jogerős befejezéséig fenntartotta.
Bár az eljárás alá vont ügyvéd az erre vonatkozó határozatot 2018. [...] napján vette át és az ellen fellebbezést is előterjesztett, T.F. és A.M. az eljárás alá vont ügyvéd közreműködésével a tartási szerződést felbontották, így a kormányhivatal A.M. tulajdonjogának bejegyzésére irányuló eljárást megszüntette, az ingatlannak tehát továbbra is T.F. a 3/4 arányú tulajdonosa.
Az ügyben a nyomozó hatóság előtt ismeretlen tettes ellen büntetőeljárás indult, melyben T.F. törvényes figyelmeztetések ismeretében, ideiglenes gondnoka jelenlétében közokiratba foglaltan, a megállapított tényállásban foglaltakkal egyező tanúvallomást tett. Az eljárást a nyomozóhatóság megszüntette.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd mindvégig vitatta fegyelmi felelősségét.
Írásbeli észrevételeiben és a tárgyalásokon tett nyilatkozataiban arra hivatkozott, hogy az egyben ügyvédi tényállásnak is minősülő tartási szerződés és annak tartalma a szerződő felek akaratának mindenben megfelelt, mindezt a szerződésben az eltartott javára biztosított haszonélvezeti jog, illetve az eltartottnak az egyoldalú elállási jogát biztosító rendelkezés, szerződő feleknek a büntetőeljárásban tett tanúvallomásai, illetve az eljárás alá vont ügyvédhez címzett, az igazoló jelentéshez csatolt leveleik is igazolják.
Előadta, hogy a tartási szerződés aláírására az okiratban megjelölt időpontban került sor, a felek aláírása ugyan nem egyidőben, egy helyen és egymás jelenlétében, de az okiratszerkesztő ügyvéd előtt történt.
Hivatkozott arra, hogy a szerződés megkötésekor nem volt tudomása arról, hogy T.F. részére ideiglenes gondnokrendelésre került sor, a szerződéskötéshez lekért tulajdoni lapon erre utaló bejegyzés vagy széljegy nem volt, és T.F. személye és nyilatkozatai sem adtak okot a kételyre arra vonatkozóan, hogy cselekvőképessége vagy belátási képessége bármilyen mértékben korlátozott lenne.
Úgy nyilatkozott, hogy az ideiglenes gondnokrendelésről és az annak alapjául szolgáló szakértői véleményről a T.F. ellen indított gondnokság alá helyezési per keresetleveléből T.F-től értesült, T.F. adott megbízást neki a perbeli képviselet ellátásra.
Előadta, hogy az elsőfokú bíróságnak az ideiglenes gondnokság fenntartására vonatkozó döntéséről való tudomásszerzést követően megkötött tartási szerződés az ő közreműködésével felbontásra került, emiatt a szerződés az ingatlan tulajdonjogát érintő változással nem járt, a tartási szerződés semmilyen jogot nem sértett.
Kiemelte, hogy a kamarai bejelentést nem a szerződő felek bármelyike, hanem a gondnokság alá helyezés érdekében T.F. leánya kezdeményezésére eljáró hatóság indította.
E körben hangsúlyozta, hogy sem a szerződéskötéskor, sem a szerződés felbontásakor a földhivatalban nem volt nyoma az ideiglenes gondnokrendelésnek, így a kialakult jogvitás helyzet a bejelentéssel élő gyámhatóság mulasztásából állhatott elő.
Azt elismerte, hogy a szerződéskötéseket megelőzően az okiratszerkesztéshez kapcsolódó ügyfélazonosítási kötelezettségnek nem tett eleget, arra hivatkozott, hogy mindkét fél személyét és adatait korábbi ügyvállalások során megismerte.
A Fegyelmi Tanács tanúként hallgatta meg T.F. és A.M. szerződő feleket, akik az okirat aláírásának időpontjára, körülményeire, a szerződés tartalmára, a felbontás körülményeire egyező és az eljárás alá vont ügyvéd védekezésével is megegyező tanúvallomásokat tettek.
Kizárólag abban volt vallomásuk eltérő, hogy a szerződéskötést megelőzően találkoztak-e és személyesen egyeztek-e meg a szerződés tartalmában. T.F. azt állította, hogy soha nem találkoztak, A.M. pedig azt, hogy a szerződéskötést megelőzően két alkalommal is elment T.F-hez az ingatlanába.
Zs.A. - aki T.F. leánya és a gyámhatósági eljárás kezdeményezője - a tanúvallomásában úgy nyilatkozott, hogy eljárás alá vont ügyvédnek a hagyatéki eljárásban tett nyilatkozataiból és a szerződés földhivatali benyújtásának időpontjából vonta le azt a következtetést, hogy a szerződés aláírására más időpontban került sor. Vallomásában hivatkozott továbbá arra, hogy A.M. tulajdonjoga az eljárás alá vont ügyvéd eljárása nyomán bejegyzésre került, eljárás alá vont ügyvéd az okiratokat - beleértve a felbontó okiratot is - nem készíthette volna el az ideiglenes gondnok közreműködése nélkül.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a lefolytatott bizonyítás eredményére tekintettel végindítványában nem tartotta fenn indítványát a szerződéskötés időpontjával összefüggésben, és a megbízási szerződés hiányát sem rótta az eljárás alá vont terhére. Nem tartotta fenn az Üttv. 44. § (1) bekezdés b) pontjának megszegésével kapcsolatos indítványt sem, elfogadta, hogy a 2018.09.17. napján kötött tartási szerződés - az elállási jog beépítésével - a szerződő felek akaratának megfelelt.
Minderre tekintettel, hivatkozva az Üttv. 1. § (1) bekezdés megszegésére és ÜESZ 2.1. pont szerinti tájékoztatási kötelezettség elmulasztására, annak megállapítását indítványozta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett tartási szerződés nem felelt meg Üttv. 44. § (1) bekezdés a) és c.) pontjában foglaltaknak, mert a szerződés az elérni kívánt joghatás kiváltására az ideiglenes gondnokrendelés ténye miatt alkalmatlan volt, és az eljárás alá vont ügyvéd által sem vitatottan az eljárás alá vont az azonosítási kötelezettségének az Üttv. 32. § (1) bekezdése szerint nem tett eleget.
A fegyelmi biztos álláspontja szerint ezzel az eljárással - a szerződéskötést és a felbontást egy megbízásként értelmezve - az eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos, folytatólagos fegyelmi vétséget követett el.
A fegyelmi biztos enyhítő körülményként indítványozta értékelni az időmúlást, továbbá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd eljárt annak érdekében, hogy T.F. ingatlanának tulajdonjoga végül ne változzon. Pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványt és kérte kötelezni eljárás alá vont ügyvédet a FESZ 40. § (2) bekezdése alapján 80.000 Ft kamarai átalányköltség megfizetésére is.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában mindenben fenntartotta a nyilatkozatait, és arra hivatkozott, hogy mindvégig az ügyfelei érdekében és a jogszabályoknak megfelelően járt el. Hangsúlyozta, hogy a gondnokrendelésről a szerződéskötéskor nem volt tudomása. Azt elismerte, hogy a felek kötelező azonosítását elmulasztotta.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos módosított indítványa az alábbiak szerint részben alapos.
Az elkövetéskor hatályos, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (a továbbiakban: Üttv.) 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (1) bekezdése alapján az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység.
A (3) bekezdés szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az (5) bekezdés kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlása nem irányulhat jogszabály megkerülésére, jogszabályba ütköző célra, vagy ilyen jogügyletben való közreműködésre.
Az Üttv. 42. § (3) bekezdése szerint az ügyvéd, a kamarai jogtanácsos és az európai közösségi jogász (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd) köteles megtagadni az okiratszerkesztést, ha az akaratnyilvánítás jogszabályba ütközik vagy jogszabály megkerülésére irányul.
A (4) bekezdés értelmében az okiratszerkesztés során az ügyvéd úgy jár el, hogy az ügyfél kinyilvánított akarata - az Alaptörvény, a jogszabályok, az Európai Unió kötelező erővel bíró jogi aktusainak keretei között - az ügyfél érdekeinek megfelelő, továbbá joghatás kiváltására alkalmas legyen.
Az (5) bekezdés alapján az ügyvéd az ügyfél által előadott tényeket teljes körűnek, pontosnak és valónak fogadhatja el, azonban a (3) bekezdésben meghatározott követelmény érvényesülése érdekében tájékoztatnia kell az ügyfelet arról, ha az ügyvédtől elvárható gondosság mellett az ügyfél által előadott tények teljes körűségével, pontosságával vagy valóságával kapcsolatban kétsége merült fel.
Az Üttv. 44. §(1) bekezdése alapján az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja, hogy
a) az okirat a jogszabályoknak megfelel,
b) a felek nyilatkoztak arról, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek az akaratuknak,
c) az okiratban megjelölt felek, illetve az eljáró képviselőik azonosítását elvégezte, és
d) az okiratot a felek előtte írták alá vagy az okiraton szereplő aláírást előtte sajátjukként ismerték el.
A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ.) 2.1. pontja kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez, ennek keretében jogi képviselet ellátása esetén az ellenérdekű fél jogi képviselőjével, annak hozzájárulása esetén vagy jogi képviselő hiányában közvetlenül az ellenérdekű féllel, továbbá - jogellenes befolyásolásuk nélkül - a tanúval, a szakértővel és az eljárás más résztvevőivel értekezhet és információkat cserélhet.
Az ÜESZ. 2.4. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont védekezését a csatolt okiratok és a szerződő felek tanúvallomásai alapján minden tekintetben elfogadta, Zs.A. ellenérdekelt tanú feltételezéseken alapuló és iratellenes nyilatkozatait a bizonyítékok köréből kirekesztette.
Erre tekintettel a fegyelmi biztos végindítványában foglaltakkal ellentétben azt állapította meg, hogy eljárás alá vont ügyvéd eljárása megfelelt az Üttv. 1. § (1), (3), (5) bekezdésének, az általa szerkesztett és ellenjegyzett mindkét okirat megfelelt a szerződő felek akaratának, a tartási szerződés az okiratszerkesztéskor az ügyvéd rendelkezésére álló információk, tulajdoni lapok alapján a jogszabályoknak megfelelt, a célzott joghatás kiváltására mindkét okirat alkalmas volt arra, amit igazol, hogy a tartási szerződés alapján A.M. tulajdonjogának bejegyzésére a tartási szerződést felbontó megállapodás benyújtása miatt nem került sor. Az eljárás alá vont ügyvédet tehát ebben a körben semmilyen mulasztás nem terheli.
Az eljárás alá vont ügyvéd eljárása az ügyfelek jogos érdekeivel sem volt ellentétes, ezt mindkét szerződő fél azonosan nyilatkozta, függetlenül attól, hogy azt nem lehetett kétséget kizáróan megállapítani, hogy a szerződéskötés előtt személyesen találkoztak-e.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárást kezdeményező gyámhatóság mulasztásának jogkövetkezményei, továbbá a szerződésekben ellenérdekelt harmadik személynek a vélt sérelmei az ügyvéd fegyelmi felelősségét nem alapozzák meg.
Meg kellett állapítani azonban, hogy eljárás alá vont ügyvéd mindkét okirat szerkesztése során elmulasztotta az Üttv. 32. §-ban előírt azonosítási kötelezettség teljesítését.
Az Üttv. 32. § (7) bekezdés szerint „A közhiteles nyilvántartásba való bejegyzés alapjául szolgáló okirat ellenjegyzését megelőzően az ügyvéd - a személyazonosság és az okmány érvényességének ellenőrzése érdekében - a (2)-(4) és a (6) bekezdés alkalmazásával azonosítja a jognyilatkozatot tevő személyeket, szervezeteket, valamint az azok képviseletében eljáró személyeket.
A (8) bekezdés szerint A magyar állampolgársággal vagy magyarországi lakcímmel rendelkező személynek a (7) bekezdés szerinti azonosítása során az okirat ellenjegyzését megelőzően az ügyvéd köteles a bemutatott okmányra vonatkozó, a (3) bekezdés szerinti adatokat igényelni, kivéve, ha az adatigénylésre az érintett személy vonatkozásában harminc napon belül már sor került.
Erre tekintettel a Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az Üttv. 32. §-ba foglalt rendelkezések megszegésével úgy ellenjegyezte a szerződéseket, hogy azok nem feleltek meg az Üttv. 44. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt követelményeknek, és ezzel - a Fegyelmi Biztos álláspontjával egyetértve - eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte, hogy az ellenjegyzés szabályainak maradéktalan betartása az ügyvédi kar létfontosságú érdeke, ezért ennek megszegése súlyos jogkövetkezménnyel jár. Ugyanakkor enyhítő körülményként értékelte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a mulasztását elismerte. Ugyancsak enyhítő körülményként értékelte, hogy minden helyzetben - ideértve a fegyelmi eljárásban tanúsított magatartását is - együttműködő volt, és mindennek köszönhetően az ingatlan tulajdonjogában az elkészített okiratok alapján és ellenére nem került bejegyzésre az ellenjegyzési szabályokkal védett közhiteles nyilvántartásba semmilyen, T.F. tulajdonjogát érintő változás.
Mindezek mellett megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd - az ügyvédi hivatásnak az ügyfél teljeskörű kiszolgálásának követelményével összhangban - rászoruló ügyfele érdekében a szokásos mértéket jelentősen meghaladó ügyvédi tevékenységet végzett.
Fentiekre tekintettel az összes körülmény figyelembevételével a Fegyelmi Tanács az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, annak mértékét pedig az Üttv. 109. § (1) és (2) bekezdése alapján - az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeit és jövedelmi viszonyait figyelembe véve - állapította meg, a büntetés végrehajtását pedig az Üttv. 111. § (1) bekezdése alapján egy évre felfüggesztette.
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte eljárás alá vont ügyvédet a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A fegyelmi tanács felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja értelmében nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, továbbá, hogy az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
Ugyancsak felhívja a fegyelmi tanács a figyelmet az Üttv. 149. § (6) bekezdésére, mely szerint, akinek a területi kamara az ügyvédi kamarai tagságát az (1) bekezdés a) és b) pontjában szabályozott okból szünteti meg, a fizetési kötelezettségének teljesítését követően, de legkorábban a határozat véglegessé válásától számított egy év elteltével vehető fel tagként területi kamarába és vehető ügyvédi kamarai nyilvántartásba.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. március 25. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 213.)