Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.232/14. határozata

ügyvédi mulasztásról, iratcsatolási kötelezettség megszegéséről

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

fegyelmi határozatot:

A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd

2 rb. szándékos (ebből egy esetben folytatólagosan megvalósított) fegyelmi vétséget követett el, ezért

600.000 Ft azaz hatszázezer forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja.

A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.

Indokolás

A bejelentés:

Az eljárás alá vont ügyvéd ellen tett bejelentésében a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd által a részére adott megbízás keretében elvégzett jogi képviseleti tevékenységét kifogásolta. A bejelentés alapján az előzetes vizsgálatot a vezető fegyelmi biztos elrendelte.

A vizsgálati eljárás eredményeként az eljáró fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta, hogy a bejelentőtől még elévülési időben kapott megbízása ellenére nem terjesztett elő a bejelentő javára végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet, mely magatartásával megsértette az Üt. 3. § (2) bekezdését és a régi ÜESZ 3/1. és 3/3. pontját, továbbá nem készített írásbeli megbízási szerződést, mely magatartásával megszegte az Üt. 23. § (2) bekezdését, és a vezető fegyelmi biztos felhívására nem csatolta az ügy releváns iratait annak ellenére, hogy az eljáró fegyelmi biztos méltányolta határidő-hosszabbítás iránti kérelmét, mely magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd megsértette a régi ÜESZ 14/3. pontját is.

A tényállás:

A bejelentő 2016. évben megbízást és meghatalmazást adott az eljárás alá vont ügyvédnek arra, hogy közjegyzői okiratba foglalt tartozáselismerő nyilatkozat alapján 9.160.000 Ft kölcsön és járulékai érvényesítése érdekében végrehajtási eljárást kezdeményezzen és annak során teljes jogkörrel képviselje. A megbízásról írásba foglalt megbízási szerződés nem készült.

A közjegyzői okirat szerint az adós 2012. január 31. napjáig vállalt kötelezettséget tartozása visszafizetésére, melynek azonban nem tett eleget.

Az eljárás alá vont ügyvéd a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet 2017. augusztus 14. napján készítette el és 2017. augusztus 17. napján terjesztette elő az eljáró közjegyzőnél.

A kötelezett a végrehajtási eljárás elrendelését követően, végrehajtás megszüntetése iránt pert indított a bejelentővel szemben, melynek eredményeként a bíróság ítéletével a felperes keresetének helyt adott, és megállapította, hogy a bejelentő követelése 2017. január 31. napján elévült, ezért a végrehajtást megszüntette.

A bejelentő fellebbezésére eljáró törvényszék ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyben hagyta, ezáltal az jogerőre emelkedett, mellyel a bejelentő követelése jogerősen is behajthatatlanná vált.

Az eljárás alá vont ügyvéd a vezető fegyelmi biztos felhívását átvette, majd határidőn túl szabadságára hivatkozással további 15 napos határidő-hosszabbítást kért. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban iratcsatolási kötelezettségének az előzetes vizsgálat befejezéséig nem tett eleget, annak ellenére, hogy az eljáró fegyelmi biztos az előzetes vizsgálat határidejét további 3 hónappal meghosszabbította, mely körülményről az eljárás alá vont ügyvédnek tudomása volt, az erről szóló határozatot átvette.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem tett, érdemi védekezését kizárólag a megtartott fegyelmi tárgyaláson terjesztette elő. Fegyelmi felelősségét alapvetően vitatta, azt a tényt elismerte, hogy külön írásbeli megbízási szerződést a bejelentővel nem kötött, továbbá azt is, hogy a bejelentőtől meghatalmazást vett fel. Elismerte azt is, hogy a követelés alapját képező nyilatkozatról tudomása volt. Védekezésének lényege szerint a bejelentővel abban maradt, hogy a fokozatosság elvét betartva, először írásban szólítja fel a kötelezettet a teljesítésre, ennek eleget is tett, de a kötelezettel folytatatott levelezés során bizonytalanná vált a tartozás még fennálló részének pontos összege, amit nem sikerült tisztázni, az ügyfele még pontosította az összeget, és a végrehajtás díját sem kapta meg a bejelentőtől. Az eltelt időre vonatkozóan az üggyel összefüggésben végzett eljárási cselekményre eljárás alá vont ügyvéd nem hivatkozott, előadta beadványában, hogy felismerte az elévülési határidő közelségét, de az eset összes körülményéből arra következtetett, hogy az eltelt időszakban valószínűleg kellett történnie az elévülést megszakító eseménynek, erre utalt a kötelezettek válaszlevele is, de elmondta, hogy ezt a körülményt a bíróság ítéletének ismeretében valószínűleg tévesen ítélte meg. Vitatta, hogy az ügyfélnek az általa megjelölt összegű kárt okozta volna, arra hivatkozással, hogy nincs tudomása olyan adatról, mely alapján megállapítható lenne, hogy elévülés hiányában a tovább folytatódó végrehajtási eljárásban a követelés ténylegesen behajtható lett volna.

A fegyelmi tárgyaláson tett nyilatkozatában eljárás alá vont ügyvéd szintén vitatta a fegyelmi felelősségét. Előadta, hogy irodájának már legalább egy évtizedes kapcsolata van V.I-vel, aki a jövedelméből ingatlanokat vásárol vagy kölcsönad. A bejelentő V.I. felesége, aki a meghatalmazást adta részére. Elmondta, hogy az ő feladata ebben az ügyben az volt, hogy a kölcsönszerződést készítse el, ennek eleget is tett, és ekkor az irodában jelen volt egy ismerős közjegyző is, aki azt közjegyzői okiratba foglalta. Évekkel később V.I. megkereste azzal, hogy az adós csak részben teljesít és szeretné, ha a követelésének érvényesítésében segítene neki. Ezt követően jött létre bejelentő és közötte a meghatalmazás, amivel egyidejűleg a közjegyzői okiratot átadta részére a bejelentő. Elmondta, hogy V.I-vel abban maradtak, hogy a fokozatosság elvét követve elsőként felszólítja az adóst, amely meg is történt. A felszólító levelére az adós válaszolt, vitatva a tartozás összegét és leírta azt, hogy addig mekkora összeget fizetett vissza. Ezt a levelet 2016. [...] napján küldte tovább V.I-nek, aki jelezte, hogy szeretné, ha megindítaná a végrehajtási eljárást. Az eljárás megindítása ezután azért nem történt meg, mert nem kapott arra vonatkozóan tájékoztatást, hogy pontosan mekkora a követelt összeg, így pedig nem tudta megmondani az eljárás megindításához szükséges illeték összegét. Erre vonatkozóan csak 2017. február 28. napján kapott egy levelet V.I-től.

Eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy 2016. novemberétől 2017. február haváig eltelt 3 hónapban V.I- vel arról leveleztek, hogy mekkora összegre menjen a végrehajtás, ez volt az oka annak, hogy ebben az időszakban nem került megindításra a végrehajtási eljárás, továbbá elmondta, hogy nem köteles meghitelezni az eljárási illetéket az ügyfélnek, annak összegét V.I. pedig csak valamikor 2017. nyarának közepén juttatta el készpénzben az irodába, amit a bankon keresztül be is fizetett a közjegyzőnek.

Szóbeli előadásában is hivatkozott arra, hogy mindvégig abban a hiszemben volt, hogy az adós általi részteljesítéseknél az elévülés minden esetben megszakad.

Ezt a feltevését V.I. magatartására alapította, mivel őt elég régóta ismeri és minden kölcsönügyleténél, amikor teljesítettek részére egy részletet, akkor ő minden esetben egy tartozáselismerő nyilatkozatot íratott alá az adóssal, az adós leveléből pedig kiderült, hogy teljesített részletekben. Ugyanakkor arra nézve is nyilatkozott, hogy nem emlékszik olyanra, hogy a tartozáselismerő nyilatkozatokról kérdezte volna V.I-t, vagy szólt volna neki, hogy szükséges lenne tartozáselismerő iratokat készíteni. Előadta, hogy nem áll rendelkezésére olyan irat, amelyben írásban az elévülésre felhívta volna V.I. figyelmét, abban azonban egészen biztos volt, hogy szóban elhangzott az, hogy 2017. februárban el fog évülni a követelés.

A bejelentő az eljárás alapjául szolgáló bejelentésében azt sérelmezte, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem megfelelően tett eleget a vállalt megbízásnak, mivel a végrehajtási záradék iránti kérelmet mintegy 10 hónap késedelemmel terjesztette elő, mely idő alatt a követelése elévült, ezért ezen tevékenységével az eljárás alá vont ügyvéd a hátralékos kölcsöntartozás és a végrehajtás megszüntetése iránti polgári perek perköltségének megfelelő, összesen 9.498.167 Ft összegű kárt okozott. Beadványában előadta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a közjegyzői okirat miatt követelése elévülését csak az ún. végrehajtási cselekmények szakítják meg, ezzel az eljárás alá vont ügyvédnek kellett volna tisztában lennie. A bejelentő hivatkozott arra is, hogy írásbeli megbízási szerződést nem talált, emlékei szerint lehetséges, hogy ilyet alá sem írtak. A bejelentő beadványához mellékelte a közjegyzői okiratot, a végrehajtási záradékot, az ügyvédi meghatalmazást, az I. és II. fokú bíróság ítéletét, mely az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt okiratok mellett, szintén okirati bizonyítékként állt a Fegyelmi Tanács rendelkezésére a tényállás megállapítása során. A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson nem jelent meg, távollétét kimentő beadványaiban a bejelentésében foglaltakat fenntartotta.

A fegyelmi biztos végindítványa:

A fegyelmi biztos a végindítványában a tényállást a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban rögzítettekkel egyezően fenntartotta, elmondta, hogy a becsatolt iratok egyező eseményláncolatról tanúskodnak azzal, amit a bejelentő előadott. Előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd védekezése ugyan arra irányult, hogy a követelés elévülését az adós részteljesítései megszakították, de a jogszabályok és a bírósági ítéletek alapján egyértelműen megállapítható, hogy ezek nem szakították meg az elévülést. Elmondta, hogy tényként kell megállapítani azt, hogy a megbízást követően az elévülési idő akként telt el, hogy a végrehajtás megindítására nem került sor. Mindezekre figyelemmel álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üt. 3. § (2) bekezdését, továbbá figyelemmel arra, hogy nem készült megbízási szerződés, az Üt. 23. § (1) és (2) bekezdését, továbbá az ÜESZ. 3/1. és 3/3. pontját is. Fentiek mellett, figyelemmel továbbá arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a Fegyelmi Tanács felhívására az iratcsatolási kötelezettségét nem teljesítette, megsértette az ÜESZ. 14/2. pontját is. Az eljárás alá vont ügyvéd ezzel a magatartásával 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg. Enyhítő körülményként kérte értékelni a fegyelmi biztos, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 kiskorú és 3 nagykorú gyermek eltartásáról köteles gondoskodni, míg súlyosító körülményként kérte értékelni az alapügy tárgyi súlyát és azt, hogy a megbízót kár érte, továbbá azt, hogy a fegyelmi vétségek egymással halmazatban állnak. Súlyosító körülményként kérte továbbá értékelni az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét is, és mindezekre figyelemmel az eljárás alá vont ügyvéddel szemben kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására tett indítványt, azzal, hogy annak végrehajtását a Fegyelmi Tanács függessze fel. A büntetésre vonatkozó indítvány indokaként előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előélete alapján álláspontja szerint az állapítható meg, hogy több fegyelmi eljárás volt és jelenleg is van az eljárás alá vont ügyvéddel szemben folyamatban, mely ügyek tárgyukban is hasonlóak a jelen ügyhöz és az eddig kiszabott fegyelmi büntetések nem vezettek eredményre.

Eljárás alá vont ügyvéd záró nyilatkozatában eltúlzottnak tartotta a fegyelmi biztos végindítványát, figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint ilyen súlyú fegyelmi vétséget nem követett el, az indítványozott büntetés ezért nem áll arányban a terhére rótt fegyelmi vétséggel. Elismerte, hogy valóban hibázott abban, hogy nem csatolta az iratokat, de szerinte a károkozásban nem lehet ilyen egyértelműen megállapítani a fegyelmi felelősségét. Elmondta, hogy nagyon fontos a munkája, ebből él és ebből tartja el a családját. Hivatkozott továbbá arra is, hogy az elmúlt időszakban családi okok miatt volt egy nagyon rossz időszak az életében, ez eljárás is annak a következménye.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi tanács a fegyelmi biztos által előterjesztett indítványnak részben adott helyt.

A több időpontban hatályosuló, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A 2018. december 22-én hatályba lépett, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni. A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni. Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló jelenleg hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat 14.1. és 14.5. pontja szerint a Szabályzat a MÜK honlapján történő közzétételt követő második hónap első napján lépett hatályba (vagyis 2018. május 1-jén).

Figyelemmel arra, hogy a fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint kifogásolt tevékenységet az eljárás alá vont ügyvéd 2016-2017. évben fejtette ki, ezért azt az Üt. és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) (továbbiakban: ÜESZ) rendelkezései szerint kellett vizsgálni.

A fegyelmi tanács a tényállást a fent ismertetett bizonyítékok egybevetése, alapvetően a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján állapította meg. Az események kronológiáját, az egyes eljárási cselekményeket közokiratok, a közjegyző okirata, a végrehajtási záradék, az I. és II. fokú bíróság ítélete alapján, illetve az ügyvédi meghatalmazás, mint teljes bizonyító erejű magánokirat alapján lehetett rekonstruálni. Ezek tartalmi helytállóságát maga az eljárás alá vont ügyvéd sem vitatta, mint ahogyan a megbízás keltét, és azt sem, hogy a közjegyző által készített közjegyzői okiratot a bejelentő ezzel egyidejűleg rendelkezésére bocsátotta. Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése nem a tényállás cáfolatára, hanem felróhatósága kimentésére irányult arra hivatkozással, hogy a tartozás fennálló összegére vonatkozó pontos információkat, az eljárás megindításához szükséges eljárási díj összegét a bejelentőtől nem kapta meg, továbbá azzal, hogy az volt az álláspontja, miszerint valószínűleg kellett történnie az elévülést megszakító eseménynek, hiszen erre utalt a kötelezettek válaszlevele is.

Az eljárás alá vont ügyvéd ezen védekezésével összefüggésben a fegyelmi tanács kiemeli, hogy a rendelkezésre álló bírói ítélet alapján a bejelentő követelése elévült. Ehhez képest az eljárás alá vont ügyvéd által csatolt okiratok azt igazolták, hogy a megbízás létrejöttét követően írt egy felszólító levelet a kötelezettek részére, majd az erre adott választ megküldte a bejelentő férje részére, aki az eljárás alá vont ügyvéd részére azt írta e-mailben, hogy „Gondolom akkor most elindítjuk a végrehajtást. (...) Hétfőtől otthon vagyok, a végrehajtási előleget beviszem, ha szükséges. Tájékoztass a menetrendről légy szíves.” Az eljárás alá vont ügyvéd időben ezt követően keletkezett, általa nyújtott tájékoztatással kapcsolatos írásos anyagot nem csatolt, V.I. az elévülés bekövetkezését követően kelt e-mail levelében is az szerepel, hogy „Kérlek, ahogyan meg is beszéltük, figyelj rá, hogy haladjon a dolog!” A bejelentő az eljárás alapjául szolgáló bejelentésében előadta, hogy nem volt tudomása arról, hogy a közjegyzői okirat miatt követelése elévülését csak az ún. végrehajtási cselekmények szakítják meg, ezzel az eljárás alá vont ügyvédnek kellett volna tisztában lennie.

A tényállás megállapításánál a fegyelmi tanácsnak figyelemmel kellett lennie az Üt. 23. § (2) bekezdésére, mely szerint a megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli. ezzel gyakorlatilag azonos szabályt tartalmaz az Üttv. 29. § (1) és (2) bekezdése is, így a szabályozás lényege az új jogszabályban sem változott.

Írásba foglalt megbízási szerződés hiányában, a jelen ügyben az eljárás alá vont ügyvédet terhelte a bizonyítási kötelezettség mind a megbízás tartalmát illetően, mind abban, hogy a bejelentő figyelmét felhívta a megbízás teljesítése szempontjából alapvető jelentőségű körülményekre, így az elévüléssel kapcsolatos vonatkozó szabályokra.

Ennek a bizonyítási kötelezettségének az eljárás alá vont ügyvéd nem tudott eleget tenni, nem tudta igazolni azon védekezését, hogy a bejelentőt tájékoztatta arról, hogy ha a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet nem terjeszti elő elévülési időn belül, úgy a követelés el fog évülni, mert egyéb jogcselekmények azt nem szakítják meg.

Az eljárás alá vont ügyvédnek az elévülésre vonatkozó szóbeli tájékoztatás megtörténtére vonatkozó állítását egyébiránt a fegyelmi tanács megítélése szerint cáfolja egyrészt az, hogy a bejelentő határozottan ezzel ellentétesen nyilatkozott, másrészt az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd maga is azt adta elő a tárgyaláson, hogy az eset összes körülményéből arra következtetett, hogy az eltelt időszakban valószínűleg kellett történnie az elévülést megszakító eseménynek, mely körülményt a bíróság ítéletének ismeretében valószínűleg tévesen ítélte meg. Ez arra enged következtetni, hogy ha adott is tájékoztatást az elévüléssel kapcsolatban a bejelentőnek, az nem felelt meg a jogszabályoknak, nem terjedt ki arra, hogy a közjegyzői okiratba foglalt követelés elévülését csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg. Ezt támasztja alá az a tény is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd végül elévülési időn túl terjesztette elő a végrehajtás iránti kérelmet.

A bejelentő ügyében született elsőfokú ítélet indokolása a vonatkozó jogszabályi előírásokkal és az irányadó bírói gyakorlattal összhangban egyértelműen rögzíti, hogy „záradékolható okirat esetén a végrehajtható határozat alatt magát a záradékolható közokiratot kell érteni. A Ptk. 327. § (3) bekezdése pedig attól kezdve irányadó, amint a záradék kiállítása lehetővé válik, amely általában a teljesítési határidő leteltét követő nap (...) az okiratban meghatározott teljesítési határidő elteltével nem csupán esedékessé, hanem végrehajthatóvá is válik, ezért a Ptk. 327. § (3) bekezdésének megfelelően az elévülést csak a végrehajtási cselekmények szakítják meg”. Az ítélet szerint a követelés teljesítési határideje 2012. január 31. napján járt le, így a követelés ezen a napon vált esedékessé, a követelés elévülése ezen a napon kezdődött meg. Az ítélet azt is rögzíti, hogy „az elévülést végrehajtási cselekmények szakíthatták volna meg, az ügy elbírálása szempontjából nincs jelentősége az egyéb elévülést megszakító, alperes által hivatkozott tényeknek, tartozáselismerésnek, fizetési felszólításnak.”

Figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelőssége kimentésére jelen fegyelmi eljárásban is ilyen, a bíróság ítélete és a jogszabályi rendelkezések szerint relevanciával nem bíró körülményekre hivatkozott, a fegyelmi tanács egyrészt azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem hívta fel a bejelentő figyelmét arra, hogy az elévülést csak a végrehajtási lap 2017. január 31. napját megelőző benyújtása szakítja meg. Másrészt ebből arra jutott a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd maga sem volt tisztában ezzel a szabállyal és gyakorlattal, emiatt azzal sem, hogy a végrehajtás iránti kérelmet mindenképpen elő kell terjeszteni az elévülési időn belül. Az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi felelősségét erre tekintettel a fegyelmi tanács egyrészt abban látta megállapíthatónak, hogy a megbízó figyelmét nem hívta fel arra, hogy amennyiben 2017. január 31. előtt nem biztosítja számára a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelem előterjesztéséhez szükséges információkat, és díjelőleget, és emiatt nem lesz lehetőség a kérelem joghatályos előterjesztésére, úgy a követelés végrehajthatósága el fog évülni, másrészt abban, hogy a vonatkozó szabályok ellenére a kérelmet csak elévülési időn túl terjesztette elő. A megbízó mulasztására, a megbízó tájékoztatásának elmaradására az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége kimentése érdekében sikerrel nem hivatkozhatott.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztosnak azon bizonyítási indítványát, hogy az eljárás alá vont ügyvédet hívja fel arra, hogy 8 napon belül csatolja a jelzálogjogot alapító szerződést, valamint hallgassa meg tanúként a bejelentőt és V.I-t, valamint az eljárás alá vont ügyvéd volt titkárnőjének meghallgatására vonatkozó indítványát arra vonatkozóan, hogy V.I. mikor hozta be részére a pénzt, elutasította, figyelemmel a FESZ 24.13., 24.14. pontjában írt rendelkezésekre, mely rendelkezésekre a Fegyelmi Tanács mind a részére küldött idézésekben, mind a tárgyaláson felhívta az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét. Ugyanakkor a fenti szabályok alkalmazása nélkül is szükségtelennek ítélte meg a Fegyelmi Tanács az indítványozott bizonyítás lefolytatását, ugyanis a tényállás további okiratok beszerzése valamint a bejelentő és V.I. meghallgatása nélkül is tisztázható volt.

A bejelentő korábbi előadását az eljárás során a mulasztása igazolására előterjesztett beadványaiban többször is megerősítette, az eljárás alá vont ügyvéd titkárnőjének meghallgatása pedig azért is szükségtelen volt, mert a fent kifejtettek okán nem volt jelentősége annak, hogy az eljárási díjat az eljárás alá vont ügyvéd mikor kapta meg.

Az Üt. 37. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget az követ el, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi.

Az Üt. 3. § (2) bekezdése szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.

Az Üt. 23. § (1) bekezdése szerint az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése értelmében a megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.

Az ÜESZ 3/1. pontja szerint az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését.

Az ÜESZ 3/3. pontja értelmében az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei érvényesítéséhez. A rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban ügyfele tényelőadásainak szem előtt tartásával lássa el.

Az ÜESZ 12/2. pontja szerint a megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatnia kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről.

Az ÜESZ 12/4. pontja szerint az ügyvéd különösen kerülje el, hogy indokolatlan késedelemmel, tájékoztatás elmulasztásával, személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma megrendüljön.

Az ÜESZ 14/2. pontja szerint az ügyvédet az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi eljárásban megilleti az a jogosultság, hogy nyilatkozatot ne tegyen, de ez nem érinti iratcsatolási kötelezettségét, és nem akadálya az eljárás folytatásának.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magtartásával, hogy a bejelentő képviseletében mintegy 10 hónappal később terjesztette elő a végrehajtási záradék kiállítása iránti kérelmet annak ellenére, hogy a bejelentő még elévülési időben hozzáfordult igényének érvényesítése céljából, továbbá, hogy a bejelentőt nem tájékoztatta arról, hogy az elévülési idő megszakítására a felszólítás nem alkalmas, és kizárólag a végrehajtási cselekmények szakítják azt meg, ezért annak előterjesztése nem eshet 2017. január 31. napja utánra, megsértette az Üt. 3. § (2) bekezdését és az ÜESZ 3/1. és 3/3., 12/2. és 12/4. pontjait. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen túlmenően azzal, hogy írásbeli megbízási szerződést nem készített, megsértette az Üt. 23. § (2) bekezdését is.

Az eljárás alá vont ügyvéd ezzel 1 rb szándékos, és a többszöri szabályszegések okán folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, mivel a tevékenységi szabályokkal tisztában volt, de a cselekménye, illetve a mulasztása következményeibe belenyugodott.

Azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ 14/2. pontját, lévén, hogy a vezető fegyelmi biztos felhívására nem csatolta az ügy releváns iratait annak ellenére, hogy az eljáró fegyelmi biztos méltányolta határidő-hosszabbítás iránti kérelmét, további 1 rb szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A joghátrány alkalmazása körében a fegyelmi tanács enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd részbeni ténybeli beismerését, azt, hogy 4 gyermek eltartásáról gondoskodik. A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként vette figyelembe az alapügy tárgyi súlyát, a mulasztásnak az ügy érdemére való kihatását, hogy emiatt a bejelentő elesett a követelés végrehajtására irányuló eljárás lefolytatásának lehetőségétől, a többszörös szabályszegés tényét, és azt, hogy magatartásával alapvető hivatásrendi normákat sértett meg, továbbá azt is, hogy eljárás alá vont ügyvéd többször volt már marasztalva fegyelmi vétség elkövetése miatt.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetést ennek megfelelően az Üttv. 109. § (1) bekezdése alapján a fegyelmi vétség súlyára, az elkövetésre irányuló szándék fokának megfelelően, mérlegelési jogkörében szabta ki.

A hivatkozott büntetéskiszabási körülmények alapján a fegyelmi tanács ugyanakkor a fegyelmi biztos indítványától eltérően elegendőnek tartotta az Üttv. 108. § b) pontja szerinti pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazását, ugyanakkor annak a rendelkező részben megállapított összegét látta megfelelőnek és az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak. A fegyelmi büntetés kiszabásánál a fegyelmi tanács figyelembe vette az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeit és jövedelmi viszonyait is, de a cselekmény tárgyi súlya okán azzal arányban a pénzbírság összegét a törvényi maximumban határozta meg.

Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, a fegyelmi tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése alapján kötelezte az eljárás alá vont ügyvédet az eddigi eljárással felmerült átalányköltség viselésére.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. február 28. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019.F.232.)