A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 rb. folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
150.000 (Százötvenezer) Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 60.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.
A bejelentés:
A bejelentő beadványában az eljárás alá vont ügyvéd pártfogó ügyvédi képviselet nem megfelelő ellátását és az iratai visszatartását kifogásolta. A bejelentő a panaszához mellékleteket is csatolt.
A vezető fegyelmi biztos előzetes vizsgálatot rendelt el. Erről értesítette az eljárás alá vont ügyvédet és felhívta, hogy nyilatkozatát, illetve a panaszolt ügyben keletkezett iratait 8 napon belül küldje meg a fegyelmi hatóság részére.
Az eljárás alá vont ügyvéd székhelyváltozásának folyamatban létére tekintettel a nyilatkozattételi határidő meghosszabbítását kérte, majd igazoló jelentésében tartalmilag vitatta a fegyelmi felelősségét, valamint az 5/2018. (III. 26.) Magyar Ügyvédi Kamara szabályzat 2.2. pontja alapján közvetítői eljárást kezdeményezett.
Az eljárás alá vont ügyvéd kamarai közvetítő részére tett, mellékletekkel felszerelt nyilatkozatában is vitatta a bejelentő állításait.
A közvetítői eljárás befejeződött, a felek között megállapodás azonban nem jött létre.
A bejelentő a közvetítői eljárás eredménytelenségét bejelentette.
A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat szerint az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy a részére adott két - pártfogó ügyvédi - megbízás alapján a bejelentő keresetleveleit idézés kibocsátása nélkül elutasító végzések jogerőre emelkedését követő 30 napon belül nem nyújtotta be ismételten a keresetleveleket, a bejelentőt ügyeinek állásáról elmulasztotta tájékoztatni, illetve megkereséseire nem válaszolt minden esetben, továbbá a megbízások megszűnése után a bejelentő valamennyi iratát nem származtatta vissza, megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, 52. § (2) bekezdését, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.1. és 2.4. pontjának rendelkezéseit, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 2 rb. folytatólagosan megvalósított, szándékos fegyelmi vétséget követet el.
A fegyelmi eljárás kezdeményezését követően az eljárás alá vont ügyvéd újabb nyilatkozatot terjesztett elő, melyhez mellékleteket is csatolt.
A tényállás:
1. A bejelentő, mint felperes terjesztett elő keresetlevelet a bíróságnál, amelyben tulajdonjog megállapítását kérte. A bejelentő a pertárgy értékét 32 millió forintban jelölte meg, amelyre tekintettel a keresetlevelet áttették a törvényszékre.
A törvényszék a végzésével a bejelentőt 30 napos hiánypótlási határidővel a keresetlevél hiányainak pótlására hívta fel, továbbá tájékoztatta a bejelentő felperest, hogy a perben kötelező a jogi képviselet. Rögzítette, hogy a keresetlevél nem tartalmaz határozott kereseti kérelmet, az érvényesíteni kívánt jogot és bizonyítékokat.
A bejelentő kérelmére a bíróság a határidőt előbb további 30 nappal, majd még 15 nappal meghosszabbította.
A bejelentő kérelmére a kormányhivatal pártfogó ügyvédi képviselet ellátására adott engedélyt a bejelentő részére.
A bejelentő aláírta az eljárás alá vont ügyvéd részére szóló meghatalmazást a törvényszék előtt folyamatban lévő tulajdonjog megállapítása iránti perben.
A bejelentő terjesztette elő a bíróságon a pártfogó ügyvéd meghatalmazását, azonban a /2. sorszámú végzésben foglalt hiánypótlási felhívásnak a meghosszabbított határidőben sem tett eleget, ezért a bíróság a keresetlevelet végzésével idézés kibocsátása nélkül elutasította.
Indokolásában rögzítette, hogy a pártfogó ügyvéd igénybevétele ellenére a bejelentő nem tett eleget a hiánypótlásnak, a felperes keresete továbbra sem határozott, így érdemben nem bírálható el. A bejelentőt a bíróság a végzésben 150.000 Ft mérsékelt kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
A bejelentő és az eljárás alá vont ügyvéd megegyeztek abban, hogy a végzés elleni fellebbezést az eljárás alá vont ügyvéd benyújtja. Erre tekintettel az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést terjesztett elő, amelyben vállalta, hogy a fellebbezés indokait 15 napon belül benyújtja. A fellebbezés indokolásának benyújtására nem került sor, a bíróság a fellebbezést elutasította.
Az eljárás alá vont ügyvéd a végzés jogerőre emelkedését követő 30 napon belül a keresetlevelet ismételten nem nyújtotta be. Az eljárás alá vont ügyvéd részére adott megbízását a bejelentő e-mail üzenetében azonnali hatállyal felmondta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő iratait a megbízás megszűnésekor nem származtatta vissza a megbízó részére.
Az eljárás alá vont ügyvéd az iratokat postai úton megküldte a bejelentő részére, de azokat a posta „nem kereste” jelzéssel az eljárás alá vont ügyvéd irodája részére visszaküldte.
2. A bejelentő személyesen nyújtotta be az [...] elleni keresetlevelét. Figyelemmel arra, hogy a bejelentő a keresetlevélben egyebek mellett 320.000 € sérelemdíjat is követelt az alperestől, a bíróság a keresetlevelet áttette a törvényszékre.
A törvényszék végzésével a keresetlevele hiányosságainak pótlására hívta fel a bejelentőt, és egyidejűleg tájékoztatta arról is, hogy jogi képviselet kötelező az eljárásban, amennyiben nincs módja a jogi képviselő igénybevételére, úgy pártfogó ügyvéd biztosítását kérelmezheti. A bíróság 2. sorszámú végzése a bejelentő címéről „nem kereste” postai jelzéssel érkezett vissza a bíróságra, amely ekként kézbesítettnek volt tekintendő.
A kormányhivatal engedélyezett a bejelentő részére pártfogó ügyvédi képviseletet. A bejelentő aláírta az eljárás alá vont ügyvéd részére szóló meghatalmazást.
A bejelentő kérelmére a bíróság a hiánypótlási határidőt meghosszabbította, azonban a bejelentő a keresetlevele hiányait nem pótolta. A bíróság végzésével a felperes keresetlevelét idézés kibocsátása nélkül elutasította és a bejelentőt 150.000 Ft mérsékelt kereseti illeték megfizetésére kötelezte.
A bejelentő képviseletében az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezést terjesztett elő, amelyben a fellebbezés indokolásának előterjesztésére 15 napos határidő engedélyezését és a bejelentő részére személyes költségmentesség engedélyezését kérte.
A fellebbezés indokolásának előterjesztésére nem került sor.
A bejelentő keresetét idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés jogerőre emelkedett.
Az eljárás alá vont ügyvéd a végzés jogerőre emelkedésétől számított 30 napon belül nem nyújtotta be ismételten a keresetlevelet.
A bejelentő az ügyvéd részére adott megbízást e-mail üzenetében ugyancsak felmondta.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízás megszűnése után az ügyre vonatkozó valamennyi iratot a bejelentő részére nem származtatta vissza. Az eljárás alá vont ügyvéd az iratokat postai úton küldte meg a bejelentő részére, de azokat a posta „nem kereste” jelzéssel az eljárás alá vont ügyvéd irodája részére visszaküldte.
A bejelentő azt kifogásolta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd -, aki a törvényszék előtti 1. szám alatt írt tulajdonjog megállapítása indított perében, valamint a törvényszék előtti 2. szám alatt írt sérelemdíj iránt indított perében látta el pártfogó képviseletét - a megbízást nem megfelelően látta el, mert írásbeli megbízás nem készült, az eljárás alá vont ügyvéd az átadott dokumentumokat az eljárások folyamán a bírósághoz nem, vagy nem a megbízásnak megfelelően nyújtotta be, a hiánypótlásra felhívó végzéseket nem teljesítette, a hiánypótlás megfelelő teljesítése érdekében a bíróságon nem tekintett be a periratokba, a tárgyalásokról felszólítás ellenére sem adott tájékoztatást, jegyzőkönyvet nem küldött, ezért a bejelentő a fellebbezési jogát elveszítette.
Kifogásolta továbbá, hogy a felmondását követően az eljárás alá vont ügyvéd az addig végzett ügyvédi munkáról tájékoztatás nem adott, továbbá az eljárások során keletkezett iratanyag másolatát csak részben adta át.
Bejelentéséhez csatolta a tényállásban megjelölt bírósági iratokat, határozatokat, és az eljárás alá vont ügyvéddel folytatott e-mail levelezést. Előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mulasztása miatti pervesztesség okán az őt terhelő perköltséget a NAV adók módján hajtja be rajta, továbbá az újraindított tulajdonjog megállapítása iránti perben ¾ tulajdonjogot szerzett, amit korábban is megszerezhetett volna.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson tett nyilatkozatában a fellebbezés indokolásának elmaradását és az iratküldés késedelmét elismerte.
Ugyanakkor arra hivatkozott, hogy az általa csatolt e-mailekből és a végzésekből egyértelműen kiderül, hogy ő nem értesült a hiánypótlást előíró határozatokról. Úgy nyilatkozott, hogy a bejelentő volt az, aki a hiánypótlásnak nem tett szabályosan eleget. A hiánypótlási végzés ismerete hiányában nem feltételezte, hogy bármit is kellene tennie azonkívül, amit a bejelentő kért, amely nem volt egyéb, mint a költségmentességi nyomtatvány becsatolása.
Elismerte, hogy a keresetleveleket idézés kibocsátása nélkül elutasító végzések fellebbezésének indokolása valóban elmaradt, de azért, mert nem volt alapos indok arra. Arra hivatkozott, hogy a fellebbezések indokolásának elmaradásával perenként további 150.000 Ft felesleges költségtől óvta meg a bejelentőt, és a bejelentő nincs elzárva attól, hogy követelését új perben érvényesítse.
Az ügyfél-tájékoztatás nem megfelelő volta körében elismerte a kötelességszegést és úgy nyilatkozott, hogy a keresetlevél ismételt beadására nem került sor, mert a megbízás időközben megszűnt.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a megtartott fegyelmi tárgyaláson végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakat változatlanul fenntartotta azzal, hogy az eljárás alá vont ügyvéd, ha késedelmesen is, de eleget tett az ügyiratok visszaszolgáltatására vonatkozó kötelezettségének, hiszen azokat a bejelentő részére megküldte. Az irat-visszaküldés ugyanakkor a megbízás megszűnését követő 2 év elteltével történt meg.
Minderre tekintettel álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. §-ának (3) bekezdését, 52. §-ának (2) bekezdését, az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.1. és 2.4. pontjának rendelkezéseit, amellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 2 rb. folytatólagosan megvalósított, szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A fegyelmi büntetés vonatkozásában a fokozatosság elvétől eltérve, az ügy tárgyi súlyára tekintettel, de figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt cselekmény elismerte, továbbá az irat- visszaszolgáltatás végül nem az eljárás alá vont ügyvéd hibájából nem volt sikeres, írásbeli megrovás fegyelmi büntetésre és átalányköltség viselésére kérte az eljárás alá vont ügyvédet kötelezni.
Az eljárás alá vont ügyvéd nem kívánt külön végfelszólalást tenni, a fegyelmi biztos nyilatkozatával egyetértett.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos módosított indítványa az alábbiak szerint részben alapos.
A jelen ügy elbírálásának alapjául szolgáló kifogásolt magatartások időpontjában az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (Üt.) volt hatályban, míg annak elbírálásakor az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.).
A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 1.4. pontja kimondja, hogy a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni, kivéve, ha az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések alapján a magatartás már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy az enyhébben bírálandó el.
Az Üttv. 107. § értelmében: Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az elkövetéskor hatályban volt Üt. 37. § a) pontja ezzel lényegében azonosan mondja ki, hogy fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, akinek az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét vétkesen megszegi, miáltal az adott magatartás továbbra is fegyelmi vétségnek minősül és nem bírálandó el enyhébben.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni. Ez a szabály tartalmában megegyezik az elkövetéskor hatályos Üt. 3. § (2) bekezdésében foglalt azon kötelezettséggel, hogy „Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”
Az elkövetéskor hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (továbbiakban ÜESZ)
3/2. pontja akként rendelkezik, hogy „Az ügyvéd e tevékenységében szabad és független. Az ügyvéd nem vállalhat olyan kötelezettséget, amely a hivatásbeli függetlenségét veszélyezteti. Az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.”
3/3. és 3/4. pontja értelmében „Az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei érvényesítéséhez. A rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban ügyfele tényelőadásainak szem előtt tartásával lássa el....”. „Tilos olyan ténykedés, mely ellentétes a megbízó jogos érdekével.”
A 12/4. pont kimondja, hogy „az ügyvéd különösen kerülje el, hogy indokolatlan késedelemmel, tájékoztatás elmulasztásával, személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma megrendüljön”
Ezen rendelkezéseket azonosan vagy hasonlóan rögzítik a fegyelmi biztos által megjelölt, az elbíráláskor hatályos Etikai Szabályzat 2.1. és 2.4. pontjai.
Az elkövetéskor hatályos Üt. 29. § (1) bekezdése, egyezően az ÜESZ 6/7. (1) pontjával és az elbíráláskor hatályos Üttv. 52. § (2) bekezdésével is, úgy rendelkezik, hogy Az ügyvéd köteles a megbízótól átvett vagy a megbízót megillető iratok átvételéről - a megbízó kérésére - elismervényt adni. Az iratokat a megbízás teljesítése, illetőleg felmondása után az ügyvéd a megbízó kérésére köteles kiadni.”
A Fegyelmi Tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt cselekményeket/mulasztásokat mindkét perbeli képviselet során elkövette.
A rendelkezésre álló adatok alapján kétségkívül megállapítható volt, hogy a bejelentő az 1. számú perben a hiánypótlási végzést átvette, hiszen ő maga kért határidő-hosszabbítást, és a bíróság hiánypótlási végzésbe foglalt tájékoztatása alapján kérelmezte a pártfogó ügyvéd engedélyezését.
A 2. számú perben nem volt elfogadható az eljárás alá vont ügyvédnek az a védekezése, hogy kizárólag a költségmentességi kérelem előterjesztése lett volna a feladata.
Mindkét per tekintetében azt állapította meg a Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy a meghatalmazások elfogadásakor - megelégedve a bejelentőnek az ügy állására vonatkozó szóbeli tájékoztatásával - a per viteléhez szükséges periratok hiánytalan átvételéről vagy beszerzéséről egyéb módon nem gondoskodott, mulasztást követett el.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint úgy a támogatást engedélyező határozatból nyilvánvalóan, mint a per előzményi irataiból ki kellett (volna) tűnnie, hogy a pártfogó ügyvéd engedélyezésére a kötelező jogi képviselet okán volt szükség, tehát a hiánypótlást a bejelentő önállóan és joghatályosan teljesíteni nem tudta és nem tudja.
Mindkét perben megállapítható volt, hogy a meghatalmazás benyújtása és a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzés meghozatala között eltelt időben az immár jogi képviselővel eljáró bejelentőnek lett volna lehetősége a keresetlevél szabályos előterjesztésére.
A Fegyelmi Tanács szerint a keresetlevelet idézés kibocsátása nélkül elutasító végzések ismeretében az eljárás alá vont ügyvédnek tudnia kellett volna, hogy a jogorvoslatra az egyetlen lehetőség a keresetlevél ismételt - szabályosan történő - benyújtása, mindezért megállapítható, hogy a bejelentő számára az alapos jogi indokokkal nem alátámasztható fellebbezés előterjesztése fölösleges költséget okoz, és nem szolgálja a hatékony jogérvényesítést.
Nem elfogadható el az a védekezés sem, hogy a keresetlevelek ismételt - a keresetlevél benyújtásának jogi hatályát fenntartó - benyújtására a megbízás felmondása miatt nem volt már lehetőség, mivel a fellebbezések elutasítása és a megbízás felmondása között eltelt idő meghaladta a keresetlevél ismételt benyújtására nyitva álló határidőt.
Megállapította a Fegyelmi Tanács azt is, hogy a felmondásig eltelt időben az eljárás alá vont ügyvéd mindkét ügyben elmulasztotta a bejelentőt ügyének állásáról tájékoztatni, ennek megtörténtét bizonyítani nem tudta. Kétségkívül megállapítást nyert az is, hogy az iratokat az eljárás ügyvéd a megbízás megszűnésekor nem szolgáltatta vissza, arra a megbízás megszűnését követő közel 2 év elteltével került sor.
A fentiekre tekintettel a fegyelmi tanács azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tényállásban írt magatartása az Üt. 3. § (2) bekezdésébe, az ÜESZ. 3/2. 3/3. és 3/4., 6/7. és 12/4. pontjaiba ütközött, miáltal az eljárás alá vont ügyvéd 2 rb. folytatólagosan elkövetett szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
A büntetés kiszabása körében utal a Fegyelmi Tanács az Üttv. 109. § (1) bekezdésére, mely szerint a fegyelmi tanács a fegyelmi büntetést a fegyelmi vétség súlyára és ismétlődésére, a fegyelmi vétséggel érintett ügy érdemére való kihatására tekintettel, az elkövetésre irányuló szándék vagy gondatlanság fokának megfelelően, az általa feltárt összes súlyosító és enyhítő körülmény figyelembevételével mérlegelési jogkörében szabja ki.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét.
Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács, hogy a terhére rótt cselekmények elkövetését a tárgyaláson nagyrészt elismerte.
Az elkövetéskor hatályos Üt. értelmében a kiszabható pénzbírság legmagasabb összege 600.000 Ft volt.
A fentiekre tekintettel a Fegyelmi Tanács elsősorban a speciális prevenciót szem előtt tartva az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, annak mértékét pedig ezen körülmények együttes mérlegelésével az Üttv. 109. § (1) és (2) bekezdése figyelembevételével állapította meg.
A Fegyelmi Tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte eljárás alá vont ügyvédet a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. január 29. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 244.)