A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy eljárás alá vont ügyvéd 3 rendbeli - melyből 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért 120.000 forint pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg.
I. 2019. március 22. napján érkezett a Budapesti Ügyvédi Kamarához bejelentő beadványa, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd védői feladatainak nem megfelelő ellátását, a tájékoztatás elmulasztását és a kapcsolattartás hiányát kifogásolta.
A bejelentés nyomán sor került az előzetes vizsgálati eljárás elrendelésére, melyben megtörtént az eljárás alá vont ügyvéd felhívása igazoló nyilatkozat előterjesztésére, aki felhívást átvette. A felhívás azt is tartalmazta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a felhívásra gyakornoka útján további 15 napos határidő engedélyezését kérte.
Az eljárás alá vont ügyvéd a meghosszabbított határidőben sem csatolt iratokat és észrevételt sem tett.
A fegyelmi biztos határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben.
A fegyelmi biztos határozatában kifejtett álláspontja szerint a bejelentés megalapozott az alábbiak szerint:
A bejelentő - aki ekkor és azóta is fogva volt és van - 2016 márciusában két ügyben adott megbízást eljárás alá vont ügyvédnek. Az egyik a vele szemben Magyarországon indult büntetőeljárásban a védelmének ellátására vonatkozott. A másik egy, a tulajdonában álló személygépkocsinak egy franciaországi büntetőeljárásban történt lefoglalásának a megszüntetésére irányuló jogi képviseletre terjedt ki.
Eljárás alá vont ügyvéd a védelem és a jogi képviselet ellátásáért összesen 1.000.000 Ft munkadíjat kért, melyet bejelentő élettársa több részletben, készpénzben és átutalás formájában megfizetett.
Az eljárás alá vont ügyvéd a védelem tárgyában kötött megbízás vonatkozásában azt az ígéretet tette bejelentő irányába, hogy 2 év 6 hónap után szabadlábra kerül. Bejelentő ehhez képest az eljárás végéig letartóztatásban volt és első fokon 11 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztést kapott.
Ekkor eljárás alá vont ügyvéd arról tájékoztatta bejelentőt, hogy amennyiben további 5.000 Euro összeget megfizet, „elintézi, hogy másodfokon, maximum 4 év börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetést kapjon, úgy, hogy olyan szakemberek fognak dolgozni az ügyén, akik más módon befolyásolják az ügyet”. Bejelentő hozzátartozói a kért összeget megfizették az eljárás alá vont részére.
Végül a másodfokú eljárás eredményeképp bejelentő büntetését 6 év fegyházban végrehajtandó szabadságvesztésre enyhítették.
Eljárás alá vont ügyvéd a személygépkocsi vonatkozásában felvett megbízás körében érdemi tevékenységet nem végzett, bejelentőt folyamatosan hitegette, illetve félretájékoztatta, többek között azzal, hogy az autó már Szegeden van, ami valótlan állításnak bizonyult.
Egy idő után az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő és hozzátartozói, kapcsolattartói számára is elérhetetlenné vált, tájékoztatási kötelezettségének nem tett eleget.
A fegyelmi biztos felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy az ügyben keletkezett releváns iratait 8 napon belül szíveskedjék megküldeni a Kamara részére, azonban az eljárás alá vont ügyvéd ezen kötelezettségének sem tett eleget.
A fegyelmi biztos szerint a rendelkezésre álló iratok alapján alapos gyanú merül fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a 2018. január 1. napja előtt megvalósított magatartásaival megsértette az Üt. 1. §-ában, valamint az Üt. 3. § (2) bekezdésében, továbbá az Ügyvédi Etikai Szabályzat 3/1., 3/2., 3/3., 3/4., 12/3., és 12/4., pontjaiban írt rendelkezéseket. Az Üttv. hatálybalépését követő tevékenységeivel és mulasztásaival pedig az Üttv. 1. §, (1) és (3), (5), illetve az Üttv. 28. § (3), illetve a 39. § (3), 40. § (2) bekezdésében, valamint az ÜESZ. 2.1., 2.2., 2.4., 8.9., 8.10., és a 9.5. és 12.3. pontjaiban foglalt szabályok ellen vétett. Mindezzel az Üt. 37. § a) pontjában, illetve az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 2 rendbeli, folytatólagosan megvalósított szándékos fegyelmi vétséget követett el.
II. A Fegyelmi Tanács az alábbi tényállást állapította meg:
A bejelentő kapcsolatba került egy olyan társasággal, akik embercsempészettel foglalkoztak. A bejelentő beszélte a migránsok nyelvét, tudta, mennyi pénzt lehet ebből szerezni.
A bejelentő és társai ellen a Rendőr-főkapitányság Bűnügyi Osztályán indult büntető ügyben 2016. február 28. napján nyomozást rendeltek el az államhatár átlépéséhez több személynek segítséget nyújtva elkövetett embercsempészés bűntette miatt. A nyomozó hatóság által megállapított tényállás szerint a bejelentő a II. rendű vádlottal megállapodott abban, hogy 6 személyt illegálisan a személygépkocsijával Bécsbe szállít. A Rendőr-főkapitányság járőrei 2016. február 28-án a III. rendű vádlott által vezetett személygépkocsit ellenőrzés alá vonták.
A bejelentő 2016. március 15-16. napján bűnügyi őrizetbe, majd 2016. március 17. - május 11. napja között előzetes letartóztatásba került. A bejelentő akkori élettársa ajánlására került kapcsolatba az eljárás alá vont ügyvéddel, akit 2016. március 22. napján megbízott azzal, hogy büntetőügyében eljárjon. Írásba foglalt ügyvédi megbízási szerződés nem készült a felek között, csak egy olyan ügyvédi meghatalmazás, amely a bejelentő jogi képviseletének teljes körű ellátására szólt. A felek az ügyvédi megbízási díjat az elsőfokú eljárásra 1 millió Forintban, a másodfokú eljárásra 5.000 euróban állapították meg, mely összegeket részletekben a bejelentő családja fizetett meg.
Ezen túlmenően a bejelentő megbízta azzal is az eljárás alá vont ügyvédet, hogy az 1 hónappal korábban vásárolt autója ügyében eljárjon és tudja meg, hogy mi lett az autóval. Az autóban 2016. februárjában a röszkei határnál a bejelentő, élettársa és egy barátja utazott, amikor a bejelentőt letartóztatták, így az autó a bejelentő barátjánál maradt.
A gépkocsit 2016. március 21-én a rendőrség lefoglalta és az 2016. áprilisában kiszállításra került Franciaországba.
Az eljárás alá vont ügyvéd a gépkocsival kapcsolatban 2016. szeptember 26. napján a bejelentő nevében eljárva foglalás feloldása alóli kérelmet fogalmazott meg és nyújtott be. Majd miután választ nem kapott, telefonon is beszélt [...] alezredessel, aki arról tájékoztatta, hogy az autót Franciaországba szállították és erről a bejelentőt és élettársát is tájékoztatta. Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő élettársa részére pedig olyan beadványt fogalmazott meg 2016. november 4-én, amely a kötelező felelősségbiztosító felé került benyújtásra, mert a gépjármű ki volt vonva a forgalomból és ennek okán az élettárs, mint üzembentartó nem kívánt tovább biztosítási díjat fizetni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a meghatalmazását követően minden nyomozati cselekményen részt vett, megindokolt szabadlábra helyezési kérelmeket terjesztett elő többször is a Járásbíróság részére.
A [...] Ügyészség 2016. október 17. napján vádat emelt a bejelentő ellen 1-1 rendbeli a Btk. 353. § (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és b) pontjai szerint egyaránt minősülő, vagyoni haszonszerzés végett, több személynek segítséget nyújtva és a - Btk. 459. § (1) bekezdés 1. pontjában írtak szerint - bűnszervezetben elkövetett embercsempészés bűntettével.
A Járásbíróság ítéletével 2017. május 11. napján a bejelentőt bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett embercsempészés bűntettében és ezért a bűnszervezetben elkövetett bűncselekmény miatt 11 év szabadságvesztés büntetésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bejelentőt a tárgyalást követően a BV intézetbe szállították.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2017. május 16-án személyesen is találkozott a bejelentő rokonaival. Az elsőfokú ítéletről 2017. augusztus 10. napján levélben tájékoztatta az Nagykövetséget, melyet e-mailen küldött meg részükre.
A Törvényszék, mint másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet megváltoztatta és a bejelentővel szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés mértékét 6 évre enyhítette, a közügyektől való eltiltásra vonatkozó rendelkezést mellőzte.
Az eljárás alá vont ügyvéd az ügy állásáról személyesen tolmács útján tájékoztatta a bejelentő családját, továbbá írt a bejelentő ügyvéd foglalkozású édesapja részére 2018. január 16. napján egy levelet is, melyet személyesen a bejelentő egyik lánytestvére vette át továbbítás céljából.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bírósági tárgyalásokon személyesen vagy helyettese útján részt vett. Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentővel a tárgyalások alkalmával személyesen és telefonon is folyamatosan tartotta a kapcsolatot.
2018. március 7. napján az eljárás alá vont ügyvéd a Törvényszék ítéletével szemben felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához.
A bejelentő legutoljára 2018. december 20-a körül tudott kapcsolatba lépni az eljárás alá vont ügyvéddel, ekkor telefonon beszéltek az autóval kapcsolatban.
III. A fegyelmi tárgyaláson személyesen meghallgatott eljárás alá vont ügyvéd módosított nyilatkozatában a fegyelmi felelőssége körében elismerte, hogy iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget, a többi vádpontban azonban felelősségét vitatta.
Az eljárás alá vont ügyvéd előadta, hogy részéről nem hangzott el olyan ígéret, mint ami a fegyelmi biztosi határozatban szerepel, miszerint el fogják engedni a bejelentőt. Megerősítette, hogy ő csak olyan ígéretet tett, hogy a bejelentő szabadlábra helyezése érdekében mindent meg fog tenni. A 11 év fegyház büntetés őt is meglepte. Előadta, hogy a bejelentőnek egyébként garázdaság miatt már volt ügye. Álláspontja szerint az az oka annak, hogy ellene fordult a bejelentő, hogy ilyen a habitusa. Az ítélethirdetés után a bírót szidta, minden tárgyalás után őt is számon kérte, hogy miért nincs még szabadlábon. Az időzítésnek álláspontja szerint az az oka, hogy a Kúria előtti felülvizsgálati kérelemre a zárkából egy telefonról adtak neki ötleteket, és elmondták neki, hogy mások kevesebbet kaptak, vagy szabadultak, ami őt felidegesítette.
Az eljárás alá vont ügyvéd fenntartotta azon álláspontját, hogy meghatalmazása van és megbízási szerződése nincs. Szóban jött létre a megbízás az ügyféllel. Az autóval kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy nem volt megbízása, csak az volt a feladata, hogy tudja meg, mi van az autóval, ami a Rendőrkapitányság által lefoglalásra került.
Majd ezzel ellentétben úgy nyilatkozott, hogy „az autós ügyben létrejött közöttünk megbízás, de csak tájékozódás, egyeztetés érdekében. Csak erre jött létre szóban ez a megbízás.”
Előadta, hogy legjobb tudása és lelkiismerete szerint látta el a bejelentő képviseletét. Rögzítette, hogy nem látja azt bizonyítottnak, hogy a gépkocsira megbízása lett volna. Álláspontja szerint a gépkocsi, mint „reszli” csapódott ehhez az ügyhöz és ő ezt teljesítette is.
Előadta, hogy a 10.000 euro felét vehette át, és ez arányban állt az általa kifejtett munkával. A bejelentő előzetesben volt két városban is, ahova rendszeresen lejárt a fogva tartás ideje alatt. Elsőfok, másodfok és felülvizsgálati kérelem, tárgyalásokra járni, hozzá lejárni az előzetesbe, ezért a munkáért a 10.000 euro álláspontja szerint reális.
IV. A Fegyelmi Tanács meghallgatta tanúként [...]t, aki előadta, hogy a bejelentő 10 éve a barátja. Előadta, hogy ő volt a kapcsolattartója a BV-ben a bejelentőnek, akivel napi kapcsolatban voltak telefonon.
Az ügyről annyit tudott elmondani, hogy az ügyvédi megbízásról tud, de nem volt ott, amikor azt felvették, nem járt az eljárás alá vont ügyvéd irodájában, továbbá pénzátadásokon sem vett részt. Tudomása volt arról is, hogy a bejelentő egy „autós témát” sérelmez, és hogy emiatt romlott meg a kapcsolatuk az eljárás alá vont ügyvéddel, de arra nem tudott nyilatkozni, hogy elvállalta-e ezt az ügyet az eljárás alá vont ügyvéd. Előadta, hogy ő a bírósági tárgyalásokon mindig találkozott az eljárás alá vont ügyvéddel.
A fellebbezés környékén tájékoztatásként az eljárás alá vont ügyvédtől annyit hallott, hogy nem maradhat ez a 11 év, mert nem is kellett volna, hogy a bűnszervezet megálljon. Laikusként is azt gondolta, hogy nem maradhat 11 év a büntetés.
Előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a másodfokú eljárás során nem kötötte évhez, hogy mennyi lehet a büntetés, csak annyit mondott, hogy ez lejjebb fog menni.
Előadta továbbá, hogy úgy tudja, hogy az autót lefoglalták, kivitték Franciaországba, minden ingatlant és ingóságot zár alá vettek és elárvereztek.
V. A fegyelmi biztos a határozatának tényállását kiegészítette azzal, hogy megbízási szerződés egyik ügyben sem készült, mely alapján az Üttv. 29. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés is sérült. A nyugtaadás elmulasztásának hiányától eltekintett.
A fegyelmi biztos a végindítványában a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló határozatában írt álláspontját csak részben tartotta fenn a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján. A tényállása azon tényállási elemekkel kapcsolatos részt, mely szerint ígéreteket tett az eljárás alá vont ügyvéd, hogy milyen tartamú szabadságvesztés büntetés, illetve milyen végrehajtási fokozatban várható, a továbbiakban nem tartotta fenn.
A fegyelmi biztos megítélése szerint a gépjárművel kapcsolatos megbízás kapcsán a határozatában foglalt kifogások és az ott megjelölt normasértések megállapíthatóak, illetve az is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem tett eleget az előzetes vizsgálati eljárás során az iratcsatolási kötelezettségének.
Így álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg, amelyből a gépkocsival kapcsolatos megbízással kapcsolatos eljárása folytatólagosan elkövetett.
Súlyosító körülményként kérte értékelni az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, valamint, hogy az autót elárverezték, így ebben a körben anyagi hátrány érte a bejelentőt. Enyhítő körülményként kérte értékelni az időmúlást, valamint azt, hogy az egyik cselekmény tekintetében a felelősségre is kiterjedően beismerő nyilatkozatot tett az eljárás alá vont ügyvéd.
A fegyelmi biztos a Fegyelmi Tanács részére pénzbírság kiszabására, valamint az eljárás alá vont ügyvéd átalányköltségben való marasztalására tett végindítványt.
VI. A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.
1. A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 1.4. pontja szerint a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vád tárgyává tett azon magatartást, mely szerint nem készített írásbeli ügyvédi megbízási szerződést, valamint a gépkocsi vonatkozásában nem teljesítette teljes körűen a megbízást, 2016. március 22. napjától 2017. év végéig valósította meg, tehát az ezen elkövetési magatartások miatt alkalmazott jogszabályok: az ügyvédekről szóló 1998. évi I. törvény (a továbbiakban: Üt.), a régi ÜESZ (Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 5/2008. (X. 27.) MÜK Szabályzattal módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat) 12/4. pontja, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat.
Jelen esetben megállapítható, hogy az elkövetéskor hatályban volt Üt. 37. § és az elbíráláskori Üttv. 107. § rendelkezései lényegében azonos vagy hasonló anyagi jogi tartalommal bírnak, tehát az adott magatartás továbbra is fegyelmi vétségnek minősül és nem bírálandó el enyhébben. Ebből következően jelenleg az Üttv. 107. § szerinti fegyelmi vétség fogalmát kell alkalmazni.
Az önálló fegyelmi vétségnek minősülő „iratcsatolási kötelezettség elmulasztása” 2019. áprilisában következett be, tehát az ezen elkövetési magatartás miatt alkalmazott jogszabályok: az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.), új ÜESZ (6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat) 12/3. pontja, valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat.
2. Az Üttv. 107. § Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha
a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, vagy
b) ügyvédi tevékenységen kívüli szándékos vagy gondatlan magatartásával az ügyvédi hivatás tekintélyét súlyosan veszélyezteti.
Jelen eljárásban a Fegyelmi Tanácsnak azt kellett elbírálnia, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette-e törvényi vagy etikai szabályt és ezzel megvalósított-e az Üttv. 107. §-ában megfogalmazottakat kimerítő magatartást.
3. Az eljárás alá vont ügyvéd a 2018. január 1. napja előtt megvalósított magatartásaival megsértette az Üt. 3. § (2) bekezdésében, 23. § (2) bekezdésében továbbá a régi ÜESZ 3/1., 3/2., 3/3., 3/4. pontjaiban írt rendelkezéseket.
Az Üt. 3. § (2) bekezdése szerint az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
Az Üt. 23. § (2) bekezdése szerint: A megbízást - tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni.
A régi ÜESZ 3/1. pontja az Üt. 1. §-ával összhangban előírja, hogy az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését. Közreműködik abban, hogy az ellenérdekű felek jogvitáikat megegyezéssel intézzék el.
A régi ÜESZ 3/2. pontja előírja, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
A régi ÜESZ 3/3. pontja előírja, hogy az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei érvényesítéséhez. A rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban ügyfele tényelőadásainak szem előtt tartásával lássa el.
A régi ÜESZ 3/4. pontja szerint tilos minden olyan ténykedés, amely ellentétes a megbízó jogos érdekével.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a fegyelmi biztos által kiegészített tényállás részévé vált a megbízási szerződés írásba foglalásának hiánya. A fegyelmi eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd elismerte, hogy nem kötött a bejelentővel írásbeli megbízás szerződést. Az eljárás során azonban az végig vitatott volt, hány megbízása volt az eljárás alá vont ügyvédnek. A Fegyelmi Tanács egyetértett a fegyelmi biztossal abban, hogy ebben a körben a bejelentő írásbeli nyilatkozata áll rendelkezésre, aki mindvégig következetes volt, és azt állította, hogy két megbízás volt: egy a büntető ügyre és egy az autóra. Ezzel szemben az eljárás alá vont ügyvéd a büntető ügyre vonatkozó megbízást elismerte, de az autó körében tett nyilatkozatai nem voltak következetesek.
Az eljárás alá vont ügyvéd az első írásbeli beadványában vitatta az autóra a megbízás létrejöttét, majd az első tárgyaláson úgy alakultak a nyilatkozatai, hogy csak a bejelentő élettársának, mint üzemben tartónak tett szívességet és fogalmazott meg beadványokat.
Azután nyilatkozott úgy, hogy megbízási szerződése nem volt és még meghatalmazással sem rendelkezett ebben az ügyben, végül úgy nyilatkozott, hogy nem tudja, kinek a megbízásából járt el, tehát mégis volt megbízása, csak nem tudjuk, kitől.
Az eljárás alá vont ügyvéd azt is elismerte, hogy a bejelentő folyamatosan érdeklődött az autóról, tehát nyilván a bejelentő azért érdeklődött, mert abban a hiszemben volt, hogy ebben a körben is folyik valamilyen ügyintézés az ő érdekében.
A második tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd úgy nyilatkozott, hogy külön megbízása nem volt, de valóban eljárt az ügyben. Csatolta azt a levelet, amit az alezredesnek is megküldött, melyben előadta, hogy a bejelentő az ő ügyfele és az ő képviseletében jár el, és az ő nevében kér tájékoztatást.
Végül az eljárás alá vont ügyvéd elismerte, hogy volt feladata az autóval kapcsolatban, nevezetesen az, hogy tudja meg, mi van az autóval és tegyen intézkedéseket. „Az autós ügyben létrejött közöttünk a megbízás, de csak tájékozódás, egyeztetés érdekében.
A feltárt adatokból a Fegyelmi Tanács számára egyértelműen megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek két különálló megbízása volt, melyek közül egyik esetben sem készült írásbeli megbízási szerződés, így a Fegyelmi Tanács e körben egyértelműen meg tudta állapítani az eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli fegyelmi felelősségét.
Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló adatokból kétséget kizáróan megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a büntető ügyben a megbízást megfelelően ellátta, beadványokat, fellebbezést, felülvizsgálati kérelmet készített, beszélőkön, tárgyalásokon megjelent, tehát ebben a körben fegyelmi felelősség nem terheli.
A Fegyelmi Tanács megállapítása szerint az eljárás alá vont ügyvéd egymásnak ellenmondó nyilatkozataiból, valamint az eljárás során beszerzett egyéb - okirati bizonyítékok, tanúvallomás - adatokból azonban az is bizonyításra került az eljárásban, hogy az autó ügyében is volt feladata az eljárás alá vont ügyvédnek, mégpedig az autó foglalás alóli feloldása. Az eljárás alá vont ügyvéd ezt a megbízást azonban nem teljesítette teljes körűen, hiszen azon kívül, hogy elküldött egy levelet és felhívta egyszer telefonon a rendőr alezredest, valamint írt egy levelet a biztosítónak, mást nem teljesített a lefolytatott bizonyítási eljárás adatai szerint.
A fenti magatartásaival az eljárás alá vont ügyvéd 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, melyekből egy rendbeli magatartása, az autóra adott megbízás vonatkozásában, folytatólagosan megvalósított.
4. Az Üttv. hatálybalépését követő tevékenységével és mulasztásával az eljárás alá vont ügyvéd az új ÜESZ. 12/3. pontjában foglalt szabályok ellen vétett.
Az új ÜESZ 12.3. pontja szerint Az ügyvédi tevékenység gyakorlója - függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot - az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat - kamarai jogtanácsos, illetve jogi előadó esetében azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult - köteles becsatolni.
A vezető fegyelmi biztos által kiküldött és az eljárás alá vont ügyvéd által igazolhatóan átvett kamarai felhívásban egyértelműen szerepelt a tájékoztatás az iratcsatolási kötelezettségről. Az eljárás alá vont ügyvéd azzal a magatartásával, hogy a vizsgálati szakban a vezető fegyelmi biztos felhívására iratait nem csatolta be, és - bár határidő hosszabbítás iránti kérelmet nyújtott be - a kötelezettséget később sem teljesítette, továbbá mulasztásának okát nem igazolta, mellyel megszegte az új ÜESZ 12/3. pontjában írt szabályt.
Az eljárás alá vont ügyvéd az első tárgyaláson e körben el is ismerte a fegyelmi felelősségét. Ezáltal megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
5. A Fegyelmi Tanács a kapcsolattartás és a tájékoztatás kötelezettség elmulasztása körében nem találta megalapozottnak a fegyelmi biztos indítványát, figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd okiratokkal bizonyította, illetve a meghallgatott tanú vallomása is alátámasztotta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mindkét ügyben 2018 év végéig folyamatosan tájékoztatta mind szóban, mind telefonon, mind írásban a bejelentőt, annak volt élettársát, barátját és családját is.
Összességében a 3. és. 4. pontban részletezett magatartásaival az eljárás alá vont ügyvéd az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 3 rendbeli - melyből 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el.
VII. A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabását alkalmazta, mivel álláspontja szerint az elkövetett fegyelmi vétségek közepes súlyúak, továbbá alkalmasak az ügyvédi társadalomba vetett bizalom megingatására.
A pénzbírság mértékét a Fegyelmi Tanács mérlegeléssel, a középmértéknél alacsonyabb összegben állapította meg.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét.
Enyhítő körülményként kellett ugyanakkor értékelni az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményeit, kiskorú gyermekét, eltartott nagykorú hozzátartozóit, részbeni elismerését, valamint az időmúlást.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács a FESZ 40.9. pontjában írt, méltányolható körülményeket nem talált, ezért az átalányköltség összegének mérséklésére nem látott lehetőséget.
Felhívja a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontjában és a 149. § (1) bekezdés b) pontjában, valamint (6) bekezdésében foglaltakra, különös tekintettel arra, hogy a végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettség felszólítás ellenére történő nem teljesítése a kamarai tagság megszüntetését eredményezi.
A Fegyelmi Tanács határozata elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án alapszik.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. május 27. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 246.)