Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.251/3. határozata

ügyvédi beadvány sértő tartalmáról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi fegyelmi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, ezért a fegyelmi eljárást

megszünteti.

Az eljárás során felmerült költséget a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

Indokolás

A bejelentés:

A bejelentő beadvánnyal fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységből eredő kötelességszegését kifogásolta.

A bejelentés alapján a vezető fegyelmi biztos határozatával elrendelte az előzetes vizsgálatot. Az eljárás alá vont ügyvéd az ügyben igazoló jelentést nyújtott be és iratokat csatolt. Az eljáró fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot meghosszabbította.

A vizsgálati eljárás eredményeként az eljáró fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvéddel szemben indult előzetes vizsgálatot megszüntette. A határozattal szemben a bejelentő kifogást nyújtott be, melynek helyt adva, az országos vezető fegyelmi biztos határozatával az eljáró fegyelmi biztost fegyelmi eljárás kezdeményezésére utasította. Ennek eleget téve az eljáró fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot megszüntető határozatát visszavonta, és eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett.

A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában az eljárás alá vont ügyvéd terhére rótta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által a bejelentő részére írt levelek hangneme, a számla nem adására való utalás, valamint a perindítás kilátásba helyezése által az önkéntes teljesítésre történő nyomásgyakorlás ellentétes az ÜESZ 2.1., 2.2., 13.1., 13.3., 13.4. és 13.8. pontjaiban írt szabályokkal, mely magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A Fegyelmi Tanács tájékoztatta a vezető fegyelmi biztost, valamint az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a Fegyelmi Tanács határozatát tárgyalás tartása nélkül kívánja meghozni. A tájékoztatás kézhezvételét követően további észrevétel, indítvány, sem a fegyelmi biztos, sem pedig az eljárás alá vont ügyvéd részéről nem érkezett.

A tényállás:

A bejelentő I. Sz. jogi képviseletét látta el egy harmadik személlyel szemben fennállt jogvita során. I. Sz. a bejelentő megbízását felmondta. I. Sz. és bejelentő között a bejelentő ügyvédi tevékenységének ellátásából fakadóan jogvita alakult ki. I. Sz. meghatalmazást adott az eljárás alá vont ügyvédnek a bejelentővel szemben az ügyvédi tevékenységével összefüggésben kialakult jogvitában történő jogi képviseletének ellátására. Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízása alapján megbízója képviseletében eljárva, mint az ellenérdekű fél jogi képviselője, ügyfele álláspontját levélben közölte a bejelentővel, mely levelekben tájékoztatta bejelentőt az ügyfele által vele közölt tényekről, azok lehetséges következményeiről, egyben ajánlatot tett a jogvita rendezésének módjára is. Az eljárás alá vont ügyvéd levelében az alábbiakról tájékoztatta a bejelentőt: „ügyfelem (...) álláspontja szerint nem áll fenn semmiféle tartozása Ön felé, mivel a munkadíjat korábban rendezte, bár Ön arról számlát nem adott.”

Az eljárás alá vont ügyvéd újabb levelében azt közölte a bejelentővel, hogy: „Álláspontunk szerint Ön kárt okozott azzal a magatartásával, hogy végrehajtást kezdeményezett egy olyan ügyben, amelyben az adós önkéntes teljesítést vállalt. Ezért ügyfelem perelni kívánja Önt.”

A bejelentő panaszában azzal a kifogással fordult a kamarához, hogy miután megbízója, I. Sz. felmondta a megbízását, az eljárás alá vont ügyvéd átvette a megbízása tárgyát képező ügyet, méghozzá úgy, hogy vele előzetesen nem konzultált, nem győződött meg róla, hogy a megbízása valóban megszűnt, ahogy arról sem, hogy a volt ügyfelével szemben neki, mint kollégának esetleg áll- e fenn követelése. Álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd ezzel több etikai szabályt is megsértett, továbbá nyilatkozatait jogilag nem megalapozottan és igényesen készítette elő. Sérelmezte továbbá, hogy valótlan és sértő tartalmú, egyben jogszabályba is ütköző felszólító leveleket küldött részére, melyek egyikében „per megindításnak a fenyegetésével próbálta rábírni a jogos követelésének elengedését”. Megítélése szerint az eljárás alá vont ügyvéd az ügyfeleit is félretájékoztatta és minden alap nélkül igyekszik őt károkozónak beállítani, megsértve a becsületét és szakmai hírnevét, ezen felül az ügyvédi tevékenységéből eredő működését is negatívan minősítette.

Az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt fegyelmi vétség elkövetését írásbeli beadványában vitatta, azt állította, hogy a bejelentő torzítja a megtörtént eseményeket, ugyanis nem tett mást, mint ügyfele álláspontját írásban közölte a bejelentővel az ügyfelével kötött megbízás tartalmának megfelelően, az pedig, hogy adott esetben az ügyfele által vele közölt tények nem felelnek meg a valóságnak, nem róható a terhére, de ügyfele szavahihetőségének kétségbe vonására nem is volt semmilyen oka. Védekezésében állította, hogy nem ügyet vett át a bejelentőtől, hanem vele szemben vállalta jogi képviselet ellátását, ehhez nem volt szükség a bejelentő megbízásának megszűnésére. Előadta, hogy éppen azért írt levelet bármilyen eljárást megelőzően a bejelentőnek, hogy álláspontjáról meggyőződjön, a bejelentő ügyvédi munkáját pedig nem minősítette. Védekezéséhez csatolta a megbízójával kötött megbízási szerződését, a bejelentő részére I.Sz. által küldött, a megbízás felmondására vonatkozó levelét, és az átvételt igazoló tértivevényt, melynek dátuma az általa felvett megbízás keltét megelőző, továbbá egy levelet, melyet az alapügy adósa írt I.Sz. részére, az ítélet önkéntes teljesítésére vonatkozóan.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi biztos indítványa nem megalapozott.

A több időpontban hatályosuló, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba. A jelen fegyelmi eljárás folyamatban léte alatt, 2018. december 22-én hatályba lépett, a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni.

A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.

Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló jelenleg hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat 14.1. és 14.5. pontja szerint a Szabályzat a MÜK honlapján történő közzétételt követő második hónap első napján lép hatályba (vagyis 2018. május 1-jén), amellyel egyidejűleg hatályát veszti az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat.

A jelen ügyben kifogásolt levelek közlésére 2018.02.06. és 2018.09.23. napján került sor, így az anyagi normák tekintetében az Üttv. és a 2018.02.06-i levél vonatkozásában az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat, míg a 2018.09.23-i levél esetében szintén az Üttv. és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló jelenleg is hatályos 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.

Az Üttv. 107. § a) pontja értelmében: Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

A fegyelmi eljárást elrendelő határozatában a fegyelmi biztos az alábbi szabályok megsértését rótta az eljárás alá vont ügyvéd terhére:

Az Üttv. 1. § (1) bekezdése alapján az ügyvédi hivatás - jogi szakértelemmel, törvényes eszközökkel és módon, a közhatalmi szervektől függetlenül - az ügyfél jogai és jogos érdekei érvényesítésének, kötelezettségei teljesítésének elősegítésére, az ellenérdekű felek közötti jogvita - lehetőség szerinti - megegyezéssel történő lezárására irányuló tevékenység.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdése rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.

Az ÜESZ 2.1. pontja kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez, ennek keretében jogi képviselet ellátása esetén az ellenérdekű fél jogi képviselőjével, annak hozzájárulása esetén vagy jogi képviselő hiányában közvetlenül az ellenérdekű féllel, továbbá jogellenes befolyásolásuk nélkül - a tanúval, a szakértővel és az eljárás más résztvevőivel értekezhet és információkat cserélhet.

Az ÜESZ 2.2. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásának szem előtt tartásával látja el.

Az ÜESZ 13.1. pontja deklarálja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója tárgyalásai és eljárásai során hivatása hagyományainak megfelelően érintkezik a bíróságok, hatóságok tagjaival, valamint mindenki mással, akivel eljárása során kapcsolatba kerül, részükre a kellő megbecsülést és tiszteletet megadja, valamint azt saját hivatásával szemben is elvárja.

Az ÜESZ 13.3. pontjának a) alpontja előírja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nyilatkozatait, beadványait és különösen perbeszédeit jogilag megalapozottan és igényesen készíti elő.

Az ÜESZ 13.4. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlói egymással szemben fokozott igényességgel teljesítik kötelezettségeiket, jó kollegiális kapcsolatot tartanak fenn, ennek körében munkájukat a kölcsönös bizalmon alapuló udvariasság normái szerint végzik.

Az ÜESZ 13.8. pontja szerint az ügyvédi megbízásnak az ügyfél részéről történő felmondása esetén az új megbízott lehetőség szerint segítséget nyújt ahhoz, hogy a korábban eljárt megbízott a munkájával arányos, méltányos díjazáshoz hozzájusson.

A fegyelmi biztos ugyan a határozatában az ügyvédi hivatás etikai szabályairól szóló 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat rendelkezéseinek megszegésére nem hivatkozott, de a fegyelmi tanács hivatalból vizsgálta, hogy e szabályzat rendelkezéseinek az eljárás alá vont ügyvéd korábbi levele mennyiben felelt meg.

A vonatkozó hivatásrendi normák és a megvalósult tényállás, az eljárás tárgyává tett két levél megfogalmazása alapján a Fegyelmi Tanács azt a következtetést vonta le, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartásával semmilyen hivatásrendi normát nem sértett meg. Az Üttv. 39. § (3) bekezdése alapján a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el, és az ÜESZ 2.1. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez. Az eljárás alá vont ügyvéd I.Sz.-el létrejött megbízása arra terjedt ki, hogy a bejelentővel fennálló jogvitájában a képviseletét ellássa. A megbízással összefüggésben létrejött megbízási szerződés az ügyfél előadásaként rögzíti, hogy „az ügyfél elmondta, hogy az ügyvédet kifizette, bár arról számlát nem állítottak ki. A követelés egy része végrehajtási költség, végrehajtást pedig az ügyfél nem kért.”

Fentieknek megfelelően megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentőnek írt levelében nem tett egyebet, mint közölte a megbízója álláspontját a bejelentő követelésével kapcsolatban, melyben valóban utal arra, hogy arról az eljárás alá vont ügyvéd nem állított ki számlát, azonban erre a körülményre, mint releváns tényre utal csupán, ahhoz semmilyen kommentárt nem fűz, lehetséges jogkövetkezményt kilátásba nem helyez.

A 2018. szeptember 23-i levélben az eljárás alá vont ügyvéd azt jelzi a bejelentő felé, hogy ügyfele álláspontja a követeléssel szemben az, hogy a bejelentő részére kárt okozott, melyet peresíteni kíván, ezért javaslatot tesz a követelések beszámítással történő rendezésére.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint ez utóbbi levél sem tartalmaz egyetlen olyan kitételt sem, mely meg nem engedett nyomásgyakorlásnak minősülne, az, hogy eljárás alá vont ügyvéd jelezte, hogy megbízójának követelése áll fenn, és kész azt törvényes úton érvényesíteni, ilyenként nem értékelhető, az megfogalmazásában sem minősíthető fenyegetésként.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a hivatkozott levelek tartalma, hangneme nem sértette meg az ÜESZ által előírt udvariassági, igényességi normákat, nem minősíthető tiszteletlennek sem.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztosnak az eljárást megszüntető határozatban képviselt azon álláspontjával értett egyet, miszerint jelen ügyben nem állapítható meg az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ügyet vett volna át a bejelentőtől, az okiratok alapján azt lehetett megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízójának a bejelentővel szemben fennálló jogvitájában vállalt megbízást, nem pedig az alapügyben.

Az ügy átvételét egyedül a bejelentő állította, de ennek igazolására bizonyítékot csatolni nem tudott, az eljárást megszüntető határozat elleni kifogásában ezzel kapcsolatban csupán feltételezéseit terjesztette elő, mely az eljárás alá vont ügyvéd tagadásával szemben a tényállás alapjául, azt alátámasztó egyéb bizonyítékok hiányában, nem szolgálhatott. Megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy e körülmény tisztázásának egyébként nyilvánvalóan nem lehetett jelentősége egy olyan ügyben, ahol a megbízás tárgyát éppen az ügyvédi munkadíj iránti igény megalapozatlanságával összefüggésben ellátandó képviselet jelentette. Erre tekintettel a Fegyelmi Tanács nem látta az eljárás alá vont ügyvéd terhére róhatónak az ÜESZ 13.8. pontjában írt rendelkezés megsértését sem.

Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő által sérelmezett ügyben a bejelentővel szemben ellenérdekelt fél jogi képviseletét látta el, így az ügyben saját megbízója utasításai szerint volt köteles eljárni. Az irányadó hivatásrendi normák szerint az ügyvéd a megbízója álláspontjáról köteles az ellenérdekű felet tájékoztatni, illetve a megbízója tényállításait köteles szem előtt tartani. Önmagában az a körülmény, hogy az eljárás alá vont ügyvéd peres eljárást helyezett kilátásba, nem jelent jogellenes magatartást, hisz az esetleges jogkövetkezményekről való tájékoztatás és az ügyfél érdekeinek a megóvása érdekében tervezett intézkedések közlése gyakorlatilag az ügyvédi tevékenység velejárója. Megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a megbízója által rendelkezésre bocsátott adatok alapján, az ügyfele tényelőadásait szem előtt tartva látta el a megbízás szerinti tevékenységét.

Az Üttv. 127. § (1) bekezdése lehetőséget biztosít arra, hogy a Fegyelmi Tanács egyszerű megítélésű ügyben a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg. A FESZ 22.1. pontja értelmében a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség.

Jelen estben, különös tekintettel arra, hogy a tényállás tekintetében az „elkövetési tárgyként” megjelölt levelek a Fegyelmi Tanács rendelkezésére álltak, így annak minősítése képezte csupán az eljárás tárgyát, más tisztázásra szoruló körülmény nem merült fel, a tárgyaláson kívüli elbírálás valamennyi feltétele fennállt.

A fentiekre és az ügy összes körülményeire tekintettel a Fegyelmi Tanács - a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában tett indítványától eltérően - úgy ítélte meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a tényállásban rögzített magtartásával nem valósított meg fegyelmi vétséget, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért a Fegyelmi Tanács az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a FESZ 22.2. pontjában foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.

A jelen eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viseli.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. március 11. napján jogerős.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 251.)