A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A fegyelmi tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd
2 rendbeli - melyből 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért
kizárás, valamint ügyvédjelölt foglalkoztatásától eltiltás fegyelmi büntetéssel sújtja.
A kizárás időtartama 3 (három) év, amelynek végrehajtását 3 (három) évre felfüggeszti; az ügyvédjelölt foglalkoztatásától eltiltás időtartamra 3 (három) év.
A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.
A bejelentés:
A jelen ügyben a bejelentő kifogásolta az eljárás alá vont ügyvéd okirat-szerkesztési tevékenységét, mivel egy jelzálog- és egyéb jogokkal terhelt ingatlan megszerzésére egy közvetítő céggel megkötött megbízási szerződés szerkesztése során nem járt el körültekintően, ezért jelentős kára keletkezett.
A bejelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot elrendelte.
A bejelentő kérte a közvetítői eljárás lefolytatását. A kijelölt közvetítő jelentése szerint azonban a felek távolmaradása miatt a közvetítői eljárás meghiúsult, azonban a feljegyzés tartalmazza azt is, miszerint egy ismeretlen személy azt közölte a kijelölt közvetítővel, hogy „a bejelentő a pénzét visszakapta, annak kamatait is rövidesen megkapja, az ügyvédi pecsét pedig csak a hivatalossághoz kellett, ahhoz az eljárás alá vont ügyvédnek semmi köze”.
Az előzetes vizsgálati eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd felhívás ellenére iratokat nem csatolt, nyilatkozatot nem tett.
A fegyelmi biztos a rendelkezésére álló iratok alapján fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. A határozatában írtak szerint az eljárás alá vont ügyvéd az ingatlan tehermentes tulajdonjogának megszerzését célzó ügyletben az ügyvédi megbízását nem foglalta írásba, az okiratszerkesztés során mellőzte a bejelentő tájékoztatását a közvetítő céggel megkötendő megbízási szerződésben rejlő kockázatokról, nem adott felvilágosítást arról sem, hogy milyen jogi eszközök útján biztosítható az ügyfélérdek megvalósulása, ezzel megszegte az elkövetéskor hatályos Üt. 1. §-ában, 3. § (2) bekezdésében, 23. § (2) bekezdésében, valamint az Etikai Szabályzat 7.5. pontjában írtakat.
Nem tett eleget továbbá a jelenleg hatályos Etikai Szabályzat 12.3. pontjában írt iratcsatolási kötelezettségének sem. Ezek alapján az eljárás alá vont ügyvéd terhére 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség megállapítását indítványozta.
A tényállás:
A bejelentő a [...] hirdetési weboldalon szerzett tudomást arról, hogy az ott meghirdetett ingatlanok kedvezményesen megvásárolhatóak, mivel a hitelező bankok a kölcsönszerződéseket felmondták. A bejelentő felvette a kapcsolatot a hirdető Zrt-vel, amely cég a P.C.O. Kft-hez irányította. A Kft. részéről O.L-lel tárgyalt a kiválasztott ingatlan megvételéről és a tehermentesítésről. A bejelentő a Kft. által közölt 13 millió Ft-tal nem rendelkezett, ezért abban állapodtak meg, hogy 11 millió Ft-ot utal át a cégnek, a fennmaradó 2 millió Ft-ot pedig majd a végrehajtási eljárások megszüntetésekor fizeti ki. A bejelentő az összeget ügyvédi letétbe akarta helyezni, de O.L. közölte vele, hogy a banknál már annyira előrehaladott az ügy, hogy a pénzt rövid időn belül továbbítani kell a banknak, így letétre nincs szükség. A bejelentő ragaszkodott ahhoz, hogy a megállapodásról ügyvéd által ellenjegyzett okirat készüljön, amelyet viszont a Kft. a saját ügyvédjével kívánt intézni.
A felek 2017. július 28-i keltezéssel megbízási szerződést írtak alá, amelyben a bejelentő, mint megbízó megbízza a Kft-t, mint megbízottat, hogy a jelzálogjogosult pénzintézettel „egyezség útján állapodjon meg a követelések lezárásáról, és végtörlesztéséről”, amely „követelés kiváltásának ellenértéke maximum 12 millió Ft lehet”. A megbízási szerződés 9. pontja szerint a bejelentő előlegként 11 millió Ft-ot a megbízott Kft. bankszámlájára átutal, a 10. pont szerint az egyezségkötés ideje előreláthatólag 30 nap lesz, a kiegyenlítést követően a felek elszámolnak egymással, és ezzel egyidejűleg „a megbízott előkészíti az ingatlan megváltását a végrehajtónál”, akinek a munkadíja kb. 1.500.000 Ft lesz. A felek a 12. pontban a teljesítés végső időpontjaként 2017. október 30. napját jelölték meg azzal, hogy azt követően a szerződés felbontható, és a szerződés megszűnése esetén a megbízott az átutalt összeget 15 napon belül visszautalja a megbízó részére.
Az okirat szerint a szerződést az eljárás alá vont ügyvéd szerkesztette, és azt 2017. július 28. napján bélyegzőjével, aláírásával ellátottan ellenjegyezte.
A szerződés aláírására nem az eljárás alá vont ügyvéd irodájában került sor, az aláíráskor az eljárás alá vont ügyvéd nem volt jelen, az iratot O.L. vitte el az eljárás alá vont ügyvédhez, majd az ellenjegyzett okiratot O.L. adta át a bejelentőnek. A bejelentő ezt követően utalta át a Kft. számlájára a tehermentesítésre szolgáló 11 millió Ft-ot, további mintegy 2 millió Ft-ot pedig a Zrt., mint közvetítő részére már korábban kifizetett.
2017 novemberétől a bejelentő többször kereste a Kft-t, illetve O.L-t, aki mindig azt válaszolta, hogy folyamatban van az ügyintézés. 2018 januárjában O.L. közölte a bejelentővel, hogy másik lakást fog intézni, mert a kiválasztott ingatlan nem megszerezhető, majd további hitegetéseket követően a bejelentő 2018. október 8-án a Kft-vel kötött szerződést felmondta és kérte vissza az átutalt 11 millió Ft-ot, amelyből ez idáig 8 millió Ft-ot kapott vissza.
A bejelentő büntető feljelentést tett az ügyben érintett valamennyi személy és cég ellen, amely eljárás jelenleg is folyamatban van.
Az eljárás alá vont ügyvéd az okiratszerkesztésre vonatkozó ügyvédi megbízási szerződést nem készített, azt nem foglalta írásba.
Az eljárás alá vont ügyvéd a vezető fegyelmi biztos felhívása ellenére az ügyre vonatkozó iratait nem csatolta.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgálati eljárásban nyilatkozatot nem terjesztett elő, míg a fegyelmi eljárásban a kitűzött fegyelmi tárgyalás napján benyújtott iratában előadta, hogy tudomása szerint a Kft. a bejelentővel maradéktalanul elszámolt, így a bejelentőnek további követelése nincs, amelyről nyilatkozott is és a bejelentését visszavonta. Hivatkozott továbbá arra, hogy a szerződéses feltételek be nem tartásáért őt nem terheli felelősség, így az általa indokolatlannak tartott és visszavont bejelentésre is tekintettel a fegyelmi eljárás megszüntetését kérte. Ezen bejelentésen kívül az eljárás alá vont ügyvéd egyéb, érdemi nyilatkozatot nem tett, iratokat nem csatolt, a kitűzött fegyelmi tárgyalásokon szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg.
A bejelentő a fegyelmi tárgyaláson előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd által írtak nem fedik a valóságot, az elszámolásra nem került sor, a Kft. még mindig tartozik neki 3 millió Ft-tal, a bejelentését nem vonta vissza, azt változatlanul fenntartja. A 11 millió Ft a tehermentesítésre szolgált, és O.L. azt mondta neki, hogy a tehermentesítést követően majd a végrehajtó fogja intézni, hogy az ingatlan a tulajdonába kerüljön. Előadta továbbá, hogy az általa lekért cégkivonatból megállapítható, hogy a Kft. ügyvezetője és egyedüli tagja az eljárás alá vont ügyvéd fia.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a végindítványában a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakat fenntartotta. Álláspontja szerint megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd felelőtlen magatartást tanúsított, ami a közbizalomra súlyosan negatív hatással van. Két rendbeli szándékos fegyelmi vétség megállapítását és végrehajtásában 3 évre felfüggesztett kizárás fegyelmi büntetés kiszabását indítványozta, a kizárás időtartamát 3 évben jelölte meg. Enyhítő körülményként kérte értékelni a kár jelentős részének megtérülését, valamint az eljárás alá vont ügyvéd által a pályán eltöltött hosszú időt.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi tanács a fegyelmi biztos által előterjesztett indítványnak túlnyomórészt helyt adott.
A jelen ügyben kifogásolt okiratszerkesztésre és ellenjegyzésre 2017. július 28. napján került sor, így az anyagi normák tekintetében az 1998. évi XI. törvény (Üt.) és az ezen időpontban még hatályos, Az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló többször módosított 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzat (régi Etikai Szabályzat) rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.
A jelen ügyben tényszerűen megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a szerződő felekkel - legalábbis a bejelentővel biztosan - nem találkozott, őt a bejelentő nem ismerte, vele nem beszélt, így az ügyvédi megbízási szerződés írásba foglalására sem kerülhetett sor, amely megbízási szerződésnek kellett volna tartalmaznia - többek között - a felek ügyleti akaratát.
Az Üt. 1. §-a szerint az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését, míg a 3. § (2) bekezdése minden ügyre, minden ügyvédi tevékenységre kötelezettségként írja elő, hogy az ügyvédnek hivatását a legjobb tudása szerint, lelkiismeretesen, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia, tevékenységében köteles mindenkor az ügyvédi hivatáshoz méltó magatartást tanúsítani.
Az Üt. 23. § (2) bekezdése értelmében a megbízást - a tanácsadás esetét kivéve - írásba kell foglalni. Az írásba foglalás elmaradása a megbízás érvényességét nem érinti, de ilyen esetben a megbízás tartalmának bizonyítása a megbízottat terheli.
A régi Etikai Szabályzat 7/5. pontja szerint az ügyvéd a megbízás során köteles megbízóját kioktatni a szerződéssel kapcsolatos minden lényeges körülményről és feltételről.
A bejelentő ügyleti szándéka arra irányult, hogy a más személyek közös tulajdonában lévő ingatlan tehermentes tulajdonjogát megszerezze. Ezen cél eléréséhez egyrészt szükséges lett volna az ingatlan bejegyzett tulajdonosaival az értékesítésben történő megállapodás, ennek keretében a vételár meghatározása, a terhek számbavétele, a tartozások pontos, aktuális állapotnak megfelelő összegének megismerése, a tehermentesítés folyamatának tisztázása és ezzel összhangban a vételár kifizetésének szabályozása.
Az az eljárás alá vont ügyvéd előtt is ismert kellett, hogy legyen, miszerint a bejelentő akarata nem arra irányult, hogy a számára idegen személyek tulajdonában lévő ingatlant a saját vagyona terhére tehermentesítse anélkül, hogy ennek fejében őt bármilyen jogosultság megillesse. A Kft. és a bejelentő között létrejött, az eljárás alá vont ügyvéd által szerkesztett és ellenjegyzett megbízási szerződés a bejelentő tényleges szándékát és érdekeit figyelmen kívül hagyta, amely szerződés alkalmatlan volt a bejelentő által kívánt cél eléréséhez, a tulajdonjog tehermentes megszerzéséhez.
Az eljárás alá vont ügyvédnek a közte és a szerződő felek között létrejött ügyvédi megbízási szerződésben kellett volna tájékoztatnia a bejelentőt arról, hogy az ingatlan tulajdonjogát kizárólag a tulajdonosokkal történő szerződéskötés útján szerezheti meg, és, ha az idegen tulajdont anélkül tehermentesíti, hogy a tulajdonosokkal az értékesítésben és a vételárban megállapodna, akkor a tulajdonszerzése nemhogy bizonytalan, de jogilag nem is lesz lehetséges.
Ugyancsak az ügyvédi megbízási szerződésben kellett volna felhívni a bejelentő figyelmét arra, hogy a tehermentesítéshez szükséges a bejegyzett terhek aktuális összegének ismerete is, amelyet szintén a bejegyzett tulajdonosokkal kell tisztázni, lévén, hogy a jelzálogjogosult pénzintézet a vele szerződéses kapcsolatban álló ügyfélnek tud és fog pontos adatokat szolgáltatni.
Tájékoztatnia kellett volna a bejelentőt arról is, hogy, ha a tehermentesítésre valóban mód nyílik, akkor ehhez egyáltalán nincs szükség a Kft. igénybe vételére, az összeget ő maga közvetlenül is utalhatja a pénzintézet számlájára, illetve arról, hogy az ügyvédi letét intézménye is igénybe vehető, amely biztosította volna a Kft. eljárásának sikertelensége esetére, hogy a bejelentőt legalább anyagi veszteség ne érje amiatt, mert a Kft. a visszafizetési kötelezettségének nem tesz eleget.
Mindezen tájékoztatási, kioktatási kötelezettségének azonban az eljárás alá vont ügyvéd semmilyen módon nem tett eleget, a bejelentőt nem tájékoztatta a Kft-vel kötendő megbízási szerződésben rejlő kockázatokról, és nem adott felvilágosítást arról, hogy milyen módon, milyen jogi eszközökkel biztosítható az ügyfél érdek megvalósulása, megszegve ezzel a fentebb hivatkozott rendelkezéseket.
Az Üt. 27. § (1) bekezdése értelmében az okirat ellenjegyzésével az ügyvéd bizonyítja, hogy
a) az okirat a felek kinyilvánított akaratának és a jogszabályoknak megfelel, és
b) az okiratban megjelölt fél az iratot előtte vagy helyettese [23. § (5) bek.] előtt írta alá, illetőleg aláírását előtte vagy helyettese előtt saját kezű aláírásának ismerte el, illetve a minősített elektronikus aláírásával tett ellenjegyzéssel pedig azt, hogy a kiállító minősített elektronikus aláírásával aláírt elektronikus okirat tartalma az ügyvéd által készített elektronikus okiratéval megegyezik.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentővel nem is találkozott, nem is beszélt, így a személyes kapcsolatfelvétel hiánya okán nem is tudta megismerni a felek megállapodását, akaratát, szándékát, így - jó esetben - kizárólag az egyik fél által elmondottak kerülhettek az ellenjegyzett okiratba. Ennek következtében az okirat tartalma egyáltalán nem felelt meg a bejelentő akaratának, így az eljárás alá vont ügyvéd ellenjegyzése az Üt. 27. § (1) bekezdés a) pontjában írt feltétel bizonyítására alkalmatlan, hisz a szerződés szerkesztése során azokat az alapvető kérdéseket sem tisztázta, amelyek minimálisan szükségesek a felek szándékainak megismerésére.
De az ellenjegyzés nem felel meg a 27. § (1) bekezdés b) pontjában írt feltételnek sem, hiszen az okiratot - legalábbis a bejelentő - nem előtte írta alá, és később sem került sor az aláírás saját kezű aláírásakénti elismerésére.
A fentiek okán az eljárás alá vont ügyvéd ellenjegyzése nem bírt a jogi normák szerinti tartalommal, így az az ellenjegyzés szabályainak megszegését eredményezte.
A cselekmény elkövetésekor hatályos Üt. 37. § a) pontja alapján fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi. Az eljárás megindulásakor már hatályba lépett Üttv. 107. § a) pontja lényegében azonos módon határozza meg a fegyelmi vétség fogalmát.
Az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy nem készített írásba foglalt ügyvédi megbízási szerződést, az okiratszerkesztéssel kapcsolatos tájékoztatási, kioktatási kötelezettségének nem tett eleget, és úgy szerkesztett okiratot, hogy annak tartalmáról, a felek ügyleti szándékáról a felekkel, legalábbis a bejelentővel nem egyeztetett, így a bejelentő akaratát meg sem ismerhette, majd az okiratot úgy látta el ellenjegyzésével, hogy a bejelentő azt nem előtte írta alá, amely okirat ezáltal a szerződésben szereplő felek akaratának és a jogszabályoknak sem felelt meg, megszegte az Üt., és a régi Etikai Szabályzat idézett rendelkezéseit, mellyel egy rendbeli, és a többszöri szabályszegések okán folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, mégpedig a szabályokat szándékosan szegte meg, mivel a tevékenységi szabályokkal tisztában kellett lennie, de a cselekménye, illetve a mulasztása következményeibe belenyugodott.
A jelen eljárás megindulásakor hatályos, ezáltal alkalmazandó 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (új Etikai Szabályzat) 12.3. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója - függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot - az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat köteles becsatolni.
Az eljárás alá vont ügyvédet az előzetes vizsgálati eljárásban a vezető fegyelmi biztos határozatában felhívta az iratcsatolási kötelezettsége teljesítésére. A felhívást az eljárás alá vont ügyvéd irodájának meghatalmazottja átvette. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban sem a vizsgálati, sem a fegyelmi eljárásban az ügyre vonatkozó releváns iratait nem csatolta, amellyel megszegte az új Etikai Szabályzat idézett rendelkezését, és ezzel további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A fentiek alapján a fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvéd felelősségét mindösszesen 2 rendbeli - ebből 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétségben állapította meg.
A joghátrány alkalmazása körében a fegyelmi tanács fontosnak tartja leszögezni, hogy az okiratszerkesztés, ellenjegyzés, mint rendszeresen és ellenérték fejében végzett ügyvédi tevékenység az ügyvédség, az ügyvédi tevékenység gyakorlására jogosultak monopóliuma, közbizalmi jelentőségű tevékenység, ezért ehhez a tevékenységhez szorosan kapcsolódik az ellenjegyzéssel kifejezésre juttatott bizonyítási tartalom, amely megköveteli az ügyfelekkel való személyes kapcsolatot, amelynek elmulasztása egyben veszélyezteti az ügyvédi ellenjegyzés létjogosultságát. A fegyelmi tanács nyomatékos súlyosító körülményként értékelte tehát, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ezen bizalmi elv ellen vétett, amelynek megőrzése és tiszteletben tartása nélkülözhetetlen a tisztességes ügyvédi tevékenységhez. További súlyosító körülménynek tekintette a többszörös szabályszegést, amely több önálló fegyelmi vétségnek minősül, valamint azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd mulasztása miatt a bejelentőt kár érte, amelynek ugyan nagyobbik része ez idáig megtérült, de azt - a fegyelmi biztos indítványától eltérően - nem tudta az eljárás alá vont ügyvéd javára értékelni, ahogyan azt sem, hogy az eljárás alá vont ügyvéd hosszabb ideje gyakorolja a tevékenységét, miután ezen idő alatt - különösen az utóbbi években - többször marasztalta a fegyelmi hatóság.
A fegyelmi büntetés kiszabásánál a fegyelmi tanács éppen ezen utóbbi körülményt vette figyelembe, amikor is az Üttv. 108. § e) pontja alapján a kizárás fegyelmi büntetést, és annak a rendelkező részben megállapított, a 109. § (6) bekezdésben írt törvényi keretek között kiszabható legrövidebb, három éves időtartamát látta megfelelőnek és az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak. Ugyanakkor az ügy összes körülményét mérlegelve - elsősorban a fokozatosság elvére figyelemmel - alkalmazta a fegyelmi tanács az Üttv. 111. § (1) bekezdését, mert úgy ítélte meg, hogy a kiszabott kizárás fegyelmi büntetés végrehajtásának 3 évre történő felfüggesztésével is elérhető a büntetés célja.
Ehhez kapcsolódóan a fegyelmi tanács felhívja az eljárás alá vont ügyvéd figyelmét, hogy az Üttv. 111. § (2) bekezdése értelmében a kizárás végrehajtása felfüggesztésének ideje alatt elkövetett újabb fegyelmi vétség miatt a fegyelmi tanács a kizárás végrehajtását elrendelheti.
Ugyanakkor azt is észlelte a fegyelmi tanács, hogy ahogyan több korábbi ügyben, úgy a jelen ügyben is az állapítható meg, miszerint az eljárás alá vont ügyvéd egyszerűen figyelmen kívül hagyja az ügyvédi hivatás alapnormáit, a tevékenység gyakorlására vonatkozó szabályokat, legyen az törvényben, vagy kamarai szabályzatban előírt.
Ez a fajta negligencia a fegyelmi tanács álláspontja szerint alkalmatlanná teszi arra, hogy ügyvédjelöltet megfelelő szakmai továbbképzésben részesítsen, őt folyamatosan a képességeinek, szakmai fejlődésének és tapasztalatainak megfelelő, azokat fejlesztő ügyvédi tevékenységre irányuló érdemi feladatokkal lássa el, és az ügyvédi szakma, az ügyvédi hivatás alapvetéseire és alkalmazandó normái betartásának fontosságára tanítsa, miután a jelen ügyből is az a következtetés vonható le, hogy ezen szabályokkal maga az eljárás alá vont ügyvéd sincs tisztában, de legalábbis azokat figyelmen kívül hagyja.
Ennek okán a fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet a végrehajtásában felfüggesztett kizárás mellett az Üttv. 108. § d) pontjában meghatározott ügyvédjelölt foglalkoztatásától való eltiltás fegyelmi büntetéssel is sújtotta, amelynek időtartamát a 109. § (5) bekezdése alapján a középmértékben határozta meg.
Miután az eljárás alá vont volt ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a fegyelmi tanács az Üttv. 142. § (2) bekezdése és FESZ 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. június 26. napján jogerős és a felfüggesztett büntetés kivételével végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa - 2019. F. 287.)