Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019.F.297/7. határozata

ügyvédi beadvány sértő tartalmáról, közhatalmi szervek (bíróságok, stb.) tekintélyének lejáratásáról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson zárt ülésben meghozta, majd kihirdette az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

írásbeli megrovás

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 30.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki átutalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlaszámára.

Indokolás

A bejelentés:

A törvényszék elnöke nyújtotta be a panaszát a Budapesti Ügyvédi Kamarába.

Ebben előadta, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a beadványában arról tájékoztatta a járásbíróság elnökét, hogy aznap tévesen OBH elektronikus aláírással ellátott értesítést és jogerős büntető ítéletet kapott a járásbíróságtól, amelyen az adójele szerepelt. Ezt a járásbíróság elnöke soron kívül kivizsgálta, megállapítva, hogy a küldemény valóban tévesen került megküldésre az eljárás alá vont ügyvéd részére, és erről tájékoztatta őt, egyben kérte, hogy a megküldött iratok megsemmisítéséről gondoskodni szíveskedjen, az adminisztrációs hibáért elnézést kért.

A bejelentő közölte azt is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd beadványának azon része, miszerint „...Nem értem, miért küldték meg nekem, ki volt az az állat, aki ismeretlen üggyel zaklat és milyen jogon?”, sérti a munkatársait, ezért megküldte az eljárás alá vont ügyvéd beadványát a szükséges intézkedések megtétele végett.

A vezető fegyelmi biztos határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte, és felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy a vizsgálat lefolytatáshoz szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételét pedig jogosult a kamarának megküldeni.

Az eljárás alá vont ügyvéd észrevételt tett és „előzetesen” azt közölte, hogy a jelzett ügyben a szabad véleménynyilvánítás jogával élt, amelyet az Alaptörvény biztosít számára, a bíróság eljárása őt sérti és megalázza, véleménye szerint úgy tűnik, hogy a bíróság részéről megvalósult a személyes adattal való visszaélés gyanúja, ezért kérte az érdekei védelmét az „Üt. alapján”. Megítélése szerint az ügy szerteágazó és egyre messzebbre nyúlik. Kapott egy második magyarázkodó levelet és ő maga is utánajárt „több szálon dolgoknak”, és információkat vár még, mert „igen megmagyarázhatatlan tények derültek ki”. Közölte, hogy önhibáján kívüli okból nem tud 8 nap alatt „észrevételek tenni” és kérte, hogy emiatt 8 nappal hosszabbítsák meg a határidőt, hogy érdemben is nyilatkozhasson.

A fegyelmi biztos határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett. Eszerint alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy a járásbíróságnak írt levelével semmivel sem indokolható sértő megállapítást használt, nem adta meg a kellő megbecsülést és tiszteletet, amelyet az ügyvédnek eljárása során a hivatása hagyományainak megfelelően meg kell adnia, és melyet így kölcsönösen saját hivatásával szemben is elvárhat, továbbá a Kamara felhívására az eljárással kapcsolatos iratait nem küldte meg, ezért 2 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el. A fegyelmi biztos indítványozta, hogy a Fegyelmi Tanács tárgyalás tartása nélkül hozzon határozatot, mivel a fegyelmi vétség egyértelmű.

A fegyelmi eljárást kezdeményező határozat ismeretében az eljárás alá vont ügyvéd kérte tárgyalás tartását.

Az eljárás alá vont ügyvéd észrevételében előadta, hogy az eljárásnak nincs jogalapja, becsmérlő kifejezést senki ellen nem alkalmazott, ügyvédi tevékenységet nem folytatott, levelével ügyvédi tevékenységet nem végzett, beadványt nem írt, levele értesítés és tájékoztatás kérés volt a bíróság felé, szándékosság nem róható fel neki, és elnézést kért, hogy az iratokat nem csatolta be, de a bírósági utolsó válasz 2019. október közepén érkezett hozzá, ezt követően hosszabb ideig beteg volt és az észrevétele megfogalmazása idején is az. Meggyőződése az volt, hogy „érdekvédelem céljából” már felfüggesztették, vagy megszüntették az ellene folyamatban lévő eljárást.

Kifejtette, hogy a „sértett nem bíróság és nem is személy”, ebbéli meggyőződését részletesen megindokolta. Kifejtette azt is, hogy a „sértett” ő maga, melynek indokolásaként előadta, hogy a „ki az az állat” mondatrész „...csak bírósági jogsértések/hibasorozat és bűncselekmény/okszerű következményének valós alapon kinyilvánított gondolatai indokolt és méltányolható kifejezése, amelynek nincs alanya! Általános megjelölés, erőteljes indulatszó, senkire nem vonatkozik, nem neveztem meg senkit, főleg nem embert, és nem használtam jelzős szerkezetet.”.

Ebben a körben hivatkozott a Magyar Tudományos Akadémia Értelmező szótárára, mely szerint az „állat” jelentése „...olyan helyváltoztató élőlény, melynek saját idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak.”. Mindemellett hivatkozott az Alaptörvény IX. Cikkére, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, így ehhez neki is joga van, és senki nem tilthatja meg, hogy véleményét elmondja, és annak nem tulajdoníthat pejoratív értelmet senki; ezt kérdőjelezi meg a törvényszék elnöke jogtalanul. Kifejtette továbbá azt is, hogy kellő megbecsülést és tiszteletet nem kapott, és a bíróság nem tartotta be a hivatása hagyományait; ezzel összefüggésben az elítélt sem kapott ilyet. Kérte, hogy ismerje el a Budapesti Ügyvédi Kamara, hogy a törvényszék elnöke „...a 2019. július 30-i és augusztus 9-i leveleiben elismerte, hogy az üggyel kapcsolatban ellenem bűncselekmény/személyiségi jogsértés, adatvédelmi incidens/ történt, mely jogos indulatot váltott ki önmagában szörnyű és ijesztő bírósági eljárás miatt, hogy amit velem tettek, annak komoly súlya van, mert előre átláthatóak voltak a felsorolt okok miatt a jövőbeli negatív következmények”. Kérte tovább, hogy a Kamara ne a bíróságot védje, ami egyébként nem a kötelessége, és érdekvédelmet lásson el, mely az egyik alapfeladata. Az eljárás alá vont ügyvéd észrevételét mellékletekkel látta el.

A fegyelmi biztos a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatot fenntartotta.

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson nem vitatta, hogy a vitatott mondatot ő írta le, de álláspontja szerint ez a szabad véleménynyilvánítás körébe tartozik, az általa leírtaknak nincs alanya, ennélfogva azt senkinek nem címezte. Végtelenül megalázónak tartotta azt, hogy egy ilyen esetben a bíróság nem azzal kezdi, hogy elnézést kér és neki kellett három levelet írnia, mire végre elnézést kértek tőle. Miután némi hezitálás után úgy döntött, hogy megnyitja a neki küldött fájlt, számára egy vadidegen ember életrajza, egy elítélt teljes életútja kirajzolódott előtte. Ekkor rájött arra, hogy ezt neki jeleznie kell. Az e-mail első felindulásában keletkezett. Kijelentette, hogy nagyon sérelmezte, hogy az adószáma rajta volt az iraton, holott az adószámához semmi köze nincs a bíróságnak, mert az nem a KASZ száma, s ez „borzasztóan érintette”. Miután a Fegyelmi Tanács elnöke tájékoztatta az eljárás alá vont ügyvédet arról, hogy a cégkapu elérhetőség mindenki esetében az adószáma első nyolc számjegye, az eljárás alá vont ügyvéd kijelentette, hogy ő ezt most hallja először, és ezt a tájékoztatást nagyon szépen megköszönte, mert eddig ezt nem tudta.

Az eljárás alá vont ügyvéd azon felvetésére, hogy mégis, hogyan lehetséges, hogy elírták az azonosítót, amikor ő az ügyben nem is szerepel, a Fegyelmi Tanács elnöke elmagyarázta az eljárás alá vont ügyvédnek - jelezve neki, hogy nem ez a fegyelmi eljárás tárgya -, hogy ez minden bizonnyal adminisztratív hibából történt, és feltehetően egy számot tévedésből elírtak, így adta ki a rendszer az ő nevét.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd más szavakat használva egyebekben megismételte a beadványában írtakat, azokat megtoldva azzal, hogy a vizsgált e-mailt az első dühében és az első megalázottságában írta, két percen belül, hogy átvette a küldeményt.

Az eljárás alá vont ügyvédnek és a fegyelmi biztosnak nem volt bizonyítási indítványa.

A fegyelmi biztos végindítványa:

A fegyelmi biztos végindítványában előadta, hogy az eljárás alapjául szolgáló tényállás nem vitatott, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd is elismerte, hogy a hivatkozott levél tőle származik. Azonban nem foghat helyt az a védekezés, hogy a levélben írt kijelentés nem sértette másnak a becsületét, mivel nyilvánvaló, hogy a bírósági munkatársakat nem érintette jól az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd alacsonyabb rendű élőlényként aposztrofálta őket. Annál is inkább nem foghat helyt, mert a levél szövegkörnyezetéből kiderül, hogy a kijelentése a bíróság kezelőirodájában mulasztó dolgozókra vonatkozott. A védekezés azon része, hogy a levelet nem ügyvédként, hanem magánszemélyként fogalmazta és küldte meg, nem lehet alapos, mert mindegyik beadványában az ügyvédi minősége feltüntetésre került, továbbá az a védekezés is alaptalan, hogy a levél nem beadvány volt, mert csak egy kérdést fogalmazott meg benne, tekintve, hogy a levél tárgya maga is panasz. A fegyelmi biztos álláspontja szerint megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi minőségben járt el.

Fentiek mellett az eljárás alá vont ügyvéd azon védekezése, hogy a kijelentése a véleménynyilvánítás szabadságába belefér, szintén alaptalan, mert maga az Alaptörvény rögzíti, hogy a véleménynyilvánítás nem irányulhat mások emberi méltóságának megsértésére, így az eljárás alá vont ügyvéd a magatartásával alapjogot sértett. Az iratcsatolási kötelezettség elmulasztásával kapcsolatosan pedig pusztán arra hivatkozott, hogy beteg volt, és emiatt nem tudta időben csatolni az iratokat, illetve arra, hogy további iratok megérkezésére várt, de a betegségével kapcsolatos orvosi igazolást nem csatolt a Kamara részére, így ezt a fegyelmi biztos nem tudta elfogadni.

Mindezekre figyelemmel az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos szerint megsértette az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzat (ÜESZ.) 11.5., 13.1. pontjait, illetve az iratcsatolási kötelezettség elmulasztása miatt az ÜESZ. 12.3 pontját, amely magatartásával 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el. Kérte, hogy a Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként vegye figyelembe, hogy az eljárás alá vont ügyvéd tizenkilenc éve praktizál, és ez idáig nem volt fegyelmi eljárás vele szemben, míg súlyosító körülményként kérte figyelembe venni az egy eljáráson belüli halmazatot. A fegyelmi biztos pénzbírság kiszabására tett indítványt, azzal, hogy annak összegét az alsó határhoz közeli összegben határozza meg a Fegyelmi Tanács, és kérte, hogy az átalányköltség viselésére is kötelezze őt.

A tényállás:

Az eljárás alá vont ügyvéd az Országos Bírósági Hivatal aláírásával ellátott értesítést és jogerős ítéletet vett át elektronikus úton. Az eljárás alá vont ügyvéd az átvételt követő két percen belül annak tényéről „panasz” tárgyú e-mailt fogalmazott meg és küldött el a járásbíróság Elnöki Irodájához, melynek címzettje a járásbíróság elnöke volt. Az e-mailben azt tudatta a címzettel, hogy [...] vádlottat nem ismeri, az ügyről fogalma sincs, ahhoz semmi köze, abban sem védő, sem jogi képviselő nem volt. Az e-mail az alábbi mondatot is tartalmazta: „Nem értem miért küldték meg nekem, ki volt az az állat, aki ismeretlen üggyel zaklat és milyen jogon.”.

A küldemény tévesen, adminisztrációs hiba folytán került az eljárás alá vont ügyvéd részére kézbesítésre, aki az érintett büntető ügyben ügyvédként semmilyen szerepet nem játszott. A téves adatküldést adatvédelmi incidensként a törvényszék az Országos Bírósági Hivatal felé jelentette. Az adminisztrációs hibáért mind a járásbíróság elnökhelyettese, mind a bejelentő elnézést kért.

Az eljárás alá vont ügyvéd a megadott 8 napos határidőn belül az üggyel kapcsolatos iratot nem csatolt.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

Az eljárás alá vont ügyvéd a neki felrótt magatartást az elkövetés idejére figyelemmel (2019. év) az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) hatálya alatt fejtette ki. A Fegyelmi Tanács - a fegyelmi büntetés neme kivételével - egyetértett a fegyelmi biztos indítványával.

Az eljárás alá vont ügyvéd nem vitatta, hogy a járásbíróság elnökének küldött e-mailt, melynek része volt a „Nem értem miért küldték meg nekem, ki volt az az állat, aki ismeretlen üggyel zaklat és milyen jogon.” mondat is, ő fogalmazta és küldte meg a járásbíróság elnökének. E mondat az eljárás alá vont ügyvéd védekezéseként előadottak ismeretében is értékelést igényel.

Az eljárás alá vont ügyvéd a Fegyelmi Tanács megítélése szerint ügyvédként járt el, amikor e-mailt írt a járásbíróság elnökének. Ezt alátámasztja az e-mail végén lévő, a küldő azonosítására szolgáló „...ügyvéd, ... Ügyvédi Irodája (cím, tel.) szövegrész, valamint az, hogy az e-mail tárgya panasz, továbbá az, hogy egy, a bíróság előtti ügyben kereste meg a címzettet, a járásbíróság elnökét.

A Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, mely szerint az e-mail megküldésével nem ügyvédként járt el.

A Fegyelmi Tanács nem fogadta el az eljárás alá vont ügyvéd védekezését, mely szerint az e-mail nem értékelhető a bíróságnak címzett beadványként. Azért nem, mert az e-mailjében - egyebek mellett - azt hozta a címzett tudomására, hogy a neki megküldött irattal azonosítható büntető ügyben semmilyen szerepe nem volt, és ezzel kapcsolatban kérelmet fogalmazott meg, azt, hogy az ügyet azonnal és haladéktalanul vizsgálják ki. E kérelem benyújtása értelemszerűen érintkezést is jelent a bírósággal.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal is védekezett, hogy a vizsgált mondatnak „nincs alanya”, ezért nem is sérthetett meg senkit azzal, hogy valakiről azt állította, hogy „állat”. A Fegyelmi Tanács ezzel messzemenőkig nem ért egyet, mert az a „bizonytalanság”, mely az eljárás alá vont ügyvédet az adminisztratív hibát vétő bírósági alkalmazott, mint „állat” személye kilétét érintően jellemezte, semmi esetre sem lehet indoka annak, hogy ezt állítsa, miközben nyilvánvaló volt számára, hogy ez a személy a bíróság kötelékében dolgozik.

Az eljárás alá vont ügyvéd azzal is védekezett, hogy a Magyar Tudományos Akadémia Értelmező szótára szerint az „állat” jelentése „...olyan helyváltoztató élőlény, melynek saját idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak.”, és ő ehhez - ebben az értelemben használva az „állat” szót - nem tulajdonított pejoratív értelmet. A Fegyelmi Tanács ezzel az értelmezéssel sem értett egyet. Azért nem, mert a vizsgált e-mailt az eljárás alá vont ügyvéd felháborodásában, két perccel a küldemény átvételét követően írta, melyben a magyar nyelvet tökéletesen ismerő és beszélő ember - mint amilyen az eljárás alá vont ügyvéd is - a Magyar Értelmező Kéziszótár (Akadémiai Kiadó, 2004) 31. oldalán az „állat”, mint főnév 3. értelmezéseként meghatározott tartalomban használta, eszerint „3. durva pejor. Elvadult, kíméletlen ember. Te állat! / Az ember alantasabb természete. Előtör belőle az állat.”. A Fegyelmi Tanács álláspontja az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd az „állat” szót pejoratív (becsmérlő, bántalmazó, ócsároló, mocskoló stb.) értelemben használta. A Fegyelmi Tanács megjegyzi, hogy az „állat” szónak az eljárás alá vont ügyvéd értelmezése szerinti jelentésének (ti. „...olyan helyváltoztató élőlény, melynek saját idegrendszere, mozgásszervei és érzékszervei vannak.”) nincs értelme, még akkor sincs, ha azt az eljárás alá vont ügyvéd tényként megállapítható nagyfokú felháborodása következményeként értékeljük, mely az irat átvételét követő két percen belül jellemezte őt.

Az eljárás alá vont ügyvéd magatartását nem menti, hogy egyébként nyilvánvalóan nem volt tisztában azzal, hogy az adószáma első nyolc számjegye megegyezik az ügyfélkapu azonosítója számával, melyet adószámaként értelmezett. A Fegyelmi Tanács megítélése szerint elegendő lett volna a téves iratküldést udvarias levélben a bíróság elnöke tudomására hozni, és ennek a kivizsgálását kérni. Az eljárás alá vont ügyvéd azonban ennél tovább ment, és szükségét érezte, hogy - szerinte - a véleménynyilvánítás szabadságával is éljen.

Az eljárás alá vont ügyvéd ennek körében védekezésként hivatkozott az Alaptörvény IX. cikkére, amely kimondja, hogy mindenkinek joga van a véleménynyilvánítás szabadságához, és ő a vizsgált mondatában ezzel élt. A Fegyelmi Tanács nem fogadta el ezt a védekezést sem. Az Alaptörvény II. cikke ugyanis deklarálja, hogy „Az emberi méltóság sérthetetlen. Minden embernek joga van az élethez és az emberi méltósághoz, a magzat életét a fogantatástól kezdve védelem illeti meg.”. A IX. cikk (4) bekezdése szerint „A véleménynyilvánítás szabadságának a gyakorlása nem irányulhat mások emberi méltóságának a megsértésére.”. A Fegyelmi Tanács megítélése szerint az eljárás alá vont ügyvéd a vizsgált kérdő mondatában tény állításaként egy véleményt is megfogalmazott, amikor egy általa nem ismert személyt e-mailje premisszájaként „állat”-nak tekintett, akiről csak olyan információ állítható bizonyossággal, hogy 1. egy ember, aki 2. bíróság kötelekében dolgozó alkalmazott, és 3. munkája során hibát vétett. A Fegyelmi Tanács megítélése szerint az eljárás alá vont ügyvéd vizsgált mondata mélyen emberi méltóságot sértő, és ez tűrhetetlen magatartás egy ügyvédtől. Egy ügyvédnek a hivatása hagyományainak megfelelően, a kellő megbecsülést és tiszteletet megadva kell érintkeznie a bírósággal. A járásbíróság összes, illetve bármely munkatársának is joga van a sérthetetlen emberi méltósághoz, melyet az eljárás alá vont ügyvéd Alaptörvénybe ütköző módon nyilvánvalóan megsértett.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezéseit ugyan fenntartotta, azonban a Fegyelmi Tanács részére a fegyelmi tárgyaláson bizonyossá vált, hogy az eljárás alá vont ügyvédnek fogalma sem volt arról, hogy az adószáma első nyolc számjegye megegyezik az ügyfélkapu azonosítójával, teljes félreértésben volt ebben a körben, és valóban belátta, hogy az ügyvédi hivatás hagyományainak nem felel meg a bíróság elnökének írt levele, és a stílusa nem megengedhető ügyvédként.

Az Üttv. 107. § a) pontja szerint „Fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha

a) az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi, ...”.

Az eljárás alá vont ügyvéd magatartásaival az alábbi normákat szegte meg: ÜESZ 11.5., 13.1. és 12.3. pontjait.

Az ÜESZ 11.5. pontja szerint „Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának a beadványa kirekesztő, emberi méltóságot sértő megállapításokat, közléseket nem tartalmazhat.”, a 13.1. pontja, amely szerint „Az ügyvédi tevékenység gyakorlója tárgyalásai és eljárásai során hivatása hagyományainak megfelelően érintkezik a bíróságok, hatóságok tagjaival, valamint mindenki mással, akivel eljárása során kapcsolatba kerül, részükre a kellő megbecsülést és tiszteletet megadja, valamint azt saját hivatásával szemben is elvárja.”, a 12.3. pontja szerint „Az ügyvédi tevékenység gyakorlója - függetlenül attól, hogy tesz-e nyilatkozatot - az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat - kamarai jogtanácsos, illetve jogi előadó esetében azon iratokat, amelyek felett rendelkezni jogosult köteles becsatolni.”.

A Fegyelmi Tanács nyomatékkal értékelte enyhítő körülményként, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ellen 2002. évben történt ügyvédi bejegyzése óta nem volt folyamatban fegyelmi eljárás. Súlyosító körülményt nem talált.

A Fegyelmi Tanács a fegyelmi büntetést a fegyelmi vétség súlyára, a rendbeliségre, az elkövetésre irányuló szándék fokának megfelelően, az általa feltárt körülmények figyelembevételével, a fokozatosság szem előtt tartásával szabta ki, mivel meggyőződése szerint a rendelkező részben írt fegyelmi büntetés is kellő visszatartó erővel hathat a jövőre nézve.

A jelen eljárással felmerült átalányköltséget a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (FESZ) 40.9. pont alapján mérsékelt összegben állapította meg, ebben a körben a Fegyelmi Tanács méltányolható körülménynek tekintette az eljárás alá vont ügyvéd korát. A határozat elleni jogorvoslati jog az Üttv. 135. §-án alapul.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. március 12. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 297.)