A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 (kettő) rendbeli szándékos - ebből 1 rendbeli folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétséget követett el, ezért
100.000 Ft (azaz egyszázezer forint)
pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés:
A jelen ügyben a bejelentő az eljárás alá vont ügyvéd okiratszerkesztéssel kapcsolatos tevékenységét kifogásolta.
A bejelentés alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa az előzetes vizsgálatot elrendelte.
Az előzetes vizsgálati eljárás során az eljárás alá vont ügyvéd részletes védekezést terjesztett elő, melyben vitatta a fegyelmi felelősségét és kérte az eljárás megszüntetését. Beadványához 1 db levélváltást csatolt.
A Budapesti Ügyvédi Kamara fegyelmi biztosa a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján a határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett az eljárás alá vont ügyvéddel szemben. Határozatában az Üttv. 1. § (3) bekezdését, az Üttv. 28. § (3) bekezdését, az Üttv. 29. § (1) bekezdését, az Üttv. 32. § (1) bekezdését, az Üttv. 44. § (1) és (5) bekezdését, továbbá az Ügyvédi Etikai Szabályzat 5.10. és 12.3. pontjait jelölte meg, mint az eljárás alá vont ügyvéd által megsértett normákat és 1 rb. folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétség megállapítását indítványozta.
A tényállás:
Az eljárás alá vont ügyvéd 2018. [...] napján „Ingatlan használati szerződés” elnevezésű dokumentumot szerkesztett és ellenjegyzett, mely szerződés a bejelentő és tulajdonostársai között jött létre. A használati szerződés megkötése során a külföldön élő tulajdonostársat meghatalmazással képviselte egy másik tulajdonostárs.
Az ingatlan használati szerződés aláírásakor és annak az eljárás alá vont ügyvéd általi ellenjegyzésekor a hitelesített meghatalmazás eredeti példánya nem állt rendelkezésre, arról az eljárás alá vont ügyvéd csak egy fénymásolattal rendelkezett.
A tulajdonostárs a szerződés aláírásakor vállalta, hogy a meghatalmazás eredeti példányát eljuttatja az eljárás alá vont ügyvédnek, azonban ez nem történt meg.
A felek által aláírt és az eljárás alá vont ügyvéd által ellenjegyzett ingatlan használati szerződés ingatlan- nyilvántartási benyújtására nem került sor, bár ezt a bejelentő az eljárás alá vont ügyvédtől a szerződés aláírásakor és azt követően is kérte.
Az ügyfelek a kialkudott ügyvédi munkadíjat az eljárás alá vont ügyvéd részére megfizették, melyről számlát kaptak. Az ügyvédi megbízás írásba foglalására nem került sor.
A bejelentő és tulajdonostársai között időközben vita alakult ki az ingatlan használatával kapcsolatban.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
A Fegyelmi Tanács az ügyben tárgyalást tartott, mely tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg, írásbeli beadványában kifejtette az üggyel kapcsolatos álláspontját, kérte az eljárás megszüntetését.
A bejelentő megjelent a tárgyaláson és részletes nyilatkozatot tett az ügyben, panasz-beadványában foglaltakat fenntartotta.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos a végindítványában fenntartotta a fegyelmi eljárást elrendelő határozatában foglaltakat, azzal a pontosítással, hogy az iratcsatolási kötelezettség elmulasztását önálló fegyelmi vétségként kérte értékelni, ezért összesen 2 rb. szándékos - 1 esetben folytatólagosan megvalósított - fegyelmi vétség megállapítását kérte és pénzbírság fegyelmi büntetés kiszabására tett indítványt.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A fegyelmi biztos indítványa alapos.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvénynek (Üttv.) a fegyelmi felelősség megítélése alapjául szolgáló anyagi jogi rendelkezései 2018. január 1. napján léptek hatályba, továbbá 2018. december 22-én hatályba lépett a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ), melynek 1.4. pontja értelmében a fegyelmi felelősség elbírálására - jogszabály, vagy szabályzat eltérő rendelkezése hiányában - a fegyelmi vétség elkövetése idején hatályban lévő rendelkezéseket kell alkalmazni. A FESZ 42.2. pontja alapján pedig e szabályzat rendelkezéseit a 2019. január 1-jét követően megkezdett eljárási cselekményekre kell alkalmazni.
A jelen ügyben kifogásolt ügyvédi magatartásra (mulasztásra) 2018. január 1. napját követően került sor, így az anyagi jogi normák tekint et ében az Üttv. rendelkezéseit kell alkalmazni, míg 2019. január 1-jét követően az eljárás lefolytatására az Üttv. és a FESZ. eljárásjogi rendelkezései az irányadóak.
Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.
Az Üttv. 28. § (3) bekezdése értelmében a megbízási szerződés alapján a megbízott jogosult és kötelezett minden olyan cselekmény elvégzésére, amely a rábízott ügy szabályszerű ellátásával jár.
Az Üttv. 29. § (1) bekezdése értelmében a megbízási szerződést írásba kell foglalni, tekintettel arra, hogy az Üttv. 27. § (1) bekezdés a) pontja szerint az ügyvédi tevékenység megbízás alapján folytatható.
Az Üttv. 32. § (1) bekezdése szerint a megbízási szerződés megkötése előtt a megbízott elvégzi az ügyfél, illetve az ezek képviseletében eljáró személy azonosítását.
Az Üttv. 44. § (1) bekezdése szerint az ellenjegyzéssel az ügyvéd tanúsítja, hogy az okirat a jogszabályoknak megfelel, valamint a b) pontja értelmében tanúsítja azt is, hogy az okiratban foglaltak megfelelnek a szerződő felek akaratának, valamint a c) pontja alapján, hogy az okiratban megjelölt felek, illetve az eljáró képviselőik azonosítását elvégezte.
Az Üttv. 44. § (5) bekezdése szerint e kötelezettség alól akkor ad felmentést, ha a fél aláírását konzuli tisztviselő hitelesítette.
Az Ügyvédi Etikai Szabályzat 5.10. pontja szerint az ügyvédnek eljárása során a megbízás keretein belül kell eljárnia.
Az Ügyvédi Etikai Szabályzat 12.3. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója az ügyvédi kamara és szervei részére az ellene indult panasz-, illetve fegyelmi ügyben felhívásra az üggyel összefüggő iratokat köteles becsatolni.
A jelen ügyben nem volt vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megbízást vállalt el a bejelentő és a tulajdonostársai közös tulajdonát képező ingatlan használati szerződésének elkészítésére és ellenjegyzésére.
A szerződés tartalmát a felek már az aláírást megelőzően egyeztették az eljárás alá vont ügyvéddel, a bejelentő pedig előzetesen elkészíttette a változási vázrajzot. A szerződés aláírására oly módon került sor, hogy a külföldön élő tulajdonostársat a Magyarországon élő - szintén tulajdonos - testvére képviselte. A rendelkezésre álló iratokból, valamint az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő nyilatkozataiból megállapítható, hogy a meghatalmazás eredeti példánya a szerződés aláírásakor nem állt rendelkezésre, abból csak egy egyszerű fénymásolat volt az eljárás alá vont ügyvéd birtokában, aki a fénymásolatra az alábbi szöveget vezette rá kézzel:
„A másolatot ellenjegyzem Budapesten, 2018. [...] napján.”
A kézírás alatt az ügyvédi iroda bélyegzője és az eljárás alá vont ügyvéd aláírása látható.
Tényként kellett tehát megállapítani, hogy az eljárás alá vont ügyvéd úgy ellenjegyezte az ingatlan használati szerződést, hogy az egyik szerződő fél képviseletében eljáró személy képviseleti jogosultságáról nem győződött meg, hiszen az egyszerű fénymásolat elfogadása egy ilyen esetben nem megfelelő eljárás. A csatolt iratokból megállapítható volt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy másolati meghatalmazást látott el ellenjegyzésével, amelyből következik, hogy az eredeti példány nem állt rendelkezésére, annak hiányában pedig az ügyleti akarat megismerése és az azonosítás feltételeinek teljesítése nem volt lehetséges.
A szerződés aláírását követően a bejelentő a főkonzulátuson utánajárt annak, hogy valóban létezik ilyen meghatalmazás, ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy az ingatlan használati szerződés ellenjegyzésekor eredeti meghatalmazás nem állt az eljárás alá vont ügyvéd rendelkezésére.
Az eljárás alá vont ügyvéd tehát azzal a magatartásával, hogy nem követelte meg az eredeti meghatalmazás bemutatását, megsértette a fent hivatkozott Üttv. 32. § (1) bekezdését és az Üttv. 44. § (1) bekezdését.
Tényként állapította meg a Fegyelmi Tanács azt is, hogy az ingatlan használati megállapodást az eljárás alá vont ügyvéd nem nyújtotta be az ingatlanügyi hatósághoz, annak ellenére, hogy a bejelentő ezt kifejezetten kérte tőle már a szerződés megkötésekor, majd azt követően ezen kérését e-mailben is megerősítette. Rögzíti a Fegyelmi Tanács, hogy az ingatlan használati megállapodások földhivatali benyújtása nem kötelező, azonban az ügyfél ilyen irányú kérése esetén az ügyvédeknek ezt a kérést - mint a megbízás részét - teljesíteniük kell.
A jelen esetben az eljárás alá vont ügyvéd vitatta, hogy a földhivatali benyújtás a megbízás részét képezte volna. Tekintettel azonban arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd írásban nem készített megbízási szerződést, így az Üttv. 29. § (2) bekezdése alapján a megbízás tartalmának bizonyítása az eljárás alá vont ügyvédet terhelte. Az eljárás alá vont ügyvéd ezen bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget, pusztán annyit állított, hogy magában a szerződésben nem szerepel ügyvédi meghatalmazásra vonatkozó passzus, tehát a megbízása nem is terjedt ki a földhivatali benyújtásra.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint önmagában ez a tény nem igazolja azt, hogy a megbízás a földhivatali benyújtásra nem terjedt ki, figyelemmel arra is, hogy a bejelentő következetesen állította - és e-mail üzenettel is alátámasztotta - hogy az okirat földhivatali benyújtása részét képezte a megbízásnak. Írásbeli nyilatkozatát tanúként szóban is megerősítette a fegyelmi tárgyaláson, következetes vallomását a Fegyelmi Tanács elfogadta.
Az eljárás alá vont ügyvéd tehát azzal a magatartásával, hogy az általa készített és ellenjegyzett szerződést a megbízó kérése ellenére a földhivatalba nem nyújtotta be, megsértette a fent hivatkozott Üttv. 1. § (3) bekezdését és 28. § (3) bekezdését, és a fentebb leírt cselekményeivel 1 rendbeli - folytatólagosan megvalósított - szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A folytatólagosság körében a Fegyelmi Tanács rámutat arra, hogy ha egy ügyvéd egy megbízással összefüggésben több különböző fegyelmi vétséget követ el, úgy azt a fegyelmi gyakorlat a folytatólagosság körébe vonja és így bírálja el.
Az előzetes vizsgálati eljárás elrendelésekor a Budapesti Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa felhívta az eljárás alá vont ügyvédet, hogy „a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat” 8 napon belül csatolja. A felhívás az eljárás alá vont ügyvéd részére szabályszerűen kézbesítésre került, azonban az eljárás alá vont ügyvéd az igazoló jelentéséhez mindössze 1 db e-mailt és az arra adott válaszlevelet csatolta. Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy ingatlan használati szerződést készített, így ezen okiratszerkesztéssel összefüggő valamennyi releváns iratát csatolnia kellett volna (pl. tulajdoni lap, ügyfelek azonosítását igazoló dokumentumok stb.), mely azonban nem történt meg, így a Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget.
Az eljárás alá vont ügyvéd tehát azzal a magatartásával, hogy az iratait felhívás ellenére nem csatolta, megsértette a fent hivatkozott Ügyvédi Etikai Szabályzat 12.3. pontjában foglaltakat, mellyel további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A fentebb részletesen leírt szabályszegések szándékosan elkövetettnek minősülnek, tekintettel arra, hogy az ügyvédeknek tisztában kell lenniük a törvényben és az Ügyvédi Etikai Szabályzatban leírt kötelezettségekkel, melyek fentiekben leírtak szerinti megszegése szándékos elkövetésnek minősül, még akkor is, ha az adott esetben nyilvánvalóan nem egyenes szándék vezette az eljárás alá vont ügyvédet, azonban az eshetőleges szándék az ügy összes körülményei alapján megállapítható.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmazta, figyelemmel a cselekmény tárgyi súlyára és a súlyosító és enyhítő körülményekre.
A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményként értékelte azt a tényt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd egy megbízással összefüggésben több szabályt is megszegett.
Enyhítő körülményként értékelte a Fegyelmi Tanács az időmúlást.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint - szemben a fegyelmi biztos indítványával - egy csekélyebb mértékű pénzbírság kiszabása elégséges, de egyben szükséges is a büntetéskiszabási célok elérése érdekében, továbbá ez a fegyelmi büntetés tekinthető az elkövetett fegyelmi vétség tárgyi súlyával arányban állónak.
Miután az eljárás alá vont ügyvéd felelőssége megállapításra került, így a Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a FESZ 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. április 3. napján jogerős.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2019. F. 306.)