Magyar

 

Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Debreceni Ügyvédi Kamarai Fegyelmi Tanácsának DRFB-2/2020. (P61/2019) határozata

ügyvédi mulasztásról, megbízó tájékoztatásának elmulasztásáról, megbízással összefüggő bejelentési kötelezettség elmulasztásáról

A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság Debreceni Ügyvédi Kamarai Fegyelmi Tanácsa (4026 Debrecen, Péterfia u. 46., a továbbiakban: Fegyelmi Tanács) [...] volt ügyvéd (a továbbiakban: eljárás alá vont személy) ellen [...] bejelentése alapján indult fegyelmi eljárásban 2020. június 23. napján tárgyalás tartása nélkül meghozta az alábbi

fegyelmi határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy . [...] (lakcíme: [...] eljárás alá vont személy 2 (két) rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

200.000 Ft (kétszázezer forint) pénzbírság

fegyelmi büntetéssel sújtja, valamint 30.000 Ft (azaz harmincezer forint) kamarai átalányköltség megfizetésére kötelezi.

[...]

[...]

Indokolás

A Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás alapján az alábbiakat állapította meg.

I.

Az eljárás alá vont személyt mint ügyvédet [...] napján jegyezték be a Debreceni Ügyvédi Kamara névjegyzékébe a ..................................... Ügyvédi Iroda tagjaként, ............................... napjától felfüggesztés folytán nem folytat ügyvédi tevékenységet, ................................. napján a kamarából jogerősen kizárták.

Ellene korábban 15 fegyelmi eljárás indult (ebből 14 alkalommal marasztalták), amelyek során az alábbi jogerős határozatokat közül a Fegyelmi Tanács a határozat meghozatala vette figyelembe:

- ..../2016: 5 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt kizárás

- ..../2017: 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt 600.000 Ft pénzbírság

- ..../2017: 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt vétség miatt kizárás

- ..../2017: 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt 300.000 Ft pénzbírság

- ..../2018: 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség miatt 200.000 Ft pénzbírság

- ..../2018: 2 rendbeli szándékos fegyelmi 200.000 Ft pénzbírság

Az eljárás alá vont személy a személyi körülményeiről és a jövedelmi viszonyairól úgy nyilatkozott, hogy albérletben él a családjával, a férjével két kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodnak, a család havi bevétele 300.000 Ft.

II.

2019- október 15. napján érkezett a Debreceni Ügyvédi Kamarához (a továbbiakban: kamara) [...] (a továbbiakban: bejelentő) bejelentése, amelyben az eljárás alá vont személy ügyvédi tevékenységét kifogásolta.

A vezető fegyelmi biztos 2019. október 30. napján az előzetes vizsgálatot elrendelte, felhívta az eljárás alá vont személyt az ügyben keletkezett iratok becsatolására és a bejelentésben foglaltak észrevételezésére, valamint kijelölte a fegyelmi biztost. A felhívásra az eljárás alá vont személy 2019. december 4. napján érkezett beadványában igazoló nyilatkozatot tett és vállalta az ügyben keletkezett iratok későbbi becsatolását. A fegyelmi biztos 2019. december 10. napján megkereste az eljárás alá vont személy irodagondnokait és a Fővárosi Törvényszék elnökét a bejelentő peres ügyével kapcsolatos releváns iratok és információk átadása céljából, 2020. január 29. napján az előzetes vizsgálatot 3 hónappal meghosszabbította, majd 2020. február 20. napján kelt határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett. A határozatról az eljárás alá vont személy 2020. március 3. napján, a bejelentő 2020. február 27. napján értesült.

2020. február 21. napján a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke a fegyelmi eljárás lefolytatására kijelölte az eljáró Fegyelmi Tanácsot. A Fegyelmi Tanács elnöke 2020. március 16. napjára fegyelmi tárgyalást tűzött ki. Az eljárás alá vont személy 2020. március 11. napján e-mailben és 2020. március 12. napján postai úton érkezett levelében a Debreceni Ügyvédi Kamarával, annak valamennyi fegyelmi tanácsának tagjával és a vezető fegyelmi biztossal szemben is elfogultsági kifogást terjesztett elő. A Fegyelmi Tanács elnöke a 2020. március 16. napján tartott tárgyaláson megállapította, hogy az érdemi tárgyalás megtartásának akadálya van, így azt elnapolta. A Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke elleni elfogultsági kifogást a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Elnöke 2020. március 18. napján kelt [...] számú határozatával, a fegyelmi tanács tagjai, a vezető fegyelmi biztos és a fegyelmi biztos elleni elfogultsági kifogást a Debreceni Regionális Fegyelmi Bizottság elnöke 2020. március 24. napján hozott határozatával elutasította. A Fegyelmi Tanács elnöke 2020. április 15. napján a koronavírus humánjárvány miatt időközben elrendelt veszélyhelyzetre, valamint az azzal kapcsolatos kormányzati intézkedésekre tekintettel az ügy tárgyaláson kívüli elbírálását kezdeményezte és felhívta az eljárás alá vont személyt további nyilatkozatai és bizonyítási indítványai 15 napon belüli megtételére. Az eljárás alá vont személy a felhívást 2020. április 28. napján átvette, a megadott határidőn belül és azt követően sem tett újabb nyilatkozatot.

III.

A Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló okiratok (elsősorban a bejelentés, a Fővárosi Törvényszék elnökének megkeresésre adott válasza, valamint az eljárás alá vont személy nyilatkozatai) alapján az alábbi tényállást állapította meg:

A bejelentő mint alperes 2012. évben megbízást adott az eljárás alá vont személy részére a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt a [...] Bank Zrt. felperessel szemben folyamatban lévő peres eljárásban való képviselete ellátására. A Pesti Központi Kerületi Bíróság elsőfokú ítéletével a felperes keresetét elutasította, amellyel szemben a felperes fellebbezést nyújtott be. A másodfokon eljáró Fővárosi Törvényszék az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, a felperes keresetének helyt adott és kötelezte a bejelentőt 467.744,-Ft és annak késedelmi kamatai, valamint 170.000,-Ft perköltség megfizetésére. Az eljárás alá vont személy a felfüggesztett másodfokú eljárás folytatásáról és a másodfokú tárgyalásról a bejelentőt nem értesítette, a tárgyaláson nem jelent meg, az ügyvédi tevékenysége időközbeni megszűnéséről a bejelentőt nem tájékoztatta, a képviseleti joga megszűnését a Fővárosi

Törvényszéknek nem jelentette be, a Fővárosi Törvényszék által 2017. december 19. napján kézbesítésre feladott jogerős ítéletet nem vette át (a postai küldemény 2018. január 10. napjával „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), így azt a bejelentő részére sem kézbesítette.

IV.

A bejelentő bejelentésében előadta, hogy a felperes fellebbezését követően hosszú időn keresztül nem történt semmi, ezért 2017 év elején megkereste az eljárás alá vont személyt, hogy tud-e már valamit, aki azt a tájékoztatást adta, hogy a másodfokú eljárás felfüggesztésre került és annak folytatásáról értesíteni fogja. A bejelentése előtti héten kapta meg a felperes által kezdeményezett végrehajtási lapot, ekkor szerzett tudomást arról, hogy a másodfokú bíróságon pervesztes lett, valamint arról is, hogy az eljárás alá vont személyt időközben kizárták a kamarából. Sérelmezte, hogy az eljárás alá vont személy az eljárás folytatásáról, a másodfokú tárgyalásról és a jogerős ítéletről őt nem tájékoztatta, nem képviselte, a végrehajtási lap megérkezéséig abban a hiszemben volt, hogy az eljárás felfüggesztés alatt áll, az eljárás alá vont személy mulasztása miatt pedig nem tudott a másodfokú tárgyaláson részt venni, az érdekeit képviselni vagy más jogi képviselőt megbízni. Kérte a kamara segítségét a felmerült költségeinek az eljárás alá vont személlyel szembeni érvényesítésében.

Az eljárás alá vont személy a fegyelmi felelősségét tagadta. Igazoló nyilatkozatában előadta, hogy a kamara a kizárásakor megtiltotta számára, hogy az ügyeihez nyúljon, így nem vehette át a postát, nem válaszolhatott az ügyekben, mert már nem volt hozzá joga. A kamarától telefonon konkrétan megkérdezte, hogy mi lesz a postai levelekkel, az elektronikusan küldött bírósági beadványokkal, a határidős ügyekkel, a kamara pedig lényegében megtiltotta, hogy az ügyekkel kapcsolatosan bármit is tegyen. Arra a kérdésre, hogy mi lesz a folyamatban lévő ügyeivel, nem kapott választ, a kamara az ügyek viteléhez nem rendelt ki azonnal irodagondnokot. Az első irodagondnok a kizáró határozat kézhezvételétől számítva kb. 2 héttel később került kijelölésre, addig senki nem vette át a leveleket. Az első irodagondnok 2017. december elején súlyos betegsége miatt azonnali hatállyal visszaadta az irodagondnokságot, így több hétig ismét nem volt senki, aki a postai és elektronikus leveleket átvette volna. A december közepén kijelölt második irodagondnok szinte azonnal, 2018. év elején kérte a felmentését az irodagondnoki tisztség alól, mert nem volt szaktudása és kapacitása sem az ügyek ellátásához (és nem azért, ami a kamara honlapján szerepel, miszerint ő nem volt együttműködő), ettől kezdve pedig egyáltalán nem volt irodagondnoka. Ebben a helyzet kénytelen volt (a tiltás ellenére, a feljelentések elkerülése végett) az iratokat a volt ügyfelei kérésére kiadni; azokat az ügyfeleit, akiket tudott, illetve akik őt megkeresték, tájékoztatta, illetve az ügyvédi iroda honlapján a kizárását követően azonnal felkerült a tájékoztatás, hogy nem folytat ügyvédi tevékenységet és az iratanyagokat igény esetén postai úton tudja visszaküldeni; ez a közlemény a honlapon 2018. augusztus 15-ig volt elérhető, vagyis aki érdeklődött az ügye után, az megtudhatta, hogy már nem képviselheti őt. Álláspontja szerint mivel a bejelentő nem akarja kifizetni a perbeli tartozását, ezért az egész bejelentése csak arra irányul, hogy a vesztes per költségeit rá hárítsa, holott amikor a per elkezdődött, elmondta neki, hogy a per kétesélyes; előadta továbbá, hogy a bejelentő beadványa szerint 2017 év eleje és a bejelentés benyújtása közötti időtartamban az ügye felől egyszer sem érdeklődött, így ha a bejelentőt a saját ügye éveken keresztül nem érdekelte, akkor ne neki kelljen már kifizetnie a tartozását. A 2020. február 12-i kiegészítő beadványában előadta továbbá, hogy az ügyvédi iroda honlapján azért nem tüntette fel az irodagondnok személyét, mert 2018. január 5. napjától nem volt irodagondnoka és nem is volt kinek átadnia az iratokat; véleménye szerint ő a lehetőségeihez képest mindent megtett, az iroda telefonszáma és email címe is élt 2018. szeptember közepéig.

V.

A fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozata szerint a beszerzett iratokból kétséget kizáróan megállapítható, hogy az eljárás alá vont személy sem a bejelentőt, sem az eljáró bíróságot, sem az ellenérdekű felet, sem annak jogi képviselőjét nem tájékoztatta arról, hogy ügyvédi tevékenységet nem folytat, így a kellő tájékoztatás elmulasztásával megsértette az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 24. § (4) bekezdésében, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Üttv.) 1. § (3) bekezdésében, a 34. § (7) bekezdésében, valamint a 6/2018. (III.26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) 5.16., 7.3., 5.12. b. pontjában foglaltakat, amellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

A fegyelmi biztos végindítványa részben alapos.

1. Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény (a továbbiakban: Üt.) 37. § a) pontjában foglaltak szerint „fegyelmi vétséget követ el az az ügyvéd, aki az ügyvédi tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, illetve az etikai szabályzatban meghatározott kötelességét vétkesen megszegi”.

2. A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont személy azzal a magatartásával, hogy

a) a megbízóját a másodfokú eljárás folytatásáról és a másodfokú tárgyalásról nem értesítette, a másodfokú tárgyaláson nem jelent meg és őt nem képviselte, majd az ügyvédi tevékenysége (ezáltal a megbízási jogviszony) megszűnéséről nem tájékoztatta, valamint

b) a megbízása megszűnését a Fővárosi Törvényszéknek nem jelentette be,

fegyelmi vétséget követett el.

a) Annak tényét, hogy az eljárás alá vont személy a megbízóját a másodfokú eljárásban nem tájékoztatta, illetve nem képviselte megfelelően, a bejelentő állításán túlmenően alátámasztotta

- a Fővárosi Törvényszék elnökének megkeresésre adott válasza, amelyből kiderül, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletet 2017. december 19. napján kézbesítésre feladta (a postai küldemény 2018. január 10. napjával „nem kereste” jelzéssel érkezett vissza), azaz a másodfokú eljárás folytatásáról és a másodfokú tárgyalásról az eljárás alá vont személy még az ügyvédi kamarai kizárását (azaz a megbízása megszűnését) megelőzően tudott vagy legalábbis a kellő gondosság tanúsítása (a postai és elektronikus küldemények szabályszerű átvétele) mellett tudnia kellett,

- maga az eljárás alá vont személy is, hiszen beadványaiban a bejelentő által előadottakat mint tényeket nem vitatta.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont személy megsértette az Üt. 1. §-át és a 8/1999. (III.22.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: Etikai kódex) 3/1. pontját („az ügyvéd a hivatásának gyakorlásával - törvényes eszközökkel és módon - elősegíti megbízója jogainak érvényesítését és kötelezettségeinek teljesítését”), az Etikai kódex 3/3. pontját („az ügyvéd vegyen igénybe minden törvényes eszközt ügyfele érdekei érvényesítéséhez”), a 12/4. pontját („az ügyvéd különösen kerülje el, hogy indokolatlan késedelemmel, tájékoztatás elmulasztásával, személyes kapcsolattartás mellőzésével vagy más hasonló magatartás tanúsításával a megbízónak az ügyvédségbe és az ügyvédi tevékenységbe vetett általános bizalma megrendüljön”), valamint a Ptk. 6:275. § (1) bekezdését („a megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni”), amellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

Az eljárás alá vont személy nyilatkozataira megjegyzi a Fegyelmi Tanács, hogy az ügyvédi tevékenység megszűnéséről való tájékoztatást a honlapon közzétett közlemény, valamint az ügyvédi iroda elérhetőségének további biztosítása nem pótolja; az eljárás alá vont személynek (ügyvédi hivatásából is adódóan) tudomással kellett bírnia arról, hogy az ügyvédi kamarából való kizárásával (kamarai tagságának megszűnésével) a megbízóval létrejött megbízási jogviszonya is (egyszemélyes ügyvédi iroda lévén) megszűnik, így a fent idézett jogi normák alapján köteles lett volna a megbízóját a képviseleti joga megszűnéséről közvetlenül és haladéktalanul tájékoztatni (ahogyan azt saját nyilatkozata szerint egyes ügyfelei esetében meg is tette), függetlenül az irodagondnok személyétől vagy a Debreceni Ügyvédi Kamara ettől eltérő állítólagos tájékoztatásától.

Megjegyzi továbbá a Fegyelmi Tanács, hogy a bejelentő által igényelt perköltség mint kár megtérítésére az eljárás alá vont személyt hatáskör hiányában sem kötelezheti, az ezzel kapcsolatos igény érvényesítése iránt a bejelentő polgári peres eljárást kezdeményezhet.

b) Annak tényét, hogy az eljárás alá vont személy a megbízása megszűnését a Fővárosi Törvényszéknek nem jelentette be, alátámasztotta

- a Fővárosi Törvényszék elnökének megkeresésre adott válasza, amelyből kiderül, hogy a másodfokú bíróság a jogerős ítéletet az eljárás alá vont személy részére kísérelte meg kézbesíteni, azaz a képviseleti jog megszűnéséről nem volt tudomása,

- maga az eljárás alá vont személy is, hiszen beadványaiban a fegyelmi eljárást elrendelő határozatban is szereplő, fegyelmi vétségként kifejezetten is megnevezett mulasztását nem vitatta.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont személy megsértette az Üt. 24. § (4) bekezdését és az Etikai kódex 6/6. pont (4) bekezdését („az ügyvéd a megbízás megszűnését vagy korlátozását haladéktalanul köteles annak a hatóságnak írásban bejelenteni, amelynél a rábízott ügy folyamatban van”), az Etikai kódex 6/3. pontját („az ügyvéd a kapott megbízásról vagy annak megszűnéséről az eljáró bíróságot vagy más hatóságot köteles nyomban értesíteni ...”), amellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.

3. Az Üttv. 127. § (1) bekezdése szerint „egyszerű megítélésű ügyben a fegyelmi tanács a határozatát tárgyalás tartása nélkül hozza meg”. A fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: FESZ) 22.1. pontja szerint „a fegyelmi ügy tárgyalás tartása nélküli elbírálása különösen akkor indokolt, ha a fegyelmi vétség egyértelmű, a rendelkezésre álló adatokból további bizonyítás felvétele nélkül megállapítható a fegyelmi felelősség, az eljárás alá vont személy a fegyelmi vétség elkövetését elismerte, illetve a fegyelmi eljárás tárgyává tett cselekmény tekintetében legalább részben eredményes közvetítői eljárást folytattak”.

A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján további bizonyítás felvétele, így tárgyalás tartása nélkül is megállapítható volt az eljárás alá vont személy fegyelmi felelőssége, így határozatát (a FESZ 40.2. b) pontjára figyelemmel, költségcsökkentési célból is) tárgyaláson kívül hozta.

4. A Fegyelmi Tanács az Üt. 38. § b) pontja alapján pénzbírság fegyelmi büntetéssel sújtotta az eljárás alá vont személyt, a pénzbírság mértékét pedig (az enyhítő és a súlyosító körülmények figyelembevételével) a középértékhez közeli összegben állapította meg.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása és pénzbírság összegének meghatározása során súlyosító körülményként vette figyelembe a fegyelmi vétségek súlyát (azt, hogy eljárás alá vont személy az ügyvédi megbízásból eredő alapvető, a megbízó érdekeinek elsődlegességére és védelmére vonatkozó kötelezettségét sértette meg), az eljárás alá vont személy által korábban elkövetett fegyelmi vétségek nagy számát (az eljárás alá vont személyt 14 fegyelmi eljárásban marasztalták), azt, hogy a Fegyelmi Tanács által figyelembe vett legutolsó 6 fegyelmi eljárás mindegyikében a jelen eljárásbelihez hasonló ténybeli alapokon nyugvó fegyelmi vétségek miatt vonták felelősségre. A Fegyelmi Tanács enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a fegyelmi vétség elkövetése és annak elbírálása között jelentős idő telt el, az eljárás alá vont személy már nem folytat ügyvédi tevékenységet és 2 kiskorú gyermek eltartásáról gondoskodik.

5. A Fegyelmi Tanácsnak a fegyelmi felelősség elbírálására a FESZ 1.4. alapján a fegyelmi vétség elkövetése idején (2017-ben) hatályban lévő rendelkezéseket, azaz (a fegyelmi biztos indítványától eltérően) a 2017. december 31. napjáig hatályos Üt. és a 2018. április 30. napjáig hatályos Etikai kódex rendelkezéseit kellett alkalmaznia, arra is figyelemmel, hogy az eljárás alá vont személy magatartásait az elbíráláskor hatályban lévő rendelkezések (az Üttv. és az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III.26.) MÜK szabályzat) is fegyelmi vétségnek minősítik és nem teszik lehetővé enyhébb jogkövetkezmények alkalmazását.

A Fegyelmi Tanácsnak a fegyelmi eljárás során (annak 42.2. pontja alapján) a FESZ rendelkezéseit kellett alkalmaznia, így az eljárás alá vont személyek a FESZ 40.2. b) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.

A határozat meghozatala az Üttv. 131. §-án és a FESZ 27. pontján, a jogorvoslati tájékoztatás az Üttv. 127. és 135. §-án alapul.

A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsa FF/059/2020. s% határozatával megállapította, hogy az elsőfokon hozott DRFB-2/2020. sz. határozat 2020. július 23. napján jogerős.

Az FF/059/2020. sz. határozat 2020. október 16. napján jogerős és 2020. december 10. napján végrehajtható