A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. ügyvéd (KASZ: .,) jogi képviselő Dr. ügyvéd fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019. november 11. napján kelt 2019.F.205/6. szám alatt hozott fegyelmi határozata ellen Dr. eljárás alá vont ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. június 19. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2019. november 11. napján kelt 2019.F.205/6. sz. határozatát részben és akként megváltoztatja, hogy a határozat indokolásának III. részének utolsó bekezdésének utolsó mondatát mellőzi.
Kötelezi a Budapesti Ügyvédi Kamarát, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget. A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának a 2019. november 11-én kelt 2019.F.205/6. számú határozatában a lefolytatott bizonyítási eljárás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján az alábbiakat állapította meg:
Az eljárás alá vont ügyvéd elvált családi állapotú, eltartásra szoruló kiskorú gyermeke nincs, és más eltartottja sincs. Elmondása szerint az előző évi havi nettó átlagjövedelme cca. 500.000 Ft. Ügyvédi bejegyzésére 1991.06.26. napján került sor a Budapesti Ügyvédi Kamarába, és a principálisi névjegyzékben is szerepel. Jelen eljáráson kívül nincs és nem is volt más fegyelmi eljárás ellene.
F A és F Ané bejelentő 2019. május 27. napján beadvánnyal fordult a Budapesti Ügyvédi Kamarához, amelyben dr. ügyvéd ügyvédi tevékenységből eredő kötelességszegését kifogásolta.
A vezető fegyelmi biztos 2019. június 11. napján kelt 2019.V.330/2. sz. határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte, melynek tárgya ügyvédhez méltatlan viselkedés, valamint ügyvédhez méltatlan nyilatkozatok megtételének kifogásolása.
2019. június 24-én eljárás alá vont ügyvéd előterjesztette igazoló nyilatkozatát és csatolta az ügyben keletkezett iratokat.
A fegyelmi biztos 2019. július 26. napján kelt 2019.V.330/5. sz. határozatával a kezdeményezte a fegyelmi eljárás elrendelését, amely szerint a bejelentők és az eljárás alá vont ügyvéd által képviselt Követeléskezelő Zrt. között per volt folyamatban a Járásbíróság előtt /2018. számon. A bejelentők és az eljárás alá vont ügyvéd között a peres eljárásban 2019. május 20-án megtartott tárgyalást követően beszélgetés alakult ki, amellyel kapcsolatban a bejelentők sérelmezték az eljárás alá vont ügyvéd stílusát. Az eljárás alá vont ügyvéd ugyanis hangot adott annak, hogy szerinte a bejelentők a peres eljárásban elhangzottakat nem értették meg kellőképpen, valamint azzal, hogy az egyezségkötés érdekében annak elmaradása esetére további peres eljárások megindítását helyezte kilátásba, megsértette az Ügyvédi Etikai Szabályzat rendelkezéseit.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a rendelkezésre álló okiratok, továbbá az eljárás alá vont ügyvéd, a tanúként, meghallgatott, bejelentők előadása alapján az alábbi tényállást állapította meg:
A bejelentők 2007-ben 1.500.000 Ft önerővel lakást szerettek volna vásárolni , amihez az Banktól hitelt vettek fel, és az akkor CSOK-nak megfelelő támogatást is igénybe vették. A Lakópark pénztárába a bejelentők befizették az 1.500.000 Ft-ot, azonban a P csődbe ment, mivel az ügyvezető 400-500 millió forint vagyoni kárt okozott, több, mint 20 lakást adott el színlelt szerződéssel. A bejelentők itt vásároltak lakást. A bejelentők a tőketörlesztést sem kezdték meg. A türelmi idő előtt a bank fizetési moratóriumot biztosított nekik, majd annak lejárta előtt a bank a szerződéseket a hitel meghiúsulása miatt felmondta, és büntetőeljárás is indult. A színlelt szerződések miatti eljárást a bank indította meg, ezért mondták fel a hitelszerződéseket.
A követelés csomagot az eljárás alá vont ügyvéd ügyfele, a Követeléskezelő Zrt. vette meg, benne társasági hitelekkel 900 millió forint értékben, jelzálogjoggal, és a vevőknek adott hitelekkel.
A bejelentők hitele 10 millió Ft körül volt, de a bank csak 6 millió Ft-ot folyósított ki. Az eljárás alá vont ügyvéd ügyfele az 55 lakást tartalmazó lakópark vevőinek többségével megállapodott, az ingatlanok jelentős részét megszerezte. A hitelek elengedésre kerültek tulajdonjog fejében. A panaszosok helyzete egyedülálló volt: 3 gyerekről gondoskodnak, 1 súlyos beteg. A Követeléskezelő Zrt. egyeztetni próbált a bejelentőkkel, de az egyeztetés eredménytelen volt.
Olyan helyzet állt elő, hogy a bank felmondta a hitelt, a tulajdonjog fenntartásos adásvételi szerződést a bejelentőkkel, amit terhelt az eredetileg 900 milliós jelzálog és az hitel, de abból a lakásból a bejelentők kiköltöztek. Ezt a lakást az eljárás alá vont ügyvéd ügyfele, a Követeléskezelő Zrt. vette meg nyilvános árverés keretében. A bejelentők a lakóparkban egy másik lakásba költöztek be. Az cserelakás volt, mert előszerződést kötött velük a felszámoló. A csere feltételekhez kötött volt, amik nem teljesültek, és a bejelentőknek ki kellett volna már költözniük. Az egyezség hiányában peres eljárások indultak, az egyik a hitelkövetelés érvényesítése, a másik a lakott ingatlan kiürítése miatt. Eljárás alá vont ügyvéd és bejelentők a peres eljárás során kerültek kapcsolatba.
Eljárás alá vont ügyvéd egy levelet írt a bejelentőknek - amely a fegyelmi eljárás során csatolásra került, az fellelhető az iratanyagban -, amelyben rögzítésre került, hogy a bejelentőknek a hitelt vissza kell fizetniük, és ha meg is tudják szerezni az eredeti lakást a felszámolótól, azon jelzálogjogok vannak, és maradnak is. Arra a lakásra, amelyre előszerződésük volt, az hatályba nem lépett, így onnan ki kell költözniük, amelyet a bejelentők elutasítottak.
A peres eljárásban a 2019. május 20-án tartott tárgyalás után az eljárás alá vont ügyvéd úgy vonta kérdőre a bejelentőket a perben elhangzottakkal kapcsolatban, amelyből a bejelentők úgy érezték, hogy őket az eljárás alá vont ügyvéd lenézi, és úgy tekinti, mint akik nem képesek értelmezni a tárgyaláson elhangzottakat. Ezt követően egyezségi ajánlatot kívánt tenni, amellyel kapcsolatban a bejelentők sérelmezték, hogy azt, ha már nem a tárgyaláson tette meg az eljárás alá vont ügyvéd, miért a bírósági folyosón, vagy később a bíróság előtti parkban kívánja megtenni. Ezt követően azt kiabálta a bejelentők után, hogy „Fogadjanak ügyvédet a következő tárgyalásra, mert szétszedem Önöket, nem leszek kíméletes magukkal! Ha nem egyeznek meg, végrehajtást kezdeményezek Önök ellen és az 10.000.000 Ft-jukba fog kerülni! És nem lesz sem lakásuk, sem pénzük! Földönfutóvá teszem Önöket!”
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét nem ismerte el.
A vizsgálati eljárásban előterjesztett írásbeli nyilatkozatában előadta, hogy a bejelentők állításával ellentétben hangos szó nem hangzott el közöttük a tárgyalást követő beszélgetésük során, a beszélgetés hangneme kifejezetten békés volt. Beadványához csatolta a bejelentők 2018. július 25-i levelét eljárás alá vont ügyvéd irodájához címezve, eljárás alá vont ügyvéd 2018. augusztus 1-i válaszlevelét, Zrt. keresetlevelét a bejelentőkkel szemben, a bejelentők ellenkérelmét, a felperes Zrt. válasziratát, a perben megtartott 2019. május 21-i tárgyalás jegyzőkönyvét.
A megtartott fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd a korábbi nyilatkozatában tett előadásait megerősítette, illetve elnézést kért a bejelentőktől, nem állt szándékában megbántani őket.
A fegyelmi tárgyaláson személyesen meghallgatott bejelentő előadta, hogy a májusi perfelvételi tárgyaláson mutatkoztak be az eljárás alá vont ügyvéddel, ezt megelőzően nem ismerték egymást. Amikor vége volt a tárgyalásnak, az eljárás alá vont ügyvéd a folyosón utánuk szólt, hogy értették-e, mi zajlott a tárgyalóteremben. Mivel több ügyvédjük is volt, erre nem reagáltak semmit. Az eljárás alá vont ügyvéd aztán a bíróság előtt megállította őket, hogy beszélgessenek. A bejelentők ezt nem szerették volna, mert nem kívántak a tárgyalón kívül beszélgetni, főleg nem egyezségről. Arra, amit az eljárás alá vont ügyvéd mondott, nem reagáltak semmit, és akkor kapták a korábban már rögzített, a bejelentésből már idézett mondatokat. Ezért tették a bejelentést, hogy legyen következménye.
A fegyelmi tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd sajnálkozását fejezte ki a bejelentőnek, hogy ha esetleg félreérthetően fejezte ki magát. A bejelentő az eljárás alá vont közvetlen sajnálkozását elfogadta.
A fegyelmi biztos a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként végindítványában a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló határozatában írt álláspontját kiegészítette a tárgyaláson elhangzottakkal, nevezetesen, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azt mondta, hogy nem állt szándékában a bejelentők megbántása, csak éreztetni akarta velük, hogy súlya van ennek az ügynek. Az a mondat többször és azonos módon hangzott el az eljárás alá vont ügyvédtől, hogy „éreztetni a súlyát”, de elnézést kért érte. Az eljárás alá vont ügyvéd a határt átlépte az ÜESZ szabályai tekintetében, és ezzel fegyelmi vétséget követett el. A fegyelmi előélete, az ügy tárgya, az érzelmek azt mutatják, hogy nem főbenjáró bűn történt. Mivel a fegyelmi biztosnak nem állt módjában az eljárás megszüntetését és figyelmeztetést indítványozni jogi lehetőség hiányában, így helyette a legenyhébb büntetésre tett javaslatot, és mellette az eljárási költségek csökkentésére tett indítványt.
Az eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában előadta, hogy nem volt szándékában semmi rosszat elkövetni, szerette volna a bejelentőket rádöbbenteni, hogy mi vár rájuk. 30 éve dolgozik a Szeretetszolgálatnak, ő nem olyan, mint amilyennek a bejelentők leírták. Elnézést kért azért, hogy ha a bejelentők rosszul vettek le valamit abból, amit jó szándékból mondott nekik.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a tényállást a rendelkezésre álló iratok és a tárgyalás anyaga alapján állapította meg a fent leírtakkal egyezően.
A tárgyaláson az eljárás alá vont ügyvéd elnézést kért a bejelentőtől, aki azt elfogadta. Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megítélése szerint az eljárás alá von ügyvéd nem követett el fegyelmi vétséget, mert az eljárás alá vont ügyvéd közlése a tárgyalás után félreérthető volt a bejelentő számára és annak célzata segítőkészség volt a bejelentő felé, nem pedig sértő kijelentés megtétele.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megállapította továbbá még azt is, hogy az ügy elbírálásának alapjául szolgáló magatartás elkövetési időpontjában és elbírálásakor egyaránt az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) volt hatályban.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács megítélése szerint az eljárás alá vont ügyvéd terhére szándékos vagy gondatlan szabályszegés nem állapítható meg, ezért az Üttv. 131. § (3) bekezdés b) pontja alapján - figyelemmel a FESZ 22.2. pontjában foglaltakra - a fegyelmi eljárást fegyelmi vétség hiányában megszüntette.
Rendelkezett az Elsőfokú Fegyelmi Tanács arról is, hogy a fegyelmi eljárással felmerült költséget a FESZ 40.6. pontja alapján a Budapesti Ügyvédi Kamara viselje.
Az elsőfokú fegyelmi határozat ellen az eljárás alá vont ügyvéd 2020. január 27. napján kelt és a Budapesti Ügyvédi Kamarához 2020. január 29. napján érkezett fellebbezést terjesztett elő.
Fellebbezésében előadta, hogy az első fokú határozat indokolásában a III. fejezet 7. (utolsó) bekezdésében az Elsőfokú Fegyelmi Tanács - álláspontja szerint - téves megállapítást tett. Kijelentette, hogy a határozat általa kifogásolt mondata legfeljebb a bejelentők semmivel nem igazolt állításának tekinthető, amely mondat elhangzását ő soha nem ismerte el, így annak ekként való rögzítése - véleménye szerint - a határozat indokolásában alaptalan és indokolatlan volt.
Eljárás alá vont ügyvéd erre figyelemmel kérte fellebbezésének tényszerű elbírálását, lehetőséget hagyva arra, hogy a bejelentők által indított polgári perben is megvédhesse magát.
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa észrevételeiben - azok indokait részletesen kifejtve - elsődlegesen az első fokon eljárt fegyelmi tanács által hozott határozatának megváltoztatására tett indítványt, míg másodlagosan az első fokú határozat hatályon kívül helyezését és az első fokon eljárt fegyelmi tanács új eljárásra kötelezését indítványozta.
A Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa 2020. június 19. napján tartott fellebbezési tárgyalási, melyen a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa megjelent, míg az eljárás alá vont ügyvéd és annak jogi képviselője - szabályszerű idézésük ellenére - nem jelentek meg.
A fellebbezési tárgyaláson a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosa az indítványában foglaltakat változtatás nélkül fenntartotta, szóbeli kiegészítést nem tett.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács eljárása lefolytatására az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (Üttv.) 208. § (22) bekezdésére tekintettel a 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban FE) 42.1, és 42.2. pontjai alapján került sor.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az FE. 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között teljes terjedelmében felülbírálta, és - részben egyetértve a Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Főbiztosának észrevételeiben foglaltakkal is - azt állapította meg, hogy az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése megalapozott.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lefolytatta, a történeti tényállást- az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében hivatkozottakon kívül - helyesen rögzítette, mindezekért a Másodfokú Fegyelmi Tanács a panasz alapját képező és az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított történeti tényállást a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette, azt megállapította, és valónak elfogadta, és azt állapította meg, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács abból helyes következtetéseket levonva állapította meg azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt fegyelmi vétséget nem követte.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében kifejtettek alapján felhívja a figyelmet arra, az első fokú határozat indokolásában tényként rögzített mondat elhangzását kizárólag az érdektelennek nem nevezhető bejelentők állítottak, míg az eljárás alá vont ügyvéd azt nem ismerte el. Erre tekintettel a hivatkozott mondat elhangzása kétséget kizáróan nem bizonyított, így az a tényállás részét nem képezheti! Mindezeken túlmenően, ha a fellebbező által vitatott mondat elhangzását a tényállás részeként meg lehetne állapítani, úgy nyilvánvalóan mellőzhetetlen a fegyelmi vétség megállapítása is.
A kifejtettek alapján a Másodfokú Fegyelmi Tanács az első fokú fegyelmi határozatot az FE 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül, és azt az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján - a határozata rendelkező részében foglaltak szerint - megváltoztatta.
Mintán az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése megalapozott volt, ezért a Másodfokú Fegyelmi Tanács - az FE 40.2. c) pontja alapján - a másodfokú eljárásban felmerült költségek viselésére a Budapesti Ügyvédi Kamarát kötelezte.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségéi az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E- ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. szeptember 22. napján végrehajtható.