A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa dr. .......... ügyvéd (KASZ: ........, iroda: ..........., székhely: .........) fegyelmi ügyében a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2020.02.24. napján kelt 2019. F. 285/15 sz. alatt hozott határozata ellen dr. .............. eljárás alá vont ügyvéd részéről, valamint dr. ........... fegyelmi biztos által bejelentett fellebbezés folytán 2020. augusztus 28. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi bizottságának másodfokú fegyelmi tanácsa a Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság fegyelmi tanácsának 2020.02.24. napján kelt 2019. F. 285/15 sz. határozatát helybenhagyja.
Kötelezi eljárás alá vont ügyvédet, hogy a másodfokú határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába 25.000 Ft, azaz Huszonötezer forint másodfokú eljárási költséget, míg a fennmaradó 25.000 Ft, azaz Huszonötezer Forint megfizetésére a Budapesti Ügyvédi Kamarát kötelezi.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a Budapesti Ügyvédi Kamara jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő tizenöt napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A határozat jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont ügyvéd, és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítéstől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - az elektronikus kapcsolattartás szabályai szerit - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
A .............. Zrt. bejelentő a jogi képviselője útján tett bejelentést az eljárás alá vont ügyvéd ellen, melynek alapján a kamara fegyelmi biztosa 2019. augusztus 12. napján az előzetes vizsgálati eljárást, majd 2019. november 11. napján a fegyelmi eljárást is elrendelte.
Az elsőfokú fegyelmi tanács 2020. február 24. napján kelt 2019. F. 285/15. sz. határozatával megállapította, hogy dr. ............ ügyvéd 1 rb. szándékos fegyelmi vétséget követett el és ezért írásbeli megrovás fegyelmi büntetéssel sújtotta és egyben kötelezte 80.000 Ft átalány eljárási költség megfizetésére.
Az elsőfokú fegyelmi határozat tényállása szerint az eljárás alá vont ügyvéd a ............. ügyvédi iroda keretében folytatta ügyvédi tevékenységét. Az iroda másik tagja dr. ........... ügyvéd volt, egyben az iroda vezetője, helyettese az alapító okirat szerint az eljárás alá vont ügyvéd. A bejelentés dr. .......... tevékenységét is érintette, az ő ügye másik ügyben került elbírálásra, ennek eredménye, hogy nevezettet határozattal 2018. február 27. napján az ügyvédi tevékenység gyakorlása alól felfüggesztették, majd fegyelmi határozattal az ügyvédi kamarából 2019. június 7. napján 3 évre kizárásra került. Ettől kezdve, mint helyettes, az iroda vezetője az eljárás alá vont ügyvéd volt.
Az ügyvédi iroda egy budai, .......... szám alatt lévő ingatlanban bérelt irodát. 2018. júniusában a bérbeadó - díjhátralék miatt - a bérleti szerződést felmondta. 2019. januárjában, ugyanabban az ingatlanban az iroda másik helyiséget bérelt. Az ügyvédi iroda bérleti jogviszonya felmondás okából 2019. júniusában megszűnt. Eljárás alá vont ügyvéd a székhely változást a kamarának nem jelentette be. Az ügyvédi kamara helyszíni ellenőrzés során megállapította, hogy a kamarai nyilvántartásban szereplő címen az ügyvédi irodának irodahelyisége nincs. Az elsőfokú határozat megállapítása szerint az eljárás alá vont ügyvéd az Üttv. 182. § (1) bekezdésben, az ÜESZ 12.1. pontjában, valamint az irodahelyiségre vonatkozó 6/2017. számú MÜK szabályzat 1.1. pontjában írt szabályokat sértette meg. Az elsőfokú fegyelmi tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményt nem talált. Enyhítő körülményként értékelte az eljárás alá vont ügyvéd személyi körülményei körében a két kiskorú különleges nevelési igényű gyermekét.
Az elsőfokú határozat ellen az ügyvédi kamara fegyelmi biztosa az elsőfokú határozat ellen, törvényes határidőn belül, fellebbezést jelentett be. Indoklása szerint az alkalmazott büntetés nem áll arányban az elkövetett cselekmény tárgyi súlyával, törvény sértően enyhe, azért indítványozza az alkalmazott joghátrány súlyosbítását.
A Magyar Ügyvédi Kamara országos fegyelmi főbiztosának álláspontja szerint a fegyelmi biztos által bejelentett fellebbezés alapos, indítványozta az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) alapján az elsőfokú határozatot megváltoztatását a fegyelmi biztos fellebbezésében írtaknak megfelelően.
Az elsőfokú határozat ellen eljárás alá vont ügyvéd is fellebbezés terjesztett elő. Kérte a fegyelmi főbiztos fellebbezését az Üttv. 135. § (1) bekezdésébe való ütközése okán elutasítani. Kérte továbbá az Üttv. 138. § (1) bekezdés b) pontja alapján az elsőfokú határozatot megváltoztatni, a fegyelmi eljárást megszüntetni. Kérte a határozatban megállapított 80.000 Ft összegű átalányköltség megfizetése alóli mentesítését, a fegyelmi eljárás megszüntetése esetében, valamint az Üttv. 142. § (4) bekezdése, valamint a FESZ 40.3. pont a) pontja alapján részére 60.000 Ft tárgyalási átalányköltséget megállapítani, valamint, hogy a 2020. február 20-án kelt beadványában részletezett bizonyítási indítványoknak adjon helyt a másodfokú fegyelmi tanács.
Indokolásként előadta, hogy a fegyelmi biztos az elsőfokú fegyelmi tanácsnál benyújtott, de a másodfokú fegyelmi tanácsnak címzett fellebbezéssel támadhatta volna meg törvényesen a határozatot. Álláspontja szerint a fellebbezést ugyan a fegyelmi biztos az elsőfokú fegyelmi tanácsnál (Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa) nyújtotta be, azonban azt az Üttv. kógens rendelkezésébe ütköző módon nem a másodfokú fegyelmi tanácshoz (Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa) címezte, hanem a fegyelmi ügyben elsőfokon eljárt fegyelmi tanácshoz. Ezért álláspontja szerint a fellebbezés hatálytalan, mivel az nem az elbírálásra jogosult kamarai szervhez került benyújtásra.
Indokolásában előadta továbbá, hogy az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács a fegyelmi eljárás előzetes vizsgálati szakaszában kifogásolt szabálytalanságokat teljes körűen nem vizsgálta ki, mely álláspontja szerint azért lényeges, hogy a fegyelmi ügyet „kirobbantó” dr. ............. budapesti ügyvéddel szemben a fegyelmi ügy elindításában játszott szerepének feltárása céljából 2020. március 24-én 2020.V.96/3-as szám alatt előzetes fegyelmi vizsgálat elrendelésére került sor, amely vizsgálat kezdeményezéséről az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács is értesült. Ennek ellenére az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács a határozatot az elrendelt előzetes vizsgálati eljárás (rész)eredményének bevárása nélkül hozta meg. Sérelmezte, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács nem tisztázott olyan lényeges eljárási kérdéseket sem, hogy a lefolytatott fegyelmi eljárás tekintetében ki minősült bejelentőnek. A fegyelmi eljárás egyes iratai hol a ......... Zrt., hol a ....... és Társai Ügyvédi Irodát, hol pedig dr. ......... budapesti ügyvédet nevesítette bejelentőként. A 2020. február 24-én megtartott tárgyaláson azonban nem a ......... és Társai Ügyvédi Iroda, és nem is dr. ......... budapesti ügyvéd jelentek meg bejelentőként, hanem azon a ............ Zrt. nevében nyilatkoztak bizonyos személyek dr. ........ budapesti ügyvéd pedig az első fokon eljárt fegyelmi tanács elnökéhez elküldött 2020. január 16-ai elektronikus levelében a tanúként való meghallgatásával szembeni ellenérveit hangoztatta, álláspontom szerint abból a nyilvánvaló okból, hogy meneküljön a tanúként való nyilatkozattétellel járó felelősség alól. Álláspontja szerint a határozatban az első fokon eljárt fegyelmi tanács nem jelölte meg annak okát, hogy egy általa hivatalosan beidézett tanú meghallgatásától végül milyen megfontolásból tekintett el. Párhuzamot vont polgári peres eljárásban: Véleménye szerint nehéz alperesként védekezni egy olyan perben, ahol a felperes személye folyamatosan változik úgy, hogy eközben egy felperesi tanú lényegében arról alkudozik a bírósággal, hogy a tanúzási kötelezettségének ne kelljen eleget tennie, a bíróság pedig ebbe az alkuba úgy megy bele, hogy ennek oka és magyarázata az alperes előtt rejtve marad.
Álláspontja szerint az elsőfokú határozatban az első fokon eljárt fegyelmi tanács a fegyelmi ügy elbírálása szempontjából releváns tényállást teljes körűen és hézagmentesen nem tárta fel, az abban tett több megállapítás is tény-, és iratellenes, mindezek következtében pedig a határozatban az első fokon eljárt fegyelmi tanács által levont következtetések sem lehettek megalapozottak. Példaként említette, hogy a ........... Kft. 2019. november 18-ára keltezett levelében is megerősítést nyert, hogy előttük dr. ........... az ügyvédi kamarából történt kizárása (2019. június 7.) ellenére, mint névadó partner járt el az Iroda képviseletében, ezzel összefüggésben kiemelte, hogy a Ptk. 1:3. § (1) bekezdése, valamint a Ptk. 1:4. § (1) bekezdése egyértelműen megalapozza, hogy amennyiben egy irodavezetői tisztséget betöltő ügyvéd határozott időtartamra érvényesen az ügyvédi kamarából kizárásra kerül, az irodavezetői tisztség átadás-átvételének hivatalos és teljes körű lebonyolításától nem lehet eltekinteni.
Példának okáért előadta, hogy a határozatban foglaltakkal szemben a 2019 szeptemberi és októberi kamarai székhelyellenőrzések időpontjában a ......... szám alatti irodaház ingatlan 2. emeletének helyiségeiben az iroda teljes eszköz-, és iratállománya megtalálható volt. Ehhez az állományhoz azonban a társaság a hozzáférést 2019 szeptemberétől megtagadta, a helyiségekbe az iroda személyzetét nem engedte be, ráadásul hamisan híresztelte, hogy az iroda már 2019. őszén kiköltözött a ................ szám alatti irodaházból. Álláspontja szerint, amennyiben az iroda 2019. szeptemberében és októberében egyazon helyen valóban nem lett volna fenntartva, hogyan történhetett meg ugyanazon helyről az iroda közjegyzői okirattal igazolt „kilakoltatása” 2019. decemberében. Rámutatott, hogy a logika alapvető szabályai szerint korábban valahol nem létező dolgot, ugyanonnan később létező dologként nem lehet közokirattal bizonyítottan eltávolítani. Ebben a körben lényegesnek tartotta azt is, hogy a kamarai székhelyellenőri jelentéséhez csatolt fotók csupán 2 db irodai névtábláról, és 1 db. ajtóról készültek, az irodaház 2. emeleti szintjén található irodahelyiségek belső teréről azonban nem készült fényképfelvétel. Hivatkozott arra, hogy a kamarai székhelyellenőri jelentéséhez csatolt fotók szerint az iroda névtáblái még 2019. októberében is több helyen ki voltak helyezve az irodaházban, ez a tény önmagában is bizonyítja, hogy az iroda, ha más jogcímen nem is, de használat jogcímén jogszerűen birtokolta az irodaház 2. emeleti szintjén található irodahelyiségeket. Ha nem erről lett volna szó, miként fordulhatott volna elő, hogy a főváros egy frekventált részén, egy professzionálisan üzemeltető csúcskategóriás irodaházban egy olyan gazdálkodó szervezet hivatalos névtáblája van kifüggesztve csaknem egy teljes negyedéven keresztül több helyen is, amely gazdálkodó szervezet semmiféle jogcímmel nem rendelkezik az adott ingatlan igénybevételére. Előadta, hogy ingatlanpiaci szóbeszédek szerint az irodaház új tulajdonosaként a társaság éppen azzal kívánt újabb bérlőket csábítani az irodaházba 2019 második felében, hogy „lám az irodaház olyan kiváló adottságokkal rendelkezik, hogy még egy kétszemélyes ügyvédi iroda is egy teljes 334 m2 alapterületű szintet és ehhez tartozóan parkolóhelyet bérel tőlük! A használati jogcím fennállása mellett mi más magyarázná, hogy új tulajdonosként a társaság az iroda névtábláit nyomban 2019. szeptemberében nem távolíttatta el és azok egészen a tavalyi év végéig jól kivehetően látszottak az irodaházban, annak különböző felületein, és még az irodaház liftjében is.
Álláspontja szerint az elsőfokú határozatban megállapított tényállás pontatlan, hiányos, sőt nem egy esetben cáfolható az elsőfokú eljárásban az eljárt fegyelmi tanács rendelkezésére állt dokumentumokban foglaltakkal, ezért alkalmatlan volt arra, hogy abból megalapozott jogi következtetéseket lehessen levonni. A tényállás pontos, teljes körű, és logikus megállapítását lehetővé tették volna az általa az első fokon eljárt fegyelmi tanács elé terjesztett bizonyítási indítványok, amiket azonban az első fokon eljárt fegyelmi tanács maradéktalanul elutasított, így mindamellett, hogy további enyhítő körülmények feltárása ezáltal meghiúsult, lényegében a fegyelmi felelőssége megítélése szemszögéből releváns fontos tények rekedtek az elsőfokú fegyelmi eljárás keretein kívül. A bizonyítási indítványai teljes körű elutasítása arra vezetett, hogy számára nem volt biztosított, hogy a fegyelmi eljárásban a fegyelmi felelősségre vonását meggátolni képes tények maradéktalanul napvilágra kerülhessenek. Emiatt a határozat szerinti tényállás csak a rendelkezésre álló okiratokban foglaltakon, a bejelentők képviselőinek vallomásán, továbbá az írásbeli előadásain alapulhatott. Részben ezek miatt, részben pedig azért, mert a határozat meghozatalára a személyes meghallgatása nélkül került sor, a FESZ 40.9. pontja szerinti, az eljárási átalányköltség mérséklését lehetővé tevő méltányolható körülmények sem válhattak ismertté. Tisztázatlan maradt, hogy az elsőfokon eljárt fegyelmi tanács miért minősítette a határozatban szándékosan és nem gondatlanságból elkövetettnek a fegyelmi vétséget, már amennyiben megvalósult az ügyben fegyelmi vétség elkövetése.
A másodfokú fegyelmi tanács 2020. augusztus 28. napján az ügyben tárgyalást tartott. A tárgyaláson az országos fegyelmi biztos részt vett és írásbeli indítványát fenntartotta.
Az eljárás alá vont ügyvéd beadványt nyújtott be, amelyben kérte a tárgyalás elhalasztását. Ezt a fegyelmi tanács jegyzőkönyvbe foglalt határozatban elutasította. Az elutasítás indoka az, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem megfelelően valószínűsítette a kérelmének indokait, továbbá lehetősége lett volna jogi képviselő megbízására.
A másodfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy mind az eljárás alá vont ügyvéd, mind az elsőfokú fegyelmi biztos fellebbezése megalapozatlan.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács a fellebbezéssel támadott elsőfokú határozatot az FE. 35.2. pontja alapján a fellebbezési kérelem keretei között teljes terjedelmében felülbírálta.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az első fokon eljárt fegyelmi tanács a bizonyítást a határozathozatalhoz szükséges mértékben lefolytatta, a történeti tényállást helyesen rögzítette, mindezekért a Másodfokú Fegyelmi Tanács a panasz alapját képező és az elsőfokú fegyelmi tanács által megállapított történeti tényállást a fellebbezési eljárásban is irányadónak tekintette, azt megállapította, és valónak elfogadta, és azt állapította meg, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács abból helyes következtetéseket levonva állapította meg azt, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a terhére rótt fegyelmi vétséget követett el. Helyesen levont következtetéssel állapította meg az elsőfokú határozat a büntetést, amely a fegyelmi vétség súlyával arányban áll, ezért az elsőfokú határozatot helybenhagyta az Üttv. 318. § (1) bekezdése c) pontja alapján.
Eljárás alá vont ügyvédnek, az az okfejtése, hogy a fegyelmi biztos fellebbezése hatálytalan, tekintettel, hogy azt nem a másodfokú fegyelmi tanácsnak címezték, a másodfokú fegyelmi tanács megállapította, hogy ezen körülmény pusztán adminisztratív jellegű, amely az ügy érdemére nem hatott ki, tekintettel arra, hogy a fellebbezést az elsőfokú fegyelmi tanácsnál szükséges benyújtani és amennyiben a címzésen is ez szerepel, ez a fellebbezést nem teszi hatálytalanná.
A másodfokú fegyelmi tanács szükségesnek tarja annak rögzítését, hogy a fegyelmi eljárásban nem pótolhatók az igazgatási intézkedések, azaz amennyiben egy ügyvéd, vagy ügyvédi iroda megállapítottan nem rendelkezik valós székhellyel, az igazgatási úton történő törlés nem pótolható a fegyelmi eljárás során kiszabott fegyelmi büntetés súlyosításával, mert a fegyelmi eljárás során a büntetés az elkövetett fegyelmi vétség súlyával arányban állóan, a súlyosító és enyhítő körülmények figyelembevételével kell megállapítani, ezért az elsőfokú eljárás során kiszabott fegyelmi büntetés súlyosítására nem volt lehetőség.
Szükségesnek tartja továbbá kiemeli a másodfokú fegyelmi tanács, hogy az eljárás alá vont ügyvéd, mind a fellebbezési kérelmében, mind a halasztási kérelmében a megszűnt irodát jelölte meg székhelyként az általa alkalmazott bélyegzőn. Megállapítható tehát, hogy annak ellenére, miszerint ténybelileg az eljárás alá vont ügyvéd sem vitatta, miszerint az általa használt székhelyen az ügyvédi iroda nem található, nem gondoskodott az iroda székhelye törléséről, és a valós iroda székhelynek a területi kamarához történő bejelentéséről, ezért az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezése sem lehetett megalapozott. Szükségesnek tartja rámutatni a másodfokon eljárt fegyelmi tanács arra, hogy a fellebbezésben foglaltakkal ellentétben semmi jelentőséggel nem bír Dr. .......... budapesti ügyvéd személye, az esetlegesen vele szemben folyó fegyelmi eljárás helyzete, a bejelentő személye, a fegyelmi eljárás alapját ugyanis nem a bejelentés, hanem a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást elrendelő határozata adja meg. Annak sincs jelentősége, hogy az iroda vezetői tisztség átadás - átvétele hogyan zajlott le. Annak sincs jelentősége, hogy az ügyvédi iroda névtáblái hol találhatók - megtalálhatók-e -, mert annak van jelentősége, hogy az ügyvédi iroda hol működik ténylegesen, az ügyfelek részéről a megadott helyen megtalálható-e. Jelen esetben viszont vitathatatlan, hogy az eljárás alá vont ügyvéd, mint irodavezető ügyvéd által képviselt ügyvédi iroda a ............. szám alatt nem volt megtalálható már a fegyelmi eljárás megindításakor sem.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
A határozat jogerős és 2020. október 15. napján végrehajtható.