A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottság Másodfokú Fegyelmi Tanácsa dr. ..... (volt ... ügyvéd, született: ....., an: ....., lakcím: .....) fegyelmi ügyében a ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020. március 2. napján ..... szám alatt hozott határozata ellen az eljárás alá vont volt ügyvéd részéről bejelentett fellebbezés folytán 2020. szeptember 4. napján tartott tárgyalásán a következő
határozatot
hozta:
A Magyar Ügyvédi Kamara Országos Fegyelmi Bizottságának Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának ..... számú határozatát helybenhagyja.
Kötelezi a Másodfokú Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont volt ügyvédet, hogy a másodfokú fegyelmi határozat kézhezvételétől számított 15 napon belül fizessen meg a ..... Ügyvédi Kamara pénztárába 50.000 Ft, azaz Ötvenezer forint másodfokú eljárási költséget.
A másodfokú fegyelmi eljárás átalányköltségét a ..... Ügyvédi Kamara a jogerős és végrehajtható fegyelmi határozatban a költségek megfizetésére előírt határidő leteltét követő 15 napon belül átutalja a Magyar Ügyvédi Kamara részére.
A jelen határozat annak kihirdetése napján jogerős.
A másodfokú határozatot az eljárás alá vont volt ügyvéd és az országos fegyelmi főbiztos közigazgatási perben támadhatja meg. A keresetlevelet a másodfokú határozat kézbesítésétől számított 30 napon belül a közigazgatási perekre irányadó szabályok szerint kell az országos fegyelmi bizottság ellen - elektronikus kapcsolattartásra való kötelezettség esetén elektronikus kapcsolattartás szabályai szerint - előterjeszteni. A perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes.
Dr. ..... volt ügyvéd ellen a ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa folytatott le fegyelmi eljárást, és a 2020. március 2. napján kelt ..... számú határozatában megállapította, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért pénzbírság alkalmazását tartotta indokoltnak, amelynek mértékét 1.000.000 Ft-ban határozta meg.
..... bejelentő a ..... Ügyvédi Kamarához 2019. június 25-én érkezett bejelentésében az eljárás alá vont ügyvéd pártfogó ügyvédi tevékenységét kifogásolta.
A bejelentő előadta, hogy ..... kerületi Gyámügyi és Igazságügyi Osztálya a ..... 2/2018. számú határozatával engedélyezte a pártfogó ügyvédi képviselet igénybe vételét, azonban a határozat alapján kiválasztott dr. ..... pártfogó ügyvéd sorozatos mulasztásokat követett el, továbbá tevékenységéért külön ügyvédi munkadíjat kötött ki.
2019. július 1-én a ..... Ügyvédi Kamara vezető fegyelmi biztosa határozatot hozott az előzetes vizsgálat elrendeléséről. Az eljárás alá vont ügyvéd - felhívás ellenére - a kért iratokat nem csatolta, írásbeli védekezést nem terjesztett elő.
A fegyelmi biztos 2019. december 18-án kelt határozatával az ügyben fegyelmi eljárás lefolytatását kezdeményezte.
A ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa 2020. március 2-án nem nyilvános, zárt ülésen határozott az ügyben.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a lefolytatott bizonyítás, valamint a rendelkezésre álló iratok alapján 2020. március 2. napján kelt határozatában az alábbi tényállást állapította meg.
Az eljárás alá vont ügyvéd ......... került sor ügyvédi bejegyzésére a ..... Ügyvédi Kamarába. Az ügyvédi kamarai tagsága lemondás folytán 2019. június 30. napjával szűnt meg.
Ellene több fegyelmi eljárás volt folyamatban:
-
-
A bejelentő, mint felperes keresetet nyújtott be Sz..... R..... alperessel szemben szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Budapesti ..... kerületi Bírósághoz. A Bíróság a ...../2018. szám alatt indult perben a bejelentő részére személyes költségmentességet engedélyezett, ami kiterjedt a pártfogó ügyvéd igénybevétele iránti igényre is. A pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételét a ..... kerületi Gyámügyi és Igazságügyi Osztálya a ..... 2/2018. számú határozatával engedélyezte.
Ezt követően a bejelentő a jogi segítői névjegyzékből kiválasztotta az eljárás alá vont ügyvédet, majd 2018. október 25-én aláírta a pártfogó ügyvédi megbízást és meghatalmazást. Az aláírt okiratok tartalmazzák többek között azt is, hogy a pártfogó ügyvéd munkadíját az állam előlegezi és viseli. Ennek ellenére az első személyes konzultációt követően az ügyvéddel egy irodában dolgozó - nem nevesített ügyvéd kolléga - közölte a bejelentővel, hogy az ügyvéd pártfogó ügyvédi munkadíj ellenében az ügy ellátását nem tudja vállalni, azt csak kizárólag 650.000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetése esetén vállalja.
A bejelentő jogi képviselő segítségére szoruló és kiszolgáltatott helyzetében a 650.000 Ft ügyvédi munkadíjat két részletben megfizette a nem nevesített ügyvéd kolléga kezeihez. Az ügyvédi munkadíj megfizetéséről a bejelentő átvételi elismervényt és számlát nem kapott, új megbízási szerződés aláírására nem került sor, az ügyvéd továbbra is pártfogó ügyvédként látta el a feladatát.
A Budapesti ..... kerületi Bíróság (továbbiakban: Bíróság) előtt ...../2018. szám alatt indult perben az eljárás alá vont volt ügyvéd több mulasztást is megvalósított.
Az eljárás alá vont ügyvéd feladatait nem a törvényi előírásoknak megfelelően végezte, beadványai nem feleltek meg a hatályos jogszabályoknak, más esetekben a felhívásokat nem vette át, és az azokban foglaltakat nem teljesítette. A bejelentő ideiglenes intézkedés iránti kérelmét a bíróság elutasította, az eljárás alá vont ügyvéd mégsem terjesztett elő fellebbezést.
A Bíróság a perfelvételi irat hiányainak pótlására is felhívta az eljárás alá vont volt ügyvédet, de a végzés az elektronikus kézbesítés során meghiúsulási igazolással érkezett vissza két alkalommal az ügyvéd címéről. Az eljárás alá vont volt ügyvéd a felhívás és a hatályos Pp. rendelkezéseit mellőzve nyújtotta be beadványát 2019. április 10. napján. Az iratokból és a bejelentő által előadottakból egyértelműen megállapítható, hogy az ügyvéd mulasztásai miatt utasította vissza a felperesi beadványokat a Bíróság.
A Fővárosi Törvényszék, mint másodfokú Bíróság a .... 2019/9. számú végzésében felhívta az ügyvédet, hogy a perben a Bíróság egyik vitatott rendelkezésével szemben benyújtott fellebbezése alapvető hiányosságait 15 napon belül pótolja. Erre igazolhatóan nem került sor.
A Bíróság 35. sorszám alatt bírósági meghagyást bocsátott ki, amelyben kötelezte a bejelentőt, hogy 15 napon belül hagyja el és ürítse ki a perrel érintett ingatlant, annak birtokát az alperesnek adja át. A bírósági meghagyás és a döntés indokaként az ügyvéd mulasztásai lettek megjelölve, mivel nem tett eleget a Bíróság 15,27. sorszámú végzéseiben foglaltaknak.
A bírósági meghagyás ellen 43. sorszám alatt benyújtott ellentmondást a Bíróság a 47. számú végzésével visszautasította, mivel abban a bírósági meghagyás alapjául szolgáló viszontkeresetet csak általánosságban vitatta, továbbá az ellentmondás nem tartalmazott a Pp. 199. §-ban megkövetelt alaki és érdemi védekezést.
A bejelentőt az eljárás során nem tájékoztatta az ügyvéd, az iratbetekintés során szembesült a bejelentő az eljárás alakulásáról.
2019. június 20-án visszavonta a bejelentő az ügyvédi megbízást, egyben kérte az elszámolást, valamint az iratok kiadását. A bejelentő az iratokat csak részben kapta vissza, továbbá a kifizetett 650.000 Ft munkadíjból az eljárás alá vont volt ügyvéd 450.000 Ft-ot fizetett meg.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a leírtakra tekintettel megállapította, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd azzal, hogy 650.000 Ft ügyvédi munkadíj megfizetése ellenében vállalta az ügy ellátását, megsértette a 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) 6.9. pontját, amely szerint tilos a megbízási díjon felül anyagi vagy egyéb ellenszolgáltatás követelése, valamint az ÜESZ 6.11. pontját, amely szerint állami szervvel fennálló jogviszonya alapján harmadik személy javára külön díjazás nélkül vállalja ügyvédi tevékenység végzését, úgy a harmadik személytől nem fogadhat el díjazást.
Az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3) bek. értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni. Az ÜESZ 2.2. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el, továbbá az ÜESZ 2.4. pontja szerint nem tanúsíthat olyan magatartást, amely ellentétes az ügyfél jogos érdekeivel. Az Üttv. 52. § (2) bek. értelmében az eljárás alá vont volt ügyvéd az iratokat az ügyfél kérésére köteles kiadni és az ÜESZ 6.10. pontja szerint a megbízás megszűnésekor a megbízási díjjal elszámolni.
Megállapította az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd sorozatos mulasztásaival, a Bíróság felhívásának és jogszabályoknak nem megfelelő beadványaival a fenti jogszabályhelyekbe ütköző magatartást tanúsított.
A fegyelmi biztos az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott 1 rendbeli folytatólagosan elkövetett szándékos fegyelmi vétség elkövetésének megállapítása mellett kizárás fegyelmi büntetés alkalmazására terjesztett elő indítványt.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi biztos indítványát részben tartotta megalapozottnak. A tényállást a rendelkezésekre álló iratokból és a bejelentő nyilatkozataiból állapította meg a fegyelmi tanács. Az eljárás alá vont ügyvéd a tárgyaláson nem jelent meg, nyilatkozatot nem tett, iratokat nem csatolt. Ez utóbbi kötelezettségszegés tekintetében a fegyelmi biztos indítványt nem tett, az Elsőfokú Fegyelmi Tanács ezt a magatartást súlyosító körülményként értékelte.
Az elsőfokú tanács a fegyelmi biztos büntetésre tett indítványával nem értett egyet, ....
Az elsőfokú tanács álláspontja az volt, hogy kirívóan etikátlan és jogszabályba ütköző magatartás a pártfogó ügyvédi segítségre szoruló ügyféllel szemben különösen bármilyen összegű munkadíjat kikötni, ami azonban a jelen esetben még ráadásul a mértékét tekintve is irreális volt.
Erre tekintettel az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a kizárás helyett az Üttv. 108. § b) pontjában írt pénzbírság alkalmazását tartotta indokoltnak, amelynek mértékét az Üttv. 109. § (2) bek. a) pontja értelmében 1.000.000 Ft-ban határozta meg, továbbá kötelezte az eljárás alá vont volt ügyvédet a FESZ 40.2. pontja alapján 80.000 Ft átalányköltség megfizetésére.
Az elsőfokú határozat ellen az eljárás alá vont volt ügyvéd nyújtott be határidőben fellebbezést. Az eljárás alá vont ügyvéd fellebbezésében vitatta a ..... sorszámú határozat ténymegállapításait és a kiszabott pénzbírság mértékét. Az eljárás alá vont volt ügyvéd fellebbezését nem indokolta, a tényállást nem egészítette ki, nyilatkozatot nem tett.
Az országos fegyelmi főbiztos indítványozta a bejelentett fellebbezés érdemi felülvizsgálatának mellőzését, mivel a jogorvoslati kérelem indokolást nem tartalmaz, emiatt az Üttv. 135. § (3) bekezdése alapján felülbíráltra alkalmatlan. Az országos fegyelmi főbiztos álláspontja szerint az eljárás alá vont ügyvéd cselekménye folytatólagosan elkövetettnek minősül, és e tekintetben az elsőfokú határozat kiegészítését, egyebekben a határozat helybenhagyását indítványozta az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontja alapján.
A fellebbezés nem alapos.
Eljárásában a Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa elsődlegesen azt vizsgálta, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatása az Elsőfokú Fegyelmi Tanács részéről megfelelte a jogszabályban előírt rendelkezéseknek.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács álláspontja szerint az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a jogszabályi előírásoknak eljárásjogi és anyagi jogi szempontból is megfelelően járt el, ezzel összefüggésben a határozat indokolási kötelezettségének is maradéktalanul eleget tett.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az ügy teljes iratanyagát áttekintette, és a fellebbezéssel támadott határozatot a fellebbezési kérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy a ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa a rendelkezésre álló bizonyítékok, adatok, dokumentumok alapján helyes és megalapozott tényállást állapított meg, az kellően felderített, nem hiányos, az iratok tartalmával megegyező.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (a továbbiakban: FE) 1.4. pontja szerinti előírásnak megfelelően járt el a fegyelmi felelősséget az eljárás tárgyát képező jogügylet lebonyolításakor hatályban volt jogszabályi előírásokat figyelembe véve bírálta el.
Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának a hivatásához kapcsolódó feladatai vannak, amelyeknek eleget kell tennie. Az elsőfokú tanács helyesen hivatkozott arra, hogy az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 1. § (3) bek. értelmében az ügyvédnek az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni és az ÜESZ 2.2. pontja értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el, továbbá az ÜESZ 2.4. pontja szerint nem tanúsíthat olyan magatartást, amely ellentétes az ügyfél jogos érdekeivel.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács vizsgálta, hogy az Elsőfokú Fegyelmi Tanács által hivatkozott rendelkezéseket az eljárás alá vont ügyvéd megsértette-e.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács helyesen mutatott rá arra, hogy a 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (ÜESZ) 6.9. pontját megsértette az eljárás alá vont volt ügyvéd azzal, hogy a megbízási díjon felül egyéb ellenszolgáltatást követelt, emellett megsértette az ÜESZ 6.11. pontját azzal, hogy a pártfogolt ügyfelétől díjazást fogadott el annak ellenére, hogy állami szervvel fennálló jogviszonya alapján harmadik személy javára külön díjazás nélkül vállalt ügyvédi tevékenységet.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács az Elsőfokú Fegyelmi Tanáccsal egyezően megállapította az eset összes körülményeinek figyelembe vételével, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd magatartása és eljárása nem egyeztethető Össze az Üttv. 1. § (3) bekezdésével, sem az ÜESZ 2.2. és 2.4. pontjával. Az eljárás alá vont volt ügyvéd olyan magatartást tanúsított, amely ellentétes volt ügyfele jogos érdekeivel és a jogszabályi rendelkezésekkel. A Másodfokú Fegyelmi Tanács vizsgálta a szándékosság és gondatlanság kérdését is, és azt állapította meg, hogy a volt ügyvéd szándéka egyenes volt, amikor a pártfogói ügyvédi tevékenysége ellátásakor megbízási díjat követelt ügyfelétől, kötelezettségszegései esetén a magatartása következményeit előre láthatta, bár azokat nem biztos, hogy kívánta, de a lehetséges következményeibe mégis belenyugodott.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd magatartása alkalmas volt arra, hogy a társadalom ügyvédi hivatásba vetett bizalmát rombolja.
Fentiekre tekintettel a Másodfokú Fegyelmi Tanács szerint is helyesen és megalapozott jogi indokok alapján jutott arra az álláspontra az Elsőfokú Fegyelmi Tanács, hogy dr. ..... volt ügyvéd több kötelezettségszegés megvalósításával fegyelmi vétséget követett el és emiatt pénzbírságot szabott ki.
A Másodfokú Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a tényállást helyesen tartalmazza az elsőfokú határozat, ugyanazon megbízással kapcsolatban elkövetett sorozatos kötelezettségszegésekre tekintettel a fegyelmi vétség folytatólagosan elkövetettnek minősül.
Az Elsőfokú Fegyelmi Tanács a pénzbírság fegyelmi büntetés mértékét az Üttv. 109. § (2) bek. a) pontja alapján 1.000.000 Ft összegben állapította meg. A maximum összegben meghatározott büntetés, figyelemmel a kötelezettségszegések tárgyi súlyára, az értékelt súlyosító körülményekre, megalapozott.
A Magyar Ügyvédi Kamara Másodfokú Fegyelmi Tanácsa a ..... Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa által hozott jogszerű és megalapozott elsőfokú határozatát az Üttv. 138. § (1) bekezdés c) pontjában rögzítettek alapján helybenhagyta.
Tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont volt ügyvéd nyilatkozati formában - egyebekben a másodfokú fegyelmi tárgyalás napján - benyújtott, méltányossági kérelmet is tartalmazó fellebbezés-kiegészítése a jogorvoslati kérelem benyújtására rendelkezésre állt határidőt követően, igazolási kérelem nélkül jelentős késedelmemmel érkezett, így a Másodfokú Fegyelmi Tanács az ügy másodfokú elbírálása során ezt a dokumentumot nem tudta figyelembe venni.
Az indokolást nem tartalmazó, alaptalan fellebbezés tehát nem vezetett eredményre, ezért az eljárás alá vont volt ügyvédet a Másodfokú Fegyelmi Tanács kötelezte, hogy a másodfokú eljárás költségét fizesse meg a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat 40.2. c) pont alapján.
Részletfizetési kedvezményt az FE 39.8. pont alapján kérelemre az Elsőfokú Fegyelmi Tanács jogosult engedélyezni.
A másodfokú határozat ellen a közigazgatási perekre vonatkozó szabályoknak megfelelő perindítás lehetőségét az Üttv. 139. § (1) bekezdése biztosítja azzal, hogy a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 608. § (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy az elektronikus ügyintézésről szóló 2015. évi CCXXII. törvény (E-ügyintézési törvény) alapján elektronikus úton történő kapcsolattartásra kötelezett minden beadványt kizárólag elektronikusan - az E-ügyintézési törvényben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon - nyújthat be a bírósághoz, és a bíróság is elektronikusan kézbesít a részére. Az E-ügyintézési törvény 9. § (2) bekezdés b) pontja szerint elektronikus ügyintézésre köteles az ügyfél jogi képviselője. A 2017. évi I. törvény (Kp.) 27. § (4) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 75. § (2) bekezdés b) pontja szerint a kötelező jogi képviselet esetén a jogi szakvizsgával rendelkező fél a saját személyében tesz eleget a kötelező jogi képviselet szabályának.
A Kp. 12. § (3) bekezdés d) pontja, valamint a Kp. 13. § (11) bekezdése alapján „köztestületi jogvita esetében a perre a Fővárosi Törvényszék kizárólagosan illetékes”. A keresetlevél előterjesztéséhez szükséges űrlap a https://www.mük.hu/nyomtatvanyok oldalról tölthető le.
Záradék:
A határozat jogerős és 2020. november 10. napján végrehajtható.