- 85/2020/17. sz. egyéb határozattal egységes szerkezetben -
Az ügy száma: 85/2020.
Határozat száma: 85/2020/15-I
A tanács megjelölése: Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsa
Az eljárás alá vont személy neve, ügyvédi tevékenysége gyakorlásának formája, képviselője: egyéni ügyvéd (személyesen eljáró)
Határozat meghozatalának módja: az Ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. tv. (továbbiakban: Üttv.), valamint a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK szabályzat (továbbiakban: FESZ) alapján, a 2020. november 09. napján megtartott tárgyaláson
Rendelkező rész:
Eljárás alá vont személy: egyéni ügyvéd
A Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsa az eljárás alá vont egyéni ügyvéd, mint eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét az alábbiak szerint állapítja meg:
Az eljárás alá vont személy az Üttv. 107. § a) pontjára figyelemmel, gondatlan, folytatólagos magatartásával elkövette
- 1 rendbeli, az Üttv. 1. § (3) bekezdésének megsértését, mint fegyelmi vétséget ezért az eljárás alá vont személlyel szemben a fegyelmi tanács az Üttv. 108. § b) pontja alapján
100.000 Ft - százezer forint - pénzbírság fegyelmi büntetést alkalmaz.
A végrehajtásában fel nem függesztett pénzbírságot az eljárás alá vont személy a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül köteles megfizetni a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara számlájára vagy a Somogy Megyei Ügyvédi Kamra pénztárába való közvetlen befizetés útján. *
A fegyelmi tanács kötelezi az eljárás alá vont személyt, hogy a jelen határozat jogerőre emelkedésétől számított 15 napon belül fizessen meg 80.000 Ft, azaz nyolcvanezer forint kamarai átalányköltséget a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara számlájára vagy a Somogy Megyei Ügyvédi Kamra pénztárába való közvetlen befizetés útján.
Az eljárás során felmerült 7535 Ft azaz hétezerötszázharmincöt forint egyéb költséget a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara viseli.
A jelen határozat ellen az Üttv. 135. § (1), (3) bekezdése alapján a fegyelmi biztos és az eljárás alá vont személy a határozat kézbesítésétől számított 15 napon belül írásban a másodfokú fegyelmi tanácshoz fellebbezhet, melyet mind az eljárás alá vont személy, mind a fegyelmi biztos kizárólag elektronikus úton terjeszthet elő azzal, hogy az Üttv. 144. § (4), valamint az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 26. § (2) bek., továbbá az FESZ 42.7. pontja alapján az eljárás alá vont személy áttérhet a nem elektronikus kapcsolattartásra. A fellebbezést a Pécsi Regionális Fegyelmi Bizottság Somogy Megyei I. Tanácsánál kell benyújtani, és elő kell terjeszteni a fellebbezés indokait is. A fellebbezésben akkor lehet új tényre, vagy bizonyítékra hivatkozni, ha a fellebbező az elsőfokú eljárásban, arra önhibáján kívül nem hivatkozott. A fellebbezés a határozat végrehajtására halasztó hatályú.
Amennyiben a fellebbezésre jogosultak a határozat ellen nem fellebbeznek, a határozat a fellebbezésre nyitva álló határidő elteltével jogerőre emelkedik.
Az eljárás alá vont személy 2008. júniustól végez ügyvédi tevékenységet.
Bejelentő 2020. április 21. napján a Megyei Ügyvédi Kamarához érkezett beadványában eljárás alá vont személlyel szemben panaszt terjesztett elő. Panaszában előadta, hogy az eljárás alá vont személy devizakölcsönnel összefüggő peres eljárásban vállalta el jogi képviseletét, továbbá peren kívüli eljárásban, egyezségkötés kezdeményezése kapcsán vállalta el a bejelentő képviseletét. A bejelentő állítása szerint az eljárás alá vont személy a pert megindította, valamint a peren kívüli egyeztetés is eredményre vezetett. Az eredményes peren kívüli egyeztetésre figyelemmel a bejelentő állítása szerint felkérte az eljárás alá vont személyt a peres eljárás megszüntetésére 2018-ban. Ezt követően 2020. március 11-én végrehajtó kereste meg azzal, hogy a peres eljárás miatt a bejelentőnek ki nem egyenlített fizetési kötelezettsége áll fenn a peres eljárásban alperesként szereplő Lízing Zrt-vel szemben. Bejelentő ezért megkereste az eljárás alá vont személyt, aki azt tanácsolta, hogy a fizetési kötelezettségének haladéktalanul tegyen eleget, egyben tájékoztatta ekkor arról, hogy a végrehajtó által követelt összeg a peres eljárásban alperesként eljáró pénzintézet részére megítélt perköltség. Bejelentő ezt követően 2020. március 12. napján megkereste a Törvényszéket a peres iratok megtekintése céljából, és ekkor azt tapasztalta, hogy annak ellenére, hogy az eljárás alá vont személy részére a megegyezést bejelentette, és őt a per megszüntetésére kérte, az eljárás alá vont személy nem ennek megfelelően járt el, a teljesítést nem jelentette be a peres eljárásban. A bejelentő arra hivatkozott, hogy ő maga nem tudta volna bejelenteni a teljesítést a kötelező jogi képviseletre figyelemmel, valamint arra, hogy a bírósági iratok alapján 2019. szeptemberben is volt tárgyalás, melyről ő nem értesült, de ahol még mindig be lehetett volna jelenteni a permegszüntetési szándékot. A bejelentő sérelmezte, hogy sem jegyzőkönyveket, sem az ítéletet nem kapta meg az eljárás alá vont személytől, az ítélet jogerőre emelkedéséről sem értesült. A bejelentő állítása szerint azzal, hogy a peres eljárásban a perköltséget felperesként, mint pervesztes neki kellett viselnie, valamint az, hogy a végrehajtással felmerült költségeket is neki kellett viselnie, holott az ítéletről, a teljesítés szükségességéről sem tudott, egyértelműen az eljárás alá vont hibája, ezért kéri a felelősségre vonását. A bejelentő bejelentésében nehéz anyagi helyzetére is hivatkozott, valamint arra, hogy a teljesítéshez további kölcsönt kellett felvennie. A bejelentő bejelentéséhez mellékleteket csatolt.
A bejelentés alapján a fegyelmi biztos határozatával az előzetes vizsgálatot elrendelte, a bejelentő bejelentését és mellékleteit az eljárás alá vont személy részére megküldte, felhívta határidő tűzésével észrevételeinek megtételére, iratok csatolására. A Kamara elnöke tájékoztatta a bejelentőt az előzetes vizsgálat elrendeléséről, annak várható időtartamáról, a felvilágosítás kérésének lehetőségéről.
2020.05.26. napján kelt észrevételeiben az eljárás alá vont személy vitatta fegyelmi felelősségét. Előadta, hogy a bejelentő először 2016. évben indított önállón pert a pénzintézettel szemben, mely peres eljárás jogszabályi változás miatt megszűnt. Ezt követően 2017-ben kereste meg a bejelentő az eljárás alá vont személyt a perindítási szándékkal, valamint a peren kívüli egyeztetés során történő közreműködés iránti igénnyel, melynek az eljárás alá vont személy eleget tett, az egyeztetést peren kívül kezdeményezte, a peres eljárást megindította szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a Törvényszék előtt. A pénzintézet a peren kívüli egyeztetésből mellőzte az eljárás alá vont személyt, a bejelentővel közvetlenül kommunikált, melyről a bejelentő őt tájékoztatta, de a per megszüntetése körében utasítást a bejelentőtől írásban nem kapott.
Előadta észrevételében az eljárás alá vont személy, hogy a peres eljárásban a képviseletet ellátta, az alperesi pénzintézet érdemi ellenkérelmet terjesztett elő, a pert érdemben a bíróság elbírálta. Jelzi, hogy az érdemi perbe bocsátkozást követően az elálláshoz egyébként is az alperes hozzájárulására lett volna szükség, melynek során a költségeket ebben az esetben is meg kellett volna téríteni. Előadja észrevételében, hogy a végrehajtási eljárás kezdeményezéséről nem volt tudomása. Megjegyzi egyebekben, hogy a bejelentést megelőzően a bejelentő őt megkereste, vele további ügyről is egyeztetett, és hálás volt neki segítségéért, így nem is érti a bejelentés tartalmát, annak hangvételét. Az eljárás alá vont személy észrevételéhez mellékleteket csatolt.
A rendelkezésre álló iratok és nyilatkozatok alapján fegyelmi biztos határozatával fegyelmi eljárást kezdeményezett az Üttv. 107. § a) pontjára figyelemmel az Üttv. 1. § (3), 28. § (4) bekezdésének gondatlan megsértése miatt; egyben tájékoztatta a bejelentőt a fegyelmi eljárás kezdeményezéséről.
A Regionális Fegyelmi Bizottság Elnöke határozatával kijelölte az eljáró fegyelmi tanácsot. A fegyelmi tanács elnöke az iratokat 2020.09.14. napján vette át.
Az iratok áttekintése után az Üttv. 126. § (2) a), valamint a FESZ 20.1. pontja alapján az iratokat a fegyelmi tanács elnöke a fegyelmi biztos részére visszaküldte intézkedésével, határidő tűzésével az előzetes vizsgálat kiegészítését rendelte el, megjelölve, hogy mely körben tartja indokoltnak a vizsgálat kiegészítését.
A fegyelmi biztos a fegyelmi tanács elnökének az előzetes vizsgálat kiegészítése tárgyában hozott intézkedésére válaszul 2020. október 22. napján megküldte az álláspontját tartalmazó iratot, melyhez mellékletként csatolta a bejelentő megkeresését, az eljárás alá vont személy megkeresését és arra adott választ, annak mellékleteit, az eljárás alá vont személy fegyelmi előéletére vonatkozó adatokat.
A vizsgálat kiegészítése körében beszerzett nyilatkozatában az eljárás alá vont személy nem vitatta, hogy nem tudja igazolni azt, hogy az ítéletet, bíróság által megküldött iratokat közölte volna a bejelentővel, felelősségét e körben elismerte; tényvázlatot, bírósági iratokat csatolt, valamint csatolt a bejelentővel folytatott email levelezést, köztük a 2018. április 9. napján kelt, a bejelentő által az eljárás alá vont személy részére megküldött levelet, melynek melléklete volt a Lízing Zrt. és a bejelentő közt létrejött megállapodás, teljesítést igazoló befizetési bizonylat. A bejelentő a fegyelmi biztos megkeresésére nem válaszolt.
A fegyelmi tanács tárgyalást tűzött 2020. november 09. napjára, melyre idézte a fegyelmi biztost, valamint az eljárás alá vont személyt. Az eljárás alá vont személy részére megküldött idézésben a fegyelmi tanács részletes, a konkrét ügyre vonatkozó tájékoztatást adott a bizonyítási teherről, valamint csatolta az idézéshez a fegyelmi biztos iratát és annak valamennyi mellékletét, felhívva az eljárás alá vont személyt, hogy észrevételeit, bizonyítási indítványait, bizonyítékait milyen módon, milyen határidővel teheti meg.
A fegyelmi tanács beszerezte a Törvényszék peres eljárás iratait, valamint a végrehajtói ügyben keletkezett végrehajtási iratokat, valamint beszerezte a Megyei Ügyvédi Kamara Fegyelmi Bizottsága korábbi ügyben keletkezett jogerős fegyelmi határozat másolatát, az eljárás alá vont személy személyi lapját, valamint felhívta az eljárás alá vont személyt az általa a kiegészítő vizsgálat során csatolt, de nehezen olvasható mellékletek ismételt csatolására, melynek az eljárás alá vont személy eleget tett.
A 2020. november 09. napján megtartott tárgyaláson a fegyelmi biztos indítványozta az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségének megállapítását 1 rendbeli, az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe, valamint 1 rendbeli, az Üttv. 28. § (4) bekezdésébe ütköző fegyelmi vétség elkövetésében. Az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét a tárgyaláson nem vitatta, az érintettek bizonyítási indítványt nem terjesztettek elő.
Végindítványában a fegyelmi biztos indítványozta az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségének megállapítását 1 rendbeli, az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe ütköző, gondatlan fegyelmi vétség elkövetésében, valamint 1 rendbeli, az Üttv. 28. § (4) bekezdésébe ütköző, gondatlan fegyelmi vétség elkövetésében. Az eljárás alá vont személy felelősségét nem vitatta, méltányos döntés meghozatalát kérte.
A bejelentő és az eljárás alá vont személy nyilatkozatai, az általuk rendelkezésre bocsátott iratok, a köztük történt email váltások, a bírósági és végrehajtási iratok, az eljárás alá vont személy fegyelmi előéletére vonatkozó iratok alapján az alábbi összefoglaló tényállás állapítható meg:
Az iratok alapján legkorábban 2017. november 02. napján a bejelentő azzal kereste meg az eljárás alá vont személyt, hogy devizakölcsönnel kapcsolatos peres eljárásban jogi képviseletét lássa el, kezdeményezzen a devizakölcsön szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt jogi képviseletében peres eljárást a Lízing Zrt., mint alperessel szemben; 2017.11.02. napján e körben a bejelentő az eljárás alá vont személy részére jogi képviselet ellátására ügyvédi meghatalmazást adott, mely a később megindított peres eljárásban a Törvényszék előtt a jogi képviselet igazolása céljából benyújtásra is került. Az ügyvédi megbízásról tényvázlat felvételére került sor 2017. november 05. napján (azaz a perben benyújtott ügyvédi meghatalmazás keltét követő 3 nappal), melyben a felek az ügy tárgyában, az eljárás alá vont személy által ellátandó feladatokban, az ügyvédi munkadíjban megállapodtak, azonban a perkockázat körében írásban a tényvázlatban tájékoztatást a bejelentő nem kapott, azt előtte fel nem tárták, és nem kapott konkrét tájékoztatást arról, hogy milyen költségek merülhetnek fel az eljárás során; míg utalásszerűen a tényállásban rögzítésre került részletesebb tájékoztatás nélkül a peres eljárás eljárási illetékére, költségmentességre való utalás.
A megbízásnak megfelelően az eljárás alá vont személy a peres eljárást megindította a Törvényszék előtt devizakölcsön szerződés érvénytelenségének megállapítása iránt a 2017.11.29. napján benyújtott keresetével a Lízing Zrt-vel, mint alperessel szemben, valamint megkereste a pénzintézetet peren kívüli egyeztetés céljából.
A peren kívüli egyeztetésre a pénzintézet közvetlenül a bejelentő részére válaszolt, vele ajánlatot közölt, mely ajánlatot a bejelentő elfogadott, a pénzintézettel önállóan megkötött megállapodás alapján teljesített, melyről 2018.04.09. napján az eljárás alá vont személyt értesítette, a teljesítést igazolta, megköszönve segítségét.
A peres eljárásban alperesként eljáró pénzintézet a bejelentővel kötött megállapodás, és a bejelentő teljesítése, valamint azon időpontot követően, hogy a bejelentő a fenti körülményeket az eljárás alá vont személlyel emailben közölte, 2018.04.11. napján kelt, a Törvényszékhez. sz. ügyben 2018.04.11. napján 21.00 óra után benyújtott érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte, érdemben perbe bocsátkozott, az első tárgyalás megtartására 2018.04.12. napján került sor. Azaz az első tárgyalás megtartására, a peres eljárásban az alperes érdemi perbe bocsátkozására később került sor, mint az egyezségről és annak bejelentői teljesítéséről az eljárás alá vont személy tudomást szerzett volna. Így a per megszüntetésének lehetőségét - határidőben történő bejelentés és kellő gondosság melletti eljárás esetén - az alperes hozzájárulása nem befolyásolta volna, az előterjeszthető lett volna az érdemi perbe bocsátkozás előtt, az első tárgyalást megelőzően. A peres felek jogi képviselői közt tényszerűen volt kommunikáció már az első tárgyalást megelőzően, hiszen a tárgyalás elhalasztása iránti közös kérelmet terjesztettek elő, melyben megjelölték azt az időpontot is, melyre a tárgyalás halasztását kérik azért, hogy azon mind a felperes, mind az alperes jogi képviselője meg tudjon jelenni. Ehhez képest a kért időpontra tűzött tárgyaláson az eljárás alá vont személy, mint a felperes jogi képviselője, nem jelent meg, távolmaradásának oka a bírósági iratokból nem állapítható meg, a bejelentő szintén nem jelent meg, ezen határnapról a bejelentő tájékoztatást nem kapott, illetve a tájékoztatás megtörténtét hitelt érdemlően az eljárás alá vont személy igazolni nem tudta a bejelentő vitatásával szemben.
Az eljárás alá vont személy korábban benyújtott, felfüggesztés iránti kérelmére az eljáró bíróság az eljárást felfüggesztette, mely a felfüggesztés okának megszűnését követően folytatódott.
Az ügyben 2019.05.16. napjára újabb tárgyalás kitűzésére került sor, melyen az eljárás alá vont személy nem vett részt, az időpontról a bejelentő nem értesült, illetve a tájékoztatás megtörténtét hitelt érdemlően az eljárás alá vont személy igazolni nem tudta a bejelentő vitatásával szemben. A törvényszéki iratokból azonban megállapítható, hogy a peres eljárás alperesének érdemi ellenkérelme ezen kitűzéskor került megküldésre az eljárás alá vont személy részére, azaz vele ekkor közölték az alperes érdemi perbe bocsátkozását, 2019.03.26. napján kelt végzéssel, egyben a Törvényszék felhívta az eljárás alá vont személyt, mint a felperes jogi képviselőjét határidő tűzésével, hogy válasziratát terjessze elő, bizonyítási indítványait tegye meg.
Az eljárás alá vont személy a peres iratok alapján a felhívásra nem válaszolt, a kitűzött tárgyaláson nem jelent meg, távolmaradásának okát nem jelezte, nem jelezte továbbá azt ekkor sem, hogy a szerződést a bejelentő, mint felperes az alperessel peren kívül kötött egyezség alapján teljesítette.
A tárgyaláson ítélet hozatalára került sor, melyben a Törvényszék a bejelentő felperes keresetét érdemben elbírálta, elutasította, és megállapította az alperesnek járó perköltség összegét, melynek megfizetésére kötelezte a bejelentőt. Figyelemmel arra, hogy a bírósági eljárásban a bejelentő költségmentességet kért és kapott, így az állam által előlegezett illeték az állam terhén maradt. A 2019.05.16. napján kelt ítéletet a Törvényszék kézbesítette az eljárás alá vont személy részére, aki azt nem közölte a bejelentővel, illetve a tájékoztatás megtörténtét hitelt érdemlően az eljárás alá vont személy igazolni nem tudta a bejelentő vitatásával szemben.
A bejelentőnek nem volt tudomása arról, hogy a peres eljárás az ő teljesítését követően folyamatban van, és abban ítélet született, mely rá fizetési kötelezettséget ró.
Figyelemmel arra, hogy az ítélettel szemben jogorvoslattal a bejelentő nem élt, az ítélet 2019. szeptember 05. napján jogerőre emelkedett, melyről a bíróság az eljárás alá vont személyt értesítette, aki a bejelentőt ezen körülményről sem értesítette, illetve a tájékoztatás megtörténtét hitelt érdemlően az eljárás alá vont személy igazolni nem tudta a bejelentő vitatásával szemben.
A teljesítés elmaradása miatt az alperes végrehajtási eljárást kezdeményezett 2020.01.13. napján kelt végrehajtási kérelemmel a bejelentővel szemben, mely eljárásban az eljáró végrehajtó kereste meg a bejelentőt, önkéntes teljesítésre szólítva fel, mely felhívást a bejelentő - a Törvényszék részére benyújtott, saját kézzel írt beadványának tartalma alapján - 2020.03.10. napján vett kézhez. A fegyelmi tanács ehelyütt rögzíti, hogy az eljáró végrehajtó által a fegyelmi tanács rendelkezésére bocsátott iratok alapján az átvétel időpontja helyesen: 2020.03.09. a tértivevény tanúsága szerint, ezen időpont-eltérés azonban az ügy megítélése szempontjából irreleváns. Ezen megkeresésből értesült a bejelentő arról, hogy a peres eljárás milyen módon ért véget, és őt fizetési kötelezettség terhelte.
Megkereste a bejelentő ezt követően az eljárás alá vont személyt, aki ekkor értesítette arról, hogy a per milyen módon zárult le, és arról, hogy tegyen eleget a végrehajtói felhívásnak.
A bejelentő ezután, figyelemmel a végrehajtói felhívásra, megkereste a Törvényszéket 2020.03.12. napján, betekintett az iratokba, és ekkor szembesült a peres eljárás folyamatával, annak lezárásával, a döntés tartalmával és annak jogerejével. A bejelentő önállóan, az iratbetekintés alkalmával a Törvényszék előtt végrehajtás felfüggesztése iránti kérelmet terjesztett elő, melyet a Törvényszék az eljáró végrehajtó részére továbbított. A bejelentő a végrehajtó felé megfizette a végrehajtást kérő részére járó tőkét, kamatot, végrehajtással felmerült egyéb költséget.
Bejelentő egyeztetést kezdeményezett az eljárás alá vont személlyel, sérelmezte, hogy miért nem került a per megszüntetésre, mivel ő teljesített, az alperesi lízingcéggel elszámolt, és erről az eljárás alá vont személyt tájékoztatta. Az eljárás alá vont személy hárította felelősségét, álláspontja szerint nem kellett volna az alperesnek érdemben perbe bocsátkoznia, a tárgyalásokon megjelennie, így indokolatlan a megállapított perköltség, de a jogerős döntés alapján indított végrehajtáshoz semmi köze nincsen.
Ezt követően panasszal fordult a bejelentő a Megyei Ügyvédi Kamarához, előadva sérelmeit az üggyel kapcsolatban, kiemelve, hogy a végrehajtási költség alaptalanul terhelte, mert őt nem tájékoztatták. Hivatkozott a bejelentő nehéz anyagi helyzetére, és kifogásolta az eljárás alá vont személy munkáját, a tájékoztatás elmaradását.
Észrevételében az eljárás alá vont személy vitatta felelősségét, hivatkozott arra, hogy nem kapott írásban utasítást a per megszüntetésére, majd az előzetes vizsgálat kiegészítése során tett nyilatkozatában elismerte, hogy nem tudja igazolni az ítélet megküldését a bejelentő részére, de tájékoztatta őt.
A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.
A fegyelmi biztos 1 rendbeli, az Üttv. 1. § (3) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy az eljárás alá vont személy az ítéletről, annak jogerőre emelkedéséről a bejelentőt nem tájékoztatta. Ennek tényét az eljárás alá vont személy nem vitatta. Erre figyelemmel az iratok megküldésének elmaradását, mint szabályszegést a fegyelmi tanács megállapíthatta aggálytalanul. A fegyelmi tanács azonban ehelyütt rámutat, hogy az Üttv. 1. § (3) bekezdésében foglalt általános magatartási szabály megszegéséhez elengedhetetlen annak vizsgálata, hogy a konkrét ügyben kifejtett, kifogásolt magatartás mely jogszabályt sérti, vagy az miért nem tekinthető lelkiismeretesnek vagy az adott személy legjobb tudásához képest miért nem megfelelő.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése az alábbi rendelkezést tartalmazza:
1. § (3) Az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
A fenti követelmény egy általános zsinórmérték, melyet valamennyi ügyvédi tevékenységet folytatónak munkája során kötelessége szem előtt tartani. A fegyelmi biztos nem jelölte meg, hogy mely jogszabályt nem tartott meg az eljárás alá vont személy, vagy az iratküldések elmaradása - figyelemmel arra, hogy az egyik fél azt állítja, hogy adott tájékoztatást, míg a másik fél vitatja, hogy azt megkapta volna -miért nem fér össze a lelkiismeretes munkavégzés, vagy a legjobb tudás követelményével.
A hatályos etikai szabályok, valamint az Üttv. konkrétan az iratok megküldésének kötelezettségét, a folyamatos tájékoztatás kötelezettségét nem teszi az ügyvéd feladatává expressis verbis. Azonban az Üttv. 1. § (3) bekezdésének sérelme nem kizárólag az Üttv. alapján, hanem általában a jogszabályok alapján ítélendő meg, így a felelősségre vonásnak akkor lehet helye ezen jogszabályhely szerint, ha van olyan jogszabály, mely ezt a kapcsolattartási, tájékoztatási kötelezettséget az ügy ellátásával összefüggésben az ügyvéd számára előírja.
Nem vitás, hogy az ügyvéd és az ügyfél közt speciális jogviszony jön létre a megbízás elvállalásával, melynek alapvető szabályait ugyan az Üttv. és a vonatkozó kamarai szabályzatok rögzítik, azonban ezen megbízási jogviszony háttérszabálya a 2013. évi V. tv. (Ptk.), mely az alábbi rendelkezéseket tartalmazza:
6:62. § [Együttműködési és tájékoztatási kötelezettség]
(1) A felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről.
(2) A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett.
(3) Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki az (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni.
6:275. § [Tájékoztatási kötelezettség]
(1) A megbízott köteles a megbízót tevékenységéről és a feladat állásáról kívánságára, szükség esetén e nélkül is tájékoztatni. A megbízott köteles a megbízót tájékoztatni, ha közreműködő igénybevétele vált szükségessé, vagy ha a felmerült új körülmények az utasítások módosítását teszik indokolttá.
(2) A megbízott köteles a megbízót a megbízás teljesítéséről késedelem nélkül értesíteni.
Kétségkívül megállapítható, hogy a felek jogviszonyában az ügydöntő határozat meghozatala, annak közlése -különösen arra figyelemmel, hogy az fellebbezhető, jogerő esetén végrehajtható - olyan információ, melyről való tájékoztatási kötelezettség az ügyfél erre irányuló külön kérése nélkül is terheli a megbízott ügyvédet. Jelen esetben tehát kétséget kizáróan megállapítható az, hogy jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségét elmulasztotta teljesíteni az eljárás alá vont személy, így magatartása az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe ütközik. Megállapítható azonban az is, hogy ezen magatartása szándékossága körében semmilyen adat nem merült fel, mulasztása gondatlan.
Rámutat azonban arra is a fegyelmi tanács, hogy a közlés, tájékoztatás kötelezettsége nem csupán az ügydöntő határozat és annak jogerejét megállapító végzés tekintetében áll fenn. A jegyzőkönyveket, idézéseket sem küldte meg igazolhatóan az eljárás alá vont személy a bejelentő részére, és ezen mulasztás vezetett ahhoz, hogy a bejelentő egyrészt nem értesült arról, hogy a per még folyamatban van az ő fizetési kötelezettségének teljesítése után -mely teljesítés tényéről az eljárás alá vont személyt igazolhatóan értesítette -, másrészt elesett attól, hogy megjelenve a bíróság előtt, a per lezárásának módjáról egyeztessen akár a tárgyaláson, az ítélet meghozatala előtt; akár peren kívül az alperessel.
Kiemeli a fegyelmi tanács, hogy az eljárás alá vont személy felelőssége nem abban áll, hogy az alperes részére perköltséget állapított meg a bíróság, hanem abban, hogy a tájékoztatás elmulasztásával megfosztotta a bejelentőt annak lehetőségétől, hogy akár az első fokú eljárásban, akár jogorvoslati kérelemben ezen költséget vagy annak összegszerűségét kifogásolja, e körben megtegye nyilatkozatait, illetve a megállapított fizetési kötelezettségének végrehajtási eljárás nélkül eleget tegyen.
Miután a megbízási jogviszony alatt az idézések, jegyzőkönyvek, határozatok megküldésének mulasztása folyamatos volt az eljárás alá vont személy részéről, így amellett, hogy a cselekménye gondatlan, az folytatólagosnak is minősül.
Rámutat továbbá a fegyelmi tanács arra is, hogy a bejelentő abban az esetben tudott volna a per lezárása körében konkrétabb utasítást adni annál, minthogy a teljesítésről az eljárás alá vont személyt tájékoztatja, ha a teljesítés ismeretében az eljárás alá vont személy tájékoztatást ad részére a per lezárásának lehetőségeiről, jogi formáiról, és az azzal járó esetleges költségkihatásokról. Elállás esetén az alperes hozzájárulására a per megszüntetéséhez a per érdemi tárgyalásáig nem volt szükség a per folyamán hatályos polgári eljárásjogi szabályok szerint (régi Pp. 160. § (1) bek.), de természetesen nem vitás, hogy ebben az esetben is meg kell téríteni az alperes felmerült költségeit. Azonban az megállapítható, hogy az érdemi ellenkérelem benyújtására az alperes részéről 2018.04.11. napján, este 21.00 óra után került sor, míg a bejelentő teljesítéséről 2018. április 9. napján értesült az eljárás alá vont személy, így a bejelentést még az érdemi ellenkérelem beterjesztése, valamint az első érdemi tárgyalás előtt megtehette volna. Az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy az alperesi ellenkérelem közlésére a felperessel a per felfüggesztését követően, annak folytatása elrendelése, új határnap kitűzése után került sor a bírósági iratok alapján, de ezen időtartam alatt sem jelentette be a bejelentői teljesítést az eljárás alá vont személy a Törvényszék felé.
E körben a tájékoztatás elmaradása a fegyelmi tanács álláspontja szerint az eljárás alá vont személynek felróható magatartás, így nem hivatkozható alappal abban a körben, hogy a bejelentő írásbeli utasítása elmaradt a permegszüntetés és annak módja tekintetében.
Kiemelendő az is, hogy a teljesítésről szóló bejelentői tájékoztatás megszövegezéséből is az következtethető, hogy a bejelentő abban a tudatban volt - megköszönve az eljárás alá vont személy munkáját -, hogy az ügynek vége az ő teljesítésével.
Az is megállapítható kétséget kizáróan, hogy az ítélet és annak jogerőre emelkedése időpontja közlésének elmaradása miatt nem volt a bejelentő abban a helyzetben, hogy önkéntesen teljesítsen, így a végrehajtási eljárás költségei nem azért terhelték, mert nem kívánt teljesíteni, hanem azért, mert önhibáján kívül elesett az önkéntes teljesítés lehetőségétől, így őt anyagi hátrány érte. Kártérítési igény azonban nem lehet fegyelmi eljárás tárgya, így e körben az egyéb megállapításokat a fegyelmi tanács mellőzi.
A fenti indokokkal a fegyelmi tanács az eljárás alá vont személy fegyelmi felelősségét 1 rendbeli, gondatlanságból, folytatólagosan megvalósított, az Üttv. 1. § (3) bekezdésébe ütköző fegyelmi vétség megvalósítása körében megalapozottnak találta.
A fegyelmi tanács annak, hogy miért az Üttv. alapján állapította meg a fegyelmi szabályszegést, az alábbi indokát adja:
Nem vitás, hogy a megbízás elvállalásakor az Üttv. még nem volt hatályban (Üttv. 207. § (3) bek.) Azonban a kifogásolt tevékenység - azaz a jegyzőkönyvek, iratok, ítélet és jogerősítő végzés - megküldésének elmaradása, mint kifogásolt, folytatólagosan elkövetett mulasztás 2018. január 1. napját követően valósult meg, így az Üttv. hatály alá esik.
A fegyelmi szabályszegést az ügyvédi tevékenysége keretei közt követte el az eljárás alá vont személy, így felelősségre vonásának alapja az Üttv. 107. § a) pontja.
A fegyelmi biztos 1 rendbeli, az Üttv. 28. § (4) bekezdésének sérelmét arra alapította, hogy az eljárás alá vont személy a megbízás elvállalásakor elmulasztott tájékoztatást adni a várható költségek vonatkozásában. Ennek tényét az eljárás alá vont személy szintén nem vitatta, a rendelkezésre álló tényvázlatból is megállapítható, hogy e körben tájékoztatás nem történt, ahogy az is megállapítható, hogy a megbízás elvállalása korábbi, mint a tényvázlat felvételének időpontja.
Azonban a fegyelmi biztos tévesen, olyan jogszabályhelyre alapította az általa állított fegyelmi cselekmény minősítését, mely annak elkövetésekor nem volt még hatályban. A megbízás elvállalásának időpontja az ügyvédi meghatalmazásból megállapíthatóan 2017.11.02. napja, míg a tényvázlat felvételének napja -annak dátuma alapján - 2017. november 5., az Üttv. 28. §-a pedig 2018. január 1. napjától hatályos (Üttv. 207. § (3) bek.).
A FESZ 27.2. pontja alapján a fegyelmi tanácsot az eljárást befejező határozata meghozatalánál a fegyelmi biztos indítványa nem köti.
A kifogásolt magatartás elkövetésének időpontjában, azaz a megbízás elvállalásakor az 1998. évi XI. tv. (Üt.) volt hatályban.
A FESZ 1.4. pontja alapján a fegyelmi vétség elkövetésekor hatályos szabályok alapján kell megítélni az adott cselekményt, kivéve, ha az elbíráláskori szabályok szerint az már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy enyhébben bírálandó el (FESZ 1.5.)
Ezt követően a fegyelmi tanácsnak azt kellett megvizsgálnia, hogy volt-e a megbízás elvállalásának időpontjában olyan jogszabályi vagy szabályzati előírás, mely tartalmában azt követelte meg, hogy az ügyvéd a megbízás elvállalásakor a várható költségekről tájékoztatást adjon. Ilyen előírás a fegyelmi tanács álláspontja szerint nem volt.
Ugyanis az Üt. vizsgálható rendelkezése az alábbiakat rögzítette:
23. § (1) Az ügyvéd és a megbízó között a megbízás akkor jön létre, ha a felek megállapodtak a megbízás tartalmában, a megbízási díjban és az előrelátható költségekben. A felek költségátalány alkalmazását is kiköthetik.
Itt tehát olyan költségek köréről van szó, melyek a megbízó és az ügyvéd megállapodásától függenek, nem pedig a perrel - annak részbeni vagy teljes elvesztése esetén - felmerülő költségekről.
Szükséges volt megvizsgálni a többször módosított, és a vizsgált cselekmény megvalósulásakor hatályos 8/1999. (III. 22.) MÜK Szabályzatot is, mely az alábbi rendelkezést tartalmazza a megbízás körében:
12/2. Az ügyvédnek a megbízójával való kapcsolat során fokozott figyelemmel kell lennie a megbízás alapvetően bizalmi jellegére. A megbízás alkalmával fel kell tárnia az ügy összes lényeges körülményeit, tájékoztatnia kell az ügyfelet az ügy kimenetelének lehetséges változatairól, az alkalmazandó eljárásokról és a bizonyítékok beszerzésének szükségességéről.
A fegyelmi biztos nem tette az eljárás tárgyává annak vizsgálatát, hogy a perkockázat körében történt-e tájékoztatás, és ez nem vezethető le a bejelentő bejelentéséből sem. Így ennek -egyebekben tényszerűen megállapítható- hiányát a fegyelmi tanács nem tudta figyelembe venni. Ugyanakkor viszont a fenti szabályzati rendelkezés nem rótt abban a körben kötelezettséget az ügyvédre, hogy a lehetséges költségekről előzetes tájékoztatást adjon. Így a fegyelmi biztos által az eljárás tárgyává tett körben (várható költségekről való előzetes tájékoztatás), a fentiek szerinti fegyelmi vétség megállapítására nincs mód - a bejelentő sem kifogásolta ezen előzetes tájékoztatás hiányát, bejelentésének tartalmából sem vezethető ez el -, így e körben a fegyelmi biztos végindítványa megalapozatlan volt.
Azonban a fegyelmi tanács nyomatékkal hívja fel az eljárás alá vont személy figyelmét arra, hogy saját érdeke és megbízójának érdeke egyaránt az, hogy a lehető legteljesebb körben kerüljön felvételre a tényállás a megbízás elfogadásakor, melynek során az új szabályok szerint már nem mellőzhető a várható költségekről való tájékoztatás sem.
A fegyelmi tanács arra is felhívja a figyelmet, hogy a tájékoztatásnak olyan időpontban kell megtörténnie, mikor az ügyfél még annak tartalmát mérlegelni tudja, és felelősen dönteni tud arról ezek ismeretében, hogy kíván-e megbízást adni egy adott ügyben. Így főszabályként nem fogadható el az, hogy előbb kerüljön sor ügyvédi meghatalmazás elfogadására, mint a szükséges tájékoztatás megadása.
Természetesen ez nem azt jelenti, hogy egyes rendkívüli esetekben, kivételesen ne lehetne tényvázlat, megbízási szerződés nélkül ügyvédi meghatalmazást adni, és azt elfogadni. Azonban amint arra lehetőség van, írásban szükséges rögzíteni a megbízás kereteit, a szükséges tájékoztatásokat azzal, hogy fel kell tüntetni annak tényét, hogy ezen tájékoztatást a meghatalmazás elfogadásakor egyebekben már megadta az eljáró ügyvéd. Azonban ezen körülmény vizsgálata, így fegyelmi értékelése sem képezte a fegyelmi biztos indítványának tárgyát, így az eljárás alá vont személy vonatkozásában ennek fegyelmi értékelését sem végzi el a fegyelmi tanács, pusztán felhívja ehelyütt is a figyelmet a fentiekre különösen azért, mert a beszerzett iratok alapján az ügyvédi meghatalmazás kelte korábbi, mint a tényvázlat felvételének időpontja.
Az eljárás alá vont személy a beszerzett fegyelmi előzményadatok alapján egy alkalommal került elmarasztalásra fegyelmi ügyben, ahol megrovást kapott peres eljárásban történt képviseletet érintő ügyben (szabálytalan megbízás-megszüntetés és azt követő helytelen eljárás).
A FESZ 1.4. pontja alapján a fegyelmi vétség elkövetésekor hatályos szabályok alapján kell megítélni az adott cselekményt, kivéve, ha az elbíráláskori szabályok szerint az már nem minősül fegyelmi vétségnek, vagy enyhébben bírálandó el (FESZ 1.5.) A fegyelmi marasztalással érintett magatartások elkövetésének időpontja 2018. január 1. napját követő időpontokra esik, így a fegyelmi vétség elbírálása során az Üttv. és a FESZ szabályai irányadók. Arra figyelemmel, hogy megalapozatlan volt a régi Üt.-t érintő körben a fegyelmi biztos indítványa, így nem merült fel a kumulatív jogalkalmazás problémája jelen ügyben, mert a felelősség megállapítására kizárólag egyetlen jogszabályi rezsim alatt álló cselekmény tekintetében került sor.
A fegyelmi tanács a jogkövetkezmény alkalmazása során súlyosító körülményként értékelte a folytatólagos elkövetést, valamint azt, hogy a bejelentőt a végrehajtási eljárásra figyelemmel vagyoni hátrány érte, valamint azt, hogy már került sor az eljárás alá vont személlyel szemben fegyelmi felelősségre vonásra, melynek során elmarasztalták.
Enyhítő körülményként értékelte a fegyelmi tanács, hogy az eljárás alá vont személy felelősségét elismerte, azt megbánta, továbbá jelentős súllyal személyi körülményeire is figyelemmel volt.
A fegyelmi tanács álláspontja szerint a pénzbírság, mint szankció alkalmazása áll arányban az elkövetett szabályszegés súlyával, figyelemmel az enyhítő és súlyosító körülményekre, míg annak összegszerűsége meghatározásánál a fegyelmi tanács figyelemmel volt az eljárás alá vont személy személyi körülményeire is. A pénzbírság mértékét a fegyelmi tanács az Üttv. 109. § (2) bekezdése a) pontjának kereteire figyelemmel a kiszabható pénzbírság maximális összegének 10%-ban határozta meg.
A fegyelmi eljárás lefolytatására irányadó eljárási határidő 2020. szeptember 14. napján indult, majd a fegyelmi tanács elnökének intézkedésére figyelemmel a 2020. szeptember 14. és 2020. október 22. közti időtartamban a FESZ 20.1. pontja alapján nyugodott az eljárási határidő, mely 2020. október 22. napjával folytatódott, a határozat meghozatalára 2020. november 09. napján került sor. A fegyelmi tanács határozatát az Üttv. 126. § (4) bekezdésében biztosított időtartamon belül hozta meg.
Az eljárás során 80.000 Ft első fokú eljárási átalányköltség merült fel. A fegyelmi tanács tagjának útiköltségét (Pécs-Kaposvár-Pécs, 7535 Ft) a FESZ 40.6. alapján a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara viseli. Az első fokú eljárás átalányköltségének viselésére - figyelemmel felelősségének megállapítására - az eljárás alá vont személy köteles. (Üttv. 142. § (2) bek., FESZ 40.1. a), 40.2. a) pont)
Az első fokú határozattal szembeni jogorvoslati jogot az Üttv. 135. § biztosítja.
A jelen határozat az az Üttv., a FESZ, valamint az Ákr. és az elektronikus ügyintézés a bizalmi szolgáltatás általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. tv. rendelkezésein alapul.
Záró rész:
Határozathozatal helye, ideje: Kaposvár, 2020. november 09.
A határozat - jogorvoslati kérelem hiányában - 2020.11.25. napján jogerőre emelkedett.