Magyar

 

Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsának 2020.F.101. határozata

ügyvédi mulasztásról

A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] budapesti ügyvéd ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi

határozatot:

A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, ezért

írásbeli megrovás

fegyelmi büntetéssel sújtja.

A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy 50.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.

Indokolás

A bejelentés:

A bejelentő beadványában az eljárás alá vont ügyvéd ügyvédi tevékenységből eredő kötelességszegését kifogásolta.

A vezető fegyelmi biztos elrendelte az előzetes vizsgálatot.

Az eljárás alá vont ügyvéd előterjesztette igazoló nyilatkozatát és csatolta az ügyben keletkezett iratokat.

A fegyelmi biztos fegyelmi eljárás kezdeményezéséről szóló határozatot hozott és az előzetes vizsgálat adataiból az alábbiakat állapította meg:

A bejelentő jogi képviselet mellőzésével, mint pótmagánvádló eljárást kezdeményezett a törvényszék előtt, majd felhívás után pártfogó ügyvéd kirendelését kérte. Ekkor került sor arra, hogy az eljárás alá vont ügyvédet pártfogó ügyvédként kirendelték, aki a kirendelés ellátását etikai okokra hivatkozással visszautasította.

A tényállás:

A törvényszék a bejelentő, mint pótmagánvádló által benyújtott vádindítványt határozatával elutasította, többek között a kötelező jogi képviselet hiánya miatt, mely döntéssel szemben a bejelentő fellebbezéssel élt, amit az ítélőtábla elutasított. A másodfokú bíróság a határozatában egyben kioktatta bejelentőt arról is, hogy a végzés kézbesítésétől számított 15 napon belül a vádindítványt ismételten benyújthatja, ha az elutasítás oka már nem áll fenn.

A bejelentő a hiányosságok pótlása érdekében pártfogó ügyvéd kirendelését kérte.

A hivatal az eljárás alá vont ügyvédet a fenti ügyben bejelentő, mint pótmagánvádló képviseletére pártfogó ügyvédként kirendelte.

Az eljárás alá vont ügyvéd a határozatot 2019.07.16. napján vette át és azonnal kérte a kirendelés alóli felmentését, arra hivatkozással, hogy az iroda pótmagánvádlói jogi képviselőként soha nem jár el, ugyanis ebben az esetben a vádlói oldalra kerülne, ami az ügyvédi működésével és etikai elvekkel összeegyeztethetetlen. A hivatal a kérelmet a 2019.07.22. napján kelt végzésével, mint alaptalant elutasította.

Az eljárás alá vont ügyvéd 2019.07.29. napján biztosított bejelentő részére személyes konzultációs lehetőséget az ügyben, amelyről jegyzőkönyv, illetve tényvázlat készült. Ebben rögzítésre került, hogy az ügyfél előadta a tényállást és átadta az ítélőtábla fenti határozatát, melyből megállapításra került, hogy az abban rögzített határidő 2019.07.19. napján eltelt és az eljárás alá vont ügyvéd megítélése szerint a határidő további meghosszabbítására törvényi lehetőség nem állt rendelkezésre. A bejelentő ennek ellenére kérte a vádindítvány elkészítését és részére történő megküldését, hogy benyújthassa azt a határidő önhibán kívüli mulasztásának egyidejű igazolása mellett, mely utasítást az eljárás alá vont ügyvéd megtagadta, mivel elteltek az eljárásjogi határidők és így nincs ügy.

Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:

Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi felelősségét nem ismerte el, azt vitatta.

Előadta, hogy 2019. július 15. és augusztus 20. között szabadságon volt. A kamarai szabályzatnak megfelelően gondoskodott a posta átvételéről. Észlelte a kirendelést, és aznap megküldte a Kormányhivatal járási hivatalába a beadványát, melyben közölte, hogy pótmagánvádlói képviseletet nem lát el, ezt az igazságügyi minisztériummal kötött szerződése is tartalmazza. Ezt a szerződést fel is mondta azonnali hatállyal, a jogi segítségnyújtásra vonatkozóan. Hivatkozott arra, hogy a jogszabály úgy rendelkezik, hogy pártfogói képviseletet büntető ügyben vagy jogi segítségnyújtás keretében látja el az ügyvéd. Ő úgy kötötte meg a szerződést, hogy csak sértetti képviseletet lát el, pótmagánvádlói képviseletet pedig nem.

Kérte a felmentését, de azt elutasították. Az elutasító határozatot elektronikusan vette át a szabadság ideje alatt. Mivel elutasították, ezért hívta be az ügyfelet július 29-én konzultációra. A bejelentő ittas volt, amikor bement az irodába egyeztetni. A bejelentő előadása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a pótmagánvád alapján a bejelentő hamisan vádolja a rendőröket.

A bejelentőnek volt már ilyen esete, akkor is megvádolta a rendőröket, akik a bejelentőt egyébként jól ismerték. Az eljárás alá vont ügyvéd figyelmeztette a bejelentőt, hogy biztosan nem fog hamis vád miatt képviselőként eljárni, mert álláspontja szerint, ha ő tudja, vagy a körülmények alapján úgy ítéli meg, hogy az az Ügyvédi törvénybe, az Üttv. 42. § (3) bekezdésébe ütközik,- ha az ügyfél utasítása jogszabályba ütközik -, akkor azt meg kell tagadnia.

Véleménye szerint jogi képviselőként köteles megtagadni az utasítást, ha az jogszabályba, közerkölcsbe stb. ütközik. Hivatkozott az etikai szabályzat 5.8. pontjára, melynek alapján nem fogadhatja el ezt a megbízást, hiszen az hamis vád lett volna. Kijelentette, hogy nem képviselhet hamis vádat.

Mivel álláspontja szerint a határidők már leteltek a pótmagánvád ismételt benyújtására vonatkozóan, azt már nem lehetett volna előterjeszteni. Előadta, hogy sok pártfogói képviselettel kapcsolatos ügyet visz a Kúria előtt is. A kötelező jogi képviselet esetén a kirendelés dátuma határozza meg a jogi képviseletet.

A fegyelmi tárgyaláson személyesen meghallgatott bejelentő a bejelentésben foglaltakat megismételte, elismerte, hogy az ügyében az eljárás alá vont ügyvéd már az ötödik kijelölt pártfogó ügyvéd volt, mert a többiek nem vállalták el a képviseletét.

A fegyelmi biztos a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként végindítványában az írásbelivel egyezően fenntartotta a tényállást. Álláspontja szerint az okiratok és a tényfeltáró nyilatkozatok, az eljárás alá vont ügyvéd és a bejelentő személyes meghallgatása alátámasztja a tényállást.

Az eljárás alá vont ügyvéd kétirányú védekezést terjesztett elő. Az egyik az volt, hogy ő nem volt köteles eljárni pótmagánvádló jogi képviseletében, és etikai, morális aggályai voltak. Szerinte a hivatalnak ezt el kellett volna fogadnia. Ezzel szemben a pártfogó ügyvédi képviselet esetén sértetti oldalon bármely tevékenységet ellátva írt alá szerződést.

Mivel a bejelentő ittas volt, így azt gondolta, hogy hamis vád miatt kíván pótmagánvádat előterjeszteni. Ebben nem kívánt segítséget nyújtani.

A fegyelmi biztos a végindítványában súlyosító körülményként kérte megállapítani, hogy a bejelentőt a jogorvoslati lehetőségtől megfosztotta. A fegyelmi büntetés kiszabásakor kérte figyelembe venni, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi büntetés kiszabására ez idáig nem került sor. Fenntartotta a fegyelmi eljárást kezdeményező iratában foglaltakat, amely alapján 1 rb. szándékos fegyelmi vétség megállapítását és a cselekmény súlyára tekintettel az Üttv. 108. § b) pontja szerint pénzbírság kiszabását indítványozta, azzal, hogy annak végrehajtását a 111. § alapján határozott időre kérte felfüggeszteni, valamint kérte az eljárás alá vont ügyvéd átalányköltségben történő marasztalását is.

Az eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában előadta, hogy álláspontja szerint nem követett el fegyelmi vétséget, mivel a jogszabályoknak és a kamarai szabályzatnak megfelelően járt el, mindent megtett, amit ügyvédként megtehetett.

A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:

A fegyelmi biztos indítványa részben alapos.

A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvéd eljárását akként értékeli, hogy a szerződésben vállalt kötelezettségének nem tett eleget, valamint nem merítette ki a rendelkezésére álló jogi lehetőségeket.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. tv. (Jst.) 69. § (3) bekezdése szerint a büntetőügyekben történő jogi segítségnyújtásra kötelezettséget vállaló jogi segítő büntető ügyben lát el pártfogó ügyvédi képviseletet. A büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. tv. 54. § szerint a pótmagánvádló az a sértett, aki, vagy amely az e törvényben meghatározott esetekben közvádra üldözendő bűncselekmény miatt a vádat képviseli. A Jst. fenti szabályaiból következően a pártfogó ügyvédnek a büntetőjogi szakterület egészére, a büntetőeljárás törvényben felsorolt résztvevőire van szolgáltatási kötelezettsége.

Nem vitás, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 2019. július 22-én az aggályai kifejtésével kérte a felmentését a kirendelés alól, azonban az nyilvánvaló volt, hogy, ha a hivatal részéről elutasítják ezt a kérelmét, akkor ez egy olyan kötelezettséget jelent az eljárás alá vont ügyvéd számára, ami nem tagadható meg. Az, hogy morális problémái voltak, nem fogadható el, mivel tévesen gondolja, hogy jogszabályba ütközik a pótmagánvádlói előterjesztés.

Az eljárás alá vont ügyvéd a tényvázlatban feltüntette, hogy a határidő 2019. 07. 19-én letelt, „eljárásjogilag a határidő további meghosszabbítására törvényi lehetőség nincs”. Annak eldöntése, hogy lett volna-e helye igazolási kérelemnek, vagy nem, bírósági hatáskör. Az ügy első bírája mindig az ügyvéd. Jelen esetben kapott egy utasítást, aminek köteles lett volna eleget tenni.

Az iratokból megállapítható, hogy a kirendelő határozat eljárás alá vont ügyvéd általi átvétele és a határidő letelte között három nap telt el. Az a körülmény, hogy az eljárás alá vont ügyvéd ebben a három napban nem lépett kapcsolatba az ügyféllel, nem írható a terhére, azonban a határidő önhibán kívüli elmulasztásának igazolására felhívható körülmény lehetett volna, hiszen éppen a kötelező jogi képviselet hiánya miatt is került sor a vádindítvány elutasítására, mely hiányosság pótlása érdekében fordult bejelentő a hivatalhoz, majd került sor a pártfogó ügyvéd kirendelésére.

Mindez a bejelentőnek fel nem róható időtartamot vette igénybe, melyet, mint méltányolható körülményt kívánt a vádindítvány becsatolásával együtt felhívni. A hatályos Büntetőeljárásról szóló törvény nem tartalmaz olyan rendelkezést, mely kizárná a pótmagánvádas eljárásban igazolási kérelem előterjesztését.

Az eljárás alá vont ügyvéd meg nem jelölt indokok alapján célszerűtlennek ítélte a bejelentő utasítását arra nézve, hogy ismételten nyújtsák be a vádindítványt egy „igazolási kérelemmel” együtt. Ezen álláspontjáról tájékoztatta is ügyfelét, azonban tévedett akkor, amikor ennek ellenére az ügyfél kifejezett utasítását figyelmen kívül hagyva annak nem tett eleget, ugyanis a jogi képviselet ellátása során - mely tevékenységre a védői tevékenységtől eltérő szabályok vonatkoznak - nem tagadhatja meg az általa célszerűtlennek vélt utasítás teljesítését, ami egyben a jelen esetben a Jstv. alapján előírt érdemi közreműködés megtagadását is jelentette.

A fentiek alapján az eljárás alá volt ügyvéd megalapozatlan tévedésben volt akkor, amikor úgy gondolta, hogy etikailag nem elfogadható, hogy az ügyvéd pótmagánvádlóként fellépjen, és így a vádló, azaz kvázi az ügyész szerepét töltse be, mely szerepet ügyvédi hivatásával ellentétes magatartásnak tartott. Mindettől függetlenül azzal a magatartásával is, hogy meg sem kísérelte a határidő-mulasztás miatti igazolási kérelmet előterjeszteni, elzárta a bejelentőt a jogai érvényesítésétől.

Az Üttv. 107. § a) pontja szerint fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló kamarai tag, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában, vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelezettségét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.

Az Üttv. 1. § (3) bekezdése rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolnia.

A 6/2018. (III. 26.) MÜK szabályzata az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól (ÜESZ.) 2.1. pontja kimondja, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója köteles igénybe venni minden törvényes eszközt ügyfele jogai és jogos érdekei érvényesítéséhez, ennek keretében jogi képviselet ellátása esetén az ellenérdekű fél jogi képviselőjével, annak hozzájárulása esetén vagy jogi képviselő hiányában közvetlenül az ellenérdekű féllel, továbbá - jogellenes befolyásolásuk nélkül - a tanúval, a szakértővel és az eljárás más résztvevőivel értekezhet és információkat cserélhet.

Az ÜESZ. 2.2. pontja szerint az ügyvédi tevékenység gyakorlója a rábízott ügyet a tényállást ismerve, jogilag felkészülten, elsősorban az ügyfél tényelőadásainak szem előtt tartásával látja el.

Az ÜESZ. 2.4. pontja alapján az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.

Az Üttv. 39. § (3) bekezdése szerint a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el.

Az Üttv. 39. § (5) bekezdése rögzíti, hogy ha az ügyfél utasítása az ügyfél érdekeire nézve célszerűtlen, annak végrehajtása előtt az ügyvéd az ügyfél figyelmét erre a körülményre köteles felhívni.

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. tv. (Jstv.) 70. § (1) bekezdése alapján a jogi segítő - ha annak e törvényben foglalt feltételei fennállnak - a szolgáltatási szerződésben megjelölt időszakban és szakterületen köteles a fél számára jogi szolgáltatást nyújtani, kivéve, ha

a) a közreműködést, mint ügyvéd is köteles lenne megtagadni az ügyvédi tevékenységről szóló törvény alapján, vagy a reá vonatkozó etikai szabályzat értelmében,

b) már teljesítette a közreműködési kötelezettségét a szolgáltatási szerződésben meghatározott számú ügyben, illetve a jogi szolgáltatás nyújtása nem tartozik a szolgáltatási szerződésben meghatározott szakterületébe, vagy

c) a fél által kért vagy a jogi segítségnyújtó szolgálat által engedélyezett okirat vagy beadvány készítése, nyilatkozat megtétele csak a szakmai szabályok megsértésével lehetséges,

d) a szolgáltatás nyújtását lehetetlenné teszi az, hogy - a jogi segítőn kívül álló okból - a féllel nem tud együttműködni, és a közreműködés ezen okból történő megtagadásához a jogi segítségnyújtó szolgálat előzetesen hozzájárult.

(2) Az (1) bekezdés c) pontjában foglalt körülményről a jogi segítő köteles a félnek részletes felvilágosítást adni, s ha ügyében a jogi segítségnyújtás más jogi szolgáltatás útján biztosítható, részére ezt a jogi szolgáltatást nyújtani.

(3) A jogi segítő a közreműködés megtagadásáról - a megtagadás okának megjelölésével - haladéktalanul tájékoztatja a jogi segítségnyújtó szolgálatot, és ezen okirat másolatát a fél kérelmére részére is átadja.

A Fegyelmi Tanács a fentiek alapján az eljárás alá vont ügyvéd védekezését nem tudta elfogadni és megállapította nevezett fegyelmi felelősségét 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetésében.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során az Üttv. 108. § a) pontjában írt írásbeli megrovás fegyelmi büntetést alkalmazta, tekintettel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéddel szemben ez idáig fegyelmi büntetés kiszabására nem került sor.

A Fegyelmi Tanács a büntetés kiszabása során súlyosító körülményt nem tárt fel, és enyhítő körülményt sem tudott értékelni.

A fegyelmi tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalány költségének megfizetésére.

A fegyelmi tanács határozata elleni fellebbezési jog az Üttv. 135. §-án alapszik.

A Fegyelmi Tanács határozata 2020. június 18. napján jogerős és végrehajtható.

(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 101.)