A Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság Fegyelmi Tanácsa [...] ellen folyamatban lévő fegyelmi eljárásban a 2020. év július hó 15. napján megtartott nem nyilvános tárgyaláson, zárt ülésben meghozta és kihirdette az alábbi fegyelmi
határozatot:
A Fegyelmi Tanács megállapítja, hogy [...] eljárás alá vont ügyvéd 2 rendbeli szándékos, ebből 1 esetben folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el, ezért
200.000 Ft pénzbírság
fegyelmi büntetéssel sújtja.
A Fegyelmi Tanács kötelezi az eljárás alá vont ügyvédet arra, hogy a kiszabott pénzbírságot, valamint 80.000 Ft átalányköltséget 30 napon belül fizessen meg a Budapesti Ügyvédi Kamara pénztárába, vagy banki utalással teljesítse a Budapesti Ügyvédi Kamara bankszámlájára.
A bejelentés és előzetes vizsgálat:
1. A bejelentő jogi képviselet nem megfelelő ellátását kifogásolta. A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről az eljárás alá vont ügyvédet tájékoztatta, továbbá tájékoztatta arról is, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a Kamarának megküldeni.
A bejelentő nevében ügyvédjelöltje a határidő meghosszabbítását kérte, majd eljárás alá vont ügyvéd igazoló nyilatkozatot terjesztett elő, melyben fegyelmi felelősségét vitatta, és amelyhez iratokat is csatolt.
A fegyelmi biztos felhívta az eljárás alá vont ügyvédet az ügyvédi meghatalmazáshoz tartozó ügyvédi megbízási szerződést módosító nyilatkozat csatolására.
Az eljárás alá vont ügyvéd bejelentette, hogy a felhívás szerinti iratot - mivel az már nem hatályos, így nem áll már a rendelkezésére - becsatolni nem tudja, csatolt azonban további, egységes szerkezetbe foglalt ügyvédi megbízási szerződést.
A fegyelmi biztos határozatával az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett. Határozatában utalt arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentővel nem tartott kapcsolatot, ügyei állásáról nem tájékoztatta, sőt az szándékában sem állt, mely magatartásával megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését és 39. § (3) bekezdését, valamint az Etikai Szabályzat 2.4. pontját, mellyel 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Utalt továbbá arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentővel kötött megbízási szerződés módosítását a fegyelmi biztos felhívása ellenére nem bocsátotta rendelkezésre arra hivatkozással, hogy az már nem hatályos és nem is áll rendelkezésére, így azon túlmenően, hogy iratcsatolási kötelezettségének nem tett eleget és ezzel megsértette az Etikai Szabályzat 12.3. pontját, vétett az Iratkezelési Szabályzat 3.5. a) pontjában foglaltak ellen is, mellyel 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
Rögzítette, hogy mindezekre figyelemmel a rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, az Etikai Szabályzat 2.4. és 12.3. pontját, valamint az Iratkezelési Szabályzat 3.5. a) pontját, mellyel eljárás alá vont az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
2. A bejelentő jogi képviselet nem megfelelő ellátását, valamint az eljárás alá vont ügyvéd letétkezelését kifogásolta.
A vezető fegyelmi biztos az előzetes vizsgálatot elrendelte, és erről az eljárás alá vont ügyvédet tájékoztatta, továbbá tájékoztatta arról is, hogy a vizsgálat lefolytatásához szükséges iratokat 8 napon belül köteles, az ügyre vonatkozó észrevételeit pedig jogosult a Kamarának megküldeni.
Az eljárás alá vont ügyvéd nyilatkozatában fegyelmi felelősségét vitatta, nyilatkozatához iratokat is csatolt.
A fegyelmi biztos az eljárás alá vont ügyvédet további iratcsatolásra hívta fel az igazoló jelentésben foglaltakra hivatkozással.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi biztos felhívására nyilatkozott és további iratokat csatolt.
A fegyelmi biztos határozatával az eljárás alá vont ügyvéddel szemben fegyelmi eljárást kezdeményezett. A fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában utalt arra, hogy a bejelentő és eljárás alá vont ügyvéd között létrejött „Nyilatkozat” elnevezésű okirattal módosított „tényvázlat és ügyvédi megbízási szerződés” alapján az eljárás alá vont ügyvéd legalább 20.000 Ft kölcsönt nyújtott a bejelentőnek, melyet a bejelentőt illető kártalanítási összegből oly módon kívánt érvényesíteni, hogy a teljes kártalanítási összeg előzetesen az ügyvédi irodára került engedményezésre, mellyel megsértette az Etikai Szabályzat 5.8. pontjának b) alpontját, mivel a saját maga javára kötött jogügylethez a Budapesti Ügyvédi Kamara elnökének hozzájárulását nem kérte, ezáltal 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
Rögzítette továbbá, hogy az eljárás alá vont ügyvéd nem tájékoztatta a bejelentőt az Igazságügyi Minisztérium által átutalt összeg jóváírásáról és 276.000 Ft-tal nem számolt el, mellyel megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, 39. § (3) bekezdését és 52. § (1) bekezdését, mellyel ugyancsak 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
A fegyelmi biztos utalt továbbá arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd olyan, a bejelentőre nézve hátrányos tartalmú megbízási szerződést kötött a bejelentővel, amely sérti az ÜESZ 5.4. pontját, és amely magatartásával az eljárás alá vont ügyvéd további 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget valósított meg.
Rögzítette, hogy mindezekre figyelemmel a rendelkezésre álló adatok alapján alapos gyanú merült fel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd megsértette az Üttv. 1. § (3) bekezdését, 39. § (3) bekezdését és 52. § (1) bekezdését, továbbá az Ügyvédi Etikai Szabályzat 2.4., 5.4. és 5.8. b) alpontját, mellyel az Üttv. 107. § a) pontjában meghatározott, 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el.
A Fegyelmi Tanács a két bejelentés alapján indult ügyet egyesítette, figyelemmel arra, hogy az eljárás alá vont ügyvéd személye mindkét ügyben azonos, az egyesítést az eljárás gazdaságosságához fűződő érdek és a célszerűség szempontjai is indokolják, továbbá az ügyek egyesítése az eljárás alá vont érdekeit sem sérti.
A tényállás:
1. A bejelentő1 2017. évben írásbeli megbízási szerződést kötött az eljárás alá vont ügyvéddel, melyben az eljárás alá vont ügyvéd arra vállalt kötelezettséget, hogy ellátja a bejelentő képviseletét a Magyar Állammal szemben az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt, illetve a Bvtv. 10/A. §-a, 70/A. §-a és 144/B. §-a szerint megindítható belföldi eljárásokban.
A bejelentő1 és az eljárás alá vont ügyvéd a megbízási szerződést 2019. évben módosították.
Mindaz kétséget kizáróan nem volt megállapítható, hogy bejelentő1 és eljárás alá vont az ügyvédi megbízási szerződést ezt megelőzően, 2018. évben is módosították volna.
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő1 jogi képviseletében 7 alkalommal terjesztett elő panaszt és kártalanítási igényt, melyeket a törvényszék büntetés-végrehajtási csoportja egyesített.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2019. évben az eljárás elhúzódása miatt kifogást is előterjesztett az illetékes bíróságnál, azonban a megtett intézkedésekről és az ügy állásáról a bejelentő1-t hosszú időn keresztül nem tájékoztatta, az eljárás alá vont ügyvéd mindezen kötelességének csak az előzetes vizsgálat megindulása után tett eleget.
2. A bejelentő2 és az eljárás alá vont ügyvéd 2017. évben írásbeli megbízási szerződést kötöttek, melyben az eljárás alá vont ügyvéd arra vállalt kötelezettséget, hogy ellátja bejelentő2-nek az Emberi Jogok Európai Bírósága előtti képviseletét a fogvatartásával összefüggésben keletkezett kártalanítási igények érvényesítése során.
Az alábbi rendelkezéseket már a megbízási szerződés rögzítette:
„Mint megbízó jelen irat aláírásával kifejezetten vállalom, hogy amennyiben az Emberi Jogok Európai Bírósága a keresetemnek helyt ad, vagy a belső jogorvoslati eljárások kapcsán bármilyen összeget részemre megítélnek, az ezen fórumok által megállapított vagyoni és nem vagyoni kártérítés összegeknek... 35%-át +ÁFA-t, de legalább mindösszesen 400.000 Ft+ÁFA-t sikerdíjként megfizetem az ügyvédi iroda részére”, az előzőeknek megfelelően szabályozta a sikerdíj összegét a megbízási szerződés a Magyar Állam és a bejelentő2 között létrejövő egyezség esetére, valamint arra az esetre is, ha az adott megbízás az Emberi Jogok Európai Bírósága részére beadott kérelmet követően megszűnik, azonban a bejelentő2 részére kifizetésre kerül „vagyoni és nem vagyoni kártérítés”.
A bejelentő2 és az eljárás alá vont a megbízási szerződést 2019. évben kelt „Nyilatkozat” elnevezésű okirattal (a továbbiakban: Nyilatkozat) módosították az ügyvédi megbízási díj megfizetésével kapcsolatban, a Nyilatkozat az alábbiakat is tartalmazza:
„Mint Megbízó a jelen okirat aláírásával visszavonhatatlanul kijelentem azt, hogy a munkadíjak, az eddigi felmerült és felmerülhető költségek, valamint a kapott - általam teljeskörűen elismert és elfogadott - Ügyvédi Irodától kapott kölcsönök miatt visszavonhatatlanul engedményezem az Ügyvédi Iroda részére az eddig elindított kártalanítás eljárások során nekem megítélendő teljes összegeket, ha és amennyiben nem fedezi a Megbízott értem nyújtott teljes kiadását. Mint Megbízó a jelen okirat aláírásával megbízom a Megbízottat arra, hogy az engedményezésről Ő tájékoztassa a megítélendő összegek kifizetőjét (jelenleg az Igazságügyi Minisztériumot). Mint Megbízott a jelen okirat aláírásával az engedményezést elfogadom. Mint Megbízó a jelen okirat aláírásával tudomásul veszem, hogy az engedményezett összegről, így a teljes kártérítésről nem vagyok jogosult a jövőben semmilyen formában rendelkezni. Mint megbízó a jelen okirat aláírásával tudomásul veszem azt, hogy ha akár tevéssel, akár mulasztással a tevékenységem megakadályozza azt, hogy a Megbízott a teljes megítélt kártérítést összegéhez hozzájusson, vagy akárcsak megkísérlem, azzal bűncselekményt követek el.”
A Nyilatkozat rögzíti azt is, hogy a bejelentő2 számára az eljárás alá vont ügyvéd 20.000 Ft kölcsönt nyújtott 2018. évben.
Az eljárás alá vont ügyvéd 2018. évben 20.000 Ft-ot utalt át a büntetés-végrehajtási intézet számlaszámára a bejelentő2-nek kiétkeztetés megjelöléssel, amely összeg az eljárás alá vont részére visszautalásra került „Csak hivatalos kapcsolattartó utalhat fogvatartott részére” közleménnyel.
Az eljárás alá vont ügyvéd a megbízási szerződés alapján ellátott ügyben 6 alkalommal levélben tájékoztatta a bejelentő2-t kártalanítási ügyei állásáról.
Mindeközben a törvényszék végzésével 276.000 Ft kártalanítást állapított meg a bejelentő2 javára az előzetes letartóztatásban töltött 184 napra vonatkozóan, mely összeget az Igazságügyi Minisztérium átutalt az eljárás alá vont ügyvédi irodájának pénzforgalmi számlájára.
Az eljárás alá vont ügyvéd 40.000 Ft-ot, illetve további 50.000 Ft-ot utalt át a büntetés-végrehajtási intézet számlaszámára a bejelentő2-nek kiétkeztetés megjelöléssel, míg a fennmaradó 186.000 Ft-ot ügyvédi munkadíjként az ügyvédi iroda pénzforgalmi számláján tartotta.
A kártalanítás 276.000 Ft jóváírt összegébe az eljárás alá vont ügyvéd 186.000 Ft összegű ügyvédi munkadíjat számított be, melyről számlát állított ki.
Az eljárás alá vont ügyvéd védekezése:
Az eljárás alá vont ügyvéd a bejelentő1 bejelentésével összefüggésben tett igazoló nyilatkozatában az előzetes vizsgálat megszüntetését kérte, álláspontja szerint az adott ügyek folyamatban és gondozva vannak, mindenben a bejelentő érdekeinek megfelelően járt el. Az eljárás alá vont utalt arra is, hogy a bejelentő türelmetlenségét megérti, az ügy állásáról azonban neki sincs több információja, mint a bejelentőnek, a bejelentő az eljárás alá vont minden panaszát, a panaszokra meghozott BV határozatokat, a beadott felülvizsgálati kérelmet, a felülvizsgálati kérelemre meghozott bírósági határozatot, a panaszt követően beadott kártalanítási kérelmet, majd később a bírósági határozatokat is megkapja közvetlenül. Az eljárás alá vont az igazoló nyilatkozatához iratokat is csatolt.
A fegyelmi biztos mindazon felhívására, hogy csatolja be az ügyvédi meghatalmazáshoz tartozó ügyvédi megbízási szerződést módosító nyilatkozatot, az eljárás alá vont nyilatkozatában bejelentette, hogy a kért iratot nem tudja becsatolni, mivel mindaz már nem hatályos, és így már nem áll rendelkezésére, nyilatkozatához csatolta a tájékoztatása szerint hatályos, egységes szerkezetbe foglalt tényállást és ügyvédi megbízási szerződést, továbbá bejelentő1 nyilatkozatát, mely rögzíti azt is, hogy az aznapi ügyvédi beszélőn megkapta a teljes tájékoztatást.
Az eljárás alá vont ügyvéd bejelentő2 bejelentésével összefüggésben az előzetes vizsgálat során szintén az előzetes vizsgálat megszüntetését kérte. Rögzítette többek között, hogy bejelentő2-vel 2017-ben kötött ügyvédi megbízási szerződést, melyben a szabad ügyvédi munkadíjkikötés jogszabályi engedélye alapján 35%+ÁFA, minimum 400.000 Ft+ÁFA ügyvédi munkadíjban állapodtak meg, mely összeget a bejelentő más alkalommal meg is erősített. A bejelentő nettó 46.125 Ft költséget és ügyvédi munkadíjat ismert el, mindezek alapján az eljárás alá vont álláspontja szerint 446.124 Ft összeggel tartozik neki. Az eljárás alá vont utalt arra is, hogy a bejelentő is elismerte, hogy 90.000 Ft-ot megkapott, így a 186.000 Ft „fennmaradó”, az ügyvédi törvény szerint a hozzá beérkező összegből jogosult levonni a 446.124 Ft összeget, személyesen egyébként többször elmagyarázták bejelentőnek, hogy a 90.000 Ft összeget sem lettek volna kötelesek odaadni neki, az eljárás alá vont igyekezett humánus lenni, és mindenben a bejelentő érdekeinek megfelelően járt el.
Az eljárás alá vont igazoló nyilatkozatához számos iratot csatolt, így többek között a megbízási szerződést, a Nyilatkozatot, továbbá eljárás alá vont ügyvéd által a bejelentő részére írt tájékoztató levelet is. A megbízási szerződés, valamint a Nyilatkozat rögzítette a tényállásban részletezett rendelkezéseket is, levelében pedig az eljárás alá vont utalt arra is, hogy a megbeszéltek alapján többször is megpróbálta a megbeszélt összeget a bejelentő részére megküldeni, azonban a BV intézet letéti számlája mindazt visszautasította.
A fegyelmi biztos felhívására az eljárás alá vont ügyvéd csatolta a kért tárgyi bankszámla kivonat-részleteket, továbbá az ügyvédi munkadíjról kiállított számlát is.
Az eljárás alá vont ügyvéd a fegyelmi tárgyaláson sem ismerte el fegyelmi felelősségét. A bejelentő1 bejelentésével, továbbá a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatával kapcsolatban kifejtette, hogy édesapja betegsége, súlyosbodó állapota alatti időszakban is az adott iratokat kereste és ideges volt, hogy nem találja azokat, végül rájött, hogy a szerződésmódosítás végső tervezetét az ügyfél nem írta alá. Nyilatkozott arról is, hogy a bejelentő a szükséges tájékoztatást megkapta az ügyben. Arra a kérdésre, hogyha a bejelentő korábban minden információt megkapott, úgy miért jelentette ki utóbb kelt nyilatkozatában, hogy aznap kapta meg ügyvédi beszélőn a megfelelő tájékoztatást, az eljárás alá vont annyit nyilatkozott, hogy ügyvédi beszélőn volt bent a bejelentőnél akkor és részletesen kioktatta, és tényleg korábban is megadott részére minden felvilágosítást, arról pedig nem tehet, hogy az ügy lassan halad. Az eljárás alá vont ezen túlmenően a bejelentő nyilatkozata tartalmára konkrét magyarázatot nem adott.
A fegyelmi tárgyaláson eljárás alá vont bejelentő2 bejelentésével, továbbá a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában foglaltakkal kapcsolatban utalt arra is, hogy ügyfele szegény ember, az eljárás alá vonttal sem tud kapcsolatot tartani, ha nincs pénz a telefonszámláján, ezért valóban a 20.000 Ft összeget a részére beküldte, azonban a BV mindazt visszaküldte arra hivatkozással, hogy az eljárás alá vont nem kapcsolattartó, álláspontja szerint a kölcsönügylet így nem jött létre, az engedményezéssel kapcsolatban az álláspontja az volt, hogy erre a felek között nem külön szerződés jött létre, mindez csupán a megbízás része, hogy a megítélt összegből a követelését levonhatja, illetve abba beszámíthatja, az ügyvédi munkadíjjal kapcsolatban pedig utalt arra is, hogy mindez csak a szerződő felekre tartozik, szabad megállapodás tárgya, álláspontja szerint nem volt inkorrekt az adott megállapodás.
Az eljárás alá vont utalt arra is, hogy az adott esetben a megbízás tárgya kártalanítási igény érvényesítése volt.
A fegyelmi biztos végindítványa:
A fegyelmi biztos végindítványával a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatokban foglaltakat fenntartotta, álláspontja szerint a lefolytatott bizonyítás az alaposságukon nem változtatott semmit sem, a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatokban megjelölt tárgyi szabályszegésekkel álláspontja szerint a bejelentő1 esetében 2 rendbeli szándékos fegyelmi vétség, míg a bejelentő2 esetében 3 rendbeli szándékos fegyelmi vétség valósult meg, összesen tehát 5 rendbeli szándékos fegyelmi vétség elkövetését látta megalapozottnak. A fegyelmi biztos álláspontja szerint súlyosító körülmény, hogy a vizsgált időszakban már egy esetben jogerős elmarasztalás történt az eljárás alá vont terhére, továbbá az elszaporodottság is, a büntetés kiszabására irányuló indítványa, az arányosság és fokozatosság elvét is szem előtt tartva pénzbírság kiszabására irányult, továbbá kérte az eljárás alá vont ügyvéd kötelezését az átalányköltségek megfizetésére is.
Az eljárás alá vont ügyvéd végfelszólalásában utalt arra, hogy a bejelentő2 egyszer 40.000 Ft-ot, egyszer pedig 50.000 Ft-ot kapott tőle, nem kapott kölcsön címén tőle összeget, nemigen volt még olyan, hogy az ügyfél terhelő nyilatkozata alapján marasztalták volna el, inkább az alkalmazott szerződési formával van gond, az ügyfelekkel történt kapcsolattartás, valamint díjazással összefüggésben is fenntartotta nyilatkozatait, irodáját fejlesztette és az elvállalt ügyek számát is csökkentette, elvégezte azt, amivel az adott ügyfél megbízta.
Az eljárás alá vont jogi képviselője végfelszólalásában utalt arra is, hogy az alapjogok védelme általánosságban hálátlan feladat, az ügyfelek zöme fizetésképtelen, javarészt kiszolgáltatott helyzetű emberek, de a különböző csibészségeket ismerik és egymásnak átadják, általában előre semmit sem tudnak fizetni, sőt több esetben anyagi segítségre szorulnak, mint az eljárás alá vont ügyvéd által is említett telefonfeltöltés esetében. Álláspontja szerint kollízió áll fenn az etikai szabályokkal, mivel, ha az eljáró ügyvéd segít az ügyfelének, akkor kölcsön miatt vonják felelősségre, ha pedig nem segít, és ezáltal nem tud vele telefonon kapcsolatot tartani, az a tájékoztatási kötelezettséget sérti.
Az eljárás alá vont jogi képviselője hivatkozott az ügyvédi eskü szövegére is, melynek két lényegi eleme, hogy az ügyvédi titkot meg kell tartani és az ügyfél érdekeit kell képviselni, álláspontja szerint jelen esetben a második elem is maximálisan megvalósult. Megítélése szerint az általa felvetett kollízió is annak az elvnek a mentén oldható fel, hogy mi az, ami az ügyfél érdekét szolgálja.
Az eljárás alá vont jogi képviselőjének álláspontja szerint, látva a bejelentő2 ügyében csatolt kimutatást, vélelmezhető, hogy más ügyekben, így bejelentő1 ügyében is megtörtént a megfelelő tájékoztatás. Összességében álláspontja szerint ügyfele nem követett el fegyelmi vétséget, így elsődlegesen a „felmentését indítványozta”, másodlagosan pedig arra az esetre, ha a fegyelmi felelősség megállapításra kerül, megrovás kiszabását kérte.
A Fegyelmi Tanács döntése és jogi indoka:
A vezető fegyelmi biztos indítványa nagyrészt alapos.
A Fegyelmi Tanács a bejelentő1 bejelentésével és a fegyelmi eljárást kezdeményező határozatban foglaltakkal összefüggésben megállapította, hogy eljárás alá vont ügyvéd a bejelentőt az ügy állásáról, a megtett intézkedésekről nem tájékoztatta. Mindez aggálytalanul megállapítható volt a bejelentésben foglaltak mellett a bejelentő, eljárás alá vont ügyvéd által csatolásra került nyilatkozata alapján, melyben a bejelentő egyértelműen arra utal, hogy az ügyvédi beszélő során kapta meg kérdéseire a teljes tájékoztatást, vagyis mindezen nyilatkozata alapján is a contrario a tájékoztatásra korábban nem került sor.
Emellett utal a Fegyelmi Tanács arra is, hogy eljárás alá vont ügyvéd sem az igazoló nyilatkozatában, de még a bejelentő fenti nyilatkozatának csatolásakor készített beadványában sem utalt arra, hogy a bejelentő előadásával szemben már korábban is tájékoztatást kapott volna, éppen ellenkezőleg igazoló nyilatkozatában az eljárás alá vont a tárgyban úgy érvelt, hogy lényegében a bejelentő minden iratot, beadványt, határozatot megkap közvetlenül az ügyben eljáró hatóságoktól, bíróságoktól, így ő is mindennel tisztában van.
Mindezen nyilatkozat implicite ugyancsak azt támasztja alá, hogy eljárás alá vont ügyvéd részéről a tájékoztatás elmaradt, mivel mindazt feleslegesnek, szükségtelennek tartotta.
Tény, hogy az eljárás alá vont a fentiektől eltérően a fegyelmi tárgyaláson úgy nyilatkozott, hogy a bejelentő „folyamatosan megkapta a szükséges tájékoztatást az ügyében”, ugyanakkor az eljárás alá vont mindezen - az előzőek alapján teljesen következetesnek nem is tekinthető - előadását cáfolta a bejelentő következetes nyilatkozata, és túl azon, hogy az eljárás alá vont igazoló nyilatkozatában még éppen amellett érvelt, hogy a hatóságoktól, bíróságoktól minden ügyiratot megkap a bejelentő közvetlenül, arra sem tudott konkrét megfelelő magyarázatot adni, hogyha a bejelentő korábban is megkapta a megfelelő tájékoztatást, akkor miért nyilatkozott úgy az eljárás alá vont által csatolt nyilatkozatban, hogy minderre csak az ügyvédi beszélőn került sor.
Az eljárás alá vont ügyvéd előadása a fegyelmi biztos által az adott fegyelmi határozatban megjelölt másik cselekménnyel kapcsolatban sem tekinthető következetesnek, mivel az eljárás alá vont a bejelentésében még azt adta elő, hogy a kért szerződés-módosítást azért nem tudja csatolni, mivel az már nem hatályos, ezért nem áll rendelkezésére, a fegyelmi tárgyaláson pedig már úgy nyilatkozott, hogy utólag észlelte, hogy mindezen módosító nyilatkozatot a bejelentő nem is írta alá, időközben találta meg azt a feljegyzést, amin rögzítésre került, hogy mindaz nem került aláírásra.
Ugyanakkor figyelemmel mindazon nehéz körülményekre is, melyekre az eljárás alá vont hivatkozott, így különösen édesapja adott időbeli egyre súlyosbodó betegségére, valamint arra is, hogy az eljárás alá vont számos, a tárgyi megbízáshoz hasonló ügyben jár el, így mindezt a magyarázatot a Fegyelmi Tanács elfogadhatónak értékelve úgy ítélte meg, hogy a fenti körben helyt foghat az eljárás alá vont védekezése, kétséget kizáróan tehát nem találta megállapíthatónak azt, hogy a kérdéses szerződésmódosítás valóban létrejött volna.
A Fegyelmi Tanács a következőket állapította meg a bejelentő2 bejelentésével és a fegyelmi biztos fegyelmi eljárást kezdeményező határozatában rögzített adott cselekményekkel összefüggésben.
Egyrészről bejelentő2 és az eljárás alá vont ügyvéd közötti megbízási szerződés tényállásban is rögzített rendelkezései a 2017. évben kelt megbízási szerződés, valamint a Nyilatkozat alapján kétséget kizáróan megállapíthatóak voltak, mint ahogy a Nyilatkozat rögzítette a 20.000 Ft összegű kölcsönnyújtást is, az átutalással teljesített tárgyi pénzmozgások pedig a rendelkezésre álló bankszámla-kivonat részletek alapján ugyancsak egyértelműen igazoltak voltak, emellett az ügyvédi megbízási díjról kiállított számla másolata is rendelkezésre áll.
A kérdéses szerződéses rendelkezések jogi értékelését a Fegyelmi Tanács a következőkben foglalja össze, a ténybeli-logikai indokolás részeként ugyanakkor megjegyezzük, hogy figyelemmel a bejelentő2 bejelentésében foglalt adott nyilatkozatára - mely szerint azt kifogásolja, hogy a kártalanítás 276.000 Ft összegéből összesen miért csak 90.000 Ft került részére átutalásra, vagyis nem az elszámolás, a beérkezett összeggel kapcsolatos tájékoztatás elmaradását sérelmezi -, továbbá tekintettel arra is, hogy rendelkezésre áll a tárgyi ügyvédi megbízási szerződés, annak módosítása és az eljárás alá vont által az ügyvédi munkadíjról kiállított számla is, így a Fegyelmi Tanács mindazt nem látta kétséget kizáróan megállapíthatónak, hogy a bejelentő ne kapott volna tájékoztatást az eljárás alá vont által a bejelentő részére átvett pénzről, más kérdés, hogy a bejelentő a kártalanítási összeg több, mint felének ügyvédi munkadíjként történt megtartását kifejezetten sérelmezte.
Figyelemmel arra, hogy eljárás alá vont ügyvéd terhére rótt magatartások 2017-2019. között valósultak meg, a fegyelmi felelősség elbírálására a 2018.01.01. napjától hatályos, az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) rendelkezései, valamint a 2018.05.01. napjától hatályos, az ügyvédi hivatás etikai szabályairól és elvárásairól szóló 6/2018. (III. 26.) MÜK Szabályzat (a továbbiakban: ÜESZ) rendelkezései irányadóak.
Az egyesített eljárások 2019.01.01. napja után indultak, így a jelen eljárásra a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) rendelkezéseit kell alkalmazni.
Az Üttv. 107. § a) pontja kimondja, hogy fegyelmi vétséget követ el az ügyvédi tevékenységet gyakorló, szüneteltető vagy az ügyvédi tevékenység felfüggesztése alatt álló kamarai tag vagy nyilvántartásba vett természetes személy, ha az ügyvédi tevékenység gyakorlása során az e tevékenység gyakorlásából eredő, jogszabályban, a Magyar Ügyvédi Kamara Alapszabályában és a területi kamara alapszabályában (a továbbiakban együtt: alapszabály), vagy etikai szabályzatban meghatározott kötelességét szándékosan vagy gondatlanságból megszegi.
Az Üttv. 1. § (3) bekezdése értelmében az ügyvédi tevékenység gyakorlójának az ügyvédi tevékenységet lelkiismeretesen, a legjobb tudása szerint, a jogszabályok megtartásával kell gyakorolni.
Az Üttv. 39. § (3) bekezdése szerint a jogi képviselet ellátása során az ügyvéd az ügyfél érdekeinek elsődlegessége alapján jár el.
Az ÜESZ 2.4. pontja rögzíti, hogy az ügyvédi tevékenység gyakorlója nem tanúsíthat olyan magatartást, mely ellentétes az ügyfél jogos érdekével.
A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy az eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy a bejelentő1-t a tárgyi ügyvédi megbízás 2017. évi létrejöttét követően az adott ügy állásáról, a megtett intézkedésekről 2019 szeptemberéig nem tájékoztatta, az Üttv. és az ÜESZ fenti rendelkezéseit sértette meg, eljárás alá vont fenti eljárása lelkiismeretesnek sem tekinthető, és az ügyfél jogos érdekeinek, azok elsődlegességének sem felel meg.
Míg az ÜESZ 5.4. pontja szerint ügyvédhez méltatlan az a magatartás, amely már a megbízási szerződés létrehozása és tartalma körében rontja az ügyvédségbe vetett közbizalmat. Az általános szerződési feltétel nem lehet a Ptk. 6:102. § szerint tisztességtelen, és külön fel kell hívni a megbízó figyelmét az ügyvédi megbízás speciális rendelkezéseire, különösen az eredményfelelősség, a kárfelelősség, a megbízás megszüntetése körében alkalmazott kikötésekre.
A Fegyelmi Tanács megállapította, hogy a megbízási szerződés rendelkezése, mely szerint amennyiben a bejelentő részére „bármilyen összeget megítélnek”, a bejelentő (megbízó) legalább mindösszesen 400.000 Ft+ÁFA „sikerdíjat” megfizet az ügyvédi iroda részére, még abban az esetben is, ha az eljárás alá vont megbízása az Emberi Jogok Európai Bírósága részére benyújtott kérelmet követően megszűnik, azonban a bejelentő részére „vagyoni és nem vagyoni kártérítés” kerül kifizetésre, valamint a Magyar Állam és a bejelentő között létrejövő egyezség esetén is, a bejelentő részére olyan mértékben hátrányos, amely egyértelműen alkalmas arra, hogy rontsa az ügyvédségbe vetett közbizalmat, mivel mindezek szerint - függetlenül attól, hogy a bejelentő részére megállapított kártalanítás összege egyáltalán eléri-e a minimum összeget -, a 400.000 Ft+ÁFA „sikerdíj” eljárás alá vont ügyvédet mindenképpen megilleti.
Mindazzal tehát, hogy már az adott ügyvédi megbízási szerződésben a fenti rendelkezés rögzítésre került, a Fegyelmi Tanács kénytelen volt megállapítani, hogy az eljárás alá vont részéről ügyvédhez méltatlan, az ügyvédségbe vetett közbizalmat rontó magatartás valósult meg.
A nyilatkozatban rögzített engedményezési rendelkezések alapján egyértelműen megállapítható, hogy a tárgyi engedményezés - szemben az eljárás alá vont ügyvéd e körben kifejtett védekezésével - nem egyszerűen a megbízás része, a megbízó (bejelentő) javára érkezett, átvett pénzből nem kizárólag az Üttv. 31. §-ában rögzített követelések beszámítására, levonására került sor, a szerződéses rendelkezés szerint a bejelentő visszavonhatatlanul kijelentette többek között azt is, hogy „...a munkadíjak, az eddigi felmerült és felmerülhető költségek” mellett „...az Ügyvédi Irodától kapott kölcsönök miatt” visszavonhatatlanul engedményezte az Ügyvédi Iroda részére az addig elindított kártalanítási eljárások során neki megítélendő teljes összegeket, ha és amennyiben nem fedezi eljárás alá vontnak a bejelentőért nyújtott teljes kiadását. A bejelentő, mint megbízott tudomásul vette azt is, hogy az engedményezett összegről, így a teljes kártérítésről nem jogosult a jövőben semmilyen formában rendelkezni.
Az előző rendelkezések alapján a Fegyelmi Tanács ugyancsak egyetértett a fegyelmi biztos határozatában rögzített megállapításával, mely szerint többek között az Ügyvédi Iroda által a bejelentő részére nyújtott kölcsönök érvényesítését is szolgálta a fenti engedményezés, melynek tárgya a bejelentő részére megítélt, vagy megítélendő kártalanítási összegek voltak. Az is nyilvánvaló, mint arra a fegyelmi tárgyaláson kérdésre az eljárás alá vont is nyilatkozott, hogy az adott megbízás tárgya a kártalanítási igény érvényesítése volt. Mindezek alapján tehát egyértelműen megállapítható, hogy az eljárás alá vont ügyvéd saját maga kötött a megbízás tárgyára vonatkozóan - az ügyvédi megbízási díj-megállapodáson túlmenően - jogügyletet az illetékes területi kamara elnökének hozzájárulása nélkül, vagyis eljárás alá vont ügyvéd megsértette az ÜESZ 5.8. pont b) alpontját is.
A Fegyelmi Tanács rögzíti azt is, hogy a fegyelmi eljárásban is megfelelően irányadó vádelv alapján értelemszerűen a tárgyi fegyelmi határozatban az eljárás alá vont terhére rótt cselekményről határozott, így a fenti körben kizárólag a fentieket vizsgálta, nem értékelte többek között, hogy az engedményezés szakmailag megfelelő volt-e, így megfelel-e a jelenleg (és már a Nyilatkozat aláírásakor is) hatályos Ptk. rendelkezéseinek, az átruházó ügylet mellett megfelelően megjelölésre került-e a másik jogügylet is (tipikusan adásvétel, ajándékozás vagy faktoring).
A Fegyelmi Tanács végül megjegyzi azt is, hogy - mivel nem önmagában a kölcsönnyújtás volt a fegyelmi határozatban megjelölt adott cselekmény, hanem a kölcsön, a kölcsönnyújtást is tartalmazó, mindannak rendezését is szolgáló engedményezési rendelkezésnek a Nyilatkozatban történt rögzítése - amellett, hogy a 20.000 Ft összegű kölcsön nyújtásáról az eljárás alá vont és a bejelentő megállapodott, az adott összeget a rendelkezésre álló bankszámla kivonat részlet alapján az eljárás alá vont át is utalta kiétkeztetésként bejelentő részére - annak nem volt jelentősége, hogy jóváírásra került-e a bejelentő számláján, átadásra került-e bejelentő részére.
A Fegyelmi Tanács álláspontja szerint éppen a konkrét esetben, a gyakorlatban is megmutatkozott a megbízási szerződés előzőekben részletezett rendelkezéseinek alkalmazásával kapcsolatos alapvető probléma a fegyelmi biztos által felrótt harmadik tárgyi cselekménnyel összefüggésben.
Az előzőekben rögzítetteknek is megfelelően a Fegyelmi Tanács nem állapította meg, hogy a bejelentő a 276.000 Ft összegű kártalanításról ne kapott volna tájékoztatást, a kártalanítás összegére a bejelentésében is történt hivatkozás, ugyanakkor a Fegyelmi Tanács kénytelen volt megállapítani, hogy eljárás alá vont ügyvéd azzal, hogy a 276.000 Ft összegű kártalanítás összegébe - az előzőekben megjelölt szerződéses rendelkezések alapján is - 186.000 Ft ügyvédi munkadíjat beszámított, ugyancsak megsértette az Üttv. 1. § (3) és 39. § (3) bekezdéseit is. Nem felel meg ugyanis az ügyfél- érdek elsődlegességének, és a lelkiismeretes ügyvédi tevékenység-gyakorlás követelményének az az eljárás sem, amikor az eljárás alá vont az ügyfél (a bejelentő) részére megítélt és jóváírt kártalanítás összegének a felét lényegesen meghaladó hányadát ügyvédi munkadíjként, „sikerdíjként” magánál tartotta, igazoló nyilatkozata szerint egyébként még azt is személyesen többször elmagyarázva a bejelentőnek, hogy „...igazából a 90.000 Ft-ot se lettünk volna kötelesek odaadni...”.
Mindezekre tekintettel a Fegyelmi Tanács jelen határozatával azt állapította meg, hogy eljárás alá vont ügyvéd - megvalósítva az Üttv. 107. § a) pontjában foglaltakat - a 3.1. pontban rögzített magatartásával megszegte az Üttv. 1. § (3), 39. § (3) bekezdéseit, valamint az ÜESZ 2.4. pontját, és tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegést eljárás alá vont ügyvéd tudata is átfogta, 1 rendbeli szándékos fegyelmi vétséget követett el, míg a 3.2. pont szerinti magatartásával megszegte az ÜESZ 5.4. pontját, 5.8.pont b) alpontját és ugyancsak az Üttv. 1. § (3), 39. § (3) bekezdéseit, mellyel - tekintettel arra, hogy mindezen szabályszegéseket eljárás alá vont ügyvéd tudata is átfogta és eljárás alá vont egy további ügy, megbízás keretében valósított meg több szabályszegést - további 1 rendbeli szándékos, folytatólagosan megvalósított fegyelmi vétséget követett el.
A büntetési nem meghatározásánál a Fegyelmi Tanács értékelte az elkövetett fegyelmi vétségek tárgyi súlyát, ezzel összefüggésben a Fegyelmi Tanács rámutat arra, hogy mindazok, így különösen az a magatartás, amely már a megbízási szerződés létrehozása és tartalma körében rontja az ügyvédségbe vetett közbizalmat, és azok a cselekmények is, melyek nem felelnek meg az ügyfél érdek elsődlegességének, jelentősebb tárgyi súlyú fegyelmi vétségnek minősülnek.
A Fegyelmi Tanács súlyosító körülményként értékelte eljárás alá vont ügyvéd fegyelmi előéletét, ennek keretében kizárólag a tárgyi fegyelmi vétségek elkövetését megelőzően jogerősen kiszabott megrovás fegyelmi büntetést figyelembe véve, a részbeni folytatólagos elkövetést, valamint - mivel fegyelmi eljárás során halmazati büntetés kiszabására nem kerül sor - a 2 rendbeli elkövetést, továbbá az adott cselekmények elszaporodottságát is.
Ugyanakkor az enyhítő körülményekre és azok hatására - így figyelemmel eljárás alá vont ügyvéd részben tényfeltáró jellegű nyilatkozatára, alapvetően együttműködő magatartására, továbbá arra is, hogy az eljárás alá vont ügyvéd 1 kiskorú és 1 nagykorú hozzátartozója eltartásáról gondoskodik - a Fegyelmi Tanács úgy értékelte, hogy bár jelen esetben mindenképpen pénzbírság kiszabása indokolt, annak összegét mérlegeléssel a rendelkező rész szerint, lényegesen a középmérték alatti összegben határozta meg, mivel a Fegyelmi Tanács úgy ítélte meg, hogy jelen esetben mindaz is kellő visszatartó erővel rendelkezik és a korábban jogerősen kiszabott fegyelmi büntetést is figyelembe véve a fokozatosság elvének is mindenben megfelel.
A Fegyelmi Tanács az eljárás alá vont ügyvédet az Üttv. 142. § (2) bekezdése és a fegyelmi eljárásról szóló 20/2018. (XI. 26.) MÜK Szabályzat (FESZ) 40.2. a) pontja alapján kötelezte a fegyelmi eljárás átalányköltségének megfizetésére.
A Fegyelmi Tanács külön is felhívja eljárás alá vont figyelmét arra, hogy az Üttv. 22. § (1) bekezdés g) pontja szerint nem folytathat ügyvédi tevékenységet az, akinek ügyvédi kamarával szemben legalább a kamarai szabályzatban meghatározott mértékű lejárt tagdíjtartozása vagy végrehajtható kamarai határozaton alapuló más tartozása van, és azt az ügyvédi kamara írásbeli felhívásra sem egyenlítette ki, míg az Üttv. 149. § (1) bekezdés b) pontja alapján a területi kamarai tagságot a kamara megszünteti, ha a kamarai tag az ügyvédi kamarai tagdíjfizetési vagy végrehajtható fegyelmi határozatból fakadó fizetési kötelezettségét felszólítás ellenére nem teljesítette.
A Fegyelmi Tanács határozata 2020. szeptember 30. napján jogerős és végrehajtható.
(Budapesti Regionális Fegyelmi Bizottság - 2020. F. 118.)